Dicsérlek tégedet, én édes Istenem, nagy kegyelmességedért és énhozzám való az te szent fiadnak nagy irgalmasságáért. Ó, mely édességes és mely örvendetes, Uram, az te szent lelked! Bocsásd énreám is, hadd vigasztaljon meg te nagy kegyelmességed! Csak tebenned, Uram, mindörökké bíztam, soha meg nem csalattam, most is, én Istenem, mint erős kőfalhoz, tereád támaszkodtam. Ha pediglen, Uram, te is elhagyandasz az én nagy szükségemben, ingyen majd elfogyok, és semmivé leszek nagy keserűségemben. Imhol ez mai nap az én életemet szent kezedben ajánlom, mint édesatyámtul, minden szükségemet szent fiadért én várom. Jusson jól eszedben, kegyelmes Istenem, régen mi atyáinkkal mely kegyelmességet sokszor cselekedtél, szegény nyomorultakkal. Légy meghallgatója én könyörgésemnek, édes Uram, Istenem! Vigasztalj meg engem az te szent lelkeddel, hadd örüljen én lelkem! Ó, mely keseredett és mely nyomorodott, Istenem, az én szívem, mert elfogyatkozott, tűlem eltávozott, jaj, már az én életem! Nézzenek énreám az te szent szemeid, és ne hagyj el engemet, ennyi sok bánatot végy ki én szívemből, vigasztalj meg engemet! Az te jóvoltodért és énhozzám való nagy kegyelmességedért véghetetlen hálát adok én teneked, nagy irgalmasságodért. Azki ez éneket rendelé versekben, gondolkodik magában, mert nincs bizodalma senkihöz ez földön sok nyomorúságában. Az ezerötszázban és az hatvanhétben, pinkesdnek elmúltában az kegyes Istenhöz ő gondolatjában vagyon hálaadásban.