Babits Mihály:
Bolyai
"Semmiből egy új, más világot teremtettem."
Bolyai János levele apjához
Isten elménket bezárta a térbe.
Szegény elménk e térben rab maradt:
a kapzsi villámölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.
Én, boldogolván, azt a madarat,
ki kalitjából legalább kilátott,
a semmiből alkottam új világot,
mint pókhálóból sző kötélt a rab.
Új törvényekkel, túl a szűk egen,
új végtelent nyitottam én eszemnek:
király gyanánt, túl minden képzeten
kirabolván kincsét a képtelennek
nevetlek, mint Istennel osztozó,
vén Euklides, rab törvényhozó.
1911. febr.-márc.
"Do nada criei um mundo novo, diferente."
Carta de János Bolyai ao seu pai
Deus fechou no espaço o nosso intelecto
humano e preso continua ali este:
nem alcança a barreira fulgurante
do ávido açor-raio, o pensamento.
Com que inveja te via, ave feliz,
fugir o belo olhar gaiola fora:
eu transformei a teia em forte corda,
e assim do nada novo mundo fiz.
Com novas leis além do céu estreito
novo infinito abri a minha mente:
um reino além de tudo que é conceito.
Deus tem uma, eu tenho a outra parte,
roubei do absurdo o seu tesouro-mor,
te rindo, Euclides, legislador!
Fev-Mar. de 1911
Ladányi-Turóczy Csilla fordítása