PALIMPSZESZT
15. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

Vajkai Zsófia:
Carlos Mardel, Lisszabon 18. századi magyar származású építésze


A portugál fováros, Lisszabon mai városképe a XVIII. sz. második felében alakult ki. 1755-ben iszonyatos földrengés, majd azt követoen hatalmas szökoár pusztította el a várost. Romba doltek a templomok, középületek és lakóházak, eltuntetve a római, mór és középkori portugál építészet legtöbb emlékét. A király államminiszterét, Pombal márkit bízta meg a város újjáépítésével, aki haladéktalanul hozzálátott az óriási feladathoz. Ha lenézünk a Felsovárosból (Bairo Alto) az Alsóvárosra (Baixa), ott láthatjuk Pombal márki megvalósult álmát: hatalmas tér a Tejo folyó partján, amelyet elegáns középületek vesznek körbe. Ezek mögül egymásra meroleges, egyenes utcák vezetnek további terekhez, majd széles, pálmákkal szegélyezett sugárútban és újabb terekben futnak össze. Mindenütt szökokutak, árkádsorok, gazdagon díszített kapuk, átjárók. A házak többszintesek, manzárdtetosek, a piros cseréptetok alatt ablakaik sora harmonikus egységben simul a színes falakba, elottük a kecses vaskorlátú erkélyek. A márki elgondolásának megvalósítója, az Alsóváros mai képének egyik kialakítója, az annyira portugálnak mondott manzárdtetos házak építoje Carlos Mardel magyar származású építomérnök volt.

Nevét mindig úgy írta le, errol számos tervrajz tanúskodik, amelyeket a lisszaboni Városi Múzeumban oriznek (Museu da Cidade). Mások írták Carlos Martello, vagy Charles Mardell-nek, de mindenki magyarnak tudta, és ma is így van a köztudatban. Valójában igen keveset tudunk róla, de alkotásait ismerjük, és azok szépsége láttán jogos a kíváncsiság, ki is volt Carlos Mardel.

Elso életrajza, vagy mondjuk inkább így: muveinek elso méltatása 1823-ban keletkezett.[1] Szukszavú a forrás arra nézve, hogy honnét származik Mardel és hogyan került Portugáliába: ,,Magyarországon született; 1733-ban jött Portugáliába hadmérnöki rangban. Elobb kapitány, majd ezredes lett, és ezt a rangját 1763-ban bekövetkezett haláláig megtartotta.'' Volkmar Machado emlékiratait Mardel halála után 60 évvel írta, és bizonyára okkal állította róla magyar származását. Ot idézi a portugál építészeti lexikon is[2], de a minket érdeklo kérdésben nem mond többet; ugyanakkor nagyszámú eredeti okiratot közöl, amelyek Mardel portugáliai muködését, családi körülményeit fedik fel. Az 1755-ös földrengés utáni újjáépítésrol szóló könyv[3] szintén magyar származásúnak mondja Mardelt. Szerzoje a levéltári forrásokon kívül, amiket más kutatók is felhasználtak -, még Mardel dédunokáját is kikérdezte a családi hagyományokról. Julio Carlos Mardel de Arriaga elmondta, hogy tudomásuk szerint dédapja Hollandiából érkezett Portugáliába, hogy a Tejo védogátján és a kiköto építkezésén dolgozzék. Ezen a téren is komoly szakembernek számított: egyik tengerparti városka, Aveiro kikötoje, amely nemcsak tökéletes mutárgy ma is, de az egyik legszebb, sokat csodált kiköto is egyben, az o muve. Hogy Lisszabon és a másik legnagyobb tengeri kiköto, Setúbal esetében mi az o alkotása, a sok átépítés miatt ma már megállapíthatatlan.

Neves építésznek, de németnek mondja egy másik emlékirat.[4] J. Ratton bizonyára személyesen ismerte Mardelt, hiszen lisszaboni tartózkodásának elso 15 éve egybeesett Mardel muködésével.

Memoárjainak idézett helyén azt is megemlíti, hogy az o egyik csemetekertjébol vették a fákat a Mardel által tervezett parkba. Hogy németnek mondja, arról azt gondolom, hogy német ajkút akart inkább mondani, mert, mint látni fogjuk, Mardel a királyné, Leopold osztrák császár lánya és közvetlen környezetéhez közel álló személy volt.

Ha J. Ratton félmondatos megjegyzését nem számítjuk, Mardel magyar voltát késobb csak egyszer vonják kétségbe, mégpedig az a S. Viterbo, aki az építész lexikont írta. Neki a Levéltárban a kezébe került egy addig ismeretlen irat (1750.), amelyben Mardel kezességet vállal egy barátjáért, akirol biztosan tudható, hogy Montpellier környékérol származó francia.[5] Mivel Mardellel még Portugáliában való megtelepedésük elottrol ismerik egymást, és az irat szerint építészünk ismerte az illeto szüleit és nagyszüleit is, S. Viterbo úgy gondolja, hogy mégsem magyar, hanem francia, vagy legalább is hosszabb ideig élt a mondott környéken. Ez utóbbi lehetséges is, ennek ellenére magyar területrol való származását biztosnak mondhatjuk, mióta elokerült a Levéltárban (Torre de Tombo) egy másik kezességvállalása szintén 1750-bol.[6] Ez az irat Mardel egyik fia számára készült, és apja mint kezes írta alá. Nemcsak azt tudjuk meg, hogy "a Magyar Királyságban született" /natural do Reino da Hungria/, hanem azt is, hogy atyja neve szintén Carlos Mardel, anyja neve pedig Anna Rotte, mindketten "a mondott Magyar Királyságból". Elso felesége neve Margarida O'Heef és az írországi Dublin-ból származott. (Mardel kétszer nosült, elso felesége halála után portugál not vett el.) Vajon ha az ír feleség és annak szülei szülovárosát odaírták, miért nem tették ezt meg Mardelével? Sajnos, forrásra való hivatkozás hiánya miatt csak reménykedhetünk, hogy Pozsonyban született volna Mardel, mint ahogy azt egy fiatal építész, W. Rossa állítja doktori értekezésében.[7]

Ha tényleg pozsonyi származású volt Mardel, joggal vallhatta magát a magyar királyság vagy birodalom területérol származónak, de ugyanakkor vélhették németnek is, és könnyen elkerülhetett Bécsbe, majd onnan a császárlány portugál királyné környezetébe Lisszabonba.

Ahogy a század elején a földrengés utáni újjáépítésrol író kutató, úgy én is felkerestem Lisszabonban a Mardel családot. António Arriaga Mardel Correia úr, tekintélyes üzletember, elmondta, hogy sajnos családi levéltárukban semmi olyan irat nincs, ami osük magyar származását bizonyítaná, de a hagyomány így tartja, és ezt ok mindig is büszkén vallották. Rendelkezésemre bocsátotta az egyik nagybácsi által készített (1984) családfát, amely szorgos levéltári kutatáson alapul, de csak a Mardel utódok tekintetében. Carlos Mardelrol annyit mond, amit mi is tudunk, hogy 1695 táján született, és 1763-ban halt meg. Megjegyzi róla, hogy 1733-ban, Ausztriai Mária Anna királyné kíséretében jött Portugáliába. Ez nem egészen így történt. Mielott röviden szólnánk az építész Mardelrol, foglaljuk össze azt a keveset, amit az életérol tudunk.

Azt, hogy a XVII. sz. végén született, az elsonek idézett kezeslevélbol tudjuk. Ezt 1750-ben írták, és így kezdodik: "Carlos Mardel fotörzsormester, Ofelsége építésze, ... lakos, aki kicsivel több vagy kevesebb mint 55 éves ..."[8] Tehát kb. 1695-ben, higgyük el, hogy Pozsonyban(?) született. Tanulmányairól semmit sem tudunk, katonai pályafutásáról is csak annyit, hogy "kapitányi, fotörzsormesteri és alezredesi rangban kituntette magát a Császárság, Lengyelország és Anglia szolgálatában vívott csatákban."[9] Másik folyamodványában, ahol magasabb fizetést kért, szintén arra hivatkozott, hogy más uralkodók hadseregében szolgált.[10]

Nem tudjuk, mikor és miért jött Portugáliába. Egyik feltételezés szerint, mint már említettük (ld. 3. jegyzet) Hollandiából jött volna a Tejo-n történo vízépítések hírére. Sokáig azt gondolták, hogy a híres lisszaboni vízvezeték építéséhez szerzodtették, de késobb kiderült, hogy ezen 1745. elott nem dolgozott.[11] 1733-ban viszont már V. János király szolgálatában állt, mint hadi mérnök. (Ekkor írja fentebb idézett folyamodványait.) Ezt látszik igazolni özvegye, Anna Ignacia Mardel 1765-ben beadott kérvénye, amelyben elhunyt férje hadi mérnökként és az udvar egyik fo építészeként több mint 30, ofensége szolgálatában eltöltött éve okán kegydíjat kért a maga és gyermekei számára.[12] (Meg is kapta.) A családi szóhagyomány szerint Mardel a királyné kíséretében jött volna Bécsbol Lisszabonba. Ez nem lehet, mert V. János portugál király 1708-ban vette feleségül Leopold császár lányát, Ausztriai Anna Máriát. Tény, hogy az o vonzásában feltunnek az udvarban osztrák alattvalók. Tudunk egy festorol és több zenészrol, mert Anna királyné bevezette a bécsi udvar zenei szokásait is.[13] Ha nem is a királynéval érkezett, de az tény, hogy karrierjét ofensége igencsak elosegítette; az o kérésére nevezik ki az 1740-es évektol kezdve erodök, várak, kolostorok építészévé.[14] Gyermekei keresztszülei is azt mutatják, hogy a királyno, vagy a hozzá közelállók kegyében állt. A keresztszülok közt van 2 államtitkár, a királyné foszobalánya, és a nagyhatalmú Pombal márki második felesége, osztrák no, aki az addigra már elhunyt királyné barátnoje volt.[15] Megjegyzendo, hogy Pombal márki azelott a portugál király követe volt a bécsi udvarnál. Ez is egy lehetséges kapcsolat.

Mint már említettük, Carlos Mardel kétszer nosült. Úgy tudjuk, elso házasságából egy fia, és talán egy lánya született. Második házasságából két fia és két lánya volt.

Azt tudjuk, hogy Lisszabonban, a mostani Rato tér és az Amoreiras negyed környékén lakott, ahol a legtöbbet is épített. Itt egy mellékutcában áll a Szent Erzsébet templom, amelynek közvetlen szomszédságában állt saját háza.[16] A templomot és a házát is Mardel építette. Az adóbevallásokból és összeírásokból tudjuk, hogy a ház 3 szintes volt, igazi keskeny, magas lisszaboni lakóépület. Földszintjét üzlethelyiség képezte, amit egy patikus bérelt. Az üzlet feletti szinten lakó lakott. A család a felso emeletet foglalta el. Jómódban éltek, ezt C. Mardel fennmaradt arcképe is bizonyítja, ahol értelmes tekintetu, divatos ruházatú férfit láthatunk.[17] Hintót és hozzá való lovakat tartottak, személyzetük szakácsból, kocsisból, 2 no és egy férficselédbol állt. A Mardel halála utáni években, amikor a család szétszéledt, házukat az orosz követnek adták ki bérbe. Ez is azt mutatja, hogy módos, szép ház lehetett. A családi hagyomány szerint lépcsoházát a Portugáliában annyira kedvelt csempeképek borították /azulejo/, amelyek közép-európai tájat ábrázoltak.

Építészeti munkássága 2 részre osztható. 1755. elott V. János király és a királyné megbízásait teljesíti. János király muvészeteket pártoló uralkodó volt, Ausztriai Anna pedig a bécsi udvarból hozta magával annak ízlését és szokásait. A Brazíliából folyamatosan beáramló arany gazdaggá tette a királyi párt és megengedte nekik, hogy kedvük szerint építkezzenek. Viszont Portugáliában nem volt olyasfajta felsofokú képzés, ahonnét akár hadimérnökök, építészek, vagy más muvészek kerültek volna ki, ezért a király foleg Itália felé fordult, a királyné környezetében pedig feltuntek osztrák alattvalók. Így lett Mardel az 1740-es években neves, keresett építész. Nem csoda, hogy az 1755-ös földrengés után a Pombal márki vezette helyreállítási munkák egyik vezeto egyénisége lett. Míg az 1755 elotti munkái a barokk ízlést tükrözik, a földrengés után stílusa megújul, a szükségleteknek megfelelo lesz, és az Európában elterjedo klasszicista stílus jegyeit mutatja. Ebben a korszakában már a királyi család, a Bragança ház hivatalos építésze is, nekik foleg vidéken épít.[18] Mindezzel együtt a Mardel által épített házak stílusa annyira egyéni, rögtön felismerheto, legyen az városkép, köztér, magánpalota, templom, kolostor, középület, közmu, vagy ipari létesítmény. Házai a mediterrán környezetben sajátos közép-európai hangulatot árasztanak, amitol otthon érezzük magunkat.[19]

Ennek a dolgozatnak a keretében még csak kísérletet sem tehetünk arra, hogy C. Mardel valamennyi építészeti remekét ismertessük. Néhány mondat erejéig azért a legjelentosebbeket megemlítjük.

Magánpaloták. A mai elnöki rezidencia közelében épült 1738-39-ben a Lázaro Leitao palota, Lisszabon egyik legszebb épülete. (Ma magánegyetem.) Szépségén túl azért fontos, mert itt alkalmazta eloször a szinte nemzeti sajátságnak tekintett manzárd tetot, és az épülethez harmonikusan, kiegyensúlyozottan simuló csipkés vas erkélyeket. Belülrol a kor divatjának megfelelo csempeképek az év 12 hónapját mutatják.[20] Nem messze innét látható az eredetileg leánynevelo intézetnek épült palota, amelyet Ausztriai Mária Anna avatott fel. Jellegzetessége a teraszra felfutó kettos lépcso, csipkés vaskorláttal, amelynek mintája a falat borító csempeképen megismétlodik. Ezen a környéken épült fel a Quinta das Águias palota, amelyet azért említek meg, mert ma is ott áll romosan, elhanyagoltan, de kertje igen szép francia kert, ma is olyan, mint Mardel idejében lehetett. Az ezeken az épületeken látható stílusjegyeket mind megfigyelhetjük Pombal márki palotáján Oeirasban /Lisszabon közeli elovárosa/. Ez a hatalmas birtok lakó-, gazdasági épületeket, kerteket, kápolnát, díszkutakat, egy vízesést, kocsiszínt, vízvezetéket és közkutakat foglal magába. Parkja gyönyöru franciakert, szobrokkal és filagóriákkal. Még a birtokot övezo kerítésrol is rögtön ráismerünk C. Mardel jellegzetes egyéni stílusára.

Vallásos épületek. Ezek között templomok és kolostorok találhatóak, és számos olyan régebbi épület, amely a földrengés során megrongálódott, és Mardel a helyreállításon dolgozott. Nagy részüket azóta lebontották vagy átalakították, de Mardel eredeti tervrajzai mai is láthatóak a lisszaboni Városi Múzeumban.[21]

Középületek. A város jelképének tekintheto az a hatalmas vízvezeték (Águas Livres), amely az 1730-as években kezdett épülni. C. Mardel 1745-tol a haláláig dolgozott rajta. Neki tulajdonítható a városba befutó vizet befogadó rész (Mae d' Água) és a hozzá vezeto 10 boltív. Ezek közül az egyik olyan, mint a katonai gyozelmi diadalívek Európa más tájain. Portugáliában Mardel épített eloször ilyet.[22] Ez az Amoreiras negyedben található szépséges épületegyüttes a vízelosztó házon kívül egy kis, klasszicista templomot is magába foglal, valamint szobrokkal ékesített díszkutat és egy kis házikót, ahol az elosztóból kivezetett víz mennyiségét mérték. M. Calado valamennyit közép-európai ihletésunek tartja.[23]

Az Amoreiras közvetlen közelében építette fel Mardel 1735-41 közt az elso selyemgyárat Portugáliában. Az egész utcát betölto épület két szárnyát 1-1 torony zárja le, amelyet Mardel alkalmazott eloször Portugáliában nem egyházi épületen. A selyemgyár épülete annyira harmonikus és szép, hogy méltán nevezik a portugál építészek ipari célra használt városi palotának. Hamarosan számtalan követoje akadt, és 1759-ben felépült a másik selyemgyár, ahová a Mardel által emelt diadalíven áthaladva lehet bejutni. Ez a volt selyemgyár ad most otthont az Árpád Szenes-Vieira da Silva alapítványnak és múzeumnak. Szenes Árpád (1897-1985) festomuvész, a legnagyobb portugál festono férje az a másik magyar C. Mardel mellett, akinek a nevét mindenki ismeri Portugáliában.

Városrendezés. Városrendezési elképzelései a célszeruségbol és a szépségre törekvésbol, a monotónia megszakításából indultak ki. Számtalan rajzát orzi a Városi Múzeum. A legnagyszabásúbb terv abból a gondolatból indult ki, hogy Lisszabon Európa egyik legnagyobb kikötovárosa, tehát a mólókat kell megerosíteni és nagy hajók kikötésére alkalmassá tenni. De ez nem elég: oda- és kivezeto utakat kell építeni, az utakat a kikötohöz közel vám- és raktárházak szegélyezzék, távolabb pedig lakóházak, amelyek tereket, templomokat, díszkutakat fognak közre. Egy tervén sem felejtette el a fasorokat és parkokat feltuntetni. Ez az elképzelés csak rajzon maradt, de a Rato tér környékén, ahová a selyemgyárat építette, ehhez kapcsolódóan megvalósultak a tervei. Négy háztömbnyi területet épített be raktárakkal, hivatali helyiségekkel, lakásokkal.

Mint a bevezetoben említettük, az Alsóváros ma is látható arculata Mardelnak köszönheti páratlan szépségét. Pombal márki 3 építészre bízta az újjáépítést. A vonalzóval meghúzott utcák mentére tervezett egyforma házak monotóniáját Mardel a megemelt manzárd tetokkel enyhítette, és azzal, hogy egy-egy szinten egyforma, de a másik szintétol eltéro formájú ablakokat építtetett. Rengeteg közkutat, díszkutat, szökokútat rajzolt és épített, amelyek szintén Lisszabon látványosságai közé tartoznak.

1863. szeptember 8-án halt meg. Nem írt végrendeletet. De házai állnak, és jóleso, közép-európai hangulatot árasztanak a tarka mediterrán forgatagban.


Jegyzetek:
[1] Machado, Cyrillo Volkmar: Collecçao de Memórias. Lisboa, 1823. p. 193.
[2] Viterbo, Sousa: Diccionário... dos Architectos, Engenheiros e Constructores Portuguezes... Lisboa, 1904. 132-134. pp.,br> [3] Pereira de Sousa, Francisco: Efeitos do Terramoto de 1755 nas Construcçoes de Lisboa. Lisboa, 1909. 210. p.
[4] Ratton, Jacome: Recordaçoens de - - ... occurencias do seu tempo em Portugal ... de 1747 a 1810. Londres, 1813. 299. p.
[5] Viterbo, Sousa: Carlos Mardel. Novos Apontamentos para a sua biographia. In: Annuario da Sociedade dos Architectos Portuguezes. IV. kötet. Lisboa, 1909. 1. p.
[6] Publikálta Mendes, Fonseca: Lisboa e os Antiguos fastos de seu porto. Lisboa, 1951. pp. 89-91.
[7] Rossa, Ferreira da Silva, Walter: Além da Baixa. Indícios de planeamento urbano na Lisboa setecentista. I-II. Lisboa, 1990. Kézirat. I. kötet, 193. p.
[8] Viterbo, Sousa 1909. 7. p.
[9] Viterbo, Sousa 1904. p. 373. Idézet egy folyamodványból, ahol a királytól magasabb katonai rangot kért. Meg is kapta.
[10] I. h.
[11] Calado, Margarida: Carlos Mardel, arquitecto Húngaro ao servico da Corte Portuguesa. Lisboa, é. n. Kézirat. 6. p.
[12] Viterbo, S. 1909. 10. p.
[13] Calado, M. i. m. 2-3. pp.
[14] U. o. 8. p.
[15] U. o. 6. p.
[16] Az erre vonatkozó levéltári adatokat közli Viterbo, S. 1909. 6-7. pp.
[17] Calado, M. 6. p.
[18] I. m. 9. p.
[19] Nekem a keszthelyi Festetics kastély jutott eszembe, mikor megláttam Mardel egyik lisszaboni házát.
[20] Lamas, Arthur: A casa-nobre de Lázáro Leitao. Lisboa, 1925. 135. p.
[21] Mardel egyik méltatója az általa épített rendházak és a csehszlovákiaiak közt lát figyelemreméltó egyezést. Teles, de Meneres e Vasconcelos, Flórido: Carlos Mardel. Elementos para a História da Arquitectura Portuguesa do século XVIII. Lisboa, 1955. Kézirat, 84. p.
[22] Calado, M.: i. m. 27. p.
[23] i. m. 28. p.



[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]