Névtelen spanyol szerző:
KÜLÖNÖS ROMÁNC BUDA VISSZAVÍVÁSÁRÓL

Óh, Negyedik Bolygó,
hagyd fel gyors pályád,
a csodára jobban rálát
az egyhelyben álló.
Csillagok, megálljatok,
s mint tükörben
csodát lássatok;
a legdicsőbbet.
Pályádat, Hold, eloldd.
Érzed a sorsot?
Birodalmad orra alá
törik most a borsot!
Csendesedjék az ének, mind,
kell most a csend
s az éles látás -
nagyot fordult az idő.
Róma, hagyd a csatát,
és győzelmed, Pompeius,
Iulius Caesar diadalát,
s Numantia viadalát.
Elég már a Falóból,
s Trója, égésedből:
hol a győzelmek
árulásból esnek,
fény, nincs mit keresned.
Csaták, elüljetek,
szűnjetek meg, diadalok,
s mind, ti, rohamok,
s más, nagy történések.
Győzelmek és csaták!
Csendre int,
ha egyik másik, nagyobb
szele meglegyint.
És, mert a hallgató arcán
látom a zavart,
Isten nevében, Mindenség,
halld hát a diadalt!
Nos, lássátok Buda ostromát,
irdatlan gyűrűjét,
mit Nap se, Hold se lát,
de az Idő zengi diadalát.
A Lotharingiai herceg,
a dicső, hol öldöklő
ellen erre nem is várt,
elfoglalta Pestet.
Előtűnt a Duna,
hol hajó hátán hajó;
s melléje felvonult
a bajor választó.
Átvezényli a hadoszlopot -
bár kétkedve,
hogy abrak elég lenne -
s latol nyomós gondot.
Majd csatarend szerint
tábort ütött a menet,
s úgy tűnt, hogy a földnek,
de a világnak is vége leend.
A dobok és kürtök
akkora zajt csaptak,
hogy hihették: még
a föld is beomolhat.
A hatalmas lotharingiai herceg
a hadmérnökökkel
futóárok, ostrom,
akna és sánc felől
rendelkezhet.
A faállványzat mögül faltörő
ágyú üti fel a fejét,
tüzérsége előre
hallatja majd nevét.
A bajor hercegi buzgalom
sem hagyott alább,
elébb a gyűrűt zárja be,
hisz büszke nevire.
Látnád csak a roham-
ás futóárkokat - kész vár!
és mind Buda ostromára vár!
A harcias Starhemberg
hadi marsall
zárja a sort, s ember
felett parancsol: vassal
s tűzzel vezeti át
a hatezer katonát
a császári kancellár:
vonalba fejlődve
tör mind majd előre.
S elfoglalja a helyét
Transmandor grófja;
bátorságát s hevét
bebizonyítva.
Áll az arcvonal
s az első ostromgyűrű.
(...)
A dunai bástyafoknál,
mely a keresztény
kezén volt, egy janicsár,
vad csapat
odahagyja a falat,
s kitör, de a
lotharingiai villám
sok bátor harcosa
őket visszaveri,
s jó sokat megöl.
Ugyanakkor a Választó
a kész sáncok mögött
mind jobban előretört,
s mind többek
jó példát követtek.
Már hatvanezren voltak,
kik várat ostromoltak,
s mint korbács, lecsaptak
az ottomán kutyán.