14. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
Diffugere anni virides; Aegypte, valebis,
cumque tuis vitiis deliciisque tuis.
Iam melior me raptat amor: iuvat alta Sionis
templa, iuvat Solymi regna videre senis.
Elmúlt sok deli év, ám egyre virágzol, Egyiptom,
vétkeid és gyönyörid ezreivel, szabadon.
Engem már nemesebb láng éltet: a síoni templom
büszke falát, s Szolimán földje dicsét dalolom.
Haec qui busta vides murorum inclusa ruinis
Proxima, Atestini qua stabulantur equi,
Ne contemne loci genium, neque crede, viator,
Vilia neglecto membra iacere solo.
Lysiadum cineres, defunctaque corpora vita
Parcius iniecto pulvere celat humus.
Sic Fortuna tulit, sic rex immanis, et illa
Excita ab infernis quarta Megaera vadis.
Fors illos sua poena manet, neque numina semper
Irasci miseris, pauperibusque solent;
Sed reges, et regna premunt. Tu percipe porro,
Quae superis nostro nomine dicta feras:
<Esse aliquid Manes; neque nigrae cuncta favillae
Cedere, ubi e gelido corpore vita fugit;
Esse deos scelerum ultures, sua praemia iustis
Qui tribuunt; nullis fraudibus esse locum.>
Pergebant Manes; sed territus ille, pavensque
Substitit, incoeptam deseruitque viam.
Látod e sírokat itt, a közelben, e régi romok közt,
ott, hol az Este-család tartja nemes lovait?
Hát le ne nézd e helyet, vándor, nem semmirekellők
hamvai nyugszanak itt elfeledett rög alatt.
Lusiadák tetemét, lélektől mentes edényét
őrzi kevés hamuval rejtve a főld feketén.
Mert így hozta a Sors, így hozta a szörnyü király és
ő, a pokolbeli láp szörnye, az új Megara.
Várja is őket a bosszú már, mert nem csak a pórra
sújt le az égi harag, ám a királyokat is
bünteti ő. Hallgasd hát most figyelemmel e szókat,
általad ím, üzenünk isteneinknek eképp:
<Vannak még Mánok, és hogyha az emberi testből
élete messzire száll, nemcsak a por marad itt.
Istenek is vannak, kik minden bűnre lesújtnak,
s védik a jót - helye nincs ott a csalásnak ezért.>
Szóltak a Mánok eképp, s eltűntek, a vándor azonban
félve csak állt, s azután más utakat követett.
Carmina mitto tibi: tu carmina nulla remitte.
Ebria Musa mea est; vina, Benesse, volo.
Én verset kűldök, de ne küldj verset te, Benessus.
Józan a Múzsa nagyon. Bort akarok ma, komám.