A franciaajkúak jelenléte az USA-ban általában nem szerepel a magyarországi köztudatban. A gyerekkori, indiánregényekből vagy a westernekből őrzött emlékek a franciáknak nem sok helyet hagytak. Magyar nyelvű lexikonokban fellapozva a Louisiana szócikket, alig vagy semmi információt sem kapunk az ott beszélt nyelvről. Jó esetben megtudunk valamit a francia felfedezőknek az állam őstörténetében játszott szerepéről, de ez is általában mint jelentéktelen dolog hullik ki. (Révai Nagy Lexikon, 1911-1935, Magyar Larousse, 1991) Először az 1992-es Cambridge Enciklopédiában említik meg, hogy "az itt élő etnikum a kreol (francia eredetű) és a (britek által a 18. században Kanadából elüldözött francia eredetű) cajun". Ennél részletesebb ismertetést az 1994-es Britannica Hungarica harmadik kötetének cajun címszava ad. Az 1996-ban megjelent A francia nyelv lexik[21~ona tartalmaz szócikket Louisianáról, a cajunról, a kreolról és az acadienről.
Korábbról 1976-ból Kiss Csaba Egyesült Államok-útikönyvéből értesülhettünk egyáltalán a cajunok létezéséről, de ehhez valami miatt fel kellett volna lapozni az útikönyv megfelelő szakaszait.
Tudatlanságunkat kicsit mentheti, hogy maguk a franciák is csak nem régen fedezték fel igazán maguknak a frankofóniát.
Külföldi források után kutatva kiderült, hogy a témának az óceán mindkét partján hatalmas szakirodalma van. A francia és az angol szerzői tábor azonban megoszlik. Az előbbiek sokszor harcos, esetleg nosztalgikus hangot ütnek meg, míg a domináns kultúrát képviselő amerikaiak lekicsinylik a múltat, inkább hallgatnak a francia adalékokról. Csak a szociológusok és a frankofóniában érdekelt nyelvészek foglalkoznak behatóbban a téma nyelvi vonatkozásaival.
A legjobban feldolgozott terület a történelemé. A montpellier-i egyetem CIRCAN[1] központjának gondozásában jelent meg 1988-ban összefoglaló bibliográfia az amerikai franciákról (kb. ezer tétellel). A párizsi I. számú egyetemen működik egy az észak-amerikai történelmet kutató központ.[2] Creagh könyvében található rövid kronológiai táblázat is a franciák térségbeli jelenlétéről. (Creagh:481-487)
Louisiana államot a Mississipi deltája, valamint kis szakaszon a keleti, és hosszan a nyugati völgye alkotja. Nyugatról Texas, északon Arkansas és Mississipi, keleten pedig ugyancsak Mississipi állam határolja. A folyó nem csak fontos közlekedési útvonal, élelemforrás a kezdetektől fogva, hanem a mocsaras területek miatt korábban számos betegség, járvány szülője is.
Az éghajlati viszonyok sem túl kedvezőek, magas nedvességtartalmú, igen nagy nyári hőség jellemzi, télen azonban, bár a hó ritka, igen hideg lehet.
Gazdaságföldrajzi szempontból meg kell említeni, hogy a területen gyapot-, rizs-, és kukoricatermesztés folyik, s az állam gazdagságát a tengerpart-közeli kőolajkitermelés növeli az utóbbi évtizedekben.
Szorosabban véve a frankofón lakosság sűrűbben egy olyan képzeletbeli háromszögben helyezkedik el, amelynek a csúcsa Alexandria, alapja a tengerpart, jobb szárán helyezkedik el a főváros, Baton Rouge és New-Orleans[3], bal sarka a texasi határ.(Griolet:8 és 14)
A mai állapot megértéséhez frissítsük fel egy kicsit történelmi ismereteinket. A spanyolok által a XVI. században meghódított vidék a XVII. században lett francia gyarmat. Nevét XIV. Lajos francia királyról kapta. A gyarmat gazdasági fellendüléséhez szükség lett volna arra, hogy betelepítését az anyaország ösztönözze. E helyett az udvar kétszer is koncesszióba adta, de mindannyiszor visszakerült a korona kezelésébe, mivel a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be. A gyors meggazdagodásra vágyó kalandor telepesek csalódottan vitték vissza az óhazába a vidék rossz hírét. A korai időkben fehérek csak mint katonák voltak jelen, így nem csoda, hogy megindult a keveredés a helybeli indiánokkal. A gyarmat urai mindig igyekeztek Párizstól elérni, hogy nőket küldjenek. Mindezek az akciók is inkább balul ütöttek ki. Voltak erőszakosan kihurcolt nők, köztük nem egy bűnöző és prostituált, voltak erkölcsös, némi királyi hozománnyal rendelkező leányok ("filles ŕ la cassette"), akiket azonban a helybeliek olyan csúnyának találtak, hogy nem keltek el. A történet számos anekdotikus fordulatban bővelkedik. Louisiana betelepítésének irodalmi vonatkozása Manon Lescaut története.
Párizs számára amerikai területei az egyéb nagyhatalmi érdekeivel szemben mindig másodrendűek voltak. A franciák elsősorban az angolokkal akartak szembeszállni, az ő előretörésüket akarták megakadályozni, ezért pártolták a kezdetektől a függetlenedni kívánó amerikai gyarmatokat a Függetlenségi Háborúban.
A gyarmat betelepítésében nagy szerepet játszott a mindenkori politikai emigráció. Így minden nagyobb politikai földrengés kiváltott egy emigrálási hullámot. Az első ilyen jellegű esemény a hugenották kiűzése volt, a Nantes-i Ediktum visszavonásakor (1685). A Karolinába települt négyszáz hugenotta család azonban nem mehetett Louisianába, mivel a kormányzó megtiltotta. (Creagh:165) Ezek a frankofón hugenották később többé-kevésbé megtalálták a helyüket a protestáns többségű angolszász világban.
Időrendben a második legfontosabb lélekszám-gyarapodás akkor következett be, amikor 1760 körül megérkeztek az otthonukból az angolok által elűzött acadiaiak, akik az időközben spanyol fennhatóságúvá lett gyarmat franciaságát erősítették. Amikor Louisiana 1762-ben spanyol uralom alá került, a francia telepesek nem voltak hajlandók nyelvükről és kultúrájukról lemondani. (Encycl.:739) Inkább a spanyolok olvadtak be a franciába, mint fordítva. Ugyanakkor Spanyolország ügyesebb telepítési politikát folytatott, mint a franciák. Így Louisiana lakosainak a száma megkétszereződött.
A második nagyobb franciaországi hullám a francia forradalom idején érkezett. Ekkor elsősorban az arisztokraták emigráltak, majd a mérsékeltebb republikánusok is, belső konfliktusaikat ezáltal behurcolva az újvilágba. A politikai sokféleséget a San Domingói rabszolgalázadás után az Egyesült Államokba emigrált ültetvényesek által meghonosított szabadkőműves páholyok is tükrözték.
A harmadik hullámra Napóleon veresége után került sor. Bár a császár adta el őket az amerikaiaknak[4], a louisianaiak között sok bonapartista volt.
A negyedik hullám az 1848-as forradalmak leverésével függött össze, ugyanígy a Párizsi Kommün után is emigráltak az USA-ba.
dátum | népesség | fekete rabszolga | szabad színesbőrű |
---|---|---|---|
1684 | 300 (ennyien indultak el a Cavalier de LaSalle expedíciójában) | ||
1686 | 37 (ennyien élték túl) | ||
1700 k. | 300 [5] | ||
1717 | 200-400 | ||
1740 | 7000 7640 |
4500 4590 |
|
1771 | 20.000 [6] | ||
1800 | 12.000 | ||
1810 | 42245 [7] | ||
1860 | 19.000 | ||
1871 | 200.000 |
1970 és 1992 között a franciaajkú louisianaiak létszáma 572.000-ről 263.387-re csökkent. (Creagh:447 és 1995-ös évkönyv) Ez az állam lakosságának 16%-áról 6,85%-ra csökkenést jelent.
Már 1976-ban a francia anyanyelvű lakosság 73,9%-a az angolt használta szokásos nyelvként, ebből 37,1% monolingvis angolajkúvá vált. 36,8%-uk pedig bilingvis. Franciául ezzel szemben szokásos nyelvként az állam népességének 26,1%-a beszélt, amiből 8,8% csak törte az angolt. Veltman megjegyzi, hogy a frankofón népesség nagy része helyi születésű, tehát nem bevándorló. (Veltman 1983:72)
Az 1995-ös Atlas de la langue française adatai szerint az 1990-es népszámlálás 934.237 teljesen vagy részben francia származású louisianait tart nyilván. A leginkább frankofón paroisse[8]-okban (Saint-Martin, Evangeline, Vermillon és Avoyelles) több mint 30%-os a franciaajkúak aránya. A nyelv megtartása azonban nem csak számarányon múlik, hanem a család öntudatán, az igazi acadiaiak hangsúlyt helyeznek nyelvük megőrzésére. New-Orleans-ban csak 11% franciaajkú lakos él, nem is nagyon jellemző a francia megmaradása.
1995-ös évkönyv az egész Egyesült Államokat tekintve a harmadik legfontosabb beszélt nyelvként említi a franciát, az angol és a spanyol után, a nem anglofon népesség 6,1%-át teszi ki. Ezen felül 1 millió amerikai fiatal tanulja a nyelvet az iskolában. Ebben elsősorban a kulturális presztízs és nem a hasznosság játszik szerepet. (p. 149)
Az Egyesült Államokban kb. 2.000.000 fő franciaajkú él. 78%-uk helybeni születésű, tehát nem bevándorló. (Conklin-Lourie:20.) Összesen 12 millió amerikai vallotta magát francia származásúnak 1980-ban. Louisianán kívül sokan élnek Kaliforniában, de igen jelentősek a frankofón közösségek a keleti part nagyvárosaiban, ami a kanadaiak elvándorlásával magyarázható. Ezeket az újangliai franciákat szokták Franco-Américain-nek vagy rövidítve Franconak nevezni. A francia származásúak jövedelmi viszonyaikat tekintve nem tartoznak a gazdagok közé. Kevesen végeznek közülük egyetemet. Népszaporulatuk az angolszász átlagnál magasabb. (Creagh:453.459)
Az amerikaiak nem mindig szimpatizáltak a francia jövevényekkel. A politikai helyzettől függően hol a királygyilkos nép, hol a túl baloldali, hol a túl hierarchikus berendezésű állam nem tetszett nekik. A puritán angolszászoknak különösen a francia életmód (léhaság, játékok, joie de vivre, latinság) szúrt szemet. (Creagh:219) Ehhez egy nyelvi adalék a French Sunday fogalma, amely zajos mulatságot takart, akkor, amikor a puritánok még alkoholt sem fogyasztottak, nemhogy táncoltak volna.
A francia/angolszász szembenállás nem utolsósorban vallási jellegű volt. A bevándorló franciák (és bretonok, baszkok stb.) nagy része katolikus volt, bár elég lazán értelmezték a vallásosságot. Később Louisianában a lakosság keveredése miatt a katolikus mellett megjelent a feketék körében népszerű vaudou, Amerikához csatolása után pedig a protestáns, elsősorban a baptista egyház.
A Britannica Hungarica bevezetőben idézett szócikke így ír a cajunokról: "Jellemző rájuk az elzárkózottság. Bár ezt gyakran ők választják, sokszor azoknak az előítéleteknek a következménye, amelyeket a nem cajunok táplálnak irányukban."
Amerikai vélemény a cajunokról a The Encyclopedia of Southern Historyból: "Relative isolation and remarkable growth in numbers enabled this conservative people to develop a distinctive culture and draw others into it. Compulsory education and other modern changes have broken down this isolation, yet much remains in language, customs, music and food to attest a rich historical experience stretching from the exile.... to the Evangeline Oak in St.Martinville today." Szélesebb értelemben is használják a cajun terminust keverékekre, akikről ezt írja. "They were depicted as a suspicious, unsophisticated rural people, victims of prejudice and their own lack of education. Although somewhat proud of their partial French and Indian heritage, they were unwilling to acknowledge any Negro ancestry." (p.170)
A franciát minden frankofón magára érti, a franciákat franciaországi franciának, míg magukat egyszerűen franciának titulálják az amerikai/angol oppozícióban. (Griolet:81). A volt gyarmatokon sokszor találkozhatunk ezzel a francia öntudattal. Griolet idézi egyik adatközlőjét, aki úgy fogalmaz, hogy "Je parle la vraie langue française, pas la langue du pauvre." (Griolet:82).[9]
Az elnevezések keveredéseit, az önmeghatározások bizonytalanságait a történelemben kell keresnünk.
Az idők folyamán a fehér gyarmatosítók (franciák, spanyolok és amerikaiak) mellett az indián őslakosság és az igen korán behurcolt fekete rabszolgák éltek együtt és keveredtek különböző fokon. Dél-Louisiana nem egyszerűen egy a déli államok közül. Gastil is megjegyzi, hogy a feketékkel itt másképp bántak, mint a dél többi részén, bár itt is rabszolgák dolgoztak az ültetvényeken.[10] Louisiana ismerte a szabad színesbőrűek intézményét is, jóval a rabszolgaság eltörlése előtt. Ezek a néha igen gazdag, művelt szabadok rendelkeztek iskolákkal (la Sainte-Barbe Academy), újságot és könyveket jelentettek meg. Elit réteget képeztek. Perbe foghattak fehért, tanúskodhattak, lehetettek birtokaik, sőt rabszolgáik is. (Encyclopedia:739) Elitista kultúrájuk intézményeikből a rabszolgákat egyszerűen kitiltotta. Sőt a krónikák szerint sokszor rosszabbul bántak a rabszolgáikkal, mint a fehérek. (Creagh:252) A gyarmaton létezett egy olyan szokás, miszerint hivatalos mulatt szeretőket rendszeresítettek a fiatal, fehér nőtlenek számára. Ezt a viszonyt a bal des quarterons alkalmából szentesítették. A szabad státuszú, de mégsem teljesen egyenrangú mulattok jelenléte nagyon bonyolulttá tette az erőviszonyokat később, a rabszolgaság felszámolásakor. Helyzetük a XIX. század második felétől egyre romlik, ahogy erősödik a rasszizmus az egykori és új fehér elitben, ezáltal a társadalmi hierarchiában a színesbőrűek közé sodorva őket vissza. Mára a színesbőrű kreolok a színesbőrűekkel azonosulnak. (Creagh:465)
Nézzük elsőként, kik is a kreolok és milyen nyelven beszélnek! A zavart az kelti, hogy a nyelvészetben nem az alábbi értelemben használjuk a kreol terminust (ld. Wardaugh). A szótár szerint a kreol a gyarmatokon a fehér emberek nyelve, vagyis az őstelepesek alkotta ún. elité. Ez az elit legalábbis Louisianában nem veszi szívesen[11], ha egy kalap alá veszik színesbőrű honfitársaival, akik szintén megkövetelik maguknak a kreol elnevezést: créole de couleur.
Tudjuk azonban, hogy a gyarmaton a kevés európai nő jelenléte miatt is erős keveredés volt fehérek és nem-fehérek között, először az indián őslakossággal, majd a behurcolt fekete rabszolgákkal. Ezt a katolikus egyház sokszor hallgatólagosan tudomásul vette, bár a hivatalos politika tiltotta a vegyes házasságokat[12]. A spanyol fennhatóság idején az egyház is tiltani kívánta. (Craig:201)
Louisianában egyébként azért jelent problémát a kreol terminus használata, mivel egyrészt az acadiaival, másrészt az angolnyelvűekkel szemben használatos. Ennek megfelelően létezik a szónak felértékelő használata: növényekkel, konyhaművészettel, állatokkal kapcsolatban. Ilyen értelemben egyet jelentett a felsőbb kaszttal, a jólneveltséggel. Az amerikaiak nyelvében azonban már a XIX.század elejétől megjelent a pejoratív értelmezése is: a kreolok hetvenkedő, bőbeszédű, lusta, veszekedős hírében álltak. (Griolet:60-61)
A legrégibb fehér, vagy magát fehérnek valló elit (New-Orleans) közel "tiszta" franciát beszél. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy a XX. sz. elejére a new-orleans-i kreolok nagy része asszimilálódott. (Griolet:8)
A Cajun szó az Acadien (ez a tudományosabb, valorizáltabb alak, Griolet:38) palatalizált ejtésének angol torzításával keletkezett, az amerikai terminológiában használatos. Az ottaniak jobb szeretik a Cadjin vagy Cadien elnevezést. Ez a lakosságcsoport az 1755-ben a kanadai Acadie tartományból az angolok által elűzött (deportált) franciaajkú fehéreket jelentette, akik egészen Louisianáig értek el, (mintegy 5-10000 fő) itt teremtve maguknak új hazát. Ápolták a hagyományos nyugat-franciaországi eredetű paraszti kultúrájukat és még az amerikaiak által is elismert adaptációs készségről tettek tanúbizonyságot.[13] Bár jövevények voltak, ők integrálták magukba a többi ott élő frankofónt. (Griolet:39) Mára azonban már nem csak azok a cajunok, akik az acadiai menekültek leszármazottai, mára cajunnak lenni egyenlő a kultúra, szokások és a francia nyelv elfogadásával. Ezért beszélhetünk indián, színesbőrű, sőt amerikai, német cajunokról is. A sokáig pejoratív terminust ma büszkén követelik maguknak egyes louisanaiak. (Griolet:40) 1971-ben létrehozták az államon belül az Acadiana területi egységet[14]. Szociológiailag érdekes, hogy a munkamegosztás, illetve a területi elhelyezkedés alapján két fajtájukat különböztetjük meg: a földművelő, prérilakos cajunokat, illetve a főképp halászó bayou-lakókat.
A Cajunok nyelvére még részletesebben kitérek a 4. pontban és a függelékben. Tulajdonképpen ők beszélik a français de Louisiane-t,[15] amelyet egy európai francia nemigen ért meg.
Ettől még inkább különbözik a feketék és alsóbb néposztályok kreol nyelve, akiket az Antillákról bevándorló menekültek erősítettek tovább. A kreol nyelvek közös jellemzője, hogy szókincs nagy részét a szupersztrátumból (angol/francia) meríti, míg szintaktikai jellemzői a nyugat-afrikai nyelvek jellegzetességeit viselik. Alacsony státuszú, negatív presztízsű, az egykori rabszolganyelv volt. (Conklin-Lourie:181)
Louisianában ezt a nyelvet inkább néger, Movinimocouri-nak, gombónak vagy Teche nyelvnek is nevezik. Ma mintegy 80.000 fekete beszéli (Conklin-Lourie:181)[16] Angol alapú kreol is létezik, ez a gullah. Kialakulásában az játszhatott szerepet, hogy a rabszolgavásárban a családokat elválasztották egymástól. Így az egy ültetvényre került munkásoknak ki kellett alakítaniuk valami közös nyelvet, amely bár lehetővé tette a gazdáikkal való kommunikációt is, mégis leginkább az ő belső nyelvük volt. (Conklin-Lourie:181.) A kreollal kapcsolatban felmerül a kreolizáció és dekreolizáció fogalma. Az előbbi jellemezte a helyi nyelvet, amely a rabszolga dajkák és háznép miatt a kicsi kortól kezdődően az ültetvényes fehér rabszolgatartókat is kitette a kreol hatásoknak. Az amerikai déli dialektusban megtalálhatók a kreolból származó jellegzetességek. Pl. az it használata there helyett vagy a you-all kifejezés. (Conklin-Lourie:79)
Az ültetvényesek kreolja elsősorban a mezőgazdaságban dolgozók körében maradhatott fenn, hiszen a városi rabszolgák nem éltek annyira izoláltan. A városi feketék nyelvében ezzel párhuzamosan dekreolizáció kezdődött.(Conklin-Lourie:181)
Egyéb elnevezések: Louisianában sabine-nak nevezik a feketék és indiánok közötti keveredésből származókat, ma azonban ezek egy része cajun/indián keverék és a francia helyi változatát beszéli. (Griolet:160).
A louisianai franciákat az angolok coonass-nak csúfolták (a raccoon, a mosómedve, Louisiana kedvelt állatáról), valamint a Johnny Crapaud elnevezéssel (ezutóbbi párja az angliai Frogs-nak). A franciaajkúak Red Neck-nek vagy cou rouge-nak hívták a műveletlen amerikaiakat.
A Louisianában élő franciaajkú lakosság nagy része anyanyelvén analfabéta. Ugyanannak a diszkriminációnak voltak kitéve, mint a társadalmi ranglétra aljára szorult többi réteg. Bár őket is elválasztották a faji előítéletek, fennmaradt orális irodalmuk tükrözi közös elnyomottságukat. (Foyers, 3.cikke) Az amerikaiak gazdasági gyengeségükért lenézték és műveletlennek tartották őket, hiszen még csak nem is beszéltek jól angolul. (Foyers:23).
Vizsgáljuk meg most Conklin-Lourie:(i.m. pp.174.-175) alapján azokat a nyelv fennmaradását elősegítő tényezőket, amelyek a louisianai frankofónokra vonatkoz(hat)nak!
Vizsgáljuk meg most a lassú elhalás okait! Az Észak-Dél háború után a francia nyelvű közösségek még elszigeteltebben éltek, a nagy jenki beáramlással abszolút kisebbségbe kerültek. Franciaország régen cserben hagyta őket. Az amerikai állam és az angolszász környezet nyelvileg üldözte őket. Az angol nyelv mindent elárasztott időközben. (:76)
Az iskolában az angolt a 20-as évektől olyannyira erőltették, hogy tilos volt anyanyelvükön beszélni, ezért büntetés, fenyítés és megaláztatás járt. Ennek emléke tükröződik Jean Arceneaux helyi költő Nyelvi skizofrénia című kétnyelvű művének első sorában is: "I will not speak French on the school grounds." (Foyer, 1988:p.13.)
A lassú változtatást és öntudatra ébredést a feketék polgárjogi mozgalmai nyomán a 60-as évek végén kezdték elérni. Az Egyesült Államok 1968. január 2-án elfogadta a Bilingual Education Act-et, elismerve azok speciális igényeit, akiknek az angol nem anyanyelve. Ez a program aztán az Oktatási Minisztériumon belül működő Office of Bilingual Education felügyelete mellett kezdett megvalósulni elsősorban az elemi iskolai felzárkóztatásban. (Stoller, 50-52) Természetesen nem a francia volt az első számú szempont, hanem a rengeteg spanyol anyanyelvű, hátrányos helyzetű amerikai, akiknek meg kellett adni az oktatáshoz való egyenlő jogokat. Louisiana 1968 óta hivatalosan is kétnyelvű.
A CODOFIL (Conseil pour le développement du français en Louisiane) a louisianai oktatási minisztériumhoz csatolt szerv, amelynek a francia nyelv és kultúra megvédése és fejlesztése a célja Louisianában. Az általa patronált kétnyelvű Louisiana Review évente kétszer jelenik meg.
A francia, a belga és a kanadai kormány az oktatásban tanítók küldésével ad segítséget. Áldásos tevékenységüknek kulturális, gazdasági és turisztikai jellegű a következménye[20]. (La Francophonie:13.) Az a felismerés, hogy a francia visszahódítása csak az iskolán keresztül valósulhat meg, ellentmondásos eredményhez vezetett. Griolet heroikusnak, de elkésettnek tartja a CODOFIL munkáját. (Griolet:194). Az 1968-ban nagy fellángolással létrehozott CODOFIL ugyanis nem a cadjin nyelv felvirágoztatásán fáradozik, hanem inkább a presztízs jellegű európai francia tanítását segíti elő. Ennek több oka is van. Egyrészt az anyaországnak a "tiszta" francia ösztönzése az érdeke, másrészt a francia standard mindenképp leértékelőleg hat a helyi dialektus-jellegű változatra. Ilyen szempontból jelentős az 1996/97-es Language and Language Behavior Abstracts-ból kiderülő változás. Albert Valdman kifogásolja, hogy a CODOFIL amerikai-francia bilingvizmust szeretne bevezetni. Szerinte ugyan az iskola feltámasztani nem tudja a nyelvet, de tudását és értékelését elősegítheti. (LLBA, 1996, Plurilinguisme 1996/11)
Tulajdonképpen mostanra érik be a cajun reneszánsz, a hajdan csak orális irodalmi hagyományok normává emelése, a helyi cajun és kreol dialektusok valorizálásának igénye.
Felvetődik a kérdés szociolingvisztikai szempontból: hogyan menthető meg egy olyan egyre fogyó közösség nyelve, amely nem a standardot követi.
Landry és Allard 1975-ös modelljük alapján elemzik a dél-louisianai nyelvelhalást szociolingvisztikai paraméterek alapján, felsőoktatási hallgatók körében végzett felmérés alapján. A cikk 1996-os, a Journal of Multilingual and Multicultural Developpement 17. számában jelent meg. Mind a négy csoport csökkenő franciahasználatot mutat, mivel kevésbé beszélnek franciául, az angolt érzik domináns nyelvnek, általában angolul iskolázottak, és nem valószínű, hogy az elkövetkezendő generációnak továbbadják a franciát. (LLBA, 1997, p.2571)
Az öregek háromnyelvűek (kreol, cajun és angol), a középgeneráció a kreolt stigmának érzékeli, külsőkkel nem is beszéli, inkább cajun vagy francia szavakat kever a nyelvébe, a fiatalok már otthon is angolul tanulnak, a fiúk még megtanulnak kreol elemeket, amelyeket maguk között mint valami titkos nyelvet használnak. (LLBA, 1996.p.2581, Claire Lebas és Julia Brehm, Plurilinguismes, 1996/11)
Becky Brown a nyelvi helyzetet John Rickford 1987-es post-kreol kontinuum modellje alapján elemzi. Szerinte a kreol többirányban mozdul el (a nagyobb presztizsű cajun, a domináns angol és a nemzetközi presztizsű francia irányában), Ugyanakkor maga a kreol is kihat a helyi dialektusokra. (LLBA, 1996., p.2580)
Úgy tűnik, hogy ma már nem a francia a tét, hanem a cadjin nyelv és főleg számszerűsége miatt a kreol valorizálása. Kérdéses azonban, hogy a kulturális felértékelődéssel egyidejűleg ellensúlyozható-e a mindent elárasztó amerikai jelenlét.
1990-es adat szerint 260.000 louisianai mondta magát frankofónnak. Ez ha nem is különösebb javulást, de legalább stabilizálódást mutat. Az 1968-as nyelvi reformnak köszönhetően először az általános iskolákban, napi 50 percben vezették be a franciát, majd a középiskolákban is. Jelenleg 60.000 gyerek tanul elemiben franciát, szemben a 12.000 spanyolt tanulóval, a középiskolában 35.000-en tanulnak franciául. Az 1995-ös évkönyv 13 immerziós programról számol be öt paroisse-ban, és 80.000 hallgatóról tud. (Ez utóbbi adattal kapcsolatban megint homályos, kiket is fed.) A Délnyugat Louisianai Egyetem (Lafayette) elindította frankofón doktori programját. Ugyanitt működik dokumentációs központ a témában.
A probléma, mint minden nyelvkihalásnál, az iskolában van: a fiataloknak elenyésző százaléka beszél jól franciául, egyötödük csak kicsit. A középgenerációban még 37% beszéli a nyelvet, az idősek közül meg 73%. A statisztikai adatok ezen a területen igen változóak, attól is függenek, hogyan tették fel a kérdést. A "jól" és a "kicsit" meghatározás túlságosan körvonalazatlan. (Atlas, p.75-76)
Először is néhány szót kell ejteni a helyi amerikai dialektusról. A másutt beszélt amerikaiban viszonylag kevés a francia átvétel: ilyen a pallet, beau dollar, shivaree (a charivariból), shinerry=chenaie (tölgyes). (Craig:108, 129, 149, 207, 232)
Kiejtési szempontból érdekes, hogy az angolul beszélő déli ültetvényesek az angliai angol kiejtést találták követendo példának, így az ún. r-lessnesst is. (Conklin-Lourie:77)
Ezt a dialektust angol, francia, nyugat-afrikai és amerikai indián kölcsönszavak színesítik. Német lexikai elem szinte nincs, annak ellenére, hogy voltak délen német települések (lsd. Kraemer[21]). Sok regionális kifejezést, elavult brit angol és skót vagy északi angol dialektusbeli elemet őriz. (Craig:94)
A helybeli francia alapú három nyelv közül itt most csak a cajunnal foglalkoznék, két okból: egyrészt, a fehér kreolok tiszta franciája nem rejt annyi nyelvi érdekességet, mint a cajun, másrészt a kreol már annyira eltér a franciától, hogy külön tanulmányok szükségesek hozzá.
Indián átvételt a helyi francia 48 szót ismer, de sok helynév is őrzi az Őslakos elnevezés franciásított változatát. Nem ismert általában, hogy Baton Rouge egy indián totemről kapta nevét.
A feketék kreolja erősen hat mind a lexikára, mind a mondatszerkezetre.
Az angol olyannyira szövi át a mindennapokat, hogy a cajun sok keverék kifejezést ismer, angol szintaktikai szerkezetek élősködnek a francián. (pas aucun, combien, connaître és a savoir keverése, a que "hogy" elhagyása) Bizonyos modern fogalmak esetén a cajunok a kisebb ellenállás irányában haladva, az angol szót veszik át és legfeljebb franciásítják a kiejtését.
A témában szaktekintélynek számító Hosea Philips már a 30-as években írt tanulmányt a cajun nyelvről. Ő rögzítette egy konferencia hozzászólásában a három helybeli variáns közös vonásait, de csak nagyon nagy vonalakban. Fonetikailag érdekesség, hogy ebben a nyelvben vannak affrikáták, néha kiejtik a h-t. Mind a kiejtés, mind a szókincs őriz franciaországi sajátosságokat, archaikus alakokat. Például egyes nemváltásokat (az argent nőnemű volt még a 16. században), lort a leur helyett, ce livre-ici-t stb. (Philips:95) E szerző szerint azonban a fennmaradt szókincs alapján nem határozható meg egyértelműen a betelepülők franciaországi hovatartozása. Az acadiai betelepülőket jobban el lehet helyezni. Ugyanis eredetileg ezek általában nyugat-franciaországi jövevények voltak. (Philips:96) Az acadiai lett az a lingua franca, amivel közlekedni lehetett, ami a megértés érdekében összemosta a túl nagy dialektus-különbségeket. Minden szerző megemlíti az acadiai integráló hatását. Ahogy az anyaországgal szűkültek a kapcsolatok, és ki voltak téve a feketék által beszélt kreol hatásainak, úgy egyszerűsödött a nyelv és távolodott el a sztenderd európai franciától.
Ami érdekes Hosea Philips írásában, az, hogy ő említi fel, hogy a többnyelvű louisianaiak hogyan váltogatják a nyelvet társadalmi állásuk és beszélgető partnereik státusza szerint. A sztenderd franciához legközelebb álló louisianai franciát csak néhány francia származású családban beszélnek Lafayette-ben, Saint-Martinville-ben és New-Orleans-ban. Ez szűk körű elit. Általában idős emberekből áll, akik még franciául jártak iskolába, tudnak franciául olvasni, ritkábban írni is. Vallási nevelésüket is franciául kapták. Formális helyzetben, magasabb körökben, elit klubjaikban - mint pl. a louisianai Athénée-ben - franciául beszélnek. Otthon, baráti körben, a cselédekkel azonban acadiaiul beszélnek. Ezt le is nézik mint a műveletlenek, falusiak és szegények nyelvét. (Philips:98) Ez a francia kiejtésében abban különbözik a sztenderdtől, hogy az r itt dentális, rezgő hang. (Ez az ejtés megvan nyugat-franciaországi dialektusokban is). (Philips:99)
Az acadiait, tulajdonképp cajunt informális helyzetekben használják, kivéve ha kreol anyanyelvű az illető, mert akkor a gombót beszéli. A cajunért sokszor bocsánatot kérnek, mivel rontott alaknak érzik. (Philips:99) Viszonylag homogén nyelv ez. Sok a familier vagy populaire nyelvben ma is létező szó.
A kreolt, főleg színesbőrűek beszélik Saint-Martin paroisse-ban. Mások is sokan megértik és beszélik, de csak váltogatva. Fehérek például csak baráti körben, családban.
Griolet a 70-es években felgyűjtötte interjúk formájában a még fellelhető cajun szókincs specialitásait. 1986-ban megjelent szómagyarázó könyvében megemlíti, hogy munkája, bármilyen hasznos is, se nem kimerítő, se nem reprezentatív felmérés. (Griolet:12)
Griolet ebben a művében csak röviden utal a helyi nyelv jellemzőire: a francia dialektus szubsztrátumra (ferrailler, macorner, faraud, corcobier, égricher, nicher, fardoche) rakódtak rá az igazi louisianizmusok (copal, latanier, patassa, plaquemine), neologizmusok (poisson armé, faire zire, sac-ŕ-lait) és olyan vándorszavak, amelyeket több földrészen is megtalálunk (ménager, couche-couche, stb.). Sok a kettős etimológiájú szó, a kétes vagy népi etimológiájú szó, rengeteg a francia vagy latin eredetű angol átvétel. A tendencia a szavak franciásítása. reaktiválnak ősi francia szavakat új értelemben. Az eredeti alap a nyugat-franciaországi földművesek, tengerészek és halászok nyelve, ez magyarázza meg a számos hajózási terminus bővebb jelentésű használatát. (Griolet:193-194)
Griolet szószedete alapján a függelékben a cajun francia másságának főbb kategóriáira hozok példákat.
A névmási rendszer egyszerűsödésének lehetünk tanúi: a moi névmás elveszti emfatikus és kontraszt jellegét, egyszerűen a je helyére áll, ha egyáltalán kiteszik. Az angol hatására a tu sokszor még udvarias kontextusban is a vous helyére lép. A legtöbb -ez végződés eltűnik. A cajun nyelvre jellemző vous-autres, eusse+eux-autres alakok mellett egyre terjed a ça, ils jelentésben. (LLBA 1996, p.2623, Kevin Rottet, Plurilinguismes, 1996/11)
Végezetül meg kell jegyeznem, hogy ha a louisianai francia jövőjére gondolunk, nem biztos, hogy optimisták lehetünk. Kaliforniában elkezdték a hispanofon kisebbség nyelvi jogainak megnyirbálását. Kérdés, hogy ez megint egy általános amerikanizalódási tendencia része-e vagy helyi jellegű kezdeményezés.
1998. június
Az alábbi listát Griolet szószedete alapján állítottam össze, kiemelve egyes jellegzetes területeket.
achalé (accablé par la chaleur)
chevalement=plateforme pétroličre off-shore (más jelentésben ismert)
commis de la barre=barman
crimer=tuer
A neologizmus és más képző használat között, vagy a regionális használat között nehéz meghúzni a választóvonalat. Van úgy, hogy egy szó egyszerre több kategóriába is besorolható.
acceptance
annoncement=candidature
brűlement
chérantise=cherté
comprenure=intelligence
conseilleur
cuiseuse
dégoűtement
doutance
litage=literie
machinerie=machination
mauditerie
mauvaiseté
menterie+
parlement (il a un bon parlement=il parle bien)
parlure
déparler
promesser
traducer
traduison
application
barguiner
boguet, boghei
chauvelle=shovel
gueme=game
guimbler=gamble
lampe ŕ coloďe=coal oil
faire recess
sarcher=faire de la recherche, chercher
sauver=épargner
smart, smatte
tourner=devenir, to turn
user=utiliser
amitchié=amitié
boučte=boîte
bon Djeu=Dieu
boucoup
bougre (bougue)
boute=au bout
cataplasse=cataplasme
chauvage=sauvage
ché=cher(utilisé ŕ tout moment, angl)
chérité pour charité
chesser=sécher
chevrette=crevette
choge=chose (utilisé ŕ tout moment)
commuyer=communier
contat pour contact
défint=défunt
djab=diable
droučte= droit
fifollet, fufollet=feu follet
fraide, frčde=froid
galdrie=gallerie
inducation=éducation
juličte=juillet
jusse=juste
lagueune=lagune
la lalliance, mon lapeau (agglutination)
maď=maďs
malhureux
mayčre=maničre
mayeur=meilleur
missieu, mussieu=monsieur
musčre=mesure
neier=noyer
nobe=noble
ostiner=discuter, se quereller
ouar=voir
pitit=enfant
pivier=pluvier
poreau=poireau
quantiers (quantché)=mocassins indiens
quofaire, quofé=pourquoi (créole)
racmoder=raccommoder
ragan, oragan, auragan=ouragan
reçoir
routi=roti
sé=chez
tcheue=queue
tchu=cul
toučle=toile
tourisse=touriste
arien=rien
armise=remise
échange=change
écopeau=copeau
éronces=ronces
escalin=shilling
nanglais=anglais
nindien=indien
plein de l'une=pleine de lune
rabourer(=labourer)
zaricot=haricot
zieu=yeux
zoiseau=oiseau
se baigner=se laver
baisser ŕ/pour=se diriger, se rendre
banquette=trottoir
bętes=bétail, bétail=tout animal
bois (jamais foręt)
faire boucherie=fęte
butin=meubles
campagne(rase, habitat dispersé) /village/ville=New Orleans
catin=poupée, petite fille, ou belle froide ou infidčle
châssis=fenętre
chaud=en colčre
farouche=sauvage
clique de famille=lignée
se compter=se considérer
couverte=couverture
doucement =joliment
embarcation=automobile
gaz=essence
essence=parfum
fčve=haricot
fčve gourgane=fčve
habitant=propriétaire
habiter=rester
huile=pétrole
jongler=penser, méditer
manche=chemin entre deux clotures
marais rond=mare
mčche, marigot+, cypričre, rabasiličre, vasičre+, swamp =marais
maringouin=cousin
ménagement=économie+(vieilli)
niche=farce quelquefois douteuse
clos=champ
savane=prairie, pâturage
prairie=plaine, savane
préposer=aller devant
se culer=reculer
ramasseur=récolteur
récolteur=agriculteur
rouler=récolter (de la canne ŕ sucre)
vilain=laid
allons dire=par exemple,
n'importe qui=tout ce que
tu me dis pas=je pourrais pas croire
vaillant (ŕ tout propos)
va-te- cacher=va t'en
vrai=all right
y a pas de catherine=il le faut
asteur =ŕ c'te heure
balan=rythme+
baloche=instrument d'accompagnement primitif
citoyen de la banquette=piéton
bayou+=bras mort
bonaré=bon ŕ rien
bon ton roulé=laisse le bon temps rouler
chacoter=faire des copeaux en attendant
champoreau=mélange de boissons
chaoui=raton laveur
charrer=causer
haler ses chines= se sauver
chocatif=émotif
se chouer=se mettre en colčre
cipe=cyprčs
cocodrie =crocodile
colinda=danse africaine
commode=lieux d'aisance
coonass= terme péj américain désignant les Cajuns (conasse ou cul de raccoon)
copal= mot indien, gommier+
coquer=forniquer
acler=fermer ŕ clé
décler=ouvrir
criminelle=terme affectueux
double-entendu
encrčle=en querelle
engagiste, engagé, engagčre
haigue=aigre h*
icite=ici
se macorner=concubiner
maquechou=ételnév
mousse espagnole=vmi kúszó növény
nouzaut=nous-autres, nous, on
ouaouaron=nagy béka
ousque= oů est-ce que
ouvčre=ouvrir
souffčre, offfčre, couvčre stb.
ouvrage=travail (jamais!)
pacanier+=
parsonnier=
patasse =valami halféle
patate=nincs pomme de terre
piasse=piastre, dollar
boîte ŕ portraits=télévision
reintier =reins
résoudé=résolu
soleiller= se prélasser, s'exposer au soleil
char ŕ passagers, grand char=train
aprčs +inf. =en train de
avoir pour=ętre sur le point de
affreux mint adv.
ça (universel)
connain conjugaison invariable créole de connaître
devenir=venir de
partir avec=se séparer de
pas double négation pas personne etc.
prendre ŕ=se mettre ŕ
quand męme=męme si, bien que
que tend ŕ disparaître (anglais??)
qui=que, qu'est-ce que?
riche, riche, riche= trčs riche, le plus riche
sortir de=je viens de
sourissez=souriez
teindait =teignait
tiendre=tenir
tout invariable
les participes passés en -é perdent leur accent
je vas (français dialectal)
vi=vécu
vitement