PALIMPSZESZT
13. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

BALOGH Katalin
A louisianai francia

  1. Előzmények
  2. A terület földrajzi és demográfiai leírása
    1. A lakossága
    2. A népesség alakulása
      1. Az elmúlt harminc évben
    3. A franciákról alkotott kép az Egyesült Államokban
    4. A franciaajkúakra vonatkozó amerikai előítéletek
  3. A külső-belső elnevezések terminológiai problémái
  4. A mai nyelvi helyzet
    1. A fokozatos, de elkerülhetetlen fogyásról
  5. A louisianai nyelv
  6. Bibliográfia
  7. Függelék
    1. neologizmusok
    2. más képző
    3. anglicizmusok
    4. más kiejtés
    5. ejtéskönnyítés
    6. más jelentés
    7. usage
    8. louisianizmusok
    9. morfológiai és szintaktikai furcsaságok
  8. Jegyzetek

1. Előzmények

A franciaajkúak jelenléte az USA-ban általában nem szerepel a magyarországi köztudatban. A gyerekkori, indiánregényekből vagy a westernekből őrzött emlékek a franciáknak nem sok helyet hagytak. Magyar nyelvű lexikonokban fellapozva a Louisiana szócikket, alig vagy semmi információt sem kapunk az ott beszélt nyelvről. Jó esetben megtudunk valamit a francia felfedezőknek az állam őstörténetében játszott szerepéről, de ez is általában mint jelentéktelen dolog hullik ki. (Révai Nagy Lexikon, 1911-1935, Magyar Larousse, 1991) Először az 1992-es Cambridge Enciklopédiában említik meg, hogy "az itt élő etnikum a kreol (francia eredetű) és a (britek által a 18. században Kanadából elüldözött francia eredetű) cajun". Ennél részletesebb ismertetést az 1994-es Britannica Hungarica harmadik kötetének cajun címszava ad. Az 1996-ban megjelent A francia nyelv lexik[21~ona tartalmaz szócikket Louisianáról, a cajunról, a kreolról és az acadienről.

Korábbról 1976-ból Kiss Csaba Egyesült Államok-útikönyvéből értesülhettünk egyáltalán a cajunok létezéséről, de ehhez valami miatt fel kellett volna lapozni az útikönyv megfelelő szakaszait.

Tudatlanságunkat kicsit mentheti, hogy maguk a franciák is csak nem régen fedezték fel igazán maguknak a frankofóniát.

Külföldi források után kutatva kiderült, hogy a témának az óceán mindkét partján hatalmas szakirodalma van. A francia és az angol szerzői tábor azonban megoszlik. Az előbbiek sokszor harcos, esetleg nosztalgikus hangot ütnek meg, míg a domináns kultúrát képviselő amerikaiak lekicsinylik a múltat, inkább hallgatnak a francia adalékokról. Csak a szociológusok és a frankofóniában érdekelt nyelvészek foglalkoznak behatóbban a téma nyelvi vonatkozásaival.

A legjobban feldolgozott terület a történelemé. A montpellier-i egyetem CIRCAN[1] központjának gondozásában jelent meg 1988-ban összefoglaló bibliográfia az amerikai franciákról (kb. ezer tétellel). A párizsi I. számú egyetemen működik egy az észak-amerikai történelmet kutató központ.[2] Creagh könyvében található rövid kronológiai táblázat is a franciák térségbeli jelenlétéről. (Creagh:481-487)

2. A terület földrajzi és demográfiai leírása

Louisiana államot a Mississipi deltája, valamint kis szakaszon a keleti, és hosszan a nyugati völgye alkotja. Nyugatról Texas, északon Arkansas és Mississipi, keleten pedig ugyancsak Mississipi állam határolja. A folyó nem csak fontos közlekedési útvonal, élelemforrás a kezdetektől fogva, hanem a mocsaras területek miatt korábban számos betegség, járvány szülője is.

Az éghajlati viszonyok sem túl kedvezőek, magas nedvességtartalmú, igen nagy nyári hőség jellemzi, télen azonban, bár a hó ritka, igen hideg lehet.

Gazdaságföldrajzi szempontból meg kell említeni, hogy a területen gyapot-, rizs-, és kukoricatermesztés folyik, s az állam gazdagságát a tengerpart-közeli kőolajkitermelés növeli az utóbbi évtizedekben.

Szorosabban véve a frankofón lakosság sűrűbben egy olyan képzeletbeli háromszögben helyezkedik el, amelynek a csúcsa Alexandria, alapja a tengerpart, jobb szárán helyezkedik el a főváros, Baton Rouge és New-Orleans[3], bal sarka a texasi határ.(Griolet:8 és 14)

2.1. A lakossága

A mai állapot megértéséhez frissítsük fel egy kicsit történelmi ismereteinket. A spanyolok által a XVI. században meghódított vidék a XVII. században lett francia gyarmat. Nevét XIV. Lajos francia királyról kapta. A gyarmat gazdasági fellendüléséhez szükség lett volna arra, hogy betelepítését az anyaország ösztönözze. E helyett az udvar kétszer is koncesszióba adta, de mindannyiszor visszakerült a korona kezelésébe, mivel a hozzá fűzött reményeket nem váltotta be. A gyors meggazdagodásra vágyó kalandor telepesek csalódottan vitték vissza az óhazába a vidék rossz hírét. A korai időkben fehérek csak mint katonák voltak jelen, így nem csoda, hogy megindult a keveredés a helybeli indiánokkal. A gyarmat urai mindig igyekeztek Párizstól elérni, hogy nőket küldjenek. Mindezek az akciók is inkább balul ütöttek ki. Voltak erőszakosan kihurcolt nők, köztük nem egy bűnöző és prostituált, voltak erkölcsös, némi királyi hozománnyal rendelkező leányok ("filles ŕ la cassette"), akiket azonban a helybeliek olyan csúnyának találtak, hogy nem keltek el. A történet számos anekdotikus fordulatban bővelkedik. Louisiana betelepítésének irodalmi vonatkozása Manon Lescaut története.

Párizs számára amerikai területei az egyéb nagyhatalmi érdekeivel szemben mindig másodrendűek voltak. A franciák elsősorban az angolokkal akartak szembeszállni, az ő előretörésüket akarták megakadályozni, ezért pártolták a kezdetektől a függetlenedni kívánó amerikai gyarmatokat a Függetlenségi Háborúban.

A gyarmat betelepítésében nagy szerepet játszott a mindenkori politikai emigráció. Így minden nagyobb politikai földrengés kiváltott egy emigrálási hullámot. Az első ilyen jellegű esemény a hugenották kiűzése volt, a Nantes-i Ediktum visszavonásakor (1685). A Karolinába települt négyszáz hugenotta család azonban nem mehetett Louisianába, mivel a kormányzó megtiltotta. (Creagh:165) Ezek a frankofón hugenották később többé-kevésbé megtalálták a helyüket a protestáns többségű angolszász világban.

Időrendben a második legfontosabb lélekszám-gyarapodás akkor következett be, amikor 1760 körül megérkeztek az otthonukból az angolok által elűzött acadiaiak, akik az időközben spanyol fennhatóságúvá lett gyarmat franciaságát erősítették. Amikor Louisiana 1762-ben spanyol uralom alá került, a francia telepesek nem voltak hajlandók nyelvükről és kultúrájukról lemondani. (Encycl.:739) Inkább a spanyolok olvadtak be a franciába, mint fordítva. Ugyanakkor Spanyolország ügyesebb telepítési politikát folytatott, mint a franciák. Így Louisiana lakosainak a száma megkétszereződött.

A második nagyobb franciaországi hullám a francia forradalom idején érkezett. Ekkor elsősorban az arisztokraták emigráltak, majd a mérsékeltebb republikánusok is, belső konfliktusaikat ezáltal behurcolva az újvilágba. A politikai sokféleséget a San Domingói rabszolgalázadás után az Egyesült Államokba emigrált ültetvényesek által meghonosított szabadkőműves páholyok is tükrözték.

A harmadik hullámra Napóleon veresége után került sor. Bár a császár adta el őket az amerikaiaknak[4], a louisianaiak között sok bonapartista volt.

A negyedik hullám az 1848-as forradalmak leverésével függött össze, ugyanígy a Párizsi Kommün után is emigráltak az USA-ba.

2.2. A népesség alakulása

dátum népesség fekete rabszolga szabad színesbőrű
1684 300 (ennyien indultak el a Cavalier de LaSalle expedíciójában)
1686 37 (ennyien élték túl)
1700 k. 300 [5]
1717 200-400
1740 7000
7640
4500
4590
1771 20.000 [6]
1800 12.000
1810 42245 [7]
1860 19.000
1871 200.000

2.2.1. Az elmúlt harminc évben

1970 és 1992 között a franciaajkú louisianaiak létszáma 572.000-ről 263.387-re csökkent. (Creagh:447 és 1995-ös évkönyv) Ez az állam lakosságának 16%-áról 6,85%-ra csökkenést jelent.

Már 1976-ban a francia anyanyelvű lakosság 73,9%-a az angolt használta szokásos nyelvként, ebből 37,1% monolingvis angolajkúvá vált. 36,8%-uk pedig bilingvis. Franciául ezzel szemben szokásos nyelvként az állam népességének 26,1%-a beszélt, amiből 8,8% csak törte az angolt. Veltman megjegyzi, hogy a frankofón népesség nagy része helyi születésű, tehát nem bevándorló. (Veltman 1983:72)

Az 1995-ös Atlas de la langue française adatai szerint az 1990-es népszámlálás 934.237 teljesen vagy részben francia származású louisianait tart nyilván. A leginkább frankofón paroisse[8]-okban (Saint-Martin, Evangeline, Vermillon és Avoyelles) több mint 30%-os a franciaajkúak aránya. A nyelv megtartása azonban nem csak számarányon múlik, hanem a család öntudatán, az igazi acadiaiak hangsúlyt helyeznek nyelvük megőrzésére. New-Orleans-ban csak 11% franciaajkú lakos él, nem is nagyon jellemző a francia megmaradása.

1995-ös évkönyv az egész Egyesült Államokat tekintve a harmadik legfontosabb beszélt nyelvként említi a franciát, az angol és a spanyol után, a nem anglofon népesség 6,1%-át teszi ki. Ezen felül 1 millió amerikai fiatal tanulja a nyelvet az iskolában. Ebben elsősorban a kulturális presztízs és nem a hasznosság játszik szerepet. (p. 149)

Az Egyesült Államokban kb. 2.000.000 fő franciaajkú él. 78%-uk helybeni születésű, tehát nem bevándorló. (Conklin-Lourie:20.) Összesen 12 millió amerikai vallotta magát francia származásúnak 1980-ban. Louisianán kívül sokan élnek Kaliforniában, de igen jelentősek a frankofón közösségek a keleti part nagyvárosaiban, ami a kanadaiak elvándorlásával magyarázható. Ezeket az újangliai franciákat szokták Franco-Américain-nek vagy rövidítve Franconak nevezni. A francia származásúak jövedelmi viszonyaikat tekintve nem tartoznak a gazdagok közé. Kevesen végeznek közülük egyetemet. Népszaporulatuk az angolszász átlagnál magasabb. (Creagh:453.459)

2.3. A franciákról alkotott kép az Egyesült Államokban

Az amerikaiak nem mindig szimpatizáltak a francia jövevényekkel. A politikai helyzettől függően hol a királygyilkos nép, hol a túl baloldali, hol a túl hierarchikus berendezésű állam nem tetszett nekik. A puritán angolszászoknak különösen a francia életmód (léhaság, játékok, joie de vivre, latinság) szúrt szemet. (Creagh:219) Ehhez egy nyelvi adalék a French Sunday fogalma, amely zajos mulatságot takart, akkor, amikor a puritánok még alkoholt sem fogyasztottak, nemhogy táncoltak volna.

A francia/angolszász szembenállás nem utolsósorban vallási jellegű volt. A bevándorló franciák (és bretonok, baszkok stb.) nagy része katolikus volt, bár elég lazán értelmezték a vallásosságot. Később Louisianában a lakosság keveredése miatt a katolikus mellett megjelent a feketék körében népszerű vaudou, Amerikához csatolása után pedig a protestáns, elsősorban a baptista egyház.

2.4. A franciaajkúakra vonatkozó amerikai előítéletek

A Britannica Hungarica bevezetőben idézett szócikke így ír a cajunokról: "Jellemző rájuk az elzárkózottság. Bár ezt gyakran ők választják, sokszor azoknak az előítéleteknek a következménye, amelyeket a nem cajunok táplálnak irányukban."

Amerikai vélemény a cajunokról a The Encyclopedia of Southern Historyból: "Relative isolation and remarkable growth in numbers enabled this conservative people to develop a distinctive culture and draw others into it. Compulsory education and other modern changes have broken down this isolation, yet much remains in language, customs, music and food to attest a rich historical experience stretching from the exile.... to the Evangeline Oak in St.Martinville today." Szélesebb értelemben is használják a cajun terminust keverékekre, akikről ezt írja. "They were depicted as a suspicious, unsophisticated rural people, victims of prejudice and their own lack of education. Although somewhat proud of their partial French and Indian heritage, they were unwilling to acknowledge any Negro ancestry." (p.170)

3. A külső-belső elnevezések terminológiai problémái

A franciát minden frankofón magára érti, a franciákat franciaországi franciának, míg magukat egyszerűen franciának titulálják az amerikai/angol oppozícióban. (Griolet:81). A volt gyarmatokon sokszor találkozhatunk ezzel a francia öntudattal. Griolet idézi egyik adatközlőjét, aki úgy fogalmaz, hogy "Je parle la vraie langue française, pas la langue du pauvre." (Griolet:82).[9]

Az elnevezések keveredéseit, az önmeghatározások bizonytalanságait a történelemben kell keresnünk.

Az idők folyamán a fehér gyarmatosítók (franciák, spanyolok és amerikaiak) mellett az indián őslakosság és az igen korán behurcolt fekete rabszolgák éltek együtt és keveredtek különböző fokon. Dél-Louisiana nem egyszerűen egy a déli államok közül. Gastil is megjegyzi, hogy a feketékkel itt másképp bántak, mint a dél többi részén, bár itt is rabszolgák dolgoztak az ültetvényeken.[10] Louisiana ismerte a szabad színesbőrűek intézményét is, jóval a rabszolgaság eltörlése előtt. Ezek a néha igen gazdag, művelt szabadok rendelkeztek iskolákkal (la Sainte-Barbe Academy), újságot és könyveket jelentettek meg. Elit réteget képeztek. Perbe foghattak fehért, tanúskodhattak, lehetettek birtokaik, sőt rabszolgáik is. (Encyclopedia:739) Elitista kultúrájuk intézményeikből a rabszolgákat egyszerűen kitiltotta. Sőt a krónikák szerint sokszor rosszabbul bántak a rabszolgáikkal, mint a fehérek. (Creagh:252) A gyarmaton létezett egy olyan szokás, miszerint hivatalos mulatt szeretőket rendszeresítettek a fiatal, fehér nőtlenek számára. Ezt a viszonyt a bal des quarterons alkalmából szentesítették. A szabad státuszú, de mégsem teljesen egyenrangú mulattok jelenléte nagyon bonyolulttá tette az erőviszonyokat később, a rabszolgaság felszámolásakor. Helyzetük a XIX. század második felétől egyre romlik, ahogy erősödik a rasszizmus az egykori és új fehér elitben, ezáltal a társadalmi hierarchiában a színesbőrűek közé sodorva őket vissza. Mára a színesbőrű kreolok a színesbőrűekkel azonosulnak. (Creagh:465)

Nézzük elsőként, kik is a kreolok és milyen nyelven beszélnek! A zavart az kelti, hogy a nyelvészetben nem az alábbi értelemben használjuk a kreol terminust (ld. Wardaugh). A szótár szerint a kreol a gyarmatokon a fehér emberek nyelve, vagyis az őstelepesek alkotta ún. elité. Ez az elit legalábbis Louisianában nem veszi szívesen[11], ha egy kalap alá veszik színesbőrű honfitársaival, akik szintén megkövetelik maguknak a kreol elnevezést: créole de couleur.

Tudjuk azonban, hogy a gyarmaton a kevés európai nő jelenléte miatt is erős keveredés volt fehérek és nem-fehérek között, először az indián őslakossággal, majd a behurcolt fekete rabszolgákkal. Ezt a katolikus egyház sokszor hallgatólagosan tudomásul vette, bár a hivatalos politika tiltotta a vegyes házasságokat[12]. A spanyol fennhatóság idején az egyház is tiltani kívánta. (Craig:201)

Louisianában egyébként azért jelent problémát a kreol terminus használata, mivel egyrészt az acadiaival, másrészt az angolnyelvűekkel szemben használatos. Ennek megfelelően létezik a szónak felértékelő használata: növényekkel, konyhaművészettel, állatokkal kapcsolatban. Ilyen értelemben egyet jelentett a felsőbb kaszttal, a jólneveltséggel. Az amerikaiak nyelvében azonban már a XIX.század elejétől megjelent a pejoratív értelmezése is: a kreolok hetvenkedő, bőbeszédű, lusta, veszekedős hírében álltak. (Griolet:60-61)

A legrégibb fehér, vagy magát fehérnek valló elit (New-Orleans) közel "tiszta" franciát beszél. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy a XX. sz. elejére a new-orleans-i kreolok nagy része asszimilálódott. (Griolet:8)

A Cajun szó az Acadien (ez a tudományosabb, valorizáltabb alak, Griolet:38) palatalizált ejtésének angol torzításával keletkezett, az amerikai terminológiában használatos. Az ottaniak jobb szeretik a Cadjin vagy Cadien elnevezést. Ez a lakosságcsoport az 1755-ben a kanadai Acadie tartományból az angolok által elűzött (deportált) franciaajkú fehéreket jelentette, akik egészen Louisianáig értek el, (mintegy 5-10000 fő) itt teremtve maguknak új hazát. Ápolták a hagyományos nyugat-franciaországi eredetű paraszti kultúrájukat és még az amerikaiak által is elismert adaptációs készségről tettek tanúbizonyságot.[13] Bár jövevények voltak, ők integrálták magukba a többi ott élő frankofónt. (Griolet:39) Mára azonban már nem csak azok a cajunok, akik az acadiai menekültek leszármazottai, mára cajunnak lenni egyenlő a kultúra, szokások és a francia nyelv elfogadásával. Ezért beszélhetünk indián, színesbőrű, sőt amerikai, német cajunokról is. A sokáig pejoratív terminust ma büszkén követelik maguknak egyes louisanaiak. (Griolet:40) 1971-ben létrehozták az államon belül az Acadiana területi egységet[14]. Szociológiailag érdekes, hogy a munkamegosztás, illetve a területi elhelyezkedés alapján két fajtájukat különböztetjük meg: a földművelő, prérilakos cajunokat, illetve a főképp halászó bayou-lakókat.

A Cajunok nyelvére még részletesebben kitérek a 4. pontban és a függelékben. Tulajdonképpen ők beszélik a français de Louisiane-t,[15] amelyet egy európai francia nemigen ért meg.

Ettől még inkább különbözik a feketék és alsóbb néposztályok kreol nyelve, akiket az Antillákról bevándorló menekültek erősítettek tovább. A kreol nyelvek közös jellemzője, hogy szókincs nagy részét a szupersztrátumból (angol/francia) meríti, míg szintaktikai jellemzői a nyugat-afrikai nyelvek jellegzetességeit viselik. Alacsony státuszú, negatív presztízsű, az egykori rabszolganyelv volt. (Conklin-Lourie:181)

Louisianában ezt a nyelvet inkább néger, Movinimocouri-nak, gombónak vagy Teche nyelvnek is nevezik. Ma mintegy 80.000 fekete beszéli (Conklin-Lourie:181)[16] Angol alapú kreol is létezik, ez a gullah. Kialakulásában az játszhatott szerepet, hogy a rabszolgavásárban a családokat elválasztották egymástól. Így az egy ültetvényre került munkásoknak ki kellett alakítaniuk valami közös nyelvet, amely bár lehetővé tette a gazdáikkal való kommunikációt is, mégis leginkább az ő belső nyelvük volt. (Conklin-Lourie:181.) A kreollal kapcsolatban felmerül a kreolizáció és dekreolizáció fogalma. Az előbbi jellemezte a helyi nyelvet, amely a rabszolga dajkák és háznép miatt a kicsi kortól kezdődően az ültetvényes fehér rabszolgatartókat is kitette a kreol hatásoknak. Az amerikai déli dialektusban megtalálhatók a kreolból származó jellegzetességek. Pl. az it használata there helyett vagy a you-all kifejezés. (Conklin-Lourie:79)

Az ültetvényesek kreolja elsősorban a mezőgazdaságban dolgozók körében maradhatott fenn, hiszen a városi rabszolgák nem éltek annyira izoláltan. A városi feketék nyelvében ezzel párhuzamosan dekreolizáció kezdődött.(Conklin-Lourie:181)

Egyéb elnevezések: Louisianában sabine-nak nevezik a feketék és indiánok közötti keveredésből származókat, ma azonban ezek egy része cajun/indián keverék és a francia helyi változatát beszéli. (Griolet:160).

A louisianai franciákat az angolok coonass-nak csúfolták (a raccoon, a mosómedve, Louisiana kedvelt állatáról), valamint a Johnny Crapaud elnevezéssel (ezutóbbi párja az angliai Frogs-nak). A franciaajkúak Red Neck-nek vagy cou rouge-nak hívták a műveletlen amerikaiakat.

4. A mai nyelvi helyzet

A Louisianában élő franciaajkú lakosság nagy része anyanyelvén analfabéta. Ugyanannak a diszkriminációnak voltak kitéve, mint a társadalmi ranglétra aljára szorult többi réteg. Bár őket is elválasztották a faji előítéletek, fennmaradt orális irodalmuk tükrözi közös elnyomottságukat. (Foyers, 3.cikke) Az amerikaiak gazdasági gyengeségükért lenézték és műveletlennek tartották őket, hiszen még csak nem is beszéltek jól angolul. (Foyers:23).

Vizsgáljuk meg most Conklin-Lourie:(i.m. pp.174.-175) alapján azokat a nyelv fennmaradását elősegítő tényezőket, amelyek a louisianai frankofónokra vonatkoz(hat)nak!

  1. A franciaajkú népesség nagyon magas népszaporulata a múltban éppen katolikus vallásukkal összefüggésben sokáig biztosította számszerű túlsúlyukat.
  2. Egészen a II.világháború utánig igen kicsi volt a társadalmi és gazdasági mobilitás.
  3. A XVIII.században először a kapucinusok, majd a jezsuiták alapítottak iskolát. Lányneveléssel New-Orleans-ban az orsolyák foglalkoztak 1727 óta. Az amerikai uralomtól kezdve megindult a verseny a francia és angol iskolák között. Már 1825-ban alapítottak állami iskolát, volt katonaiskolájuk is. Az ugyanekkor Jacksonban alapított Collčge de Louisiane kétnyelvű volt. 1855-ben 26 állami iskola működött New-Orleans-ban. (Brisbois:75-76) A XIX.században a francia orvosoknak egész Amerikában nagy hírük volt, de ezek általában Párizsban[17] jártak egyetemre. Még gyógyszert is Franciaországból hozattak. Sőt két louisianai francianyelvű orvosi szaklapról is tudunk. (Creagh:288)
    A polgárháború után a francia státusza megváltozott, így egyre kevesebb lehetőség volt franciául művelődni.[18] A franciaajkú farmerek, halászok nem jártak iskolába, mert minden szükséges ismeretet otthon sajátítottak el. Ezért az amerikaiak le is nézték őket. Az acadiaiak legfőképp a nagy család és szomszédság szűk közösségében nőttek fel, azok értékeit vették át.
    1916-ban azonban Louisiana állam parlamentje bevezette a kötelező iskoláztatást, amit ugyan addig nem tudtak érvényre juttatni, míg nem építették meg hozzá az úthálózatot, nem szervezték meg az ingyenes iskolabuszt és nem adtak ingyen tankönyveket. Az oktatás azonban angolul folyt. Az angol lett a társadalmi mobilitás nyelve, ezáltal a francia dialektus leértékelődött és mélységes frusztrációt okozott a franciaajkúakban. A társadalom átalakulása 1948 után felgyorsult. A kulturájukat és nyelvüket elhagyó értelmiségiek gazdagodtak, de egyben frusztrálódtak is. Az ő gyerekeik a 70-es évek környékén indították el harcukat identitásuk visszaszerzéséért éppen az iskolán keresztül. (Allain 1988:7-9)
  4. Az egyházi események a század elején kizárólag a franciához (és latinhoz) kötődtek. A katekizmust franciául tanulta még a dédszülők nemzedéke. A zártkörű elit klubokba inkább a művelt "arisztokrácia" járt és ott a sztenderd franciát beszélte. Messzeföldön híres színházi élet folyt már a XVIII. században is. Több francia nyelvű színház is működött. Főleg a zenés műfajokat részesítették előnyben. Ma is működik egy Théâtre Cadien. Számos politikai áramlat szervezte meg klubjait. A France-Amérique de la Louisiane és a l'Athénée Louisianais elnevezésű társaságok közül az utóbbi 1876 óta jelenteti meg beszámolóit, a 70-es évektől ritkásan. (Philips:105)
    Az első újságot a spanyol uralom alatt adták még ki francia nyelven Moniteur de la Louisiane címmel. Két francia nyelvű hetilap élt a 70-es évek végén. A rádióban és televízióban egyes információs műsorokat adtak franciául. Mai adatom nincs.
  5. A cajun közösségekben szokásos kalákázás, a paraszti "veillée"-k , a szombatesti táncmulatságok (fais-dodo[19]) fenntartották az elszigetelten élő közösségekben a francia használatát. Jelentős ünnep a Mardi Gras, amelynek igazán nem angolszászok a gyökerei. A legenda szerint hosszas bolyongás után a deltában LaSalle húshagyó kedden talált rá a Mississippire.
  6. Az érzelmi kötődés a nyelvhez igen erős. Bár érződik a devalváltság miatt jelenlevő frusztráció.
  7. A cajun család szálai erősek, a délieket melegebb szívűnek is tartják. Az unokatestvérek közötti házasságok is csak a közösség belső jellegét erősítették.
  8. A francia nemzetközi nyelvi státusza kétségtelenül jót tesz a cajun öntudatnak. Az egyik forrás említette, hogy a II. világháború folyamán tolmácsként használták fel a louisianaiakat Francia-Afrikában és az európai hadszíntéren. Ez büszkeséggel töltötte el az amúgy lenézett cajunokat.
  9. A helyi nyelv számos kölcsönszót tolerált, idomított magához. Fennmaradásukban az is szerepet játszhatott, hogy úgy tartják, hogy ezek a lakosok, az úttörők, felfedezők, trapperek stb. leszármazottai a túlélés nagy mesterei.

Vizsgáljuk meg most a lassú elhalás okait! Az Észak-Dél háború után a francia nyelvű közösségek még elszigeteltebben éltek, a nagy jenki beáramlással abszolút kisebbségbe kerültek. Franciaország régen cserben hagyta őket. Az amerikai állam és az angolszász környezet nyelvileg üldözte őket. Az angol nyelv mindent elárasztott időközben. (:76)

Az iskolában az angolt a 20-as évektől olyannyira erőltették, hogy tilos volt anyanyelvükön beszélni, ezért büntetés, fenyítés és megaláztatás járt. Ennek emléke tükröződik Jean Arceneaux helyi költő Nyelvi skizofrénia című kétnyelvű művének első sorában is: "I will not speak French on the school grounds." (Foyer, 1988:p.13.)

A lassú változtatást és öntudatra ébredést a feketék polgárjogi mozgalmai nyomán a 60-as évek végén kezdték elérni. Az Egyesült Államok 1968. január 2-án elfogadta a Bilingual Education Act-et, elismerve azok speciális igényeit, akiknek az angol nem anyanyelve. Ez a program aztán az Oktatási Minisztériumon belül működő Office of Bilingual Education felügyelete mellett kezdett megvalósulni elsősorban az elemi iskolai felzárkóztatásban. (Stoller, 50-52) Természetesen nem a francia volt az első számú szempont, hanem a rengeteg spanyol anyanyelvű, hátrányos helyzetű amerikai, akiknek meg kellett adni az oktatáshoz való egyenlő jogokat. Louisiana 1968 óta hivatalosan is kétnyelvű.

A CODOFIL (Conseil pour le développement du français en Louisiane) a louisianai oktatási minisztériumhoz csatolt szerv, amelynek a francia nyelv és kultúra megvédése és fejlesztése a célja Louisianában. Az általa patronált kétnyelvű Louisiana Review évente kétszer jelenik meg.

A francia, a belga és a kanadai kormány az oktatásban tanítók küldésével ad segítséget. Áldásos tevékenységüknek kulturális, gazdasági és turisztikai jellegű a következménye[20]. (La Francophonie:13.) Az a felismerés, hogy a francia visszahódítása csak az iskolán keresztül valósulhat meg, ellentmondásos eredményhez vezetett. Griolet heroikusnak, de elkésettnek tartja a CODOFIL munkáját. (Griolet:194). Az 1968-ban nagy fellángolással létrehozott CODOFIL ugyanis nem a cadjin nyelv felvirágoztatásán fáradozik, hanem inkább a presztízs jellegű európai francia tanítását segíti elő. Ennek több oka is van. Egyrészt az anyaországnak a "tiszta" francia ösztönzése az érdeke, másrészt a francia standard mindenképp leértékelőleg hat a helyi dialektus-jellegű változatra. Ilyen szempontból jelentős az 1996/97-es Language and Language Behavior Abstracts-ból kiderülő változás. Albert Valdman kifogásolja, hogy a CODOFIL amerikai-francia bilingvizmust szeretne bevezetni. Szerinte ugyan az iskola feltámasztani nem tudja a nyelvet, de tudását és értékelését elősegítheti. (LLBA, 1996, Plurilinguisme 1996/11)

Tulajdonképpen mostanra érik be a cajun reneszánsz, a hajdan csak orális irodalmi hagyományok normává emelése, a helyi cajun és kreol dialektusok valorizálásának igénye.

4.1. A fokozatos, de elkerülhetetlen fogyásról

Felvetődik a kérdés szociolingvisztikai szempontból: hogyan menthető meg egy olyan egyre fogyó közösség nyelve, amely nem a standardot követi.

Landry és Allard 1975-ös modelljük alapján elemzik a dél-louisianai nyelvelhalást szociolingvisztikai paraméterek alapján, felsőoktatási hallgatók körében végzett felmérés alapján. A cikk 1996-os, a Journal of Multilingual and Multicultural Developpement 17. számában jelent meg. Mind a négy csoport csökkenő franciahasználatot mutat, mivel kevésbé beszélnek franciául, az angolt érzik domináns nyelvnek, általában angolul iskolázottak, és nem valószínű, hogy az elkövetkezendő generációnak továbbadják a franciát. (LLBA, 1997, p.2571)

Az öregek háromnyelvűek (kreol, cajun és angol), a középgeneráció a kreolt stigmának érzékeli, külsőkkel nem is beszéli, inkább cajun vagy francia szavakat kever a nyelvébe, a fiatalok már otthon is angolul tanulnak, a fiúk még megtanulnak kreol elemeket, amelyeket maguk között mint valami titkos nyelvet használnak. (LLBA, 1996.p.2581, Claire Lebas és Julia Brehm, Plurilinguismes, 1996/11)

Becky Brown a nyelvi helyzetet John Rickford 1987-es post-kreol kontinuum modellje alapján elemzi. Szerinte a kreol többirányban mozdul el (a nagyobb presztizsű cajun, a domináns angol és a nemzetközi presztizsű francia irányában), Ugyanakkor maga a kreol is kihat a helyi dialektusokra. (LLBA, 1996., p.2580)

Úgy tűnik, hogy ma már nem a francia a tét, hanem a cadjin nyelv és főleg számszerűsége miatt a kreol valorizálása. Kérdéses azonban, hogy a kulturális felértékelődéssel egyidejűleg ellensúlyozható-e a mindent elárasztó amerikai jelenlét.

1990-es adat szerint 260.000 louisianai mondta magát frankofónnak. Ez ha nem is különösebb javulást, de legalább stabilizálódást mutat. Az 1968-as nyelvi reformnak köszönhetően először az általános iskolákban, napi 50 percben vezették be a franciát, majd a középiskolákban is. Jelenleg 60.000 gyerek tanul elemiben franciát, szemben a 12.000 spanyolt tanulóval, a középiskolában 35.000-en tanulnak franciául. Az 1995-ös évkönyv 13 immerziós programról számol be öt paroisse-ban, és 80.000 hallgatóról tud. (Ez utóbbi adattal kapcsolatban megint homályos, kiket is fed.) A Délnyugat Louisianai Egyetem (Lafayette) elindította frankofón doktori programját. Ugyanitt működik dokumentációs központ a témában.

A probléma, mint minden nyelvkihalásnál, az iskolában van: a fiataloknak elenyésző százaléka beszél jól franciául, egyötödük csak kicsit. A középgenerációban még 37% beszéli a nyelvet, az idősek közül meg 73%. A statisztikai adatok ezen a területen igen változóak, attól is függenek, hogyan tették fel a kérdést. A "jól" és a "kicsit" meghatározás túlságosan körvonalazatlan. (Atlas, p.75-76)

5. A louisianai nyelv

Először is néhány szót kell ejteni a helyi amerikai dialektusról. A másutt beszélt amerikaiban viszonylag kevés a francia átvétel: ilyen a pallet, beau dollar, shivaree (a charivariból), shinerry=chenaie (tölgyes). (Craig:108, 129, 149, 207, 232)

Kiejtési szempontból érdekes, hogy az angolul beszélő déli ültetvényesek az angliai angol kiejtést találták követendo példának, így az ún. r-lessnesst is. (Conklin-Lourie:77)

Ezt a dialektust angol, francia, nyugat-afrikai és amerikai indián kölcsönszavak színesítik. Német lexikai elem szinte nincs, annak ellenére, hogy voltak délen német települések (lsd. Kraemer[21]). Sok regionális kifejezést, elavult brit angol és skót vagy északi angol dialektusbeli elemet őriz. (Craig:94)

A helybeli francia alapú három nyelv közül itt most csak a cajunnal foglalkoznék, két okból: egyrészt, a fehér kreolok tiszta franciája nem rejt annyi nyelvi érdekességet, mint a cajun, másrészt a kreol már annyira eltér a franciától, hogy külön tanulmányok szükségesek hozzá.

Indián átvételt a helyi francia 48 szót ismer, de sok helynév is őrzi az Őslakos elnevezés franciásított változatát. Nem ismert általában, hogy Baton Rouge egy indián totemről kapta nevét.

A feketék kreolja erősen hat mind a lexikára, mind a mondatszerkezetre.

Az angol olyannyira szövi át a mindennapokat, hogy a cajun sok keverék kifejezést ismer, angol szintaktikai szerkezetek élősködnek a francián. (pas aucun, combien, connaître és a savoir keverése, a que "hogy" elhagyása) Bizonyos modern fogalmak esetén a cajunok a kisebb ellenállás irányában haladva, az angol szót veszik át és legfeljebb franciásítják a kiejtését.

A témában szaktekintélynek számító Hosea Philips már a 30-as években írt tanulmányt a cajun nyelvről. Ő rögzítette egy konferencia hozzászólásában a három helybeli variáns közös vonásait, de csak nagyon nagy vonalakban. Fonetikailag érdekesség, hogy ebben a nyelvben vannak affrikáták, néha kiejtik a h-t. Mind a kiejtés, mind a szókincs őriz franciaországi sajátosságokat, archaikus alakokat. Például egyes nemváltásokat (az argent nőnemű volt még a 16. században), lort a leur helyett, ce livre-ici-t stb. (Philips:95) E szerző szerint azonban a fennmaradt szókincs alapján nem határozható meg egyértelműen a betelepülők franciaországi hovatartozása. Az acadiai betelepülőket jobban el lehet helyezni. Ugyanis eredetileg ezek általában nyugat-franciaországi jövevények voltak. (Philips:96) Az acadiai lett az a lingua franca, amivel közlekedni lehetett, ami a megértés érdekében összemosta a túl nagy dialektus-különbségeket. Minden szerző megemlíti az acadiai integráló hatását. Ahogy az anyaországgal szűkültek a kapcsolatok, és ki voltak téve a feketék által beszélt kreol hatásainak, úgy egyszerűsödött a nyelv és távolodott el a sztenderd európai franciától.

Ami érdekes Hosea Philips írásában, az, hogy ő említi fel, hogy a többnyelvű louisianaiak hogyan váltogatják a nyelvet társadalmi állásuk és beszélgető partnereik státusza szerint. A sztenderd franciához legközelebb álló louisianai franciát csak néhány francia származású családban beszélnek Lafayette-ben, Saint-Martinville-ben és New-Orleans-ban. Ez szűk körű elit. Általában idős emberekből áll, akik még franciául jártak iskolába, tudnak franciául olvasni, ritkábban írni is. Vallási nevelésüket is franciául kapták. Formális helyzetben, magasabb körökben, elit klubjaikban - mint pl. a louisianai Athénée-ben - franciául beszélnek. Otthon, baráti körben, a cselédekkel azonban acadiaiul beszélnek. Ezt le is nézik mint a műveletlenek, falusiak és szegények nyelvét. (Philips:98) Ez a francia kiejtésében abban különbözik a sztenderdtől, hogy az r itt dentális, rezgő hang. (Ez az ejtés megvan nyugat-franciaországi dialektusokban is). (Philips:99)

Az acadiait, tulajdonképp cajunt informális helyzetekben használják, kivéve ha kreol anyanyelvű az illető, mert akkor a gombót beszéli. A cajunért sokszor bocsánatot kérnek, mivel rontott alaknak érzik. (Philips:99) Viszonylag homogén nyelv ez. Sok a familier vagy populaire nyelvben ma is létező szó.

A kreolt, főleg színesbőrűek beszélik Saint-Martin paroisse-ban. Mások is sokan megértik és beszélik, de csak váltogatva. Fehérek például csak baráti körben, családban.

Griolet a 70-es években felgyűjtötte interjúk formájában a még fellelhető cajun szókincs specialitásait. 1986-ban megjelent szómagyarázó könyvében megemlíti, hogy munkája, bármilyen hasznos is, se nem kimerítő, se nem reprezentatív felmérés. (Griolet:12)

Griolet ebben a művében csak röviden utal a helyi nyelv jellemzőire: a francia dialektus szubsztrátumra (ferrailler, macorner, faraud, corcobier, égricher, nicher, fardoche) rakódtak rá az igazi louisianizmusok (copal, latanier, patassa, plaquemine), neologizmusok (poisson armé, faire zire, sac-ŕ-lait) és olyan vándorszavak, amelyeket több földrészen is megtalálunk (ménager, couche-couche, stb.). Sok a kettős etimológiájú szó, a kétes vagy népi etimológiájú szó, rengeteg a francia vagy latin eredetű angol átvétel. A tendencia a szavak franciásítása. reaktiválnak ősi francia szavakat új értelemben. Az eredeti alap a nyugat-franciaországi földművesek, tengerészek és halászok nyelve, ez magyarázza meg a számos hajózási terminus bővebb jelentésű használatát. (Griolet:193-194)

Griolet szószedete alapján a függelékben a cajun francia másságának főbb kategóriáira hozok példákat.

A névmási rendszer egyszerűsödésének lehetünk tanúi: a moi névmás elveszti emfatikus és kontraszt jellegét, egyszerűen a je helyére áll, ha egyáltalán kiteszik. Az angol hatására a tu sokszor még udvarias kontextusban is a vous helyére lép. A legtöbb -ez végződés eltűnik. A cajun nyelvre jellemző vous-autres, eusse+eux-autres alakok mellett egyre terjed a ça, ils jelentésben. (LLBA 1996, p.2623, Kevin Rottet, Plurilinguismes, 1996/11)

Végezetül meg kell jegyeznem, hogy ha a louisianai francia jövőjére gondolunk, nem biztos, hogy optimisták lehetünk. Kaliforniában elkezdték a hispanofon kisebbség nyelvi jogainak megnyirbálását. Kérdés, hogy ez megint egy általános amerikanizalódási tendencia része-e vagy helyi jellegű kezdeményezés.

1998. június

6. Bibliográfia

7. Függelék a Les Mots de la Louisiane (Griolet:1986) alapján

Az alábbi listát Griolet szószedete alapján állítottam össze, kiemelve egyes jellegzetes területeket.

  1. Egyes területek gazdag szinonimiával rendelkeznek:
    semmirekellő: bambocheur= vaurien
    testi hibák: például: basset, te= pers. de petite taille, boscot
    zaj: carnage, sassaquoi, sérail, train
    egészségi állapot
    elegancia
    eso (ça mouille)
    kenyérfajták
    prostituáltak
    erőszak, verés
    italosság
    gúnynevek
    sokaság
  2. sok összetételben sokszor affektív tartalmúan szerepelnek a grand, gros, pauvre, petit, vieux jelzők
  3. hajózási eredetű szavak: anse de la foręt, batelée, bord, greyer
  4. a helyi fauna és flóra leírása: carencro, chaoui, ouaouaron stb.
  5. a metrikus rendszer előtti mértékegységek: carreau
  6. kreol specialitások: mo couri, mo vini (je vais, je viens), molé (je veux), ti (petit vagy tu), to=tu, a la egyes számban, ye többes számban a főnév után névelői értékben p.ex. patate-la=la patate, patate-ye=les patates, ya=ils
  7. spanyol átvétel: espérer=attendre, gargana=gorge, passacaille=mésaventure, racatchas =éperons
  8. indián átvétel: lagniappe kecsuaból? (ráadás ajándék a fűszerestől) soko (vadszőlő) (choctaw)
    (+-szal jelöltem azokat a szavakat, amelyeket a Petit Robert ismer)

7.1. neologizmusok

achalé (accablé par la chaleur)

chevalement=plateforme pétroličre off-shore (más jelentésben ismert)

commis de la barre=barman

crimer=tuer

A neologizmus és más képző használat között, vagy a regionális használat között nehéz meghúzni a választóvonalat. Van úgy, hogy egy szó egyszerre több kategóriába is besorolható.

7.2. más képző

acceptance

annoncement=candidature

brűlement

chérantise=cherté

comprenure=intelligence

conseilleur

cuiseuse

dégoűtement

doutance

litage=literie

machinerie=machination

mauditerie

mauvaiseté

menterie+

parlement (il a un bon parlement=il parle bien)

parlure

déparler

promesser

traducer

traduison

7.3. anglicizmusok

application

barguiner

boguet, boghei

chauvelle=shovel

gueme=game

guimbler=gamble

lampe ŕ coloďe=coal oil

faire recess

sarcher=faire de la recherche, chercher

sauver=épargner

smart, smatte

tourner=devenir, to turn

user=utiliser

7.4. más kiejtés

amitchié=amitié

boučte=boîte

bon Djeu=Dieu

boucoup

bougre (bougue)

boute=au bout

cataplasse=cataplasme

chauvage=sauvage

ché=cher(utilisé ŕ tout moment, angl)

chérité pour charité

chesser=sécher

chevrette=crevette

choge=chose (utilisé ŕ tout moment)

commuyer=communier

contat pour contact

défint=défunt

djab=diable

droučte= droit

fifollet, fufollet=feu follet

fraide, frčde=froid

galdrie=gallerie

inducation=éducation

juličte=juillet

jusse=juste

lagueune=lagune

la lalliance, mon lapeau (agglutination)

maď=maďs

malhureux

mayčre=maničre

mayeur=meilleur

missieu, mussieu=monsieur

musčre=mesure

neier=noyer

nobe=noble

ostiner=discuter, se quereller

ouar=voir

pitit=enfant

pivier=pluvier

poreau=poireau

quantiers (quantché)=mocassins indiens

quofaire, quofé=pourquoi (créole)

racmoder=raccommoder

ragan, oragan, auragan=ouragan

reçoir

routi=roti

sé=chez

tcheue=queue

tchu=cul

toučle=toile

tourisse=touriste

7.5. ejtéskönnyítés

arien=rien

armise=remise

échange=change

écopeau=copeau

éronces=ronces

escalin=shilling

nanglais=anglais

nindien=indien

plein de l'une=pleine de lune

rabourer(=labourer)

zaricot=haricot

zieu=yeux

zoiseau=oiseau

7.6. más jelentés

se baigner=se laver

baisser ŕ/pour=se diriger, se rendre

banquette=trottoir

bętes=bétail, bétail=tout animal

bois (jamais foręt)

faire boucherie=fęte

butin=meubles

campagne(rase, habitat dispersé) /village/ville=New Orleans

catin=poupée, petite fille, ou belle froide ou infidčle

châssis=fenętre

chaud=en colčre

farouche=sauvage

clique de famille=lignée

se compter=se considérer

couverte=couverture

doucement =joliment

embarcation=automobile

gaz=essence

essence=parfum

fčve=haricot

fčve gourgane=fčve

habitant=propriétaire

habiter=rester

huile=pétrole

jongler=penser, méditer

manche=chemin entre deux clotures

marais rond=mare

mčche, marigot+, cypričre, rabasiličre, vasičre+, swamp =marais

maringouin=cousin

ménagement=économie+(vieilli)

niche=farce quelquefois douteuse

clos=champ

savane=prairie, pâturage

prairie=plaine, savane

préposer=aller devant

se culer=reculer

ramasseur=récolteur

récolteur=agriculteur

rouler=récolter (de la canne ŕ sucre)

vilain=laid

7.7. usage

allons dire=par exemple,

n'importe qui=tout ce que

tu me dis pas=je pourrais pas croire

vaillant (ŕ tout propos)

va-te- cacher=va t'en

vrai=all right

y a pas de catherine=il le faut

7.8. louisianizmusok

asteur =ŕ c'te heure

balan=rythme+

baloche=instrument d'accompagnement primitif

citoyen de la banquette=piéton

bayou+=bras mort

bonaré=bon ŕ rien

bon ton roulé=laisse le bon temps rouler

chacoter=faire des copeaux en attendant

champoreau=mélange de boissons

chaoui=raton laveur

charrer=causer

haler ses chines= se sauver

chocatif=émotif

se chouer=se mettre en colčre

cipe=cyprčs

cocodrie =crocodile

colinda=danse africaine

commode=lieux d'aisance

coonass= terme péj américain désignant les Cajuns (conasse ou cul de raccoon)

copal= mot indien, gommier+

coquer=forniquer

acler=fermer ŕ clé

décler=ouvrir

criminelle=terme affectueux

double-entendu

encrčle=en querelle

engagiste, engagé, engagčre

haigue=aigre h*

icite=ici

se macorner=concubiner

maquechou=ételnév

mousse espagnole=vmi kúszó növény

nouzaut=nous-autres, nous, on

ouaouaron=nagy béka

ousque= oů est-ce que

ouvčre=ouvrir

souffčre, offfčre, couvčre stb.

ouvrage=travail (jamais!)

pacanier+=

parsonnier=

patasse =valami halféle

patate=nincs pomme de terre

piasse=piastre, dollar

boîte ŕ portraits=télévision

reintier =reins

résoudé=résolu

soleiller= se prélasser, s'exposer au soleil

char ŕ passagers, grand char=train

7.9. morfológiai és szintaktikai furcsaságok

aprčs +inf. =en train de

avoir pour=ętre sur le point de

affreux mint adv.

ça (universel)

connain conjugaison invariable créole de connaître

devenir=venir de

partir avec=se séparer de

pas double négation pas personne etc.

prendre ŕ=se mettre ŕ

quand męme=męme si, bien que

que tend ŕ disparaître (anglais??)

qui=que, qu'est-ce que?

riche, riche, riche= trčs riche, le plus riche

sortir de=je viens de

sourissez=souriez

teindait =teignait

tiendre=tenir

tout invariable

les participes passés en -é perdent leur accent

je vas (français dialectal)

vi=vécu

vitement

8. Jegyzetek

[1] Centre de Recherche et d'Information sur les Cultures d'Amérique du Nord
[2] Több kiadvány foglalkozik a franciák amerikai történetével: French Colonial Historical Society, (Georgia), Revue d'Histoire de l'Amérique française (Montréal), Journal de la Société des Américanistes, The Louisiana Historical Quarterly, Louisiana History, Louisiane Review/Revue de Louisiane, Revue d'histoire de la colonisation (Creagh:479-480)
[3] New-Orleans-t 1718-ban alapították, nevét a régensről kapta. Vauban városaihoz hasonló térképét francia építész tervezte. Ez az ún.Vieux Carré vagy French Quarter.
[4] Az a terület, amelyet Napoleon pénzszűkében lévén eladott a fiatal Egyesült Államoknak, sokkal nagyobb volt, mint a mai Louisiana. A 15 millió dolláros vételár kamatait (összesen 26 millió dollárt) csak 1925-ben fizették ki a franciáknak.
[5] Köztük egyetlen európai nő sem akadt.
[6] A hirtelen megugrás az Acadiából jött telepeseknek köszönhető.
[7] 100 év alatt mintegy huszonnyolc ezer afrikait hurcoltak be rabszolgaként.
[8] Louisiana az egyetlen olyan amerikai állam, ahol nem az angolszász terminológia szerinti adminisztratív egységeket, hanem a hagyományos és vallási eredetű francia paroisse "plébánia" szót használják.
[9] Ehhez adalék, hogy egy Kraemer elnevezésű településen "In contact with French-speaking tourists, villagers reinvent themselves linguistically by calquing English syntax to produce a form of pseudo-French, motivation for this unusual process is found in their double linguistic insecurity vis-a-vis both French and English, which are viewed and conflated as legitimate languages. Villagers describe themselves as French-speakers and perceive a continuum between Creole and Cajun French." LLBA, p.1853. Jean-Louis Calvet-nek a Revue québécoise de linguistique théorique et appliquée 1996.13.számában megjelent cikkének absztraktjában.
[10] Bármilyen furcsa, rabszolgaság létezett a XV. századig Európában is, pl. Dél-Franciaországban. A gyarmati rabszolgaságot 1712-ben engedélyezték és 1808-ig folyt a rabszolgakereskedelem. A túlkapások szabályozására hozták létre (1743) a Code noir-nak nevezett törvénygyűjteményt, amelyet azonban nem mindig tartottak be. A rabszolgaság intézményét ugyan már a Francia Forradalom idejében szerették volna eltörölni, de a gyarmatokon a kivitelezésig nem jutottak a deklarációk. Franciaországban idén ünnepelték a rabszolgaság végleges eltörlésének 150.évfordulóját. (1848 februári forradalom)
[11] 1960-ig a fehér "elit" megakadályozta olyan könyvek kiadását, amelyekben a kreol terminus alatt színesbőrűt is értettek. (Creagh:332). Még fellebviteli bírósági határozatig is mentek, hogy kinyilvánítsák, hogy a kreol terminus fehér embert jelent. Creagh hozzáteszi, hogy jobb, ha ennek ellenkezőjét nem mondjuk meg nekik. (Creagh:465)
[12] 1807-től 1972-ig! tiltották a vegyes házasságokat. Kivéve 1870-1894 idején, amikor is az ún. újjáépítés korszaka volt. (Creagh:465)
[13] "their rural isolation, their distinctive language, and their large but closely knit families functioned to preserve an extraordinary degree of cultural integrity, rich in tradition and folklore, which successfully absorbed elements of other cultures....the Acadians yet retain much of their traditional cohesiveness today." (Encyclopedia: p.4.)
[14] Ekkor választottak meg először egy cajunt kormányzónak. (Creagh:466)
[15] Sajnos ebben sem egységes a terminológia. Philips a fehér kreolok nyelvét hívja így.
[16] A gombo egyébként egy okra alapú mindentbele típusú leves elnevezése is. (Griolet:87).
[17] Nevük előtt D.M.P.=Docteur en médecine de Paris titulust használtak.
[18] Az 1862-ben hozott dekrétum megszüntette a francia hivatalos nyelvi státuszát. Az 1868-ban elfogadott ún. Carpetbagger Alkotmány kötelezővé tette az angol használatát a közéletben.
[19] Ez olyan háznál tartott mulatságot jelentett valaha, ahol a kisgyerekeket a távolabbi szobákban fektették le, hogy a felnőttek tudjanak mulatni.
[20] Nyári tábort szerveznek, műsoros esteket rendeznek (Veillée poétique), Legnépszerűbbek a zenei események, a cajun zene Amerika-szerte ismert. Tulajdonképpen kulturális téren sikerült leginkább kilépni az ismeretlenségükből.
[21] Kraemert a spanyol uralom idején német telepesekkel létesítették. A helység érdekessége, hogy még a német nyelvű lakosság is a cajunt vette át. Nyelvészeti szempontból érdekes sziget. Több tanulmány is foglalkozik nyelvükkel.



[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]