13. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
...Amikor egyedül maradtam, figyelmesen vizsgálgattam a könyveket, de dobozukat is, vagyis a fedőlapokat, melyek csodálatosan gazdagok voltak; az egyiket egyetlen, s a miénknél sokkal csillogóbb gyémántból csiszolták; a másik meg kettőbe hasított óriás igazgyöngynek tűnt. A démon az itteni világ nyelvére fordította ezeket a könyveket, s mivel nyomdájukról még nem szóltam, most elmagyarázom ezt a két kötetet. Amikor kinyitottam a dobozt, a mi óráinkhoz hasonló fémszerkezetet találtam benne, sok kis rugóval s parányi gépekkel. Könyv ez is, de csodálatos könyv, lapok és betűk nélkül; vagyis olyan, amelyből szem nélkül, s csupán a fülünk segítségével is okulhatunk. Ha valaki olvasni akar, sok és különböző kis idegszállal egybebogozza a gépet, s miután a tűt a kivált (sic!) fejezethez illesztette, máris hallja, mintha csak emberi szájból vagy valami hangszerből törnének elő, a holdbéliek beszédének jól formált s világosan érthető hangjait.
Azóta is sokszor eltűnődtem a könyv készítésének e leleményes módjáról, s már nem csodálkozom, hogy náluk akár a tizenhat-tizennyolc éves fiatalok is többet tudnak, mint nem egy ősz férfi a mi világunkban; mert mihelyt beszélni kezdenek, már olvasni is tudnak, és így sosem maradnak olvasmány nélkül; nem csak a szobájukban olvashatnak, hanem az utcán is, vagy kiránduláskor, vagy akár utazás közben: zsebükbe dugnak vagy az övükre aggatnak néhány tucat könyvet, s csak egy rugót kell bekötni, s máris hallanak egy fejezetet, vagy akár többet is, ha az egész könyvre kíváncsiak; így állandóan nagy emberekkel társalognak, holtakkal és élőkkel egyaránt, akik fennhangon szólnak hozzájuk. A démon ajándéka egy jó óra hosszat foglalkoztatott; végül fülbevaló módjára magamra aggattam a könyveket és sétálni mentem, de még az utca végére sem értem, máris egy különös csoportba ütköztem...
Savinien de Cyrano de Bergerac: Holdbéli utazás. Magyar Helikon, Budapest, 1962. ford. Szávai Nándor