12. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
Fernando Pessoa több mint három évtizede jelen van a magyar fordításirodalomban. Nemes Nagy Ágnes úttörő fordításai után Somlyó György, majd a nyolcvanas évektől kezdve mások is belekezdtek fordításába, népszerűsítésébe, így elmondhatjuk, hogy jelenléte állandósult a magyar szellemi életben. Pessoa magyarországi fordításainak, fogadtatásának a történetét a lisszaboni JNICT ösztönzésére és támogatásával e sorok írója feldolgozta s különböző szemináriumain részt vevő hallgatóit is arra buzdította, hogy vegyenek részt ebben a munkában. Így született meg a következő két tanulmány az 1997-98-as tanév második félévében tartott műfordítói szemináriumon, ahol a hallgatók Fernando Pessoa Autopsicografia c. versének három magyar fordítását összevetették az eredetivel. Szelényi Zsolt és Cselik Dóra munkája elemzésük eredetisége és színvonala alapján kitűnt a többi dolgozat közül, így méltók arra, hogy közreadjuk őket a tanulmányok alapjául szolgáló versek kíséretében.
O poeta é um fingidor.
Finge tăo completamente
Que chega a fingir que é dor
A dor que deveras sente.
E os que lęem o que escreve,
Na dor lida sentem bem,
Năo as duas que ele teve,
Mas só a que eles năo tem.
E assim nas calhas de roda
Gira, a entreter a razăo,
Esse comboio de corda
Que se chama o coraçăo.
A költő színlelő-müvész.
Oly jól ért már a mímeléshez,
hogy tetteti a bánatot,
a bánatot, mit tényleg érez.
S az olvasók az olvasott
bánatból érzik helyesen
nem azt a kettőt, mit a költő
ismert, de amit ők sosem.
S így fogaskerékszerkezetben
forgatja játékát az ész,
a kis felhúzós-vasutat, mely
a szívről kapta a nevét.
A költő nagy színlelő.
Oly jól ért a színleléshez,
hogy csak színleg érzi ő
a kínt, mit valóban érez.
S olvasva a költeményt itt,
jól érzik az olvasók -
nem, mely benne élt, a két kínt,
de mely bennük sem lakott.
S így kering, kört körre róva,
a kis felhúzós vonat,
értelmünk mulattatója,
melyet szívnek mondanak.
A költő mindig tettető.
Oly pompásan csinálja,
Ha szenved is, csak úgy tesz ő,
Mintha valóban fájna.
S érzi a fájdalmat, aki
Csak kiolvassa innen.
Nem valódi, s nem tetteti,
Azt érzi, ami nincsen.
És így köröz, és így tolat,
Hogy szolgáljon az észnek
Ez a felhúzós kis vonat,
Amit szívnek becéznek.
(1988)