PALIMPSZESZT
10. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

SZENTPÉTERI Márton
"Régi Modernek" [1]
Születésnapok; Mercedes-ek, fentebb stílben írott mondatok; egy szeminárium története és adalékok Szenci Molnár Albert eszmetörténeti szerepéhez

Számmisztika

Ünnepnapok. Különböző kultúrák, korok a naptár más-más napjait jelölik ki ünnepnapoknak. Akadhatnak azonban meglepő egybeesések.[2]

Platón állítólag november 7-én született, legalábbis a firenzei Academia Platonicában az akadémikusok, többek között Marsiglio Ficino, Poliziano és Pico della Mirandola is ezen a napon ünnepelték a görög születésének évfordulóit.[3] A Nagy Októberi Szocialista Forradalom (NOSZF) óta különös ellentmondás napja lett hát a novemberi hetedik. 1917-től fogva minden idealista félistenként tisztelt örökös mestere épp a történelmi materializmus igéjét hirdetők szent forradalmának ünnepén születetik újjá évről-évre az ünnepek megmásíthatatlan szentségének megfelelően.

Mesterem, Horváth Iván születésének napja 1948. április 4-ére esik, "felszabadulásunk" harmadik évfordulójára, igen nehéz idők hajnalán...

Az 1994/95-ös tanév első félévében már másodszorra vettem fel indexembe a Nem arisztotelészi poétikák c. Horváth Iván-szemináriumot. Sokan ismerjük a kilencvenes évek elején még forgalomban lévő kisebb indexet, jól tudjuk, hogy még gyöngybetűs írással megáldott évfolyamtársnőink sem tudták a kicsi rubrikákba ízlésesen "bevezetni" az órák szükséges adatait. Talán így esett, hogy a Tantárgy és az előadó rovatba csak annyit sikerült akkoriban írnom: "Horváth Iván nem Arisztotelész".

...Adózzunk egy kicsit a hermetikus gondolkodásmódnak: aki Magyarországon a negyvenes évek végén piros betűs ünnepre születik, nemhogy nem arisztotelészi, de egyenesen platonikus figura, egykori félreírásom nem tévedett hát.

Mercedes-szel járó formalista, vagy gyalogos dekonstruktőr?

Horváth Iván öt percre lakik az Egyetemtől, nem autóval jár, öntudatos gyalogos.[4] Ez nem jelenti azt, hogy soha nem töri a fejét azon, vajon nem kellene-e végre már egyszer automobilt vennie?[5]

Történt egyszer, hogy úgy döntött, Mercedes-t vásárol. Ha nem is él majd oly pompával, mint egy olasz ordinario, azért legalább elegáns járműve lesz. Hogy miből futja egy professzornak Mercedes-re? Például, ha eladja bibliofil ritkaságait, úgymint József Attila könyveinek első kiadásaiból álló gyűjteményét. Aki Mercedes-re cserélné kedves könyveit, az bizony nem a fellegekben jár. Lehet. Ám a Mercedes-ből végül három gépelt József Attila-kézirat lett. Aki gépiratra cseréli Mercedes-ét, az bizony platonizál.

Horváth Iván nem is titkolja, hogy József Attila-első kiadásait gépelt kéziratokra cserélte, a Kovács Sándor Iván-emlékkönyvben annak rendje és módja szerint le is írja a történteket, de fatális módon a német technika és formatervezés gyöngyszeme, a patinás Mercedes eltűnt az anekdotából.[6]

A KSI-nek írt szövegből számomra úgy tűnik, hogy a gépiratokra mesteremnek elsősorban azért volt szüksége, hogy igen ritka, fentebb stílben írott kezdőmondatot helyezhessen el cikkének tényleges elejére: "Könyvtáramban kutatva ismeretlen József Attila-gépiratra bukkantam, mely új fénnyel világítja meg a költő freudomarxizmusának kérdését."[7]

Ez a gesztus jeles példája az esztétizált életforma, a Csábító naplójátíró Sören Kierkegaard álma megvalósulásának: egy mondat minél tökéletesebb megformálása köznapi tetteink mozgatója lehet.[8] De a dán filozófus teóriái mellett a platóni hagyomány egy másik népszerű témájára is hivatkozhatunk. A világkönyv (liber mundi) metaforáját, a keresztény kabbala és a reneszánsz hermetizmus erős befolyása nyomán, Francis Bacon példának okáért így értelmezi: a teremtésnek két könyve van, az egyik maga a Világ, a másik pedig a Biblia.[9] A kor textuális szemléletére jellemző, hogy Bacon szerint, nem a Biblia szolgál arra, hogy a Világot könnyebben megérthessük, hanem éppen fordítva, a Világ van azért, hogy a Könyvet magyarázza.[10] Talán igaza van az Eco által citált Gilbert Durand-nak, amikor a ma is élő hermetikus-platonikus hagyományhoz sorolja a dekonstruktőröket is, mint például a grammatológus Jacques Derridát, akinek egyik legismertebb tétele tökéletesen illeszkedni látszik a világkönyv-metafora hagyományához: a szövegen kívül nincs semmi (il n'y a pas de horstexte).[11] Egy fentebb stílben írott tanulmánykezdő mondat forrásvidékeinek vizsgálatakor tehát, az amúgy is mindig termékenyen ellentmondásos, izgalmas Horváth Iváni személyiség egy valóban látványos ambivalenciájára lehettünk figyelmesek: a magát scientistának, azaz a "transzcendens" vagy "fennkölt dolgokon fejét nem törő" formalistának kikiáltó tudós platonizmusa, dekonstruktőr gesztusokat is megenged magának.[12]
De ideje rátérnem voltaképpeni tárgyamra.

A szeminárium vázlatos története

Papírjaim között kutatva eleddig nem publikált Horváth Iván-előadásra bukkantam, mely megvilágítja a Nem arisztotelészi poétikák c. szeminárium keletkezéstörténetének kezdeteit.

Bízom benne, hogy megbocsájt a világ, s talán mesterem is, hogy e kezdőmondat kedvéért nálam maradt az 1994-es Balassi-konferencián elhangzott A 16-17. század fordulója: fordulat a poétikában c. előadás magnókazetta után gépelt "rebakucsos" munkapéldánya.[13]

Akad talán mentség tettemre. Miközben számomra nem túl fontosnak tűnő CHER-iratok sokaságát - hely szűke miatt - éveken át kidobni kényszerültem, Horváth Iván gyakran kérdezgette tőlem: "mi marad így a történetíró számára?" Akkoriban persze még nem gondoltam (komolyan) arra, hogy éppen én leszek az az első historista, aki megpróbálja majd megírni a Raimundus Lullus poétikai örökségét kutató szeminárium történetét. Nem feltétlenül jártam-keltem tehát úgy a Pesti Barnabás Köz 1. III. em. 48-ban, mint Bonfini, vagy Galeotto Marzio Mátyás udvarában. Ám a "fordulatos" cikket megőriztem az utókor számára.

Ma nagy divat a történelem fikcionalitására hivatkozni, Hayden White hazai debütálása óta még az iskolai menzákon is erről folyik a disputa.[14]

Kevésbé kedveljük már a történész és költő dolgában Arisztotelészt, nem gondoljuk úgy, hogy a költő a valószerűt, a történész pedig a valót írja meg. Én White-nál jóval korábbi szerzőt szoktam megidézni ezügyben, a derék rétort és pedagógust Quintilianus-t: "a történetírás igen közeli rokon a költőkkel, s mintegy prózában írt költemény. Célja a leíró elbeszélés, nem pedig a bizonyítás (...) tevékenysége nem valamely ügynek tárgyalására, vagy most folyó küzdelemre, hanem az utókor emlékezetére és a kiválóság magasztalására irányul (...)"[15] Rövid történetemben nem fogok tehát a valóság feltárásának, pontos rekonstrukciójának illúziójával kacérkodni, laudációval kezdem inkább!

Ha Horváth Iván nem lesz figyelmes francia, argentin és magyar kedvencei kapcsán a kombinatorikus poétika 16-17. századi előzményeire, akkor talán sohasem jött volna létre egy olyan hallgatói közösség, amelyik még szabadidejének jelentős részét is a kombinátor, Raimundus Lullus "nagy művészetének", és e művészet 16-17. századi recepciójának szenteli. Horváth Iván már említett, kéziratban (s talán még magnókazettán is) fellelhető előadásában így utal saját "szemléletbeli fordulatára", amely elvezetett a lullizmus poétikai szerepének kutatásához:

"Nyilvánvalóan túloztam a címben: "fordulat a poétikában"; nyilván nem történt nagyon nagy fordulat 1600 körül a világirodalomban. Nyilván a jövőben is megmarad pl. Boileau, meg Racine (...) a múltkor bele tudtam pislogni a Klaniczay-Stegmann-Kushner szerkesztette négykötetes reneszánsz szintézis negyedik kötetének tartalomjegyzékébe, ez néhány év múlva fog megjelenni a Nemzetközi Összehasonlító Irodalomtörténeti Társaság kiadványaként, és ebben másfél fejezetet láttam ennek a bizonyos jelenségnek szentelve. Tehát a manierizmus-kötetben, amiről beszélni fogok, az pedig a formalizmus. A matematikai és természettudományos módszerek alkalmazása az irodalomban. Korábban ezt a pici tendenciát nem olyan éles füllel halottuk ki a nagy kórusból, mert mindig a saját irodalmunkhoz arányítjuk a régit, mindig a saját várakozásainkkal olvassuk a régmúltat; a múlt nem is egyéb, mint mi magunk (...) Namost, amikor (...) francia szerzők közül az Oulipo szerzőit, Roubaud-t, Perec-et, vagy Borges-t olvasunk az argentinok közül, vagy Márton Lászlót (...), vagy Tandori Dezsőt a magyarok közül, akkor létrejön valami ebben a főleg német barokkban, ami kicsit hangsúlyosabban emelkedik ki (...) ennek megfelel egy bizonyos strukturalizmus, vagy orosz formalizmus-szerű irányzat (...) a 17. század elejének irodalomelméletében. Erről (...) fogok egy pár szót ejteni."[16]

Majd így variálja tovább mondandóját a paleoformalistákról:

"A 17. század elején azonban - és végig a században - megjelenik egy ilyen ős orosz formalista irányzat, ez a matematikai irányzat az irodalomelméletben is. Vannak alternatívok Arisztotelészhez képest, akik egyáltalán nem foglakoznak műfajelmélettel, hanem, mint az arisztotelészi hatás előtt a középkori poétika nem ritkán, verstani, rétorikai, nyelvészeti alapra helyezik és lehetőleg formalizálni próbálják a költészetet. Ennek az irányzatnak feltárása jelenleg világszerte folyik; itt is ül néhány szemináriumi hallgató az ELTÉ-ről, akikkel jelenleg fordítunk egy ilyen szöveggyűjteményt magyarra."[17]

Az 1994 májusi Balassi-konferencia idején tehát már működött a szeminárium, igaz ekkor még "csak" egy ősformalista, lullista szöveggyűjtemény összeállításának feladatával. Ebből az előadásból is kiderül azonban, hogy a '94 tavaszán indult szemináriumban, Leibniz Dissertatio de arte combinatoria c. 1666-os ifjúkori művének, John Peter Artificial Versifying c. 1679-es versírógépének és Georg Philipp Harsdörffer permutatív Költői tölcsérének fordítása volt kezdetben a téma.[18] Ezekre a művekre Horváth Iván A vers című könyvében már 1991-ben is felhívta a figyelmet.[19] Ugyanitt tulajdonképpen már megfogalmazta azokat a főbb szempontokat is, amelyeket az ősformalizmus vizsgálatakor mi szeminaristák kezdetben érvényesítettünk. Ilyen a leltárazás ideája: a legújabbkori számítógépes, adatbáziskezelő irodalomtudós gyűjtögető, rendszerező elődeit keresi. A mai poétikai, metrikai adatbázisok előfutárai a "költői kincstárak", költői lexikonok, poliglott zsoltárfordítások és természetesen a legkülönfélébb permutatív hexameter-, pentameter- és szonettírógépek.[20] De a költészeti rendszerezés "csak" egy tünete a korszak univerzalista, rendszerező szemléletének, amely a 20. század szépirodalmában először talán a Horváth Iván által oly sokszor emlegetett borgesi Bábeli Könyvtár-metaforában fogalmazódott meg, majd pedig az Internet döbbenetesen gyors megvalósulásában nyerte el azt a formáját, melyet talán még Raimundus Lullus, vagy a rózsakeresztes rendszerező tudósok, a nagy enciklopédista Johann Heinrich Alsted, avagy éppen a herborni-gyulafehérvári professzor, a rózsakeresztesek és Lullus nagy rajongója, a könyvtártörténet számára is igen fontos Leibniz sem remélt volna. Mert ha majd minden eddig megírt, és ezután megírandó információ felkerül - lehetőleg minél jobban gondozott formában - a digitális világhálóra, és a nemsokára már szubjektív intelligenciával dolgozó keresőprogramok szinte minden elképzelhető kérdés- és kereséstípusnak megfelelően kutatják, rendszerezik az emberi tudást hordozó szövegeket, akkor valóban megvalósul Lullus álma, a módszer, amelyik minden kérdésre válaszol, és Alsted nagy terve, a csak részben létrejött "egyetemes közhelykönyvtár" (bibliotheca universalis locorum communium), azaz a tökéletes enciklopédia, vagy Kuhlmann egykötetes csodakönyvtára, a Bibliotheca Bibliothecarum, avagy Leibniz viziója a characteristica számítógépére, a tökéletes enciklopédiára és a tudósok akadémiájára épülő platonista világállamról.[21]

A szeminárium '95 őszétől már nem elsősorban a szöveggyűjtemény kiadására koncentrált, hanem arra, hogy feltérképezze a lullizmus irodalomelmélet-történeti szerepét, kezdetben főként világirodalmi vonatkozásokban. Ezekben az időkben a szeminárium kulcsembere volt a Közép-európai Egyetemen (CEU) is tanuló mediavelista, Szabados Imre, aki fiatal korához képest valóban elképesztő nyelvismerettel, és igen komoly erudícióval segítette a lullizmus alkímiával, a keresztény kabbalával és a platonikus-hermetikus irányzattal való viszonyának tisztázását. Őt akkoriban tehát főként poétikatörténeti kérdéseink tudománytörténeti háttere foglakoztatta, Kepler és a rózsakeresztes Robert Fludd polémiáiról írt tanulmányokat. Lullus Ars magna generalis ultimájának, és tudománytörténeti jelentőségének megértésében a Láthatatlan Kollégiumból érkező Fehér Márta-tanítvány, Láng Benedek járt az élen. Ő az az ember, akihez a szeminárium hallgatói (és tanárai is!) bizalommal fordulhattak Lullus módszerével kapcsolatban. Dobolán Katalin Francesco Patrizi poétikájával foglalkozik, de többször tartott előadást Giulio Camilloról is. Ő az az ember, aki a 16. század olasz irodalomelmélete legjobb szakértőjének bizonyult a kutatócsoportban, s Arisztotelész poétikájának elemzésében - még külön szeminárium keretében is - ő segítette szemináriumtársait. Benits Péter eleinte Qurinus Kuhlmann szonettírógépének elemzésével foglalkozott, majd Giordano Bruno poétikai teoriáit vizsgálta. Balogh Endre Harsdörffer poétikáját kutatta kezdetben, majd vizsgálódási körét kiterjesztette más német nyelvű barokk szerzők írásaira is. Ő a csoport germanistája, így ő ismeri a legjobban Lullus német recepcióját, már ami a vernakulárisban írott költészetelméletet illeti. Szőke Katalin egy Mozartnak tulajdonított menüettírógép vizsgálatába kezdett, és a módszer gondos értelmezése mellett, ügyes filológiai bravúrokkal számos Mozart szerzőségére vonatkozó tévhitet oszlatott el, amely tévhitek pedig még jeles tanulmányokban is igen sokszor feltűnedeztek.[22] A keringőautomata az abcd virtuális folyóiratban is megjelent, és igen nagy népszerűségnek örvendett. A hazai recepcióval Hegedűs Béla foglakozott, aki Kalmár György egyetemes nyelvtervezetének elemzésével a Kalmár-kutatásban is megbecsült helyet vívott ki magának, illetve Láng Benedek, s jómagam. De ne felejtsük el az ünnepeltet sem, aki számos tippel, ötlettel segítette, gazdagította a hazai lullizmus történetének formálódó kutatását. E cikk írója, a herbornból Erdélybe érkező, s itt az egyetemszervezésben csaknem nyolc évig vezető szerepet játszó Johann Heinrich Alsted poétikájával kezdett el foglakozni, ezen belül is a kombinatorikus mesterkedő játékokkal. Mivel ezeknek kodifikációja nagy valószínűséggel Alstedtől került a közismert Piscator-poétikába, ezért elmondhatom, hogy a szemináriumon belül a kombinatorikus modell hazai alkalmazásának első elemzője voltam. Ezirányban folytattam vizsgálódásaimat akkor is, amikor Alsted Gyulafehérvárott megjelent grammatikai tárgyú nyomtatványait elemeztem. A szeminráium nagy utat tett meg a visegrádi konferenciától, amikor még a CHER tanára, Zemplényi Ferenc a rá jellemző lakonikus tömörséggel, és humorral "platonikus bolondoknak" titulálta a kombinatorikus poétika híveit.[23]

A Centre de Hautes Études de la Renaissance-ban a lullista szeminárium munkája szorosan kapcsolódik az Irodalomtudományi Informatika mai kutatásaihoz, a CHER hálózati kritikai kiadásokkal, mai költészeti repertóriumokkal foglakozó más kutatócsoportjaihoz.

A szeminárium több tagjának is fontos a gondolat, melyet mi főképp Horváth Ivántól ismertünk meg: a kombinatorikus filológia kutatásakor a számítógép őskorát ismerjük meg. A különböző idevágó Internet-site-ok mellett főképp Stanley Antosik és Werner Künzel írásai voltak ránk ezügyben nagy hatással.[24] Az Internet-oldalak közül a Horváth Iván által is igen kedvelt Oulipo-csoport és a Berlini Szabadegyetem (FUB) közös lullista site-ja érdemel figyelmet, ahol többekközött J. C. Scaliger próteuszverse, Kuhlmann szonettírógépe, Harsdörffer gondolkozógyűrűje (Fünffacher Denckring der Teutschen Sprache) is megtalálható számítógépes változatban. Lullus Ars magnája pedig, Ars magna 1.0 címmel letölthető a hálózatról, s IBM DOS alatt futattható bármilyen IBM-kompatibilis gépen.[25] A program egyik készítőjével, a már említett berlini Werner Künzellel levélben is felvettük a kapcsolatot. De ugyanígy levelezésben állunk például az Athanasius Kircher-kutató Thomas Leinkauf münsteri professzorral, Howard Hotson angol Alsted-kutatóval, vagy Franz Eybl bécsi egyetemi tanárral, aki egyébként az 1997. májusi Renaissance Meeting-ünkön is részt vett, mint az Institut für die Erforschung der Frühen Neuzeit képviselője. Nemzetközi kapcsolatainkat tekintve a legújabb fejlemények, hogy Lullus magyar fordítója, Déri Balázs az Estudios Lullianos katalán folyóirat folyamatosan bővülő Lullus-bibliográfiájába felvetette a szeminárium tagjainak publikációit, illetve legutóbb egy kanadai lullista, Yanis Dambergs keresett meg bennünket a hálózaton keresztül, és a csoport munkája iránt érdeklődött.[26]

A szeminárium irodalomelmélet-történeti kutatásai, melyek a Tarnai Andor kezdeményzte, s ma főként Bartók István és Kecskeméti Gábor nevével jelzett kritikatörténeti kutatásokhoz is sok szálon kapcsolódnak, a régi magyar irodalomtörténet szempontjából is számos érdekességet fedeztek, vagy elevenítettek fel. Így is elsősorban Skalich Pál lullizmusáról, Bethlen Miklós Lullus-ra vonatkozó nézeteiről, Keresztúri Pálról, Szentiványi Mártonról, Piscatorról, Alstedről, Zrínyi Miklósról, Verancsics Faustus-ról, Apáczai Csere Jánosról, Geleji Katona Istvánról és végül Szenci Molnár Albertről.

Szenci Molnárról a '94-es Horváth Iván előadáson is szó esik, nem is egyszer:

"Jó, most Szigeti Csaba engem azzal tett tönkre, hogy Szenci Molnárnál találta meg a következő AB-nyitású verseket, ami katasztrófa volt, mert én rettentő nagy dühvel tárgyaltam Szenci Molnár Albert hozzá nem értését, mint verselemző, és egyáltalán: mondjuk egy ilyen kollektivista református, nem-szeretem ember az én könyvemben Szenci (...), amiért Szigeti Csaba istenesen eltángál ebben a munkájában és sajnos igazat kell adnom neki maradéktalanul. Annyira, hogy itt köpönyeget is kellett fordítanom, és noha előadásomnak a centrumában vagyok már, még három lapáttal rá akarok tenni a Szenci Molnár Albert-kultuszra, amelyet Szigeti Csaba elkezdett."[27]

Ezt követően Horváth Iván arra kérdez rá, hogy a német barokk "formalizmus" és Szenci Molnár között milyen kapcsolatok feltételezhetőek, s utal Keplerre, illetve Alstedre.[28] Mivel főként Alsted írásaival foglakozom, a továbbiakban szeretnék néhány adalékkal szolgálni a Szenci Molnár-kérdéshez, azzal, hogy újraolvasom Alsted Szencihez írott levelét.

A "derék" Szenci Molnár

Molnár Albert és a titkos tudományok, a hermetizmus és a rózsakeresztes mozgalommal való kapcsolata régóta vitatott kérdés. A nem ortodox eszmék történetének vizsgálatát jelentős mértékben fellendítő Szőnyi György Endre, vagy a Molnár latin költészetét elemző Szörényi László már a hetvenes évek második felében megkísérelte körvonalazni a kérdést. Szőnyi a Marosvásárhelyt található Loci communes c. jegyzetelő füzet ismeretének hiányában főként az életrajzi kérdéseken finomított, hangsúlyozottan friss elméleti szakirodalom alapján (Yates, Evans, etc.). Szörényi a Lusus poetici 'lusus'-fogalmát kísérelte meg összekapcsolni a J. V. Andreae (és egyáltalán a rózsakeresztesek) 'ludibrium'-fogalmával. Ő is hivatkozik az egykor Pápai Páriz tulajdonában lévő, ám a hetvenes években a román-magyar viszonyok miatt nem kutatható Loci Communes-re (bár jellemző, hogy a szinkretikus gondolkodással kapcsolatban számára csak a babona, alkímia, etc. fontos, az hogy Molnár a könyvtárakról (sic!) mit ír, nem. Pedig elképzelhető, hogy itt a bibliotheca universalis kérdéséről írhat Szenci). Vásárhelyi Judit monográfiájában minden komolyabb érvelést mellőzve veti el főként Szörényi ötletét. Imre Mihály szintén meglepően keményen száll szembe az iménti szerzőkkel. Pedig Imre több igen tartalmas és érzékeny tanulmányt írt Szenciről és az "Idea Christianorum"-ról, illetve Molnár kapcsolatáról az "egyetemes szentírástudománnyal."[29]
Lássuk mivel járulhatunk hozzá mi a témához.

  1. Evans és Anthony Grafton is utalnak többször könyveikben arra, hogy Rudolf udvarában milyen eszmetörténeti irányzatokkal rokonszenvező figurák tevékenykedtek. Horváth Iván Szenci német barokk formalistákkal való kapcsolatainak vizsgálatakor természetesen Kepler levelét is elolvasta, de nem figyelt fel Matthias Wackerre, aki II. Rudolf udvari tanácsosa volt, és megrendelője a Lusus poeticinek. Pedig Wacker lullista volt, és más artificiális mnemotechnikai módszerekkel is foglakozott.[30]
    Ez nyilván új fénybe helyezi a Lusus poetici-t.
  2. A Lusus poetici kubusainak új, kombinatorikus elemzéséhez mintát adhat a sphaerae cubicatio, vagy a circulus quadratus, azaz a "kör négyszögesítésének", vagy a "négyzet körösítésének" ideája, ami a lullistáknál nem egyszer feltűnik.[31] Már maga a pütagóreus tetrádból felépülő kombinatorikus embléma, a Bovillus, Oronce Fine, Clavius atya, Leibniz és a rózsakeresztesek műveiben megjelenő Rota mundi is eleve utal erre a témára, amikor a világot alkotó négy elem (középpontban az ötödikkel, a quinta essentiával Leibniznél éppen egy rózsakereszttel, Claviusnál pedig Krisztus emblémájával) összes lehetséges kombinációját egy köralakú tárcsán (rota) láthatjuk. Hiszen a négy elem négyszöget alkot, ez a négyszög pedig a platóni szemlélet szerint legtökéletesebb forma, a kör ívére illeszkedik. A négyszög körösítésének eszméje tehát, az ars combinatoria szerint nem jelent mást, minthogy a világot alkotó dolgok négy alapelemét jelképező kiindulási négyzet, a világot, a teljességet, tehát az alapelemek komplex rendszerét jelképező körben oldódik fel.[32]
    Fontosabbak azonban az Alsted kombinatorikus szónoklattanát ihlető Giordano Bruno-i retorika, az Artificium perorandi idevonatkozó megállapításai, a "circulatio ad infinitum" eszméje.[33] Bruno kombinatorikus ábécéjének (alphabeta pacularia) 2. változata, illetve a 2. és 3. ábécé kombinált használatának ismertetésekor egy az ábécékből felépülő cubust mutat be. Minden alkalommal figyelmeztet azonban, hogy ezek a végtelenségig kombinálható ábécék, s hogy épp ezért a cubusok valójában circulusok. A második ábécé usus-ában jelenik meg Bruno-nál először a circulus használata. Ha például egy beszéd harminc mondatból áll, melyeknek mindegyikét egy betű jelöli (si per exemplum oratio constet triginta enuntiationibus, illae primum singulae singulis istis literis regulantur), úgy hogy az elsőt az A, a másodikat a B és így tovább, majd a következő lépésben az elsőt a B, a masodikat a C, s így logikusan az utolsót az A jelöli, akkor a betűk "felemelkedéséből" (ascensio) és "alászállásából" (descensio) folyamatos körmozgás jön létre (continua fiat circulatio), mégpedig úgy, hogy nem csak véges, de végtelen számot variálhatunk (ut non solum definitum, sed et infinitum numerum possimus variare). Így világos, hogy ebben a formában (ut patet hac forma) körbe kellett rendezni az elemeket (dispositis in circulum elementis ... necesse fuerit).[34] A hatodik fejezetben Bruno a második és harmadik ábécé kombinált használatáról ír, itt megad egy táblázatot, ami látszólag négyzetes, de valójában köralakú éppúgy, mint a második ábécé esetében (iam sequitur figura, quae materialiter quadrata est, formaliter vero circularis, quia ut supra dictum est, in singulis alphabetis finis est continguus principio, utpote quando ordo sive decursus unus sive ascensus sive descensus est completus, resumendum est principium alterius ordinis sive progressus).[35] A kubusok tehát jelentős mértékben reagálnak az ars combinatoria egyik kulcstoposzára, az infinitasra, és így nem mások, mint végtelenített kombinatorikus versek.
    Szenci és Alsted barátsága közhely a témát ismerők számára, Alsted Molnárhoz írott levele régóta ismert, Dézsi már a múlt században kiadta.[36] Amire eddig figyeltünk: Molnárnak megküldi zsoltár átdolgozásait, nyelvtana felől érdeklődik, általában értesíti Molnárt saját tevékenységéről. Ám ezt a levelet tüzetesebben kell olvasnunk.
  3. Alsted kimondottan nagyra tartja Szencit (úgy vélem a szokásos humanista udvariasságon túl is). "Híres férfiú, egyházunk jótevője!" (vir clarissime et bene de ecclesia merite!) - írja Alsted. Egyébként is méltónak tartja a magyar férfiút arra, hogy véleményezze munkáit. Ezért küld zsoltárokat, először csak néhány mintát, és ezért igéri meg, hogy elküldi majd a Systema mnemonica duplex (1610) c. mnemotechnikai könyvét, amelyről fontos tudni, hogy Alsted korai enciklopédizmusának kulcsdarabja, és egyik legfontosabb lullista műve.[37] A tudósok - akikről még szó lesz - "kicsikarták" Alstedtől "a tanulás módjáról szóló »Emlékezés rendszerét« , amely máris a Palthenius-nyomdában van, hét könyvben előadva, aminek megírása fárasztó munka volt. Ha kinyomják, majd küldök belőle Tekintetességednek, hogy lássa, érdemes-e megnézni." Az utolsó mondat fontos lehet: "Ubi excusum erit, mittam tuae Humanitati, ut videat, num videri debeat." Vajon arról van-e szó, hogy Alsted szerénykedik, vagy arról, hogy úgy véli az efféle lullista artificiális mnemonika Szencit nem biztos, hogy érdekli, avagy arról, hogy Szencit igen is kompetensnek tartja a Systemában felmerülő problémák megítélésében. Az utóbbi eset azt jelentené, hogy Molnár személyében egy újabb magyar lullistát tisztelhetünk, ráadásul olyat, aki az egyik utolsó nagy lullista mnemotechnikai módszerét képes megítélni, bírálni, tehát nem egyszerű műkedvelő a területen.
    Egy dolog azonban mindenképpen erősen feltételezhető: Szenci megkapta később Alstedtől a könyvet.
  4. Kik azok a "derekak" (probis), akik megítélik, hogy Alsted Musica Ebraeoruma "derék" mű-e, akik ösztökélnek, kicsikarnak, serkentenek? Persze, a legegyszerűbb esetben azok a régebbi tudós férfiak, akik már foglakoztak zsoltárfordítással, és akik pl. a Systema megírását is "kicsikarták" Alstedtől (az egyetemes szentírástudomány ideájának megfelelően?). A "derekak" vagy ezek a humanisták, vagy valami a levélben tudatosan nem körülhatárolt csoportosulás, amelyik semleges, de dícsérő fogalmat használ önmaga megnevezésére (esetleg rózsakeresztesek?).
  5. Izgalmas még a levél vége, Alsted a "gyulafehérvári dolgokról" (res Juliacenses) ír, de úgy véli ezt Szenci jobban tudja (Szenci levelére lenne szükség, hogy tudjuk, mit kérdezett Alstedtől). Alsted a "gyulafehérvári dolgok" -kal kapcsolatban egy heidelbergi barátjára hivatkozik, aki a jezsuiták Leopoldnak átnyújtott anagrammájáról értesíti. A "jezsuiták Leopoldusnak ilyenféle anagrammát nyújtottak át: Leopoldus - pello duos [kettőt üldözök]. Nem tudom, - írja Alsted - mit szimatolnak ebből a névmagyarázatból [onomatologia] és mit jósolnak. Istent kell kérnünk, hogy a fejedelmek cselekedeteit sikerre vigye." Mégha Alsted a korban oly divatos anagrammatizmus (keresztény kabbalista) módszerét ebben a levélben nem is részesíti előnyben a keresztényi hittel szemben, akkor is érdekes szempontunkból (és a Lusus poetici megítélése mián is), hogy ilyen fesztelenül anagrammázgatnak levelezésükben, a módszert jól ismerik, alkalmazni is tudják.
  6. Alsted 1630-as enciklopédiájában Hutter Globus-át és Cubus-át ismerteti az Observationes mnemonicae ad Radices linguae sanctae c. fejezetben, mint kombinatorikus mnemotechnikai eszközt, ami segít a gyökerek (radices) generálásában, és így a szavak tanulásában. [38]Ezek a módszerek szoros kapcsolatban állnak a (korabeli) kabbalával. Alsted nem véletlenül Hutterre támaszkodik, ő a kor egyik legjelesebb hebraistája, nyomdásza, számos poliglott bibliát adott ki, többnyelvű szótárt a biblia olvasásához, ábécés könyvecskét, aminek segítségével könnyen meg lehet a tanulni a négy fő nyelvet (die vier Haupt sprachen). Hutter az "egyetemes szentírástudomány" jeles figurája. Ebből a szempontból is izgalmas tény, hogy Szenci nála lakott Nürnbergben 1604-ben, és szótárát is először Hutter adta ki, ugyanebben az évben.[39]

Jegyzetek

[1] A fogalom Horváth Iván leleménye, tulajdonképpen az Early Modern angol kifejezés "termékeny félreolvasása" a koraújkori-fordításváltozat helyett. Később az Interneten megtaláltuk a mi "kifacsart" terminusunk adekvát angol fordítását is, ez az E-arly Modern.
[2] Tekintsünk most el attól a ténytől, hogy az emberiség a kezdetektől fogva használt már számos egymással nem feltétlenül zökkenőmentesen kompatibilis naptárat is.
[3] Klaniczay Tibor, A magyarországi akadémiai mozgalom előtörténete, Bp. 1993. (Humanizmus és Reformáció 20.) 10.
[4] "Mulatunk azon, hogy nálunk mindenfélének van az igazi mellett valami hivatalos neve is (serpenyős burgonya, irka, távbeszélő, stb.), de a járda hivatalos neve (gyalogjáró) szerintem mély igazságot fejez ki (...) Nekem ez olyan világos; nem is valami belső hang súgja, hanem egyszerűen tudom és tudom, hogy a gyalogosforgalomnak elsőbbsége kellene, hogy legyen a gépkocsiforgalomhoz képest, a gyereknek a felnőtthöz képest, a légzésnek pedig bármi egyébhez képest..." Horváth Iván, Magyarok, 2000, 94/3. 3.
[5] "Miért jönnek fel az autók a járdára, nálunk, az Andrássy úton, a körutakon? Persze: szűkek az utcák, sok az autó, én is vehetnék - de ha vennék, akkor belvárosi parkolóhelyet is vásárolnék vele együtt?" uo. (kiemelés tőlem)
[6] "Nos, ez az egyedülállóan hozzáértő magángyűjtő [Kiss Ferenc], aki oly sok szivességgel és tanáccsal segítette József Attila cikkeinek és tanulmányainak új kiadását, évekig könyörgött, s ígért fűt-fát a dedikált példányért (és egy füst alatt a többiért), de én nem adtam - mindaddig, amíg egyszer cserébe nem ajánlott föl három, a költőtől való gépiratlapot (...) a helyzet úgy áll, hogy bizony nem tudtam ellenállni, és azóta vádlóan mered rám a könyvespolcról az első kiadások hűlt helye." Horváth Iván, Reich, Marx, Freud, "Mint sok fát gyümölccsel..." Tanulmányok Kovács Sándor Iván tiszteletére, szerk. Orlovszky Géza, Bp., 1997. 122.
[7] Horváth Iván "irodalomtörténetében" egyetlenegy "fennkölt irályú" tanulmánykezdetet tart számon, ez - a Klaniczay Tiborról szóló anekdota szerint - Marcel püspöké: "Én láttam, de csak egyetlenegyszer, és bizony annak az egy előfordulásnak sem tudom megadni a könyvészeti adatait. Klaniczay Tibor mutatta nevetve (megvan vagy huszonöt éve) az öreg Marcel püspök (őt még magam is halottam beszélni Tours-ban, egy reneszánsz-ülésszakon) dolgozatát. Valami ilyesmivel kezdődött: Könyvtáramban kutatva két ismeretlen, XVI. századi unikum nyomtatványra bukkantam, melyek új fényben világítják meg a... Hát az én szememben ez volna minden tanulmánykezdetek királya." uo. 121. Horváth Iván e cikkében azt is megemlíti, hogy a jó kezdőmondathoz gazdag könyvtárra van szükség. A saját könyvtáráról szerénykedve nyilatkozik, régi magyaros szakkönyvtárát, néhány RMK-tételt említ, s természetesen a József Attila-gyűjteményt. Nekem valóban van okom még szerénykedni, igaz korosztályomhoz képest nem rossz a könyvtáram, s talán az angol nyelvű szakirodalom esetében valóban elég jól állok. Mégis könyvtáram egyetlen igazi értéke egy Guillaume Postel-könyv, melyet az egyetemmel szemközti antikváriumban vettem 4500 forint értékben, s csak azért ennyiért mert a címlapja hiányzik, s az antikvárius nem azonosította be a könyvet. (Guillelmi Postelli de Republica seu Magistratibus Atheniensium liber. Ex musaeo Joan. Balesdens, Lugduni Batavorum, 1635. BMC 802.a.30.)
[8] Kierkegaard, Sören, A csábító naplója, Vagy-Vagy, ford. Dani Tivadar, Bp., 1978. (Etikai Gondolkodók) 383-565.
[9] 1630-as enciklopédiájában Alsted is a teológián belül tárgyalja a Liber naturae kérdését. A világ(könyvének) két sajátossága is fontos az ars combinatoria szempontjából: "Proprietas mundi sunt octo: videlicet (...) multitudo rerum infinita (...) varietas rerum in mundi (...)" Enc.lib.25.Theologiae. Cap.6. De libro naturae magno. Alsted, Johann Heinrich, Encyclopaedia septem tomis distincta..., Herborn 1630. OSzk App. H. 3001. (Faksimile-Neudruck mit einem Vorwort von Wilhelm Schmidt-Biggemann, Stuttgart-Bad Cannstatt, 1989. ) 1562. A világkönyv-metafora válogatott irodalma: Jorge, Luis, A könyvkultuszról, Az idő újabb cáfolata, Bp., 1987. 212-217. Uő, A könyv, A halhatatlanság, Bp., 1992. 9-23. Derrida, Jacques, Grammatológia I. rész, ford. Molnár Miklós, Életünk-Magyar Műhely, 1991. 37-39. Curtius, E. Robert, Book as Symbol,European Literature and the Latin Middle Ages, New York, 1953. 319-347. Blumenberg, Hans, Die Lesbarkeit der Welt, Frankfurt am Main, 1981.
[10] "Nam salvator noster inquit: Erratis, nescientes scripturas et potentiam Dei (Matt. 22, 29), ubi duos libros, ne in errores incidamus, proponit nobis evolvendos." Bacon, Francis, De augmentis scientiarum, Bk. I: Opera, Frankfurt 1655, 26. Uő, The Advancement of Learning, Book One, F. B. A Critical Edition of the Major Works, ed. Brian Vickers, Oxford-N.Y., 1996. 126. Uő, Fragmentum libri Verulamiani, cui titulus, Abecedarium Naturae, The Works of F.Bacon, coll. ed. James Spedding, Robert L. Ellis, Douglas D. Heath, London 1876. vol.2. 85-88. angolul vol. 5. 208-211.Borges, A könyvkultuszról, i. m. 215.
[11] Eco, Umberto, Interpretation and History, Interpretation and Overinterpretation, Cambridge University Press, 1994. 35. Durand, Gilbert, Science de l'homme et tradition, Paris, 1979.
[12] Egyik művében Horváth Iván a "híres három módszer" követői közül a harmadik híveinek csoportjába sorolja magát: "A harmadik pedig azé, akinek nem okoz semmi gondot a transzcendenciától való megszabadulás vágya, mert nem szokta ilyen fennkölt dolgokon törni a fejét." vö. Horváth Iván, A vers, Bp. 1991. 12.
[13] A magyar Amphion. Konferencia Balassi Bálint halálának 500. évfordulóján, 1994 május. A gépirat 20 számozott A4-es méretű lapból áll, vélhetően a szerző golyóstollal (!) elkészített változtatásaival, bejegyzéseivel.
[14] Debütálás alatt az Osiris Kiadónál megjelent White-antológiát, és az 1997. június 2-án a CEU-ban Historical Tropology cimmel elhangzott White-előadást értem, noha korábban is volt módunk már a magyar médiában Hayden White-tal találkozni, vö. pl. Domaska Ewa, Fehér Tropológia, avagy Hayden White és a történetírás elmélete, in: 2000, 95/szeptember, 42-43. Az antológia: White, Hayden, A történelem terhe, Bp., 1997.
[15] Marcus Fabius Quintilianus Institutio oratoria c. művének 10 könyve, Ford. Holub Mátyás, Bp. 1873.
[16] Horváth Iván, A 16-17. század fordulója..., i. m. 1-2. Amikor a gépiratból idézek, akkor a 19. századi kozmetikus és a 20. századvégi radikálisan posztmodern filológia szellemében "beavatkozom", tartalmilag ugyan pontosan idézem a szöveget, ám ahol ildomosnak véltem, ott elokúciós változtatásokkal éltem, tekintettel arra, hogy a beszélt és írott nyelv stílusa között jelentős eltérések adódnak, másrészről az MTA-munkapéldány számos esetben feltételezhető "szövegromlásokat" mutat az egykori magnószalaghoz képest, én pedig bátran (re)konstruáltam az eredeti Horváth Iván-szöveget.
[17] i. m. 9.
[18] A Poetisches Trichter a Matematikai gyönyörúségek c. könyvben található. Harsdörffer, G. Ph., Delitiae Mathematicae et Physicae. Der Mathematischen und Philosophischen Erquickungsstunden Zweyter Teil, Nürnberg, 1651. (Ndr. hrsg. und eingel. von Jörg Jochen Berns, Frankfurt a.M., 1990.)
[19] i. m. 198-199.
[20] Markward, Bruno, Barock und Frühaufklaerung, Grundriss der Germanischen Philologie. Geschiechte der Deutschen Poetik, Berlin 1958. 46-51. Egy általam is konzultált "költői kincstár": Weinrich, Melchior, Aerarium poeticum..., Frankfurt, 1677. OSzK 183 151
[21] "The subject of this Art is the answering of all questions, assuming that one can identify them by name." Llull, Ramon, Ars brevis, Doctor Illuminatus. A Ramon Llull Reader, ed. transl. Anthony Bonner, Princeton, 1993. 297. Alsted, Johann Heinrich, Panacea philosophica; id est, facilis, nova, et accurata methodus docendi et discendi universam encyclopaediam, septem sectionis distincta, Herborn, 1610. 16. Részlet Georg Pasor Alsted 1630-as enciklopédiájához írott verséből: "Encyclopaediam hanc Sapientum dico Theatrum, / Turbam Philosophiam quamque vocare licet. / Quicquid Aristoteles, Ptolomaeus, quicquid et Hermes / Olim scripserunt, explicat iste Liber. / Quicquid ab exortu mundi scripsere poetae, / Historici, Physici, Rhetores, et Logici: / Hic nucleum illorum legis, Exactamque; Medullam / Bibliothecarum totius orbis habes." Daniel Morhoff pedig ezt írja Quirinus Kuhlmannról: "Promittit porro Bibliothecam Bibliothecarum, cui cedent omnes Bibliotheca terrarum, cum omnes in unico Volumine comprehenduntur." Morhof(ius), Danielis, Georgius, Polyhistor, Literarius, Philosophicus et Practicus editio quarta, Lübeck, 1747. 362. OSzK 609075 S. Antosik, Stanley, Utopian Mashines: Leibniz's "Computer" and Hesse's Glass Bead Game, The Germanic Review 67. 35-45. Kraemer-Friedrich, Sybille, The 'Universal Thinking Machine', or on the Genesis of Schematized Reasoning in the 17th Century, Scientific Knowledge Socialized, ed. Imre Hronszky, Márta Fehér, Bp., 1988. 179-191.
[22] Eigen, Manfred - Winkler, Ruthild, a játék, Bp., 1981. 384-386. , az OULIPO website-ján Mozart szerzőségével jelenik meg a zenei kockajáték.
[23] Fontosabb konferenciák és kiadványok: 1995. november 8-12. Régi Modernek. Matematikai poétikák a középkortól a felvilágosodásig (Visegrád, Országos kollokvium), 1996. november 21. La poésie dans le contexte de la science (Budapest, Nemzetközi ülésszak, többek között Eva Kushner részvételével), 1997. december 2. Szentpéteri Márton: A grammatika oktatásának kombinatorikus módszere Alsted gyulafehérvári rudimentáiban (a CHER keddesti előadássorozatában); A Régi Modernek c. kollokvium teljes anyaga, abcd interaktív magazin 96/2. Láng Benedek, Raimundus Lullus és az Ars magna, Magyar Filozófiai Szemle, 97/1-2. 187-216. Szőke Kati, A zenei kockajáték, Muzsika 97/3. 20-25. Balogh Endre, Mathematik in der Inventionslehre des Barock, unter besonderer Berücksichtigung von G. Ph. Harsdörffer, Palimpszeszt/4 (http://www.btk.elte.hu/palimpszeszt).Szentpéteri Márton, Kombinatorikus technopaegniumok. Néhány "matematikai" eljárás Johann Heinrich Alsted poétikájában, Iskolakultúra, 96/5. 32-43. Uő, A grammatika oktatásának kombinatorikus módszere Alsted gyulafehérvári rudimentáiban, ItK (megjelenés alatt). A CHER honlapja, ahol további anyagok találhatóak: http://www.btk.elte.hu/celia/
[24] Antosik, i. m. Künzel, Werner, Die Ars Generalis Ultima des Raymundus Lullus. Studien zu einem geheimen Ursprung der Computertheorie, Berlin, 1986. Uő, Allwissen und Absturz. Der Ursprung des Computers, Frankfurt, 1993.
[25] http://www.userpage.fu-berlin.de/~cantsin/index.cgr.
[26] Llull, Ramon, A szeretet filozófiájának fája, ford. Déri Balázs, Bp., 1994. Yanis Dambergs lullista site-jának címe: http://www.geocities.com/Athens/Parthenon/4572
[27] i. m. 6. Szigeti említett műve: Szigeti Csaba, A hímfarkas bőre, Pécs, 1993. 58.
[28] i. m. 16-17.
[29] Szőnyi György Endre, Molnár Albert és a titkos tudományok, Szenci Molnár Albert és a magyar késő-reneszánsz, összeáll. Csanda Sándor és Keserű Bálint, Szeged, 1978. (Adattár a XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. 4.) 49-57. Szörényi László, Szenci Molnár Albert latin versei, Adattár 4. 249. Vásárhelyi Judit, Eszmei áramlatok és politika Szenci Molnár Albert életművében, Bp., 1985. 66. Imre Mihály, Szenci Molnár Albert "Idea Christianorum"-a, Irodalom és ideológia a 16-17. században, Bp., 1987. 249-251.
[30] "Omniátokat Wacker nevéhez illő arccal fogadta, nyilván kedvezőbbel, mint a duds-t, de mégis méltónak ítélte arra, hogy válaszversekkel és poétai csipkelődésekkel támadjon ellene." Szenci Molnár Albert válogatott művei, Bp. 1976. 565. A továbbikaban, ha magyarul idézem a leveleket, akkor e válogatás fordításaiban teszem, egyébként pedig Dézsi kiadására hivatkozom: Szenci Molnár Albert naplója, levelezése és irományai, Jegyzetekkel ellátva kiadta Dézsi Lajos, Bp., 1898. "Readers of Raymund Lull and practitioners of artificial memory like Wacker and Hans von Nostitz tried simultaneously to explore the details of the mundane world, to botanize and to observe, and to enfold the new data they obtained into comprehensive systems as inclusive as the inherited one of Aritotle but more up-to-date in their factual content." Grafton, Anthony, Humanism and Science in Rudolphine Prague: Kepler in Context, Defenders of the Text. The Traditions of Scholarship in an age of Science, 1450-1800, Harward University Press, 1994. 180-181.
[31] pl. a Lullus-életrajzíró Bovillus könyvében: Boulles, Charles de, (...) Liber de circuli quadrata (...) Liber cubicationis sphere (...), h. n., 1503. Uő, (...) Vita Remundi eremite (...), Paris, 1511.
[32] Fine, Oronce, Protomathesis. Opus varium, (...) nunc primum in lucem (...) emissum (...), Paris, 1532. OSzK Ant. 9168. Clavius, Christophorus, In Sphaeram Ioannis de Sacro Bosco commentarius, Roma, 1585. OSzk Ant. 4698. (az első kiadás vélhetően 1570-ből való) Az ábra részletes elemzését ld. Eco, Umberto, The Search for the Perfect Language, Oxford-Cambridge, 1995. 139. és Heininger, S. K., The Cosmographical Glass: Renaissance Diagrams of the Universe, San Marino California, 1977. 105-106. 166-167.Heininger könyvében Clavius mellett, a pitagóreus tetrád, Bovillus, Fine emblémáinak elemzése is megtalálható. "Construxit et rotas Raym. Lullius; et in Thesauro artis memorativae Joh. Henr. Alstedius, cuius rotis, in quibus res et quaestiones, adjecta est norma mobilis, in qua loci Topici, secundum quos de rebus disseratur, questiones probentur; et fraternitas Rosae Crucis in fama sua promittit grandem librum titulo Rotae Mundi in quo omne scibile contineatur." - írja Leibniz. Leibniz, G. W., Dissertatio De Arte Combinatoria, Leipzig, 1666., G. W. Leibniz Sämtliche Schriften und Briefe. Hsg. von der Preussischen Akademie der Wissenschaften, Sechste Reihe. Philosophischen Schriften. Bd. 1. 1663-1672., Darmstadt, 1930. 203. és a címlapon található embléma. Sok más mellett Raimundus Lullus "nagy művészetének" circulusaira, az enciklopédista Johann Heinrich Alsted Trigae canonicae c. művének tárcsáira, illetve a "Világ kerekére" utal, amelyben minden tudnivaló bennfoglaltatik, és amelyet a rózsakeresztesek a Fama fraternitatis c. 1614-es manifesztumban ígérnek meg. vö. Allgemeine und General Reformation, der gantzen weiten Welt. Beneben der Fama fraternitatis..., Kassel, 1614. Az Alsted-szöveg azonosításáról: Hotson, Howard, Alsted and Leibniz: A Preliminary Survey of a Neglected Relationship, Leibniz und Europa. VI. Internationaler Leibniz-Kongress. Vorträge I. Teil, Hannover, 1994. 358-359. A Fama szerint a rózsakeresztesek könyvtára (Bibliotheca) három könyvből áll: az Axiomatából, a Rota Mundiból és a Protheusból. Az Axiomata felöleli az összes tudományt és művészetet, a Rota Mundi a legfelsőbb (?), a Proteus pedig a legtermékenyebb (talán valamilyen alkímiai módszer). Yates könyvének appendixében közölt Thomas Vaughan-féle 1652-es angol fordításban: "...in our philosophical Bibliotheca, amongst which our Axiomata was held for the chiefest, Rota Mundifor the most artificial, and Protheus the most profitable." (Yates, Frances, The Rosicrucian Enlightenment, London, 1972.244-245.) Elképzelhető, hogy a négy elem kombinatorikáját ábrázoló embléma - Leibniz könyvének elején - a Rota mundi?
[33] Artificium authore perorandi traditum a Jordano Bruno Nolano-Italo, communicatum a Johanne Henrico Alstedio, Frankfurt-am-Main, 1612. Jordani Bruni Nolani Opera Latine Conscripta. Faks.-Neudruck der Ausgabe von Fiorentino, Tocco und anderen, Neapel und Florenz 1879-1891. 3 Bd. in 8 Teilen. Stuttgart-Bad Cannstadt, 1962. 2Bd. 3 Tl. 325-404. A hazai ritka példányról: Mátrai László, Két ritka Giordano Bruno-kiadásról, MKSZ, 1959 / júl-szept. 280-281. Alsted a következő műveiben ír Bruno módszeréről: Systema mnemonicum duplex. I. Minus, FamM, 1610. 127-36. Consiliarius academicus et scholasticus... Accessit consilium de copia rerum et verborum, id est methodo disputandi de omni scibili, Strasbourg, 1610. 151-65. Konzultált példány a Heidelbergi Egyetemi Könyvtárban: UBH Res. N716. (az 1627-es kiadás) Theatrum Scholasticum, Herborn, 1610. 242-244.pp. MTA 550 126. A 'cyclognomonica oratoria' az 1620-as enciklopédiában, Alsted, Septem artes liberales, Herborn, 1620. OSzK 610 564. 633-641. A 'cyclognomonica', 'copia rerum et verborum' és a 'cyclognomonica oratoria' az 1630-as enciklopédiában, i. m. 2228-37. 2238-40. 476-479. ld. még Morhof(ius), Danielis, Georgius, Polyhistor, i. m. lib. I. Cap. V. De arte Lulliana similibusque inventis, 359-360. (a Consiliarius 1664-es kiadását idézi).
[34] Bruno, Artificium, i. m. 382.
[35] i. m. 386.
[36] i. m. 332-333.
[37] Systema mnemonicum duplex..., Frankfurt, 1610.
[38] i. m. 158.
[39] Vö. Imre Mihály tanulmányával, melyet a Dictionarium Latinoungaricum reprintjéhez írt, Bp. 1990. (Bibliotheca Hungarica Antiqua. XXV.) 8-9. 17. Dán Róbert, Szenci Molnár Albert és Conrad Victor, Adattár 4. 285. Noll, H., Der Typus des religiösen Grammatikers im 16. Jahrhundert, Marburg, 1935. Ld. még Szenci Molnár Albert naplója, levelezése és irományai, i. m. 154-157. 159. Hutter, Elias, ... ... Hoc est Via Sancta,... sive Biblia sacra eleganti et maiuscula characterum forma, qua... litterae radicales et serviles... discernuntur, Hamburg, 1587. Uő, Cubus alphabeticus Sanctae Ebraeae linguae, vel lexici Ebraici novum compendium tetragwnon in tabulas alphabeticas digestum,... jampridem inventus et Germanica lingua editus ab E. H., nunc vero recognitus et in Latinum sermonem conversus, studio et opera D. Wolderi, etc., Hamburg, 1588. a konzultált példány a Heidelbergi Egyetemi Könyvtárban: UBH 89 MA 246 Bd. A 355 Uő, ..., Alphabetum. Ein ABC Büchlein, darauss man die vier Haupt schprachen, als ebraisch, grieckisch, lateinisch, deutsch... lernen kan, Nürnberg, 1597. OSZK Ant. 4967(2); Uő, Dictionarium harmonicum biblicum, Ebraeum, Graecum, Latinum, Germanicum. Index dictionarii harmonici. (Pars 1-2.) - (In fine:) Noribergae, ex officina Alexandri Philippi Theodovici, 1598. OSzK Ant. 4967 (1) [2. előlapon kézírásos bejegyzés, ami vélhetően Hutter Globus-át ismerteti]



[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]