10. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
A cikk elején röviden tisztáznom kell a ciklus elejével és végével kapcsolatban felmerülő problémákat, hogy a későbbiekben a versek sorszáma egyértelmű legyen. A Balassa-kódexben 3-10-ig terjedő számozást találunk. A 3. vers előtt, a kódex 129. lapján egy Celia-vers vége, majd egy rövidebb Celia-vers teljes szövege olvasható. A kódex levélállománya a 129. lap előtt hiányos, ezért veszett el a töredékes vers sorszáma. A teljes vers is számozatlan. Az 1. és 2. sorszámot illetően ezért megoszlanak a vélemények. E tanulmány azt az álláspontot fogadja el, mely szerint a teljes, számozatlan vers a 2. vers "b" része, az előtte álló töredék az "a" rész vége, az 1. vers pedig egészében elveszett. A 10. vers után következő verset a 10. "b" részének tekinti. (Az indoklásra ezúttal nem térek ki, egyrészt, mert külön tanulmányt érdemel, másrészt, mert az alábbiak - indirekt módon - ezt az álláspontot fogják igazolni.)
A Celia-sorozat tökéletesen megszerkesztett ciklus. Több kompozíciós elv is fölfedezhető benne[1].
Már Horváth Iván rámutatott a nyílt és zárt kompozíciós elv egyidejű megjelenésére. "A kompozíciós elv szabályszerű működése a következő formulákkal határozható meg: nyílt és zárt szerkezetpárok létrehozása."[2] (A nyílt szerkezet jellemzői : "lineáris, narratív, időbeli, fikciós, gyakran heterogén, hosszú. A zárt szerkezet: pontszerű, nem narratív, időtlen, nem fikciós, homogén, rövid."[3]) "A Celia-gyűjteményben mind a kétféle cikluskompozíciós elv működik, de világosan elválasztva egymástól. A költő formálisan elkülöníti a kettőt. A nyílt kompozíció elve a tíz számozott darabot köti össze egymással, a zárté a négy számozatlan mikrociklus, melyeknek mindegyike egy-egy verspárból áll csupán. (A verspárok első tagja számozva van, és része a nyílt szerkezeti ciklusnak, a második tagja számozatlanul zárt szerkezetű mikrociklus alkot az előtte állóval.). A tíztagú nyílt szerkezet nagyon hasonlít a Maga kezével írt könyvet záró 33-as sorozathoz, sőt explicit ciklusközi utalásokkal találkozunk. Az első három vers itt is, mint a Júlia-versek eleje, Cupidonak való könyörgés, illetve Cupido ígérete, a különbség az, hogy Cupido ezúttal betartja ígéretét. A nyílt szerkesztés időbelisége [...] ezzel ideiglenesen megszűnik. A ciklus vége - az elejével szimmetriában s a Maga kezével írt könyvével párhuzamosan - ismét visszanyeri az időbeliség paraméterét. Ahogy a Júlia-verseket, úgy a Celiákat is Cupidoval való konfliktus keretezi. ezt a párhuzamosságot a 9-es (Júlia szózatját) nyílt ciklusközi utalásai még hangsúlyozzák is. [...] Ilyen erős és explicit visszautalások között a Maga kezével írt könyvében járatos olvasó aligha lepődik meg, ha az elbujdosás (az adott esetben inkább csak távozás) és a más szépségek motívumai zárják a ciklust, épp, mint a Júlia-verseket. De mégis mennyire másképp! A Mars és Pallas oltalmát kérő 2-es (Kit csak azért) költemény Cupido elleni fogadkozására a szimmetrikusan ellentett 9-esben (Júlia-szózatját) Cupido szellemes mitologizmussal ráriposztol..."
Az idézetben kétszer is előfordul a szimmetrikus kifejezés. Vajon nem jellemző-e a ciklus egészére a szimmetrikus felépítés? Kezdjünk el páronként haladni a ciklus két széléről, kívülről befelé.
1. és 10. vers:
2. és 9.vers:
3. és 8. vers:
4. és 7.vers:
5. és 6.vers:
Mint látjuk, így, nagyvonalakban is érzékelhető a szimmetria.
Eddig azonban egy fontos részletet figyelmen kívül hagytam: mit kezdjünk azokkal a versekkel, amelyek két részből állnak? Hogyan illenek bele a szimmetrikus szerkezetbe?
1 2ab 3 4 5ab 6 7 8ab 9 10ab
Ha így ábrázoljuk, semmiféle szimmetriát nem mutatnak. Van azonban egy másik lehetőség.
Így az 5./b áll az egész ciklus középpontjában. (A versszakoknak Balassi-strófától eltérő felépítése is kiemeli a többi vers közül.) A vers két strófából áll: az 1.=a szerelmes, a 2.=Celia. Az első versszak ugyanis a szerelmes legfőbb jellemzőjéről: a szerelem miatti örök szenvedéséről, a második versszak pedig Celia legfőbb jellemzőjéről: a szépségéről szól. Tehát a szerelmes és Celia ott állnak egymás mellett a ciklus közepén.
E középponttól szimmetrikusan helyezkedik el a 2./b és a 8./b. A ciklusban csak ez a két vers szól közvetlenül Celiához (E/2. személyben). A 2./b szerelmük elején, a 8./b kapcsolatuk végén szólítja meg Celiát.
Ha tökéletes szimmetriát akarnék felállítani, úgy kellene elképzelnem, hogy az 1. vershez tartoznia kellett egy rövid bevezetőnek. Ez azonban nem valószínű, sőt (ld. Tóth Tünde elmélete)[5], nem is szükséges. Képzeljük el a sorozatot úgy, mint egyetlen mondatot: az első vers valószínűleg névelő-jellegű szerepet töltene be, a 10./a - hangsúlyozva Cupido győzelmét - a felkiáltójel szára, a 10./b pedig a pontja lenne. (A szimmetria így is fennáll, hiszen az első vers bevezet, a tizedik kivezet a Celia-történetből, és lezárja azt.) Azonkívűl a "b" típusú versek terjedelmét figyelve észrevehetjük, hogy egyre kevesebb versszakból állnak a ciklus vége felé haladva.[6]
2./b - 3 versszak
5./b - 2 versszak
8./b - 1 versszak
10./b. - 1 versszak
A 2./b minden bizonnyal nem véletlenül 3 versszakos, hiszen lehetne 4 is, hogy a versek tökéletes sorozatot alkossanak. A 10./b-t tehát inkább "+1"-ként kell értelmeznünk, mely a lezártsághoz szükséges.[7]
Az ábra tehát módosul:
Még valami hiányzott azonban a verspárok vizsgálatánál: a "főszereplő" megállapítása. Erről érdekes ábra rajzolódik ki előttünk:
C - Celia, B - Balassi/Credulus, Cu - Cupido
A teljes ábra tehát:
