8. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]
A középkori dalok orális volta bizonyos műveket rokonít az elbeszéléssel, még akkor is, ha azok hagyományos értelemben nem narratív műfajúak. Az elbeszélt lírában (ha az nem is elbeszélő költemény) a narrativitás számos eleme felfedezhető. Ilyen elemek bátorítanak bennünket, hogy olyan tudatos szerzőnél, mint CERVERÍ DE GIRONA, akár egy lírai töredéket is narratológiai vizsgálat alá vessünk. A szokatlan megközelítés kalauzául GERALD PRINCE A Dictionary of Narratology (University of Nebrasca Press, 1987) szolgál, de elöljáróban indokolt röviden szólni a XIII.századi katalán trubadúr gazdag munkásságáról.
CERVERÍ DE GIRONA neve alatt maradt fenn a legtöbb, címmel ellátott trubadúr ének és mű: szám szerint 120 különböző hosszúságú szerzemény, közülük 114 lírai, 5 narratív, és egy hosszú morális költemény Proverbis címmel. Stílusát tekintve már a hanyatlás korának költője, hiszen RAMON LLULLal élt egy időben. Összegzi mindazt, amit GUILLEM DE PEITEU óta a trobar ric és a trobar leu megteremtett és tökélyre vitt, ám képes újítani is: felfedezi a népdalok gazdagságát és szépségét, és alkalmazza ezek témáit és formáit. Tudatos szerző, nem csupán azért, mert műveiben maga is szól a versírás nehézségeiről, hanem azért is, mert számos verse "stílusgyakorlatnak" is tekinthető: hol csupa egytagú sorból ír strófákat (Us /an / chan/ an/ pe-/ san...), hol gyermeki szójátékokat használ komoly témához ( Vers estrany), vagy éppen a szókezdő betűkkel adja meg a központi allegória kulcsát (La faula del rossinyol).
Si nuyll temps fuy pessius ne cossiros [1] kezdetű verse nem tartozik a szerző nyelvi zsonglőrködései közé, nem is játék, hanem sokkal inkább mesterien megformált műalkotás.
Si nuyll temps fuy pessius ne cossiros
sirven amors ni.n perdey mon cabal
sufren pena, turmen, trebayll e mal,
ne.m tengren dan maritz ne fals gelos,
er m'adutz jay, qu'eser no.m pot vedatz,
us gentils cors, adreitz, gras e delgatz,
on es jovenz e franc'humilitatz.
Az első strófában a szerelmes személyes érzéseit beszéli el. Korábban a Szerelemnek hódolva szenvedés és fájdalom jutott neki, a hitvesek és az irigyek megkeserítették szerelmét. Most azonban sudár, tökéletes, egészséges és törékeny testű fiatal kedvese gyönyörködteti. A narratív perspektíva az elbeszélő belső szempontját tükrözi, minden igealak egyes szám első személyben áll, vagy erre a személyre irányuló cselekvést jelöl (homo- vagy autodiegetic narrative).
E s'auzes dir cal dona.m te joyos,
ne com m'a fi, humil, franc e leyal,
e.m ditz soven, ab mant sospir coral
baysan: "Amics, con eu no so ab vos
muyr deziran, e pus pres mi.us luynatz,
del revenir vos clam merçe viatz",
estortz fora, e mos clars ditz vertatz.
A második strófában arról beszél, bárcsak el merné mondani, ki az a hölgy, aki boldoggá teszi, s akihez ő mindig hűséges és őszinte. A 11-13. sorok idézik a hölgy szavait és gondolatait: ez új nézőpont, a hölgy belső objektívje. (GENETTE [2] terminológiájával ezintradiegetic narrative, a trubadúr nem homo-, hanem heterodiegetic narrator. Nem a saját, hanem egy másik személy belső érzéseit tárja fel.) Ha mindezt elmondhatná, megkönnyebbülne és igazat szólna.
Eras diran lausenger envejos
qu'eu dic fencha, a ley de desleyal;
mas, pus midons m'o perdo, no m'en chal,
car ma rayzo tenran tuit l'amoros;
qu'eu dic que can an lens ne apesatz
pesan vey ley, e sas plasens beutatz
que.m ditz plasers ab ditz enamoratz.
A harmadik strófában ismét új nézőpont jelenik meg: az irigyeké, akik bizonyára hazugságnak gondolják szavait. Itt az elbeszélő átadja a főszerepet másoknak, ő csak tanúja annak, amit mások mondanak (FRIEDMAN [3] megfogalmazása szerint ez az "I" as witness kategória), de rögtön (17.sor) elmondja a választ is: mit sem törődik ezzel, ha a hölgy megbocsájt, mert minden szerelmes az ő igazát támasztaná alá. Újból ő a főszereplő ("I" as protagonist), aki álmodozva jár, maga előtt látja a hölgy bájait, amint szerelmes szavakkal örömteli dolgokat mond neki.
E tenria lo rey per enujos
si.m sonava can faz tan duoz jornal,
ne.m tocava, qu'eu non ay plaser d'al;
ans fora mortz si.l pesamen no fos.
E dic a cels qui.m dizon: "Que us pessatz,
En Cerveri? Ajam qualque solatz",
"Laxatz m'estar, seyner, que coblas fatz".
A negyedik strófában is két narratív perspektíva váltakozik: egyfelől a szerelmesé, akit írás közben hivathat és megzavarhat a király, s aki belehalna, ha nem zárkózhatna önmagába; másfelől megszólalnak az őt körülvevők (ez külső, objektív, harmadik személyű nézőpont): megkérdik, mire gondol, miért nem tart velük, amire azt válaszolja: dalokat ír.
D'aytan me tenc per ben aventuros
car ço qui notz als altres a mi val;
e no vis mays nuyll trobador aytal
ne qui.n durmen fezes vers e chanços;
qu'en durmen fo aycest chanz començatz,
per que non es ab motz prims ne serratz
ne.y er per me sos ne motz esmendatz.
Az ötödik strófában a trubadúrköltő jelenik meg, a szerző tudatosan belép a költeménybe. Ő nem rímfaragó csupán: büszke arra, hogy álmában tud dalt szerezni. Ez a dal is álmában született, nem lágy szavakkal, s ő maga sem dallamán, sem szövegén nem változtatott. A versben megjelenő trubadúr a tudatos versírás fölé emeli az ihletett költészetet. Rangos költő és nem csupán a trubadúrmesterség gyakorlója. CERVERÍ ugyanakkor, bár ihletett költő, tudatosan formálja versét (self-conscious narrator) - így az ötödik strófában megjelenő trubadúr nem is azonosítható vele, inkább persona-ként tekinthető.
Pus en durmen e pesan gen pessatz,
Na Sobrepretz, de me veyllan, si.us platz,
prec que pessetz, o que tost m'auciatz.
De la dona dels Cardos suy payatz,
e de l'enfan can pres luy m'asolatz.
A tornada-ban a hölgyet szólítja meg a trubadúr, akinek neve helyett senhal (Na Sobrepretz) áll. STANZEL [4] kategóriáit figyelembe véve ezeket a lezáró sorokat Ich Erzählsituation-nak nevezhetjük, mely megegyezik a verskezdő narratív perspektívával. Előbb a minden kegyet elnyert trubadúr, majd CERVERÍ, a történetileg hiteles személy, az udvari költő, aki egyben az infáns nevelője is, zárja le a verset.
A versben csupán négy mondást jelentő igét (verbum dicendi) találunk (dir, clamar, sonar, pregar), ezek azonban más-más igealakban összesen tizenkétszer fordulnak elő. Használatuk a vers közepére, a 2. 3. és 4. strófára válik legsűrűbbé, ahol az előbb vizsgált narratív szituáció változik.
A dir ige transzformált alakban jelenik meg a 8.és 10. sorban. TODOROV [5] különbséget tesz egyszerű és komplex transzformáció között. A 8. sorban található s'ausez dir igemód-transzformáció (transformation of mode - az egyszerű transzformáció egyik alfaja), hiszen a segédigeként használt mer ige feltételes módot kölcsönöz a mond igének. A 10. sorban cselekvésmód-transzformációt (transformation of manner) találunk: a "mondás" körülményeit pontosan jelölik a soven, ab mant sospir coral, baysan kifejezések.
A 15.-16. sor egy komplex transzformáción alapszik. "Az irigyek azt mondják majd / én hazugságot beszélek" látszat-transzformáció (transformation of appearance), amelynek külön érdekessége, hogy a transzformáció alatti szinten is (deep structure) mondást jelentő ige áll.
TODOROV megállapítása szerint a teljes narratív láncolatnak (narrative sequence) legalább két különböző transzformációs kapcsolatot kell tartalmaznia - ami CERVERÍ versében, mint láttuk, tökéletesen teljesül.
Az elbeszélést azért tekinthetjük jelentéssel bíró egésznek, mert az aktánsok közötti kapcsolatrendszer egy cselekvési modellben (actantial model) fogható fel. GREIMAS [6] e modell megalkotásával PROPP [7] korábbi szerepfunkcióit (function of role) újítja meg és foglalja rendszerbe.
PROPP hét cselekvéskört (sphere of action) különböztet meg, melyek közül három CERVERÍ versében is megjelenik. A hölgy, a trubadúr szerelmének tárgya, hasonló szerepet játszik a versben, mint a népmesék hercegnője (princess) - őrá irányulnak a szerelmes gondolatai (a sought-for person). A trubadúr a hős(hero); az őt körülvevő irígyek (villain) nehezítik meg a szerelmes életét. A negatív hősök (false heroes) pedig el akarják téríteni a versírástól.
GREIMAS [8] rendszerében a hölgy a tárgy (objeto), a szerelmes azalany (sujeto). Az intrikusok (villain és false heroes) az ellenfelek (oponente) csoportjába tartoznak, míg az előmozdítók (adyuvante) kategóriája a segítőket (helper) és az adományozót (donor) foglalja magába. Ide sorolhatók a versben említett férjek, a többi szerelmes, és a király is. CERVERÍ verse tehát a GREIMAS-féle cselekvési modellel teljes egészében lefedhető.
CERVERÍ DE GIRONA verse narratív perspektíva, transzformációs kapcsolatok és cselekvési modell szempontjából a korábbi cansóknál összetettebb. Középpontjában nem egyetlen érzés áll. A trubadúr gondolatatit korábbi szerelmek és szenvedések emléke, a hölggyel való együttlét szépsége, beszélgetéseik édessége, mások véleménye, az ihlet születése, hivatalos kötelezettségek, stb. töltik be. Ezekre utal a vers során számos alakban előforduló pensar vagy pessar ige. A gondolatok során megjelenő hölgy, intrikusok, férjek, a többi szerelmes, a király és az infáns szereplőkké válnak, megelevenednek: beszélnek és cselekszenek. Ezáltal a lírai vers narratív elemeket nyer; magában foglalja egy később kialakuló műfaj - az elbeszélés - csíráját.