PALIMPSZESZT
7. szám --[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]

PAPP Attila
Kezdődik Szent Jakab apostol V. könyve [1]
Szent Calixtus pápa eszmefuttatása


Ha a tudós olvasó az igazságot köteteinkben keresi, eme könyvben azt teljes bizonyossággal és kétség nélkül meg fogja találni, hiszen a benne foglaltak igazát számos, máig élő személy tanúsíthatja.

I. Fejezet - Szent Jakab Útjairól [2]

Négy út vezet Santiagóba, melyek Puente la Reinában [3], már Hispániában, egyesülnek; az egyik Sain-Gilles-en [du Gard] Montpellier-n, Toulouse-on és Somporton [4] egy másik Notre Dame du Puy-n, Saintre-Foy de Conques-en és Saint-Pierre de Moissacon; egy harmadik Sainte-Marie-Madeleine de Vézelay-n, limogesi Saint-Léonardon és Pčrigueux városán; az utolsó pedig Saint-Martin de Tour-on, a poitiersi Sain-Hilaire-n, Saint-Jean d'Angélyn, Saint-Eutrope de Saintes-en és Bordeaux városán halad át. A Sainte-Foy-i út, a limoges-i út és a toursi út Ostabatnál [5] egyesülnek és Port de Cizén [6] áthaladva Puente la Reinában találkoznak a Somporton átmenő úttal, egyetlen utat alkotva Santiagóig.

II. Fejezet - Szent Jakab útjának szakaszai [7]

Somporttól Puente la Reináig az út három rövid szakaszból áll. Az első a Somport lábánál, a Gascogne-i oldalon fekvő Borcétől Jacáig; a második Jacától Monreálig, a harmadik Monrealtól Puente La Reináig tart. Port de Cizétől 13 szakasz van Santiagóig [8]. Az első a cize-i hágó lábánál, a gascogne-i oldalon található Saint-Micheltől Viscarretig [9] tart és ez egy rövid szakasz. A második Viscarrettől Pamplonáig [10] és ez is rövid. A harmadik Pamplona városától Estelláig [11]. A negyedik Estellától Nájera [12] városáig tart, természetesen lovon. Az ötödik, ugyancsak lovasoknak, Nájerától a Burgosnak [13] nevezett városig tart. A hatodik Burgostól Frómistáig [14] terjed. A hetedik Frómistától Sahagúnig [15]. A nyolcadik Sahagúntól León [16] városáig. A kilencedik Leóntól Rabanalig [17]. A tizedik Rabanaltól Villafrancáig [18], az Irago-hegy hágója [19] után a Valcarce-völgyének torkolatáig. A tizenegyedik Villafrancától a Cebreiro-hegy [20] hágóján át Tricasteláig tart. A tizenkettedik Tricastelától [21] Palas de Rey-ig [22]. Végül a tizenharmadik, ami rövid szakasz, Palas de Rey-től Santiagóig tart.

III. Fejezet - A Szent Jakab út mentén fekvő települések neveiről

Somporttól Puente la Reináig a Szent Jakab úton a következő települések találhatók: először a gascognei hegyek lábánál Borce található, utána, áthaladva a hegytetőn, a Santa Cristina Zarándokszállás [23] következik, majd Canfranc, később Jaca [24], aztán Osturit [25] és Tiermas [26], ahol a mindig meleg vizű királyi fürdők találhatók, ezt követően Monrealba, végül pedig Puente la Reinába visz az út.

Egy másik santiagói úton Port de Cizétől a szent galiciai bazilikájáig a következő fontos települések találhatók: először magának a hágónak a lábánál, Gasconge-ban található Saint-Michel község; utána, áthaladva ugyanennek a hegynek a tetején, van a Roland Menhely, majd a Roncesvallesnek [27] nevezett falu, aztán Viscarret és Larrasońa következik, majd Pamplona, később Puente la Reina, utóbb Estella jön, amely bővelkedik jó kenyérben, kiváló borokban, húsban és halban és dúskál minden jóban. Ezek után következik Los Arcos [28], utána Logrońo [29], aztán Villarroya [30], Nájera városa, Santo Domingo [31], Redecilla [32], Belorado [33], Villafranca, Montes de Oca [34], Atapuerca [35] és Burgos városa; majd Tardajos, Hornillos [36], Castrogeriz [37], Iterro hídja [38], Frómista és Carrión [39] következik. Ez utóbbi egy szorgos és virágzó falu, amely bővelkedik kenyérben, borban, húsban és mindenféle termékekben. Utána következik a minden jókkal elhalmozott Sahagún, ahol található az a mező, ahol, miként mondják, az Úr dicsőségéért harcolók leszúrt csillogó lándzsái kivirágoztak. Ezután Mansilla [40], majd a király és az udvar minden javakkal telt városa, León következik.

Eztán jön Obrigo, [41] Astorga [42] városa és Rabanal, amit "Vendégmarasztalónak" is neveznek, majd a Monte Irago hágójához ér az út, aztán Molinasecába [43], Ponferradába [44], Cacabelosba [45], Villafrancába, a Valcarce-völgyének bejáratához, Castro Sarracínba [46] innen Villausba [47], s a Cebrero-hegy hágójához, meg a tetején lévő Menhelyhez visz az út; aztán Linares del Rey-be [48] és Tricastelába, ahol -- már Galiciában --, a hegy lábánál a zarándokok fognak egy követ és elcipelik magukkal Castańedáig, hogy meszet égessenek az Apostol bazilikájának építése számára. [49]

Ezek után következik egy San Miguelnek [50] nevezett falu, Barbadelo [51], Puertomarín [52], Sala de la Reina [53], Palas de Rey [54], Lebureiro [55], Santiago de Boente [56], Castańeda, Vilanova [57], Ferreiros [58] és végül Compostela, az Apostol kiváló, mindenféle jókkal elhalmozott városa. Itt őrzik Szent Jakab becses maradványait, amiért is Spanyolország összes városa közül a legboldogabbnak és a legkiválóbbnak tartják.

Azért szorítkoztam az említett településeknek és szakaszoknak a felsorolására, hogy a zarándokok, akik Santiago felé tartanak, előre gondoskodjanak ezen adatok ismeretében az útjukhoz szükséges költségekről.

IV. Fejezet - A világ három zarándokszállásáról

Az Úr három nagyon szükséges tartópillért létesített szegényeinek megtámogatására, azaz a jeruzsálemi zarándokszállást, a Mont-Joux-it és a Santa Cristinát, ami Somportban található. [59] Ezek a zarándokszállások megfelelő helyeken vannak elhelyezve, ezek szent helyek, az Úr házai, a szent zarándokok táborhelyei, a szükséget szenvedők pihenője, a betegek vigasza, a holtak üdvözülése, élők megsegítője. Így hát bárki is emelte ezeket a szent és sérthetetlen helyeket, kétség kívül kiérdemli Isten országát.

V. Fejezet - Néhányak nevéről, akik karbantartották Szent Jakab útját - Aymeric

Ezek azon útépítők nevei, akik Diego compostelai érsek [60], Alfonz [61] Hispánia és Galicia császára és Calixtus pápa idejében az Úr és az Apostol iránti jámbor szeretetből, az Úr 1120 éve előtt, Alfonz [62] aragóniai király idején és a francia Kövér Lajos [63] uralkodása alatt javították a Szent Jakab útját Rabanal és Puertomarín között: Andrés, Rogerius, Alvito, Fortún, Arnaldo, Esteban és Pedro [64], aki helyreállította a Mińo Urraca [65] királynő lerombolta hídját. Lelkük és társaik lelkei nyugodjanak örök békében.

VI. Fejezet - A jó és rossz folyókról, amelyek Szent Jakab útján találhatók - Calixtus pápa

Ezek azok a folyók, amik Port de Cizétől és Somporttól Santiagóig találhatók. Somportnál fakad az egészséges, Aragónnak [66] nevezett folyó, ami Hispániát öntözi. Port de Cizénél ugyanakkor a sokak által Runának [67] nevezett folyó ered és amely Pamplonát öntözi. Az Arga [68] csakúgy, mint a Runa, áthalad Puente la Reinán. A Lorcának nevezett hely keleti részén húzódik a Sósnak [69] nevezett folyó. Óvakodj inni vizéből, te csakúgy, mint a lovad, mert vize halálos. Santiagói utazásunk során találkoztunk két, a partján ülő navarraival, épp késeiket élezték, ezekkel szokták megnyúzni azon zarándokok hátasait, akik ittak abból a vízből és elpusztultak. Ráadásul kérdéseinkre azt a hazugságot válaszolták, hogy a víz iható. Ezért ott megitattuk lovainkat, kettő rögvest ki is múlt közülük, amiket a navarraiak azonnal meg is nyúztak.

Estellán áthalad az Ega [70]; vize édes, egészséges és nagyon jó. A Los Arcosnak nevezett falun folyik keresztül egy nagyon egészségtelen patak. Los Arcos után, az első zarándokszállás mellett, azaz Los Arcos és maga a zarándokszállás között egy, a belőle ivó állatoknak és embereknek egyaránt mérgező vízfolyás található. Navarrában, a Torresnek [71] nevezett falun át egy, a belőle ivó állatra és emberre egyformán ártalmas folyó folyik. Utána a Cuevasnak [72] nevezett falut egy ugyancsak egészségtelen vizű folyó szeli keresztül. Logrońón egy hatalmas, egészséges vizű és halban bővelkedő, Ebrónak [73] nevezett folyó hömpölyög át. Az összes, Esellától Logrońóig található folyó vize ihatatlan embernek és állatnak egyaránt, halai pedig ehetetlenek. Ha Hispániában vagy Galiciában valaha is eszel a köznyelvben márnának nevezett halból, amit poitoubeliek alosának, az olaszok clipiának vagy anguilának vagy tencasnak hívnak, biztos, hogy azonnal megbetegszel vagy meghalsz. Ha véletlenségből mégiscsak volt, aki evett belőlük és nem betegedett meg, ez azért történt, mert vagy egészségesebb volt a többieknél vagy hosszabb időt tartózkodott azon a vidéken. Egész Hispániában és Galiciában valamennyi hal és tehén- meg sertéshús megbetegítik a külföldieket.

A folyókat, amelyeket az előzőekkel szemben édesvizűeknek és egészségeseknek tartanak, a népnyelven a következő nevekkel illetik: az iterói híd folyója, a Pisuerga [74], a Carriónt átszelő Carrión [75], a Sahagúnt keresztező Cea [76], a mansillai Esla [77], a Mansilla és León közt nagy hidat hordozó Porma [78], a Leónban a zsidóvár [79] alatt folyó Torío [80], az ugyanitt, csak a város más részén, azaz az Astorga felé lévőn Bernesga [81], a Vallverdénél Ponferradát öntöző Sil [82], Cacabelosban a Cua [83], a villafrancai hídnál a Burbia [84], az azonos nevű völgyben leereszkedő Valcarce [85], Puertomarín folyója a Mińo [86]. Arrébb, mintegy két mérföldre Santiagótól, egy sűrű erdőségben található egy másik folyó, amit azért neveznek Labacollának [87] mert a Santiagóba zarándokló franciák benne szokták megmosni nemcsak szemérmüket, hanem, az Apostol iránti tiszteletből, levetve ruháikat, egész piszkos testüket. A Monte del Gozo [88] és a Santiago városa között folyó Sart szintén egészségesnek tartják. A város másik, napnyugati részén folyó Sareláról [89] ugyancsak azt mondják, hogy egészséges.

Azért írtam le ezeket a folyókat, nehogy a Santiagóba tartó zarándokok igyanak az egészségtelen folyók vizéből és hogy megválaszthassák a jóvizűeket maguk, valamint lovaik számára.

VII. Fejezet - A Szent Jakab útján található területek neveiről és az ott élők jellegzetességeiről

A Szent Jakab útján, a toulousi útvonalon, a Garonne-folyón átkelve először Gascogne földje található, aztán, elhagyva a Somport-hágót, Aragónia, majd Puente Argáig [90] és még azon is túl, Navarra következik.

Port de Cize felé, Turena [91] után található a poitoubeliek földje, ami termékeny, kiváló és mindenféle jókkal elhalmozott. A poitoubeliek erős, harcos nép, a küzdelemben igen magabiztosak, nagy ügyességet mutatnak az íj, nyíl, lándzsa használatában, rettentő gyorsak a versenyekben, gondozott öltözetűek, előkelő arcvonásaik vannak, beszédük fortélyos, bőkezű ajándékozók és nagylelkű vendéglátók. Földjüket Saintogne [92] követi, majd, a Garonne torkolata után Bordeaux földjei következnek, amelyek bővelkednek jó borban, halban, de beszéde műveletlen. A saintogne-iak otromba nyelvükről ismertek, de a bordeaux-iak beszéde még rosszabb. Aztán kimerítő háromnapi járóföldnyit mennek, míg keresztülhaladnak a bordeaux-i homokos síkságon. Ez a föld gyéren lakott, teljesen kopár, hiányt szenved kenyérben, borban, húsban, halban, folyókban és forrásokban, sík és homokos terület ez, bár bővelkedik mézben, kölesben és sertésben [93]. De ha netán nyáron haladnál át rajta, védd óvatosan orcádat a hatalmas legyektől, amiket a köznyelven darazsaknak vagy bögölyöknek hívnak, és amik ott igen gyakoriak. Ha pedig nem nézed meg figyelmesen, hová lépsz a felszínt mindenfelé vastagon borító tengeri homokban, gyorsan térdig süllyedsz.

Eme ország után következik Gascogne, fehér kenyérben, csodás vörösborban gazdag föld, elhalmozva erdőkkel, mezőkkel, folyókkal és egészséges forrásokkal. A gascogne-iak könnyű beszédűek, fecsegőek, tréfálkozók, buják, jó torkúak, nagy étkűek, nem törődnek ruhájukkal és cifraságokkal; de harcra termettek és kiválnak a szegények iránt tanúsított vendégszeretetben. Asztal nélkül szoktak enni, a tűz körül ülve és mindannyian ugyanabból a pohárból isznak. Hosszan esznek és isznak, de rosszul öltöznek, valamint rendetlenül és szégyentelenül mindannyian, a szolgák az úrral és az úrnővel összekeveredve alszanak némi szalmán. Kilépve az országból, Szent Jakab útján, két folyó található San Juan de Sorde [94] közelében, egyik bal, másik jobbfelől. Az elsőt pataknak mondják, a másik egy folyó, amit semmi módon nem lehet bárka nélkül keresztezni. A bárkások eléggé el nem ítélhető módon, bár a folyók nagyon keskenyek, mégis, minden a másik partra átszállított ember után, legyen akár szegény, akár gazdagok egy pénzt szoktak elkérni, a lovak után meg négyet. Sőt, ezt helyzetükkel visszaélve, erőszakosan követelik. Hajójuk kicsi, egyetlen fából készült, a lovak alig férnek el benne. Miután beszálltál, légy óvatos, nehogy véletlenül beleess a vízbe. Célszerű a kantárjánál fogva magad mögött húzni a lovat a vízben a hajón kívül. Ezért kevesekkel ülj belé, mert ha nagyon meg van terhelve, veszélyes lehet. Sokszor megtörténik, hogy a révészek annyi zarándokot zsúfolnak a hajóba, miután beszedték a viteldíjat, hogy felborul a hajó, és a zarándokok belefulladnak a folyóba. Aminek rosszindulatúan örülnek a révészek, mert eltulajdoníthatják a holtak hátrahagyott holmiját.

Utána következik, Port de Cize közelében, a baszkok földje, észak fele, a tengerparton Bayonne [95] városával. Ez egy barbár nyelvű vidék, erdős, hegyes, nincs kenyér, bor és semmiféle élelmiszer, kivéve az alma, az almabor [96] és tej hozta enyhülést.

Ezen a területen, azaz Port de Cize környékén, Ostabat, Saint-Jean és Saint-Michel-Pied-de Port helységekben a vámszedők annyira gonoszak, hogy megérdemlik a teljes kárhozatot, mert két-három dárdával felfegyverkezve elállják a zarándokok útját és erővel igazságtalan adókat hajtanak be rajtuk. Ha valamelyik vándor megtagadja a kért pénz kifizetését, dárdáikkal elverik és fenyegetések között a gatyájukig megmotozzák, és elveszik tőle a járandóságot.

Ennek a vidéknek a lakói vadak, ugyanúgy, ahogy vad, erdőkkel borított és barbár maga a föld, amit belaknak. Arcuk kegyetlen, így, csakúgy, mint barbár nyelvük kegyetlenségével, félelmet plántálnak az őket szemlélők szívébe. Mivel törvényesen csak a kereskedőktől szedhetnek adót, az, amit a zarándokoktól vagy utazóktól szednek be, az törvénytelen. [97] Amikor a kirótt tarifa négy vagy hat pénzérme, akkor ők nyolcat vagy tizenkettőt, azaz a kétszeresét szedik be.

Mindezért forrón követeljük és kérjük, hogy ezek az adószedők, együtt Aragónia királyával [98] és más gazdag személyekkel, akik pénzt kapnak tőlük az adóból és mindazok, akik ehhez hozzájárulnak, úgy mint Raimundo de Solis, Viviano de Agramonte és San Miguel vicomtja összes leszármazottjával együtt, csakúgy, mind a mondott révészek és Arnaldo de Giunia [99], utódjaival egyetemben, valamint a felsorolt folyók urai, akik igazságtalanul kapják a vámot maguktól a révészektől, együtt azokkal a papokkal, akik ezt tudván, meggyóntatják és megáldoztatják őket, vagy szentmisét tartanak számukra, vagy megtűrik őket templomaikban, mindezeket sújtsa egyházi átok, nemcsak saját püspöki székhelyükön, hanem, a zarándokok jelenlétében, a santiagói bazilikában is, mindaddig, amíg hosszantartó és nyilvános vezekléssel meg nem bánják bűneiket és adóikat nem csökkentik. És bármilyen prelátus, aki vonzalomból vagy haszonért meg szándékozna bocsátani nekik, egyházi átokkal legyen sújtva.

Fontos tudni, hogy a vámszedők nem szedhetnek semmiféle adót a zarándokoktól és, hogy a mondott révészek nem szedhetnek be az átkelés áraként többet, mint, ha gazdagok, egy obulust két fő után és egyet a lóért, ha pedig szegények, akkor semmit. És kötelezve vannak arra, hogy nagy hajóik is legyenek, amelyekben az utasok kényelmesen elférnek lovaikkal együtt.

Még a baszkok területén Szent Jakab útja áthalad egy nagyon, magas hegyen, amit Port de Cizének neveznek, azért, mivel ez Hispánia kapuja, vagy mert ezen a hegyen keresztül szállítják az árukat egyik országból a másikba. Nyolc mérföldes emelkedő után nyolc mérföldes lejtő következik, olyan magasnak hat, hogy úgy tűnik, az égig ér. A rá felkapaszkodó úgy véli, hogy kezével megérintheti az eget. Csúcsáról látni lehet a britániai és a nyugati tengert [100], csakúgy, mint három ország, Kasztília, Aragónia és Franciaország földjeit. Ennek a hegynek a tetején van egy Nagy Károly Keresztjének nevezett hely [101], mert régmúlt időkben itt nyitott utat fejszékkel, csákányokkal, kapákkal és más szerszámokkal, amikor seregei élén Hispánia felé vonult. És mert itt jelképesen magasba emelte az Úr keresztjét és térdre ereszkedve Galicia irányába Istent és Szent Jakabot dicsőítette. Ezen okból a zarándokoknak szokása, hogy letérdelnek és Santiago hazája felé fordulva imádkoznak és mindegyikük odaállít egy-egy keresztet, az Úr jelét, amikből ott ezrével lehet találni. Ezért van az, hogy ezt tartják az Út első helyének, ahol Szent Jakabhoz imádkoznak.

Ezen a hegyen, mielőtt még a kereszténység egész Hispániában elterjedt volna, a kegyetlen navarraiaknak és baszkoknak szokásukban állt, hogy a Santiagóba igyekvő zarándokokat nemcsak kirabolták, hanem, mint szamarakra, rájuk hágtak és megölték őket. Emellett a hegy mellett, északi irányban, fekszik a Valcarlos nevű völgy, ahol maga Nagy Károly táborozott csapataival mikor harcosai elvesztek Roncesvallesnél. Rajta keresztül is sok zarándok tart Santiagóba, ha nem akarnak felkapaszkodni a hegyre. A továbbiakban már a lejtős oldalon áll a zarándokszállás és az a templom, ahol az a szikla található, amit a hatalmas hős, Roland három fentről lefele irányzott kardcsapással szétvágott. Aztán Roncevalles következik, a nagy csata színhelye, ahol Marsirus király, Roland és Olivér elestek további negyvenezer [102] keresztény és szaracén harcossal egyetemben.

E völgy mögött található a kenyérben, borban, tejben és állatállományban gazdag Navarra. A navarraiak és a baszkok nagyon hasonlítanak egymáshoz ételben, öltözékben és nyelvben, de a baszkok orcája haloványabb, mint a navarraiaké. Az utóbbiak skót módra, rövid, térdig érő fekete szövetekbe öltöznek és cserzetlen bőrből készült, szőrös, abarcának nevezett lábbelit hordanak, amit szíjakkal erősítenek lábukhoz. Ez csak a talpukat takarja, a többit fedetlenül hagyja. Fekete, könyékig érő, szegett gyapjúköpönyegeket hordanak, az útiköpönyeghez hasonlóakat, amiket sayanak hívnak. Disznó módra esznek, isznak és öltöznek. A navarraiaknál az egész háznép, ugyanúgy, a szolgáló és az úr, a szolgálólány és az úrnő, az egy fazékban összekevert ételt egyszerre szokták enni kanál nélkül, két kezükkel és mindannyian ugyanabból a pohárból isznak. Ha enni látnád őket, kutyákhoz vagy disznókhoz volnának hasonlatosak. Ha beszélni hallanád őket, kutyaugatásnak tűnne, oly nagyon barbár a nyelvük. Az Istent urciának, az Istenanyát andrea Marianak, a kenyeret orguinak, a bort ardumnak, a húst araguinak, a halat araignak, a házat echeának, a ház urát iaonának, úrnőjét andreának, az templomot elicherának, a papot belaterrának hívják, ami szép földet jelent, a búzát garinak, a vizet uricnak, a királyt ereguiának, a Szent Jakabot pedig ianoa domne Iacuenak. [103]

Barbár nép ez, minden mástól eltérő szokásaiban és természetében; gonoszsággal teli, sötét színű, galád kinézetű, züllött, perverz, álnok, hűtlen és hamis, kéjenc, részeges, mindenféle erőszakossághoz értő, kegyetlen, vad, gonosz és kárhozott, irgalmatlan, zord, elvetemült és kötekedő, erkölcstelen, minden bűnben és rosszban járatos, galádságban hasonlatos a gétákhoz és a szaracénokhoz és egész gall népünknek mindenben ellensége. Egy árva garasért egy navarrai vagy egy baszk képes megölni egy franciát. Néhány tartományban, így például Vizcayában vagy Alavában a navarraiak, miközben melegednek, a férfiak a nőknek és a nők a férfiaknak a szemérmüket mutogatják. Ráadásul a navarraiak erkölcstelen módon az állatokkal is paráználkodnak. Mesélik, hogy a navarrai egy lakatot akaszt öszvére, kancája farára, hogy rajta kívül senki más se férjen hozzá. Ráadásul kéjesen csókolja a nő és az öszvér szemérmét. Így hát a jól nevelt személyek nem tehetnek mást, minthogy elítélik a navarraiakat.

Mindazonáltal úgy tartják, hogy bátrak a csatamezőn, de rosszak a várostromoknál, pontosak a tized fizetésekor, lelkiismeretesek, amikor ajándékokat kínálnak fel az oltár számára. Mindannyiszor, amikor egy navarrai templomba megy, valamit felajánl az Úrnak, vagy kenyeret, vagy bort, vagy búzát, vagy valami egyéb terméket. Bárhova is menjen egy navarrai vagy egy baszk, tülköt akaszt a nyakába, mint egy vadász és magával szokott vinni két vagy három dárdát, amit auconasnak hívnak. [104] És amikor hazatér vagy elmegy otthonról, rikolt, mint a kánya. Amikor lesben áll, hogy raboljon, s halkan akarja hívni társait, huhog, mint a bagoly vagy vonyít, mint a farkas.

Azt mondják, a skótoktól erednek, hiszen hasonló szokásaik és külsejük van. A hagyomány szerint Julius Caesar három népet, núbiaiakat, skótokat és "farkos" cornwalliakat küldött, hogy alávessék Hispánia népeit, akik nem akarták megfizetni az adót. Parancsa az volt, hogy hányják kardélre a férfiakat és csak a nőket hagyják életben. A tenger felöl özönlötték el ezt a területet és -- hajóik elpusztítása után -- tűzzel és vassal pusztítottak Barcelónától Zaragozáig és Bayonne-tól Montes de Ocáig. Ennél messzebb már nem jutottak, mert az egyesült kasztíliaiak kiverték őket a földjükről. Menekültükben a Nájera, Pamplona, Bayonne közötti parti hegyekbe, azaz a tenger felé vonultak, Vizcaya és Alava földjére, ahol számos erődítményt építve letelepedtek; megölték az összes férfit, elragadták asszonyaikat, akikkel gyerekeket fogantak. Az ő leszármazottaikat nevezi az utókor navarraiaknak. Így hát a "navarrai" szó annyit tesz, non verus, nem igazi, vagyis nem valódi nemzetségből való, törvénytelen származású. Azt is mondják, hogy a navarraiak a nevüket egy Naddavernek hívott városról kapták, ami azon a területen van, ahonnan származnak. A város a korai időkben tért meg az Úrhoz, Szent Máté apostol és evangelista igehirdetése révén.

Földjük után, Montes de Oca hegyeit elhagyva, Burgos felé Kasztíliával és Campossal folytatódik a hispán föld. E vidék kincsekkel teli, bővelkedik aranyban, ezüstben, szövetekben és igen erős lovakban, dúskál kenyérben, borabn, húsban, halban, tejben és mézben. Mégis, erdőkben szegény és teli van rossz és bűnös emberekkel.

Utána, elhagyva León földjét, az Irago és a Cebreiro hegyek hágóját, következik a galiciaiak földje. Erdős vidék ez, kedves folyói, legelői, gazdag gyümölcsösei, jó gyümölcsei és kristálytiszta forrásai miatt. Kevés városa, falva, gabonaföldje van. Szükséget lát búzakenyérben, borban, bővelkedik rozskenyérben, almaborban, állatokban és lovakban, tejben és mézben és óriási és kisebb tengeri halakban. Gazdag aranyban, ezüstben, kidolgozatlan szövetekben és prémekben meg más javakban és főleg szaracén kincsekben. A galiciai az a nép, amelyik Hispánia kultúrálatlan lakosai között, leginkább hasonlít a mi francia népünkhöz, de indulatosak és pereskedők.

VIII. A Szent Jakab útján nyugvó szentek nevei és akiket a zarándokoknak meg kell látogatniuk

Az első, amit a Santiagóba a Saint-Gilles-i úton tartóknak meg kell látogatniuk, az Arlesban boldog Trófimus teste. Timótheushoz írott levelében [105] megemlékezik róla Szent Pál, aki püspökké szentelte és elküldte, mint Krisztus evangéliumának első terjesztőjét Arles városába. Ő a kristályos forrás, miként Zozimusz pápa [106] mondja, amelytől egész Gallia nyerte a hit patakjait. Ünnepét december 29-én tartják.

Ugyancsak meg kell látogatni a püspök és mártír Szent Caesarius [107] testét is, aki e városban egy női szerzetesi regulát hozott létre. Ünnepét november első napján tartják.

Ugyanennek a városnak a temetőjében kell könyörögni Szent Honoratus [108] oltalmáért. A püspök ünnepét január 16-án tartják. A város tiszteletreméltó és csodálatos bazilikájában nyugszik a hírneves Szent Genesius mártír teste. [109] Arles külterületein, a Rhne két ága közt van egy Trinquetaillenek [110] nevezett külváros, ahol csodálatos márványból egy nagyon magas oszlop emelkedik a templom mögött közvetlenül a talajról. Ehhez az oszlophoz kötötte ki, a hagyomány szerint, a hitetlen csőcselék Szent Genesiust, majd lefejezte: az oszlop máig bíborszínűre festettnek látszik vörös vérétől. Miután lefejezték, a szent tulajdon kezébe fogta saját fejét és a Rhneba vetette és a folyó a testet Szent Honoratus bazilikájáig sodorta, amelyben nagy tiszteletben nyugszik. Feje viszont, a Rhne-on és a tengeren lebegve, angyalok vezérletével eljutott a spanyol Cartagena városába, ahol jelenleg dicsőséggel pihen és sok csodát tesz. Ünnepét augusztus 25-én tarják.

Meg kell látogatni Arles városa mellett, egy Alyscampsnak [111] nevezett helyen lévő temetőt, hogy imákkal, zsoltárokkal és adományokkal könyörögjünk, miként ez szokás, a megboldogultakért. Hossza és szélessége egy mérföld. Semmilyen más temetőben sem található a földre emelt annyi és akkora márvány síremlék, mint ebben. Különféle díszítéseket és latin feliratokat faragtak beléjük és ezek régiek, miként érthetetlen fogalmazásukból látszik. Minél messzebbre nézel, annál több szarkofágot látsz. Magában a temetőben hét templom található; ha bármelyikükben egy pap misét mond a halottakért, vagy ha egy világi bíz meg áhítatosan ezzel egy papot, vagy egy egyházi olvassa a zsoltároskönyvet, a feltámadás napján bizonnyal mindegyik ott nyugvó kegyes halott támogatni fogja üdvözülését az Úr színe előtt. Sok szent mártír és hitvalló nyugszik ott és lelkük már a Paradicsomban van. Megemlékezésüket a Húsvét nyolcada utáni hétfőn szokták tartani.

Szintén figyelmes szemekkel kell meglátogatni a legkegyesebb hitvalló és apát, Szent Egyed [112] legdicsőségesebb testét. Csakugyan, boldog Szent Egyed mindenütt híres, mindenki által tisztelt, méltón megünnepelt, szeretett, segítőül hívott és látogatott kell legyen. A próféták és az apostolok után a többi szentek közül senki sem méltóbb, dicsőségesebb, vagy gyorsabb a segítségnyújtásban, mint ő. Gyorsabban szokott segíteni más szenteknél a hozzá fohászkodó szükséget szenvedőknek, szerencsétleneknek és szorongatottaknak. Oh, mennyire szép és becses tevékenység sírjának látogatása! Ugyanazon a napon, amikor őt valaki teljes szívéből kéri, kétség kívül megkapja a szerencsés segítséget.

Én magam is ellenőriztem, amit elmondok: egy alkalommal az ő városában láttam egy személyt, aki azon a napon, amikor segítségért fordult a szenthez a szent hitvalló segítségével megmenekült egy bizonyos Peyrot nevű cipész házából, akinek háza az öregségtől teljesen összeomlott. Ki láthatná még egyszer otthonát! Ki imádhatná az Urat az ő legszentebb templomában! Ki ölelhetné át újra szarkofágját! Ki csókolhatná meg tiszteletre méltó oltárát vagy ki mesélhetné el az ő legkegyesebb életét! Egy beteg felöltötte köpenyét és meggyógyult, egy kígyó marta egyén meggyógyult, hála az ő csalhatatlan hatalmának, egy démontól megszállt személy megszabadult, lecsendesült a vihar a tengeren, Teocrita lánya visszanyerte régóta kívánt egészségét, egy egész testében beteg, minden egészség híján levő ember eljutott a várt gyógyuláshoz, egy korábban féktelen, parancsára megjuhászodó szolgálólány megszelídült, apátsága alatt egyházi rendje gyarapodott, a megszállott megszabadult a démontól, Nagy Károly egy angyal által elmondott bűnét megbocsátotta a királynak [113], egy halottat visszavezetett az életbe, egy béna visszanyerte eredeti egészségét, sőt mi több, pusztán erős parancsolatjára, anélkül, hogy bárki is irányította volna, két, az apostolok fejelmeinek képével díszített ciprusfa kapuszárny érkezett a tenger vizén át Rómából a Rhne kikötőjébe. Fájdalmamra emlékezetem nem engedi meg, hogy elmeséljem összes tiszteletre méltó tettét, mivel annyira számosak és fontosak. [114] Ama tündöklő Görögországból jött csillag miután sugaraival megvilágította a provansziakat, ragyogón közéjük szállt, de el nem halványulva, hanem egyre ragyogóbban, mit sem veszítve fényéből, hanem kétszeresen sugárzóan mindenkire, nem lesüllyedve a mélységekbe, hanem felemelkedve az Olimposz csúcsaira halálával fénye nem sötétedett el, hanem a négy égtáj felé őt tartják kiváló csillogása miatt a legfényesebbnek a többi csillag közül. Ekképpen vasárnap éjfélkor, szeptember elsején, elsötétült e csillag, amit angyali kórus vitt magával égi lakhelyére. A gót nép az egyháziakkal megadta neki a végtisztességet egy szabad mezőn Nimes városa és a Rhne között.

Tiszteletre méltó teste felett egy óriási arany láda magasodik az oltár mögött. Bal oldalának első sorába hat apostol alakja van befaragva, s ennek a sornak az első helyén Szűz Máriát ábrázolják. Feljebb, a második sorban található az állatöv tizenkét jegye a következő sorrendben: Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, és Halak. Arany virágok fűzére kígyózik közöttük. A legmagasabbik, harmadik sávban a huszonnégy vénből tizenkettőnek a képe látszik, fejük felett a következő sorokkal:

Ez a kétszer tizenkét vén ragyogó kara
kik citerájukkal édes dalokat szólaltatnak meg. [115]

Jobboldalt az első sorban ugyancsak hét alak van, közülük hatan apostolok, míg a hetedik Krisztus egy másik tanítványa. Ugyanakkor az apostolok feje felett, a láda mindkét oldalán, nő képében ábrázolták az általuk megcsillogtatott erényeket: a jóságot, a szelídséget, a hitet, a reményt és a irgalmasságot, stb. A jobboldal második sorába szőlőfüzérként virágok vannak faragva. A legfelső, harmadik sorba, csakúgy, mint a bal oldalon faragták ki a másik tizenkettőt a huszonnégy vén közül, a következő verses felirattal fejük felett:

Ez egy drágakövekkel és arannyal feldíszített láda
Az, ami Szent Egyed ereklyéit őrzi
Ha valaki összetöri, örökre átkozza meg a Mi Urunk
És vele együtt Szent Egyed és az szent gyülekezet. [116]

A láda felső részén a teteje mindkét oldalról halpikkelyesen megmunkált. Csúcsán tizenhárom kőkristály van foglalatban, egyesek néhányan sakktáblaszerűen, mások alma vagy gránátalmaként. Az egyik kristály óriási, megfeszülő testű, felemelt farkú hal, valószínűleg pisztráng, formájú. [117] Az első kristály hatalmas, egy nagy fazékhoz hasonlatos, s rajta egy gyönyörűséges nagyon ragyogó aranykereszt található. A láda előző homloklapjának közepén egy aranyozott körön belül trónol az Úr, áldást osztva jobbjával, baljában [118] pedig egy könyvet tartva, amin a következő olvasható: A hűséget és a békességet szeressétek! [119]. Lábzsámolya alatt van egy aranycsillag, karjai mellett két betű található, egyik jobbja, másik balja felől, ezen a módon: . Trónján hihetetlenül csillog két drágakő [120]. A trón mellett, kívülről ábrázolták a négy evangelistát szárnyakkal: lábaiknál szalagokon sorban a megfelelő evangeliumaiknak kezdetei. Máté jobbra fent emberi alakban van kifaragva, alul Lukács ökör alakjában, balra fent János sas képében és lent Máté oroszlánként. Az Úr trónusa mellett áll két csodálatosan kifaragott angyal: jobbra egy kerub, lábaival Lukácson és balra meg egy szeráf, lábaival hasonlóképpen Márkon.

Van két sor csodálatosan elrendezett mindenféle fajta drágakő: egyik a trón körül, amelyen Isten ül, a másik pedig hasonlóképpen a láda szélét díszítve három kő együtt csodálatra méltó csoportot alkotva az Isten Szentháromságát jelképezi. Ráadásul egy jeles személyiség a szent dicsőségére, a láda oltár felöli lábánál két arany szeggel odaerősítette saját, szintén arany arcképét, ami az Úr dicsőségére máig ott látható. A láda másik, hátsó oldalára a Mi Urunk mennybemenetelét faragták. Az első sorban hat, felfelé tekintő apostol látható, amint Jézus mennybemenetelét szemlélik. Fejük felett a következő szavak olvashatók: Galileabeli férfiak: ez a Jézus, a ki felvitették tőletek a mennybe, akképpen jő el, a miképpen láttátok őt felmenni. [121] A második sorban, szintén állva, hat másik, megegyező módon elrendezett apostol van. Közöttük, minkét oldalról, arany oszlopok állnak. A harmadik sorban magasodik arany trónusán az Úr, lábainál, a trón mellett jobb és bal oldalon angyalokkal, akik az apostolokat mutatják az Úrnak, egyik kezüket felemelve, a másikat lefele hajtva. Az Úr feje felett, a trón felett, egy galamb van, amely mintha az Úr feje felett lebegne. A legmagasabb sávban az Urat egy másik trónon ábrázolják és Vele együtt a négy evangelistát, azaz Lukácsot ökörként, az alsó déli résszel szemben és felül Mátét emberként. A másik oldalon észak felé alul van Márk oroszlán alakjában és fenn János sas formájában. De úgy értsék, hogy az Úr Fensége, a trónuson nem ül, hanem kiegyenesedik, hátával dél felé és felemelt fejjel, mintha az eget nézné, felemelve jobbját, s baljában egy kicsi keresztet tartva, így emelkedik fel az Atya felé, aki a láda felső részén fogadja.

Ilyen hát a hitvalló Szent Egyed sírja, ahol tiszteletre méltó teste méltóképp nyugszik. Szégyelljék magukat a magyarok [122], kik azt állítják, hogy birtokolják testét, szégyenüljenek meg teste egészét sajátjukénak tudó Chamaličres-i barátok [123], alázkodjanak meg a feje birtoklásával dicsekvő Saints-Seineiek, hasonlóan zavarodjanak meg az egész testével kérkedő coutanceiek, hiszen legszentebb csontjai, miként ezt sokan tanúsították, semmiféleképpen sem vihetők el hazáján kívülre. Néhányan álságosan megpróbálták Szent Egyed hazájából távoli földekre vinni a szent hitvalló tiszteletre méltó karját, de semmiféle módon nem tudtak vele eltávozni. Négy azon szentek száma, akiket, miként mondják és sokan tanúsítják, szarkofágjaikból semmiképpen sem lehet kivenni: Szent Jakab Zebedeus, Toursi Szent Márton, Limogesi Szent Lénárt és Szent Egyed, Krisztus hitvallója. Beszélik, hogy Fülöp [124], a gallok királya valamikor megpróbálta átszállítani testüket Galliába, de egyáltalán nem tudta elmozdítani őket a sírjukból.

A toulouse-i úton a Santiagóba menőknek meg kell látogatniuk hitvalló Szent Vilmos [125] testét is. Szent Vilmos nagy erejű, harcban tapasztalt katona volt, Nagy Károlynak volt kiváló zászlóvivője és jeles grófja. Hatalmas bátorságával, miként mondják, alávetette a keresztények hatalmának Nimes és Orange városát és még sok másikat is. S magával vitt egy darabot az Úr keresztjéből a Gellone-völgybe, ahol remete életet élt és ahol Krisztus hitvallójaként tiszteletben nyugszik halála óta. Szent ünnepét május 28-án tartják.

Ugyanezen az úton meg kell látogassák Tiberius, Modestus és Florentius [126] szent mártírok testét, akik Diocletianus idejében, különböző módokon megkínozva szenvedtek mártíromságot Krisztus hitéért. A Hérault-folyó partján nyugosznak egy szépséges sírban, ünnepüket november 10-én ülik.

Ugyanezen az úton kell meglátogatni Szent Sernin [127], püspök és mártír tiszteletre méltó testét, akit a pogányok Toulouse capitoliumába börtönöztek be. Néhány szilaj és vad bikához kötözték a testét és végighurcolták a capitolium fellegvárának kőlépcsőin egy mérföld távolságra. Betört fejjel, szétvert aggyal, egész testében megsebezve visszaadta tiszteletre méltó lelkét Krisztusnak. Toulouse városa mellett egy nagyon jó helyen temették el, ahol tiszteletére a hívek egy nagy templomot emeltek és ott Szent Ágoston reguláját követik és azok, akik az Úrtól kérik, sok jótéteményben részesülnek. [128] Ünnepét november 29-én ülik.

Továbbá, a puy-i úton Santiagóba tartó burgundiak és a teutonok meg kell látogassák Szent Fidis [129], szűz és mártír szentséges testét, akinek szentséges lelkét, miután testét a hóhérok Agen város hegyén lefejezték, galambként angyalok kara ragadta fel az égbe és ékesítette fel a halhatatlanság babérjával. Amikor Szent Caprasius [130], Agen püspöke, aki hogy elkerülje az üldöztetés dühét, egy barlangban rejtőzött el, ezt látva fellelkesült a mártíromság elszenvedésére, elindult arra a helyre, ahol a szent szűz szenvedett és bátran kiérdemelte a mártírkoszorút, perlekedett és üldözői szemére vetette lassúságukat. Végül Szent Fidis mártír és szűz értékes testét a köznyelven Conquesnek [131] nevezett völgy keresztényei temették el tisztességgel. Egy szépséges templomot emeltek fölé, amelyben az Úr dicsőségére máig szigorúan tartják Szent Benedek reguláját. Sokat jótékonykodnak egészségesekkel és betegekkel. Kapuja előtt egy gazdag kút áll, csodálatra méltóbb, mint amit szavakkal dicsérni lehet. Ünnepét október 6-án tartják.

Később az úton, ami Saint-Léonard de Limoges-on át megy Santiagóba, pontosan a zarándokoknak kell elsősorban Szent Mária Magdolna [132] igen tiszteletre méltó testét tisztelniük. Ez hát az a dicsőséges Mária, aki a leprás Simon házában könnyeivel öntözte a Megváltó lábát, fésülte haját, megkente egy drága kenettel és tisztelettel csókolta haját [133], amiért "sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szerette" [134] azt, aki mindenkit szeret, Jézus Krisztust, az Ő Megváltóját. Mária, az Úr mennybemenetele utáni vasárnapon Jeruzsálem földjéről a tengeren keresztül érkezett meg Krisztus tanítványával, Szent Maximinusszal és az Úr más tanítványaival Provance földjére Marseille kikötőjén keresztül. Azon a földön néhány évig hajadon életet élt és végül Aix [135] városában kapta meg a végtisztességet ugyanezen Maximinusz, a város püspöke kezéből. Sok idővel később, egy, szerzetesi élete miatt szentté avatott, Badilónnak [136] nevezett lovag költöztette csodálatos maradványait ebből a városból Vézelay-be, ahol napjainkig egy tisztes sírban nyugszik. Helyén egy nagy és szépséges templom áll és egy szerzetesi apátság. Az Ő szeretete miatt az Úr megbocsájtja a bűnösök vétkeit, a vakoknak visszaadja a látást, némák visszanyerik beszédüket, felegyenesednek a bénák, a megszállottak megszabadulnak. És még megszámlálhatatlan jótétemény esik meg. Magasztos ünnepeit június 22-én tartják.

Ugyanígy meg kell látogassák hitvalló Szent Leonárd [137] sírját, aki a frankok nemzetségének legősibb nemes családjából származott és a királyi udvarban nevelkedett. A legfőbb Isten szerelméért visszavonult a bűnös évszázadtól és hosszú időt töltött Limoges földjén egy Noblatnak [138] nevezett helyen, szerzetesi és remete életet élt gyakori böjtökkel és sok virrasztással, hideggel, mezítelenséggel és kimondhatatlan munkákkal, míg végül saját szabad mezején megpihent szent halállal. Szent maradványairól azt mondják, hogy mozdíthatatlanok. Piruljanak hát el a Corbigny-beli szerzetesek, akik azt mondják, hogy Szent Leonárd teste a tulajdonuk, hiszen, miként mondtuk már, semmiféle módon nem lehet a szent csontjainak vagy hamvainak legkisebb porcikáját sem elmozdítani. A Corbigny-beliek és sokan mások élvezik jótéteményeit és csodáit, de abban, ami testi jelenlétét illeti, tévednek. Mivel nincs birtokukban Szent Leonárd teste, limogesi Szent Leonárd helyett egy bizonyos férfit, Leotárdot tisztelnek, akiről beszélik, hogy egy ezüst ládába helyezve Anjou földjéről hozták. [139] Halála után megváltoztatták a nevét, mintha újra kellett volna keresztelni, és Szent Leonárd nevét adták neki, azért, hogy egy olyan nagy hírű és ismert név miatt, mint limogesi Szent Leonárdé, menjenek oda a zarándokok és ajándékaikkal gazdagítsák őket. Ünnepét október 15-én tartják. Limogesi Szent Leonárdot először templomuk védőszentjévé tették, aztán mást állítottak a helyére, hasonlóan az irigy szolgákhoz, akik erővel elveszik uruk saját örökségét és méltatlanul másnak adják. Hasonlóak egy rossz apához is, aki elragadja lányát törvényes férjétől és másnak adja. "Felcserélték -- mondja a zsoltárköltő -- a dicsőségöket: ökörnek képével." [140] Akik ilyet tesznek, azokat így dorgálja meg a Bölcs, mondván: "másoknak ne add a te ékességedet". [141] Az ide érkező hazai és a külföldi hívek tehát azt hiszik, hogy itt találják limogesi Szent Leonárd testét, akit tisztelnek és, tudtukon kívül, mást találnak helyette. Bárki is legyen a Corbigny-béli csodatevő, kétségkívül limogesi Szent Leonárd az, aki megszabadítja és vezeti a foglyokat, bár annak a templomnak a patronátusát elbirtokolták tőle. Ebből is látszik a Corbigny-beliek kettős bűne, mert nem ismerik el, kinek a csodáival, tiszteletén keresztül gazdagodnak. Nem is tartják meg ünnepét, hanem helytelenül mást tisztelnek helyette.

Így hát az isteni kegyelem már elterjesztette a világ széltében és hosszában limogesi Szent Leonárd hitvalló hírét. Az ő hatalmas erénye foglyok megszámlálhatatlan ezreit szabadította meg börtönéből. Az ő elmondhatatlanul súlyos vasláncaik számtalan csodái tanúságtételéül ezresével összefogva lógnak bazilikája körül kívülről és belülről, jobbról és balról. Ha látnád benne a rengeteg böhöm vassal terhelt oszlopot, kimondhatatlanul elámulnál. Vasbilincsek, vastag karikák, láncok, lábbilincsek, kalodák, béklyók, lakatok, igák, sisakok, sarlók és különféle eszközök függenek, amelyektől Krisztus hatalmas hitvallójának jeles erénye megszabadította a foglyokat.

További ok imádására, hogy emberi alakban szokott megjelenni azoknak, akik a tengeren túl földalatti tömlöcökben vannak gúzsba kötve, miként azok tanúsítják, akiket isteni hatalmától fogva megszabadított. Szépségesen teljesedett be rajta az isteni próféta jóslata, ami ezt mondja: "A kik setétségben és halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal." [142] "De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket." [143] Eltávolította őket a gonoszság útjáról, "hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas zárakat letördelé". [144] Megszabadította a rabláncra fűzötteket és sok vasbilincsbe vert nemest. [145] Néha megkötözött keresztények jutottak a pogányok kezére, mint Boemund [146], akiket gyűlölőik rabszolgaságba taszítottak; szenvedtek ellenségeiktől és megaláztattak kezeik között. De ő gyakran megszabadította őket és kihozta őket a homályból, a halál árnyékából és összetörte láncaikat. "Így szólván a foglyoknak: Jőjjetek ki! és azoknak, a kik sötétségben ülnek: Lépjetek elő!" [147] Megszentelt ünnepét november 6-án tartják.

Szent Leonárd után meg kell látogatni Périgueuxben Szent Frontonis püspök és hitvalló testét, akit Rómában pápai méltóságában Péter apostol szentelt fel. [148] Egy György nevű presbiterrel a mondott városba küldték prédikálni. Együtt indultak útnak, de az úton meghalt György és eltemették. Szent Frontonis visszatérve az apostolhoz, jelentette társa halálát. És Szent Péter átadta neki pásztorbotját, mondván: Amikor társad testére teszed e botot, mondd a következőt: az apostol parancsolatjára, Krisztus nevében, kelj fel és engedelmeskedj!" És így történt. Az apostol botjának segítségével Szent Frontonis visszahozta a halálból társát és szentbeszédével keresztény hitre térítette az említett várost és sok csodával világosította meg. Méltó halála után itt temették el, az ő nevében emelt templomban, amelyben, Isten engedelmével sok jótéteményt adnak azoknak, akik kérik. Vannak azonban néhányan, akik azt állítják, hogy egy volt Krisztus tanítványai közül. [149] És bár sírja egyetlen másik szent sírjához sem hasonlatos, hanem tökéletesen kerek, mint az Úré, s megelőzi az összes többi szentét kivitelének csodálatos szépségében. [150] Ünnepét október 25-én tartják.

Ugyanakkor azoknak, akik a tours-i úton tartanak Santiagóba, meg kell látogatniuk az igazi keresztet és Szent Evurikus [151] püspök és hitvalló kelyhét Orleáns városában a Szent Kereszt templomban. Mikor egy bizonyos napon Szent Evurikus a misét celebrálta, az ott lévők tekintete előtt megjelent az oltáron az Úr jobbja testi valójában és, amit a miséző tett az oltáron, azt csinálta a kéz is. Amikor a pap a kereszt jelét rajzolta a kenyérre és a kehelyre, ugyanezt cselekedte ő is. Felmutatva az ostyát vagy a kelyhet, az Úr saját keze ugyanúgy emelte a valódi kenyeret és a kelyhet. És befejezve a misét eltűnt a Megváltó legkegyesebb keze. Ebből megérthetjük, hogy bárki énekelje is a misét, Krisztus maga énekel. Amiért is a tudós Szent Fulgencio azt mondja, hogy "Nem az ember az, aki megszenteli Krisztus testét és vérét, hanem Krisztus maga az, aki értettünk megfeszíttetett." És Szent Izidor ezt mondja: "Se a jó pap jóságától, se a rossz pap bűneitől nem lesz se jobb, se rosszabb." [152] A mondott kelyhet a Szent Kereszt templomában a hívek áldozásakor használják, kérjék bár odavalósiak vagy külföldiek.

Ugyanígy meg kell látogatni ebben a városban Szent Evurikus püspök és hitvalló testét. Ugyanitt, a Szent Samsonis templomban meg kell tekinteni a kést, amit az Úr az utolsó vacsoránál valóban használt.

Ugyanezen az úton meg kell látogatni a Loire partján Szent Márton [153] püspök és hitvalló méltó testét. Három halott csodálatos feltámasztójának tartják és mesélik, hogy visszaadta leprásoknak, megszállottaknak, őrülteknek, holdkórosoknak, megbabonázottaknak és egyéb betegeknek vágyott egészségüket. Szarkofágja, amelyben Tours városa mellett nyugszanak szentséges maradványai a sok aranytól, ezüsttől és drágakövektől ragyog és gyakori csodákkal ékeskedik. Fölé emeltek egy, a tiszteletére csodálatosan megépített hatalmas és tiszteletre méltó templomot. A templom hasonlatos a santiagóihoz [154], ahová elmennek és meggyógyulnak a betegek, a megbabonázottak megszabadulnak, a vakok látnak, a bénák felegyenesednek és mindenféle betegségek meggyógyulnak. Mindenféle kérelemre megadja a megfelelő és alapos segítséget, amiért is fényes híre méltó dicsőítéssel terjedt el mindenfelé, Krisztus dicsőségére. Ünnepét november 11-én tartják.

Ezek után meg kell látogatni Poitiers városában Szent Hilárius püspök és hitvalló szentséges testét. [155] Ő, egyéb csodái között, Isten erényével telve legyőzte az ariánus eretnekséget és azt tanította, hogy meg kell megtartani a hitbéli egységét. [156] És az eretnek Arius [157] nem bírván elviselni szent tanításait elhagyta a zsinatot és rút halált halt az árnyékszéken egy iszonyatos hasmenésben. Szent Hiláriussal történt, hogy amikor le akart ülni a zsinaton, felemelkedett a föld, hogy helyet kínáljon neki. Puszta hangjával letörte a zsinat ajtajának zárjait. Négy éven át tartózkodott Frisiában egy szigeten, hatalmával elijesztette a kígyókat, Poitiersben egy síró anyának visszaadta koraszülött, kétszeresen halott fiát. [158] Sírja, ahol szentséges és tiszteletreméltó csontjai nyugodnak sok arannyal, ezüsttel és drágakővel feldíszített. Nagy és ragyogó templomát gyakori csodái miatt tisztelik. Megszentelt ünnepét január 13-án ülik. [159]

Ugyancsak meg kell látogatni Keresztelő Szent János tiszteletre méltó fejét, amit Jeruzsálem földjétől kezdve Poitou földjére, az Angélynek [160] nevezett helyig a kezeiben hozott néhány egyházi férfiú, ahol egy szépvonalú, róla elnevezett templom emelkedik, amiben ugyanezt a szent fejet egy száz szerzetesből álló kar éjjel és nappal imádja és ahol megszámlálhatatlan csodával fényeskedik. Átszállítása alatt a mondott fej szárazon és vízen szintén sok csodát tett. A vízen sok tengeri veszélyt ijesztett el és szárazon, miként az átszállításáról írt kódex elbeszéli, életre keltett pár halottat. Mindezekért hiszik, hogy az a fej valóban a Előfutár feje. Február 24-én lelték fel Marcianus herceg [161] idejében, amikor maga a Hírnök nyilatkoztatta ki két szerzetes előtt a helyet, ahol elrejtve nyugodott feje.

A Szent Jakab úton a zarándokoknak méltóképpen meg kell látogatniuk Saintes városát, Szent Eutrópius [162] püspök és mártír testét. Mártíromságát társa, Párizs püspöke, Szent Dionüsziosz [163] írta meg görögül és Szent Kelemen [164] pápa közvetítésével küldte el Görögországba szüleinek, akik már hittek Krisztusban. Régebben találtam meg ezt a mártiriumot egy konstantinápolyi görög iskolában, egy szent mártírok mártíromságáról szóló kódexben. És a mi Urunk Jézus Krisztus és az ő győzedelmes mártírja, Szent Eutrópius dicsőségére átültettem, ahogy tudtam, görögből latinra. Így kezdődött:

"Dionüsziosz, a frankok püspöke, görög nemzetségére nézve, a tiszteletre méltó Kelemen pápának, üdvöz légy Krisztusban. Jelentjük néktek, hogy Eutrópius, akit velünk e földre küldtél Krisztus nevét prédikálni, a hitetlenek kezétől az Úr hitéért Saintes városában a mártíromság koronáját kapta. Amiért is kérem alázatosan kérem a Szentatyát, hogy ne késlekedjetek mielőbb elküldeni rokonaimnak, ismerőseimnek, hithű barátaimnak Görögország földjére, különösképpen Athénbe, szenvedésének ezt a kódexét, hogy ők és mások, akik valamikor velem együtt kapták Szent Pál apostoltól az új újjászületés vizét hallván, hogy egy győzedelmes mártír kegyetlen halált szenvedett Krisztus hitéért, örüljenek Krisztus nevéért elszenvedett kínzásainak és fájdalmainak. Ha a pogányok dühe netán a mártíromság valamilyen fajtáját okozná, türelemmel fogadják Krisztusért és ne is féljenek annyira. Mindazoknak, akik kegyesen kívánnak élni Krisztusban szükséges, hogy megaláztatásokat szenvedjenek el a kegyetlenektől és az eretnekektől és hogy megvessék őket, mint őrülteket és ostobákat. Mert Isten országába csak sok szenvedésen át lehet bejutni.

Testben távol tőled, de közeli szellemmel és lélekkel
'Istenhozzádot' küldök neked hogy mindig Istennel legyen" [165]

Kezdődik Szent Eutrópius, Saintes püspökének és mártírjának szenvedése

Krisztus dicsőséges mártírja, Eutrópius, Saintes nyájas püspöke a perzsák jeles nemzetségéből született, az egész világ legrangosabb családjából származott: vér szerint Guiva királynéval nemzette Babilonia Xerxés nevű emírje [166]. Senki sem lehet olyan kiváló származásában, megtérése utáni hitbeli alázatosságában és munkáiban mint ő. És mivel gyermekkorában megtanulta a káldeus és görög írást és minthogy bölcsességben és tudásban egyenlő volt az ország legrangosabb személyeivel, meg kívánván győződni arról, hogy van-e ott esetleg valaki nála bölcsebb vagy valami előtte ismeretlen dolog, elindult a galileai Heródes király udvarába.

Az ő udvarában [167] töltött idő alatt hallott a Megváltó csodáiról, s városról városra kereste. Akkor talált rá, amikor a Galileai-tenger, ami a Tiberiás-tó, másik partján haladt, emberek megszámlálhatatlan sokaságától, az általa tett csodák nézőitől követve. Ő is beállt közéjük. [168] Az isteni kegyelem rendelésére ekkor, e napon történt, hogy az ő jelenlétében a Megváltó az Ő kimondhatatlan bőkezűségében öt kenyérrel és két hallal ötezer embert lakatott jól. [169] Látva ezt a csodát és hallva a többi hírét, már hitt valamennyire Benne és beszélni kívánt Vele, de nem mert, mivel félt nevelője, Nicanor szigorúságától, akit apja, az emír bízott meg felügyeletével. Mégis, eltelve az isteni kegyelem kenyerével, Jeruzsálembe indult és miután a templomban pogány szokás szerint imádta a Teremtőt, visszatért atyja házába. És ott elkezde elmesélni mindazt, amit alaposan megfigyelt azon a földön, ahonnan jött.

"Láttam, mondta, egy Krisztusnak nevezett embert, akihez hasonlatosat nem lehet találni az egész világon. Életet ad a holtaknak, megtisztulást a leprásoknak, látást a vakoknak, hallást a süketeknek, eredeti erejüket a bénáknak és egészséget mindenféle betegnek. Sőt mi több: előttem lakatott jól ötezer embert öt kenyérrel és két hallal, s a maradékkal tanítványai tizenkét kosarat töltöttek meg. Ahol ő van, nincs helye az éhségnek, hidegnek vagy a halálnak. Ha az ég és a föld Teremtője kegyeskedne elküldeni országunkba, bárcsak kedvességed megadná Neki a kellő tiszteletet."

Az emír hallva ezeket és más hasonló dolgokat a fiától, csendben figyelmesen gondolkodott, miként láthatná őt. A fiú kis idővel később, nagyon kívánván újra látni az Urat, alighogy megszerezte a király engedélyét, Jeruzsálembe indult, hogy imádkozzék a templomban. Vele volt Warradach, a seregek parancsnoka és Nicanor, királyi kamarás és a gyerek nevelője és sok más nemes, akiket az emír rendelt őrzésére. Egy nap, mikor a fiú a templomból hazatérőben volt, óriási tömeg tolongott Jeruzsálem kapunál, hogy fogadja a Betániából -- ahol feltámasztotta Lázárt -- visszatérő Urat. És látva a fogadására induló zsidó gyerekeket és a más nemzetbéli sokaságot, akik pálma-, olaj- és egyéb fák ágait terítették az útra, amelyen el kellett haladjon, és azt kiabálták, "Hozsánna Dávid fiának!" [170] kimondhatatlanul örömre gyúlva ő is elkezdett lelkesen virágokat teríteni elé.

Ekkor valakiktől megtudta, hogy ő feltámasztotta a holtak közül a négy napja elhunyt Lázárt [171], és még jobban örült. De mivel ekkor nem tudta teljes egészében látni az Urat az emberek nagy sokaságától, nagyon elszomorodott. Azok közt volt hát, akiről János tanúsítja evangéliumában: "Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk Jézust." [172] És Fülöp András társaságában értesítette az Urat. Ezután Szent Eutrópius társaival együtt nyíltan látta őt és nagy örömmel titokban hinni kezdett Benne. Végül teljesen csatlakozott hozzá, de félt társai véleményétől, akiket apja elsősorban azzal bízott meg, hogy vigyázzanak rá és vezessék vissza mellé. Ekkor valakiktől megtudta, hogy a zsidók hamarosan meg fogják ölni a Megváltót, s nem akarva látni a halálát egy ilyen nagy embernek, a következő napon elindult Jeruzsálemből. Miután visszatért atyja oldalára, gondosan elmesélte országában mindenkinek mindazt, amit Jeruzsálem földjén a Megváltóról látott.

Rövid babilóniai tartózkodás után, teljesen csatlakozni kívánva a Megváltóhoz, akit testileg még élőnek hitt, negyvenöt nap múltán apja tudtán kívül, egy fegyverhordozó kíséretében újból visszatért Jeruzsálembe. Amikor hallotta, hogy az Urat, akit ő titokban imádott, a zsidók keresztre feszítették és meghalt, nagy fájdalmat érzett. És megtudván, hogy feltámadt a holtak közül és, hogy megjelent a tanítványainak és, hogy győzedelmesen felszállt a mennybe, nagyon jókedvre kezdett kerekedni. Végül Pünkösd napján csatlakozott az Úr tanítványaihoz, figyelmesen megtudta tőlük, hogyan ereszkedett le hozzájuk a Szentlélek lángnyelvekkel, hogyan erősítette meg szívüket, és tanította meg őket mindenféle nyelvre. [173] És eltelve a Szentlélekkel visszatért Babilóniába és a Krisztus iránti szerelem buzgalmában égve megölte a hazájában talált zsidókat, akiket azok helyett, akik Jeruzsálemben halálra ítélték az Urat.

Rövid idő elteltével, midőn az Úr tanítványai a föld különböző égtájai felé indultak, az isteni kegyelem rendelésére a hittől ragyogó két aranyló világító láng, azaz Simon és Tádé, az Úr apostolai Perzsiába indultak. És amikor Babilóniában voltak, miután előztek azokról a földekről néhány mágust, Zaroent és Arfaxatot, akik eltávolították az embereket a hittől hiábavaló szavakkal és csodákkal, az apostolok mindenkinek elhintették az örök élet magvait, mindenféle csodákkal kezdtek el fényeskedni. Ekkor a szent gyermek Eutrópius, megörülve jövetelüknek, azt tanácsolta a királynak, hogy elhagyva a pogányok hamis bálványait, térjen keresztény hitre, amiért kiérdemelné a mennyei királyságot. Mit mondhatnék még? Az apostoli igét követve a király, fia és nagyszámú babilóniai nyomban új életre született a keresztség kegyelméből ugyanezen apostolok keze által. Végül, az egész város megtérése után az apostolok megalapították az egyházat teljes hierarchiájával és Abdiást, az istenfélő tanoktól beoltott hűséges ifjat, akit Jeruzsálemből hoztak magukkal, a keresztény nép püspökévé és Eutrópiust főszerpappá szentelték fel, majd tovább indultak, hirdetni az Úr igéjét más városokban. Minthogy nem sok nap múlva a mártíromság dicsősége által bevégeztetett földi életük, Szent Eutrópius megírta káldeusul és görögül szenvedésüket. Hallván Szent Péternek, az apostolok fejedelmének csodáinak és tetteinek a hírét, aki akkoriban Rómában teljesítette apostoli kötelességeit, teljesen visszavonulva a világtól, megkapva püspöke engedélyét, bár apja tudtán kívül, Rómába indult. És Szent Péter kedvesen fogadta, és maga mellett tartván egy ideig, oktatta az Úr parancsolatairól. Az ő utasítására és tanácsára más testvérekkel Galicia földjére indult prédikálni.

Megérkezvén Saintes városába, látta, hogy nagyon jól veszik körül régi falak, magas tornyok díszítik, nagyon kedvező helyen fekszik, szélességében és kiterjedésben arányos és minden része gazdagságban és készletekben bővelkedik, dúskál szép legelőkben és tiszta forrásokban, egy nagy folyó övezi, termékeny kertek határolják, almáskertek és szőlők, üdvös légköre van, kedves terei és utcái miatt, és sok szempontból szép. És a buzgó ifjú elkezdett gondolkodni, hogy az Úrhoz méltó cselekedet lenne megtenni, hogy e szépséges és jeles város megtérjék a pogányság vétkéből és a bálványok imádásából és alávesse magát Krisztus törvényének. Így hát, terein, utcáin járva állandóan Isten szavát hirdette. A városiak, amint felfigyeltek rá, hogy az az ember idegen volt és amint meghallották beszélni a Szentháromságról és a keresztségről, korábban számukra ismeretlen igékről, miután fáklyákkal égették és hatalmas vesszőkkel megkorbácsolták, felháborodva kidobták a városból. De ő, türelmesen viselve ezt az üldöztetést, egy városmenti hegyen fából kalyibát épített, amiben hosszú időn át lakott. Nappal prédikált a városban, és éjjel imádkozott és sírt abban a kalyibában.

És mivel hosszú idő alatt prédikációival csak keveseket tudott keresztény hitre téríteni, visszaemlékezett az Úr parancsolatára: "És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le." [174] Ekkor újra visszatért Rómába, ahol -- Szent Pétert már megfeszítették -- Szent Kelemen [175], aki már pápa volt, elrendelte, hogy térjen vissza a mondott városba, és terjesztve az Úr tanításait, várakozzék a vértanúság koronájára. Végül, ugyanettől a pápától kapta meg a püspöki méltóságot egyszerre Szent Dénessel [176], aki Görögországból ment Rómába, és a többi testvérrel együtt, akiket a mondott Szent Kelemen küldött téríteni Galliába, megérkezett Auxerre-be. [177] Ott az isteni szeretet öleléseivel és könnyes búcsúzás után Szent Dénes társaival Párizsba indult, és Szent Eutrópius visszatérve Saintesbe teljességgel arra indíttatva, hogy mártíromságot szenvedjen keresztényi buzgalommal eltelve megerősítette önmagát, mondván: "Velem van az Úr, nem félek; mit árthat nékem ember?" [178] Ha üldözőim "megölik testemet, lelkemet nem tudják megölni." [179] "Bőrt a bőrért; de mindent a mije van, odaad az ember az életéért." [180]

Ekkor, állandóan bejárva a városba, megszállottként hirdette az Úr hitét, biztatva alkalmas és alkalmatlan pillanatokban és tanítva mindenkinek Krisztus Megtestesülését, Kínszenvedését, Feltámadását és Mennybemenetelét és mindazt, amit elszenvedni méltóztatott az emberi nem megváltásáért, s nyíltan megmondta mindenkinek, hogy senki sem léphet be az Úr királyságába, hacsak nem született újjá a víz és a Szentlélek által. Éjszakánként, miként korábban, a mondott kunyhóban hált. Így hát prédikációi és az isteni kegyelem azonnali eljövetele által ama városban sok pogányt megkeresztelt. Köztük a keresztvízzel újjászületett a király egyik, Eustellának nevezett lánya. Megtudván ezt atyja, meggyűlölte őt és kivetette a városból. De ő, látva, hogy Krisztus szeretete miatt lett kiűzve, a szent ifjú kalyibája mellett kezdett el élni. Mindazonáltal, lánya iránti szeretete miatt bánkódó apja gyakran küldött hozzá hírvivőket, hogy térjen haza. De ő azt válaszolta, hogy inkább él a városon kívül Krisztus szeretetében mintsem, hogy visszatérjen és beszennyezze magát a bálványimádással. Az apja ekkor, a dühtől elragadtatva összegyűjtötte a város hóhérait, számszerint százötvenötöt, és elküldte őket, hogy öljék meg Szent Eutrópiust és, hogy a lányát vigyék magukkal az atyai házba. Így hát, a hóhérok április 30-án [181], sok pogány kíséretében elmentek az említett kalyibába és először megkövezték a az Úr igen szent ifját, utána lemeztelenítve, botokkal és ólmos szíjjakkal összeverték és végül fejszékkel és baltákkal fejét véve megölték. A mondott lány pedig, néhány kereszténnyel együtt kalyibájában éjjel eltemette, s amíg élt, nem szűnt meg róla virrasztásokkal, mécsesekkel és szent végtisztességgel megemlékezni. Szent halállal eltávozván, elrendelte, hogy a mester sírja mellett egy szabadon álló földdarabon temessék el. Majd később, Szent Eutrópius legszentségesebb testére a keresztények az ő tiszteletére és a szentséges és oszthatatlan Szentháromság nevében nagy és jól tervezett templomot emeltek, amelyben gyakran gyógyulnak ki betegek mindenféle kórból és felemelkednek a bénák, a vakok visszakapják látásukat, a süketek a hallásukat, a démontól megszállottak megszabadulnak. És segélyt nyújt mindazoknak, akik szívükből kérik. Ott vannak kiakasztva a vasláncai és vasgyűrűi azoknak, akik ezekkel voltak megláncolva és Szent Eutrópius megszabadította őket. Ő maga, méltó érdemeivel és könyörgésével érje el az Úr előtt a bocsánatunkat, eltörölje bűneinket, élessze fel az erényeinket, vezesse életünket, életveszélyben ragadjon ki bennünket a pokol torkából, az utolsó ítéletkor csillapítsa le az örök Bíró óriási haragját és a mennyek magas királyságába ragadjon minket: a mi urunk Jézus Krisztus kegyelmével, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik, Úr a századok végtelen századain keresztül. Ámen.

Ezekután, Blayéban [182], a tenger mellett kell kérni Szent Román [183] védelmét, akinek templomában nyugszik Roland üdvözült teste, aki híres nemzetségből származva -- tudniillik Nagy Károly grófja volt és egyike a tizenkét pair-nek --, a hitbuzgalomtól vezetve behatolt Spanyolországba, hogy a hitetlenekkel harcoljon. [184] Akkora volt az ereje, hogy, miként mesélik, három kardcsapással félbevágott egy szirtet, és ugyanígy közepén hasadt szét kürtje, amikor teli tüdőből megfújta. Megrepedt elefántcsont kürtje Bordeaux városában, Szent Severinus [185] templomában van, a roncesvallesi szirt tetejére egy templomot emeltek. Utóbb Roland sok csatában győzte le a pogány királyokat, éhségtől, hidegtől és hőségtől elcsigázva, Isten szerelméért, hatalmas csapásoknak, korbácsütéseknek áldozataként, nyilaktól, lándzsáktól megsebesítve, mesélik, hogy a mondott völgyben, Krisztus mártírjaként végül szomjan halt. Saját társai temették el méltó tiszteletadással szentséges testét Blayéban, a Szent Román templomban. [186]

Bourdeaux városában meg kell látogatni Szent Severinus püspök és hitvalló testét. Ünnepét október 23-án tartják.

Ugyancsak meg kell látogatni a bordeaux-i lapályon a Belín nevű faluban Olivérnek, Gandelbodo fríz királynak, Otgeriusnak, Dacia királyának, Arestianusnak, Bretagne királyának, Garinnak, [187] Lorena hercegének és Nagy Károly sok más harcosának szent mártír testét, akik miután megfékezték a pogány seregeket, meghaltak Krisztus hitéért Spanyolországban. Az ő csodálatos testüket társaik Belínig vitték és ott nagy gonddal eltemették. Együtt nyugszanak hát egy közös sírban, amelyből simogató illat árad, ami meggyógyítja azokat, akik belélegzik.

Utána Spanyolországban meg kell látogatni Szent Domokos hitvalló testét, aki megépítette a kőutat Nájera és Redecilla del Camino között, ahol nyugszik. [188]

Ugyancsak meg kell látogatni Facundus és Primitivus [189] szent mártírok testét, akiknek bazilikáját Nagy Károly emelte és ezeknek a falva mellett fás mezőségek találhatók, ahol, miként mesélik, kivirágoztak a harcosok földbe szúrt lándzsáinak nyelei. Ünnepüket november 27-én tartják.

Utána, León városában meg kell látogatni Szent Izidor püspök és hitvalló vagy tudor tiszteletreméltó testét, aki egy nagyon kegyes regulát vezetett be temploma papjai számára. Tanait elterjesztette a spanyol nép körében és az egész Szentegyházat megtisztelte írásai bőségével.

Végül Compostela városában nagy óvatossággal és gonddal meg kell látogatni Jakab apostol igen figyelemre méltó testét.

Hogy a felsorolt szentek az Isten összes többi szentjével együtt segítsenek bennünket érdemeikkel és könyörgéseikkel a mi urunk Jézus Krisztus kegyelmével, aki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik, Úr a századok végtelen századain keresztül. Ámen.

IX. Fejezet -Szent Jakab, Galicia apostola, városának és bazilikájának adottságairól - Calixtus pápa és Aymeric kancellár

Két folyó közt, amelyek közül az egyiket Sarnak, a másikat Sarelának hívják, fekszik Compostela városa. A Sar napkelet felől, a Monte del Gozo és a város között, a Sarela napnyugat felöl található. [190] Hét bejárata és kapuja van a városnak. Az első bejárat a "Francia kapu"; a második a "Szirtkapu"; a harmadik a "Szerzeteskapu"; a negyedik a "szent Zarándok kapuja"; az ötödik a "Páfrány kapu", ami az Emlékoszlophoz visz; a hatodik az Ugar kapu; a hetedik a Piackapu, amin át a csodálatos bor érkezik a városba. [191]

A város templomairól

Ebben a városban tíz templomot szoktak számolni, amelyek közül kiragyog az első -- a középen található -- a dicsőséges apostolé, Szent Jakab Zebedeusé; a második Szent Péter apostolé, ami szerzetesi apátság, s a "francia út" mellett fekszik; a harmadik, a Ciszternának nevezett, Szent Mihályé; a negyedik, a "Fenyvesnek" nevezett Szent Márton püspöké, ez szintén szerzetesi apátság; az ötödik a Szentháromságé, ez a zarándokok temetője; a hatodik Szent Zsuzsannáé, a szűzé, ami az Emlékoszlop felé vezető úton található; a hetedik Szent Félix mártíré; a nyolcadik Szent Benedeké; a kilencedik, ami Szent Jakab bazilikája mögött van, Szent Pelayó mártíré; a tizedik a Szent Szűz Máriáé, ami Szent Jakab temploma mögött valahonnan a Szent Miklós és a Szent Kereszt oltár között magába a katedrálisba lehet bejutni. [192]

A templom méretei [193]

Santiago katedrálisa ötvenhárom embernyi hosszúságú a nyugati kaputól a Szent Megváltó oltáráig. Szélessége pedig, a Francia kaputól a déliig harminckilenc. Magassága belülről tizennégy embernyi. Senki sem tudja megmondani, mekkora külső hossza és magassága. [194] Ugyanennek a templomnak alul kilenc, felül hat hajója, egy nagyobb kápolnája, amiben Szent Megváltó oltára található, egy szentélykörüljárója, egy hosszúháza és két keresztháza, s egy-egy oltárral nyolc kis kápolnája van. Arról a kilenc hajóról elmondjuk, hogy hat kicsi és három nagy. Az első főhajótól a nyugati kaputól a négy központi pillérig nyúlik, ezek tartják az egész templomot. Jobbról és balról egy-egy kis hajó határolja. Ugyanakkor a másik két nagy hajó a két kereszthajóban található, az egyik a Francia kaputól a kereszthajó négy pilléréig, a második ezektől a pillérektől a déli kapuig tart. Mindkét hajónak két mellékhajója van. Ez a három főhajó a templom tetejéig ér, a hat mellékhajó pedig csak a boltív feléig magasodik. [195] Az összes nagy hajó tizenegy és fél embernyi széles. Amit egy embernyinek mondunk, az pont nyolc arasz. A főhajóban 29 pillér van, 14 jobbról, ugyanannyi balról és van még egy az északival szemközti két kapunál, ami elválasztja a cibóriumokat [196]. Ennek a templomnak a kereszthajójában a Francia kaputól a déli kapuig 26 pillér van, tizenkettő jobbról, ugyanennyi balról és kettő áll benn a kapuk előtt, ők választják el a cibóriumokat a kapuboltozattól. Az apszisban további nyolc sima oszlop áll Szent Jakab oltára körül. A karzati [197] hat mellékhajó ugyanolyan hosszú és széles, mint az alattuk lévő mellékhajók. Egyik oldalról a falak, a másikról pillérek tartják, amik alulról, a főhajóktól emelkednek a magasba, némelyikük kettős pillér, amit a kőfaragók media cindriának mondanak. Fent a hajókban ugyanannyi oszlop van, mint lent a templomban és a karzaton ugyanannyi donga van, mint lent, de a karzati hajókban pillér és pillér közt mindig két, a kőfaragók által cindriának nevezett oszlop van együtt. Végül is ebben a templomban nincs semmiféle repedés vagy hiba; csodálatosan megépített, nagy, tágas, világos, megfelelő méretű, arányos szélességű, hosszúságú és magasságú, csodálatra méltó és kimondhatatlanul nagy mű, és kétszintes [198], mint egy királyi palota. Aki felül halad a karzat hajói között, bár szomorúan másszék fel, megörül és fellelkesül látván ennek a templomnak a ragyogó szépségét.

Az ablakokról

A katedrálisban színes ablakainak száma 63. [199] Az apszis mindegyik oltárának három ablaka van. A templom mennyezetén, Szent Jakab oltára körül öt van, amelyeken keresztül megvilágosodik az apostol oltára. Fenn, a karzaton 43 ablak található.

Az előcsarnokokról

Ennek a templomnak három fő és hét kicsi előcsarnoka van: egyik, azaz a főelőcsarnok, napnyugatra néz; a másik délre, és egy másik vele ellentétben északra; és mindegyik főelőcsarnoknál két bejárat található, mindegyikük két kapuval. Az első kis portikuszt Szent Máriának, a másodikat Szent Útnak, a harmadikat Szent Pelayónak, a negyediket a Kanonokinak, az ötödiket a Kőfejtőnek, a hatodikat ugyanígy Kőfejtőnek, a hetediket a Grammatikusok iskolájának hívják, ez utóbbi az érseki palota bejárata is. [200]

Szent Jakab kútjáról

Amikor mi, franciák be akarunk lépni az apostol bazilikájába, ezt az északi résznél tesszük. Ezen bejárat előtt, az út mellett található Szent Jakab szegény zarándokainak vendégháza. Utána, az úton túl, kilenc lépcsőfokot lemenve, egy átrium. Az átrium lépcsőjének lábánál egy csodálatos kút áll, amihez fogható nincs az egész világon. Szóval, ennek a kútnak a lábához három kőlépcső vezet fel, amelyre egy gyönyörűséges, kerek, öblös medencét helyeztek fel csészeként vagy tálként és ez akkora, hogy nekem úgy tűnt, tizenöt ember fürödhetne benne kényelmesen. Közepéből egy alul vaskos, hétszög alapú arányos bronz oszlop magasodik, melynek tetején négy oroszlán emelkedik, szájukból sugárban ömlik a víz, hogy oltsa Szent Jakab zarándokainak és a város lakóinak a szomját. Ez a négy vízsugár, elhagyva az oroszlánok száját ugyanebbe az alsó medencébe hullik vissza és egy lyukon eltávozva eltűnik a föld alatt. Ugyanúgy nem lehet látni, honnan jön víz, mint ahogy nem lehet látni, hová megy. Ez a víz édes, tápláló, egészséges, tiszta és nagyon jó, télen meleg és nyáron hős. A mondott oszlopon a következő felirat látható bevésve a következő formában, két sorban végig, körbe az oroszlánok lába alatt:

ÉN, BERNARD, SANTIAGO KINCSTÁRNOKA VEZETTEM IDE EZT A VIZET ÉS HOZTAM LÉTRE A JELEN MŰVET AZ ÉN ÉS SZÜLEIM LELKÉNEK MEGMENTÉSÉRE AZ MCLX ÉRÁBAN, ÁPRILIS IDUSÁNAK HARMADJÁN. [201]

A város "paradicsomáról"

Az kút mögött található az átrium vagy miként nevezni szoktuk, a paradicsom, egy kőburkolatú tér, ahol a Szent Jakab jelvények között a tipikus kagylókat árulják a zarándokoknak [202], itt lehet emellett borostömlőt, cipőt, szarvasbőr tarisznyákat, táskákat, szíjakat, öveket, mindenféle gyógyfüveket, egyéb szereket és még sok mindent lehet kapni. A pénzváltók, a fogadósok és az egyéb kereskedők a francia úton találhatók. A "paradicsom" mindkét irányba kőhajításnyira terjed ki.

Az északi kapuról

Ez után az átrium után található Szent Jakab katedrálisának északi, avagy Francia kapuja Ezen két bejárat van a következő szépen kifaragott munkákkal: Minden egyes bejáraton kívülről hat oszlop látható, néhány márványból, mások kőből, három jobbról, három balról, azaz hat az egyik bejáraton és hat a másikon, összesen tehát tizenkét oszlop van. Azon az oszlopon, ami kívül, a fal mellett, a két bejárat között magasodik, ül fenséges trónuson az Úr, jobb kezével áldást osztva, baljában egy könyvet tartva. Trónja körül, mintegy megtartva azt, a négy evangelista áll; jobbja felől faragták ki a paradicsomot, benne ismét magát az Urat ábrázolják, amint Ádámot és Évát felelősségre vonja bűnéért; és balja felől, egy másik ábrázoláson, kiűzvén őket a paradicsomból. Ugyanitt, körös-körül rengeteg szent, vadállat, ember, angyal, asszony, virág és egyéb teremtmények képét faragták ki, amelyeknek lényegét és minőségét nagy számuk miatt nem tudjuk leírni. Mégis, ahogy belépünk a katedrálisba, a baloldali kapun, a timpanonba az Angyali Üdvözletet faragták ki. Itt beszél hozzá Gábriel angyal. Ugyanakkor az oldalajtótól balra az ajtó fölött domborműveken az év hónapjait és sok más szép allegóriát ábrázolnak. A falak külső oldalán jobbról és balról két szilaj, nagy oroszlán néz mindig a bejárat felé, mintha őrködnének. Fenn, az ajtófélfákon négy apostolt látni, mindegyiküket baljukban könyvvel, felemelt jobbjukkal áldást osztanak a templomba belépőknek: Péter a baloldali bejárat jobb, Pál a bal oldalánál áll, a jobboldalin jobbról Jánost, balról Szent Jakabot látni. A szemöldökgerendákból az apostolok fejei felett faragott ökörfejek emelkednek ki.

A déli kapuról [203]

Az apostoli bazilika déli kapuján, miként mondtuk, két bejárat van négy ajtószárnnyal. A jobboldali bejáraton kívülről, első helyen, csodálatosan kifaragva az Úr elfogatása látszik. Ott a zsidók által összekötözött Urat kezeinél fogva egy oszlophoz kötötték, amott szíjakkal megkorbácsolták, amott ül székén Pilatus, mintha ítélne felette. Fönt viszont, egy másik sorban szent Máriát, az Úr anyját faragták ki fiával Betlehenben és a háromkirályokat, akik a gyermek és anyja meglátogatására jöttek, felkínálva neki a hármas ajándékot. Kifaragták továbbá a csillagot és az angyalt, aki figyelmezteti őket, hogy ne térjenek vissza Heródes közelébe. Ugyanezen bejárat ajtófélfáin két apostol van kapuőr gyanánt, egyik jobbról, a másik balról.

Ugyanígy a másik baloldali bejáratnál, szintén az ajtófélfákon másik két apostol van. Az előtérben ezen a bejáraton az ajtóra az Úr megkísértését faragták ki. Az Úr előtt néhány fekete angyal áll, mint a szörnyek, ráhelyezve őt egy templomtoronyra. És néhányan köveket mutatnak Neki, kérve, hogy kenyérré változtassa őket, mások a földi királyságokat mutogatják neki, azt színlelve, hogy neki adják, ha -- amitől őrizzen meg az Isten -- legyőzetve őket imádja. Más, fehér, azaz jó angyalok mögötte állnak, mások meg felette, füstölőkkel imádva őt.

Ugyanezen a portikuszon négy oroszlán látható, egyik jobbra az egyik bejáratnál, a másikuk a másiktól balra. Az oszlop felső részén, a két bejárat között, farukkal egymásnak támaszkodva két újabb szilaj oroszlán áll. Ugyanezen a portikuszon tizenegy oszlop van, azaz öt a jobboldali ajtónál jobbról, ugyanennyi a baloldali ajtónál balról és végül a tizenegyedik a két bejárat közt van, elválasztva a cibóriumokat [204]. Ezek az oszlopok, némelyik márvány, némelyik kő, képekkel, virágokkal, emberekkel, madarakkal, állatokkal szépen díszítettek. Ezek fehérmárvány oszlopok. Nem szabad elfelejteni, hogy az Úr megkísértése mellett egy nő található, kezében tartva kedvese rothadó fejét, amit tulajdon férje vágott le, arra kényszerítve a nőt, hogy napjában kétszer csókolja meg. Oh, mily nagyszerű és bámulatos, mindenkinek továbbadni való büntetése ez a házasságtörő asszonynak!

A felső részen, a négy kapu felett, a templom karzata felé szépen kiemelkedik egy fehérmárvány kompozíció. Ott áll az Úr, balján Szent Péter, amint a kulcsokat tartja kezében, jobbra két ciprus között Szent Jakab és mellette testvére, János áll, de jobbról és balról ott van a többi apostol is. Így hát a fal fenn és lenn, mind jobbra, mind balra virágokkal, emberekkel, szentekkel, vadállatokkal, madarakkal, halakkal és más munkákkal szépen faragott, olyannyira, hogy le se tudjuk írni. A ciboriumok felett négy angyalt látni, mindegyiküket trombitával, amint az Ítélet napját hirdetik.

A nyugati kapuról

A nyugati kapunak két bejárata van, s megelőzi a többi kaput szépségben, méretben és művészetben. Ez nagyobb és szebb, mint a többi és jobban megmunkált, kívülről sok lépcsővel, eltérő és többféle ábrázolásokkal, és többféle márvány oszloppal díszített. Férfiak, asszonyok, állatok, madarak, szentek, angyalok, virágok és eltérő fajtájú munkákkal lett kifaragva. Műve akkora, hogy el sem fér elbeszélésemben. Fent dicséretre méltón kifaragva ábrázolták az Úr szineváltozását, ami a Tabor-hegyen történt. Ott van az Úr egy fehér felhőn, napként ragyogó orcával, ruhája csillog, mint a hó és fenn hozzá szólva az Atya, Mózes és Éliás, akik megjelentek neki, elmondva neki a halálát, amit Jeruzsálemben kellett elszenvednie. Ott van Szent Jakab és Péter és János, akiknek mindenki más előtt megmutatta szineváltozását.

A katedrális tornyairól

Kilenc torony van ebben a templomban, azaz kettő a kút felöli portikuszon, kettő a déli portikuszon, kettő a nyugati portikuszon, kettő a két csigalépcsőn [205], s legnagyobb pedig a kereszthajó fölé, a templom középpontján emelkedik. Tornyaival és a többi csodálatos munkával ragyog dicsőségesen Santiago katedrálisa, ami erős, élő, sötét és nagyon kemény, márványszerű kövekből épült. Belülről különféle módokon festették ki és kívülről nagyon jól fedték le cserepekkel és ólommal. De mindaz, amit elmondtunk részben teljesen kész, részben befejezésre vár.

A katedrális oltárairól

A templom oltárai a következő rendben találhatók: először is, a Francia kapu mellett balról áll Szent Miklós oltára [206]; utána a Szent Kereszté; utána, már az apszisban Szent Fidis szűz oltára következik; aztán Szent János apostol és evangelistáé, Szent Jakab testvéréé; utána az apszis legnagyobb kápolnájában a Megváltóé; ezután Szent Péter apostolé jön, amit Andrásé és Szent Márton püspöké követ utána Keresztelő Szent Jánosé következik. Szent Jakab és a Megváltó oltára közt van Szent Mária Magdolnáé, ahol a zarándokok számára a hajnali misét éneklik. Fent a templom karzatán három oltár található, amelyek közül a legfontosabb Szent Mihály arkangyalé és jobbfelől áll Szent Benedeké, balfelől meg Szent Pál apostolé és Szent Miklós püspöké. Itt van az érsek kápolnája is.

Szent Jakab testéről és oltáráról

Mivel eddig csak a templom jellegzetességeiről beszéltünk, most a tiszteletreméltó apostol oltáráról szólunk. A mondott és tiszteletreméltó katedrálisban nyugszik tiszteletben Szent Jakab egy márvány szarkofágban, egy kiváló, boltozott, jó kidolgozású, megfelelő szélességű sírban, a tiszteletére emelt főoltár alatt őrzött teste. Teste mozdíthatatlan, miként azt tanúsította Szent Teodomir, a város püspöke, aki egykor felfedezte és semmiféle módon nem tudta megmozdítani. Piruljanak el az irigyek a Pireneusokon túl, akik azt állítják, hogy testének egy részét vagy valamelyik relikviáját birtokolják. Itt van teljes egészében az apostol mennyei rubinokkal megvilágított, jószagú és isteni illatszerekkel állandóan tisztelt, ragyogó égi gyertyákkal díszített és angyali ajándékokkal serényen ünnepelt teste. Sírja fölött egy kis oltár van, amit, úgy mondják, az ő tanítványai készítettek és amit később az apostol iránti szeretetből senki sem akart lebontani. Felette van egy nagy és elragadtató oltár, ami öt arasz magas és tizenkettő hosszú és hét széles. Így mértem meg én saját kezemmel. A kis oltár pedig három irányból -- azaz jobbról, balról és hátulról -- van elzárva a nagy által, de szemből úgy nyitott, hogy elvéve az ezüst homloklapot, tisztán lehet látni a régi oltárt. És ha valaki Szent Jakab iránti odaadásból egy takarót vagy egy vásznat akar küldeni, hogy befedjék az apostoli oltárt, kilenc arasz szélest és huszonegy arasz hosszút kell küldjön. Ha viszont valaki az Isten és az Apostol szerelmére egy palliumot ajándékoz, hogy elölről fedje be az oltárt, törekedjék arra, hogy szélessége hét, hosszúsága pedig tizenhárom arasz legyen.

Az oltár ezüst homlokzatáról

A homlokzat, ami az oltár előtt van, arannyal és ezüsttel szépen megmunkált. Közepére az Úr trónusa van faragva, amelyen ott van a 24 vén ugyanabban a sorrendben, ahogyan Szent János, Szent Jakab testvére látta az Apokalipszisben, azaz kezükben citerákat és parfümmel teli arany üvegcséket tartva tizenkettő jobbról, ugyanennyi balról. Középen az Úr ül, mint a fenség trónján, bal kezében az élet könyvét tartva, jobbjával pedig áldást osztva. A trón körül, mintha tartanák, a négy evangelista áll. Jobbról és balról van elrendezve a tizenkét apostol, hárman jobbról az első sorban és hárman felettük. Ugyanígy baloldalt hárman vannak alul és hárman felül. Körülöttük nagyon szép virágok és az apostolok között csodálatos oszlopok vannak. A megmunkálása miatt elsőrendű és ragyogó a homlokzaton felül a következő sorok vannak bevésve:

Második Diego, aki Santiagóban volt prelátus
Csinálta ezt a táblát, amikor öt éve volt püspök
És az apostol kincséből hetvenöt
Ezüst márkát a munka elkészítésére leszámolt

Alul pedig ez a felírás olvasható:

Alfonz volt akkor a király [207], veje pedig Rajmund gróf [208]
Amikor a mondott prelátus befejezte e művet.

Az apostol oltárának mennyezetéről

A cibórium, ami ezt a tisztelt oltárt fedi elragadóan van kívülről és belülről festményekkel, rajzokkal és különböző képekkel díszítve. Négyszögletes, négy oszlopon nyugszik, szélessége és magassága arányos. Belülről az első sorban női alakok, pontosabban a Szent Pál idézte nyolc erény látható. Minden sarokban kettő van és fejük fölül angyalok emelkednek, akik felemelt kezükkel tartják a trónt, ami a cibórium tetején helyezkedik el. A trón közepén található a lábával keresztet tartó Isten Báránya. Annyi az angyal, mint az erény. Kívülről viszont az első sorban négy angyal van, akik harsonáikat megfújva hirdetik az ítéletnapi feltámadást. Ketten elölről vannak az egyik oldalon, ketten hátul a másikon. Ugyanabban a sorban négy próféta van, mindegyik táblácskát tart saját próféciáival; a baloldalon Mózes és Ábrahám, a jobbon pedig Izsák és Jákob.

Az felső sorban körbe ülve jelenítik meg a tizenkét apostolt. Az első felületen, azaz elöl középen ül Szent Jakab, aki baljával egy könyvet tart és jobbjával áldást oszt. Jobbján és balján ugyanebben a sorban egy-egy apostol van. Ugyanígy a cibórium jobb oldalán és bal oldalán három-három apostol, s megegyező módon hátul is három. Legfelül négy angyal ül, mintha az oltárt vigyázná. De a cibóriumnak a tetejéről induló négy sarkára a négy evangelistát vésték fel jelképeikkel. Belülről a cibórium festett, kívülről viszont faragott és festett. Csúcsán kívülről egy három ívű korona emelkedik amire a Szentháromságot faragták. Az első ívről, ami nyugatra néz az Atya alakja emelkedik ki, a másodikon, ami dél-keletre néz, áll a Fiú, s az északra tekintő harmadikon van a Szentlélek. Ezen a koronán egy csillogó ezüstgömb van, amiről egy becses kereszt emelkedik.

A három lámpáról

Szent Jakab oltára előtt Krisztus és az apostol tiszteletére három ezüst lámpa függ. Amelyik középen van, az hatalmas és csodálatra méltóan nagy füstölő serpenyőként van megmunkálva. Hét rekesze van a Szentlélek hét adottságának jelképeként, s ezekre hét gyertyát helyeznek. Ezeket a tartályokat nem töltik meg mással, mint balzsam- vagy mirtusz- vagy szantál- vagy olivaolajjal. A legnagyobb tartály a többi közepén helyezkedik el. Mindegyikre, ami körülötte van kívülről, egy apostol képét faragták. Alfonznak [209], Aragónia királyának, aki, miként mondják, Szent Jakabnak ajándékozta ezt a lámpát, nyugodjék örök békében.

Szent Jakab templomának és kanonokjainak rangja

Szent Jakab oltáránál az egyház püspökén, érsekén, pápáján, bíborosán kívül más nem szokott misét mondani. Ebben a bazilikában általában hét bíboros [210] szokott lenni, akik a magasztos szertartást végzik az oltárnál, tisztjüket több pápa alkotta meg és töltette be, s még Calixtus pápa is megerősítette azt. Ezt a méltóságot, amellyel a Szent Jakab katedrális jó szokás szerint rendelkezik, az apostolra való tekintettel senki sem veheti el tőle.

A katedrális építőiről, munkájuk kezdetéről és végéről

Idős Bernát úr [211] -- jeles mester -- és Róbert volt azon kőfaragó mestereknek a neve, akik elkezdték Szent Jakab katedrálisának az építését nagyjából ötven másik kőfaragóval, kik kitartóan dolgoztak a hűséges Wicarto, a káptalan priorja, don Segeredo, és Gundesindo apát irányítása alatt, Alfonz [212], minden spanyolok királya uralkodásának és Don Diegónak, az élenjáró erős harcosnak és nagylelkű férfiúnak a püspöksége idején. A templomot az MCXVI érában kezdték építeni. [213] Attól az évtől, amikor elkezdődött az építkezés a híres és erős aragóniai király, Alfonz haláláig ötvenkilenc, Henriknek Anglia királyának haláláig hatvankettő, a franciák királya, Kövér Lajos elhunytáig hatvanhárom, és attól, hogy lefektették alapjának első kövét, addig, míg az utolsót is helyre rakták negyvennégy év telt el. Ez a templom attól az időtől kezdve, hogy megkezdték építését, napjainkig virágzik Szent Jakab csodáinak fénye miatt. Benne egészséget adnak a betegeknek, visszaadják a látást a vakoknak, beszédét a némáknak, megnyitják a siketek füleit, egészséges járást adnak a sántáknak, megadják a szabadságot a démontól megszállottaknak, és ami még fontosabb, gondoskodnak a hívek könyörgéseiről, szívesen veszik fogadalmukat, feloldozzák a bűnök kötelékeit, megnyílik az ég azoknak, akik őt hívják, vigaszt adnak a megszomorodottaknak és minden idegen néptől és a világ minden éghajlatából tömegek jönnek ide adományokat hozni az Úr dicsőítésére.

Szent Jakab templomának rangja

És nem szabad elfeledni, hogy a szaracénok földjén lévő érseki város, Merida érseki rangja átköltözött és az apostol szeretetéért és tiszteletére Szent Jakab templomának és városának adta jó emlékezetre méltó Calixtus pápa és ezért felszentelte és megerősítette Compostela apostoli székhelyén, mint első érseket a nemes Diegót. Ugyanez a Diego volt korábban Santiago püspöke. [214]

X. fejezet Szent Jakab kanonokjainak számáról

Ennek a templomnak, a hagyomány szerint 72 kanonokja van, Krisztus 72 tanítványának megfelelően, akik a spanyol egyház tudósának, Szent Izidornak a reguláját követik. [215]

Köztük osztják szét hetente a Szent Jakab oltárának felkínáltakat. Az elsőnek az első héten adják az adományt, a másodiknak a másodikon, a harmadiknak a harmadikon, és utána a többieknek adják, egészen az utolsóig. Beszélik, hogy minden vasárnap, három részre osztják az adományokat, az elsőt a soros kapja, akit illet. A másik, újból egyesített két részből utóbb hármat csinálnak, egyiket a kanonokoknak az élelmükre, a másikat a bazilika építésére, a harmadikat pedig a templom érsekének adják. A Virágvasárnaptól Húsvétig tartó héten viszont a szokásnak megfelelően Szent Jakab szegény zarándokai kapják a kórházban. Sőt mi több, ha beteljesítik az isteni igazságosságot, Szent Jakab oltára adományainak tizedét mindig a menhelyre érkező szegény zarándokoknak kell adni. Minden szegény zarándoknak a Szent Jakab oltárához való megérkezést követő éjszakán teljes ellátást kell kapnia a menhelyen az Isten és az apostol szerelméért. Ugyanakkor a betegeket irgalmasan halálukig vagy teljes felépülésükig kell ápolni. Ugyanígy tesz Szent Leonard is. [216] Amikor megérkeznek oda a szegény zarándokok, ételt kapnak. Általában a város leprásainak kell adni a minden vasárnap hajnaltól a harmadik óráig befolyt alamizsnát.

Ha magának a templomnak valamelyik elöljárója csalást követne el ebben, másra költené az alamizsnát, mint korábban mondtuk, az az ő bűne legyen Isten és az apostol előtt.

XI. fejezet. Arról, hogyan kell fogadni a Santiagóba érkező zarándokokat

A zarándokokat, a szegényeket és a gazdagokat, akik Santiagóba mennek, vagy onnan jönnek egyaránt irgalmasan kell fogadni. Bárki is fogadja őket, szorgalmasan lássa őket vendégül, mert nemcsak Szent Jakabot látja vendégül, hanem az Urat is, az ő szavai szerint, amit az Evangéliumban mondott: "A ki titeket befogad, engem fogad be." [217] Régen sokan hívták ki az Úr haragját, mert nem akarták fogadni a szükséget szenvedőket és Szent Jakab zarándokait. Nantuában, egy Genf és Lyon közti faluban egy bizonyos takácsnak, aki megtagadta Szent Jakab egy zarándokától a kenyeret, hirtelen széthasadt szőttese és a földre zuhant.

Vilanovában Szent Jakab egy másik szükséget szenvedő zarándoka alamizsnát kért az Isten és Szent Jakab szerelmére egy asszonytól, akinek a meleg hamu alatt egy kenyere volt. De ő azt válaszolta, hogy nincsen kenyere és a zarándok ekkor ezt mondta neki: "Bárcsak kővé válna a kenyered!" És amikor ez a zarándok elment ebből a házból és már messze járt, a rossz asszony a hamuhoz ment, hogy kivegye a kenyeret, a kenyér helyén egy kerek követ talált. ő, megbánással szívében a zarándok után indult, de nem találta.

Poitiers városában két nemes francia egyszer Santiagóból tértek vissza pénz nélkül és szállást, vendéglátást kértek Isten és Szent Jakab szerelmére Juan Gautier házától Szent Poorcarióig, de nem találtak. Végül annak az utcának az utolsó házában, egy szegénynél szálltak meg, Szent Porcario temploma mellett. És íme az Isten büntetése, egy fergeteges tűz pusztította el az egész utcát azon az éjjelen, kezdve az első házon, ahol szállást kértek, addig, ahol megszálltak. Nagyjából ezer ház volt. De az, ahol megszálltak Isten szolgái, az isteni kegyelem folytán érintetlen maradt. Amiért is tudja meg mindenki, hogy Szent Jakab zarándokait, mind a szegényeket, mind a gazdagokat megfelelő módon kell fogadni és szorgalmasan ellátni.

ITT FEJEZŐDIK BE SZENT JAKAB APOSTOL ÖTÖDIK KÖNYVE. DICSŐSÉG AZ ÍRÓNAK ÉS DICSŐSÉG AZ OLVASÓNAK. EZT A KÖNYVET FIGYELMESEN KAPTA A RÓMAI EGYHÁZ; HISZ KÜLÖNBÖZŐ HELYEKEN ÍRÓDOTT, AZAZ RÓMÁBAN, JERUZSÁLEM FÖLDJÉN, GALLIÁBAN, ITÁLIÁBAN, NÉMETFÖLDÖN, FRISIÁBAN ÉS FŐKÉPPEN CLUNYBEN.

Jegyzetek

[1] A Kódex eredeti számozásában a Zarándokkalauz az V. könyv volt. A XVII. században kivették belőle a "Pseudo-Turpin-nek" nevezett IV-et (DÍAZ, 233-238 o.). Itt, MORALEJO és BRAVO LOZANO fordítását követve az eredeti számozást követem.
[2] A zarándokkalauz franciaországi útvonalait l. az I. mellékletben.
[3] Puente la Reina (Pons Regine) Navarrai város 24 km-re Pamplonától. Nevét Dońa Mayor, III. (Öreg) Sancho (1000-1035) navarrai -I. Sancho néven kasztíliai- király felesége által az Arga-folyóra építtetett hídról kapta. I. (Harcos) Alfonz (1105-1134) az estellai kiváltságokat adományozta a városnak. Jó földrajzi fekvése, frank telepesei és kiváltságai jóvoltából gyorsan fejlődött. (Las peregrinaciones, t.II., pp.124-125.)
[4] Az 1632 m magas Somport (Summus Portus, Canfranc vagy Portus Asperit) a Pireneusokon átvezető legkönnyebb útvonal, ami összeköti a spanyol Aragón-folyó völgyét a francia Gave d'Aspével.
[5] A középkorban nagy fontosságú Ostabattól (Hostaualla) indultak a zarándokok a Port de Cize hágó felé.
[6] Port de Cize (Portus Cisere vagy Portus Ciserei) hágó köti össze a francia Cize-völgyet Roncesvalles-szel.
[7] A zarándokkalauz spanyolországi szakaszait l. az II. mellékletben.
[8] A felsorolt tizenhárom szakasz eltérő hosszúságú, a legrövidebb (Saint-Michel -- Viscarret) 21 km, míg a leghosszabb (Nájera - Burgos) 85 km. Aymeric a somporti út három szakaszát (27-37-97 km) egyaránt rövidnek nevezi. A compostelai úton pedig ugyancsak "rövidnek" nevezi a 21 km-es első és a 63 km-es utolsó szakaszt. Mindez arra utal, hogy Aymeric nem távolságokat, hanem szakaszokat jelöl. (Las peregrinaciones II. pp. 212-213. és BRAVO LOZANO pp. 93-94.)
[9] Viscarret (Biscarretum, Biscarellus) a navarrai Erro-völgyben található település 33 km-re Pamplonától.
[10] Pamplona (Pampilonai), az ókori Pompaleo, a navarrai hercegség majd királyság székhelye. A városban több zarándokszállás működött. Peregrinaciones, II. pp. 114-115.)
[11] Estella (Stella) navarrai város 45 km-re Pamplonától. A várost 1090-ben Sancho Ramírez (1063-1094) aragóniai király alapította, hogy megkönnyítse a zarándokok útját. (Las Peregrinaciones, II. pp.133-134.)
[12] Nájera (Nagera), város az Alra-folyó mentén. Egy ideig Navarra székvárosa volt, majd Kasztíliáé lett. 1052-ben alapította García (1035-1054) navarrai uralkodó első, a zarándokok ellátásával foglalkozó intézetét. (Las peregrinaciones, t.II. pp.155-156.)
[13] Burgos (Burgas) III. (Nagy) Alfonz (866-910) asztúriai király uralkodása alatt Diego Rodríguez Porcelos kasztíliai herceg (884) által újra benépesített város. A Kasztíliai hercegség majd királyság székhelye.
[14] Frómista (Frumesta) Palencia tartományban található város, ahol a XI. századtól bencés kolostor működött, amely felépítette Kasztília első, Szent Mártonnak szentelt, román stílusú templomát.
[15] Sahagún (Sanctum Facundum, Domnos Sanctos) a zarándoklat eszméjét és a cluny reformot Hispániában elterjesztő bencés rend egyik központja.
[16] León (Legio), az ókori Legio VII Gemina I. Ordońo (850-866) asztúr király helyreállította, majd II. Ordońo ide helyezte a Leóni királyság székhelyét. Kasztília és León végleges egyesülésével, valamint Toledo visszafoglalásával fontossága csökkent.
[17] Rabanal (Raphanellus) a Foncebadón-hágó lábánál álló város 25 km-re Astorgától.
[18] Villafranca (vico Francorum, villa Francorum) kisváros, ami pihenőhelyül szolgált a Cebreiro-hágó elött (Las peregrinaciones, t.I. p.477.).
[19] Lat. "portus montis Iraci".
[20] Cebreiro (montis Februarii) 1290 m magas, Galiciába vezető hágó. Zarándokszállásáról a XII. sz. óta vannak dokumentumok (Las peregrinaciones II. pp. 280-281.)
[21] Tricastela (Tricastella) város Lugo tartományban.
[22] Palas del Rey (Palatium), város Lugótól 35 km-re.
[23] A Pireneusokban francia határ mellett, a Somport hágónál álló Santa Cristina zarándokszállást a Zarándokkalauz negyedik fejezete, egyéb dicséretek mellett, a világ három nagy zarándokszállása közé sorolja. A XI. században alapított az ágostoni regulát követő kolostor a Pireneusokon átkelő zarándokok legfontosabb pihenőhelye volt. (KIVIHARJU, Jukka: Cartulario del Hospital Santa Cristina de Somport, Suomalainan Tiendeakatemia, Helsinki, 1991. p. 9.)
[24] Jaca (Iacca) volt az Aragón hercegség, majd királyság székhelye.
[25] Osturit MORALEJO (p.502.) szerint megegyezik a régi királyi székhellyel, Astorittal.
[26] Tiermas (Termas).
[27] Roncesvalles (Runcievallis) kicsi navarrai település, zarándokmenhelyét 1130 körrül alapították. Közelében állt az 1071 körül alapított Roland Menhely (hospitale Rotolandi). (MORALEJOS, p.503)
[28] Los Arcos (Arcus, Urancia) navarrai település az Ordón-folyó partján, 188 km-re Estellától.
[29] Logrońo (Grugnus) város az Ebro bal partján.
[30] Villaroya (Villa Rubea) település Logrońo tartományban.
[31] Santo Domingo de la Calzada (Sanctus Dominicus) város 48 km-re Logrońótól és 21-re Nájerától. Nevét Szent Domokosról kapta, aki itt települt meg 1014-ben, kolostort alapított és helyreállította a régi, Santiago de Compostelába vezető kőutat (innen a helység és a szent jelzője, a "calzada", kövezett út). Szent Domokos hidat és zarándokszállást épített az Oja-folyónál. (Menéndez Pidal: La Espańa del Cid, Madrid, 1947 /4/, pp.224-225.)
[32] Redecilla (Radicellas) település Burgos tartományban.
[33] Belorado (Belfuratus) város a Tirón-folyó mellett Kasztília és Navarra határán.
[34] Montes de Oca (Nemus Oque) erdős nehezen járható röghegység, Kasztília egykori keleti határa. Legmagasabb hágója a Pedraja (1150 m).
[35] Atapuerca (Altaporca) település 18 km-re Burgostól.
[36] Tardajos (Alterdallia) és Hornillos del Camino (Furnellus) Burgoshoz közeli települések a Hormaza-folyó mentén.
[37] Castrogeriz (Castrasorecia) 45 km-re Burgostól a vizigót Castrum Sigerici helyére emelt település. (Moralejos, p.504.)
[38] Itero del Castillo (Pons Fiteria) Kasztília egykori nyugati határa a Pisuerga-folyó mentén.
[39] Carrión de los Condes (Karrinus) az azonos nevű folyó mentén álló település 18 km-re Frómistától.
[40] Mansilla de las Mulas (Manxilla) település León tartományban.
[41] Obrigo (Obrega) város Leóntól 30 kilóméterre.
[42] Astorga (Asturica) több fontos út kereszteződésében álló püspöki székhely.
[43] Molinaseca (Sicramolina) falu pár kilométerre Ponferradától.
[44] Ponferrada (Ponsferratus) neve arra a vashídra utal, amit a XI. század végén Osmundo astorgai püspök építtetett, hogy megkönnyítse a zarándokok átjutását a Boeza-folyón (MORALEJOS, p.505.).
[45] Cacabelos (Carcauellus) a Cua-folyó partján, Ponferrádától 14 km-re levő település.
[46] Castro Sarracín (castrum Sarracenucium) dombon emelkedő vár 17 km-re Villafrancától, a Valcarce-folyó jobb partján.
[47] Villaus nem azonosított község, Moralejos (p.505.) szerint Villa Urzzal azonos.
[48] Linares del Rey (Linar de Rege).
[49] Mivel Santiago de Compostela környékén nem voltak mészkőbányák, az ezekben bővelkedő Tricastelából a zarándokok szállították a mészkövet Castańeda (Castaniolla) égetőkemencéiig. (LÓPEZ FERREIRO: Historia de la Santa A.M. Iglesia de Santiago de Compostela, t.III, Santiago, 1900, p.27.)
[50] San Miguel (villa Sancti Michaelis).
[51] Barbadelo (Barbadellus). Uría szerint több zarándokszállása lehetett (Las peregrinaciones, III. pp.330-331.).
[52] Puertomarín vagy Portomarin (Pons Minee) település a Mińo partján, amiről a nevét is kapta. Zarándokszállása és Szent Jakab szentelt temploma volt. (Las peregrinaciones, II. pp.335-336.)
[53] Sala de la Reina (Sala Regine) nem azonosított település. (MORALEJOS, p.506.)
[54] Palas del Rey (Palatium Regis).
[55] Labureiro vagy Libureiro (campus Levurarius vagy Leporarius) nevét a mezőn nagy számban található mezei nyulakról kapta. A helyszínen egy zarándokszállás romjai találhatók. (Las peregrinaciones, II., p.341.)
[56] Santiago de Boente (Iacobus de Boento).
[57] Vilanova (Uillanoua) valószínűleg a Santiago de Compostelától 33 km-re levő Arzúa másik neve. (MORALEJOS, p.506.)
[58] Ferreiros (Ferreas).
[59] Vielliard (p.10.) a három zarándokszállást a kereszténység három nagy vallási központjával, Jeruzsálemmel, Rómával és Compostelával azonosítja, s szerinte Mont-Juox (Montis Iocci) az alpesi Nagy Szent Bernát hágóval azonos, s így Rómát jelképezi.
[60] Diego Gelmírez (1065?-1140) 1000-ban választották, nem sokkal a püspöki székhely Iria Flaviából való áthelyezése után, Compostela püspökévé. Nevéhez fűződik a zarándoklat fellendítése és a santiagói katedrális átépítése és érseki székhellyé tétele. (Las peregrinaciones, I. pp.53-54.)
[61] VII. Alfonz (1105-1157) 1111-ben Santiago de Compostelában Galicia királyává koronázták. 1126-tól Kasztília és León királya. A császári címet 1135-től használta, kimutatva ezzel igényét az egész félsziget irányítására.
[62] I. (Harcos) Alfonz., l. a [3]-as lábjegyzetet.
[63] VI. (Kövér) Lajos (1108-1137).
[64] A felsorolt hét személyről alig maradtak fenn adatok. Az út Pabanaltól Puertomarínig történő építéséről nem szólnak más adatok. (LÓPEZ FERREIRO, IV.,p.306.) "Zarándok" Péter emelhette 1120 körül a Mińo hídját, aminek lerombolásáról ugyancsak hiányoznak az adatok. (Las peregrinaciones, II. p.336.) l. még 65-ös lábjegyzet.
[65] Urraca (1080-1126) leóni királynő, első férje, Burgundiai Raymund halála után összeházasodott I. (Harcos) Alfonz aragóniai királlyal 1109-ben. A házasság jogi és személyes ellentétek következtében felbomlott és háborúba sodorta a két országot 1111-től. A harcokban a város és személye javára tett adományokért beavatkozott Diego Gelmírez is. (LACARRA, José María: Alfonso el Batallador, Zaragoza, 1978., pp.51-63.)
[66] Aragón (Aragonus) a Pireneusokban eredő és az Ebróba torkoló folyó.
[67] Runa (Runa) azonosítatlan folyó, Moralejos (p.510.) szerint azonos lehet az Argával (l. még 66-os lábjegyzet).
[68] Arga (Arga) folyócska, ami Puente la Reina és Pamplona mellett folyik.
[69] Río Salado (Rivus Salatus) a Lizarraga-hágónál eredő patak, ami az Argába torkollik. A folyók mérgező voltára történő utalások valószínűleg a szerzőnek a baszkok és a navarraiak iránt érzett erős ellenérzéseinek tudhatók be. (BRAVO LOZANO, p.107.)
[70] Ega (Aiega) az Ebro bal oldali mellékfolyója.
[71] Torras (Turres).
[72] Cuevas (Couas) ma már nem létező település, valószínűleg Viana közelében. (MORALEJOS, p.511.)
[73] Ebro (Ebra) Spanyolország egyik legjelentősebb folyója, egykor Navarra és Kasztília határát jelezte.
[74] Pisuerga (Pisorga) a Duero legfontosabb mellékfolyója.
[75] Carrión (Karriona) a Pisuerga jobboldali mellékfolyója.
[76] Cea (Ceya) az Eslába baloldalról betorkolló folyó.
[77] Esla (Aisela, Astura) a Duero második legnagyobb, jobboldali mellékfolyója.
[78] Porma (Porma). A szóban forgó híd, Puente de Villarente ma is használatban van.
[79] Castillo de los Judíos (castrum Judeorum) a.m. "Zsidóvár".
[80] Torío (Turio) a Piedrafita-hágónál eredő folyó, ami a Bernesgába torkollik León alatt.
[81] Bernesga (Bernesgua) a Pajares-hágónál fakadó folyó Leónban.
[82] Sil (Sil) a Mińo legfontosabb mellékfolyója.
[83] Cua (Cua) a Sil mellékfolyója.
[84] Burbia (Burdua) a Valcarcéval a villafrancai hídnál egyesülő folyó.
[85] Valcarce (Carcera) folyó az azonos nevű völgyben (ualle Carceris), Valladolid és Zamora tartományban Valderaduey néven ismert.
[86] Mińo (Minea).
[87] Labacolla vagy Lava colla (Lavamentula), a.m. "zacskómosó", folyó nyolc kilométerre Santiago de Compostelától.
[88] Monte de Gozo vagy Monxoy (Mons Gaudii), közvetlenül Santiago de Compostela elött magasodó hegy, ahonnan az érkező zarándokok rálátnak a városra.
[89] A Sar (Sar) és a Sarela (Sarela) Santiago de Compostela környékén eredő kicsiny folyók.
[90] Puente del Arga (pontem Arge) nagy valószínűséggel Puente la Reinával azonos, l. [3]-as lábjegyzetet.
[91] Turena (Turonica) régi francia tartomány, fővárosa Tours.
[92] Saintonge (Sanctonenium) francia tartomány, amelynek fővárosa Saintes.
[93] A kódex grungis szavát (VIVELLIARD p.18) a korábbi fordításokat követve "sertésnek" értelmeztem (VIELLIARD p.19., MORALEJOS p.515., BRAVO LOZANO p.32.).
[94] San Juan de Sorde (sancti Iohannis Sordue).
[95] Bayonne (Baiona) a kívül esett a leggyakoribb zarándokútvonalakon.
[96] Az eredeti szöveg sicera szavát a korábbi fordítókat (VIELLIARD p.21., MORALEJOS p.516., BRAVO LOZANO p.33.) almaborra fordítottam. Ezt Bravo Lozano (op.cit. p.111.) szerint az is alátámasztja, hogy egyrészt Baszkföld napjainkban is nagy almabor termesztő, másrészt, hogy a kérdéses szó az "alma" szó mellett található.
[97] A zarándokokat az uralkodók gyakran mentesítették a különböző vámok alól. Sancho Ramírez (1063-1094) aragóniai király felmentette a jacai hágón áthaladó zarándokokat a vám fizetése alól ("de romeuo non prendant ullam causam" (Las peregrinaciones... Documentos y textos, t.III.p.109.) VI. Alfonz, kasztiliai király (1065-1109) 1072-ben teljesen eltörölt mindenféle hágó-vámot a valcarceli hágón (Las peregrinaciones t.I. p.261.) Később, X. (Bölcs) Alfonz (1252-1284) kasztíliai király törvénykönyvében minden, a zarándokokat sújtó adót eltörölt. (ALFONSO X.: Las Partidas, ed.: Varjas de Ponce, París, 1846, Partida I., tit. V., l. 40.) Ennek ellenére a visszaélések, miként a Zarándokkalauzból is látszik, gyakoriak voltak.
[98] Utalás (Harcos) Alfonz aragóniai és navarrai királyra.
[99] A felsorolt három személyről csak bizonytalan adatok léteznek. Raimundus de Solis Raymond-Guillaume de Soule-lal (1040-1062?) lehet azonos. Viviano de Agramontéről nincsenek adatok. San Miguel (Sancto Michaele) vicomtja Saint-Michael-Pied-de-Port, a Somport-hágó franciaországi oldalán fekvő település ura lehetett. (VIELLIARD, p.23.)
[100] A "britániai és a nyugati tenger" (mare Britannicum et occidentale, VIELLIARD, p.24.) kifejezés második tagja a Vizcayai-öbölre, az első pedig az ettől nyugatra fekvő tengerre utal.
[101] Nagy Károly keresztjét más középkori források is említik, de Moralejos (p.518.) kételkedik abban, hogy ténylegesen Nagy Károly emelte volna.
[102] Az eredeti szöveg szerint C.XL milibus, amit Vielliard, cum XL. milibus-ként old fel (p.26.). Moralejos "száznegyvenezerként" értelmezi a szöveget (p.519).
[103] Moralejo szerint (p.520.) ez a "turistaszótár" a legrégibb baszk nyelvemlék. A X. sz-i Glosas Emilianenses-ben azonban már felbukkanak baszk nyelvű töredékek. (lapesa, R.: Historia de la lengua espańola, Madrid, 19805, p.31.)
[104] Aucona - lándzsa. A szó előfordul a XIII. sz-i Poema de Fernán Gonzalez-ben is. (MORALEJO, p.521.)
[105] 2Tim 4.20
[106] Szent Zózimusz (417-418) pápa episztolákat írt Arles kiváltságairól.
[107] Arlesi Szt. Caesarius (470/1-542) Arles érseke. Szegénykórházat, majd női szerzetesi kolostort alapított, amelyet nővére, Szt.Caesaria vezetett. Regula ad Virgines címen női szerzetesi regulát írt. (New Catholic Enciclopedia, t.II.)
[108] Arlesi Szt.Honoratus (?-430) Arles püspöke. Görögországi zarándoklat után testvérével megalapította Lernis kolostorát. 430-ban mártíromságot szenvedett és Alyscampsban temették el. (New Catholic Enciclopedia t.VII.)
[109] Szent Genesius katona és írnok volt Arles-ban, a IV. században. Egy másik, Doicletianus idején mártíromságot szenvedett Genesius a színészek védőszentje lett. Egy harmadik Genesius maradványai Cartagenában pihennek, ez magyarázza a szöveg zavaros voltát. (MORALEJO, p.252.)
[110] Lat. Trenquetalla.
[111] Alyscamps (Ailiscampis) ma is létező temető Arles mellett.
[112] Szent Egyed a középkori Franciaország egyik legnevesebb szentje volt. A tizennégy segítő szent közé számították. A Rhône deltájában általa alpított kolostor fontos zarándokhely lett (Saint-Gilles du Gard). (New Catholic Enciclopedia t. IV.)
[113] Utalás Nagy Károly vérfertőző szerelmeire. (MORALEJO, p.527.)
[114] Az eredeti latin szöveg szerint "Tedet memori quia narrare nequeo", ami Vielliard értelmezésében "Tedet me mori quia narrare nequeo...". Ennek megfelelően Vielliard így is fordítja -"Je regrette de devoir mourir"- (VIELLIARD, pp. 40-41., l. még ibid. 1-es lábjegyzet), azonban Moralejos fordításában a "Me duele no recordar" változat tűnik fel (MORALEJOS p.527.). Ezt fogadja el HERBERS is a Zarándokkalauzból készített válogatásában (HERBERS, Klaus: Der Jakobsweg. Mit einem mittelalterlichen Pilgerführer unterwegs nach Santiago de Compostela, Tübinga, 19903 p.109. 129-es lábjegyzet). Ugyanez a fordítás olvasható Bravo Lozanónál is (BRAVO LOZANO, p.43.).
[115] A latin eredeti két hexameterből áll.
[116] A vers az eredeti latin szövegben két leoninus disztichon.
[117] Az eredeti szöveg trostee (genit. trostea) szavát a korábbi fordítókat (VIELLIARD pp.42-43., MORALEJOS p.529., BRAVO LOZANO p.44.) követve pisztrángra fordítottuk.
[118] A latin szövegben -- valószínűleg tévesen -- megismétlődik a dextera szó ("manu dextera benedictionem innues, et in dextera librum tenens").
[119] Zakariás, 8. 19. (A bibliai idézetek a Károli-fordításból valók.)
[120] Moralejos (p.529.) az "eius duo lapides" kifejezést "négy drágakőre" (cuatro piedras preciosas) fordítja.
[121] ApCsel. 1. 11.
[122] Utalás Sain-Gilestől függő, 1092-ben alapított somogyvári monostorra. (RÓNAI Zoltán: Compostella és a magyarok, Magyar egyháztörténeti vázlatok 3-4 /1995/ 11-26, p.12. és BAUMGARTEN Ferenc: A saintgillesi apátság összeköttetései Magyarországgal, Századok, 40, 1906, p.9.)
[123] VIELLIARD (ibid.) és BRAVO LOZANO szerint Chamaličres-Sur-Loire-ral azonos.
[124] Valószínűleg I.Fülöp (1060-1108), noha santiagói zarándoklatának nincsen bizonyítéka. A Szent Jakab csontjaira és lándzsájára esküt tevő Fülöp Ágost (1180-1222) kronológiailag nem lehet azonos az említett királlyal. (VIELLIARD, p.47. 6-os lábjegyzet.)
[125] Aquitániai Vilmos (?-812).
[126] A három szent 304-ben szenvedett mártíromságot a franciaországi Agdéban (Agatha). (New Catholic Enciclopedia t. . )
[127] Szent Saturninus (Saint-Sermin) Toulouse első püspöke és védőszentje a III. században szenvedett mártíromságot Décius alatt. Szent Caesariustól kezdve az apostolok tanítványának tartják. Kultusza Spanyolországban is elterjedt. (New Catholic Enciclopedia, t. XIX.).
[128] A templomról l. a [154]-es lábjegyzetet.
[129] Szent Fidis (Sainte-Foy) 287-ben szenvedett mártíromságot. (New Catholic Enciclopedia t. III.)
[130] Szent Caprasius valószínűleg 303 október 20-án szenvedett mártíromságot. (Acta Sanctorum okt. VIII. p. 815.)
[131] Conques a középkori vallásos élet egyik központja volt Franciaországban. Itt áll Szent Fidis (Sainte-Foy) temploma. L. még [154]-es lábjegyzetet.
[132] A XI. század második felétől van nyoma Mária Magdaléna relikviáinak vezelay-i tiszteletének. Ennek elterjesztésében nagy szerepe volt az apátnak, a Cluny-reform hívének, az 1037-ben megválasztott Geoffroinak. (DUBY, Georges: María Magdalena, Alianza Editorial, Madrid, 1996, pp.44-45.)
[133] Máté 26, 6-13; János 12, 1-8, Lukács 7, 36-50. A három személyt a nyugati egyházban I. Gerely óta kapcsolják össze. (HAAG, Herber: Bibliai lexikon, Szent István Társulat, Bp, 1989, pp.1162-1163.)
[134] Lukács 7, 47.
[135] Aix-en-Provance (Aquensi) az ókori Aque Sextiae. A XII. század elején elterjedt itt Mária Magdolna kultusza. (DUBY, op.cit. p.48.)
[136] A kolostor hagyománya szerint vezelay-i szerzetes, aki Girard de Rousillón, a IX. század derekán a kolostor alapítójának utasítására ellopta Mária Magdaléna relikviáit. (DUBY op.cit.p.42 és p.48.)
[137] Szent Leonárd valószínűleg a VI. században élt. Legendáját a XI. században szerkesztették. E szerint reimsi Szent Remig tanítványa volt. Tisztelete nagy mértékben Dél-Németországban terjedt el. (New Catholic Enciclopedia t. VIII.)
[138] Ma Saint-Léonard de Noblatnak (Numinis, Naulliacus) nevezett város Limoges mellett Limousinban. Szent Lénárt tiszteletére épített templomát a XI-XIII. században emelték.
[139] Corbigny (Corbiniacum) Vezalay-től 25 km-re dél felé található, 864-ben alapított kolostor. XII. századtól őrzik itt egy Szent Lénárt relikviáit, aki -- a Zarándokkalauz állításával ellentétben -- valószínűleg csak névrokona volt Vezelay védőszentjének. (HERBERS, p.118.)
[140] Zsoltárok, 106.20.
[141] Példabeszédek, 5.9.
[142] Zsoltárok 107, 10.
[143] Zsoltárok 107, 13.
[144] Zsoltárok 107, 16.
[145] Szabadon értelmezve hasonlít a 149. zsoltár 8. vershez.
[146] Tarantói Boemund (1089-1111), Antiochia hercege, Guiscard Róbert (1071-1091) normann uralkodó fia, 1100-ban esett a muzulmánok fogságába, s csak két év múlva szabadult ki.
[147] Ésaiás 49, 9.
[148] A legenda szerint Szent Frontonis Perigueux (Petragoricas) első püspöke volt az I. században.
[149] Szent Frontonius legendája a VII. századtól ismert. Vielliard (p.57.) szerint a perigordi múzeumban található egy rossz állapotú dombormú, amelyen Szent Péter a botját nyújtja át Szent Frontoniusnak.
[150] Vielliard szerint (p.59.) a templomot 1077-ben egy Guinamold nevű szerzetes építette. A leírás alapján az épület hasonlít a jeruzsálemi Szent Sír templomhoz. A templomos rend birtokain Spanyolországban és Franciaországban több hasonló stílusú templom épült (Navarrában a XII. század végi eunatei és a XIII. század eleji Torres del Río-i templom, Segoviában pedig a Vera Cruz templom). (CAMPS CAZORLA, Eduardo: La arquitectura románica en Espańa, Ed. Labor, Madrid, 1935, pp. 192-193.)
[151] Szent Evuricus Orleáns püspöke (379-391). VI és VII. századi dokumentumok neki tulajdonítják a Szent Kereszt templom megalapítását, amely számára Jeruzsálemből Krisztus keresztfájából (lignum crucis) hozott egy darabot. New Catholic Enciclopedia t.
[152] Szent Fulgencius (Claudius Gordianus) az afrikai Ruspe püspöke (467-532), teológus. A fenti idézet valamelyest hasonlít a De Fide ad Petrum című munkájához (in: Corpus Christianorum, Series Latina, t.91, pp. 750-751.) A Szent Izidor idézetet nem lokalizálható. Parga felteszi, hogy, mivel a ruspei Szent Fulgenciust közvetlenül Szent Izidor előtt említik, összetéveszthetik Szent Izidor testvérével, Fulgenciusszal (560?-633), Ecija és Cartagena püspökével. Ez utóbbi volt a szerzője a De ecclesiastic officiis című munkának. (Las peregrinaciones, t.II. p.480.)
[153] Toursi Szent Márton (316-397) Pannóniában született római katona. 371-től Tours püspöke. Számos csodát tett. Tours a Santiagóba tartó zarándokok egyik nagy pihenőhelye volt. (New Catholic Enciclopedia t.)
[154] A ma már nem létező, X. században emelt és 1050 körül átépített toursi templom volt a modellje a zarándok-templomoknak. E típus fő jellemzői dongaboltozatos, latin kereszt alaprajzú épület, sugárkápolnás szentélykörüljárókkal. A Compostelába Franciaországon keresztül vezető négy út mindegyikén állt egy ilyen templom (Toulousban Szt.Sermin, Conquesben Ste-Foy, Limogesben St.Maritál, Toursban a Szent Márton). (SZENTKIRÁLYI Zoltán: Az építészet világtörténete, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Bp, 1980, t.II., p.112.)
[155] Szent Hilárius (315-367) vagy másképpen Szent Vidor szülővárosának, Poitiers-nek volt püspöke (350). Fellépet az arianizmus ellen. (New Catholic Enciclopedia t. )
[156] Miután a 355-ös milánói zsinaton elítélték az arianizmus követőit, hívei térítő tevékenységbe kezdtek Galliában. Szent Hilárius szembeszállt velük, de száműzték. Visszatértekor a párizsi zsinaton (355) Hilárius teljes győzelmet aratott.
[157] A kódex eredeti szövegében Arrius szerepel, felé beszúrva azonban a Leo szó olvasható. (VIELLIARD p. 62.)
[158] Mivel a gyermek megkeresztelés nélkül halt volna meg, teste is, lelke is "meghalt" volna.
[159] Ünnepét január 24-én ülik, mert az előző nap Vízkereszt nyolcadára esik. (MORALEJO, p.540.)
[160] Saint-Jean-d'Angély (Angelicus) város 26 km-re Saintes-től. 1010-ben találták meg Keresztelő Szent János fejét Nagy Sancho navarrai és II. Jámbor Róbert (970-1031) francia király jelenlétében. A város a zarándoklatok eredményeképpen sokat fejlődött. (MORALEJO, p.540.)
[161] Valószínűleg Marcianus (396?-457) bizánci császár.
[162] Szent Eutrópiust Saintes első püspökének tartják.(BRAVO LOZANO, p.127.)
[163] Szent Dionüsziosz Párizs püspöke volt a III. században. A IX. században kezdték összetéveszteni Dionüsziosz Aeropagitával. Ettől kezdve terjedt el tisztelete nyugaton. (New Catholic Enciclopedia t.III.)
[164] Szent Kelement, a negyedik pápát (91-101 vagy 88-97) a hagyomány szerint még Szent Péter szentelte fel. Nemzedékének kimagasló alakja volt.
[165] A két verssor leoninus hexameter.
[166] A latin eredetiben "quem Babilonis admirandus" szerepel, amit VIELLIEARD (p.67.), MORALEJOS (p.524.) és BRAVO LOZANO (p.58.) nyomán emír-re fordítottam. HERBERS (p.126.) szó szerint fordítja a latin szöveget.
[167] Az "In cujus curia" kifejezést Moralejos (p.66.) az "en aquella corte" -" abban az udvarban-ként", míg Bravo Lozano (p.58.) "en la corte" "az udvarban-ra" fordítja. Vielliard (p.67.) megmarad a szó szerinti fordításnál ("ŕ la cour de ce roi").
[168] "...cum innumeris populorum turbis que eum sequebantur, videntes signa que faciebat consecutus est" (VIELLIARD p.66.)
[169] Lukács 9, 10-17; Máté 14, 13-21; Márk 6, 30-44; János 6, 1-13.
[170] Máté 21, 1-11; Márk 11, 1-10; Lukács 19, 21-38; János 12, 12-19.
[171] János 11, 1-46.
[172] János 12, 20-24. A Vulgata eredeti szövegében gentiles szerepel a görögök helyett a görög szövegnek megfelelően.
[173] ApCsel. 2, 1-13.
[174] Máté 10, 14.
[176] Szent Dénes (250 körül) Gallia megtérítője, Párizs első püspöke. A középkorban elterjedt legenda szerint azonos a Szent Pál megtérítette Dionüsziosz Aeropagitával, Párizs első püspökével (ApCsel 17, 34.). A tizennégy segítő szent egyike. (New Catholic Enciclopedia, II.)
[177] Auxerre (Autisiodorum) a III. századtól püspöki székhely.
[178] Zsolt. 118, 6.
[179] Máté 10, 28.
[180] Jób 2, 4.
[181] Ezen a napon tartják Szent Eutrópius ünnepét. (New Catholic Enciclopedia.t...)
[182] Blaye (Blavium).
[183] Afrikai szerzetes a IV. században, Szent Márton tanítványa. Mestere küldte Blayéba téríteni. New Catholic Enciclopedia t.
[184] Nagy Károly 778-ban hatolt be Hispániába a barcelónai emír hívására. Visszavonulás közben ütöttek rajta seregén augusztus 5-én a baszkok és vereséget mértek rájuk. (EPPERLEIN, p.35.)
[185] Szent Severinus (Saint-Seurin) Bordeaux püspöke volt (410-420). Temploma egy gall-római temetőre épült. (New Catholic Enciclopedia t. II.)
[186] A Roland ének szerint a Szent Román templomban lett Roland eltemetve. (BRAVO LOZANO, p.128.)
[187] A Dácia kifejezés Dániára vonatkozik. Arestianus neve a Zarándokkalauzon kívül nem fordul elő. (BRAVP LOZANO p.130.)
[188] L. [32]-es lábjegyzet.
[189] Sahagún városának névadó szentjei. (MORALEJO, p.549.)
[190] L. [89]-es lábjegyzet.
[191] A "Francia kapu" (porta Franciega), mint a neve is mutatja, a "francia útra", azaz a zarándokútra nézett. Jelenlegi neve az "Út kapuja" (Puerta del Camino). A második, a "Szirtkapu" (Penne) a róla elnevezett utcában állt. A harmadik (Subfratibus) a Szent Ferenc utcában, a San Martin Pinario kolostor mellett állt. Neve azokra a szerzetesekre utalhat, akik az egykor itt található vendégházat látták el. A negyedik a szent zarándok kapuja (porta de sancto Peregrino), ami a nagy vendégház közelében állt. Az ötödik, a "Páfrány kapu" (falgueria). A hatodik kapu (Sussanis) nevének eredete vitatott, valószínűleg a latin susannus (ugar) szóból származik. A hetedik -ma is álló- kapu (porta de Macarellis), ami régen az azonos nevű utca végén állt. Viellard (p.85.) szerint a szó az arab mazarí, "tégla" szóból származik. (MORALEJO, pp.550-551., FILGUEIRA VALVERDE, José: Santiago de Compostela, Espasa-Calpe, Madrid, 1932.).A "preciosus Bacchus" kifejezést Moralejo (p.551.) fordítását követve fordítottam "jó borra". Bravo Lozano (p.68.) és Vielliard (p.85.) szó szerint fordít.
[192] A második templomot ma San Pedro de Forának nevezik. A városon kívül állt. A harmadik a jelenlegi San Miguel dos Arcos templom. A negyedik, IX. századi templom nevét az itt egykor található fenyvesről kapta. (A mai épület a XVII. századból való.) A ötödik templom a Carretas és a Huertas utca sarkán állt. A hatodikat Diego Gelmírez püspök emeltette Szent Zsuzsanna teste számára. A hetedik, a ma San Felix de Soloviónak nevezett templom a város legrégibb temploma. A nyolcadik templom mai neve San Benito del Campo. A kilencediket templomot ma is Szent Pelayónak nevezik. A tizedik, IX. században emelt Szűz Mária templom. (MORALEJO, pp.551-553.)
[193] A templom alaprajzát l. a III. Mellékletben.
[194] LÓPEZ FERREIRO (t.III. p..62.) a templom kelet-nyugati hosszúságát 97, észak-déli szélességét 65 és legnagyobb magasságát 22 m-re teszi.
[195] A cindra szót Aymeric háromszor alkalmazza ebben a bekezdésben. A mediae cindrae kifejezés Vielliard szerint (p.88.) máshol nem fordul elő. A cindra szó egyik jelentése az a faszerkezetet, amire a boltívet építik, ugyanakkor lehet a boltív belső íve is.
[196] A ciborii -- baldachin jelentésű -- szót a többi fordítót (VIELLIARD, p.89., MORLEJO p.555., BRAVO LOZANO p.70.) követve, nehéz értelmezhetősége miatt, nem fordítottam le.
[197] A karzatot, azaz a trifóriumot Aymeric palatium ecclesiaenek nevezi.
[198] Moralejos fordításában (p.536.) a latin "dupliciter" (VIELLIARD, p.92.) "kétszeresen épült" (edificada doblemente). Helyesebbnek látszik azonban "kétszintesre" fordítani, mivel akkoriban csak a nagy katedrálisok és egyes paloták épültek így.
[199] Az abszisoknak 15, Szent Jakab oltárának 5, a karzatnak pedig 43 ablaka volt (MORALEJO, p.556.). López Ferreiro (t.III. p.125.) azonban úgy véli, hogy 36 ablak volt a főhajóban, a kilenc sugárkápolnában pedig kápolnánként 3, ehhez a 63-hoz adódna hozzá a karzat 43 ablaka. Így a templomnak összesen 111 ablaka lett volna.
[200] Az első bejáratot azért hívták Szent Máriának, mert rajta keresztül lehetett a Santa María de la Corticela templomba bejutni. A második (Via Sacra) a szentélykörüljáróban volt. A harmadik, a Pelayo kapu, mai neve Puerta Santa. Az ötödik és a hatodik kaput (Petraria) valószínűleg azért nevezik Kőfejtőnek, mert a könyv írásának időpontjában építették a kerengőt. A hetedik az ötödikkel és a hatodikkal szemközt állt. (MORALEJO, p.557.)
[201] 1122 április 11. A hispán érát a félsziget római meghódításától, Kr.e. 38-tól számolták.
[202] A santiagói zarándoklatnak a Csendes-óceán partján található kagylók (concha venera, vieria) volt a jelvénye. A legenda szerint egy, a tengerben fuldokló lovagot Szent Jakab mentett ki a hullámok közül. A lovag kagylóktól borítva lépett ki a szárazföldre. (Las peregrinaciones, t.I. p.556.) Ilyen, ezüstből készített kagylókat használtak a zarándokok jelvény gyanánt. A latin szöveg a crusille piscium szót használja.
[203] Ez a katedrális egyetlen, Aymeric korából napjainkig megmaradt kapuja. A kapu eltér Aymeric leírásától, vagy a szerző figyelmetlensége, vagy a későbbi változtatások miatt. (MORALEJO, p.561.)
[204] A "cibóriumok" itt a beboltozott teret jelölik.
[205] A vites szót Moralejo nyomán (p.563.) fordítom csigalépcsőre.
[206] A kisázsiai (Myra, ma Kemer) Szent Miklós sírja Bariban kedvelt zarándokhely volt. Ő volt a compostelai egyetem patrónusa. (MORALEJO, p.564.)
[207] VI. Alfonz, l. [97]-es lábjegyzet
[208] Burgundiai Rajmund gróf Galícia hercege volt (?-1107).
[209] Harcos Alfonz, l. [3]-as lábjegyzet
[210] A Szent Jakab katedrális bíborosa a "bíboros-presbiter" teljes egészében tiszteletbeli címére utal. (BRAVO LOZANO p.141.)
[211] López Ferreiro szerint (t. III. p.38.) feltételezi, hogy Bernát úr azonos a híres kút építőjével.
[212] VI.(Vitéz) Alfonz, Kasztília (1072-1109) és León (1065-1109) királya.
[213] 1078-ban.
[214] Diego Gelmírez püspök elérte, hogy az évszázadok óta arab uralom alatt álló Mérida (az ókori Emerita Augusta) helyett 1102-től e város legyen az érseki székhely. MARTÍN, José Luis: Santiago: religión, comercio y política, in: El camino de Santiago, Cuadernos Historia 16, n°88, p.6.
[215] A Krisztust követő 72 tanítvány mintájára (Lukács 10,1.) Gelmírez püspök rögzítette 1102-ben a templom kanonokjainak számát. (MORALEJO, p.573.)
[216] Limogesben, Szent Lénárt templomában.
[217] Máté 10, 40.



[ címlap | impresszum | keresés | mutató | tartalom ]