A XVII. század első felében protestáns iskoláink színvonalában jelentős fejlődés ment végbe. A reformáció gyors térhódítása után feleszmélő katolikus egyház is mindent megtett azért, hogy az iskolaügy terén is válaszoljon a protestánsok kihívására. A katolikus iskoláztatás korszerűsítésében kiváló érdemeket szerzett a korszak legkiemelkedőbb egyházi személyisége, Pázmány Péter (1570-1637) esztergomi érsek.
Pázmány - egyházi méltósága mellett - elméleti-gyakorlati közoktatás-politikus is volt. Rendelkezett egy szilárd ideológiai-politikai alapokon nyugvó, egész országra kiterjedő iskolafejlesztési programmal, és az e program megvalósításához szükséges hatalommal, befolyással. Közoktatás-politikus volt abban a korban az előbb említett Apáczai Csere János is, azzal a különbséggel, hogy az ő fejlesztési koncepciója - a megfelelő hatalmi támasz híján - jórészt megmaradt az elmélet síkján. [202]
Pázmány - az egykori jezsuita szerzetes - 1616 novemberében foglalta el az érseki széket. Esztergom akkor már a törökök fennhatósága alatt állt, így Nagyszombat lett érseki székhellyé.
A magyar katolikus egyház új vezetője hazájának és vallásának érdekeit egymással elválaszthatatlannak látta. Nem erőszakos eszközökkel kívánta elérni céljait, hanem elsősorban a közneveléssel, közoktatással. "Éjjel-nappal azon gondolkodom, hogyan lehetne előbbre vinni a katolikus vallást, de nem látok alkalmasabb és hatékonyabb módot, mint hogy neveljük az ifjúságot" - írta 1625-ben a királynak.
Látta, hogy a pasztorációs munkához jól képzett papokra van szükség, ezért nagy gondot fordított a papképzés korszerűsítésére, új intézmények létesítésére. A nép körében tevékenykedő papok képzésén túl, a tehetséges papnövendékek külföldi egyetemjárását is támogatta. Ezzel e tudós papi réteg utánpótlását akarta biztosítani.
1624. május 25-én új papnevelő intézetet nyitott Bécsben, a Pazmaneumot. Hamarosan jól képzett, tudós papok kerültek ki belőle, s jutottak el a királyi Magyarország egész területére. Tizenegy esztendővel később, 1635-ben létesült a - már korábban említett - nagyszombati jezsuita egyetem, melynek teológiai fakultása a hazai papképzés szellemi központjává lett.
Pázmány a világiak felsőfokú képzésére is gondolt. A nagyszombati egyetem "alapozó", filozófiai fakultásán szerzett ismeretanyag megfelelt a korabeli nemség és a polgárság felső rétege számára.
A kétfakultásos egyetem (filozófia, teológia) tudományos fokozatokat is adományozhatott. Ha a bölcsészkar másodéves növendékei eredményes vizsgákat tettek, a baccalaureatus fokozatát nyerték el, harmadév végi sikeres vizsgák esetén pedig a "magister artium" cím birtokosai lettek. A teológiai fakultáson a licentiatus megszerzése után sor kerülhetett a doktori cím odaítélésére is.
Pázmány nagy összeget (hatvanezer forintot) adományozott az egyetem létesítésére. Pauler Tivadar - a Pázmány Péter Tudományegyetem történetéről szóló könyvében - így tudósít az egyetem megnyitásának ünnepélyes ceremóniájáról: "1635. november 13. volt a nevezetes nap, melyen az ünnepély végbement. Az egyetemi tanács és tanulók nagy néptömegektől körülvéve, az alapító bíbornokot [Pázmány Pétert] s számos előkelő vendégét a Szent Miklós-egyházba kísérték. Az egyetemi tanács előtt a pedellus azon, a bíbornok által adományozott ezüst jogart vitte, mely ma is egyetemünk rectorainak jelvénye. [...] A Veni Sancte és nagymise után, melyet a bíbornok mondott, az, szándokai rövid kifejtése után, az alapító és megerősítő okleveleket kihirdette, és az egyetem első rectorának Dobronoky Györgynek, kinek tanácsával az egyetem szervezésénél is élt, átadta." [203]
1667-ben a jogi karon is kezdetét vette az oktatás. Ezt követte Mária Terézia uralkodása idején az orvosi fakultás. (1777-ben Budára, majd 1789-ben Pestre - mai székhelyére - költözött Pázmány egykori egyeteme, a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem.)
Pázmány a katolikus középszintű oktatás korszerűsítését tartotta szem előtt, amikor elősegítette több városi káptalani iskola átalakulását jezsuiták által vezetett gimnáziummá.
Az ő közbenjárása eredményeként oktathattak a jezsuiták Nagyszombatban, Ungváron, Győrött, Sopronban, Szatmáron és Gyöngyös városában. (Pázmány helyzete nem volt könnyű: a Mohács utáni évtizedek királyi Magyarországának területén az egykori városi plébániai iskolák és káptalani iskolák többsége a protestánsok vezetése alá került.)
A korabeli Magyarországon - akárcsak másutt Európa-szerte - intézményes nevelésben csupán a fiúk részesültek. Pázmány Péter jól látta, hogy a nemesi leányok intézményes nevelésének megszervezése már nem halasztható tovább.
Ez a gondolat egyik prédikációjában így fogalmazódik meg: "A leányok jó neveléséből áll főképpen az ország böcsületes állapotja: nemcsak azért, hogy fele az ország lakósinak asszony, hanem azért is, hogy a férfiak jó nevelése nagyrészt az aszszonyoktul való." Jól látta, hogy az anyai nevelés mennyire nem mellőzhető szerepet játszik a gyermekek első nyolc esztendejében: "Aminemű vélekedéseket és erkölcsöket akkor belénk csepegtetnek, azoknak zsinórja után futamodik a többi életünk." [204]
Pázmány szorgalmazására települt meg az angolkisasszonyok apácarendje Pozsonyban 1627-ben, ahol leánynevelő intézetet hoztak létre. Egy évre rá ferences klarissza apácák követték őket.
Az angolkisasszonyok pozsonyi intézetéről Pázmány így írt egyik levelében: "A jó Anyák a legnagyobb épületességgel tanítják a leánykákat jámborságra, jó erkölcsre és nőies foglalkozásokra. (...) Látván ezen anyák intézetének gyümölcsét szándékomban van Nagyszombatban is letelepíteni őket" [205]
Az angolkisasszonyok pedagógiai munkájának sajátos vonásait jól érzékelteti a pozsonyi leányintézet fennmaradt tanterve:I. osztály: bevezetés a napi imába, vallásos dalok, anyanyelvi írás, olvasás, akiknél lehetséges ua. latin nyelven, kézimunka
II. osztály: a vallásos elemek tökéletesítése, felkészítés a gyónásra, katekizmus, anyanyelvű és latin írás, olvasás
III. osztály: a vallási élet további elemeinek megismerése és gyakorlása, felkészülés az első áldozásra, bevezetés az officiumba, bonyolultabb katekizmusrészek magyarázata, további vallásos énekek, latin, ha azt a szülők nem igénylik kézimunka
IV. osztály: hitélet (a katekizmus ismétlése, breviárium, imádságok tanítása, bevezetés a lelkiismeret vizsgálatba, szentek tisztelete, ima és meditáció, erkölcsi nevelés), latin, ha azt a szülők nem igénylik, számtan, amennyiben a szülők arra sem tartanak igényt finomabb kézimunka (pl. aranyhímzés), szombatonként a vasárnapi egyházi liturgiával és a hét szentjeinek életével való foglalkozás, vasárnaponként részvétel a nyilvános templomi vallásoktatásban
A bentlakó növendékek számára mindezen foglalkozások még intenzívebb formában jelentek meg, kapcsolódott hozzá a hangszeres zene, továbbá olyan háztartási ismeretek mint például higiénia, gyógynövényismeret, kenőcsök készítése, minden, ami a háztartásvezetéshez szükséges. [206]
Az érsek figyelmét a népoktatás ügye sem kerülte el. Alapos tervet dolgozott ki az akkor már több mint félévszázados katolikus népiskola (kisiskola) intézményének fejlesztésére.
Mint már láttuk, a népiskolák a XVI. század közepén keletkeztek a falusi-mezôvárosi plébániai iskolák utódjaként. A reformáció-ellenreformáció vallási-társadalmi küzdelmei során új igényként jelentkezett az alsóbb társadalmi rétegek oktatása, iskoláztatása. Katolikusok és protestánsok egyaránt fontosnak tartották, hogy a falvak, mezővárosok, városok lehetőleg minél több gyermekét részesítsék jól körülhatárolt tartalmú oktatásban, nevelésben. A középkortól eltérően tehát - amikor csak a papi pályára készülő fiúkkal foglalkozott a plébániai iskola magisztere - most már megfigyelhető a népoktatás egyfajta kiszélesedése, szétterülése. (Természetesen azt is tudnunk kell, hogy ez a jelenség akkor korántsem jelentett valamiféle "iskolalátogatási kötelezettséget".)
Pázmány iskolakoncepciójának alapvető eleme volt az a követelmény, hogy minden plébánossal rendelkező településen legyen tanító is, még akkor is, ha ott esetleg csak kisszámú katolikus él. A tanító a lelkész első munkatársaként sokrétű pedagógiai feladatkört látott el.
Ennek az elképzelésnek a megvalósítása nem volt könnyű, hiszen a tanító jövedelmének biztosítása nem egy helyen komoly gondot okozott az egyházközség tagjainak. Mindezzel együtt Pázmány munkássága nyomán a korábbi népiskolai kezdeményezések széles körű katolikus népiskola-hálózattá terebélyesedtek.
A főpap közoktatás-politikájának sarkalatos elvei közé tartozott a felekezeti türelem. A katolikus iskolákat látogató vizitátorok nem alkalmaztak erőszakos eszközöket a protestánsokkal szemben. Ugyanakkor Pázmány a Magyarország területén élő nemzetiségek népiskolai oktatását is szívügyének tekintette. Felemelésük, művelésük érdekében sokat fáradozott.
Érdemes felfigyelnünk Pázmány nevelési nézeteinek sajátos vonásaira is. Műveiben, beszédeiben mindenekelőtt az értelemre akar hatni. Szemléletes példák, hasonlatok, ízes, népies ihletettségű képek segítségével győzi meg olvasóit-hallgatóságát: a keresztény erkölcsiség kialakítása nem képzelhető el a logikára alapozott személyes benső meggyőződések nélkül.
Két prédikációja már címében is jelzi pedagógiai témáját ("A fiaknak istenes neveléséről"; "Mint kell a keresztény leányt nevelni"). A magyar nyelvű pedagógiai népszerűsítő irodalom első fecskéi voltak ezek Magyarországon.
A hagyományos tekintélyelvű nevelés elvét fogalmazza újra Pázmány pedagógiai írásaiban.
A nevelés története során az ókortól kezdve ez az elv érvényesült. Ez volt a középkori nevelés jellemzője is, s végső soron a reneszánsz humanista gondolkodói és pedagógusai sem tértek el tőle. Már láttuk, hogy a reneszánsz inkább abban jelentett előrelépést, hogy a tanítás anyagának kiválasztása mellett a gyermek sajátosságaira is ráirányította a figyelmet. A korábbi könyvcentrikus oktatás-művelés egyeduralmát megtörve a moralisták a gyermekek erkölcsi nevelésének fontosságát is hangsúlyozták. Mindezt a tanító és tanítvány humánus, szeretetteljes kapcsolata segítségével kívánták megvalósítani.
A tekintélyt és szeretetet ötvöző pedagógia elve a keresztény nevelés legkiválóbb képviselőinél is jelentkezett, így Pázmány Péternél is. Fontosnak tartotta azt, hogy a szülőt, a papot, a nevelőt és a gyermeket a szeretet köteléke fűzze össze.
Pázmány arra is ügyelt - s ez már új mozzanat -, hogy a gyermek ne a tanári tekintély külsődleges kényszere alatt teljesítse kötelességét, hanem értse meg azok lényegét, szerepét saját nevelésében, fejlődésében. Hitt a ráció erejében, hitt abban, hogy a gyermek értelmére hatva el lehet fogadtatni vele az életét irányító szabályokat, hiszen ezek az ő boldogabb-teljesebb felnőttségét készítik elő.
Pázmány Péter pedagógiájában így tükröződött a XVII. századi nevelés, a korai felvilágosodás értelemközpontúsága, racionalizmusa.