6.3. A tudományok első magyar összegzője: Apáczai Csere János

"Apátzai Tsere János. Kolosvári professor, a filosofiában és a Szent Írás magyarázásában doktor. Származott a Barcaságon Apáca nevű faluból: aki a kolosvári oskolában elsőben, azután a gyulafejérvári, abban az időben szépen virágzó kollégyiomban nagy serénységgel és épülettel tanult." [192]

Az 1767-ben megjelent első magyar irodalmi lexikonból, Bod Péter (1712-1769) "Magyar Athénás"-ából valók ezek a sorok. Az erdélyi magyar protestáns iskolaügy első kiemelkedő alakjának iskolaéveit idézik.Apáczai Csere János (1625-1659) életútja, pedagógiai gondolatai nehezen értelmezhetőek a korabeli Erdély társadalmi, kulturális viszonyainak vázlatos áttekintése nélkül.

Az erdélyi protestáns iskolaügy a XVII. században

Erdély 1571-tôl kezdve önálló fejedelemséggé vált. Az országgyűlés fejedelemválasztó jogát 1606-tól a Habsburgok is elismerték.

Az államvallás 1691-ig a református lett. Az egyházi iskolaügy szervezői itt is - akárcsak a királyi Magyarországon - a kollégiumtípusú iskolák (az ún. "latin iskolák") létesítését tartották elsőrendű feladatuknak. E kollégiumok kezdő évfolyamaiban a kisgyerekek anyanyelven sajátították el az írás-olvasást, de tanítóik ettől kezdve igyekeztek mihamarabb bevezetni őket a latin nyelv rejtelmeibe.

Iktári Bethlen Gábor (1580-1629) 1613-tól 1629-ig volt Erdély fejedelme. Erdély aranykorának nevezik ezt az időszakot, és ha az iskoláztatás fellendülésére gondolunk, ez a megjelölés kiváltképpen találó.

A gyulafehérvári latin iskolát európai színvonalú, nívós akadémiai tagozattal rendelkező kollégiummá kezdte kiépíteni. Alapítványokat létesített, gazdag könyvtárat teremtett, az akadémiára kiváló tudósokat hívott meg. 1622-ben Gyulafehérvárra érkezettMartin Opitz sziléziai költő és irodalomtudós, majd nemsokára követte őt Johann Heinrich Alstedt herborni filozófus-teológus és Johann Heinrich Bisterfeld, nassaui német teológus.

Opitz nem tudott Erdélyben végleges otthonra lelni, de Alstedt és Bisterfeld halálukig ott maradtak és jelentős pedagógiai és egyházpolitikai tevékenységet folytattak. Mindketten annak a német reformátusságnak voltak a kimagasló képviselői, amely egyesítette magában a Bibliára támaszkodó egyszerű, "kegyes" hitet, a klasszikus humanista műveltséget és a széles körű evilági-realista enciklopédikus érdeklődést.

Az enciklopédikus törekvések mélyen gyökereznek a kultúra történetében. A probléma örök: Hogyan lehet az egyre növekvő tudásanyagot a rövidre szabott emberi élet alatt elsajátítani? Már az antikvitásban foglalkoztak a kultúranyagot tömörítő összefoglalási kísérletekkel. Ilyen összegzés például a görögök "enkükliosz paideiá"-ja, ahonnan az enciklopédia szó ered és a közismert "hét szabad tudomány". A XVII. század elején újult erővel tört elő a felhalmozott tudományos ismeretanyag teljes szintézisének igénye. Összefüggő rendszerek alkotására tettek kísérletet, melyekben nemcsak az egyes tudományágak belső struktúráját igyekeztek kialakítani, hanem megpróbálták kimunkálni a tudományok közötti kapcsolatok rendszerét is.

Ilyen - mintegy háromezer oldalas - enciklopédiát alkotott Alstedt (Johann Heinrich Alstedius 1588-1638) herborni tanárévei alatt. Művét a következő szavakkal ajánlotta Bethlen Gábor fejedelemnek, s egyben a gyulafehérvári kollégium tanulóinak: "... a kiváló iskola, amelyet Magasságod pártfogol ebben az egyetlen kötetben fáradság nélkül együtt találhatja mindazt, amit én hatszáz más könyvből csak nagy fáradsággal tudtam összegyűjteni, és amelyet még nagyobb fáradsággal sikerült elrendeznem és a módszer fényességével megvilágítanom. [193]

Bethlen Gábor számos kollégiumi diák ellátásának költségét is magára vállalta, így az akadémiai tagozatot végzett hallgatók külföldi egyetemjárását is támogatta. 1625 körül jelent meg az akadémia fegyelmi szabályzata. Ennek szövegéből kitetszik Bethlen szándéka: elsősorban ne papképző intézmény legyen az "Academico-Gymnasium", hanem a művelt, világi nemes ifjak színvonalas képzésének színhelye. Ezekre a képzett fiatalokra ugyanis a fejlődő-erősödő Erdélyben egyre nagyobb szükség volt az állami élet különböző posztjain. Bethlen Gábor Erdélyében a kollégiumi tanulás-művelődés nem csak a nemes ifjak előjoga volt. Az országgyűlés 1624-ben hozott törvénye elrendelte, hogy meg kell büntetni azokat a földesurakat, akik megtiltják jobbágyaik gyermekeinek kollégiumi tanulását.

Apáczai Csere János életútja

Apáczai Csere János 1625-ben született székely szabadparaszti család gyermekeként. Elemi ismereteket és alapfokú latintudást szülőfalujában,-Apácán szerzett, majd a kolozsvári iskolába került. Kolozsvárott abban az óvárosi református iskolában tanult, melyet Bethlen Gábor intézkedésére hoztak létre. Itteni tanárai közül Porcsalmi András hatott rá leginkább. Ô volt az, aki a felhívta a fiatal Apáczai figyelmét az enciklopédikus ismeretek fontosságára és a tapasztalati (reális) tudományok megismerésének jelentőségére.

"Gyakran megtörtént - írja Apáczai a Magyar Enciklopédiában -, hogy ez a kiváló és alapos képzettségű tudós messze-messze elkalandozott a mesterségek és tudományok magasztalásában, és néhányszor szívélyes közvetlenséggel megmutatta nekem ritka és mélységes műveltségének kitűnő tanújelét, azokat a jegyzeteket, amelyekben maga foglalt össze csaknem minden tudományt. Ugyanakkor pedig engem is őszintén buzdított, hogy idővel majd hasonlót készítsek. Szorgalmát bizonyos mértékben utánozni akarva, írásaiból sok részletet kezdtem kimásolni saját használatomra." [194]

A XVII. század elején a kolozsvári "triviális" latin iskolában - mint a kollégiumok középső szintjén általában - a tanulmányok középpontjában a grammatika-retorika-poétika hármas egysége állott. Olyan humán, nyelvi-irodalmi képzést nyújtott, amely - bizonyos közjogi-alkotmányjogi ismeretanyaggal kiegészítve - elsősorban a hivatali pályák felé igyekvő nemesek igényeinek felelt meg. A természettudományok iránt is nyitott enciklopédikus módszer megjelenése új fejlemény volt Apáczai korában, s az iskolai tananyag gazdagodását-szélesedését eredményezte.

A kolozsvári latin iskola ekkoriban a gyulafehérvári kollégium ún. "partikuláris" iskolája volt. Ugyanazok voltak a patrónusai, mint az anyaintézetnek (előbb Bethlen Gábor, majd a Rákócziak), és a század első felében nem rendelkezett akadémiai tagozattal. Ezért a diákok, ha a grammatikai, poétikai és retorikai osztályok elvégzése után filozófiát és teológiát is akartak tanulni, a gyulafehérvári kollégium akadémiai tagozatára mentek át. Apáczai is ezt tette.

A partikuláris iskolák (partikula = részecske) a XVII-XVIII. századi református kollégiumok, az ún. "anyaiskolák" vonzási körzetébe tartozó kisebb-nagyobb iskolák voltak. A falvak esetében ez elemi iskolákat jelentett, nagyobb vidéki településeken pedig a középszintű latin iskolák is kiépültek. A partikulák élére általában az anyaintézet küldött igazgató-tanárt (mint például Kolozsvárra Porcsalmi Andrást). Az igazgató természetesen magával vitte az "alma mater" tanterveit, tankönyveit, alkalmazta az ott elsajátított módszereket. Többnyire nem is tanított a partikulában rajta kívül felnőtt pedagógus. Munkáját a felsőbb osztályos diákok (a praeceptorok) segítették, akik maguk oktatták alsóbb osztályos társaikat.

Apáczai 1643-1648 között volt a gyulafehérvári kollégium akadémiai tagozatának diákja. A nagyhírűAlstedt ekkor már nem élt, de enciklopédikus felfogása továbbra is elemi erővel hatott Gyulafehérvárott, s ez alól Apáczai sem vonhatta ki magát. Személyes kapcsolatba léphetett viszont az akadémia másik világhírű tanárával, Johann Heinrich Bisterfelddel.

Apáczai így számol be erről a Magyar Enciklopédia bevezetőjében: "Bisterfeldi Henrik János tanítványai közé számláltatván, oly tanítóra találtam az ő érdemes személyében, kiben szinte úgy lángolt a tudományok szereteti, mint az első oktatómban."  [195]

Bisterfeld Angliában és Hollandiában tanult. Alstedthez hasonlóan ő is a természettudományos ismereteket is magába foglaló enciklopédikus tudást tartotta korszerűnek. (Fizikai kísérletei miatt varázsló hírében állott.) A hit és a tudás összeegyeztetésére törekedve azt az elvet fogalmazta meg, hogy senki sem értheti meg igazán a Szentírást enciklopédikus ismeretanyag nélkül. Emellett puritánus-presbiteriánus meggyőződését sem rejtette véka alá, de mindvégig óvatos, diplomatikus maradt. Ezért lehetett a fejedelem bizalmas tanácsadója.

A puritanizmus (a latin puritas = tisztaság szóból) az angol protestantizmuson belül érvényesülő irányzat volt. A XVI. század második felétől kezdve terjedt el. Követői szembehelyezkedtek az anglikán egyházzal, és a tiszta őskereszténységhez való visszatérést sürgették. Legfőbb értékeknek az egyszerűséget, erkölcsi tisztaságot, szorgalmat és takarékosságot tartották. Emberileg elviselhetővé, humánussá akarták tenni az úr és szolga, a földesúr és a jobbágy közötti viszonyt is.

A puritánusok mozgalmán belül két irányzat alakult ki: a radikális independens (ők kényszeríttették ki az angol polgári forradalom alatt I. Károly király bíróság elé állítását) és a presbiteriánus. Ez utóbbi irány képviselői mérsékelt reformokat kívántak. Elsősorban az egyházigazgatásnak a protestánsoknál is kialakuló központosítása ellen emeltek szót. Az egyházközségek, eklézsiák vezetését a nemesek és jobbágyok köréből választott presbiterek kezébe kívánták juttatni.

Míg Bisterfeld óvatos maradt, s a katedráról nem hirdette nyíltan a reformált egyház megújításának szükségességét, annál inkább kiálltak puritánus eszméik mellett a külföldi egyetemekről hazatérő, magyar diákokból lett akadémiai tanárok. Gidófalvi Csulak János és Csaholczi Pap János a nagydiák Apáczainak is tanárai lettek egy-két esztendőre. Gondolataik szenvedélyes viták, beszélgetések során hozzájárultak Apáczai puritánus meggyőződésének kialakulásához.

Az akadémiai tagozat filozófiai és teológiai stúdiumainak befejezése után Apáczait meghívták a marosvásárhelyi latin iskola igazgató-rektori állására. A stallumot nem fogadta el, mivel időközben Bethlen Gábor alapítványának jövedelméből Geleji Katona István erdélyi püspök külföldi egyetemekre küldte tanulni.

Apáczai - korabeli kifejezéssel élve - hollandiai egyetemekre "bujdosott", az akkori idők "minta tőkés államában" folytatta tanulmányait. Franeker, Leyden és Utrecht egyetemein világhírű professzorok előadásait hallgathatta, Harderwijk újonnan alapított egyetemén pedig teológiai doktori címet szerzett.

Hollandiába érkeztekor a korszak legnagyobb filozófusa, a René Descartes (1596-1650) hozta lázba tanaival az egyetemi ifjúságot. Descartes (latinosan: Cartesius) tanait még a szabadelvű Hollandia egyetemein is tiltották, mégis széles körben terjedt. Apáczait is magával ragadta, hamarosan ő is csatlakozott a kartéziánusok táborához.

A XVII. században gyökeresen megváltozott a világról alkotott kép. A középkorra is jellemző Arisztotelész-féle hierarchikus világkép végleg összeomlott, átadta helyét egy mechanikus világgépezet-felfogásnak. A természettudományok a matematikai módszerek segítségével sokat fejlődtek. Descartes módszerének tengelyévé tette a módszeres kételkedést: "cogito ergo sum" - hangzik híres tétele. A kételkedés egyenlő a gondolkodással. Mindenben kételkedhetünk, csak abban az egyben nem, hogy gondolkodunk. S ha gondolkodunk, akkor létezünk is.

A középkor és reneszánsz irracionális, mesés elemekkel átszőtt szemléletmódját így fokozatosan felváltotta az elemző gondolkodás, a racionalizmus.

Amint már láttuk, Apáczai már gyulafehérvári tanulóévei alatt megismerkedett a puritánus eszmékkel. Meggyőződéses puritánussá-presbiteriánussá azonban csak Hollandiában vált. Ez elsősorban Amesius (William Ames 1576-1633 az angol puritánusok Hollandiába menekült vezetője) teológiájának köszönhető. Ez a teológia már nem elvont metafizikai rendszer, hanem gyakorlati tanítás arról, hogyan lehet elsajátítani a polgárság megújhodott puritánus erkölcsét. Emellett "Technometria" című könyve is nagy hatást gyakorolt Apáczaira. Az enciklopédikus jellegű műben Amesius a fizikai munkát és a gyakorlati mesterségeket a humán és reál tudományokkal azonos mélységben tárgyalja.

Apáczai 1651 szeptemberében megnősült. Feleségül vette Aletta van der Maet utrechti polgárlányt. Nem sokkal ezután megérkezett az erdélyi püspök,Csulai György hazahívó levele. "Ám az őszi időjárás mostohasága - írja Apáczai -, és másféle nem csekély súlyú akadályok akaratom és kívánságom ellenére arra kényszeríttetek, hogy a télen át még külföldön tartózkodjam." [196] Feleségével és kis gyermekével 1653 tavaszán indult haza Erdélybe.

Hazatérte után a gyulafehérvári kollégiumba került, ahol a poétikai osztály vezetését bízták rá. A huszonnyolc esztendős fiatal tanár - a kor szokásaihoz híven - beköszöntő beszéddel mutatkozott be. Ennek a nyomtatásban is megjelent előadásnak a címe: "A bölcsesség tanulásáról" (De studio sapientiae). Beszédében nem valamiféle teológiai tételt fejtegetett (ez lett volna a székfoglaló szokásos témája), hanem mindenekelőtt hitet tett Descartes tanai mellett. Ezenkívülkíméletlen kritikával illette a gyulafehérvári akadémia korszerűtlen oktatási rendjét, és egyúttal felvázolta az akadémiai reformra vonatkozó saját elképzeléseit is.

Tanítványai körében, a középiskolai szint poétikai osztályában is túllépett a megszokott tananyagon. Például a szokásos Vergilius mű, a Georgica magyarázatakor nem maradt meg a poétika és stilisztika hagyományos keretei között. E műhöz kapcsolódva - kommentárok, szövegmagyarázatok formájában - korszerű tudományokat: fizikát, csillagászatot és földrajzot tanított, méghozzá olyan érdekesen, hogy a felsőbb osztályos teológus hallgatók is látogatták óráit.

A hamar népszerűvé váló fiatal tanár pályakezdése nagy reményekre jogosított. Tanítványai megszerették, kevésbé sikeres kollégái pedig irigyelték. A kezdettől fogva nyíltan vallott-hirdetett presbiteriánus felfogása sem jelentett számára akadályt. Gyökeresen megváltozott helyzete, amikor - 1655 tavaszán - Gyulafehérvárra menekült Isaac de Basire (Basirius Izsák 1607-1676) angol teológus, a forradalom alatt lefejezett I. Károly angol király egyik udvari papja. Basiriust a fejedelem a gyulafehérvári kollégium vezető professzorává tette.

A teológus professzort saját megpróbáltatásai a puritanizmus minden válfajának esküdt ellenségévé tették. Mindent elkövetett, hogy a fejedelmet, II. Rákóczi Györgyöt a puritánusok ellen hangolja. Apáczaival való összeütközése sem késett soká. 1655 szeptember 24-én - a tanév vége felé - sor került a szokásos disputára, melynek előadója maga Basirius volt. A vitán az udvari előkelők kíséretével maga a fejedelem is megjelent. Basirius beszédében egybemosta a puritanizmus két válfaját, az independentizmust és a presbiteriánizmust. Igyekezett felgerjeszteni a fejedelem s a főurak haragját, mondván: jól vigyázzanak, nehogy rájuk is a lefejezett angol király sorsa várjon. Hiába védekezett Apáczai azzal, hogy ő ugyan presbiteriánus, de nincsenek independens céljai, a fejedelem Basiriusnak adott igazat: "a presbiterianizmus út az independentizmushoz".

A felbőszült II. Rákóczi György megfosztotta Apáczait állásától, s elűzte Gyulafehérvárról. A száműzött tanár - I. Rákóczi György felesége, Lórántffy Zsuzsanna közbenjárásával - a kolozsvári református kollégium élére került.

Hatalmas munkát végzett itt. Tanítványaival - akik között voltak Gyulafehérvárról őt követő diákok is - újjáépítette a tűz által elpusztított iskolát, tanított, tanulmányokat írt, harcolt papi ellenfeleivel, védekezett a rosszindulatú intrikák ellen. A túlfeszített munka felőrölte amúgy is gyenge egészségét. Tüdőbaj ("szárazbetegség") végzett vele 1659 szilveszterén. Fiatal felesége sem sokkal élte túl.

Fő művei

1. Magyar Enciklopédia. Apáczai múlhatatlan érdeme, hogy átfogó szintézisbe ötvözte kora tudományos eredményeit. Hatalmas vállalkozásba fogott: a XVII. század tudományainak teljes körképét igyekezett egy pedagógiailag elsajátítható műveltség-egészbe transzformálni.

Kezdeményezését az tette páratlanná, hogy mindehhez saját anyanyelvét, a magyar nyelvet hívta segítségül. Azt a nyelvet, amely abban a korban még nem rendelkezett a tudományok egyes fogalmait pontosan tükröző szakkifejezésekkel. Apáczainak ezért nyelvújító tevékenységet is kellett végeznie. Új magyar szavakat teremtett, kifejezéseket alkotott.

A fiatal tudós-pedagógus az Enciklopédia jelentős részét még hollandiai tartózkodása alatt írta. Az utolsó fejezeteket már hazulról küldte ki az utrechti nyomdába, ahol 1655-ben (1653-as évszámmal) jelent meg.

A Magyar Enciklopédia művelődéstörténeti jelentősége nem azért kimagasló, mert 11 fejezetében a hagyományos humán tudományokkal egy sorban szerepelnek a fiatal természettudományok. Ez már a korábbi enciklopédiákra is jellemző volt. Új vonás viszont - magyarnyelvűségén túl - az, hogy a vaskos kötet felépítése Descartes tudományelméletét követi:

a) Alapvetés: ismeretelmélet, matematika, geometria, mechanika. Apáczai Descartes nyomán halad, aki szerint a világ anyagi minőség, és leglényegesebb tulajdonsága a kiterjedés. A világ fogalmi úton a matematika és a geometria segítségével ismerhető meg. A világot alkotó "testecskék" (korpuszkulumok) mozgásával pedig a mechanika foglalkozik.

b) Természettudományok: csillagászat, földrajz-fizika-kémia, biológia-fiziológia-pszichológia, állattan-növénytan-ásványtan, városépítés-mezôgazdaságtan. Ez a rész mintegy felét teszi ki az egész műnek.

c) Humán tudományok: történelem, erkölcstan-államtan-iskolaszervezettan. (A történelemmel foglalkozó részben ír az angol polgári forradalom eseményeiről: "Károly angliai királynak a parlamentum fejszével véteté fejét. És azoltától fogva királyt soha nem akarnak állítani.")

d) Teológia: Amesius munkái alapján állította össze.

Az Enciklopédia tizedik része "Az embernek magaviseléséről" íródott, ebben pedagógiai kérdésekkel is foglalkozik Apáczai. A tanítóval szemben igen szigorú követelményeket támaszt:

a) A tanító erkölcsösen éljen, "tanítványainak jó s dicséretes példát adjon".
b) "Elég tudós legyen" hivatalának betöltéséhez.
c) Tudását "jó lelkiismerettel" másoknak is adja át.
d) Tanítványait "mint atyjok szeresse", tanítsa őket "világosan, röviden és teljességesen".
e) Említse meg őket "Isten előtti könyörgésében".
f) Ajándékokon "ne legyen kapdosó".
g) Törekedjen arra, hogy tanítványai "erkölcsét és nyelvét" fejlessze.
h) Szerettesse meg magát tanítványaival.
i) Tanítói munkáját "a külömb-külömb féle elmékhez jól alkalmaztassa". [197]

Apáczait többen bírálták azért, hogy a Magyar Enciklopédia nem önálló alkotás, hanem nagynevű tudósok műveiből összeállítotteklektikus munka. A magyar pedagógus nem is törekedett eredetiségre - ezt többször hangsúlyozza. Érdeme a rendszerbe foglalás és a magyar nyelvre történő fordítás terén egyedülálló.

Jól ügyelt arra, hogy az általa pontosan definiált fogalmak összefüggő rendszerbe illeszkedjenek. Fölé és alárendeltségi viszonyaik alapján könnyen elkészíthető az Enciklopédia fogalmainak rendszertáblázata. (Apáczai könyvében nem találjuk meg a kinyomtatott tabellákat. Az enciklopédiák forgatásában járatos olvasók maguk is elkészítették ezeket a táblázatokat, hogy megkönnyítsék az ismeretanyag áttekintését-rendszerezését.)

Kiknek készült a Magyar Enciklopédia? Elsősorban az erdélyi kollégiumokat befejező nemes ifjak számára, akik humán képzettséggel rendelkeztek ugyan, de a latin nyelvű szaktudományos-természettudományos műveket nem értették. De nemcsak a kollégiumokat végzett földbirtokos nemeseknek írta Apáczai az Enciklopédiát. Fontos szerepet szánt könyvének a kollégiumi oktatásban is.

Egyrészt tudományos kézikönyvként használhatták volna az akadémiai tagozat nagydiákjai, másrészt pedig a kezdő diákok tanítóinak munkáját segítette volna mint "módszertani segédkönyv". Nem tankönyvnek szánta tehát Apáczai e fontos művét, de a különböző iskolafokozatok tanulói és tanítói haszonnal forgathatták.

Tanulságos Apáczai iskolakoncepciója is. A Magyar Enciklopédia előszavában - amelyet még Hollandiában írt - részletesen kifejti elképzelését.

a) Először az anyanyelvű folyékony olvasásra kell megtanítani a gyerekeket, bibliai és világi történeteket tartalmazó könyvek segítségével.

b) Ezután kerülne sor az Enciklopédia egyes fejezeteinek, meghatározásainak feldolgozására. A következô sorrendet javasolja: földrajz, ásvány-, növény- és állattan, erkölcsi, gazdasági és államtani ismeretek, matematika, geometria, fizika, metafizika, logika. Az enciklopédikus ismeretek elsajátítására a kérdés-felelet katekizáló módszerét ajánlja.

c) Nyelvtanulás következne erre: négy nyelv elsajátítását tartja fontosnak. Először a görög, majd a latin, héber és arab nyelv tanulásával kell foglalkozniok a kollégiumi ifjaknak.

Látható: Apáczai elképzelésében a jövő a múlttal alkot egységet. Széles körű enciklopédikus-természettudományos ismeretanyagot kívánt tanítani anyanyelven, erre építette a négy nyelv oktatását. Középső és felső szinten latin nyelvű oktatást tervezett. Ezeken a fokozatokon anyanyelvű tankönyveket nem akart bevezetni.

2. A műveltség elsajátításáról (De studio sapientiae). 1654 januárjában Gyulafehérvárott mondott beköszöntő beszédében Apáczai a tanulmányok sorrendjével is foglalkozott. A hagyományos kollégium szerkezetét kívánta korszerűsíteni, amikor a gyulafehérvári iskola tanulmányi rendjét a következőképpen vázolta fel:

Első szint: magyar nyelvű olvasás és írás, majd latin, görög, héber nyelvű olvasás és írástanulás.

"A második segédtanító - írja Apáczai - tanítsa meg növendékeit elsősorban is anyanyelvükön, azaz a magyar nyelven való olvasásra és írásra. Akik közülük annyira előrehaladtak, hogy folyamatosan olvasnak is, írnak is magyarul, azokat vigye át a latin nyelven való olvasásra és írásra. Ha itt is kiváló eredményt értek el, hasonlóképpen vigye át őket nyomban a görög nyelven való olvasásra és írásra, de itt se állapodjék meg, hanem tanítsa meg őket hasonló módon a héber olvasásra és írásra! "(És bárcsak lehetne az arabra is!) Csakis ilyen előzetes munka után bocsáthatja el és léptetheti elő őket a felsőbb osztályba, szigorú vizsgát tartva a rektorok egyikének jelenlétében." [198]

Második szint: a tanulók írják le a rendelkezésükre bocsátott kézikönyvből (ami lehet a Magyar Enciklopédia is) az enciklopédikus alapfogalmakat, s a fogalmak összefüggéseit szemléltető "tabellákat" (táblázatokat). Az egyes szakkifejezéseket - az anyanyelven túl - latinul, görögül, héberül és - lehetőleg - arabul is el kell sajátítani. (Azért, hogy a fiatal ember megismerhesse a régi arab kultúra értékeit is.)

"A következő osztályban az első segédtanító tanítana a következő módon. Legelőször is gondoskodnia kell arról, hogy a tanulók saját kezűleg lemásolják minden tudomány és mesterség meghatározását és felosztását magyar nyelven, [...] hozzátéve a meghatározásokhoz és felosztásokhoz, ahol csak sikeresen elvégezhető, a latin, görög, héber és esetleg arab szakkifejezéseket is." [199]

Harmadik szint: az előzőek sikeres elvégzése - s a szigorú vizsgák - után az akadémiai tagozaton a diákok választhatnának a következő tudománycsoportok közül: retorika-történelem, logika-metafizika, matematika-asztronómia-zene, fizika-orvostudomány, teológia-jogtudomány.

Apáczai a kollégium akadémiai tagozatának hagyományos filozófia-teológia tudomány-kettősét tehát jelentősen kitágította volna. Ez a specializáció - az enciklopédikus ismeretek tanításával - a polgári igények alapján kialakított iskola képét elôlegezte meg. Mindemellett a négy holt nyelv korai (a Magyar Enciklopédia tervezeténél is korábbi) tanítása a múlthoz kötötte ezt az elképzelést.

Nyilvánvaló, hogy a tudománynak élő, saját egészségét is a tudomány oltárán feláldozó Apáczai saját teherbíró képességét vette alapul, amikor ezt az iskolatípust felvázolta. Az átlagos gyermek és fiatal erejét meghaladja ez a rendkívül túlméretezett ismerettömeg.

3. Tanács. Apáczai átérezhette tanítványai nem csekély gondját, mert segítséget akart nekik adni a tanuláshoz. 1654-ben jelent meg magyarul ez a párbeszédes formában írott mű, teljes címe: "Tanács, mellyet Joachymus Fortius ád Apáczai János által egy tanulásba elcsüggedt iffjúnak". (Joachimus Fortius, azaz Sterck van Ringelberg [1479-1536], flamand humanista, Erasmus jó barátja. Apáczai az ő közismert művét használta fel pedagógiai tanácsai megfogalmazásakor.)

A kis mű voltaképpen az "elcsüggedt ifjú" és Fortius beszélgetése. Apáczai gondolatait ő tolmácsolja, ő próbál lelket önteni, a tanulás keserveitől elkedvetlenedett diákba. A "scholában tekergés", eredményes tanulás nélkül haszontalan idővesztegetés. Apáczai a következő általános elvek követésére buzdítja tanítványát:

a) Tűzz ki magad elé olyan célt, amit még ember el nem ért: "Mert szép dolog a középszerű tudós emberekkel elérkezni, de szebb még a legtudósbakkal egyarányú messze hagyíttani [hajítani], legszebb penig mindeneket fellyülhaladni, és a nagy hegynek oly részében állani, ahova soha senki maga erejéből nem hághatott, s talán soha nem is hág." [200] Ezt a célkitűzést persze nem kell "karó hegyében tőkeszteni" (világgá kürtölni), hiszen ez csak a többiek gúnyolódására adna okot.

b) Az eredményes tanulás érdekében mondj le a világi örömökről, dolgozz lankadatlan szorgalommal. "Megutálván a henyélést, szeresd a munkát. Fuss mindentől, valami az embert kényessé teheti. Hálj örömest száraz deszkán avagy kemény kövön, mint lágy párnán avagy gyenge ruhán. [...] Kerüld valami gyönyörűséget hoz. [...] Egészségedre mindazáltal gondot viselj, mert anélkül dolgodban el nem járhatsz. Állj inkább, mint ülj; fuss, mint menj; soha tudományi fegyveredet kezedből le ne tedd. Az munka között virágzik a virtus. Nem is lehet derekas dolog, úgy tetszik, az, amelyhez fáradság nélkül juthatsz. [...] Az tudomány gyükere keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges."

c) Légy kitartó. Ha kezdetben még nem látszik munkád eredménye, ne csüggedj. "Ha mihez fogsz, és egyelőször nem szolgál, kétségbe ne essél. [...] Ne légyen hát fellette igen nehéz, ha munkádnak foganatját mindjárást nem láthatod. [...] Az medvekölykek hat holnapi [hónapi] korokban kezdnek járni, két holnapnak előtte penig ingyen sem mozognak..."

d) Ne csábítson a pénz, "a gazdagság után vágyódást vesd meg". "Nincsen ritkább, s nincsen is nagyobb dolog, mint igen gazdagnak s igen tudósnak lenni."

e) Örülj a sikernek. De ha kudarcot vallasz, keresd az okát, és változtass magatartásodon. "Ha látod, hogy más fellyülhalad, avagy tudatlanságodért megdorgál, bánkódjál rajta, és annak utánna nagyobbakra verekedjél."

A tanulás módszereit illetően Apáczai az olvasás, a hallás, az elmélkedés a taníttatás és az írás szerepét emeli ki.

Olvasni társaságban érdemes: ha többen vagyunk, segíthetünk egymásnak a szövegek értelmezésében. Ha valami nem világos számunkra, azt rögtön tudakoljuk meg társainktól, tanítónktól. Amit már tudunk, arra igyekezzünk másokat is megtanítani. "Én sokszor sokat olvastam - mondja Apáczai -, melyre ha egy holnap múlva ráfogtál volna, azt sem tudtam volna megmondani, kiket olvastam. De az, kikre másokat valaha tanítottam sok ízbe, azoknak emlékezeteket az halál üti ki fejemből." Ha nem találsz önkéntes hallgatóságot, fizess nekik, "adj valakinek egy vagy két polturát". Kerüld a haszontalan társaságot, az értelmetlen fecsegést. Helyette foglalkozz a tudománnyal: olvass és írj. Írj akkor is, ha az kezdetben nehezen megy. Ha kell, kösd ki magadban: "addig vacsorát semmiképpen nem eszel, hanem ha ennyi s ennyi levelet bé éppen írsz..." Este pedig, elalvás előtt tarts önvizsgálatot: mit olvastál, hallottál, tanítottál és írtál aznap.

4. Az iskolák szervezésének nagy szükségességéről (De summa scholarum necessitate). Gyulafehérvárról elűzetvén, a kolozsvári partikuláris iskolába kerülése alkalmából mondta Apáczai ezt a latin nyelvű beköszöntő beszédét 1656 novemberében. Mindenekelőtt rámutatott az erdélyi protestáns iskolaügy elmaradottságára, hiányosságára: csak nagyon kevés önálló, anyanyelven oktató kisiskolát szerveztek a falvakban, ezért a nép nagy többsége mély tudatlanságban él.

"Ideje hát, hogy felébredj, te álmos, te mámoros, te hályogos szemű magyar nép! Végre, végre ébredj fel az álomkórból, leheld ki magadból Bakkhoszt, kinek folyton áldozol, oszlasd el gyógyírral szemeid homályát! Nézd, szemléld, vizsgáld, milyen forrásból ered tömérdek nyomorúságod, melynek súlya alatt görnyedsz. Drága gyermekeid, hazánk reményei már bölcsőjüktől fogva a tudatlanság feneketlen örvényébe merülnek, és így felnőtt korukban sem látják meg soha a világosságot, sem saját javukat, sem a haza javát. Még egyszer mondom hát, serkenj fel, és állíts alsó iskolákat!" [201]

Sok középszintű, latin iskola van Erdélyben, de ezek többségének nincs folytatása, akadémiai tagozata. A meglevő akadémiákon is csupán bölcseletet és teológiát tanítanak. Ha a kollégiumok az "állam kormányrúdjához" is jól képzett tisztségviselőket akarnak képezni, akkor korszerűbb, szélesebb körű, természettudományokkal bővített ismeret-együttest kell a fiatalokkal elsajátíttatniok.

Erdély nélkülözi a magiszteri és doktori fokozatot adományozó egyetemet - panaszolja Apáczai. Ezért kell a fiataloknak külföldre menniük, ami igen sok pénzt emészt fel. (1658 őszén Apáczai egy részletes tervezetet juttatott el Barcsai Ákos fejedelemhez, amelyben egy erdélyi egyetem tervezését javasolta.)

Kolozsvári beköszöntőjében Apáczai az erdélyi protestáns iskoláztatás szubjektív tényezőkből fakadó hiányosságaira is fölhívta a figyelmet:

  1. A kollégiumok tanulóifjúságának jelentős része nem alkalmas magasabb tanulmányokra. Nem a tudományok szeretete vonzza őket, lusták, képtelenek kitartóan fáradozni a tudás elsajátításáért.
  2. Kevés a kollégiumokban a jó, rátermetttanár. Sokan csak arra várnak, hogy tanári állásukat jövedelmezőbb papi stallummal, állással cserélhessék fel.
  3. A protestáns egyház papjai, akik ugyanolyan képzettséggel rendelkeznek, mint a tanárok (iskolarektorok), többnyire lenézik a felügyeletük alá rendelt tanárokat.
  4. A kálvinista iskolákban a pap mellett még az egyházközség elöljáróságának egy tagja, a kurátor felügyelte a tanár munkáját. Ezek a kurátorok többnyire műveletlen emberek voltak, akik minden újítást elleneztek.

Apáczai erdélyi iskolakoncepciója e beköszöntő beszéd alapján: széles körű népoktatás, hasznos ismereteket nyújtó középiskolák, melyeket színvonalas, egyetemi rangú akadémia tetőz be.

ormanentum

Apáczai a XVII. század elmaradott Erdélyében hiábavaló szélmalomharcot vívott. A feltételek még nem érettek meg arra, hogy nagyszabású elképzeléseit megvalósíthassa. Ami a polgárosult Hollandiában természetes volt, Erdélyben még merész álomnak számított. Apáczainak az iskolaügy reformálására vonatkozó átfogó tervezete a maga korában nem válhatott valóra.