Rákosszentmihály

	A kerület többi részei, Rákosszentmihályt kivéve, nem tekinthetnek vissza Cinkotához hasonló hosszú múltra.  A fentebb
már említett 1259-ben IV. Béla király által kiadott oklevélben szerepelnek a későbbi Rákosszentmihály területén fekvő Nemus és
Nogus nevű földek, melyeket a király Cinkotával együtt a Nyulak-szigeti apácáknak adományozott.  A Szentmihály elnevezés
először Károly Róbert egyik 1335. évi oklevelében szerepel, ekkor már a korábbi Nemus és Nogus nevű földek helyén volt egy kis
település, mely a Szent Mihály tiszteletére emelt templomról kaphatta a nevét (az 1860-as években ennek a középkori templomnak a
maradványai még láthatóak voltak).  A település határa fontos országgyűlések színhelye volt.  Bár nem tudjuk pontosan
meghatározni, hogy hol volt „Rákos mezeje”, de minden bizonnyal a mai Kerepesi út és a Rákos patak kereszteződésénél gyűltek
össze a rendek.  Többek között itt ismerték el királynak Károly Róbertet, itt választották kormányzóvá Hunyadi Jánost, itt kiáltották
királlyá Hunyadi Mátyást.
	A falu az ekkor még nem túl népes Cinkotánál is gyérebben lakott település volt.  A török betörés után teljesen el is
néptelenedett, a XVI. század közepétől a neve is erre utal: Pusztaszentmihály.  A gazdátlanul hagyott értékes földek azonban nem
maradtak műveletlenül, cinkotai lakosok gazdálkodtak rajtuk.  A török kiűzése után Szentmihály előbb  Wattay János, majd 1729-
ben a kor egyik leggazdagabb családjának a Grassalkovichok a birtokába került.  1768-tól a szentmihályi puszta Csömör
közigazgatása alá tartozott.  Az 1860-as évekig a területet szántóföldként és legelőként hasznosították, rajta lakott település nem
volt.  Ekkor Pusztaszentmihály a Belga Bank birtokába került és az 1870-es évek elejétől megkezdődött a terület felparcellázása,
ekkor még mindenféle rendezési elv vagy koncepció nélkül.  A parcellázások során, a kor szóhasználatával élve, telepek jöttek létre:
József főherceg-, Anna-, György-, Árpád- (1927-ben Cinkotához csatolták, mint arról már fentebb szó volt, ez a mai Árpádföld)
Krajcsovics-telep.  
	Az Almássy-telep megszületésében segédkezett Pálffy József, akinek a nevét ma a Pálffy tér viseli.  Talán kevesen tudják,
hogy miért nevezték el róla, éppen azt a területet.  1885 táján ifj. gróf Almássy Pál földbirtokos parcellázásba kezdett, a VIII.
kerületi adóhivatal főnökét, barátját, Pálffy Józsefet kérte, hogy segítsen vevőket szerezni.  Mivel rendkívül előnyös áron lehetett
így telekhez jutni Pálffy szívesen segített és főként barátai közt talált is vevőket.  Az ügyintézés sok munkájába került, de a gróftól
semmilyen fizetséget nem fogadott el, mert mint mondta, barátain, ismerősein segített.  Végül Almássy hálából egy nagyobb
területet (amelyen fekszik a mai Pálffy tér) adományozott neki.  Pálffy József a birtokot azonnal továbbadományozta a község
részére.
	A település fejlődésének, az egész térséghez hasonlóan, hatalmas lökést adott a BHÉV 1888-as megnyitása.  1890-ben már
700 lakosa volt a településnek, eddig szinte kizárólag nyaralókat építettek a környéken.  Ettől kezdve azonban a HÉV közelsége
miatt egyre több budapesti lakos (köztisztviselők, MÁV és postai alkalmazottak) települt ki a fővárosból.  1893-ban a Pusztaszent-
mihályi Közúti Vasút Rt. által üzemeltetett lóvasút összekötötte a cinkotai BHÉV állomást a településsel.
	A századfordulóra 3000 fölé emelkedett a lakosok száma, a telep nevét Rákosszentmihályra változtatták, hiszen már
a régi megnevezés egy ilyen népes közösség lakta falura egyáltalán nem illett.  1902-ben sikerült kiválni Csömör község kötelékéből,
és önálló nagyközségként még dinamikusabb fejlődésnek indult.  Az 1920-as népszámlálás adatai szerint Rákosszentmihálynak
14500 –a tótok lakta Cinkotával ellentétben- szinte kizárólag magyar lakosa volt.  A fejlődés ütemére jellemző, hogy 1910-ben 703
ház állt a nagyközségben, míg 1920-ban már 2444, 1930-ban pedig 2935!
	A fiatal településen élénk közösségi élet alakult ki.  1902-ben megkezdték a katolikus templom építését, hamarosan
megnyílt az első polgári iskola, megszervezték az első önálló községi orvosi állást, majd önálló járványkórházat hoztak létre,
községháza építésére kölcsönt vettek fel, közvágóhidat és temetőt hoztak létre.  A ’30-as évek végéig több helyi újság működött.
1912-ben megindult a BHÉV rákosszentmihályi vonala, mely a lóvasutat váltotta fel és tette még kényelmesebbé a fővárosba jutást.

	A XVI. kerület kialakulása	Cinkota		Sashalom	Mátyásföld	A kerület Budapesthez csatolása