Cinkota


	A legrégebbi írásos emlék amely Cinkotát említi 1074-ből maradt ránk.  A krónika Salamon király és Géza és László
árpádházi hercegek közti csatát írja le.  Ebben Cinkota még, mint „zyngota major” szerepel.  Itt valószínűleg hercegi udvarház
lehetett, ahol Géza és László megpihentek. Állt már az Árpádkori templom is, ami a mai evangélikus templom nyugati szárnyát
adja.  A feltárt templomfalak kövei 1050 és 1150 közötti építkezésre utalnak, tehát már ekkor élt itt egy kis keresztény közösség,
melynek a templom nem csak az istentiszteletek színhelyéül szolgált, hanem védelmet is jelentett a lakosok számára.  A toronyból
megfigyelték a környéket és a félrevert harang hangjára a lakosok bemenekülhettek a védelmet jelentő falak közé.
	Az első okleveles adat amely a terület létezését bizonyítja a tatárjárás után jelent meg: 1241-ben a muhi csata után az
átvonuló tatár hadak ezt a részt is elpusztították.  Az 1259-ben a település a Nyulak-szigeti (mai Margit sziget) apácák
birtokába került, az erről szóló oklevélben a terület elnevezése „terra Scyngata”.  A név eredete kétséges, valószínüleg magyar
elnevezés és a Szín személynév és a  birtokos személyraggal ellátott gát főnév összetételéből ered: Színgáta.  Mások szerint
fenyvesrigót jelent a név, némelyek pedig besenyő eredetűnek tartják és szerintük temetővárat jelent.  Ez után több oklevélben is
előfordul Cinkota neve.  1265-ben a Pesthez tartozó Kőérföldet csatolják a faluhoz.  A falu a XV. Század végén már fontos
település volt a Pestről Hatvan felé vezető országút mentén, valószínűleg már ekkor állt a Nagyicce fogadó Cinkota határában.
	A néphagyomány több a cinkotai nagyicce eredetéről szóló mondát megőrzött.  A történetek meglehetősen hasonlóak, az
egyik változat a következő:  A cinkotai plébános a dömösi prépostságért folyamodott a királyhoz, aki azt mondta, ha feljön hozzá 
Budára és megfelel három kérdésére, akkor megkapja.  A plébános nagyon megijedt, de a részeges kántor elvállalta, hogy a király 
színe elé járul.  Mátyás király a következőket kérdezte az álplébánostól:
	- Hol kél fel a nap?
	- Felségednek Budán, nekem Cinkotán – válaszolta a kántor.
	- Mennyit ér a király?
	- Ha Jézust 30 ezüstért adták el, akkor a király is megér 29-et.
	- Mit gondol a király?
	- Felséged azt hiszi, hogy a cinkotai plébánossal beszél, pedig én nem vagyok pap, hanem kántor.– szólt a furfangos
kántor.
A király jutalmul neki akarta adni a dömösi prépostságot, de nem fogadta el, hanem azt kérte, hogy kétszer akkora legyen cinkotán
az icce, mint máshol.  Úgy is lett, de bár a kántor agyafúrt volt, az árat elfelejtette megállapítani, így az is kétszer akkora lett…
Az icce a középkorban széles körben használt űrmérték volt és való igaz, hogy Cinkotán kétszer akkora (1,68 liter) volt mint
máshol (0,84 liter).  
	A 150 éves török uralom alatt a terület a budai szandzsákhoz tartozott, a pesti náhijébe.  Az itt lakóknak komoly terhet 
jelentett, hogy mivel a török-magyar határzónában éltek, mindkét részre adóztak.  Azonban a török adóösszeírásokból pontos 
adatokkal rendelkezünk a korból a lakosság számára és az általuk termelt terményekre vonatkozóan.  A fizetett adótételekből tudjuk, 
hogy búzát, babot, lencsét, kendert, káposztát termeltek, valamint a hordóadó utal a bortermelésre is.  1546-ban 39 családfő és 9 
nőtlen férfi élt Cinkotán, ez a század során alig változott.  Tendenciaként lassú fogyás figyelhető meg, mely az állandó harcokkal
magyarázható.  Pest és Buda visszafoglalásáért folyó harcok során a település teljesen elpusztult. 1690-ben Cinkota már pusztaként
szerepel a feljegyzésekben.  
	A falut 1699-ben új földesura, Beniczky Tamás váci kapitány, építtette újjá.  Elsősorban felvidéki, evangélikus vallású
tótok (szlovákok) települtek le a korábban színmagyar faluban.  Vonzotta őket a többévi adómentesség, alacsonyabb úrbéri teher
és a jó termőföld.  A kedvező lehetőségeket sokan kihasználták és a falu hamarosan benépesedett és fejlődésnek indult.  1709-ben
felépült az első iskola.  A Beniczkyek a század vége felé egyre jobban növelték a lakosság terheit, ezen még Mária Terézia úrbéri
rendelete sem segített, hiszen azt a földesúr csak annyira tartotta be amennyire épp gondolta.
	A XVIII. század elején épült a cinkotai evangélikus templom.  Egyes falrészletei az Árpádkori templom maradványaiból 
vannak.  Az épület gótikus részei pedig valószínűleg a település középkori templomának maradványai.  Sajnos a török pusztítás
miatt csak a templom maradt meg ebből az időből, más műemlék alig található a mai kerületben.  Az akkori Cinkota határában, a 
mai Sashalom területén, áll a Cziráki kastély.  Elképzelhető, hogy sokan nem ezen a néven ismerik, hiszen legalább tíz különböző 
elnevezése él a köztudatban, többek között Festetics-kastély, hiszen Festetics János építette 1792 és 1799 között. Grassalkovich-
kastély, sokáig a Grassalkovichok birtoka volt. Gizella-kastély, mert állítólag itt állt a középkorban egy királyi vadászház, és Gizella
királyné is szívesen járt ide. Bár ez sokak szerint csak népi hagyomány, mely abból ered, hogy Zsivora György a tornác fölötti 
timpanont Z.G. monogramjával látta el, és az emberek ebből szerettek volna Gizellára következtetni.  A kastély sokáig siralmas 
állapotban volt, de szerencsére a közelmúltban egy tehetős család megvásárolta és az épület rangjához méltóan helyreállította.
Bár a nagyközönség számára természetesen nem látogatható, hiszen lakásként használják, de kívülről is szemet gyönyörködtető,
hogy ez az értékes műemlék újra eredeti fényében csillog.
	Vályi András Magyar Országnak leírása című művében 1796-ban a következőket írta: „Czinkota. Tót falu Pest
Vármegyében, földes Ura Beniczky Uraság, lakosai evangélikusok, fekszik Pesttől két órányira…”.  A fenti idézet segítségével
egy kicsit jobban megérthetjük a kor viszonyait.  A település, mely kevesebb mint száz évvel később már a fővárossal szoros 
szimbiózisban működött együtt, ekkor még jelentős távolságra feküdt Pesttől.
	A XIX. század közepére a lakosok száma több mint 1000 főre duzzadt.  Az 1867-es kiegyezés után a főváros jelentős
fejlődésnek indult, 1873-ban létrejött Budapest.  Ekkor még Cinkotán és környékén kizárólag mezőgazdaságból éltek.  A gyáripar
Budapestre koncentrálódott és az itt tapasztalt fellendülés jelentős befolyást gyakorolt a környező települések életére is.  Cinkotáról
is egyre többen vállaltak munkát Budapesten, azonban a település agrárjellege nem változott.  Mindössze néhány helyi iparos volt: 5
csizmadia, 3 asztalos, 2 takács, egy-egy kádár, kerékgyártó, kovács, lakatos, szatócs.  A több mint ezer lakoshoz képest valóban
elenyésző.  A többség bejárt a fővárosba piacozni, tejet, zöldséget, gyümölcsöt árultak, így nagyban hozzájárultak a világvárossá
váló Budapest élelmiszer ellátásához.
	A környék fejlődése szempontjából nagy fordulatot hozott a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) által 1888-ban
megnyitott helyiérdekű vasútvonal, melynek szerelvényei a Keleti pályaudvartól Cinkotáig közlekedtek.  A vasút, mely a következő
évben a Budapesti Helyiérdekű Vasút Rt. Tulajdonába került, jelentősen közelebb hozta a mellette fekvő településeket a fővároshoz,
és hatalmas lendületet adott fejlődésüknek.  Ennek eredményeként a korábban Cinkotához tartozó településrészek váltak ki: 1923-
ban Sashalom, majd 1933-ban Mátyásföld.  Ezzel szemben viszont a korábban Rákosszentmihályhoz tartozó Árpádföldet
Cinkotához csatolták.  1930-ra Cinkota lakossága 5500 fő fölé duzzadt, de a település továbbra is megőrizte falusias jellegét.


A XVI. kerület kialakulása	Rákosszentmihály	Sashalom	Mátyásföld	A kerület Budapesthez csatolása