A kerület Budapesthez csatolása

	A négy (Árpádföldet általában nem szokták külön említeni) település tehát meglehetősen különböző adottságokkal
rendelkezett a XX. század ’30-as éveiben.  Adott volt Cinkota, mint a legnagyobb múltra visszatekintő, falusias jellegű település,
lakosai főleg mezőgazdaságból éltek.  Valamint a három fiatal község rendezett, egyenes utcákkal, friss parcellázásokkal, új
közintézményekkel.  Sashalmon laktak a legszegényebbek, hiszen itt voltak a régi hadifogolytábor területén a nincstelenek, de a
többi lakos is szegényebb tisztviselők közül került ki.  Rákosszentmihályon valamivel módosabbak laktak, míg a mátyásföldi villa-
negyed ekkor még főként a közép- és felsőosztály üdülőövezete volt.  A települések fejlődésüket, sőt létrejöttüket a BHÉV meg-
épülésének köszönhették.  A vasút kötötte őket egymáshoz és Budapesthez is.
	Már a második világháború előtt is felmerült a Nagy-Budapest gondolat keretében, hogy a fent említett településeket a fő-
városhoz kellene csatolni.  Ennek oka volt, hogy bár az itteni telepek nem voltak az alvótelepülések tipikus példái, a lakosok mégis
ezer szállal kötődtek Budapesthez, többségük a városból költözött ki.  1950. január 1-jén Budapest XVI. kerületeként a főváros
része lett.  Arculatát szerencsére amennyire lehet sikerült megőriznie, nem vált betondzsungellé, a pesti oldal talán legzöldebb
kerülete maradt az elmúlt ötven évben is… (De ez már egy másik történet.)

	A XVI. kerület kialakulása	Cinkota		Rákosszentmihály	Sashalom	Mátyásföld