2.
Kiván nyugodalmat vers, és Historia,
Nem haragos Mársal lakik Musak fia,
Hangas Dob, Trombita Apollot nem hija
Vers chinlásokrul hartzrra, s’ viadalra:

3.
Engemet penig midön irom ezeket,
Márs haragos Dobja, s’ Trombita fel-zörget,
Ihon hoz házamban füstölgö üszöget
Kanisai Török, óltanom kel eztet;

4.
Még sém tanáchtalanul keztem munkamat,
Tuduán ez dologhoz nagy tartozásomat
Nem röjtöm Istentül vett Talentumomat,
Kézzelis, ha lehet, köuetem Atyámat.

5.
Fárathatlanul Ali Kurt forgolodik,
Harom helyen tüle nagy sántz chináltatik,
Az honnan Agyukkal Sziget-vár lövetik,
Nappal és éjelis bástyáia töretik.

7.
De Zrini Deli Vidnak igy beszél vala:
Az ki az szerenchét meg nem Zabolázza,
Hanem mindent el-ereszt éles szájára,
Végtéreis veszélyre aztot ragadgya:

8.
Még mind eddig szerenche mi velünk tartot,
Isten kegyelmébül gyözödelmet adot;
De mivel forgando, ha kezd adni hátot,
Egyszer s’ mind ránk burit veszélyt, s’ árto habot.

9.
Hidgyed nem heában nyugottam én it ben,
Nagy dolgokat forgattam gondos szüvemben,
Ha Törökök el biznák magok ez helyben,
Akarnám gondolnák, vagyunk félelemben:

10.
Akkor véletlenül mi reájok mennénk,
Kárt, és veszélyt nagyot köztök chelekednénk,
Az alat Chászárnak talán hirt küldhetnénk,
S-talán tüle hamaráb meg-segittetnénk.

11.
Igen javallá Vid az Ura tanáchát,
Es leg-ottan mindgyárt föl ajánlá magát:
Ha akarod Uram én fáratságomat
Erted nem restellem, sem vérem-hullását,

13.
Edes Vitéz szolgám (igy felele Zrini)
Nem kel te vitézségedben kételkedni;
De te néked Szigetet el nem kel hadni,
It én velem eggyüt kel aztot örizni:

14.
Talán rendelt Isten mást erre dologra,
Ki keueseb kár nélkül ezt föl vállallya.
Zrini Deli Viddal igy beszélnek vala,
Azonban szolton szol Ali Kurt Agyuia.

15.
Erös Radivoion rendi istrásának
Vala, és mellette Juranich Vajdának,
Ezek kapu fölöt vigyázásban voltak,
Radivoi igy szolla másik baráttyának:

16.
Juranich Vajda, édes Vitéz barátom,
Nézd min gondolkodom, édes jobbik szárnyom,
Az mi Urunkat nagy gondokban látom,
Mint Magyar Királynak Törökrül hirt adgyon;

17.
Mindenüt jól tudom az kalauzságot,
Eyel vihetek végben én illyen dolgot,
Mig fel kél meg várom az szép hold világot,
De elöb meg mondom az Urnak ez dolgot:

19.
Mikor Vajda Radivoi beszél illyeket,
Az másik vajdának föl gyujtá az szüvét,
Juranichtul azért lén illyen felelet:
Hová hadnál Radivoi tehát engemet,

20.
Egyedül ily veszedelemre magadat
Akarnádé vetny, s’ itt hadni társodat?
Az mely szeret tegedet, szintén mint magát,
Futsz Radivoj tülem, s’ én szüvemtül tahát:

22.
Noha nem elsö probám volt az énnékem
Veled eggyüt nagyobbakat chelekedtem,
Eltemet halállal énis meg cherélem,
Mikor hozzá adatik örök jó hirem.

23.
Radivoi erre igy; úgy hozzon meg Isten,
Edes vitéz barátom, jó szerenchéssen,
Soha én te rolad, nagy gondu elmémben,
Ily vitéztelenséget nem eresztettem,

25.
Azért Vitéz társom kivánom éltedet,
Légyen ki temesse-el meg holt testemet,
Vagy sartzon válcha-ki rabságos éltemet,
Vagy iffiab méltan hoszabich életedet.

27.
Te haszontalanul hitegetsz engemet,
Soha meg nem lágyitod az én szüvemet,
Szállichon szerenche minden veszedelmet
En iffiu fejemre, de el megyek veled.

28.
Igy megyen két Vajda Zrini elejben,
Az hol Deli Viddal van beszélgetésben,
Elöl szol Radivoj, ne chudáld szüvedben,
Uram, hogy mi ketten jüttünk te elödben;

29.
Láttuk az bástyákrul nagy esztelenségét
Az mi ellenségünknek, és henyélését,
Tegnap sok itallal terhelték fejeket,
Most bizvást alusznak nem esmervén minket:

31.
En itt mind iól tudom körül az föld chinnyát,
Arra meg tanitot untalan vadászat,
Meg-buijuk mi lopva az Török táborát,
Ad Isten szerenchét, az ki mindent adhat.

33.
Nem akarsz el-veszteni még szintén minket,
Mivel adsz közinkben ily erös szüveket;
De mi elegendö lesz ti érdemetek,
O minden dicheretre melto vitézek?

34.
Hallyátok Radivoi s’ Juranich Vitézek,
Az mit én igérek Isten elöt nektek,
Ha szerenchéssen ezt ti véghez viszitek,
Es én ellensegimtül menté lehettek;

35.
Mindenitek leszen részes én kinchemben,
Egy gazdag Türkises kard Ragivoi lészen
Tied, mellyet én Mehmet Basátul nyertem,
Ollyan lora-valo fékkel égyetemben:

37.
Igy adnak választot az két Vitéz Vajda:
O, hatalmas Vitéz, Szigetnek nagy Ura,
Ajánlásod böchüllyük, de tedd máshova,
Nem öztönöz adomány minket probára.

38.
De ád az ió hir név nékünk erre szüvet,
Mellyet irigy üdö tölünk el nem vehet,
Chak ió egésségben maradgyon te fejed,
Mindenkor meg talállyuk nálad ezeket.

40.
Magárol el vévé, ada Radivoinak,
Börét nagy Arabiai Oroszlánnak,
Mellyet el-vett testerül Abdus Elamnak,
Eletével eggyüt Singér Bék fiának;

41.
Szép arannyal vart üngöt vörös atlatzbul,
Az után Deli Vid le-véué magárul,
Ö ezt le-vonta Szerechen Hamvivántul,
Juranich Vajdának adá ajándekul.

43.
Vala oly orában mikor minden állat
Leg-chendeszebben magának nyugodalmat
Vesz, Juhász, Szánto aluszik kedves álmat,
Juhok mellet nyugszik kuasz, mely meg-fárat:

44.
Akkor az Vitézek ki mennek mind ketten,
Hiják segitségül Jehovát szüvökben,
Vannak bátorságban, és nagy reménségben,
Minden felöl vigyáznak nagy sötétségben.

45.
Nem menének vártul igen meszi földre,
Látnak sok Törököt az gyöpön heverve,
Gondolkodnak menni volna leg-iob merre,
Hon inkáb az Török eszben nem vehetné;

47.
Radivoi Juranichnak azt mondgya titkon:
Az nyomunkra vigyáz édes vitéz társom,
En elöl chinálok utat nagy hatalmon,
Mert feküsznek Törökék részegek ihon.

49.
Az után Rézmánnak ketté vágá mellyét,
Ö borral elegyve okádgya sok vérét,
It Vitéz Bégzádé el-veszté életét,
Meg-emészté Szablya Kaitaszt és Rechepet.

50.
Valamerre megyen két Vajda fegverrel,
Fest, sátort, és földet bövön Török vérrel,
Sok név-nélkül-valo nép kard miát hul-el,
Két vitéz kéz miát mezön szerte széllel:

51.
Két táboron vágták már által magokat,
Még sem vészik eszekben szörnyü károkat
Az részeg Törökök, bor miát nem láthat
Akar mely okosis, rosztul jót nem várthat:

53.
Mit használt tenéked szentség Kadilescher?
Jövendö-mondásod heában nem hever,
Amfiarausis volt ily okos ember,
De meg-chalatkozot tudományban egyszer.

56.
Kadilesker mellet egy aranyas zofrán
Fekszik bársony vánkoson Török Alkorán,
Ezt jelért Juranich, hogy volt illyen probán,
Magával el-vive, Radivoi igy szolván:

57.
Véghez ment Juranich mi minden szándékünk,
Utat Törökök közt magunknak chináltunk;
De továb szerenchével nem ió iátzanunk
Jerünk-ki közzülök, nem jó it mulatnunk.

58.
Mind addig kerülék az sok sátorokat,
Végre ki-menének az hol vége szakatt
Az széles tábornak, Almás vize partyat
Job kézre el-hagyák, s’ nem nézik az útat.

61.
Már nem fél Radivoi mert be-ment erdöbe,
De másik nem vala ollyan gyors eröbe,
Esztet az Tatárok vevék kerületbe,
Ugy hogy nem maradot semmi reménségbe:

63.
Juranich Juranich én hová hadtalak,
Michodás ebeknek praedául adtalak,
Hon keresselek már, és hon talállyalak,
Michodás föld-hátán téged nyomozzalak?

64.
Igy busul, s’ igy kiált, s’ nyomra visza megyen,
Hogy valamint Juranich nyomát esmérjen
Hát nagy kiáltást hal, arra visza megyen,
Látta Juranichot, hogy Török közt légyen.

65.
Mit chinállyon maga, s’ michodás fegyverrel,
Szerelmes társát Török közzül hozza-el;
Nem használ, ha maga rá-megy személyével,
Aval semmit társának, ha ottan vesz el.

67.
Röpül az tollas nyil Sabaszot mellyébe
Találá, és meg-járá szintén középbe,
Ö halva le-esik társának ölébe,
De társát másik nyil találá bal fülbe.

68.
Ot Juranich körül hat holt Tatár fekszik,
Ki miát legyen ez sohun nem tudatik,
Azonban Idriz Vezér oda érkezik,
Ö szeme láttára két Tatár el-esik.

69.
El busúlt az Vezér nem láttya ki chinált,
Sok vitézi közöt gyorsan ennyi halált,
Igy mond Iuranichnak ki-vonván szablyáját,
Te fogsz mindyáiokért fizetni egy halált.

70.
Nem tarthattya továb Radivoi bánattyát,
Oda rugaszkodik az hun láttya társát,
Engem engem Vitézek, meszirül kiált,
Engem öllyetek-meg, nem az én társomat.

71.
En voltam az oka azok halálának,
En nagyobbik feje ennek az probának,
Semmit nem mivelt ez, de nemis árthatnak
Ily gyermekek, mint ez, ily hatalmas hadnak:

73.
Le-esik Juranich mint egy szép virág szál,
Kit kegyetlen munkás nagy vassal le-kaszál,
Avagy ha tövébül ki-dül Lilium-szál,
Mely szép növésében, tavaszi mezön ál.

74.
Mint fene Leopárt ha el-veszti kölkét,
S ha elö talállya vadászok seregét,
Rájok mérgét fogát, rájok viszi körmét,
Dárdát halomban ront s’ ot veszti életét:

75.
Igy dühös Radivoi ellenségre megyen
Az nagy seregek közt Idrizt tartya szemén
Sok száz fegyver-ütést magára föl-vészen,
Nem gondol társáért, mert majd boszut-tészen;

76.
Idrizt seregek közt immár meg találta,
Egy chapásban ketté derekban szakaztá,
Magais sebek-miát esék hanyattá,
Társa mellet lelkét Istenhöz bochátá.

77.
O, áldot, o, boldog, o, erös Vitézek!
Ha mit az én Magyar verseim tehetnek,
Soha ti dichéretre mélto hiretek
Meg nem hal, mig folynak alá sebes vizek:

79.
Azonban Deli Vid külsö palotában
Az Ur háza elöt esék mély álomban,
Chak oly fegyveressen Sisakban, panczérban
Ülue alszik vala egy széles ablakban;

80.
Egyszer s’ mind fel-ugrék, mint egy esze-veszet,
Az Urához mene, és igy szolni kezdet:
Uram minden reménség szüvembül eset,
Ihon az két vajdais mostal el-veszet.

81.
Chudálva halgattya ió Zrini ezeket,
Es választul adgya okossan eztet:
Miert hagyod sirnya te kemény szüvedet
Mint egy kis Leánzo? tarch meg könyveidet;

82.
Nem illik te hozzád, siry mint egy üdötlen,
Nem szálhat vitézre szerenche véletlen,
Gonoszt készen várnunk-kel nékünk szüvünkben,
De nem chak egykor, hanem minden üdönkben.

83.
Most már azon kérdezlek te hon hallottad
Két erös vajdának kegyetlen halálát?
Nem tarthattya Deli Vid, de maga sirását,
Felel az Urának illyen okos szokat:

85.
Elmém gondolattyát hogy inkab enyhichem,
Elöb le-ültem vala egy sellyé-székben,
Alig huntam vala-be fáradot szemem,
Ihon Vitéz Radivoi jüve elömben:

86.
Ollyan fegyveressen bizony ütet láttam,
Valamint magamtul mikor el-bocháttam;
De sok kemény sebben, és bü vér-hullásban,
Alig, hogy ki légyen, esmerhetni tudtam:

88.
Hej! mely külömb vala attul Radivoitul,
Ki Szigetben Abdulaht hozta fiastul
Kötözve, mely hozot sok fegyvert praedául,
Mellyet ő kezével nyert Török pogántul.

91.
Ö penig ezekre énnékem nem felel
Semmitis, chak néz reám szomoru szemmel,
Sok ohajtás után végre Horvát nyelvel
Esztet mondgya nékem nagy keserüséggel:

92.
Mig Isten akarta, Deli Vid, én éltem,
De Keresztény hitért most halált szenvedtem,
Iuranichal eggyüt, s’ most elödben jüttem
En mesztelen lelek, Töröknél van testem:

93.
Semmit ne irtozzál Deli Vid én tülem,
Nem sok üdö mulván leszesz eggyüt velem,
Mert Mártyromságot nékedis az Isten
Mind Urastul eggyüt rendelt, s’ helyt az égben:

94.
Ne feleitkezzél-el azért vitezségrül,
Es neis retteny meg az pogány Töröktül,
En eröt tenéked kerök az Istentül,
Isten légyen veled, maragy meg vitézül.

95.
Igy monda, s’ el tünék mint gyors szél elöttem,
Mint egy könyü árnyék az levegö égben,
Heában utánna futok hogy ölellyem
Háromszor, de chak esék kezem semmiben.

97.
Ihon az holt Vezért az Tatárok hozzák,
Fényes Zászlojokat ők földre forgatták,
Rettenetes zaijal Urokat sirattyák,
Fegyverét s’ ió lovát teste után hozzák;

98.
Mashul Kadileskernek temetés készül,
Chak nem egész Tábor arra az helyre gyül,
Ot ál Mihaliogli, ot sok Vezér körül,
Chudállyák, ily dolog Iet chak két vitéztül:

99.
Sirattya Szulimán az nagy Kadileskert,
Mert nálánál soha okosbat nem esmert,
De Sátorbul ki-jünni Chászár nemis mert,
S-azért rajta senki változást nem esmert;

100.
Mind kettöt egy helyre az Vezérek vivék,
Az után mindenbül őket vetközteték,
Arabiai Balsamummal meg-kenék,
Egy nem mély verömben mind az kettöt tevék:

101.
Temetések fölöt kiáltnak az Hosák,
Kétségben ne essenek azon biztattyák,
Sok Dervis, s’ Talismán Mahometet hiják,
Nékik segétségül, s’ az után ott hagyák.