3.
Minden kis veréték mely lórul chöppenik,
Szép gyönge harmattá az földön változik,
Elötte sötétség nagy futással oszlik,
Körülötte az ég meszirül tündöklik.

4.
Iffiu ortzával mindent meg vidámit,
Ö földbül virágot szépségével indit,
Ö fülemilében keserves torkot nyit,
Ö forrást, ő folyást, erdöt , mezöt ujit;

5.
Es mikor érkezék Sziget-vár föliben,
Esék ily kételködö elmélkedésben:
Ihon mennyi holt test fekszik ebben helyben,
Nagy levegö eget el-veszt büdösségben.

7.
Ha az, majd le-szállok földre magas égbül,
Két hegyes dárdámmal meg mentem mérgétül
Sárkánnak, Magyarokat, s’ veszedelmétül;
De igy tetzik tábort látok amot szélrül,

8.
Ah hitetlen Törököt látom mezöben!
Eszt jobban Sárkánnál gyülölöm szüvemben,
Haj hitetlen ebek! ha volna erömben,
Mind el-vesztenélek haragos keduemben:

9.
De iol van mert látom nem igen örülnek,
Söt sürü sirással égben üvöltenek,
Ne adgy, ne adgy szerenchét Isten ezeknek,
Engedd Magyar kéztül fottig el-veszszenek.

10.
Aldot légy ió Zrini ki igy őket rontád,
Es hitetlen testeket halomban rakád;
Ugyanis te tüled vár minden jót hazád,
Ezért, és jó hirért, éltedet ne szánd.

11.
Szulimán de öszül az széles táborban,
Szüve gondokban hül, és nagy busulásban
Zrini meg mutatta már kétszer két hartzban,
Tovab mit reménlhessen Pannoniában?

13.
Kevés volna, engem ha chalt volna Atyám,
Hazudot elöttem Mahomet Prophetám,
Hogy kezemben lészen szép arany almám,
Es világot birja alattam Muszulmán:

14.
Ihon én meg gyöztem az egész Világot,
Ö sirván ohajtván hozot nékem adót,
Hatalmas fegyverem világon országlot,
Hon fel jüt, hol le-ment nap, kardomtul tartot.

16.
Világ biro Chászár Zrinitül gyözettettem,
Ihon minden erömet rá vesztegettem,
Ihon az Janchárság rettentö seregem
El-vész keze miat egyszer s’ mind elöttem:

17.
Ninchen Demirhámnál Vitézeb világon,
De mit ártot Zrininek már az két hartzon,
Fekete Hamvivan fekszik Almás parton,
Nagy eszü Rusztán mint járt tégnapi napon?

19.
Hey hey chak te ne volnál Vitéz Zrini Bán!
Ha rád nem botlottam volna hadakozván,
Szintén, mint nagy Sandor, nagy volnál Szulimán;
De lá mint kel vesznem magamat it rontván.

20.
Világ ronto Szulimán szüvét igy törte,
Okos fö tanacziért gyorsan el külde,
Szokolovich Mehmet ezeket meg gyüité,
Chászár Sátorában rendel le-ülteté.

21.
De Chászár le-ülni nem akar közikbe,
Hogy változást rajta senki ne esmérne,
Egy röjtök Sátorbul dévánt titkon nézte,
Szokolovich Mehmet beszédét igy kezte:

22.
Vitéz Urak had-verö bölch fejedelmek,
Világ határirul valo Bégler Békek,
Ti Basak, ti Bekek, ti okos Vezérek
Kik most ebben helyben devánrá gyültetek;

23.
Az hatalmas Chászár, Szultán Szulimán Chán,
Kinek az hold szolgál, kinek birtoka van,
Tengeren, és vizen, ki az ég alat van;
Elni tanáchtokkal ebben helyben kiván.

26.
Hogy emlékeztesselek, meg parancholta,
Erre nem leg-kisseb tanáchnak falkára
Tikteket, hogy jüttünk leg vitézb Kaurra,
Ki kardot világon övedz oldalára.

27.
Ezt hatalmas Chászár méltonak itélte,
Maga személyével légyen ellensége,
S-jo hir koszoruiát, mely gyözésbül kötve,
Zrinin, s’ Sziget váron esztet vigye végbe:

28.
Senkit azért Vitézek az vakmeröség,
El ne ragadgyon, és meg gondolt vitézseg,
Mert Zrini Horvát Bán ollyan ellenség,
Ki ellen lesz káros oktalan sietség.

29.
Igy végezé szovát Szokolovich Mehmet,
Rustán Chászár vej el-kezdé beszédét,
Ö ül vala elsö nagy Kajmekán mellet,
Méltosággal fordetá mindenre szemét:

31.
Ki világot meg birta erövel,
Ninch szüki tanáchra ily mint én Vezérnél;
De mint hogy paranchol mit érek elmémmel,
El nem titkolom én tiszta ép szüvemmel:

32.
Mert oly helyen vagyunk, az hol az titkolás
Nékünk, és Chászárunknak lehet ártalmas,
Elsö vétkünk után lehet nagy kár-vallás,
Legyen meszi az én szomtul profétálás.

34.
Hirrel viseltetnek az hadakozások,
Nem mint mi gondollyuk, szok, leg kisseb dolgok,
Ettül rontattatnak hatalmas táborok,
Evel vesztnek, nyernek világi Chászárok:

35.
Mi penig semminek gondolván ezeket,
Sántz nélkül, vakmerön szállottuk Szigetet,
Nap világgal alá hosztuk seregeket,
Nem tartván istrását sem titkos kémeket.

37.
Ki nem chudálna tanáchtalan dolgunkat,
Mi miképpen el-biztuk mostan magunkat,
Nem nevethetnenké Ali Kurt probáját,
Sziget-alá vinni mert két ezer szablyát?

38.
Nem volr Oszmán Basának az hivatallya,
Hogy tiz ezer louassal várat meg szállya,
Ötet azért küldték hogy mezöt prćdallya,
Es éledelt Szigetben vinni ne hadgya.

39.
Esztelent vakmeröség nézd hová vivé,
Sziget vára-alat hadát telepété,
Hid nélkül hada közt az Almást ereszté,
Job részét hadának gyalázattal veszté.

40.
Sok Oszmán Basával elöl el-ment lopva,
Gondolták, Szigetben be-futnak száguldva,
El veszet Murtuzán Basának szép fia,
Meg ölte Hamuivánt Deli Vid chidája.

41.
Nem kel kétségben esettekkel játzani,
Hartzolást ő vélek elis kel kerülni,
Mert mint dühös ördögök készek kárt tenni,
Semmi erötül nem tudnak ezek félni.

43.
Az mi penig Várnak vételét illeti,
Sántzal körös kötül azt kel nékünk venni,
Ugy Kaurok mi ránk nem tudnak ki-jünni,
Rövid nap kár nelkül fogunk ben örülni:

44.
Rontsuk-el Agyukkal földel tölt bástyákát,
Száraszuk ki-ásással vizes árkokat,
Lapát, és golyobis, veszi meg várokat,
Vesztég ülve nézhettyük holt Kaurokat.

45.
Ily szok után Rustán még helyére üle,
Más felöl Tatár Delimán talpra kele,
Ennek teli méreggel haragos szüve,
Rustán ellen bátran osztán szolni kezde:

46.
Akarnám Vitézek tiz ország engemet
Innen választaná, ne látnám ezeket,
Es most ne hallanám illyen szégyenünket,
Okoskodni akarván beszélt ez, mellyet.

47.
Nem illyen tanáchal birta-meg világot
Vitéz Muszulmán vér, nem illyel ád adót
Az Kaur Töröknek; nap illyent nem hallot,
Azt mondgya, vesztég ülve vegyék meg várat.

49.
Hirrel viseltetnek az hadakozások,
Tahát Törököknek hirt nyernek az ásók,
Nem Rokáknak borzoknak Sziget-szállások,
Az kit ki-vájhatnak mindenkor pór-ások.

50.
Bujon el ő maga az ki fegyvertül fél,
Vesse el szablyáiat ki futó mint az szél;
De az mi szüvünket mely fegyuerben reméll
Nem láttya földben ásva ez a fényes dél.

51.
Oszmán el-vesztette bolondúl az hadát,
Tehát mi vallottuk annak gyalázattyát,
Tegnap az bölcheség hamar adot hátat,
Minnyáian ollyanok ebben hadban tahát.

53.
Látta ravasz Zrini ki elöt kel futni,
Kész volt Rustan Béket az táborig üzni,
Delimánt nem akarta közzel meg várni,
Láttuk ezt minnyáian, ő-is túd szaladni.

56.
Ily szókra Rustán szüve meg keserödöt,
Ismég talpra álla az Kajmekán mellet;
De vitéz Delimán nagy haraggal ki-ment,
Nem meltoztatik várni Rustán beszédét.

58.
Bezzeg hasznos tanách, itt ülve henyélni,
Az ki vitézségét akarja veszteni,
Szintén igy kelletik néki chelekedni;
Akarjuké magunkat meg nevettetni?

59.
Delimán jó tanáchát énis javallom,
Es továb ily gyalazátot nem halgatom,
Ki szereti jó hirt, minket követ tudom:
Ily szokkal Demirhám ki ment sátor-ajton.

61.
Eregy ved-meg Szigetet Vitéz szablyáddal,
Dönch-le bást yáit haragos torkoddal,
Most látom Töröknek dolga veszöben ál,
Mikor bövelködik tanácha bolondal.

62.
De mit törödöm én más esztelenségén?
Job lesz vesztég ülnöm sátor kerevetén,
S-chudálkozom ezeknek nagy vitézségén,
Ha ugyan veszni köl dolgunknak, ám veszszen.

63.
Rustan az sátorbul haraggal ki-lépék,
Petraf, ki Gyulát meg-vévé, emelkedék
Talpra, s’ igy szolla az Török Vezéreknek,
Az kik várván Petráfra minnyáian néztek:

64.
Ezt az boszus szüvet kit köztetek látok,
Sziget-vár közepiben lenni kivánok;
Te tudod Ur Isten hogy hozzád ohajtok,
Leg inkáb ily okért s’ gyakrabban kiáltok.

65.
Kis dolgokat egyesség nagyra neveli,
Erötlen, ió keduet magasra emeli;
De nagy, s’ erösseket az földre le-veri,
Hogy ha égyenetlenség azokat éri.

67.
Az mi Monárchiánk oly nagy, és hatalmas,
Semmi külsö erö nem lehet ártalmas;
De maga nagysága lesz néki unalmas
Ha köziben férkezik rút visza-vonyás.

68.
Chak egy példát hozok én mostan tinéktek,
Mellyet nem régen látot az ti szemetek;
De ti abbul sokat eszben vehetitek
S-visza-vonyást köztünk kárnak esméritek:

69.
Kalender Chelebi Chás bektas nemzete,
Miként Anatoliát föl zönditötte,
Tiz ezer Deruissel ö meg-rettentette,
Az egész Asiát, s’ chudássan keverte;

70.
Mit ártot ö néki sok Szangyák ereje,
Hada neuelkeduén azokat meg verte,
Es hogy Ibrahim Basa őtet meg gyözte,
Oka volt, véletlenül életét veszté.

71.
Igen kichin ok volt kiert Kalender ezt
Szerzette, Törökök közt ártalmas szélvészt
Karamain - - - -
Visza-vonyásával s’ igy minden rajta veszt:

73.
Az élö Istenért tegyétek félre mast,
Ki ki maga szüvébül nagy visza-vonyást,
Mindenik eszébe jutassa ezt bizuást,
Chászárunk, tisztességünk, velünk vagyon mast:

74.
Az mi penig Sziget vételét illeti,
Mindenik ő magában meg-esmérheti,
Hogy ha Taborunknak nem lesz kerületi,
Könnyen Török Chászár esztet el-vesztheti.

75.
Hiszem farkas ellen chinál ember házat,
Mezön essö ellen Juhászis hajlékot;
Miért volna szégyen minekünk it sántzot,
Ellenségünk ellen valami oltalmat.

76.
Mind eddig Zrini ellen hartzolnunk kellet,
Valamikor ő néki kedvében eset,
Sokszor tisz husz ember derekas lármát tett,
Egy dob-ütés egész tábort fel-ültetet.

77.
Nem mondom én asztot hogy hartzra ne mennyünk,
Hanem haszontalanul itten heverjünk;
Bizony nagy részét hirünknek el-vesztettük,
Hogy visza-nyerhessük azon mesterkedgyünk.

79.
Ez az én tetzésem, de ha túd ki iobbat,
Mondgya meg, nem gyujtya azzal haragomat,
Örömestis hallom más ember tanáchát.
It Petraf el-végezvén le-ül, és halgat.

80.
Mindnyájan Petraf tanáchát helyén hagyák,
Ezt jónak, hasznosnak minnyájan kiálták,
Osztán fejet hajtuán rendel Kaimekánnak,
Sátorbul magok-szállásokra oszlának.

81.
Az Tatár Delimán Chászárhoz be-mene,
Mert régen kéredzet s’ néki igy beszélle:
Vitéz Töröknek hatalmas fejedelme,
Halgasd meg mi okért jüttem te elödbe;

82.
Az te tanáchodban látok chuda dolgot,
Sok van az ki kiván inkáb nyugodalmat,
Hogy sem ellenségre bátran vonnyon kardot,
Mert othon meg szokta kényes Uraságot:

83.
Uram ved eszedben ideién magadat,
Ne fogad mindennek szüvetlen tanáchát,
Bizony keués nézi maga gyalázattyát,
Chak nyuithassa sokáig éltének hoszát:

85.
Enged-meg hogy hat erös Vitéz közülünk,
Zrinit, s’ más ötöt halálos bajra hijuk,
Hiszem Istent tenéked kezedben adgyuk,
Zrinit, Sziget-várátis mindgyárt meg-birjuk;

86.
Hogy ha penig azok közzülök nem vesznek,
Bizony sok busulást nékünk chelekszenek,
Mert nagy hire vagyon az ő erejeknek,
Kiért mind fejenként hadadban rettegnek:

87.
En, én, ha az elöbbeni vitéz kezem
Nem változot (s’ nemis) ezt magamra vészem,
En annak az tolvajnak fejét el-vészem,
Es az te hatalmas lábad-alá tészem;

88.
Az te seregedben másis találkozik,
Az ki illyen fáratságtul nem irtozik,
El hittem Vitéz Demirhám el nem bujik
Sem Idriz Zagatar ettül nem rettenik.

89.
Iffiu Tatárnak Chászár Vitéz szüvén
Igen gyönyörködik, de az ő elméjén
Nem járhat ily dolog, nem hivén szüvében,
Hogy Zrini ily bajra Szigetbül ki-jüjön;

91.
Nem illyen dologra termet vitéz kezed,
Hogy közönségessen esztet hartzra vessed,
Az Muszulmán hit vár nagyob dolgot tüled,
Tarch nagyob dologra te hasznos éltedet,

92.
Tekinch hadakozás forgandó dolgára,
Nem álhat sohais egy féle formára;
Mit mond ez az világ ha téged halálra
Ki teszlek, és illyen veszedelmes bajra:

93.
Szánnyad vén Apádat, kinek egy fia vagy,
Az te szerenchéddel néki halált ne adgy,
Chak te vénségének erös istápia vagy,
Erötlenségében tüle el ne szakadgy.

94.
De nem veszi Delimán Chászár tanáchát,
Söt hasznos oruosságtul betegszik s’ kiált:
Az mely szorgalmatos viselsz rám gondokat,
Ted le, s’ enged jó hirért szenvednem halált;

95.
Mijs erös kezünkben vasat hordozunk,
Az mi sebünktülis piros vér jün tudgynk:
Meszi Sziget-vára lesz néki, meg láttyuk,
Az kiben bujhasson, ha ott lesz mi vasunk.

97.
De job alkolmatosság szükséges erre,
Most penig más képpen michoda ereje,
Probállyuk Zrininek, Agyukkal Szigetre
Kel minekünk mennünk, most van annak helye:

98.
Hogy ha nem árthatunk aval mi Szigetnek,
Akkor leszen keleti vitéz kezednek,
Minnyáian bennünket most meg nevetnének,
Ha ily vitézinket ok nélkül vesztenénk.

99.
Fiam én szeretlek, szeretem hiredet,
Ved-ki hát belölem minden kétségedet,
Ennek az dolognak tudom jól idejét,
Bizd rám vitéz szüvednek chak egyik részét.

[záródísz]