2.
El jöve az gyors hir Chászár táborában,
Zrini Oszmán Basát meg verte nagy hartzban,
Eletét s’ fegyverét el veszté Hamviván,
El veszté kedues fiát Basa Murtuzán.

3.
Esék ez fülében az vad Demirhámnak,
Kiért szüvét ereszté sértö bánatnak,
Esztelen szaggattya ruháját magának,
Mintha használhatna aval Hamvivának:

4.
Hova hattál engem Menetkám nagy fia,
(Mert ez volt Attyának igen nagy baráttya,
Kegyetlen torkával Hamvivánt kiáltya)
Mikeppen tertént ez, ment lelked föld ala?

6.
De ki vétkes ebben chak magad esztelen,
Hogy közülünk el menél illyen véletlen,
Nem tudta ezt senki az te seregedben,
Chak te szolgád Kamber azis szerenchétlen.

8.
Te véres szüvedet Menethámnak viszem,
Bánattyát lágyitsa noha ugy sem igen,
Tahat boszut állok az egész Szigeten,
S-valahol találok minden Keresztyénen.

9.
Illyen szokkal ballag Demirhám Chaszárhoz,
S-mihent közel juta Chászár Sátorához,
Meg esmeré Chászár szemén hogy rosz hirt hoz,
Demirhám igy kezde szolni Szulimánhoz:

10.
Mi it heában hevertettyük magunkat,
Amot Szigeti Bán meg verte hadadat,
Meg ölték Kaurok Hamvivánt társomat,
Es Murtuzán fiát s’ Oszmánt meg gyalázták;

11.
Padisahom, avagy eresz el magamat,
Had tölchem ki rajtok haragos boszumat,
Avagy te magadis hozd el taborodat,
Ronch el az hitetlen pogány Kaurokat.

12.
Demirhám dühösségét Chászár esmerte,
Azért meg rivogatni ottan nem merte,
Ihon most indulunk, néki azt felelte,
Társod volt Hamviván ály boszut érette.

14.
Sziget vár bástyáját Zrini szintén nézte,
Meg látá meszirül magát föl vitette,
Iszonyu sürü por s’ megy égbe keverve,
Ugy hogy eget földet mint be sötétötte:

15.
Meg láták késöre osztán sok Törököt,
Szintén mint levegöben az sötét fölyhöt,
Be-burétua vagyon sokaktul mert az föld,
Mint ha hegy mozdulna az sik mezö fölöt.

16.
Az sergek fölöt magas por chavarog,
Alattok rettenetességgel föld robog,
Sok erös vörös Zászlo az széllel lobog,
Gondolnád Tengeris hogy most reád forog.

18.
Chászár körös körül meg nézé az Várat,
Az után magais egy halmon túl szállot,
Akkor egész tábor Allahü kiáltot,
Egymás után háromszor meszi meg állot,

20.
De az ágyukatis egyszers’ mind ki lüvék
Azt tudnád le-szakad, reád az magas ég,
Alol az föld robog repedez mint egy jég,
Sziget bástyáiais féltébül mozdul meg.

21.
Meg hagyá Zrini Miklos Pattantyusoknak,
Agyubul köszöntést Töröknek adgyanak,
Leg elsö Chontos Pál egy végét kanotnak
Gyujto likához tevé Farkas ágyunak;

23.
Mert elöl találá Janchár Aga fejét,
Mind patyolatostul el rontá életét,
Utánna egy röndben harmintz kilentz testet,
Keménységgel rontá vitéz Törököket.

24.
Örül az Chontos Pál, hogy asztot meg látta
Törököknek bástyárul hangal kiálta,
Ihon van az iól jüt bilikum pohára,
Majd nekiis adok az ki meg nem itta.

26.
Az másik lövéssel Pál Aigas Basának
Louát el szaggatá, és Péchi Dézdárnak
Az mellyét, és rendel huszon három másnak,
Hevernék az Földön, s’ lelkeket ki-fuják.

27.
De harmadik lövést nem merék meg várni,
Sietnek szállásra ki ki el oszlani,
Némellyik nem tudgya magaét találni,
Nagy ijedésében, s’ nem mér meg állani.

28.
Két lövéssel nagy kár eset az Törökben,
Sokkal nagyob történék mostan Szigetben,
Mert Farkasich Péter réghi betegségben,
Készeti nagy lelkét Isten eleiben ;

29.
S-chak azon törödik hogy ágyon halnameg,
Esztelen akarattyát élö Istennek,
Panaszolkodással nem fordithattya meg,
Ö vitézek elöt igy panaszolkodék:

30.
Hej hej én fátumom mely igen kegyetlen!
Ettül mindenkoron szüvemben rettegtem,
Dicheretlen ágybul hogy éltemet küldgyem,
Mindenhato kegyelmes Isten kezében.

32.
Ah szerenchetlen čn el nem tudtam veszni!
Hon kedues halállal meg holt nagy Losonci,
Hon fekszik Rácz Milák, és Farkas Bottyáni,
Vitéz Spányor Perez öreg Kastelánfi?

33.
De nem tudtamé én nagy Dragut kezétül,
Vagy kegyetlen Akomat ió fegyverétül
Meg fosztatnom ettül unalmas éltemtül?
Ihon most meg kel halnom dichéret nélkül.

34.
Mikor meg nyomattam egyszer s’ mind husz nyiltul,
Mikor földre estem Gyafer chidájátul,
Mikor agyon üttettem Rahmat bottyátul,
Eltem meg maradot s’ most megy-el ágyambul.

35.
De iol van, ha ugy van, mint Isten akarja,
Gyakorta szolgáiát keménnyen sujtollya,
Azért hogy mennyegben szebben koronázza,
Szenvedéséért böven ajándékozza.

36.
Ihon Vitéz barátim mostan meg halok,
Néktek ió szerenchét Istentül kivánok,
Egekben értetek ió Istent imádok,
Vitézek legyetek, most Isten hozzátok.

38.
O, forgo szerenche átkozot, kegyetlen!
Miért ragadád-el ez vitézt hertelen?
Az mi nyaualyánknak ez volt hea szintén,
Hogy ne légyen Farkasich mostan eleuen.

39.
O, élet mely hamar ez vilábul ki-tünsz,
O, rövid élet, tülünk mely gyorsan röpülsz!
Mikor inkáb kellenél akkor te meg szünsz,
Es, mint harmat nap elöt, egyszer s’ mind el-tünsz.

40.
Mint harmat nap elöt mint ho az tüz elöt,
Mint álom elöttünk, mint füst az szél elöt,
Vagy sebes forgo szél mint hajttya az fölyhöt:
Ugy tünsz el elöttünk, s’ kivánságunk elöt.

41.
Chusz haszontalanul rút kigyo az réten
Semmit nem törödik unalmas vénségén,
Ü meg ifiadik mikor jün keduében,
El-veti vén börét s’ meg iffiul testében:

42.
Ember penig, az ki Isteni formára
Meg van ékesitve Isten ábrázatra,
Hogy ha el érkezik utólso orára;
Nem tér, s’ meg nem uyul, de mégyen halálra.

44.
Chak maga egyedül az nyomorult ember,
Az ki gyors vénségrül soha meg nem tér,
Örök folyásában van az fris forrásu ér,
Emberben peniglen soha nem uyul vér.

45.
Viz, tüz, föld, és nagy ég tartanak sokáig,
Ember ezek Ura egy szem pillantásig,
Kü-falok, nagy tornyok sok száz esztendeig,
Ember, ki chinálta, ezeket, oráig;

46.
Czak egy van ki meg-marad Koporso után,
Az mely meg mutattya magát világ fottán,
Joszágos chelekedet, nagy öröksége van,
Uyul mindenkoron halhatatlan voltán.

47.
Uyul hát Farkasich az te Vitéz neved,
Noha az nehéz föld be-födi testedet,
Chelekedeteddel az halált meg-gyözted,
Most Isten job kezén van gyönyörködésed:

48.
Ottan fizetödik most világi munkád,
Vígan nézik Angyalok sebeid nyomát,
Ottan mely véredet hazádért hullattad,
Örök boldogságodra szentek fordéttyák.

50.
Török meg szállot volt már mind körös körül,
Mindenüt sok Török szép üdönek örül,
Chak maga Szulimán nagy gondokban öszül,
Bán merész szüvéjért nagy félelemben hül;

51.
Nem késik sokáig Szigeti Vitéz Bán,
Bátorodik szüve ellenségét látván
Mint az rettenetös örmeni oroszlán,
Ki-jün barlangiábul, otkin fegyvert látván:

52.
Igy Zrini Szigetbül Törökökre megyen,
Erös ember ölö van dárda kezében
Mozgattya gyönge szél Strutz tollat fejében,
Öt száz Vitéz utánna megyen szép rendben.

53.
Meg fordult hozzájok, igy szolt seregeknek:
Hallyátok mit mondok ti erös Vitézek,
Elsö nap elsö hartz lesz most elöttetek,
Ma félelmet tennünk kel Török ebeknek,

54.
Ma Török Chászárral mi meg esmértettyük,
Mi szüvünk, mi kezünk, michodas fegyverünk
Ma rettenetessé kel magunkat tennünk,
Azért vitéz szolgaim emberek legyünk.

56.
Nem meszi az vártul Ali Kurt fáradoz,
Minden készülettel vagyon sántz ásáshoz,
Rusztán Chászár vej ött ezer Janchárt hoz,
Le-telepété, nem meszi Ali Kurthoz;

57.
De Stipán Golemi ió Zrini Hadnagya,
Megy vitézek elöt ot elöl jároba,
Nagy bátorsággal üt számtalan asapra,
Az ki sántzot ásnak eggyüt Janchárokra.

58.
Sok Török el esék az száz gyalog miát,
Mert nem lüvi heában egyis puskáját,
De rendben Janchárság mint fal veri magat,
Késziti fegyverét puskáját, s’ kanottyát.

59.
Rechep Janchár Aga leg elsö sereget
Viszi Stipan Vajdára, tüzes fegyverét;
De Stipan Golemi tüle meg nem ijet,
Nézi ellenségét, s’ mint töll all szél elöt.

60.
Török esztelenül ki-lüvi puskáját,
Stipán meg szemlélte Rechep Janchár Agát,
Bátran reá vivé két élü pallosát,
Azt fejéhöz üté, vágván patyolattyát.

62.
Rusztán bék meg indult öt ezer Janchárral,
Az hol Stipán Vajda kárt tészen pallossal,
Zrini Goleminak négy száz ió szablyával
Idején segitséget hoz rend tartással.

63.
Az kit az Ur Isten meg akar tartani,
Száz ezer közöttis meg fog az maradni,
Öt ezer puskátul nem lehete halni
Senkinek seregbül, melyben volt ió Zrini.

64.
Mihent füst el oszlék nagy rivalkodással,
Rusztán Vezér meg indult sok Janchársággal,
Az öt ezer ember három seregben ál,
Kegyetlenül öszve kapa Bán hadával.

65.
Leg elsö nagy Horvát Radivoj te voltál,
Ki pogány Török vért szablyával ontottál,
Le-dült te elötted kegyetlen halállal
Pervisz Oda Basa, ki volt mind iob, s’ mind bal.

66.
De gyorsan Juranich Lörintz ő utánna,
Achomát Barjaktárt szablyával le-vágá,
Fekszik Zrini elöt tizön öt már halva,
Török testen fölől jár vérben gázolva.

68.
Gyorsan kardot ránta az Iffiu Arszlán,
Eleiben tartya paysát Horvát Bán,
Fel-vet már két chapást, de többet nem várván
Hozzá chap szablyával ioságában bizván.

69.
Kegyetlen szablyával mellyét ketté vágá,
Az eleven szüve benne mozok vala,
Ö meg halványodék mint szép viola,
Zrini lába elöt esék-le hanyatta.

70.
Meg nyitot mellyébül piros vért okádig,
Elete halállal testében küszködik,
Végre az haláltul élte meg gyözetik,
Szélles uton lelke testébül ki-bujik.

71.
De Szanzak Benavir ettül meg nem ijet,
Kezében markolá kemény Hegyes-törét,
Oda megy hon rontá Zrini Arszlán Béket,
S-ily kevélyen kezdé elötte beszédét:

72.
Ki-bujtal likodbul hamis álnok roka,
Oda már meg nem térsz noha eszel rakva,
Futáshoz termet lábod, ez koporsoja
Lesz álnok testednek, s’ ez utolso ora;

74.
De ihon hohárod te néked ez lészen
Ez érdemes büntetést szüvedbül vészen.
Ily szok után Zrinire megyen mérgessen,
Hozzá szur, de Zrini el-ugrik hertelen.

75.
Talán job chapás ez ki jün én kezembül,
Mert keményebben, és jünis iob embertül,
Igy felele Zrini szablyáiát vitézül
Derekában vágván s’ vérét látván, örül.

76.
Le esik Benavir s’ lelke torkán hörög
Estében fegyvere iszonyuan zörög,
Ihon szaladáshoz termet kéz eb Török,
Földre le-fektetet, s’ itt fekügyél örök.

78.
It bátorságot vet az Keresztyen sereg,
Az Török peniglen félelemtül lézeg,
Joza Pál életét el veve Bichirnek,
Penezich Abraham, Nuhnak, s’ Derielnek.

80.
De nem tudom Demirham honnan érkezék,
Mert hartzrol kiáltás fülében be esék,
Gyorsan az hartzolók közikben férkezék,
Láttya hogy Törökök az futáshoz készek.

81.
Tamburás Istoknál Török Zászlot láta,
Mert ennek Juranich hogy hordozza adta
Nem néked, Kaur eb, valo szép barjakta
Meszirül Istoknak Demirhám kiáltya:

82.
Eggyüt illyen szokkal hozzá ránta kardot,
Amaz ijettében el hajtá az Zászlot,
Ö nékiis kezében szablya akadot,
Igyenetlen kézzel hozzá üté asztot.

83.
Fel vevé az chapást Demirhám szablyával,
Ugyan hozzá vágot azon fáratsággal,
Mellyén, és oldaln egy nagy sebet chinál,
Azon élte ki mégyen s’ szál belé halál.

84.
Demirhám lovárul Zászloért le-szállot,
De mihent meg látá tollas Deli Vidot,
Könnyen mint egy evét ismeg lora ugrot,
Más Töröknek adta kezében az Zászlot.

86.
Mint az merges Sárkány Vidra rugaszkodék,
De ártalmas dárda payson el törék,
De az Vid pallosa lo fejében esék,
Kiert halva földre Urastul le-esék.

87.
Ismer könnyen Demirham mint az fris menyét,
Földön hagya lovát s’ ki vonyá fegyverét,
Megyen Deli Vidra nézi bátran szemét,
Mint ha nemis látná máshun ellenségét.

88.
Mit keszülsz sokáig? Deli Vid azt monda,
Lám vártalak addig mig chühödöl vala
Az lo alol: van kezemnek máshun dolga,
Nem chak veled, Demirhám ily választ ada;

89.
Károddal serkengetz magadra engemet,
Azért, hogy nem esmérlek, nézlek tégedet,
Talán Deli Vidnak mondanak tégedet,
Az ki Hamuivánnak el veuéd életét:

90.
De te akarki légy, töb gondod nem lészen,
Ma mert én kezem néked eleget tészen,
Kardom Török vérért rajtad boszut vészen,
Azért ily kis üdöt szüved ne restellyen.

92.
Demirhám mint ördög hogy esztet meg hallá
Hogy ez keze miát lett társa halála,
Nagy Demetzki kardot kezében ragada,
Ugy megyen dühösséggel nagy Deli Vidra.

93.
Mint két haragos Libiai oroszlán,
Öszve találkozuán az nagy széles pusztán,
Probállyák körmöket egymás szörös hátán:
Ugy két vitéz tészen Sziget-vár határán.

94.
Demirhám haraggal s’ dühösséggel nagyob,
De Vitéz Deli Vid igaz hüttel bátrab,
Nem enged egymásnak szikráznak az kardok,
Magokon merö vas nagy meszirül ragyog.

95
Török két chapással Deli Vid paysát,
Darabokra rontá, de Török Sisakiát,
Deli Vid el töre, mert szablyáia lapját,
Üté az Sisakhoz meg sérté homlokát.

96.
Ezek igy hartzolnak, de az töb seregek,
Erös Zrini kezétül meg félemlettek
Benavir serege leg elsö futamék,
Utánna Arszláné, Urokat el veszték.

98.
Üzi, de okossan, mert meszirül láta,
Hogy sok ezer louas jün az ő kárára,
Mert Vitéz Delimán nagy Tatár Hám fia,
Mint oroszlány kölök jün Zrini hadára.

99.
Bán az nagy sokaságot mikor meg látá,
El széllet seregét ottan öszue hajtá,
Mert immár szép napis lovait el-hajtá,
Oceánum tengerben, sötetis vala,

100.
Rustán alig szalat sok gyalogságával,
Ha Delimán nem jüt volna lovasokkal,
De hartzol Demirhám mostis Deli Viddal,
Nem árthatnak egymásnak semmit szablyákkal.

101.
Mikor sötét vala Demirhám igy szollal:
Mi it mint az vakok törjük bolondsággal
Heában magunkat, s’ nem árthatunk kardal
Egymásnak, nem job leszé hartzolnunk nappal?

102.
Nappal akkor munkánkat az irigy sötetség
El nem titkolhattya, mert meg láttya nagy ég,
Meg láttya Sziget-vár, és az Török sereg,
Michodás boszut ál rajtad Demirhám Bék.

104.
Mert sötétség miát most nem hartzolhatunk,
De hiszem még lehet alkolmatosságunk,
Mert tudom ily hamar innen el nem válunk,
Valamig tikteket falbul ki nem vájunk.

105.
Felel az Deli Vid: képes beszédeket
Szeretném, de énnékem módom nem lehet,
Hogy bizonnyal tudnám ki-jüvetelemet,
S-mint tegyem ki nagy had ellen életemet.

106.
Bár el hid asztot ha bizonnyal tudhatnám,
Hogy maga ellenségem lenne Demirhám,
Soha én elötte fal köze nem buinám,
Hanem erdön, mezön, mindenüt meg várnám.

107.
Ne félch Deli Vida mástol életedet,
Mert hozok tenéked Chászártul levelet,
Demirhám chak maga lészen ellenséged,
Szulimán be köti igaz Török hitét.

108.
Igy halálos veszélyre meg alkuvának,
Az után égymástol hamar el válának,
Mint két erdei kegyetlen fene bibák,
Kik szarvokkal egymásnak nem árthattanak.