2.
Halul Bék volt neve az eggyik követnek,
Ez fia volt Kajeri gondviselönek,
Mondom, Orchamusnak Mahomet vérének,
Mely Ćgyiptom pusztán Szinántul öleték.

3.
Vala igen okos Halul Bék beszédben,
Oly szépen folyt szaua mint ha kevert mézben
Volna, s-az masiknál magát chendeszebben
Viselteis magát, és sokkal bölchebben.

4.
Az másik Demirhám volt Arabiábul,
De tetszik mint egy vad puszta Libiabul
Vakmerö kegyetlen nem lehet ily sohul,
Minden igazságát veti chak szablyábul:

5.
Ennél vadabbat az föld sem teremthetne,
Bár ha uyab boszuval Oriást szülne,
Az ki az nagy egekre hegyekkel lünne;
De mégis vadab Demirhámnál nem lenne:

8.
Zrini öszve hivá mind az Vitézeket,
Mert már régen hallotta az követeket,
Piatzon halgatá meg az követeket,
Maga körül allitá az vitézeket.

10.
O, JESUS hitin valóknak szép chillaga,
O, ily vitézeknek érdemes Hadnagya
Egyedül! mely ország probádat nem tudgya,
Mely világ rész vitézségedet tagadgya?

11.
Hon az meleg hajnal pirossan fel tetczik,
Hon az sötet estve Tengerben enyészik,
Hon az Eszak Tenger magában küszködik:
Hired mindenüt van, s mint nap, ugy tündöklik.

13.
Illyen mélto oktul ő meg-indéttatot,
Hogy küldgyön általunk néked barátságot,
S-hogy ebben láthasson ő állandoságot,
Izent néked tülünk képes kivánságot;

14.
Ü kivánsága ez: ez Várat kezében
Adgyad, és ne bizzál nagy keménységedben,
Haszontalan harag az ki ninch eröben,
Esztelen ki kiván az mi lehetetlen.

15.
Chászár nem kivánnya az te szép váradat,
Hogy aval neuellye maga gazdagságát;
Mert az ki világnak birja nagy határát
Nem kivánhat szüve kübül egy kis várat:

16.
De tudnod kel néked az mi fátumunkat,
Az Istennek el szánt igaz akarattyát,
Minekünk ő adgya az szép arany almát
Megis fényeséti, mint napot, holdunkat.

17.
Azért az hatalmas Szultán meg indult mast,
Isten akarattyát viszi végben bizuást;
Ne adgya Isten azt hogy te meg gondolhasd,
Hogy te Isten keduét kézzel meg tartoztasd.

19.
Lusitánusokat tartom okossaknak,
Mert az fátum ellen lám ők nem hartzolnak.
Lám az Franczuzokis boldogságban vannak,
Te penig hanyad része lehetsz azoknak?

20.
Ha bölch vagy, szükségbül tehetsz magadnak jót,
Nagyobtul magadra nem chinálsz haragot:
Alázd meg magadat ad meg ezt az várat,
Mellyet semmiképpen többöl meg nem tarthatsz.

21.
Nem kérettetik tüled ingyen ez az vár,
Hol nagy haszon vagyon nem látczik kichin kár,
Valamit te kérhetsz azt Szulimán Chászár
Örömest engedi, el-hidgyed nékem bár:

22.
Vezérséget tüle kéry, hogy ha nem hiszed,
De tudom hitünkre nem vonsz az te szüved,
Meg bochásd, igy szollok, mert Keresztyéneket
Minden tartya, tormában eset féregnek.

23.
Kéry hát tüle sok pénzt, és gazdag kincheket,
Nem találsz ő benne semmi fösvénséget,
Auagy kérjed tüle ez Várat Szigetet,
Hogy ha te ok nélkül oly igen szereted:

25.
Külömben ió Zrini hogy ha chelekeszel,
Váradat, s szolgaidat bizony veszted-el;
De semmi ez, életed az ió hireddel,
Sziget-vár hamujában temetödik-el:

26.
Talán van, ki biztat, téged füst azokkal
Keuer jó hiredet belé chalárdsággal;
De az lészen elsö ki szégyen-vallással,
Szükségnek idején el árul futással.

27.
Chiklandos szok ezek és mind esztelenek,
Ki fogia tartani aztot Vitézségnek,
Egynihány hogy állot ellent száz ezernek,
Minden fogia nevezni vakmeröségnek.

28.
Talán esküvésed tartoztat tégedet,
Kit Német Chászárnak békeségben tetted,
De lelki esméret mostan menté tehet,
Senki sem tartozik tenni lehetetlent.

29.
Bizolé Németben te okos Horvát Bán?
Hogy hamar segitséget küld néked talán;
Német, mely tegedet az föld alat kiván
Lenni, segitséget hoz kárával talán:

31.
De bár az ugy légyen, el jüijön az Német,
Rák-háton ti néktek hoz ő segitséget,
El vesztitek akkor kedves eltetöket,
S-ők Török kezében talállyák Szigetet.

32.
Uram, hogy én néked meg mondgyam egy szoval,
Nagy dolgokat kis üdöben te chinálál,
Országos hadakat vesztéig rontattál,
Kü-várakat vettél és elis bontottál.

33.
Van már leg magassabban az te ió hired,
Ninchen már hely, az hová fellyeb vihessed,
Chak azon mesterkedgyél hogy azt örizzed,
Arrol sikos helyröl, hol van, el ne ejtsed.

34.
Futnod már kel néked szerenche probáját,
Az ki szakaszthattya ió hirednek nyakát,
Futnod, Uram, néked kel méltan az hadat,
Az ki minden orán külömben változhat:

35.
Ne légyen fejedben az ŕ bizodalom,
Hogy az kit egyenként te meg gyöztél harczon,
Meg gyözhesd te mostan hol vannak minnyáian,
Mely, Isten rendibül, várad alat vagyon.

37.
It halgata Halul, és esék sibolygás
Az erös Vitézek közt, és zúgolodás,
Jól esméri Halul hogy nekik unalmas,
Az illyen köuetség, és az Vár-meg-adás.

38.
Horvát Bán meg nézé az sok ió Vitézét,
Osztán Köuetekre forditá az szemét,
Minnyáian halgatnak várják Bán tetzését,
Ö nagy méltosággal el kezdé beszédét:

40.
Chudálom; mert azon én nem igyekeztem,
Hogy ti Chászártoknál kegyelmem lehessen,
Söt ártottam neki kis tehetségemben,
Valahol lehetet, és minden erömben.

41.
Barátságomrolis röviden felelek,
Soha Töröknek baráttya nem lehetek,
Valameddig látom ő árt Keresztyénnek,
Barátság, ártalom öszue nem férhetnek:

43.
Hol penig Sziget-várat nevével kéred,
Jó követ, tudnod köl az mit mondok néked,
Hogy Zrini ezekkel már sokat szenvedet,
Gonoszt, veszedelmet, hideget, s' meleget.

44.
Azért hogy Istennél nyerhessünk kegyelmet,
Azért nem gondolunk vesztenünk éltünket,
Sok kinchet, gazdagságot, és mindenünket,
Es ez el-mulando világhi hirünket.

45.
Hát ne apolgasson bár Chászár ezekkel,
Az kit mi világnak hagyunk nagy örömmel,
Ha szonkat nem hiszi, iüijön ránk erövel,
Meg láttya mit tehet, az ki van Istennel:

46.
De ha büneinkért az Isten bennünket
Meg vér, s kezetekben adgya életünket,
Meg halunk örömest, de ti el vesztünket
Nem fogiátok nevetni s-keresztyéneket.

47.
Mi sem irigyellyük akkor élteteket,
El hadgyuk örömest Mennyekért Szigetet:
Vid meg Chászárodnak az én beszédemet,
Meg láttya Szulimán Zrinijs mit tehet.

49.
Ihon had s-békeség az én kebelemben,
Most válasz magadnak, míg tart az üdödben,
Mert én nem érthetem, kerülö beszédben
Chavarogsz, s-válogatsz hadban, békeségben.

50.
Illyen szokra seregek meg zöndülének
Nem várják választyát hatalmas Zrininek,
Fegyvert, fegyvert kiáltnak az követeknek,
Fegyverrel, nem szoval, kel veszni Szigetnek.

51.
Hát halálos fegyverre hilak bennetek?
Felele Demirhám, mert látom élteket
Unalmas, oly hangal mondá meg ezeket,
Mint ha Janus Temploma most nyilt volna meg.

52.
Gyorsan az Chászárnak esék ez fülében,
Hogy Zrini többiuel van nagy keménységben,
Nem sokáig késék, ugrék nagy méregben,
Zrini, s-Sziget ellen, és nagy keuélységben;

53.
Szokolovich Mehmetet magához hivá
Néki forro haraggal meg parancholá,
Hogy egész táborban készülőt fujatna,
Es hogy Oszmán Basát elöl bochátaná,

55.
Es hogy körül fognák Sziget kerületét,
Néznék hon lehetne maga szállo helyét,
Arthatlanul honnan törhetnék Szigetet,
Hon louas s-Janchárnak szallitna seregét;

56.
Magais hogy holnap, elsö szčp hajnalban,
Meg indul, és mégyen az Oszmán nyomában
Hát meg indúlt Oszmán ugyan az orában,
Mert semmit nem mér el mulatni hagyásban;

57.
Visz tiz ezer szablyát Béglerbék magával,
Ali Kurtog vagyon két ezer Janchárral,
Mendegel Török sereg ió rend tartással,
Vigyázo , jelt ada Szigetben harangal:

58.
Zrinyi louas chatát Várbul ki bocháta,
Hogy Török szándékárul ez hirt mondhatná,
Szerenche kezekben egy Törököt ada,
Mely vár felöl maga, többitül szakada:

59.
Ez meg mondá nékik Béglérbék szándékát,
S-hogy holnap el várná az Chászár táborát,
Gyorsan meg nyittatá Zrini az kapukat,
Viue ki magával tizenkét száz szablyát.

61.
Törökök lovakat mind füre ereszték,
Túl, s-innen magokis mind széllel heuernek,
Esztelenek egymáshoz nemis mehetnek
Nem félnek Keresztyenek hogy ki-jüjenek.

62.
Vár, és Török közöt egy kis halom vala,
Azért az Keresztyent Török meg nem látá;
De mihent ió Zrini az halomra juta,
Egy Dervis nevü Török ottan meg látá;

63.
Kiált iste Kaur, nem kiált sokáig,
Mert rá mene Dando, mint ama mérges Gyik
Szablyáiát Dervisben vágá honaliáig,
Eltétül szavátul egyszers' mind el válék:

64.
Kiáltás, futkozás táborban nagy esék,
Ki kergeti lovát, ki lovára ugrik,
Ki penig berekben gyalazattal bujik,
Még Basa magais ottan meg rettenik.

65.
Láttadé hangyákat mikor meg bolygattyák,
Mint sietséggel ide s' tova futkosnak,
Nyomorultak nagy tojásokat hordozzák:
Szintén igy most ezek két felé kapdosnak.

67.
Talán igy Hercules bánt az Sárkányokkal,
Vagy hatalmas Sámson Philisteusokkal;
Mint Zrini chelekszik Török pogányokkal,
Egy kemény, és élös Fringia szablyával,

68.
El vévé életét evel Ramadánnak,
El választá fejét testétül Juszupnak,
Es Karamán Nuhnak, Persa Assagurnak,
Torlaknak, Dedonak, nagy testü Halulnak:

69.
Nem használhat nékedis hamis Hamalia,
Murtuzánogli Murtuzan Basa fia,
Sem tenéked szentség Balukbas Jahia,
Mind föld alá téve tikteket Fringia.

70.
Deli Vid más felöl Török közt, mint tündér,
Százat dárdájával nagy eröuel le vér,
Már minden ruhája nem más chak Török vér,
Egyedül köztök, mint Oroszlány, járni mér:

71.
Nemis mondhatom ezt harcznak s-viadalnak,
Chak rettenetes iszonyu vér ontásnak,
Mert Törökök minden felöl, mint porr, futnak,
Ki lovon ki gyalok berekben szaladnak.

74.
Az Basa heában kiált innen rájok:
Bizony Török Chászárnak ti vadtok árulók,
Ha nékünk segitséget gyorsan nem hoztok
Nem igaz Törökök, de Török árulók.

75.
Ali Kurt örömest hozna segétséget,
De jol esmeri vala az viz mélységét,
Lo meg nem gyözheti az nagy söppedéket,
De gyalog meg áztattya minden fegyverét;

76.
Mégis, noha sötét volt, viznek Janchárság
Gázolua indúlt, mint sok sürü nádasság,
Puskákat kezekben magassan föl-tartyák,
Hogy az Almás vizében meg ne áztassák:

77.
Segétséget akarnak futóknak hozni,
De megy eleikben halál-hozó Zrini
Üvedzöig vizben kéz lén be gázolni,
Ottan kezdé őket keménységgel vágni:

79.
Hamar kü esik ott, hon az ég zörrenik,
Zrini ez szók után hamar rájok esik,
Ot tüle Kurt Aga egy sebbel öletik,
Az másikkal Toigonnak feje vétetik;

80
Ninch oly Demecki kard ki ketté nem törik,
Zrini keze elöt ot sok fej el esik,
Mind ha chak nád közöt ő járna ugy tetzik,
Mert fut az sok Török, hul, és sebesedik:

81.
Már halmok elötte vannak holt testekbül,
Az Almás vizeis meg tódult ezektül,
Minden kichin chöp-viz ál fekete vérbül,
Futnak az Törökök futó vezérestül.

82.
Oszmán az hamar lovát által usztatá,
Hartzolis, az Zrinit az éj el választá,
Seregét szépen öszue choportoztatá,
Lassan Sziget felé vélek el indula:

83.
De Vitéz Deli Vid által ment az vizen
Az Törökök hátán, s-töbre halált viszen,
Ö eleiben megy Hamviván Szerechen,
Meg esmerte vala Vidot szép fegyverén;

85.
Iffiu Hamviván el ijet szüvében,
Ninch már reménysége fegyvertelen kézben,
El futa Vid elöt az szélnél könnyebben,
Bizik futásának nagy sebességében.

86.
De gyorsan utánna fut Vida kegyetlen,
Ennehány ugrásban el éré hertelen,
Igy szolla: látszik hogy vagy álnok Szerechen,
Többet bizol lábadban, s-nem fegyveredben;

87.
De nem használ néked hazádbéli futás,
Meg szaggattya szüvedet mostan ez az vas:
Ily szok után lén rá erös dárda-hajtás,
Kinek soha massát nem látta ég magas,

88.
Acélos paisát Hamviván föl tartá,
De azt kemény dárda nagy vassal szaggatta,
Üvén Hamvivánnak nagy kerék kü vala
Asztis porrá töré az halálos dárda.

89.
Be ment hasábanis, nem tartá meg háta,
Mert kedues életét magával ki-rántá,
Esik-le Hamviván Vid elöt hanyattá,
Földben le-szegeszte Deli Vid dárdája;

91.
Kit haddal kerestek, ihon Sziget-Várat,
Néktek ajándekozom szép Pannoniát;
De akarom asztot mostan mérjed hanyat
Te Szerechen kölök, mérjed hoszsaságát.

92.
Mint fene Oroszlány meg ölvén prćdáját,
Kevélyen fölette jártattya haragiát,
Kegyetlen szeméuel nézi kínlodását,
Gyönyörködik vérben, usztattya nagy haját:

93.
Igy szintén Deli Vid, holt Török fölöt ál,
Dárdája kezében, mint nagy sugár töly-szál,
Jól látzik meszirül, mint egyenes kü-fal,
Vigyáz, ellenséget hogy ha máshun talál.

94.
Hamviván fegyverét békével le-vévé,
Arannyal vart üngétis magára vévé;
De Kambér sokáig esztet el nem türé,
Igy hangos torokkal Seregnek üvölte:

95.
Haj szégyen vallottak; Ti vadtok vitézek,
Igy mutatunk szégyent elsö nap Szigetnek,
Vitéz hólt Hamvivánt jól láttya szemetek,
Egy ember meg ölte ezt ti ölettétek:

97.
De meg iövendölte ezt az nagy Menethám,
Mikor ezt az fiát küldte Török hadban,
Sokszor bö könyvével kiáltot buchuzuán,
Örizd magad fiam, szép fiam Hamviván.

98.
Ne bizd el magadat Török barátságban
Sok nép, sok ió vitéz chalatkozot abban,
Nem segét meg téged soha Török hartzban,
Higy néki, de nem térsz soha Siriában;

99.
Sokszor én hozzámis nagy Király kiáltot,
Nékem fiát ajánlván sürün ohajtot,
Kambér édes szolgám vezessed fiamat,
Mellyet Török hadban kedue el ragadot:

100.
De nem kivánhatom én meg térésemet,
Hanem Uram mellet el vesztem éltemet,
Menethám meg láttya az én hüségemet,
Noha immár késön, nagy igaz szüvemet.

101.
Ezt monda s-nem többet; s-szolgájátul dárdát
Ki rántá; s-keresi az Zrini Hadnagyát,
Nem fél az Deli Vid, de merén dárdáját
Nagy kezében tartya, s-neueli haragiát:

103.
De Vid mint küszikla ál az habok közöt,
Vitézséggel tartya maga az had fölyhöt,
Nagy fegyver széluészel kemény paysa meg-tölt,
Nyil, dárda, szablya jár sürün feje fölöt.

104.
Mint az sivo ördög Kamber Vidra megyen,
Azért hogy Uraért rajta boszut tégyen
Siriai nádat rá hajtá keménnyen;
De chudáual látá el törve az földön.

105.
Kurt Aga ió törrel meg sebesétette,
De chak alig fejét meg véresitette,
Ibrahim az szablyát Vid paysán törte,
Ali Kurt kopjával oldalban ütötte.

106.
Kambér hüvelyébül ismég ránta szablyát,
Kegyetlenül üte Deli Vid sisakiát,
Akkor az Deli Vid hozzá hajtá dárdát,
De dárda nem tevé Ura akarattyát;

107.
Mert Kamber el ugrék, de nem járt üressen,
Az kegyetlen somfa, hanem kegyelmetlen
Esék Zizim Agának közép mellyében,
Kiért élte el oszlék levegö égben.

109.
Kamber kedves halállal Ura mellé dült,
Sok véres chuklásban élete el-röpült,
Vérétül s' hüségtül egyszers' mind teste hült,
Nálánál hüvebbet soha Ania nem szült.

110.
Talál utat Vida magának szablyával,
Mint az emésztö tüz merre megyen lángal,
Ugy hogy ő közülök ki-jüt már haraggal,
Ballag az viz felé lustos vérrel s' porral.

112.
Háromszor meg állot az Almás patakban,
Visza rájok mennyen, gondollya magában,
De meg látá Zrinit hogy vagyon choportban,
S-hogy mindnyáian rá vannak várakozásban.

113.
Fegyverestül ugrék hináros Almásban,
Almás penig ütet viszi maga hátán,
Es le-mosá róla pogány vért folyásban,
Ugy külde Urához s' társaihoz tisztán.

115.
Három ezer lovas veszet ebben hartzban,
Öt száz Janchár hever az Almás patakban;
Da mindnyáiok fölöt nagyob kár Hamviván,
Mely Vid Dárdájátul fekszik földet rágván.

[nyomdadísz]