2.
Al rettenthetlenül Zrini nagy gondokon,
Mint nagy tornyos küsziklák magas Késmárkon,
Heába küszködnek nagy szelek azokon,
Erejeket vesztik heában ostromon:

3.
Ugy Zrinit nem ijesztheti gond sem rettentés,
Ha Atlas le romlik ha az nagy ég le és,
Mert álhatatosra az félelem nem és,
Az ki igaz ügyel, s-jo szüvel fegyveres.

5.
Nem véletlen dolgot szerenche ránk készit,
Nem teszi váratlanul ránk az kit épit,
Kit nagy szüvel vártunk vitézek vagyon it
Had fegyver elöttünk, mellyet pogány készit.

6.
Hatalmas Török Chászár Szultán Szulimán,
Huzza ránk haragiát, mint dühös Oroszlán,
Minket el veszteni és rontani kiván,
Vagyon reménsége szántalan sok hadán;

8.
Esztelen ki veti ilyböl reménségét,
Utollyának tartya az Isten kegyelmét,
El rontya haraggal Isten reménségét,
Louassát, gyalogiat, s-röttentö fegyverét.

9.
Ezért ő Pharahot rontá keménységgel,
Goliátot meg gyalázá egy gyermekkel,
Philistensokat rettenetességgel,
Ronta pogányokat boszszu állo szüvel.

11.
Ime nem rövidült meg keze az Urnak,
Kegyelmes fülej be nem dugattattak,
Hányszor mi magunkra az Isten irgalmát
Láttuk, s-tapasztaltuk számos ajándékját:

12.
Azon ellenséggel mi harczolni fogunk,
Kit sokszor elöttünk mint barmot hajtottunk,
Fegyvereket, tisztességeket el vontuk,
Isten irgalmábul sokszor el rontottuk.

14.
Nagyob erö volt az, mert az nagy Isten volt,
Az ki mi érettünk hatalommal hartzolt,
Kezünknek eröt,szüvünknek bátorságot
Chinált, és az pogánytul el vette aztot.

15.
Ihon mit chelekedet értünk Siklosnál
Az kegyelmes Isten számtalan Tatárral,
Mint az terhes fölhö jüt ránk sokasággal,
Minket kész prćdának tartot ő magánál:

18.
Mostis Babochaj Rinya Török vértül
Meleg, és fejérlik mezö sok holt testül,
Budaj Törökis futot, mint por széltül,
Elöttünk, mert Isten volt fegyverünk körül.

20.
Ihon chak nem régen nem látánké chudát,
Mikor Isten kezünkben adá Korotnát,
Nem váránk ágyútul falának romlását,
Illetetlen meg véuénk erös kü-falát:

21.
Arszlán Jahiogli el futa elöttünk,
Nem meré meg várni had-verő fegyverünk,
Mert tudta hogy nagy Isten vagyon mi velünk,
Azért őket akkor untig vágtuk s öltük.

22.
Az Siklosi mezön Tajeleri Mehmet
Ot veszté táborát, fiát, es életét,
Alig volt talám egy az ki hirt vihetet
Az Török Chászárnak, mert többi el veszet.

24.
Minden felöl ránk néz az nagy keresztyénség,
Mi vitéz kezünkön van minden reménség,
Soha még mi réank nem jütot szégyenség,
Azért rakva hirünkel föld, tenger, és ég.

26.
Azis minekünk nagy tisztességünkre van,
Hogy maga ellenségünk Szultán Szulimán,
Kit mi ha meg gyözünk, mint reménségünk van,
Világ biro Chászárt meg gyöztük az hartzban:

27.
Hartzolnunk peniglen nem akarmi okért
Kel, hanem keresztény szerelmes hazánkért,
Urunkért, feleségünkert, gyermekeinkért,
Magunk tisztességéért, és életünkért:

29.
Arra fogia vetni minden mesterségét,
Hoy mint bolondokat hittel challyon minket,
Bolond az ki Török szavának ád hitelt,
Mert várával eggyüt el veszti életét.

30.
Am vitéz Amadi erös Visegrádát
Meg adá Töröknek, nagy szomjuság miát,
Eltével fizete, s-késön báná dolgát.
Igy vitéz Lossonci adá Tömös várát,

32.
Ninch mit hinnünk nékünk az Török Chászárnak,
Mert nem lén embere meg-eskütt szavának,
Meg nem adá Budát az Király fiának,
De nagy hitetlenül meg tartá magának:

33.
De hogy adna hitet, kinek hiti ninchen,
Töröknek hogy hinnénk ki hazud mindenben,
Minekünk meg halnunk kel ebben az heylben,
Avagy meg kel gyöznünk bizván Istenünkben.

35.
Feiem fen áltáig lészek én veletek,
Esküszem seregek élö Istenének,
Kivánom hogy tiis igy chelekedgyetek,
Eles szablyát kézben tartván esküdgyetek.

36.
Vitéz Zrini szavával meg batorottak,
Az egész Sziget-vári vitéz Leventák
Elötte meg rendelt seregben állottak,
Mezételen fegyvert kezekben tartottak.

39.
Ot Farkasich Péter (mert meg gyogyult vala,
Abbul az chapásbl, kit Rahmattul nyert vala)
Szablyát hüvelyébül Groff elöt ki ránta,
Az egekben nézue igy esküszik vala:

40.
Hald meg te igaz Isten én beszédemet,
Es te, o vitéz Groff, én esküvésemet,
Hazámért kéméllem hogy ha életemet,
Ha vigan nem ontom a’ hol köl véremet;

41.
Hogy ha meddig élek el hagyom Uramat,
Vagy gondolok az hely ellen practikákat,
Isten, boszú állo köueddel magamat
Üs meg, és lelkemed vesd pokolban hanyat.

42.
Volt Farkasich Zrininek fö Kapitánnya,
Ö serege két száz harmintz kettö vala,
Mindeniknek pánczér, karvas, és Sisakia,
Minnyájan föl szoval igy esküsznek vala:

45.
Száz meztelen szablyát Dando hoz ez után,
Maga van elöttök jár mint egy oroszlán,
Ezis ugy esküvék félre álla osztán,
Utánna érkezék százzal Orsich István:

47.
Jün Szechödi Máthé nagy tarka kechével
Be födözue magát, és pánczér fegyverrel,
Nagy meztelen pallost tart erös kezével,
Meg esküvék ezis száz erös legénnyel.

48.
Hát Alapi Gáspár négy ötven szablyával
Jün, van be födözve parducznak hátával,
Vitéz modra ékes szép daru tollakkal,
Bövölkedik vitézséggel s-okossággal.

50.
Küldöt már hat százat Törököt pokolban,
De még küld ezeret, van ollyan szándékban,
Száz seb vagyon testén mellyet nyert hartzokban,
Nem régen leg többet, hogy esék fogságban.

51.
Ihon Stipán Golemi rettentö testel
Lépik, mint egy halom, rettenetességgel;
De ennek nem árthatny soha fegyverrel,
Mert keményeb böre vasnál s-kemény künél.

52.
Im Bata Péteris deli öltözettel
Jün eggyüt haragos Patatich Péterrel,
Papratovich Farkas jün könyü testével,
Ez mindenik vala száz száz io legénnyel.

53.
Maga Kobách Miklos két száz legényt vezet,
Mert Hadnagy Cherei Pál társa el veszet,
Bizony ezeretis ez meltán vezethet,
Mert ravaszab nalánál hadban nem lehet.

54.
Jün Balás Deákis nagy Györi Mathiassal,
Medvei Benedek hatalmas Bikával,
Mondom bizony hatalmas Bika Andrással,
Ki lovat s-Törököt öl chak egy chapással.

56.
Juranich Lörincis Zászlo tartó vala,
De nem régen tertént Vajdáia halála,
Azért erdeméért teuék most Vajdáva,
Mert sok vitézségét hartzokon mutatá.

57.
Iffiu Juranich, melynél szebb Iffiat,
Soha az nap szeme világon nem láthat,
Vezet maga után ez két ötuen szablyát,
Es Ostrony Péter utánna más százat.

59.
Ihon Deli Vidis Törökök ostora
(Mert tanittya üket gyakor szaladásra)
Jün maga ez utól hatalmas Leventa,
Véle jün haragos ötször ötven szablya:

60.
Kevés hasomlitanom ezt Oroszlányhoz,
Mert hasomlo Had verö haragos Márshoz,
Látszik az szeménis, hogy halált s-lángot hoz,
Ez négy ölni vas-dárdát kezében hordoz.

62.
Nagy mamuz az lábán kemény földet szantya,
Kemény fringia-kard oldalát támasztya;
Ez volt Szigeti Leventáknak virágia,
Bölch, erös, gyors, haragos, mikor akarja.

63.
Ezek mind esküvének Szigethi Groffnak,
Hogy véle az várban meg halni akarnak,
Es hogy ő mellöle holtig el nem álnak,
Hanem hivek lesznek néki, s-az országnak.

64.
Mustrát el-végezvén szorgalmatos Zrini,
Várnak állapottyát kezdé látogatni,
Agyukat bástyákra rendel fel huzatni,
Fegyvert Vitézeknek, és port osztogatni.

65.
Minden féle profontot hadi szerszámot,
Bort, kenyeret, és hust és elegendö sót,
Sok kapát, lajtoriat, minden féle ásót,
Tüzes mesterséget, föchkendö tüz-otót,

66.
Sok dészkát, taligát, és égni való fát,
Salétrumot, kénküt s-éget mogyoro-fát,
Sok kemény tölyfábul temerdek gerendát:
Egy szóval, az mi kel várnak, mindent hozat.

68.
Istrásákat osztán körül az palánknak,
Hogy mind éyjel nappal esztet rendel járják;
Futnak szorgoskodnak az sok vitéz vajdák,
Magok személyek szerint várat vigyázzák.

69.
Mikor mind ezeket Zrini vivé rendben,
Mikor hivatallyát tudgya immár minden,
Tartozása szerént irá egy leuélben,
Magyar országhi Királynak illyenképpen:

70.
Vagyon immár két heti, Felséges Uram,
Hogy az Török Chászár késziti kardgyát rám,
Bizonyos emberimtül esztet hallottam,
Azért Felségednek ezt tudtára adtam;

71.
Az mint lehetettis keszültem mindennel,
Vitéz szolgaimmal minden mód fegyverrel,
Szorgos vigyázással, és minden ió rendel;
Vége szerenchének de vagyon Istennél.

72.
Irhatom bizonnyal asztot Fölségednek,
Hogy providéáltam Sziget szükségének,
Ha kézbül maradást rendelt Isten ennek,
Ez tartya meg az mely ir te Felségednek;

74.
De chak az te fejed legyen egéssegben,
Örömest meg halok én ebben Szigetben,
Kérem Felségedet hogy emlekezetben,
Fiaim légyenek nálad, s-kegyelemben:

75.
Mostan én örökkén buchuzom te tüled,
Mert tudom nem látom soha Fölségedet,
Azert ki teremté földet, és az eget,
Az az mindenhato Isten légyen veled.

76.
El végezvén levelét be-petsételé,
Osztán fiát Györgyöt szépen meg ölelé,
Okossan, röviden néki igy beszélle,
Az gyermek Attya szavát igen fülelé:

77.
Fiam, én utolszor most látlak tégedet,
Es azértis áldom az én Istenemet,
Hogy hallanod hadta végsö beszédemet,
Hald meg fiam kérlek az én intésemet;

78.
Ihon Uraságban hagylak én tegededet,
Kardal bövitettem az te értékedet
Mindened lesz, tanuly Isteni félelmet,
Isten meg neveli minden szerenchédet,

8o.
En már éltem eleget, láttam gonoszt, s-jót,
Már megis untam heában valósagot,
Mert láttam mindenkor kit az világ adot
Egy kézzel, kettövel mindgyárt visza rántot:

81.
Nem láttam semmi iót, kiben meg nyughatnám,
Nem találtam nyugovást, kiben bizhatnám;
Chak néked Jehova az mikor szolgáltam,
Akkor meg elégettem, és meg nyugottam.

82.
Fiam annak szolgály, és iáry azon uton,
Kit fia Istennek rendelt ez világon,
Ez ád néked eröt az Török pogányon,
Ez ád jó szerenchét ezen ez világon:

83.
Osztán emlekezzél az én sok probámrol
Ne légy, mint el fajzot Galamb kemény Sastul,
Kardal te keressed hiredet pogánytul,
Mondhassák igazán fájzottál Zrinitül:

84.
En égben az Istent imádom eretted,
Hogy bövitse mindenkor az te erödet,
Adgya hogy szolgalhas néki kedve szerint,
Es hogy sok üdöre menyben lás engemet.

86.
Kemény szüvü Atyám mit kegyetlenkedel?
(Igy Iffiu Zrini az nagy Bánnak felel)
Engemet magadtul kergetni akarsz el,
Hogy tüled el vállyak örökös üdöuel;

87.
Nem igy fia Sasnak én igaz Sas lészek,
Hanem el faizot veszteni való kölök,
Ha én halál elöt oly igen félemlek,
Kit vig szüvel keresz én aztot kerülliek:

88.
Valamely szerenchét rendet Isten néked,
Mélto hogy ugyan az hordozzon engemet,
Bujásommal ne gyaláztasd nagy nevedet,
De kinek tartsam hát meg-unt életemet,

89.
Ezé az vitésség kire tanitsz engem,
Hogy az elsö probám el-bujásom légyen,
Nagy Atyának rosz fiát minden nevessen?
Ah ne adgya aztot az ió Isten ernem.

90.
Uram vagy engemet hagy meg itt magaddal,
Vagy hogy végzem éltemet magam kardgyával,
El fogygyon Zrini név elöb nagy chudával,
Hogy sem chak egyikis éllyen gyalázattal.

93.
El ragat tégedet vakmerö bátorság,
Mint széltül hajtatik az ingadozo ág,
Lészen oly üdöis hogy benned vidamság
Ugy fog tündökleni, mint kertben szép virág.

94.
Nem ió üdötlenül virágot szaggatni,
Nem dicheretes néked halált kivánni
Most mikor senkinek nem tudnál használni
Haláloddal, tartozzol élni, s-szolgálni:

95.
Nem mienk az lélek haném az Istené,
Te fogszé keduedre sáfárkodni véle?
Tarch meg fiam magadat nagyob szükségre,
S-szegény romlot hazánknak iob üdejére:

96.
Szükség hogy én itten végezzem napomat,
Mert Isten rendelte itt végsö órámat,
Most utolszor mutatnom kel mivoltomat,
Kövessed, mikor kel, teis nagy probámat.