[G2v]

PARS TERTIA.

1.
VR Isten, embernek elméje mint fordul,
Ninch állandó tanách ember okosságbol,
Ha mit el végezis ő gondolattyábol,
Ottan meg fordul Isten akarattyábul.

2.
Szulimán Egerre veté gondolattyát,
Hogy annak el ki dönche erös bastyáját;
De hamar az Isten térité tanáchát,
Hamar meg forditá Szigetre haragját.

3.
Im meg mondám okát az ő haragjának,
Midőn már meg parancholt volna hadának,
Hogy uttyokat Eger vár felé tartanák,
Es viselnék gondgyát Dunán való hidnak.

4.
Boszniai fő Bass
a Musztafa azonban
Erkezék, szép haddal Chászár taborában,
Hires vitéz vala ez Horvát országban,
Mert erövel bé mene Krupa várában.

5.
Meg esmeré Chászár ennek emberségét,
Mindgyárt néki adná Arszlán vezérségét,
Megis hagyá mindgyárt vegye el életét
Részeges Arszlánnak, mert látá sok vétkét.

[G3r] 6.
Job let volna néked Arszlán vesztég lenned,
Urad hire nelkül nemis chelekednek
Semmit, hogy sem bolondúl hadat kezdened,
S-hamis hirrel Uradnak fület töltened.

7.
De Arszlán nem meré meg várni Musztafát,
Mindgyárt Budán hagyá minden partékáját,
Es nyomozny kezdé Chászár nagy táborát;
De ugy-is meg találá maga halálát.

8.
Chŕszár Mehmet Guilirgi Bassának adá
Bosznát, hogy siessen oda parancholá,
Es hogy arra szorgalmatos
gondgya volna,
Valami kárt keresztyén ot ne chinálna.

9.
Két ezer lovaszal Mehmet meg indula,
Nem sok nap mulva érkezék Sziklos alá,
Ottan az szép mezön taborát szállitá,
Maga szép Sátorát ottan fel vonyatá.

10.
Siklosi Szkender Bék hozzá mene gyorsan,
Mehmetnek köszöne, s-igy szolla okossan:
Uram tetczik nékem ez chudálatossan,
Nem veszed eszedben hon szállotál mostan

11.
Vagy azt tudodé légy békeséges helyen,
Ellenség nelkül való szép Török földön?
Nem vagyunk immár Drinápoli mezöben,
De Kaur kardgyának ki tettetet helyén.

[G3v] 12.
Az keresztény várak nem oly mesze vannak,
Hidgyed, Sziget-várban éh farkasok laknak,
Chak nem éyel nappal ezt az mezöt jarják,
Még az Hóstádban-is mieink nem laknak,

13.
Te jüvetelednek már régen hire van,
Itren szállásodis Pór elöt nylván van,
Mellyet ha meg hallot Szigeti okos Bán,
Fejemet kötöm én, hogy régen lesbcn van.

14.
Uram nem maradhat az Török miatta,
Ha hova vagyonis némellyiknek uttya,
Katona, uagy Hajdu azonnal el kapia,
Vagy fejét el veszi, testét itten hadgya:

15.
Hidgyed, hóstádban-is meg nem maradhatunk,
Onnanis lábunknál fogua vonyattatunk,
Még az várban-is nem igen bizuást vagyunk,
Annyira félelme miát meg kábultunk.

16.
Az szent Mahometért, kérlek Uram téged,
Magadat te itten ne szerenchéltessed;
Hanem inkáb én tanátsomat kövessed,
Es az keritésben táborodat vigyed,

17.
Az lovak az hostádban ott kin lehetnek,
Az vitézek penig várban ben férhetnek:
Keueseb kár lészen ha lovak el vesznek,
Hogy sem ennyi sok, és jo Török vitézek.

[G4r] 18.
Külemben Uram magadnak veszélyt keresz,
De még én fejemreis haragot szeresz,
Ennek tanáchodnak hire én rajtam lesz,
Azért lásd mit chinász, kerlek, hogy el ne vesz.

19.
Mehmet az keresztényt nem esmeri vala,
Mert ő nevelkedék mindenkor udvarban,
Es ő hiszen vala bolond Alkoránban,
Egy Török hogy meg öl négy keresztént harczban.

20.
Azért az Szkendernek nem sokat hisz vala,
Mosolyogva magában ily választ ada:
Köszönöm tanáchodat Szkender Alboda,
De meg bochásd, táborom helyét nem váltya,

21.
Gyalázatos hirrel Bosznában indulnék,
Ha én itt ez éyel maradni nem mernék,
Es az semmi elöt oly igen rettegnék,
Hogy helytis magamnak itten ne találnék:

22.
De az lágy fölyhökis engemet biztatnak,
Mert lá hogy chak immár essöben állanak,
Nem lesz modgya ez eyel kichin chatának;
Nem hogy lenne járása derekas hadnak.

23.
De az mely Zriniröl beszéllesz énnékem,
Még nagy Sztambolbanis jött hire fülemben,
Ur Isten, ha nékem lenne oly szerenchém,
Hogy ez mezön véle meg esmerkedhetném:

[G4v] 24.
Mert hallottam az ő nyughatatlanságát,
Kiért az hatalmas Chászáris haragiát,
Reá forditani akarja szablyáiát;
De más okok tartoztatták meg boszuját.

25.
De ő is rá kerül valaha az tőrben,
Mint sokat chavargó Róka kelepczében;
En penig ez éjel lészek szerenchétlen,
Mert nem látom őtet s-fekszem dichéretlen.

26.
Szkender, ha akarod, ketten eggyüt hállyunk,
Meleg káué mellet ag-szót kováchollyunk,
Osztán mi virattig mind bizuást aludgyunk,
Mert tudom bizonnyal Kaurt mi nem látunk.

27.
Szkender igy felele: bŕtor itt maradok
Ejfélig, Uram, körületted udvarlok,
Es az után osztán várban be ballagok,
Néked nyugodalmas éczaká
t kiuánok.

28.
Igy beszélnek ketten, azoban egy legény
Aranyas bör-zofrát földre le teritvén,
Két szép bársony vánkost az zofra mellé tén,
Szerechen tésztával sátort meg füstöluén.

29.
Vánkosra ketten ottan le ülének,
Egy más közt sok dologrol beszélgetének,
Kayét kichin finchanbol hörpögetének,
Osztán az után vachorátis evének:

[H1r] 30.
De az étel után egy szép Török gyermek
Ura hagyásábol az házba be lépék,
Szép gyöngy házos tassán kezében tündöklik,
Fejét be tekerte gyenge patyolat vég;

31.
Az eggyik vállárol szép bársony kaftánnyát
Lé bochátá, kezdé igazgatni kobzát,
Ablak felé üle öszve hajtvan lábát,
Igy kobza szavával nyitá hangos torkát:

32.
Miert panaszkodgyam szerenche ellened?
Ha bővited mindennap en ör
ömemet,
Mem szakadsz el tülem az mint vagyon hired,
Hogy alhatatlanságban van minden kedued.

33.
Kikeletkor áldasz az szép zöld erdövel,
Szerelmes fülemile éneklésével,
Eghi madaraknak sok külömbségével,
Viz lassu zugással, szél lengedezéssel:

34.
Nem irigyled nékem az én egyesemet,
Inkáb hozzá segécz szeressen engemet;
Soha el nem vészed az en vig keduemet,
Neveled oránként gyönyörüségemet.

35.
Adsz nyáron nyugovást és szép chendezséget,
Szép Ciprus arnyékokat hüvös szeleket,
Gyönge tűvel varrot szép Sátor ernyőket,
Szomjuság-meg-olto ió szagos vizeket:

[H1v] 36.
Ö szel sok gyümőlchel Citrommal turunchal,
Ajándékosz bőven szép pomagránáttal,
Erdőn vadat nem hadsz, mert nékem azokkal
Bőven kedueskedel, és jó madarakk
al:

37.
De télen az mikor minden panaszkodik,
Akkor az én szűvem inkáb gyönyörködik,
Erős fergetegen szűvem nem aggodik,
Mert szép lángos tüznél testem melegedik:

38.
Es vagyon Chászáromnál nagy tisztességem,
Mindenek közöt vagyon nagy böchületem,
El nem fogyhat soha az én sok értékem,
Van jo lovam, éles szablyám, szép szerelmem:

39.
De kötve vagy szerenche az en lábomhoz.
Mert el futtál volna eddig gonoszomhoz,
Ha volnál szabadon, de rám gonoszt nem hosz,
Mert kötue vagy szerenche az én lábomhoz.

40.
Igy szolla az gyermek, de nagy Szigethi Bán,
Mehmet jüvetelét póroktol meg halván,
Nem kerkedik világgal, más gondokban van,
Jo vitézeket mindgyárt öszve hivatván:

41.
Nyolcz száz lovast válogat, ezer gyalogot,
Ezekkel gondollya visz végben nagy dolgot,
Jo vitéz, lovára magais föl ugrot,
Maga szép szólgaihoz osztán igy szollot:

[H2r] 42.
Vitézek nem szükség néktek sokat szollyak,
Es hogy én tinéktek bátorságot adgyak,
Mindenitek ollyan egy országos hadnak
Tudna parancholni, s-szüvet adni másnak.

43.
Emlekezzetek meg sok vitézségtekről,
Nagy erős probátokrol, szép hiretekről,
Chelekedgyék minden mostis oly serényül,
Az mint eddig chelekedtetek vitézül.

44.
A hon az pogánynép ül bizvást Siklosn
ál,
Boszna felé indult huszon hat zászlóval,
Nem fél keresztyéntül beszélli föl szóval,
Hogy Siklosi mezőn mi szégyenünkre hál.

45.
Azért én vitezim minden szót fogadgyon,
Senkit az nagy bátorság el ne ragadgyon,
Minden Hadnagyátol, és én től
em várjon,
Hogy talán közünkben zurzuvart ne hozzon.

46.
Es noha Mehmetnek van tudatlan népe,
Es véres kardot nem látot Bassa szeme;
De mi ugy gondollyuk mind ha leg iob lenne,
Minket bizodalom mert rajta vesztene.

47.
No már én jó szolgaim bátran indullyunk,
Urunk Iesus nevét háromszor kiálchuk,
Az pogány ebektül mi semmit ne tarchunk,
Mert Isten mi vezérünk, s-kemény paysunk.

[H2v] 48.
Igy indulának-el körösztény vitézek
Eggyüt Zrini Groffal szép zászlós seregek,
Dél után az ór
a már ütöt kettőt meg,
Lobognak az zászlók, fénlenek fegyverek:

49.
De Siklosig ez éyel nem mehetének,
Hajnal hasadásban nem meszi érének,
Ahón az Törökök táborban hevernek,
De menni akarnak, mert immár nyergelnek.

50.
Egy mély, és hoszu vő
lgy fekszik tábor mellet,
Chak nem az vár éri eggyik szélsö végét,
Az masig peniglen arra, merre Sziget,
Fekszik, és tart éppen egy fertály mérföldet.

51.
Szigeti Kapitány minden hadaival,
Az vőlgyen fel mene okos rend-tartással,
Az vigyázo h
allik bástyárol mint szollal;
De az keresztyének vannak halgatással:

52.
Vőlgynek masik részén szász lovas maradot,
Ezek, mihent derékassan meg virradot,
Chendeszen ballagván muttaták magokat,
Török tábora felé tarták útokat.

53.
Jól meg lá
ták őket az Török seregek,
De azt vélik vala hogy Péchi vitézek,
Es hogy az Bassához késérőül jönnek,
Azért ők ezektül semit nem félének:

[H3r] 54.
De gyorsan szüvökböl az kétség ki-esék,
Mert kard miát ottan sok Török le esék,
Sokat ez kichin choport ottan nem késék,
Ök visza száguldva nyomra sietének.

55.
Rikoltás, kiáltás esék az táborban,
Azt tudnád ördögök ugatnak pokolban,
Fel rözzent az Bassa nem késik sátorban,
Jo louára ugrék fegyveres pánczérban:

56.
Ihon már vitézek (igy szol Törököknek)
Kit ohajtva vártunk, ezeknek ebeknek
Vérekben meg festhettyük vitéz kezünket,
Ihon már az üdö legyetek emberek.

57.
Hiszem tolvaj kurvák mit chináltak rajtunk,
Ide mertek jönny, hon az mi dondárunk,
Majdan jutalmokat érdemre meg adgyuk,
Chak gyorsan utánnok lovakon szágodgyunk.

58.
Ezeket meg mondvan maga ki-robbana,
Kezében pörögvén egy szép tollas chida,
Utánna az dondár futhat kinek lova,
Chak az Bassa fia nem igen szágulda.

59.
Öt száz lovast tartot magánal meg Rézmán,
Ez volt neve fiának s-jára lassabban,
Volt okossabis ez noha iffiantan,
Kelle veszni szegénnek más bolondságán.

[H3v] 60.
Meddig Mehmet azokat héában üzé,
Addig vitéz Zrini az lesbül ki-jöue,
Es Bassa táboráig bizuást el mene,
Mert senki nem áhatot ottan ellene:

61.
Vitezéket mind eggyüt choportban tartá,
Török táboron kapdosni nem bochátá,
Lassan Török után rendel ballagtata,
Siklostul, tabortul őket kiszoritá.

62.
Rézmán eszbe vette keresztény dondárát,
Ot átkozni kezdé Attya bolondságát,
Zrinire emberül térité zászloját,
Attyának izené nehéz állopattyát:

63.
Leg elsöben Rézmán Frank Andrást lovárol
Chidával le-veré, s-ki rántá torkábul
Lelke ki ment elöb, ő meleg testebül,
Hogy sem maga föl
dre eset lágy nyergébül.

64.
Chillag György Zászlóval mellete ál vala,
Rézmán nagy chidájához erössen chapa,
Kemény Somfa chidát által nem vághatá,
Magátolis az chapást nem taszithatá:

65.
Gyötnek mellyén pánczér, de az sem tarthatá,
Mert e
rős Résmán szüvén által taszitá,
Dárdájával eggyüt életét kirántá,
Esék le zászlóstul Chillag György hanyattá:

[H4r] 66.
Chak hamar Solymosit az után leveré,
Tholnaj Dömötört szablyával meg ölé,
Vitéz Sárkány Györgynek ottan fejét vévé,
Jffiu Jurchichnak életét elvévé.

67.
Rézmán igy viselé magát szablyájával;
De Farkasich Péter erős pallosával,
Nem chelekedik kevesebbet Rézmánnal,
Mert miatta meg hal; Aga Mehmet Butal,

68.
Juszup Oda Bassát az földre terité,
Kurtot egy chapással
az főldre leveré,
Te is ártatlanul meg holtál mellette
Jazichi Ahmet, mert kemény seb leveté.

69.
Iszonyu vér-ontást nem számlálhatom meg,
Kit ketten mivelnek Farkasich, Rézmán Bék,
Mint az eleven tüz valamerre mennek,
Mindenüt holt testek halomban hevernek.

70.
Mindennek vagyon már szemén ellensége.
Török, és Kereszteny öszue uan keverve,
Halók jaigatása, élők serénysége,
Nagy porral keuereg eggyüt magas égbe.

71.
Mesziröl meg látá Horvát országhi Bán,
Mint banik népével meg dühödöt Rézmán,
Lovát sarkantyuval meg inditá bátrán,
Az hon immár népe chak nem futásban van.

[H4v] 72.
Igy mond: hová futtok ti vitéz emberek?
Nézzétek kichodák, kik tikteket üznek;
Tehát ennyi Keresztényt egy Török gyermek
Meg futamtat mezöben?

73.
Siklos várában-é ti akartok futni,
It akarjátoké Uratokat hadni?
De az ki engemet fog bátrán követni,
Neki győzedelmet majd fogok mutatni.

74.
Igy szolla s-nem többet, Rézmánra szágulda,
Annak ismeg kezében van kemény dárda,
Mikor
az ió Zrinihez közellyeb juta,
Nagy erőuel merészséggel reá hajtá.

75.
Kemény vasas Pays az hajtást meg tartá,
De az vasa payst ugyan által járá;
De belöl pánczéron által nem jarhatá,
Zrini éles pallossal Rézmánhoz chapá:

76.
Meg nem tartá aztot az aczélos pánczér,
Kiomlék Rézmánnak vállábul piros vér;
Mind az által az vitéz Török meg nem tér,
Hanem kardal ismég Zrinihez chapni mér.

77.
Azonban Mehmetis mesziröl érkezék,
Láttya miben vagyon az Fia Rézmán Bék,
Hogy ha nem érkezik hamar az segitség,
Ezennel egy fia éltének lészen vég.

[I1r] 78.
Mint magas hegyekböl le-szállot kü-szikla,
Kinek sohun nem lehet nagy tartalékja,
Nagy sebességgel dül, s állo fákat rontya,
Bont, tör, merre gördül, es semmi sem tartya:

79.
Ugy Memhet fiának látván veszedelmét,
Valakit hon talál el vészi életét,
Öl, vág, ront, és szaggat az ki menetelét,
Tartoztatni akarja ő sietését.

80.
De mikor oda jün fiát halva lattya,
Gondold meg szüvének vagyoné bánattya:
Mint az fene Tigris kölkét halni láttya,
Háloját vadásznak s-magátis szaggattya.

81.
Igy mond io Zrininek: avagy te engemet
Fiam mellé tészesz, s-el viszed fejemet,
Avagy én ezentül ki ontom véredet,
S. eleuenen meg rágom kemény szüvedet.

82.
Eggyüt illyen szokkal az nagy Grofhoz chapá,
Mellyért kemény sisakja ketté szakada,
Es ha Basa kardgya meg nem fordul vala,
Az let volna Zrininek végsö orája.

83.
Az Isten Angyala az chapást meg tartá,
Az Mehmet kezében szablyát meg forditá,
Gyorsan az kölchönért kölchönt meg fordita,
Mert kardgyával eggyüt job kezét el chapá:

[I1v] 84.
Lovastul kemény földre Memhet le esék,
Vitéz Zrini utánna gyorsan le ugrék,
Mehmet roszul torlod meg fiad veszését,
Ezentöl késérni fogod fiad lelkét:

85.
De ne fély meg nem halsz nagy dichéret nélkül,
Mert lá meg ölettél Zrini kezétül,
Igy mondván ki bochátá lelkét testébül,
Mert el válék feje kegyetlen mellyétül.

86.
Mehmet Basa halálán meg ijedének,
Az egész seregbéli Török vitézek,
Már Zász
lostul eggyüt futni készülének,
Mikor őket meg tartá Péchi Olaj Bék;

87.
Törököknek hangos torokkal igy szolla:
El veszet ama jo vitéz Mehmet Bassa,
Mi penig szaladunk, ez lesz meg torlása
Ö vitéz verének serege futása.

88.
Mely világ szegletin ti akartok élni,
Michodás emberek elejben menni?
Holt Uratok mellöl ha fogtok szaladni,
Es testét fiával akarjátok hadni.

89.
Ah ne lásson az ég soha illyen dolgot,
Hogy illyen kár után Török adgyon hátat;
De ti futastokban-is nem látok hasznot,
Hanem hogy vérünkel fessük Kaur kardot.

[I2v] 90.
Egy reménsége van meg gyözetteknek,
Hogy semmi gyözödelmet ne reménlyenek,
Nem jobbé tisztességgel halni embernek?
Hogy sem szemén élny szégyennel mindennek.

91.
En én, ha az ti gyözhetetlen szüvetek
Annyit mér, az mennyit mivelhet kezetek,
En lészek dichéretre vivö vezertök,
Avagy meg maradando hirrel halok meg.

92.
Igy mondván, ragdá erös kemény dárdát,
Le taszitá lórul halva Marko Szilát,
Az után Tót Bencét, es egy gyalog vajdát,
Cherej Pálnakis meg sérté az vállát.

93.
Nem tarthattya magát lovon Cherei Pál,
Akarattya nelkül az kemény földre szál,
Ibrahim Olaj Bég mar feje fölöt ál,
Könyörgeny kezde sebes Cherei Pál:

94.
Vitéz ember ne bánch, mert ió rabod vagyok,
Elég ezüst arany pénzt magamért adok,
En Zrini Miklosnak fö embere vagyok,
Nem sokaig vasat te nálad viselek.

95.
Kegyetlenül Ibrahim meg mosolyodék,
Monda, nem gyönyörködöm az te pénzednek,
Had othon fiaidnak, es gyermekidnek,
Anélkül nem szükös tárházam, ha élek:

[I2v] 96.
Tülem kegyelmet kérsz, Zrini el bontotta,
Mert kérését Rézmánnak meg nem hallotta,
Az vitéz Bassátis az földön le vágta,
Azért Zrini öl meg téged ravasz roka.

97.
Pál végsö oráján igen meg busula,
Kegyetlen Olai Bégnek földrül igy szolla:
Am legyen ez nékem leg utólso óra,
De te életed életemnek lesz árra.

98.
Nem sokáig kérkedny fogsz halálommal,
Nem meszi vár tegedis kegyetlen halál,
Egy erös kéz miát lelked pokolban szál;
Engem penig menyország vár kivánsággal.

99.
Nevet kegyetlen Bég, akkor hozzá vága,
Mikor Pál még töbetis szolny akara,
Az éles szablyával gégéjét el chapá,
Eletét és szavát egyszer s-mind szakasztá:

100.
Eggyüt az chapással esztet mondgya vala,
Az e
n jővendömet chak ió Isten tudgya,
Haly meg te azonban, s-mondgyad menyországban,
Ibrahim Olai Bég hogy mégyen pokolban,

101.
Más felöl Farkasich mint sivo oroszlány
Pogány Török testet magas halomban hány,
Meg holt ő miatta Durlik Aga, Rézmán,

Bassa Kihájais fekszik földet rágván.

[I3r] 102.
Adatik ő néki tágos, és széles útt,
Mert minden elötte, az merre lehet fútt,
Nem külömben mikor ki lövik az Algyút,
Chinál széles nyilást, az mig helyére jút:

103.
Chak te magad nem futsz nagy Oriás Rahmat,
Farkasichra bátran hozod nagy botodat,
Régen Ráhmat el hadta az maga lovát,
Gyalog, mint egy Torony, hordozza nagy bottyát.

104.
Heában Farkasich meg várnod ezt kardal,
Nem árthatsz ő néki kemény pallosoddal,
Es, hogy ha el nem
ejted esztet puskáddal,
Vagy maga terhéuel le ver, vagy nagy bottal.

105.
Ottan leg elöször puskához ragada,
Az vitez Farkasich Rahmatra iránza;
Nem ijede Rahmat, de nagy batran monda,
Félénk eb mesziröl látni akarsz halva.

106.
Bár Pattantyust oltalmadra hoz magadnak,
Nem arthatsz te aval ennek az Rahmatnak:
Bár tüzzel ály ellen én buzogányomnak,
De étke lész ebeknek, és az hollóknak.

107.
Ottan az Farkasich nagy mellyében löve,
De magas Orias evel el nem düle,
Bottal Farkasichnak az fejét meg üté,
Fél holton lova mellé földre terite:

[I3v] 108.
Magátis Farkasichra esni bochátá,
Mert seb miát lábon továb nem álhatá,
Atkozodván magábul lelkét bochátá,
Mely testet éltében oly kevélyen tarta.

109.
Ninch már tattalékja Zrini seregének,
Mert futnak elötte az Török vitézek;
De ihon jün gyalog kegyetlen Olaj Bég,
Nem akar el futny, de akar halny még:

110.
Sisaknak chak az fele vagyon fejében,
Az többi mind el töröt sok ütközetben,
Szablája el töröt chak fele kezében,
Maga lustos porban, és keresztény vérben:

111.
Száz lik van paisán, száz kopia darabok,
Most már környül vették az egész gyalogok;
De mint küsziklának nem ártanak habok,
Ugy semmit nem tehetnek Bégnek gyalogok:

112.
De mihent Zrini Miklos esztet meg látá,
Lovon gyorsasággal oda szágultata,
Vitéz Olaj Béget bántany nem atta,
Mert nagy vitézségét magais chudalta.

113.
Igy szolla Zrini: ad meg vitéz magadat,
Eléggé mutattad mar vitéz voltodat,
Kiért nem kivánom énis halálodat,
Vagyok Zrini ne szegyenld meg adásodat.

[I4r] 114.
Ottan kard darabját az Bég el hajtá,
Zrini nevére szüvét mert meg lagyitá,
Az io Groffnak térdéhez ily szoval futa:
Uram te nevedre Bég magát meg adta,

115.
Hidgyed hogy senkinek én másnak magamat
Meg nem attam volna, míg birnám karomat,
Mert vitéz Olaj Bégnek mondom magamat,
En szép Péchen tartom mostan lakásomat.

116.
Ez után az nagy Bán trombitát fujata,
Maga szép seregét mind öszve hivatá,
Mert az szép napis már lovait el hajtá,
Oceanum Tengerben mert be usztata

117.
Bassa táborában magaét szállitá,
Szorgos Istrasait körüle jártatá,
Ott hált azon éjel: mi volt másod napra,
Azt bizom negyedik rész Historiámra.

[záródísz]