[E3r]

PARS SECUNDA.

1.
BUdai fö Vezér meg hallá Arszlán Bég,
Hogy ü tanáchábul meg bomlék bekeség,
Gondolá mindenben art kesödelemség;
De leg inkáb hadi dologban árt restségh.

2.
Az ü elméjeis vala nyughatatlan,
De okosság nelkül azért álhatatlan,
Ü minden dolgában volt igen oktalan,
Azertis roszul jára minden dolgában.

3.
Ura hire nelkül sok hadakat gyüjte,
Mert aval kegyelmét nyerni reménlette,
Hogy ha Kaurokat miként meg verhetné
Vagy valami kü-várat tülök nyerhetne.

4.
Nylván mondgya vala meg szállya Palotát,
Senki elöt nem titkollya ü tanáchát:
De kerkedik vala lé rontya bastyáját,
Es el vágia Vitéz Turi Györgynek nyakát.

5.
Azonban dühössen öszve gyüité hadát,
Valaki köthetet oldalára szablyát;
De mind meg bövité az vezér taborát,
Röuid nap szamlála tiszer ezer szablyát.

[E3v] 6.
Meg szállá Palotát Vezér ennyi néppel,
Sok agyuval elég tüzes mesterseggel,
Idöt nem mulatván, sok agyu löuéssel,
More bástyát törni kezdé kemenyseggel.

7.
Szégyenli az Turi hogy vagyon kü-falban
Sancolua, akarna lenni táborában;
Mint erös oroszlány nem kesik barlangban,
Mikor fekve talállyák vadászok abban:

8.
Ki ugrik harággal, sok erös dárdát ront,
Vadászt halomban már erös hálokat bont,
Valamerre fordul piros vért sokat ont,
Igy Turi, chelekszik, Töröktül bántódot.

9.
Jó rendet ben hagyván maga két száz féyel,
Palotábul jün-ki mint hires vitézzel,
Törökre rá üte okos merészséggel,
Sokat bennek lé-vág vitéz keménységgel.

10.
Istrását nem talál, mert bizvást alusznak
Ejfélkor vala ez, s-békével hortyognak,
Nem félnek Turitol es nemis gondollyák,
Hogy ily dolgot Magyarok meg probállyanak.

11.
Kurt aga leg szélröl az vár felöl vala,
Bolond merészségbül satorát ott vonyá,
Ü körülötte három száz Janchár hala,
Azokra Turi György bátran rá rohana.

[E4r] 12.
Chak hamar száz ötven öt Török el esék,
Mégis alíg Kurt Aga álmábul ugrék,
Mert estue vachoran sok huzomost ivék,
Turi veszedelmére sokat esküvék:

13.
Mezételen kardal ki szökék sátorbol,
Kiált segitséget, mellyet vár Arszlántol,
Kialtya tarsait az sátorok alól;
De mind ennek gondgya van nagyob magárol.

14.
Szintén immár lóra ugrani akara,
Hogy Arszlan taborához el szaladhatna:
Ot éré Tót Balás s-az fejét el chapá,
S-az ü szép Sátorát az Magyar meg rablá.

15.
Mely álmában sok Ianchár meg ölettetik,
De nem meszi álombul halalba ugrik,
Soknak teli gégéjéböl bor ki-omlik,
Mindnyájan részegségnek ott jutalmát veszik.

16.
Az három száz közül tizen
öt szalada,
Az ki Arszlán Vezérnek erröl hirt ada,
Haragjában ketté ü chak nem szakada,
Gyorsan két ezerrel ŕ felé szágulda.

17.
Ihon immár Palotában bé ment vala,
Azért Arszlán vezér ottan nem találá;
De láta sok Török vért ottan omolva,
Holt testet, romlot sátort sokat talála.

[E4v] 18.
Táborában meg tére sokat esküvén,
Mahomet Prophetának arra felelvén:
Hogy Turit meg nyuzattya mindgyárt merevén,
Kurt Aga temetésének tisztességén.

19.
Az szép piros hajnal azomban el jöve,
Harmattal s-világgal földet ekesité,
Szép gazdagságával mindent örvendite:
Chak tégedet Arszlán meg keduetlenite.

20.
Azért nagy ágyukkal gyorsan el rontatá,
Az More bastyáját s-földhöz hasonlita,
Louára föl ugrék Trombitát fujata,
Ostromnak az tábort bástyának inditá.

21.
Mindennap afiumot ü eszik vala,
Hogy Keresztény vérre ü kegyetlenb volna,
Már maszlagtol vezér reggel részeg vala,
Ugy hogy nemis tudá maga mit chinálna.

22.
Száguld az bástyához az Kapitánt szidgya,
Esti denevérnek és lopónak híja;
De neki meg felelt Turi György ágyuja,
Mert jó lovát alatta ketté szakasztá.

23.
Ha gyorsan Ianchárok el nem kapták volna,
Az másik agyuis magát lütte volna:
Gyalázattal azért onnan el szalada,
Reszegségnek mindenkor az az jutalma.

[F1r] 24.
Az ió had viselö bor nélkül el légyen,
Reszegitö ezközt most hozzá se végyen,
Ha akarja jo hirén chorbát ne tégyen,
Es hogy ü hadais kárt tüle ne végyen.

25.
De mivel külömböz oktalan állattol,
Ki el válik akartva okosságátol,
Kinek feje teli párával sok bortul,
Nem tudgya meg választani iót az rosztul.

26.
Arszlán részeg vala bortul és maszlagtul,
Kárt, és szégyent valla józan Kapitántul,
Kurt Agát el veszté, magát nyavalyásul
Alíg mentheté meg veszedelem alól:

27.
De az ostromon-is két száz embert veszte,
Mert füstölgö szemmel romlot bástyát nészte;
Mert még Bastyán belöl két árok födözte
Palotát, Kapitány kit akkor vésete:

28.
Két ió pattantyustis el veszté az harczon,
Maga öchét Durmist masodik ostromon:
Immár tized napja hogy hever az sánczon,
Minden dolga fordúl chak szántalan káron:

29.
De az Luftis Aga igen meg ijeszté,
Mert keresztény hadat hogy siet, hirdeté,
Arszlán sátorokat gyorsan föl szedeté,
Félue, es rettegve onnan el siete.

[F1v] 30.
Ez lén vége Palota meg szállásának,
Ez lén vége Arszlán vezér haragjának.
Jo hire marada Turi Kapitánnak,
Ez után békesége lén Palotának.

31.
Szent Iván havának tizedik napián
Constantinápolybul meg indúlt Szulimán,
Aval az sok haddal vizeket száraztván,
Nagy hegyeket bontván, várasokat rontván.

32.
Egy fekete Szerechen ló volt alatta,
De kép-iró falra szebbet nem irhatna;
Nem vélnéd hogy éri földet száraz lába,
Oly szépen égyérant-s halkal változtattya,

33.
Véres nagy szemei ugyan ki dültenek,
Száraz fejechkéjén van helye üstöknek,
Az orra likjain langos szellök mennek,
Szája tajtékot vér, mint vizi Istennek.

34.
Magassan költ nyakán fejét alá hajtya,
Szálos rövid serényét szél hajtogattya,
Széles mellyel Elefantot hasomlittya,
Körmel, száraz innal szarvast meg haladgya.

35.
Iámborúl, chendeszen Chászár alat jára;
De hogy ha az ember fogdosny akará,
Mint az sebes Solyom mikor kél szárnyára,
Vagy ha könnyü Euét ugrik fárul fára.

[F2r] 36.
Ül vala merevén nagy Chászár nyeregben,
Fejér vékony patyolat vagyon fejében,
Két choport kóchak-tol alá ál széltében,
Szakálla merö ösz halvány személyében.

37.
Szép arany hazdia füg alá válárol,
Az Dolmánnyais szintén ollyan kaftánbol,
Kemény misziri kard füg-le óldalárol,
Mellyet Szultán musa nyert Görög Chászártol:

38.
Szörnyü méltosággal két felé tekinget,
Könnyen esmerhetni hogy gondja lehet,
Ez viszen nagy szüvében lángot és fegyvert,
Ez keresztény világnak nagy veszedelmet:

39.
Az sok sürü kopja utánna s-elötte,
Sok földet rettenetességgel be födte,
Azt tudnád hogy nagy erdö jár körülötte,
Ianchár mint az hangya, az földet el lepte:

40.
Szántalan sok ágyu az ki kü falt tőr ront,
Vonyatik utánna kivel sereget bont,
Sok Taraczk pattantyu, ki keresztény vért ont,
Golyobis, puska por, minden féle profont.

41.
Minden ách-szérszamok nagy erös kötelek,
Deszkák és vas-machkák, kikbül hidat vernek;
Tudós Ali portu paranchol ezeknek,
Agyuknak, szekereknek, minden mesternek:

[F2v] 42.
Sok szekszénás lovak ezek után jünnek,
Hoszu nyaku tevék és erös öszvérek,
Bialok, szamárok és ökör szekerek,
Hat Elephántis jün kiben sok emberek;

43.
Megyen Chászár elöt meszi két mér földel
Hosa hatuan három, pénszt osztnak mind széllel,
Minden nyomorultnak hogy ezek Istennél
Szerezzenek szerenchét könyörgésekkel.

44.
Igazat kel irnom hallyátok meg mastan,
Noha ellenségünk volt Szultán Szulimán;
Chak aztot ki vészem hogy hiti volt pogán,
Soha nem volt ily Ur Törökök közt talán.

45.
De talán nelkülis bátran azt mondhatom:
Pogányok közt, soha nem volt ez föld háton
Illyen vitéz, és bölch, ki ennyi harcokon,
Let volna gyözödelmes, és sok országon.

46.
Vitézség s-okosság egyeránt volt benne,
Hadbéli szorgosság nagy szorult ü benne,
Ha kegyetlenség szüvében jelt nem tenne,
Talán keresztyén köztis leg nagyob lenne:

47.
De fiát Musztafát mikor meg öleté,
Akkor felettéb magát meg esmérteté;
Söt maga nemzetivel meg gyülölteté,
Roxa szerelméjért eztet chelekedé,

[F3r] 48.
Szerenche ü véle nem játczot mint mással,
Ha ijeszteni-is akarta chapással,
Vagy had veszésével, vagy más kárvallásssal,
Mindenkor állando volt okosságával:

49.
Nem hajlot mint az ág, mint köszikla állot,
Tenger habjai közt, mert magában szállot,
Ha szerenche neki valamit jót adot,
Nem bizta el magát föl nem fuvalkodot.

50.
Illyen Ur s-illien had jüve országunkra,
S-Ily ártalmas fölyhö szálla-le kárunkra,
Mely nem chak Magyarnak elég romlására
Let volna; de elég világ rontasára.

51.
Kisseb haddal Sándor birá meg világot,
Ugy hogy mind az négy rész hozot néki adót,
Soha Romájaknak ennyi hadok nem volt;
Mind az által ükis meg birák világot.

52.
Szorgalmatos vala Szulimán utában,
Hamar Drinapolybul jüve Fejér várban,
Még Drinapolbul külde elö járóban
Petrafot, hogy Gyulát szálná-meg uttyában.

53.
Petraf nénnye fia volt Török Chászárnak,
Es nagy Beglérbégje az Görög országnak,
Szultantol küldetvén négy ezer Ianchárnak,
Paranchola huszon öt ezer kopjanak.

[F3v] 54.
Harmincz két ezer Török meg szállá Gyulát,
Petraf be-sancolá az maga taborát,
Negyven ágyuval kezdé törni bastyáját,
Es földre rontani szép fejér kü-falát.

55.
Kerecheni Lászlo volt benne Kápitán;
De Kapitán nevet nagy gyalázatossan
Hordozta, Gyula várát hitre meg adván,
Magatis, nemzetünketis meg gyalázván:

56.
De vette érdemét rosz emberségének.
Meg látá igasságát Petraf hitinek,
Vitézivel eggyüt fogságban vetteték,
Melyböl szabadságokat soha nem érék.

57.
Esztelen ki hiszen az Török hitinek,
Föképpen, életét ha bizza Töröknek,
Török, meg állani szavát, tartya bünnek,
Föképpen hogy ha mit igér Kereszténnek.

58.
Forgasd föl az egész Magyar historiát:
De még az régitis az Görög chronikat,
Meg látod hogy Török ollyat nem fogadhat,
Az kit ü tenéked örömest meg ál s-tart.

59.
Azonban Török Chászár jünni siete,
Nem tudgya Keresztyénnek ártson mely felé,
Sok felé osztatik bölch s-okos elméje,
Mely várat szállyon meg Egret, Sigetet-é.

[F4r] 60.
Akkor az nagy nevü Zrini Sziget-várban,
Maximiliantul röndölve Kapitán
Volt Horvat-országban, és többibenis Bán,
Ez az kiröl szólni fog én historiam:

61.
Ez Török erejét nem egyszer probálta,
Es minden harczokban vitézül rontotta,
Egész Török ország iól esmeri vala,
Ez miát volt nékik leg nagyob romlása.

62.
Török taboroknak utolsó romlásra,
Elég vol mondani Zrini vagyon harczban,
Mint fölyhö szél elött siet forgásában:
Ugy sietet futni Török hazáiában.

63.
Az Isten ü neki adot oly hatalmat,
Ellenség elötte, mint fövény, el-omlott,
Iól esmerte Isten hogy hü szolgáia volt,
Azért minden ügyében tüle áldatot:

64.
Zrini egy hajnalban, az mint volt szokása,
Valamikor hajnalnak volt hasadása;
Az szent feszület elöt térden ál vala,
S-igy kezde könyörgeni az ü szent szája:

65.
Veghetetlen irgalmu szentséges Isten,
Az ki engem segitesz minden ügyemben,
Te vagy énnékem gyözhetetlen fegyverem,
Pajsom, kü-falom, minden reménségem:

[F4v] 66.
Hajch-le füleidet az magas kék égböl,
Hald könyörgésemet kegyelmességedböl,
Es ne chinály törvént az én érdememböl,
Hanem véghetetlen irgalmas szüvedböl.

67.
Nem-é én te tüled chináltattam földbül,
Nem nagy bünnel jüttem-é Anyám méhébül?
De te irgalmaddal tisztultam meg ebbül,
S minden világhi jómat vettem kezedbül.

68.
Uraságot adtál, kivel én meg éröm,
S-vitéz szüvel áldottal s-van böchületem
Világ elöt, nem érhet az en erdemem
Annyit, mennyi sok jókat te tüled vettem.

69.
Mert az én érdemem nálad annyit tészen,
Mennyi vizet kis fechke szájában veszen,
Az meg merhetetlen Tenger mélység ellen,
Annyi én érdemem te kegyelmed ellen;

70.
Mégis en nyomorult haladatlan vagyok,
Uyab bünre minden nap sok okot adok:
Uram, költs fel, kérlek, én mikor szunnyadok,
Mos meg szent lelkeddel, mert rút, mochkos vagyok.

71.
Atyaink vétkéröl meg ne emlekezzél,
Söt minden bünökrül kérlek, feletközzél:
Mert tégedet nem holt, hanem ki mastis él
Dichér, es nevedröl tisztességet beszél.

[G1r] 72.
Uram aztis látod az pogány Töröknek,
Miként vásik foga az hitetlen ebnek,
Hogy miként árthasson az keresztyéneknek,
Chak az, az szandékok, mikent törhessenek.

73.
Ne enge
d meg Uram (noha érdemlenénk)
Hogy haragod miát földig törettetnénk,
Hogy az te szent nevedet ők meg nevetnék,
Mi tülünk, te hol vagy? kevélyen kérdeznék:

74.
Mutasd meg ő nékik, hogy te vagy nagy Isten,
Hogy te kivülötted mashon Isten ninchen,

Ki megyen utánnad nem jár setétségben;
Hanem viszi útad az örök örömben.

75.
Nem nékünk, nem nékünk, Uram, tisztességet,
De szent nevednek adgy örök böchületet,
Minket azért áldgy meg, hogy hijuk neuedet,
Mi segitségünkre, és bizzunk te benned.

76.
Uram, te Felségedet arrais kérem,
Látod immár az venség majd el ér engem,
Immár nem lesz oly erö az én testemben,
Hogy ellenségedet, mint elöbb, törhessem.

77.
Ved hozzád lelkemet, mely téged alig vár,
Miként segitséget hadtol meg szállot vár:
Ved ki én testemböl, mellyen vagyon nagy zár,
Ne sülesze bünöktül meg nevelt víz-ár.

[G1v] 78.
Igy az Isten elöt Zrini esedezet,
Azért meg halgatá az ő könyörgését,
Háromszor láttatott Zrininek feszület,
Hogy hozzá le hajlot felelué
n ezeket:

79.
Im az te könyörgésedet meg halgattam,
Az te buzgó szüvedet mind altal lattam,
Atyai keduemben ügyedet fogattam,
Ne fély, mert nem héában érted meg holtam.

80.
Örűlly én jó szólgám, mert jól kereskettél,
Mert ött Talentomodra m
ég ötöt nyertél,
Világon magadnak Coronát kötöttél,
Mellyet aranyassan Atyamhoz viszed fel.

81.
Ottan az Angyalok téged készen várnak,
Rendelt seregekben Cherubinok álnak,
Téged job kezére Atyámnak állatnak,
Veled eggyütt örökkén vigadni fognak.

82.
Hozzám vészem immár az te szép lelkedet,
Magadis kivánod, s-igy jobnak esmerted;
De hogy még fényesseb Corona fejedet
Tisztellye, ím, néked adok ily kegyelmet:

83.
Martyromságot fogsz pogántul szenvedni,
Mert az én neuemért fogsz bátran meg halni.
Zrini halgasd meg most, mit fogok mondani,
Im te jövendöjdet fogom számlálni:

[G2r] 84.
Szulimán haddal jün az Magyar országra,
Es leg elöszöris fog jünni váradra,
Lesni, mint éh farkas, fog te halálodra,
Hatalmát, erejét, veszti Sziget vára.

85.
De ő nem fogja te romlásodat látni,
Mert vitéz kezeid miát fog meg halni,
Sok ezer Töröknek kel ottan meg halni
Akkor az te lelked fog hozzám szállani:

86.
De az te Fiad György, támafztja nevedet,
Fel serkenti fénnyel tün
döklő nevedet,
Mint Pœnix hamubul, költi nemzetségét:
Ugy okossággal ez meg tartya hiredet.

[záródísz]