3.
Mindenképpen probál az Isten benünket,
Valamint az ötvös tüzben arany müvet,
Es mivel hogy láttya az mi hüségünket,
Egben szép Coronát nékünk keszittetet;

4.
Nem haragszik már ránk, mert itt büntetését
Meg vette büneinkért, s’ igaz törvényét
Be-tellyesitette, most hüség érdemét
Az nagy menyben kesziti s’oda visz minket:

5.
Ne irtozunk azért mi halálra menni,
Mely örök örömre grádichot fogadni,
Ma vitézek éltünket el kel veszteni,
Es ma minden probánkat le-pechétölni;

7.
Nem hurtzol bennünket pogány eb porázon,
Nem visz minket Chászár kötve triumfuson,
Végsö oránkonis az Török romollyon,
Lássa Keresztyénnel hogy az Isten vagyon.

8.
Mivel az tüz miát itt nem maradhatunk,
Mihent Isten engedi az hajnalt látnunk,
Ki-mennyünk az várbul, és ot meg-mutassuk,
Kik voltunk éltünkben mostis azok vagyunk.

10.
Hangas zöndülés lén az Vitézek közöt,
Mint mikor kemény szél meg fuja az erdör,
Mindenik chak alig várja azt az üdöt,
Az mikor Istenhez bocháthassa lelkét;

11.
Payst, Pánczérokat, szablya hüvelyeket,
Magoktul el hányák minden nehésséget,
Mert jobban kivánnyak ezeknél sebeket,
Mellyek által égben eresztik lölköket;

13.
Egy dolmánt, egy mentét chak választ magának,
Az mely leg-szebb vala mind közte azoknak,
Ebbe szokta mutatni magát az Udvarnak,
Ebbe menyegzöknek, és triumfusoknak;

14.
Két arany peretzet választa az után,
Evel jelt chinála vitéz Uri karján,
Egy kóchak tollatis szegeze sisakián,
Száz aranyat két felé tett dolmányában.

15.
O mely chuda dolog hogy jutalmat szerez
Maga hohárának, mely kemény vitéz ez!
Emlitése halálnak igen keserves,
Retteget elötte elötte Hector és Achilles:

17.
Meg gyuitá az kinchet és mind meg égeté,
Fegyverét az után szögrül le-szedeté,
Szántalan sok közzül eggyet meg szerete,
Oldalára eztet vitézül föl-köté.

20.
Meg számlálhatatlan düchöséges lölkök,
Düchöséget elötte szépen énekelnek,
Sidó poetának untalan az versek,
Királyi formára hárfájával mennek;

21.
Eghi Musicának gyönyörü szozattya,
Szép Echonak választyát meg változtattya:
Szent, Szent, Szent Mindenhato Isten Jehova,
Egész mennyei sereg vigan kiáltya;

22.
Cherubin Seraphin seregek vigadnak,
Az Szent bárány-elöt magokat alázzák,
Es más seregek fejér ruhában járnak,
Báránnyal mindenüt ükis ottan vannak.

23.
Illyen méltoságbul nagyon paranchola,
Az az ió, az az igaz, az nagy Jehova,
Hogy minden Musica egyszer s’ mind halgatna,
Es hogy öszve gyülne mennyei Udvara;

25.
Hallátok, hallyátok ti forgandó egek,
Hallyátok hiveim égbéli seregek,
Hald meg föld és világ, és világi vizek,
Az én mondásomat, és ti nagy tengerek:

28.
Es nem elégszik-meg sok ezer lölköket,
Szántalan bün közzül hogy ő harachot vet,
Meri háborgatni az én hivejmet,
Kik tülem választva vannak, keduesimet.

29.
Ahon Szigethiek én értem hartzolnak,
Es az én hütömért már sok vért hullattak,
Pokolbéli lölkök rájok agyarkodnak,
Es igaz hütökbül ki-verni kivánnyák.

31.
Eredgy te Gabriel mennyei sereggel,
Eredgy Szigethez erös fegyverös kézzel,
Ot találod őket, de onnan te üzd-el,
Ronch-meg őket eggyüt nagy kevélységekkel;

32.
Nézd osztán hon vannak Szigeti vitézek,
Ha testi köntösbül le-vetközik lölkök,
Az ti kezetökön elömben jüjenek,
It rendelt helyekben örökkén legyenek.

33.
Igy monda, de nem nyelvel, és nem szózattal,
Hanem tündöklö Isteni akarattal
Ertik az Angyalok, mert nagy boldogsággal,
Eggyeznek az Isten nagy akarattyával.

34.
Gabriel magával azért egy sereget
El-vive gyors szárnyon, s’ jelül egy keresztet,
Fénlik vala az ég, merre röpülését
Tartya az szép sereg, s’ az ő sietését;

35.
Alázatossággal Szivárvány kapuiát
Meg nyitá elöttök, és mond áldásokat,
Az szép tejes utis meg cifrázza magát,
Látván az nagy Istennek sok szép Angyalát;

37.
Fohászkodik Hercules, nem mehet vélek,
Nem lehet üressége az ő helyének,
Al mozdulátlanúl, istrasát az égnek
Tart ő nagy bottyával, ellenz ellenségnek.

38.
Halhatatlan sereg levegön meg-álla,
Chak maga Gábriel Szigetben le-szálla,
Zrini hogy halálhoz el-készült találá,
Es szintén Istennek esedezik vala.

40.
Az másik kezében egy szép pálma-ágot
Koszoruval eggyüt magassan föl-tartot,
A sötétes házban fényességet hozot,
Gábriel Zrininek akkoron igy szollot:

43.
Angyali légiot küldöt Isten néked,
Te segétségedre kivel meg gyözheted
Ezt az nyavalyában zabált ellenséged,
Kik pokolbul jüttek, kevélyen ellened:

44.
Azért vidámich meg emberi szüvedet,
Duplázd-meg utollyán nagy vitézségedet,
Ne lássa vén tolvaj el-vágot fejedet,
Hanem az föld-alá küld-elöb ü lelkét.

45.
Igy monda az Angyal és meg-vidámitá,
Mennyei sereget égbül le-szollitá,
Nem meszi Lucipert seregestül látá,
Archangyal elötte igy száiát meg-nyitá:

46.
Mit chináltok itten o, ti nyomorultok,
O nagy kinokbanis föl-fuvalkodottok?
Világnak Istenét talan nem láttyátok,
Mely nagy menyküvekkel fegyverkezet rátok;

47.
El vagyon végezve Isten titkaiban,
Hogy kik it meg-halnak mostan Sziget-várban,
Mi velünk mennyenek Isten országában,
Mit vártok reátok hát itten heában?

49.
Igy szol, és reájok mennyei pallosát
Rettenetesül forditá, nagy haragiát,
Mert látá késéssel keszitik uttyokat,
S-nem örömest fogadgyák parancholattyát.

50.
Angyali Legio szép fényes szárnyával,
Fekete seregre üte bátorsággal:
De ük meg esmerék elöbbi probával,
Hogy gyözhetetlenek ezek hatalommal.

51.
Azért mint forgo szél keveregnek égben
Keservessen üvöltnek sötét fölyhökben:
Igy kákognak hollók ha Sas jün közikben,
Es ejeli varjuk igy járnak széltében;

53.
Igy hagyák ördögök világos világot,
Es noha még szintén meg nem hajnalodot,
De szép harmatossan sötétbül hasadot
Szép hajnal , és mindent jóra bátoritot.

55.
Es az várbul ki-megyen nagy bátor szüvel,
Elötte Törökök futnak szerte széllel,
Az piatzon meg-ál és szörnyü szemével
Nézi, hogy hon vagyon pogány sok sereggel.

56.
Ily kegyetlenül jün oroszlány barlangbul,
Es ily szörnyen fénlik Cometa magasbul,
Ez nagy országokra kár-nelkül nem fordul,
Szörnyü jüvendöket hordoz hatalombul:

57.
Igy félnek Törökök Zrini látásátul,
Mert tudgyák nagy veszélyekre rájok burul,
Zrini piatzonis nem maradhat lángtul,
Azért lassan ballag az külsö kapubul.

58.
Hon vattok ti mostan világ-ronto népek,
Hon vattok föld-emésztö szörnyü seregek,
Hon Török, hon Tatár, sötét Szerechenek,
Hon vattok három világrul keuert népek?

59.
Ihon elöttetek Zrini ál fegyverben,
Hon van az Török Márs vakmerö szüvében
Delimán? hon száz más ebben az seregben?
Kik Zrini vérét szomjuzták békeségben.

62.
De nem chinál pompát Zrini Törököknek,
Nem mutattya veztég sokáig ezeknek
Ö vitéz fegyverét; de mégyen ellenek,
Öt száz halál megyen háta-után ennek;

63.
It fegyver fegyverrel találkozik-öszve,
Vitézis vitézzel kapcholodik közbe,
Vér, jaigatás és por megy égben keverve,
Törik dárda, kopia, szablya elegyedve;

64.
Halál formára jár Bán Törökök-közöt,
Mint az lángos harap, ha nádban ütközöt,
Mint az sebes viz-ár, ha hegybül érkezet:
Oly kegyetlenségben Zrini most öltözöt,

65.
Es le dül elötte nagy Oriás Chebár,
Hal Jakul átokkal, és Chirkin Testedár,
Esik zöld zászlostul nagy Jakul Barjaktar,
Esik Mahomet-vér Szerechen Zulfikár;

67.
De Murtuzan Basa mint meg-sérült medve,
Szégyentül, s’ boszutul mert hül kemény szüve,
Jol jut most eszébe Aigastul kötözve,
Es nagy Szulimánnak volt tüle vitetve:

69.
Es mint tüzes lidértz szál-le az fölyhöbül,
Kinek lángos farka szikrázik sok tüztül:
Igy Murtuzan Basa keresztyénekre dül,
Halálra, haragra, az ő szüve készül.

73.
Itten kezd hullani Török sok számtalan
Itten sebesdni minden féle pogány,
Ki nagy Allát, ki Mahometet kiáltván,
Vérekben feküsznek az földet harapván.

74.
It zászlo zászloval nagy choportokban hul,
Amot fekszik sok Török halva lovastul,
Imit fél-holtan vitéz vitézre burul,
Ki-alat ló fekszik, némely ló-alat ful;

75.
Fél-holton némellyik marja ellenségét,
Amaz mint vér-szopo szomiuhozza vérét,
Ki sebeken-által bocháttya-ki lelkét,
Ki szorgosságtul fult, ot hadgya életét:

76.
Rakásokban fekszik ló, fegyver és vitéz,
Holtanis Keresztény az nagy Egekre néz;
De az lölke után Töröknek földben néz
Ortzája, mert tudgya Isten nem kegyelmez:

80.
Hát nem vagyoké én mostis az Delimán?
Ki veszélyt kezemen hoztam Sziget-várban,
Az ki vitézséggel hattam magam után,
Vér-tot, holt-test-halmot Almás vize partyán;

81.
O, szüvem ály-elö, o, én vitézségem,
Mit rettegsz Kaurtul meg nöt emberségem?
Ez nap, s’ ez az ora az egész életem,
Meg fényeséti vitéz chelekedetem;

82.
Maid Zrinire megyek nagy vitézségemmel,
Noha kevélykedik Isteni erövel,
Nekünkis Mahomet segét nagy szentséggel,
Az mi testünkis van elegyitve vérrel.

83.
Igy monda, s’ kezével meg-rázá nagy dárdát,
Neveli magában hatalmas haragiát,
Amfiteatrumban igy láthattál bikát,
Az ki az fövényben köszörüli szarvát.

85.
Igy tészen Delimán, és nagy sebességgel
Bánra rugaszkodik teli sok méreggel,
Rá-veti dárdáját hatalmas erövel,
Itéli hogy nagy Bánt le-fekteti evel;

86.
De Isten Angyala el-vevé erejét,
Mert Zrini paysán meg-tompitá hegyét,
Tatár Hám dárdája az földre le-eset,
Chudállya Delimán ezt az történetet.

87.
De kemény kezével ő szablyát ki-rántá,
Evel pozdoriára Bán paysát rontá,
Sokáig dühössége de nem tarthata,
Mert Zrini kardgyának ellent nem álhata;

92.
De az vitéz Delimán mihent el-esék,
Egész Török tábor gyorsan meg félemlék,
Leg-vitézb emberek rettegni kezdének,
Es az után futni az mint van erejek.

93.
Az futo népekkel öszve keveredet,
Vágia mindenfelé az futo népeket,
Végre Chászárhozis nem meszi érkezet,
Zrini távulrolis meg-esmérte ütet;

94.
Es egy nagy ohajtást az Istenhez bochát,
Mert tisztességejért keresi az probát,
Osztán sietséggel megy az hon Chászárt lát,
Fegyverében viszi szörnyü villámását;

95.
Sok ezer Bosztánchi szántalan Szpahoglán,
Az meg-ijet Chászárt veszik körül sántzban;
De mind azon által néki megy Horvát Bán,
Utat chinál kardal iszonyu hatalmán:

97.
Szulimán ió lóra ülni igen siet,
De Bán gyorsasága már régen ott termet,
Tizet ottan le-vág Chászár segitségét,
Igy Chászárnak osztán Zrini szolni kezdet:

98.
Vér-szopo Szelendek világnak tolvaja,
Telhetetlenségednek el-jüt orája,
Isten büneidet továb nem bocháttya,
El kel menned, vén eb, örök kárhozatra.

99.
Igy mondván derekában ketté szakasztá,
Vérét, és életét az földre bochátá,
Atkozodván lelkét Chászár ki indita,
Mely testét éltében oly kevélyen tarta.

101.
Mikor Bán visza-néz meg láttya távulrul,
El-marat serege Török kard miát hul,
Mint pásztor nyájához ő hamar meg-fordul,
Es igy szol hozzájok nagy hangos torkábul:

103
Ahon nyitva látom Istennek országát,
Ahon jol esmérem nagy Eloim fiát,
Esmérem, esmérem az Isten Angyalát,
Rothatatlan ágbul tart nékünk Coronát.

104.
De Török számtalan kőrül vék sereget,
Meszirül Janchárság lüvik vitézeket,
Nem merik probálni mert kardal ezeket,
Senki várni nem meri az ő kezeket.

105.
Mind ennyi közötis egy jaigatás ninchen,
Mert nagy vigasággal s’ örömmel hal minden,
Az mely helyen álnak, ugyan azon helyben
Bocháttyák lölköket Isten elejben.

106.
Nem mér az nagy Bánhoz közel menni senki,
De Janchár golyobis Zrinit földre veti,
Mellyében ez-eset, más homlokát üti,
Vitézivel eggyüt az földre fekteti.

107.
Angyali Legyo ot azonnal le-szál,
Dichérik az Istent hangos Musikával,
Gábriel Bán lelkét két tized magával,
Földrül fel-emeli gyönyörü szárnyával,

Vitézek Istene, ime az te szolgád
Nem ßánta éretted világi romlását,
Vére hullásával nagy bötüket formált,
Illy subscribálással néked atta magát,
Eo vitéz veréert ved keduedben fiát.

[záródísz]