[Bb2v]

PARS VNDECIMA.

1.
MEg ályos szüvetis nagyra visz boszuság,
Nem hogy határtalant, kit nem bir okosság,
Legyen nékem Achilles ebben bizonság,
Kit hartzrul tartoztatot egy kis boszuság.

2.
O, ha ment lehetne némely ember ettül!
Jobbat nem kérhetne világon Istentül,
Mert némely boszuság igen üdötlenül,
Némely penig kárral maga fejére dül.

3.
Delimán hogy meg tért rettenetes hartztul,
Fárattan ,lustossan, alut-vértül, portul,
De szüve még jobban ég nagy boszuságtul,
Szégyenli ki-futot hogy Sziget-várábul.

4.
Mit fog Rustán Bék most énnékem mondani,
Ha ezt az dolgomat fogia meg-hallani,
(Igy szol vala magában) mit fog tartani
Chászár én felölem, ha ezt fogia tudni?

5.
Hej mert el-vesztettem minden jó hiremet!
Mert nem vártam artzul meg ellenségemet,
Látták ük hátamat, látták szégyenemet,
Hová kivánhatom továb életemet?

[Bb3r] 6.
Most lesz már mezejek az én irigyimnek,
Engemet gyalázni most nyilik-meg nyelvek,
Mert senki nem látta én vitézségemnek
Probáját, s’ az én hatalmas fegyveremnek,

7.
Nem futottam én, nem, Kaur ebek elöt,
De magam nem tarthattam egy hadi fölyhöt,
Ki jüttem Szigetbül ot hagyván jelemet,
Vér-tót, holt-test-halmot, füstölgö üszöget.

8.
Magában Tatár hám igy törödik vala,
Azonban Rustánt az ő go
nosz chillaga,
Haragos Iffiu elejben hoza,
Rustán Delimánnak kevélyen igy szolla:

9.
Azt tudnám, Krimi Bék, Zrinit kötve hozod,
Az mint vala minap az te fogadásod,
De talán akartva te aztot halasztod,
Mensz Chászárhoz, Szigeted kérni akarod.

10.
Jol van, én hazuttam, te igazat mondtal,
Az Kaurokat egy chapással le-vágtal;
De banom hamarábban hogy ki futottál,
Hogy sem az mely lassan Szigetben ballagtál.

11.
Tüz sem oly hirtelen, sem puska pattanás,
Sem ama rettentö mennyei villámás:
Mint Tatárnak szüve, s’ haragia hatalmas,
Mert mindgyárt kezében akada kemény vas.

[Bb3v] 12.
Heában hány ellent Rustán Bék kardgyával,
Mert vitéz Tatár Hám három chapásával,
Földre halva nyujtá, s’ fölötte igy szollal:
Holt eb ihon Krim Bék az kivel játzottál.

13.
Kiáltás sikoltas ottan sok származék,
Mert vezérrel valának Janchár seregek;
De semmit Delimán nem gondol ő vélek,
Békével maga Sátorában be-lépék.

14.
Ily nagy zöndülésre Chászár maga mégyen,
De késön érkezet m
ert láttya mint légyen,
Holt vejnek dolga, s’ kérdezi mint légyen
Oka, hogy bünöstül, ő büntetést végyen?

15.
Kaszum Kapigi Basa elejben ál,
Az haragos Chászárnak, és mérges szokkal,
Gyujtya lobbant szüvét, s’ azt mondgya: mit használ,
Hogy t
e Chászárunk vagy? ő ártatlan meg-hal,

16.
Ez ártatlan meg holt magunk fegyverétül,
Mellyet hoztunk Kaurra, külömb hitünktül,
Ez az gonosz tétel, de mit tart hitünktül
Delimán, ha nem fél tüled, sem Istentül:

17.
Mert ez az kevély minap tanáchodban
Rivogatni bennünket, és chak heában
Panaszoltunk reá, im most táborodban
Te vödet meg ölte, egy kis boszuságban.

[Bb4r] 18.
Uraság, kegyelem mind haszonralanok,
Ha böchület s’ félelem nem lesz oszlopok,
Magad fejéreis rosz jövendöt mondok,
Ha most Delimán büntetlenül élni fog.

19.
Kaszum többet szolni Chászárnak akara,
De Demirhám szintén el-érkezék arra,
Kemény intéssel többet szolni nem hagya,
Hanem az Chászárnak igy szol vala maga:

20.
Gyözhetetlen Chászár most jusson
eszedben,
Kichoda Delimán, mert az ő kezében,
Te táborod nyugszik igen chendességben,
Nagy vitéz, és nagy Ur mert őis földében.

21.
Országlo embernek nem egy az büntetés,
Ha mind egyis az bün mert külömb mértéklés
Kel minden dologban, néhut az büntetés
Artalmassab, hogy sem az gyönge meg-intés.

22.
Az Chászár igy felel: roszszul tanáchlottál
Demirhám engemet, mert ninch igasságnál
Szebb s’ jobb, az mely egyaránt minden-fele ál
Hát énnékem Chászárság, mond meg, mit használ?

23.
Ha chak nyomorultakra szál én büntetésem
Hát azokon hatalmam chak vagyon nékem?
De én meg-mutatom hogy vagyon külömben,
Delimánnak vétkét mert meg nem engedem.

[Bb4v] 24.
De többet Demirhám felelni nem mere,
Gyorsan Delimánhoz baráttyahoz mene,
Chászár nagy haragiát neki meg beszéllé,
Es hogy azért éltére gondot viselne.

25.
Mosolyog Delimán hogy hallya ezeket,
De mosolygásában kevert lángot mérget,
Igy mond Demirhámnak: nézd esztelenségét
Meg aggot Chászárnak, s’ kinek tart engemet,

26.
Talán rabja vagyok, mint az töb Muszurmán,
Vagy oly ágya gyalázo, mint nyelves Rustán?
Nem vagyok én ollyan, meg láttya Szulimán
Ö maga kárával, vagok Ur mint ő, s’ Hám.

27.
Jüiön-el ő maga, s’ fogjon meg engemet,
Vegye büntetčsben én
vitéz fejemet,
Meg-láttya ha tartom én üdvösségemet
Abban, hogy szenvedgyem, meg fojchon engemet;

28.
Chuda Tragediat keszit elméjében
Chászár, kit nevetni fog Zrini Szigetben,
Eszt modván, chak gyorsan öltözik fegyverben,
Rettenetes dárdáját vészi kezében.

29.
Azonban Aigásis Halulis érkezet,
Mindenkor barátinak tarta ezeket,
Delimán haragját enyhitik, s’ szüvét,
Halul Bék igy kezdé Tatárnak beszédét:

[Cc1r] 30.
O, hatalmas vitéz, o, mi tisztességünk!
Az te vitézségedet mi jol esmérjük,
Ninchen lehetetlen elötted, iol tudgyuk,
Minden, kardod ellen, erötlen, jol tudgyuk:

31.
De az Isten ne adgya minékünk érnünk,
Hogy az ki után kel nekünk elö-mennünk,
Attul rontattassunk, és te mi ellenünk
Kardot vony, az kitül fél mi ellenségünk.

32.
Felely meg, mit akarsz te most chelekedni,
Talán Török vérben kezed förtöztetni,
Tiszta Mahomet hitét semmivé tenni,
Kauroknak gyönyörüséget szerezni?

33.
Ah ne légyen az ugy, az Istenért, kérlek,
Mert ninch haszna itten az kegyetlenségnek,
Vetköztesd-le ebbül szépségét szüvednek,
Engedgy annak kinek mindenek engednek;

34.
Meny-el szeme elöl haragos Chászárnak,
Adgy kis ideig helyt mélto haragjának,
Nem lesz ez félelem söt nagy okosságnak
Fogják ezt mondani valakik meg hallyák:

35.
Mi az te baratid itt leszünk azonban,
Es módot keresünk visza-hozásodban,
Titkon te el-lehetz valamely várasban,
Mig tölünk nem értesz mit bizonyossabban.

[Cc1v] 36.
Ily tanáchok után szüve meg-lágyula
Vitéz Iffiunak, mindgyárt készül vala,
De chak másod magával onnan indula
Dumán névü lován, s’ tülök el buchuza.

37.
Ez el-ment békével: Demirhám azonban,
Nem nyugszik, sök töri elmejét magában,
Ö szüve nyughatatlan minden orában,
Mert Deli vidot meg-esmérte már hartzban;

38.
Es neki meg eskütt hogy hartzra visza-tér,
Mihent alkolmatosságot, és üdöt ér,
Es hogy Török Chászártul hit-levelet kér,
Mellyért Deli Vidot más bántani nem mér.

39.
Eddig mind haladot az ő akarattya,
Mert
néha egy, néha más, volt akadállya,
Mostan penig immár az szüve furdallya,
Ez hartzot véghez-vinni szübül kivánnya.

40.
Eleibe hiva azért egy követet,
Az mely az elöttis vitt sok követséget,
Es néki illyen mód kezdé beszéllését,
Sahman véghez vinned kel egy követséget:

41.
Vitéz Deli Viddal akarom légy szemben
Meg mond néki ninchen feletközés bennem
Az kire feleltem én azt végben vittem
Ö néki Chászártul hit levelet küldtem;

[Cc2r] 42.
Ne féllyen senkitül jüiön-ki mezöre,
Chak én magam neki vagyok ellensége,
En rajtam mutassa vané vitézsége,
Üis meg láttya mit tud Demirhám keze.

43.
Sahmán el indula szép Sziget-várában,
Integet távulrul, hogy követségben van,
Be-ereszték azért Szigeti kapuban,
Ottan Deli Vidot kérdezi hogy hon van.

44.
Mikor meg esmére Sahmán Deli Vidot,
Ö hozzá békélvén lassan fejét hajtot,
Osztán bátor nyelvel ő néki igy szollot:
Demirhám engemet Vid te hozzád küldöt.

45.
Hogy ha te vitéz vagy, azt izené néked,
Jer-ki az mezöre, ottan van te helyed,
Demirhám kezétis ottan meg esméred,
Ö halálos bajra ottan jün ellened:

46.
Senki ellenséged más nem lészen néked,
Chak maga Demirhám harczol te ellened.
Deli Vid te esztet szentül el-hiheted,
Mert ihon Chászártul vagyon hit leveled.

47.
Mint tüz Vid ugrot haragos gondolatban,
Nem tarthattya haragiát továb magában;
Mond az Töröknek várjon, de keués szokban,
Osztán az nagy Urhoz mene belsö várban.

[Cc2v] 48.
Lábához békélvén kezde esedezni,
Hogy ne nehesztellye harczra ereszteni,
Noha nem örömest, de nem tud mit tenni,
Bán Vidot bocháttya halálos bajt vinni.

49.
Vid várbul ki-jüve mint egy keselyö-sas,
Kinek orra, körme fegyveres és horgas;
Igy Deli Vid körül mindenüt fényes vas,
Sisakja fejében haragossan tollas:

50.
Mond osztán követnek eregy te Uradhoz,
Mondgyad néki Deli Vid kezében mit hoz,
(Darda vala kezében) várjon hat ahoz,
Hol meg látot elsö nap közel patakhoz.

51.
Sahmán követséget meg-vivé Urának,
Annak chuda gondok szüvéb
en be-folynak:
Sokat fohaszkodik ő az nagy Allának,
Sokat Mahometnek fogad szent Alinak;

52.
Ötven tinot vágata ő szegényeknek,
Hogy Istentül szerenchét néki kérjenek,
Sok pénzt Talismánoknak, és Derviseknek,
Sokat oszta minden felé szegények
nek.

53.
Soha Demirhámnal magas ég nem látot
Istentelenebbet, de lá mégis hajlot,
Az mikor közel veszedelemhez jutot;
De késö ollyankor sietni tenni jót:

[Cc3r] 54.
Mert nem jó akarat őtet arra hajtya,
Hanem az elötte forgando nyavalya,
Mindenkor jot tégyen ember, ha akarja,
Istentül jutalmát hogy készen talállya.

55.
Meddig az két vitéz harczra készül vala,
Addig Zrini Miklos vigyázásban álla,
Hogy mi chalárdságot Török ne inditna,
Mint pogány ellenségnek szokása vala.

56.
Végre meg nyittata szép Sziget kapuját,
Kapuig el késéré vitéz szolgáiát,
Sok vitéz szavával uiéttya kész voltát,
Késéröül ada mellé két száz szablyát.

57.
Vid mégyen elöttök mint Gállya tengeren,
Kinek sok vitorlája leveg az égben,
Mert rettenetessen Strutz-tollat fejében
Mozgattya forgo szél, dárda forog kézben.

58.
Más felöl Demirhám, mint nevelt méreggel
Napkeleti Sárkány, rakua gondos tüzzel,
Ezer Gyumlia jün, ezer Szpahi evel,
Jün Amirassenis husz száz Szerechennel:

59.
Magais az Chászár egy dombrul alá-néz,
Mit chinál Szerechen, és Keresztény vitéz,
Holtnak immár ő tartya Vidot, mert emez
El-hitette vala Chászárral, hogy meg lesz.

[Cc3v] 60.
Mikor közel vidhoz Demirhám el-juta,
Hangas torkal néki illyen mód kiálta:
Egésséggel Deli Vid, Horvát Leventa,
Miért ily késön jüsz te fogadásodra?

61.
Igy felel Deli Vid: én késön nem jüttem,
Most it vagyok, mostan küldöttél érettem;
De talán még ma Isten meg adgya érnem,
Meg bánod, jdején hogy ki hittál engem.

62.
Te magad sem tudod, Deli Vid, mit beszélsz,
Mert immáron engemet talán holtnak vélsz,
Kezeden, lábadon látom mely igen félsz;
Méltánnis, mert lelked majdan pokolban vész:

63.
Igy monda Démirhám de Vid illyenképpen:
Pogány eb, nem pokol az én lakó helyem;
De nem disputálni én te veled jüttem,
Hanem had vallyék-meg, mit tudunk mi ketten,

64.
Ily szok után gyorsan reá rugaszkodik,
Alatta fekete föld ugyan rözzenék,
Villámás modgyára dárdája ki-tünék
Kezebül, De Demirhám gyorsan el ugrék;

65.
De még sem volt oly gyors mint az sebes dárda,
Mert pánczérát oldalán mind meg szaggatá,
Török panczérábul dárdát ki-szakasztá,
S magáét Vidra készületlenül hajtá.

[Cc4r] 66.
Az Vid paysában kár nélkül meg akat,
Ottan mi
nd kettönek kard kezében akat,
Az két erös fegyver hány tüzes szikrákat,
Ars, Márs ő közöttök, forgattyák magokat.

67.
Néha öszve-mennek, néha el-távoznak,
Mint Agyubul ki-lüt fényes tüzes labdák,
Mellyek levegöben öszve találkoznak:
Igy chelekesznek ezek vitéz Leventák.

68.
Nehéz fegyver alat Demirhám fuj lángot,
Nem ád Deli Vidnak semmi nyugodalmot,
De Vid sem aluszik mert közel már jutot,
Minden szerenchéhez s’ jól forgattya kardot:

69.
De ihon szerechen talpra emelkedék,
Mint déli késértet nagyobra nyujtozék,
Kezétül nehéz kard magasra viteték,
Honnan sebességgel Vid fejére esék,

70.
Mint iszonyu menykü porrá té sisakját
Vidnak, megis töré haragos homlokát,
Kiért chak nem esni el-ereszté magát;
Kiért esni ereszté mind az két karját,

71.
Akkor vigassággal Török sereg kiált:
Deli Vid éltében az tudgya véget lát,
Körösztyének közzé esék penig bánat;
De gyorsan szerenche meg fordittya magát.

[Cc4v] 72.
Meg éllet Deli Vid kézben vette szablyát,
Töröknek ketté vága fényes paysát,
Es azon chapással meg sérté oldalát,
Második chapással el-töre sisakját.

73.
Nemis hágy nyugodni az Vitéz Töröknek,
Uyitton uyittya hatalmas kezének
Nehéz chapásait, az Törökök félnek,
Demirhám baráttyai igen rettegnek.

74.
Demirhám ez volna néked végsö orád,
Hogy ha meg tarthatná Török fogadását;
De ő meg nem tartya sem hitit sem szavát,
Ihon mostis meg-szeghi esküt-mondását.

75.
Mikor Amirassen láttya társa dolgát,
Hogy rettenetes harczban Demirhám lankad,
Did peniglen magával még jobban birhat,
Török seregeknek fel szoval igy kiált:

76.
Nem fogjaé szégyen vitéz szüveteket,
Hogy ennyi seregért tészünk föl egy lelket,
Talán le-tettük réghi emberségünket,
Vagy számmal nem gyözzük Kaur seregeket?

77.
Alig van százunknak egy egy ellenségünk,
Mégis ez gyalázatos baj-vivást nézzük,
Evel érdemessé Deli Vidot teszük,
Es talán nagyobra magunknál böchüllyük.

[Dd1r] 78.
Ah ne lássák Szigetet ezek az ebek!
Az kik Deli Viddal nézni harcza jüttek,
Hogy az után soha ne kérkedhessenek,
Hogy boszuságunkra várba viszszatértek.

79.
Ezt mondván karabul jó lovát forditá,
Az maga seregét magával ragadá,
Vidot nagy erövel hátul meg-taszitá
Sebessége miát chiddal nem hajthatta.

80.
Deli Vid ezt látván szüvében félemlet,
Mert láttya körüle Szerechen sereget;
Azt mondám hogy ő fél, de nem hogy meg ijett,
Nem ijet ő, noha láttya élte végét.

81.
Ö karabul lónak meg kapia fék-szárát,
Bal kézzel, jobbikkal fel emeli kardgyát,
Amirassennekis ketté vágia nyakát,
Holtan le taszittya más felé derekát.

82.
Chudállya Demirhám ezt az történetet,
Mert (meg kel valani) nem ő kedvébül let;
Vid peniglen kiált: meg szegted hitedet
Pogány eb, meg vetéd az te Istenedet;

83.
De Itsenis meg vet Demirhám tégedet,
Végreis kezemben adgya életedet.
Felelne Demirhám, de most nem felelhet,
Mert többivel eggyüt öszve-keveredet:

[Dd1v] 84.
Szégyenli, és pirul, s’ probállya tartani
Török seregeket; de ha nem halhatni,
Az nagy kiáltás közt, heában fáradni
Ö néki hát itten.

85.
Deli Vid peniglen, mint az könyü evét,
Karabulra ugrot, s’ jária az sereget,
Már az Török sereg öszve egyeledet,
Az két száz vitézzel, ki állot Vid mellet.

86.
Gyamer nagy chapással le-vagia Sár föret,
Amaz jaigatással fuja porban lelkét,
Kenán Palikutyát de János Mehmetet,
Eivast Bahtiárt, Pirkuchot, Békzadét.

87.
Jahia Zaimis Pál miát életét
Föld-alá bochatá, de Pálnak gégéjét
Meg-nyitá Beriel szablyáia, és vérét
Kegyetlenül kostolá, s’ ott hagyá éltét.

88.
Mikor ezt meg látá Szigeti Zrini Bán,
Hogy nem állando Chászár fogadásában,
Öt száz kardal ki-megyen, s’ fegyver derékban,
Maga segitséget visz-elö nagy bátran.

89.
Az Törökök ütet meg láták meszirül,
Mint ártalmas szélvészt ha hajós lát tengerrül,
Szaladnak elötte igen képtelenül,
Mindenik magárul gondol, nem társárul.

[Dd2r] 90.
Deli Vid peniglen mikor magát közben
Láttya számlálhatatlan Török seregben,
Kardgya nem használhat láttya elméjében,
Ily mesterséget gondol gyorsan szüvében:

91.
Egy holt Gyumilárol az kápát le-vészi,
Azt mind tollastul maga fejében tészi,
Ö szalad egyaránt merre sereg viszi,
Zrini elöt merre szerenche vezérli.

92.
Zrini penig hátul viszi nagy dárdájat,
Mint Vitorlás Gállya az nehéz arbocz-fát,
Deli Vid, Deli Vid, nagy torkával kiált,
De Deli Vid néki most választ nem adhat.

93.
Hon vagy édes szolgám, Deli Vid, hon vagy te,
Elsze? Török száblya vagy meg emésztette?
Felely meg, hogy ha élsz, igy jár az seregbe
Zrini, könyvei tellyesednek szemébe;

94.
Azt gondollya vala, hogy Vidot meg-ölték
Azért szüve nagy keserüségben ugrék,
Futo Török után gyorsan rugaszkodék,
Egyedül ő maga közben keveredék.

95.
Ki ád nékem oly eszt irhassam ez dolgot,
Zrini mely rettenetes harczot inditot,
Miképpen elötte az pogány test hullot,
Mint szalma tüz elöt, oly hirtelen omlot.

[Dd2v] 96.
Es te vagy leg elsö Kaszum Kapigya,
Az kinek életét Zrini Bán el-vonyá,
Az után Balbazán, Pirkuch, és Kahrina
Maga vérét, lölkét az fövénybe nyallya.

97.
Holt testek közöt jár, mint kegyetlen halál,
Török vérben gázol, mint tengerben kü-szál,
Senki ő elejben fegyverrel nem ál,
Baj-vivó társára senkite nem talál.

98.
De ihon Olind Bék szégyenli futását,
Látván Vezérének ottan nagy halálát,
Meg fordittya Zrininek azért ortzáját,
Merevényen tartya kezében nagy kardgyát;

99.
Öszve chap Zrinivel, de egyenetlenül,
Mert halva az földre ő elejbe dül,
Ö keserves lelke nagy föl
d-alá röpül,
Zrini penig máshová megy kegyetlenül:

100.
Ö le vágia Hajdárt, Mussát, Bajazetet,
Nagy testü Murtuzánt, fegyverü Rechepet,
Végre Aigas Basának el-chapia fejét,
Nagy sötet fölyhövel be-födi életét.