2.
Semmiben nem örül ugy, mint változásban,
Mert éijel és nappal, és minden orában
Változik, s’ állando álhatatlanságban,
Leg-föképpen penig hadi állapatban:

3.
Kedvel eddig Szigetnek mutatta magát,
Természeti kivül vezettette magát
Sokáig; de változtatta már jarását,
El szaggatta nyakárul nehéz porázát:

4.
Mindent, az mit tudott, veszélyt, és háborut
Ez után Szigetre hánt, és ártalmas bút,
Elsö adományért most immár haragut,
Let végre sok méreggel bü forrású kút.

7.
Láttya hogy meg éget Szigetnek városa,
Agyuk miát le dült várnak egy bástyája,
Készül már ostromhoz sok Janchár s’ gyumlia,
Sok száz ezer ember veszélyére láttya.

9.
Külsö, s’ belsö váras már Töröknél vala,
Mellyet Zrini ió eszel maga el-hagya,
Mert minden erejét az Várban be-hozza,
Azt feie áltáig tartani akará.

10.
Meg zöndült azonban sok Dob, és Trombita,
Sok kevert népét ütközetre inditá,
Sok lovast bátor szüv néki bátoritá,
El hagyván jó lovát gyalog hartzra futa.

11.
Az le-dült bástyára jün vitéz Demirhám,
Utánna hat ezer Ianchár, és Szpahoglán,
Megy kapura erös s’ nagy szüvü Delimán,
Utánna nyolcz ezer Tatár, és Musulmán.

13.
Az várban peniglen piatzon ál vala
Zrini Bán, kezében van aranyas dárda,
Utánna az sereg ál vala choportba,
Urának szép biztato szavát halgattya.

14.
Henyei bastyáián, az mely volt le-romlot,
Radován Andrian száz gyaloggal állot,
Az kaput örzötte száz kardal Péter Bot,
Mindennek maga rendi illyen helyt osztot:

15.
Az hova Aigas Basa keszit laytorját,
Deli Vid száz kardal örzi azt az bástyát,
Novakovich Ivan mellette másikat,
Minden készen várja ellensége kardgyát.

16.
No ki-omlik sántzbul Török sok számtalan,
Nem jüt ennyi ki Trojai lo oldalán,
Ki chákánt, ki baltát, ki szablyát oldalán,
Ki hirtelen halált, puskát viszen hátán:

19.
Bátran neki indult az vár árokjának,
Nem gondol semmitis hogy társai hulnak,
Mellette s’ fölötte onok sürün járnak,
Sokak közép mellyén az vasban akadnak:

21.
Mint az mérgös Sárkány közel látván praedát,
Kesziti mérgös körmét, s’ vér-szopó torkát,
Dühösséggel éleséti horgas fogát,
Méregben usz, méreggel fel fuija magát:

22.
Ugy Demirhám ballag, s’ kegyetlenül halgat,
Méreg nem ereszti torkábul az szavát,
Chak bömböl magában, s’ tartya néhez dárdát,
Pokinak által veri széles oldalát.

25.
Otostoni Péter le-vagja Saladint,
De Demirham ütet erös Orostonit,
Malkuch Huszárt, Szelim Balást, és Gerdeit,
De Bosnyak, Benavirt, Ramadánt, Huszaint.

26.
Achmedani Aga neki bizta magát,
Megyen Radovánra, s’ ő néki igy kiált:
Esmeredé Kaur az Vitéz Achmedánt,
Az ki majd meg chelekszi, hogy légy föld alat?

27.
Mind az két kezével hozzá vág igy szolván,
De amaz fel vészi az chapást paysán.
Igy az vitéz vajda néki felelt osztán:
En penig vagyok vajda Horvát Radován.

28.
Nem szol többet, de chap hozzá kegyetlenül,
Amaz halva az földre elejben dül,
Lelke, testét ot hagyván, föld-alá röpül,
Vértül s’ melegségtül egyszer s’ mind teste hül.

29.
Leg-többet Demirhám maga chelekeszik,
Keze miát Haszanovich ot el-esik,
Az után Penezich tüle ölettetik,
Hajdu Máthiás, nagy Máthé elötte fekszik:

31.
Ki fél holt eleven kiáltya az társát,
Ki rettenetesül kemény földön jaigat,
Vér és fegyver közöt hallik hangos szozat,
Az tudnád távulrul hogy az ég le-szakat.

32.
Fekszik holtak közöt noha még eleven
Vitéz Szlamenovich (mert lába térdében
El töröt szegénnek) ő kiált az égben,
Káros puskát átkozza Török kezében:

33.
De mikor közel megy ehez Terhat Aga,
Földrül az Töröknek ruháját meg kapja
Más kézzel mellyében dárdáját taszittya,
Halva maga mellé az Törököt vonnya.

34.
Ö Demirhámhozis üt fáratt erövel,
Esztelen nem tudgya hogy nagyob erövel
Kel esztet meg ölni; Demirhám fegyverrel
Fel vészi az chapást, és nagy szerénséggel,

35.
Fejét el-választya testétül leg ottan:
De erre érkezék szintén nagy Radován,
Mint, az prćda fölöt, két vitéz oroszlán,
Öszue mennek szüvökben lángot hordozván.

37.
Hozzá chap, de el törik szablya kezében
(Arulo el-hagyá Urát ily veszélyben)
Fegyvertelen markát hogy nézi keserven,
Demirhám ketté vágja sisakját éppen:

38.
Mind az által nem ijed az Vitéz Vajda,
Noha feje ütéstül meg szédült vala,
Paysal be-födvén magát fut kard alá,
Haragos ellenségét oldalban kapá.

39.
Örömest el válnék Demirhám Vajdátul,
Mert kardal nem férhet hozzá szorosságtul;
De amaz nem ereszti meszi magátul
Hát birkodni keztek mind ketten haragbul:

40.
Imide amoda ük hánnyák magokat,
Botlástul, eséstül jól örzik lábokat,
Szorittya magához Szerechen az Vajdát,
Vaida ismég őtet, mint leg jobban tudhat.

41.
Mikor méz-szag medvének orrában esik
Utánna mászkálván bük-fárul le-esik,
Körmével s’ fogával az fára haragszik,
Szaggatya heában heát gyökeréig:

43.
Utolso fonalát éltének forgattyák
Nagy Radován vajdának kegyetlen Párkák,
Mert mihant érkezék háta megé Durak,
Vajdában be-veré felét dárdájának:

44.
Az fekete földre le-dül szegény vajda,
De mégis Szerechent maga után vonyá,
Fél-holton földönis ellenségét marja,
Mig szegényt tellyességgel lölke el hagya.

45.
Meg zördült kemény föld az két vitéz alat,
Láttadé le-dülni régen nevelt tölgyfát,
Kit erös kötéssel borostyán le-huzhat:
Igy fekszik Radován holtan pogány alat.

46.
Rettenetes Demirhám az földrül fel-kél,
Megyen töb ellenségre mint az forgo szél
Nem meri meg varni senki őtet, mert fél,
Mert vagyon kezében nagy halál, nagy veszély.

47.
El hagyák az bástyát vajdátlan vitézek,
Futnak ide s’ tova, mint kichin gyermekek;
De ihon jün Dando hoz gondot Töröknek,
Száz vitéz szablyával segét futó népnek.

49.
Mindent az mi lehet Dando maga tészen,
Mert sok ezer ütést paysán föl-vészen,
Számtalan Törököt le-fektet egy helyben,
Mint Oriás gázol ellenség vérében,

50.
Más felöl Delimán jut immár kapuhoz,
Ö halált, ő veszélyt erös kezében hoz,
Nagy dárda kezében hasomlo tölygy-fához,
Avagy rettenetes Gállya arboc-fához.

52.
Kapuját meg nyittya szép Sziget-várának,
Ottan elejben-ál nagy Delimánnak;
De Delimán éltét el-veszi két hatnak,
Kik Bot Péter elöt serényen hartzolnak:

53.
Péteris más felöl kárt tészen Törökben,
Mert Murtuzán le-dült elötte nagy sebben,
Sabánis, Bichiris, Pechliván Eöszven,
Sas Fábián elöt fekszik Nuh Mohacen,

55.
Nezér Chelebinek vala kedves fia,
Minden tudománnyal mert elméje rakva,
Ö Musáknak vala szeretö szolgáia,
Ö kobzot, ő Miszkált, ő Chingyát tuda.

56.
Ö Szerechen tökkel tet szégyent nagy Pánnak,
Enekével penig szép Bibil madárnak,
Erdöknek Orfeus, Arion halaknak,
Masodik Endimio volt az fényes Holdnak.

57.
O, örökke szerenchés Embrulah lennél!
Ha hadat, s’ Szigetet te el kerülhetnél,
Erre Badankovich, kegyetlenb Medvénél,
Megyen visz félelmet reá nagy erövel.

58.
Heában Embrulah ki-lövi puskáját,
Mert meg nem talállya az Horvát Leventát,
Ö penig ki kapia sereg közt Embruláht,
Mint nagy Sas-kesellü szép Hattyu madarat.

61.
Meg ál osztán, s’ várja az ki jün utánna,
Delimán mint villámás de tünik reá,
Mint az sebes menykü, röpül nagy dárdája,
Egy szem-pillantásban Ivánt el-szaggattya.

62.
Te rontád világnak nagy gyönyörüségét,
En penig érötte el-vettem éltedet:
Igy Delimán beszél, s’ lábbal nyomja testét,
Testébül dárdáját ki-huzza, és vérét.

63.
Bot Péter meg bánta vakmerö probáját,
Nem meri meg-várni Delimán haragiát,
Visza-fut az várban, visza-viszi hadát,
Vakmeröségének vallya gyalázattyát.

65.
Sok számtalan Tatár mellete el-esik,
Puska miát, attul de ő nem rettenik,
Nem tud az ő szüve félni: söt nevelik
Asztot veszedelmek, s’ jobban serénkedik.

67.
Kit nehéz gerenda holtan le-fektetet,
Kit maga fegyvere melybe sebesitet,
Kit rettenetes esés halálban kevert.
Husz volt, kettön kivül, többi mint ot veszet.

68.
Szviloievich Antal, Klizurich Mikula,
Egességben toronybul le-estek vala;
De mikor Klizurich magát közben láttya,
Sok ezer Török közt magát be-foglalva,

69.
Mint az erdei vad dühösségben esvén,
Ha történet szerint jün vadasz seregben,
Akartva fegyverre kemény szüvel megyen,
Jol tudgya halálát hogy ez helyben légyen:

70.
Klizurich szintén ugy, hon sürüb fegyvert lát,
Fejét alá-huzza, föl tartya paysát,
Másik kezében penig nehéz pallosát,
Reméntelenül megy ott látván halálát.

71.
Szviloievich penig bizik gyors lábában,
Török közt, s’ fegyvert közt indult nagy futásban,
Kapdos már bástyához eröködik abban,
Miként föl-mászhasson s’ lehessen bizvástban;

73.
Véltedé elöttem te el szaladhatnál
Hitetlen eb, és gyorsab légy Delimánnál?
Igy mond az kegyetlen néki, és nagy vassal
Meg nyittya gégéjét, merre be-ment halál.

74.
Milos Badankovich az kapu mellet ál,
Más felöl Hervoich, mint két magas töly-szál,
Az mely Duna parton innenis, tulis ál,
Magasban többinél, s’ nagyob hatalommal;

75.
Ezek esztelenül kis kaput meg nyiták,
Hogy ellenség be-jüjön, szübül kivánnyák,
Mert nem sokat be-ereszteni gondolnak,
Többit kin-szoritván, ezeket ben vágnak.

76.
Todul az sok Török, és mász egymás hátán,
Mindenik másik elöt be-menni kiván;
De Hervoich immár meg félemlet dolgán,
Be-teszi az kaput vállával támasztván.

77.
Esztelen mert be-zárta az Tatár Királyt,
Mint bárányok közé haragos Oroszlánt,
Milos Bandakovich néki bizta magát,
Megy szüves Tatárra, meszirül igy kiált:

79.
El-ugrik Delimán mint az könnyü evét,
Helyt ád az halálnak dárda üté mellyét,
Nagy Daust Basának el szaggatá szüvét,
De Delimán igy felel felelvén nevet:

80.
Illendöb hogy késérd te öchédnek lelkét,
Feneketlen pokolban, s’ még utban éred.
Nagy Azimi kardal ily szok után mellyét
Fel-nyittya, s’ ki bocháttya siralmas lelkét.

83.
Sem szaván, sem kezén, sem bátor személyén,
Nem esmerni félelmet ő jár merevén,
Tiporja, gázollya, és öli kegyetlen
Keresztény Katonát, ki ál elejben:

85.
De mikor meg hallák ezt az vár piatzán,
Hogy várban be-reket haragos Delimán,
S-hogy nagy veszélyt tészen egyedül egy szablyán,
Alapi Gáspárral siet vajda Stipán.

86.
Akkor leg-elsöben vette magát eszben
Delimán, hogy nem jó néki késni itben.
Mint szüves Oroszlán sok vadászt eröben
Ha lát, nem fut, haraggal elöttök mégyen:

87.
Delimán igy ballak kardal kapu felé
Mert utánna fegyver árt, lát minden felé
Keseri kiáltással nép, ki lü felé,
Ki tüzet, ki vizet föllyül hány fejére.

88.
O, hányszor meg fordult! szégyenli futását,
Szégyenli mutatni keresztyénnek hátát,
Akar visza-menni, de esz bátorságát
Meg gyözi, kapu felé tartya járását,

89.
Az nagy vas-lakatot, ki egy lo-terh vala,
Le-üti ököllel, kaput lábbal rugá.
Igy vitéz Delimán várbul ki-indula,
Hid fel vala vonva, árkot által-uszá.

91.
De it sem aluszik az tudós Chontos Pál,
Böven felel nékik porral, és ágyuval,
Szurkos koszorukkal, sok tüzes labdákkal,
Lajtoria hozóknak ál-ellent nagy kárral,

92.
Es minden szándékiok ugyan semmivé lén.
Aigás chudálkozván maga veszedelmén,
Mert ott három ezer Török nélkül el-lén,
Mégis bástya fel-menésére szert nem tén:

93.
De Demirhám ront, bont, de veszti az népet,
Chak nem maga rontya Keresztény sereget,
Roszul ál elötte Dando, s’ reménségét
Már szüvebül ereszti, s’ lát keués népet.

94.
Ezt mikor meg látá Szigetnek Hectora,
Két seregét magával gyorsan ragadgya,
Vitéz Zrini elöl maga megyen vala,
Tündöklik fegyvere kezében szép dárda.

95.
Röszkettélé Demirhám mikor ezt láttad?
Mint nyár-fa leuele, magad nem tagadtad,
Mikor, az hartz után, Chászárnak mondottad
Az hartz állapattyát, s’ igazán vallottad:

98.
Mint vizi Orias Bán gázol az vérben,
Henterög sok Török az maga sebében,
Más, s’ még más Törököt fektet-le egy helyben,
Akkor futni indul Török nem seregben.

99.
Ki utat nem talál bástyán alá-ugrik,
Kinek keze, lába, feje öszue-romlik,
Kevés az törésre, bástyán találkozik,
Heában Demirhám maga tusakodik.

100.
Mert az nagy szorosság akarattya nélkül
Ki-ragadgya hirtelen az bástyán kivül,
Ö eleget kiált, Dur, de haszon nélkül,
Mert az nép ki-vivé magátis fal közül.

101.
It már sok Török hul, mint tüz elöt az nád,
Mellyet pásztor tauaszszal gyujtogat s’ vigad,
Látván tüznek, szélnek kemény hartzolását:
Igy hul az sok Török, és szalatton szalad;

103.
Láttadé az halált az falon, le-irva,
Mely rettenetesül kaszáját hordozza:
Bán oly rettenetös az Török táborban,
Mint kasza elöt fü hul Török halomban:

105.
Nagy hoszu hartz után meg tér szép várában,
Mint az kölykeihez hü nöstény oroszlán,
El üzvén ártoit meg-tér barlangiában:
Igy tér meg szolgaihoz Zrini vigságban.

106.
Ök penig körüle mint oroszlány kölkök,
Vigadnak örülnek, s’ néki hizelködnek,
Seregek meg-bonto Istenét dichérnek,
Vigyáznak, fáradnak, és gondot viselnek.