2.
Fegyvert, s Vitézt éneklek, Török hatalmát,
Ki meg merte várny Szuliman haragiát,
Ama nagy Szulimánnak hatalmas karját,
Az kinek Europa rettegte szablyáiát.

3.
Musa, te ki nem rothado zöld Laurusbul
Viseled koszorudat, sem gyönge ágbul;
Hanem fenyes mennyei szent chillagokbul,
Van kötve Coronád Holdbol és szép napbul.

4.
Te, ki szüz Anya vagy, és szülted Uradat,
Az ki örökkén volt s. imádod Fiadat,
Ugy mint Istenedet es nagy Monárchádat,
Szentseges kiralyné hivom irgalmadat.

6.
Enged meg hogy neve mely mastis köztünk él,
Büvüllyön jó hire valahól Nap jár kél,
Lássák pogány ebek, az ki Istentöl fél,
Soha meg nem halhat, hanem örökkén él.

7.
Az nagy mindenhato az földre tekinte,
Egy szem fordulásbol vilgot meg nézé;
De leg inkáb Magyarokat eszben vette,
Nem járnak az úton kit Fia rendelte.

8.
Látá az Magyarnak álhatatlanságát,
Meg vetvén az Istent hogy imádna bálvánt;
Czak az, eresztené szájára az zablát,
Czak az, engedné meg tölthetne meg torkát:

9.
Hogy ü szent nevének ninchen tiszteleti,
Artatlan Fia vérének böchületi,
Joszágos chelekedetnek ninch keleti,
Sem öreg embernek ninchen tiszteleti:

10.
De sok feslet erkölch, és nehéz káromlás,
Irigység, gyülölség, es hamis tanáchlás,
Fertelmes fajtalanság es rágalmazás,
Lopás, ember-ölés, és örök tobzodás.

12.
Nézd ama kemény nyaku es kevély Sciták,
Jó Magyaroktol mely igen el fajzottak,
Szép Keresztyén hütöt lábok alá nyomtak,
Gyönyörködnek külömb külömb vallásoknak:

13.
Maga te tekinch meg körösztyén világot,
Nem találsz azok közt, kivel tettem töb jot,
Kihoztam Scitiábol mely nékik szük vólt,
Az én szent lelkemis ü reájok szállot:

14.
Scitiábol, azt mondom, ki koztam üket,
Miként Egyiptusbul az Sidó népeket,
Hatalmas karommal verém nemzeteket,
Mindenüt rontám, vesztém ellenségeket.

15.
Téjel mézzel folyó szép Pannoniában,
Meg telepitém üket Magyar országban,
Es megis áldám minden állapattyában,
Meg halgatám, segitém minden dolgokban;

16.
Söt vitéz szüvelis meg áldottam üket,
Ugy hogy egy io Magyar tizet mást kergetet,
Sohul nem találtak oly nagy ellenséget,
Az ki, mint por szél elöt, el nem kerenget:

18.
De ök ennyi iókért; Ah nehéz mondani,
Ah háládatlanok, és merték el hadni,
Nem szégyenlik Isteneket el árulni,
Ellenemre minden gonoszban merülni.

19.
Ah bánom, ennyi iót hogy ü vélek töttem,
Nem-é viperákat keblemben neveltem?
De immár jdeje velek esmertetnem,
En vagyok ama nagy boszszu állo Isten.

20.
Eregy azért Archangyal szály lé pokolban,
Válasz eggyet az haragos Furiákban,
Es küldgyed el aztot Szultán Szulimánban,
Jutassa Magyarokra való haragban.

21.
En penig Töröknek adok oly hatalmat,
Hogy el rontya, veszti az rosz Magyarokat,
Mind addig töri iga kemény nyakokat,
Mig nem esmerik meg el hadták urokat.

22.
Kiáltnak én hozzám, s-nem hallom meg üket;
Hanem fogom nevetny nehéz ügyöket,
Az ü panaszira nem haytom fülemet,
Ü nyavalyájokra nem tészem szememet.

24.
De ha hozzám térnek meg bánván bünöket,
Halálrol életre ismég hozom üket:
Jaj Török néked, haragom veszejének
Te vagy, de el törlek, ha ezek meg térnek,

25.
Michael Archangyal kezde könyörgeni,
Es az igazakért igen esedezni;
Uram jámborokat fogodé rontani,
Es az hamissakért fogodé meg verni.

26.
De az élö Isten kész lön meg felelni:
Te akarodé én tanachomat tudni,
Vagy el röjtöt nagy titkaimat visgálni?
Az mellyeket teneked nem lehet tudni.

27.
Ostorom szolgámra nem tiltom hogy szállyon,
Melynek nem kel törödny semmit halálon,
Akarom néki könnyebségére szállyon,
Es lelkének hüvösülésére állyon.

28.
Nem felele többet Archangyal Istennek,
Hanem sugár szárnyait ereszté égnek,
Röpüle mind addig, és nem nyugovék meg,
Míg Alectot pokolban nem találá meg.

30.
Ily Furiát Archangyal meg szabadita,
Es Isten hatalmával neki igy szolla:
Allecto, az Isten nékem paranchollya,
Hogy tégedet küldgyelek Török országban.

31.
Szultán Szulimánnak szállyad meg az szüvét,
Neveld Magyarokra ü haragos mérgét,
Vigye rájok nagy rettenetes fegyverét,
Roncha Uraságát es minden erejét.

32.
Örül az Furia, nem késik pokolban,
Röpülését tartya nagy Török országban,
Eifélkor érkezék Constantinapolyban,
Ottan be férkezék Szulimán házában.

33.
S-hogy inkáb hamaráb el hitesse véle,
Es hogy meg rettenést szüvében ne tenne;
Magára nagy Szelimnek formáját vévé,
Szelim Szulimánnak Attya volt míg éle.

34.
Fiam té aluszol, igy kezde beszédét,
S-nem vészed eszedben Istennek kegyelmét,
Hogy eröt adot néked és vitézséget,
Jó eszt, jó tanáchot, és elég értéket.

36.
Hidgyed, hidgyed az én meg öszült fejemnek,
Hogy ha üdöt nékik adsz téged el vesztnek
Országostul Káurok hitetlen ebek;
Mert ha égyességek volna van erejek.

37.
Leszis, mert alkusznak, de te meny ü rájok,
Ne késsel, és ne hadgy üdöt alkudniok:
Igy rontattatának tülem Mamalukok
Igy meg verém Campsont, s-romlának Sirusok.

38.
Kely fel, éles kardot kös az óldalodra,
Induly meg hadaddal tevölygö Magyarra,
En leszek melletted es minden dolgodra,
Vigyázok hüseggel s-minden nyavalyádra.

39.
Bolondság tenéked Kazulokra járni,
Sok ió vitézt tenéked oda rontani,
Az mi fátumunk azt nem hadgya romlani,
Isten azon bennünk akar tanitani.

40.
Izmael énnékem sok boszukat szörze,
De ugyan meg törnöm végig nem lehete,
Hat téneked Tamma mennyi boszut teve,
Nagy részét hadadnak ravassággal veré:

42.
Ne fély hogy segéche senki Magyarokat,
Mert jól esmerem én bolond Kaurokat,
Míg nem láttyák égni magok házokat,
Nem segéti senki meg szomszéd házokat.

43.
Ne fély, mert lám mondom, én lészek melletted,
Az szent Mahometis vezeti kezedet,
Osztán édes fiam az vitéz embernek,
Kel valamit engedni az szerenchének.

44.
Igy Szultán Szulimánnak Alecto szollot,
Es az mely mérges kigyot kezében hozot,
Azt â Szulimannak ágyában bochátot,
Nem nyugvék az kigyo mig hozzá nem jutot.

45.
Vállárol mellyére, mellyérül szivében,
Valamerre chusz el mindent hágy méregben,
Gyujtya kemény szüvét s-hadgya lángos tüzben,
Haragban hentergeni, és keuélységben.

46.
Nagy vigan Alecto el tünék ott mindgyárt,
Mert látá haragra gyujtotta Szulimánt,
Ü penig fel ugrot, fegyuert, fegyvert, kiált,
Mert szintén esze veszet Alecto miát.

48.
Készen vagyon Szuliman, el megyen oda,
Az hová meg hattad, Kaurt rak halomban,
Meg festem lovamat kereszteny vér-tóban,
Várasokat, várakat röjtök hamuban.

49.
Fel kelvén ágyábul ü meg parancholá,
Hogy minden vezér táborában szálana,
Válogatot néppel kinek mint hatalma,
Valaki Bégséget, és Timárt tartana:

50.
Es hogy Drinápolyban Majusnak fottára,
Az egész hadak szallanának táborban,
Futnak az Chauzok fejér pattyolatban,
Hirdetik az hadat minden országokban.

51.
Azonban Szulimán üle ió lovára,
S-vezereket magával ki-hiva devánra,
Kertektül nem meszi egy széles halomra,
Ottan nekik beszelle illyen formára:

52.
Vezérek, és Basák ti okos vitézek,
Kiknek eszek után sok bírt népet nézek,
Ti vattok tartoj én erösségemnek,
Ti meg hoditoj pogány kereszténnek.

54.
Evel gyöztük mi meg keresztény világot,
Az mely inkáb kiván fizetni haráchot,
Hogy sem vitéz módon reánk vonnyon kardot,
Euel böczültettyük mj Musulmánokat.

55.
Mégis, de nem sokan kik ellenünk járni,
Vannak, és mernekis fogokat mutatni,
Bolondok nem tudgyák hogy iob meg vallani,
Az erötlenséget hogy sem kárt vallani.

57.
Igaz, nem tagadom, ha eggyesség volna
Köztök, bizony, nekünk nagy gondokat adna
Az egynéhány Magyar, és meg chorbitana,
Fényös Coronánkat talán meg rontaná;

58.
De Isten ostora mast szállot reájok,
Fösvénység, gyülölség uralkodik rajtok,
Ninch szeretet köztök, sem okos tanáchok,
Kiért esöben van fényös Coronájok.

60.
Esküszöm én néktek az élö Istenre,
Mi fényes hodunkra, s-éles fegyveremre,
Az éyel Mahumet én Atyám képében
Ezeket mind nékem okossan beszélé.

61.
Az Arszlan Vezéris Budárol ir nékem,
Hogy gyözödelemben né légyen kétségem,
Im az leveletis hozom elötökben,
Oluasd hangal Deák had végyük elménkben.

62.
Itt igy Török Déák föl szoval olvasván,
Gyözhetetlen Chászár, az te Rabod Arszlan.
Budai fö vezér te kegyelmed után,
Ir alázatossan néked fejét hajtuán.

63.
Ha tudni akarod keresztyének dolgát,
Azok veszni hadták magok állapattyát,
Cároly gyülésekröl gyülésekre magát
Hordoztattya, s-nagyon forgattya hit dolgát.

64.
Ninch sohul kész hada, s-nemis gondolkodik
Mint bolond, hogy valaha talán kelletik,
Am Maximilian Magyarok közt lakik
Gonduiseletlenül, chak észik és iszik.

66.
Uram, ha vólt módod valaha az hadban,
Ninchen mast keueseb illyen allapatban,
Ugy tetzik hogy immáron Magyar Országban,
Látok vér patakot, sok Kaurt halomban.

67.
Meg halván Vezérek az Arszlan tanáchát,
Föképpen Ckászárnak el szánt akarattyát,
Senki tartoztatni nem meré az uttyát;
Hanem minden vezér javallya szándékát.

69.
Delimán Iffiu ezeknek Vezérek,
Fia az nagy Hámnak s-nagy fejedelemnek,
Huszon öt ezer ez, és mind jó tegzessek,
Sok száz ezer kózül válogatot népek.

70.
Könyü had, és bátor és gyors mint az árviz
Ugy tetzik kezében mindenik halált visz,
Mert jó lova hátán, chak io fegyuerben hisz,
Ninchen tartalékja, sem tüz sem sebes viz.

72.
Cumilla szép haja meg kötözé szüvét,
Iffiu Delimannak, és minden keduét
Egy tekéntet vévé el minden erejét,
Ugy hogy nála nélkül nem kivánnya éltét.

73.
Akkor haza ment volt, mast szép haddal jüt meg,
Töröduén szép Léanyt miként nyerhetné meg,
Véletlenül szegény de chalatkozot meg,
Mert addig el vévé Cumillát Rustán Bég.

74.
Mast már nyughatatlan bánattal ál, vagy ül,
Untalan szegénynek szeme keservel fül,
Mely miát az szüve mint az hideg iég hül,
Eltével halálban bánattya közt merül.

75.
Örizd Rustán Vezér iól ettül magadat,
Mert mint dühös farkas lesi halálodat,
Az vitéz Delimán nem türheti buyát,
Ki tölti, ha lehet, rajtad boszuságát,

76.
Az Tatárok után öt roppant seregek,
Azt tudnád tavulrul hogy hogy sivo ördögök,
Ezekis Drinapolyban el érkezének,
Sok harczokon forgot vitéz Szerechenek.

78.
Ezek Kazul Basra jártak Szulimánnal,
Ezek Lajos Királt verték chidákkal,
Vitézek mind eggyik s-nem fegyver derékkal,
S-pajsal födöznek, sem sürü pancérral.

79.
Ezek elöt mégyen vitéz Amirassen,
Magais fekete lovais szerechen,
Az ü kedves lova Karabul, kényessen
Mellyet ü jártatot had elöt s-kevélyen.

80.
Mondgyák hogy Karabul nagy Arabiában,
Szeltül fogantatot egy hires kanczában:
Hihetöis szélben mert ninch, sem az lángban
Oly vidámság, gyorsaság mint vagyon abban.

81.
Amirassen után három fö Kapitán,
Eggyik az Olindus mely okosság után,
Ment mind nagyob tisztre, végre let Kapitán
Negyedik részének az Szerechen hadban.

82.
Siriaj Király az okos Menethám
Külte masodikat, ez volt szép Hamviván,
Szerechenek közül jüt az Siriában,
De vala harmadik kegyetlen Demirhám.

84.
Ötödik Alderan, báttya Demirhámnak,
Vólt gondviselöje az Szerechen hadnak,
Ez magyarázója volt minden álomnak,
Es ki-fejtöje Mahumet irásának.

86.
Kayer Bég iün vélek , mellyet szégyenére
Mehmet Junnus Bassának, tett fö vezérré
Az Szulimán Chászár, mert ü tüle féle,
S-ily nagy tisztre szolgáját vinni nem meré,

87.
Ezek husz ezeren ió lovasok vóltak,
Mert Tommembeitöl vitézséget tanúltak,
Es noha külömb nemzetekbül állottak,
De okos vezér alat eggyessek voltak.

88.
Nem meszi Cirkasok ugyan szomszéd népek,
Mamelukoktul rendelt seregben jünnek,
Ezek de lehetnek ötven két ezerek,
Mert Zinchiek, Getak, Barstok vannak vélek.

90.
Aygas Bassa után jünnek Zagatárok,
Leg belsöb Scytiábul való Tatárok,
Hiszik az Alkoránt, de zöld pattyolatok
Meg esmertetik, kik Törökök, Tatárok.

9l.
El lepték az földet ezek mint az hangyák,
Avagy szélös mezöben az sok kalangyák,
Mindenüt villámnak chak nyilak, es szablyák
Es mindent rettentnek lobogos kopiák.

92.
Ezek soha oly helyre nem fordultanak,
Az mellyet fegyverrel nem hoditottanak;
De inkab azt mondom, hogy el pusztitottak,
Valamerre ezek világban jártanak:

93.
Söt mikor Törökre ezek tamattanak,
Chak nem tellyességgel üket el rontották;
De mi bineinkert rajtunk maradtanak,
Istentül ostorért mert ük hagyattanak.

94.
Nám Scita Tamburlan meg veré Musulmánt,
Elevenen meg foga Bajazitet nagy Chánt:
Akkoris lathattuk az Isten hatalmát,
Chak jatékul tartya az emberek dolgát.

96.
Hallották Romajaknak nagy hatalmát,
Magokon soha nem látták birodalmát:
Nagy Sándor meg látá Scita bátorságát,
Midön véve nehezen meg egy kü-sziklát.

97.
Négy táborban ezek járának ékessen,
Mindenikben vala husz ezer tegzessen,
Eggyiknek paranchol fekete Szerechen,
Harmanak Uldair, Lehel, és Turanchen.

98.
Ki szamlálhatná meg az Tenger örvényét
Vagy Herciniának számtalan levelét;
Az meg szamlalhatná Szulimannak népét,
Azis irhatná meg roppant seregeket.

99.
Mert valaki hallá haddal megy Szulimán
Keresztényekre, és megyen sok Musulmán;
Mindenik sieté haddal Chászár után,
Mindenik gyönyörködik Kaur romlásán:

100.
Mert szép Indus vizén tul Török nem lakik,
Sem ü Chászárioknak soha nem adozik;
Megis ide jüve Kiraly Atapalik,
Mert latni akarja Keresztény mint romlik.

102.
Mint eget az fölyhö el lepte az földet,
Az sok roppant sereg, és idegen nemzet:
Még meg nem számláltuk Asiai népet,
Sem Europai hadakozó sereget.

[záródísz]