[B3r]

IDILIVM.

1.
KEgyetlen hová futsz te arnyéknál könnyeb,
Miért meg nem halgatsz Aspinnál sükettyeb?
Ah né légy mint egy kü s-márvánnál keménnyeb,
Né légy Salamandra az jégnél hidegeb.

2.
Talám félsz szüvemtöl, hogy oly erössen ég,
Ne oluadgyon szüved, mely mint egy hideg jég,
Ne fély, szüvem tüzének mert vagyon oly vég,
Az én lelkem kivül senkin ez nem ég.

3.
Talán félsz, Ijamtol, kit hordozok velem,
Cupido Ija az, kiben nincz kegyelem,
Nyilamnak ninch hegye, nich mérges szerelem
Ijamban, de vagon chak tüled félelem.

4.
O, te nagy forgo szél allich meg futását.
Az en gilicémnek tarch meg szaladását;
De félek hogy teis nem éred futását,
Röpülni ereszti ha sebes sugárát,

5.
O, né fus elöttem szép Viola virág,
Nem erdei chuda vagyok, ki füvet rág,
Nem vagyok Harpia kit látnyis rutság,
Nem kit Hercules tett egekben vad chillag.

6.
Noha mit tagadom bizony chuda vagyok,
Szerelem chudája és monstrumja vagyok,
Bizony meg változtam, mint Görög Hadnagyok:
De né fély ártalmas, nemis fene vagyok.

[B3v] 7.
Né fus, kérlek, elöttem jusson eszedben,
Peneus leánya öltözöt törsökben
Laurusá változot, ugy akarta Isten,
Mert kegyetlenségért Istenis kegyetlen.

8.
Apollo Istennek sok szép könyörgését,
Nem akarta hallany siralmas versét:
Te penig ennekis neueted esetét,
Neueted Cupidonak erös fegyverét.

9.
Nem chuda mert kü, vagy mert Alabastrumnál
Keménnyeb tély jégnél es Porfirusnál,
Cupidonak nyila ellened nem használ,
Meg tompul te rajtad s. testedben meg nem ál.

10.
Ha Isten akarná valtoznál chudára,
Nem hiszem valtoznal gyönge laurus ágra:
De Kesmárk tetején nöt kemény tölygfára
Ottan hadakoznál szeleknek urára.

11.
Azis meg lágyulna én könyörgésemre,
Ugy hiszem meg szollalna enny versemre:
Te penig mint vad Griff szomjuzol véremre,
Nemis nész én rámis, nem hogy beszémdemre.

12.
Nem használ te nálad az én könyv-hullásom,
Nem használ szép versem s. utánnad járásom:
Kegyetlen Sirena nézheted sirásom,
Nem könyörülsz, nem szánsz látuán kárvallásom.

[B4r] 13.
Mint ama könnyü köd az forgó szél elöt,
El tünsz én elöttem, és szemeim elöt,
Mind hideg hó-harmat nap melege elöt,
Mint für karvoly elöt, mint arnyék nap elöt.

14.
Bár volna lábadis oly mozdulhatatlan,
Az mint kemény szüved, mely oly irgalmatlan,
Nézd az merre te futsz, tüske mely számtalan.
Oltalmazd magadat, ne mennyen lábadban.

15.
Iaj szerelmes Violám ójad magadat,
Meg ne chipje hangya szép fejér lábadat
Ne szakasza szederjén arany hajadat,
Allich meg, allich meg, kérlek, futásodat.

16.
De mindenre bátor vagy, chak en tülem félsz,
Erdökön, pusztákon, vadak közt bátran élsz,
Engem rút kigyonak, engem sárkánnak vélsz:
Mert sok könyörgésemre chak meg nemis térsz.

17.
Bár fus el te magad chak ad meg szüvemet,
Nem tudom loptadé, vagy erövel vetted;
Azt tudom bizonnyal hogy magaddal vitted,
Ha visza nem adod, hát vigy el engemet.

18.
Ad meg zálagomat, mert majdan el veszek,
Vagy hogy mint szép Biblis viz-folyása lészek.
Mert szemeim úntalan forrású vizek.

[B4v] 19.
Nyavalyŕs mit futok? mint az szomju szarvas,
Forráshoz utánnad, az ki vagy mint egy vas,
Mint szelegyithetetlen sebes kesellyö-Sas
El röpülsz elöttem, s-el futsz mi
nt vad farkas.

20.
De bizony nem ugy van, mert szeb vagy farkasnál,
Nem szelégyeb, fejéreb fekete sasnál
De nemis márvány vagy , mert ha márvány volnál,
En elöttem oly igen el nem futhatnál.

21.
Sasnakis szüve ég, az szerelem miát,
Nézd meg társa után magasrol mint kiált.
Hordozza farkasis szerelem igáját,
Mert társa keduéjért szereti barlangiát.

22.
De mi vagyon kemény Magnesnél keménnyeb,
De mi vagyon ennél ismég szerelmesseb?
Szereti az vasat, te penig keményeb,
Magnesnél, és vasnál, és jégnel hidegeb.

23.
Bizony mast el hittem Caucasus volt anyád,
Örmény Oroszlány volt szoptató dajkád,
Mert nem gondolsz érted hogy én szüvem lankad,
Nem gondolsz testemtöl majd lelkem el szakad.

24.
Aly meg édes vadam bátor ne sokáig,
Had nézzem szemeidet chak fél oraig,
Nem gondolok osztán ha lelkem el válik,
Világ unta testemböl, ki van mast alig.

[C1r] 25.
Bolond mit törödöm? és az üdöt vesztem?
Hogy reménségemet fövenyen építem,
Könnyü forgó-szelet heában kergetem,
Igy minden reménség el tünik elöttem.

26.
Edességet találnék elöb epében,
Hogy nem szelégyülést az te vad szüvedben,
Elöbbis árnyékot meleg Veröfényben,
Lágyulást gyemántban s. irgalmat Tengerben.

27.
Jól tudós vagyok már en állapatomban,
Tudom hogy szeretlek, tudom hogy héában,
Tudgya iól Tantalus, nem észik almában:
S-mégis kapdos utánna, s. fárad héában,

28.
Mégis utánnad én, mint Echo szó-után,
Mint deres hó harmat nap melege után,
Mint tudatlan für chalogató sip-után,
Mint égy kemény Mágnes az hideg vas után.

29.
Enis kész akartva hordozom hálómat,
Láncozva kötözue látom fogságomat,
Látom és szeretem én nehéz igámat:
Mégis mint égy Magnes szeretem vasamat.

30.
De te kegyetlenb vagy haragos Circénél,
Mérges Morgonánál hamis Dalilénél,
Ravasz Armidánál, és Falsirenénél,
Medussánál Scillánál, es Tisiphonnél:

[C1v] 31.
El biztad magadat szép fejér ortzádban,
Engemet semminek vélsz keuély vóltodban;
Mert hogy fekete vagyok ábrázatomban,
Azt tudod vad ember chinált Lybiaban.

32.
Tudodé fagyal fának feiér virága,
Lehúl az földre s. nem lesz semmi haszonra;
De noha fekete az szagos viola,
Fel szedik, és tészik süveg karimába.

33.
Nem iobbé az földis mely inkab feketéb
Enis noha fekete, de szerelmesseb
Vagyok állandobbis, fejérnél keménnyeb;
Noha nem tagadom leg szerenchétleneb.

34.
Mert szintén annit tesz tenéked szolgálnom,
Mint Duna partot reménséggel szántanom
Iégre épitenem, és szerechent mosnom,
Holdra haragudnom, chillagok számlálnom.

35.
Ezt jövendölte lám undok üvöltéssel,
Egy rút füles bagoly mindennap ió reggel;
De bizony en bünöm mást most nem érdemlem,
Hogy meg úntam hajnalt utánnad mentem el.

36.
Viola nem lészesz ez után gyötrelmem,
Mert bolondságomat már jól meg esmertem:
Az szép Hajnal chillag lesz az en szerelmem,
Bálványom, oltárom, és minden víg keduem.