2.
Végre fáratságát hogy heában látta,
Egy nagy iegenye dült fát nem meszi láta,
Az hol fáratságát le ülve mulatá,
Gondoluán bánattyát hogy evel mulatná.

3.
De nem nyugodhaték itt Cupido miát,
Mely néki igy monda; keresd meg Indiát,
Kely szárnyadra, járd meg az vadon Lybiát,
Mindenüt ott látod erös kezem iját.

5.
Igy monda Cupido; es ugyan igaz lén,
Mert mindenkor benne ujult az égö szen,
Vagy vólt az esztendö iffiu auagy vén,
Mindenkor ü szive háboruságban lén.

7.
Oh te szép viola te két szemed mely szép,
Annyira kegyetlen hozzám mint márvány kép.
Mast vigaszik minden az kikeleti nép,
Czak az én örömöm te miáttad nem ép.

8.
Mast sivó oroszlány le tészi haragiát,
Mast erdej kan nem köszörüli fogát:
Te kegyetlenségednek nem látom modgyát,
Örökkén rám giuytod szüvednek haragiát.

9.
Mit használ ha szüvem olthatatlanúl ég,
Ha kemény szüvedben van olvadhatlan jég.
Mast im jómra vagyon szépen meg derült ég,
Ha szemem essöjének nem szakadhat vég.

10.
Mit örülök rajta ha hegyrül le ment hó,
Ha bánat ugy hordoz mint erös szájú ló,
Ha az én sok könyvem árvizhez hasonló,
Ha búm öröké nö, mint fára az komló.

11.
Az én könyvem árviz és tenger bánatom,
Immár czak aliglan magamat állatom,
Mert töb bú engem vér azt igazán látom,
Hogy sem hab küsziklát, vagy szél nagy fát parton.

14.
O, hányszor kivánom Mongybél esnék rám,
Pletemmel eggyüt mulnek el bús órám,
Ha oly igen gyülölsz, öly meg te violám,
Mondhassam miáttad fogy el végsö órám.

15.
De te irgamatlan örülsz én kínomnak,
Örülsz s. nem kivánod hogy egyszer meg hallyak;
Hanem veghetetlen nehéz bánatomnak,
Bövited örökkén forrását kínomnak.

16.
Ha oroszlány Anyádis let volna néked,
Scitiai medve ha szoptatot téged;
Mégis nem kellene igy kegyetlenködnöd,
Igy kínban örülnöd, s. vér szopová lenned.

17.
Acél meg lágyulhat tüzzel mesterséggel,
Hangya nyom küsziklán esmerszik üdövel:
Heában tégedet apolgatny versel,
Tüzzel mesterséggel, s. nem hajolsz üdövel.

19.
Miért szépségedben magadat el biztad,
Mely mint egy szép gyöngy virág hamar el rothad,
Mint egy czurgo patak mely visza nem folyhat:
Ugy fút el szépséged, s. változik szép ortzád.

20.
Futsz mast én elöttem mint galamb ölyv elöt,
De ha szárnyas vagy-is nem éred az üdöt,
Esztendöis el fút té szépséged elöt:
Azt tudodé szépseg hogy néked örököd?

21.
Le szedi ortzádrol az üdö szép rosát,
Sürü barázdákal meg szantya ortzádat.
Ezüsté fordittya szép arany hajadat,
Bánny de heában fogod tett dólgodat.

22.
Akkor fogod mondani oktalan voltam,
Rósát virágiában le nem szakaztottam.
Mikor meg lehetet akkor el mulattam,
Mast mikor nem lehet kezdeni akartam.

23.
Ah, ne légy kegyetlen végy példát mindenröl,
Tanúly és végy példát keserves szivemröl
Meg esmered kinnyát bánatos versemröl,
Talám szerelemtöl ment lészesz egyedül?

25.
Az szerelem miát nem talállya helyét,
Gyürürül fenyöre változtattya helyét,
Mindenüt uijttya szép siralmas versét,
Mert bánnya társának tüle távul létét.

26.
Hát özvegy gilicze mert el veszté társát
Mikor száraz ágrol terjeszti panaszát,
Untalan, óránként neveli sirását,
Bánatban nem látny néki lankadását.

27.
Nem szollok ezekröl mert gyönge madarak,
Talám nem czudálod szerelemtül agnak;
De ki szerelmesseb mint az fene vadak
Griffek Oroszlányok s. kegyetlen Hijennák.

28.
Kegyetlen az erös, és vitéz oroszlány,
De nöstennye elöt szeléd mint egy bárány,
Ama külömb szörü szép, mint égy sziváruány,
Vad Tigris társához, mint együgyü bárány.

29.
De mi vagyon fenéb iszonyu medvénél,
Ezis szerelemben nem mint kegyetlen él,
Zöngnek az kösziklak ü bömbölésével,
Társot keres magának sok mesterséggel.

31.
Mit nem chinál az ló, és mit nem fáradoz,
Nyerit, rúg, es kapál míg nem jút társához,
Lángot fuj szájábul, szüvében halált hoz,
Más lovat ha közel lát kedves társához,

32.
Azt tudodé az halak Tengerben mentek?
Szerelemtól el hidgyed azokis égnek,
Balenák, Cethalak es görbe Delphinek,
Cupidonak haráchot ezek fizetnek.

33.
Mely szépen éneköl Tengeri Sirenes
Ü szép gyönge verse oly igen keserues
Hogy még Pluto elöttis vólna az kedves;
Hát minden világon az ki él, szerelmes.

35.
Nézd Proserpináért miként szüve szakad,
Mint Cupido miát nyavalyásul lankad.
Nézd mely igen hajtya tüz hányo lovakat,
Noha érdemetlen éli Proserpinát.

37.
Az szerelem ötet Sassá változtatta,
Mikor Ganimedest az égben ragatta,
Danaera magát aranyúl szállatta,
Europais Jupitert bikávul látta,

38.
O, te kegyetlen érc egyedül kegyetlen,
Földön nagy kösziklakon, mély Tengerekben,
Irgalmátlan poklokban magas egekben,
Van szerelem, de ninch chak az te szüvedben.

39.
Mert bizony eddig enny könyörgésemre,
Nagy Kesmarkis ily alázatos versemre,
Meg indúlt vólna sok hullatot könyvemre,
Duna visza folyna az magas hegyekre,

40.
Az mérgös kígyótis meg szelédéthetném,
Basiliscus haragiát meg enyhithetném,
Sárkánt enny üdöre meg fékeszhetném:
Ihon te kegyelmedre szert nem tehetém.

41.
Talám nem hiheted sok esküvésemet,
Edes szép violám, s. nem hiszed hitemet,
De az én homlokomon látod szüvemet,
Látod bü forrásu nyavalyás szememet.

43.
Ninch itt oly kis erdö sem oly kichin füzes,
Sem nyár, sem jegenye, sem fenyös, sem egres;
Az hol az te neved jol nem esmeretes,
Mindenüt neuedröl zöngöt úntalan vers.

44.
Ha téged meg czallak szerelmes violám,
Mindgyárt nagy Vesuvius szakadgyon én rám.
Fordullyon rám elsö szarvasra lüt nyilam,
Vagy éltömben hollók kákogjanak én rám.

45.
Ixion kereke törje meg chontomat.
Titius kányája rágia meg gyomromat,
Ne légyen ki szánnya én allapatomat,
Nap gonoszra forditsa én minden jómat.

46.
Nálad van én lelkem, hid meg, nem chalhatlak,
Czak annyi lélek van bennem hogy ohajtlak,
Holtnak én magamat, téged lángnak tartlak,
Láng égben el röpül, itt holtak maradnak.

47.
De te ohajtásommal könnyebben röpülsz,
Ez az holt test nem mehet oda az hon ülsz,
Mjért hát nyiladdal hóltom utánnis lüsz,
Mert érdemetlenül reám kegyetlenülsz.

49.
Az vadász nyúl után futtat sok földeken,
Erdökön, mezökön, hegyeken, völgyeken,
De ha halua láttya fügve egy törsökön,
Nem örül már rajta, mást keres mezökön:

50.
De te, o vér szopó, nem elég meg öltél,
Holtom után inkáb rajtam gyönyörködtél,
Te sivo oroszlány igy nem gyönyörköttél,
Piramus ruhájában kit kutnál löltél.

51.
Ne fus én elöttem, o te gyönge virág,
Ne röpüly el tülem, o ragyago chillág,
Nézd én bánatomat, mely belöl engem rág,
Üzze el rolam ezt kezedbül egy szép ág.

52.
Lám az vad kerechent meg szelégyithetni,
Lám sebes Sólymotis kézre süvölthetni,
Pannak nehéz nem volt holdot el hitetni,
Hogy égbül lé szállyon s. kész légyen szeretni.

53.
De, o én nyomorúlt bolond mit chinálok,
Sisiphus kövével nagy hegyet hajgálok,
Azt tudom kigyonál kegyelmet találok,
Azt tudom örömre nagy bánatbul szállok.

55.
O haragos viola, én ellenségem,
Czak azt mond meg igazán, kérlek, énnékem,
Licaon mivel gyöz, uagy tud gyözni engem,
Mivel kérködhetik igazán ellenem?

56.
Musáknál laktam én Apollót szolgáltam,
Versemmel mindenkor nagy fát mozdithattam,
Es noha te veled szerenchétlen voltam,
Kegyetlenségednek tulajdonithattam.

57.
Versent verset Licaon ha mond én velem,
Ugy jár mint Marsias az Apollo ellen.
Hogy ha penig akar versent futny uelem,
Ugy jár mint sok másis Atalanta ellen.

58.
Hogy ha kételkedik ü az én erömben,
Ugy jár mint Acheolus Hercules ellen.
Valtozzék bár mindenné az én kezemben,
Nem lesz tagossága én erös öblemben.

59.
Es noha ugy gyülölsz mint Sárkánt engemet,
Nem vagyok én oly rút, hogy sérchem szemedet,
Mert nem régen lattam magam személyemet,
Az sebes Drávában minden termetemet.

61.
Esküszem te néked az szüz Diánára,
Esküszöm Cupidóra s-az ü nyilára;
Hogy mint szalma lángon, ugy ég szép Berleba
Miattam, ugy éget, és égis heába.

62.
En penig elötte, mint köd az szél elöt:
Mint te én elöttem, mint árnyék nap elöt:
Ugy futok, és bujok szép szemei elöt,
Mégis én rút vagyok az te kedued elöt.

63.
Szály lé szép Violám mint harmat az égböl,
Vetközzél lé immár kegyetlenségedböl:
Szály az en kezemre, mint Karvoly fölyhöböl,
Szánd meg ezt az szegényt, kit gyülölsz szüvedböl.

64.
En sok mulatságot te néked találok,
Madarat, uagy vadat, mindeneket találok.
Madár fogó hálochkat ollyat chinálok,
Hogy láthatatlanak lésznek cérna szálok.

65.
Hogy ha hoszu náddal halat chalni akarsz,
Abbanis én nálam mesterséget talász,
Nálam sikos angvillát ha akarsz foghatcz:
Egy szoual, mind ugy lész az mint meg gondolhatsz.

67.
Ugy meg syelédültek hogy iárnak utánnam,
Sok jatszasokat nézny ugyan kivánom
Sokan kértek tülem senkinek ném adom:
Néked édes violám azokat tartom.

68.
Esztelen mit beszélsz hányod panaszodat,
Mastis nem ésmeredé bolond voltodat,
Gyülöli viola te ajándekodat,
Gyülöli verseidet és te magadat.

69.
Az te dolgod nem más chak panaszolkodgyál,
Bánat közt mint Scilla Tengerben aggodgyál,
Neveld az vizeket könyv-hullatásiddal,
Sürösich fölyhöket sok sohajtásiddal.

70.
Igy végezé versét búsult szerelemben,
Az Iffiu vadász, és esék kétségben.
Az nevét ném irom ebben az könivemben,
Mert az Diánátol tilalom van ebben.

7l.
Ad jobbat az Isten meg sárgúl az kalász;
Üdöuel meg vídul az meg busúlt vadász,
Valaha meg fordúl az rút fekete gyász,
Kit gyülölsz viola keduedben lészen az.