[Qq4r]

ATILLA.

Epigrammata.

1.
ISten haragiának én szelleti voltam
Mikor ez világot fegyverrel nyargaltam,
Vér-Catharaktákat kardal árosztottam,
Es mint egy villámás földet meg-futottam.

2.
En vagyok Magyarnak leg-elsö Királlya,
Utolsó világ részrül én ki-hozóia,
En lehetek tehát Magyarnak példája
Hirét, s’ birodalmát hogy nyuicha szablyáia.

Buda.

Mely roszszul alkhatnak egy Király székben
Méltoság, és egy esz, az mely engedetlen,
Rolam, és Remusrul példát vehet minden
Vesztö, mert nem fértem az Bátyám székiben.

[Qq4v]

Szigeti Zrini Miklos.

MInt Hector Troiának,
Ugy én Sziget-várnak
Erös örzöie voltam.

Mutattam Pogánynak,
Hogy nagy Jehovának
Kedves szolgáia voltam,

Es elöb éltemet,
Hogy sem hüvségemet
Testembül ki-bocháttam.

Deli Vid, Sarkovich.

ENis nem keveset
Tettem, hogy el-eset
Világ-ronto pogány-eb,

Nagy Chorbát chináltam
Az Ottoman holdban,
Nem lesz immár serényeb,

Uramért, hazámért,
Nagy Isten fiaért,
Eletem volt leg-kisseb.

[Rr1r]

Radivoi és Iuranich Vajdák.

MI boldogok voltunk,
Eggyüt éltünk, holtunk,
Most Istennél van lelkünk;

Az nagy Zrini mellet,
Hirünk kerekedet,
Erte halált szenvedtünk;

De nem volt heába,
Mert jó unokája
Örökössé tett bennünk.

Farkasich Péter.

CHak alig mutatot
S-mindgyárt visza rántot,
Kegyetlen fátum engem,

Jó Uram siratot
S-fia rolam irt jót,
Helyén vagyon hát hirem:

Nem adatot minden
Mindennek éltében,
Isten kedve ugy légyen.

[Rr1v]

FESZVLETRE.

1.
SIrtál már eleget lám Ariannáért,
Fogyattad könyvedet chak egy violáert,
Chak meg ne[m] változtál, mint Biblis, sem[m]iert,
Edes musám füért, s’ rothando ezközért.

2.
Hid-ki most magadbul könyvedet nagy okért,
Arrasz cataractát szemedbül meltoért,
Azért ki keöreösztfán függöt büneidért,
Az ki Istened volt, meg-holt váltsagodért.

3.
Hogy nézhecz emberre ember teremtöie,
Igy teged meg-chufolt ő hitetlensége,
Annyi sok vet jokért, mint tenger fövenie,
Mint latrot, mint Tolvait feszite körösztre.

4.
Onnanis mutattad, igaz juhász voltál,
Veszet nyáiod után magasrul vigyaztál,
Attiadnak vétkekért sokat imatkoztál
Es el-feleitkezni vétkünkrül akartál.

[Rr2r] 5.
Virágzot testedis halálos sebektül,
Azott az szemedis igen böv könyvektül,
Száiad meg-keserült az mérges eczettül
Bajt-vittál, harczoltál halállal vitézül.

6.
Vitézek Istene te fügsz az köröszt fán,
Ki gyözedelmes vagy, s’ ezer sereged van,
Hun karod, fegyvered, hun vitézséged van,
Hun van Angyali kar, hun Istenséged van?

7.
Hei, mert te ezeket mind fottig le-tetted,
Egy hatalmadat nagy Istenségedet,
Az Emberi testet magadra feöl vetted,
Azért hogy hullathasd érettünk véredet.

8.
Azért hogy Poklokban láttad merültünk volt,
Azért hogy mi lölkünk örökségre meg holt;
Szálottal-le égbül, az hun lakásod volt,
Függöttél köröszt fán, az kin tested meg holt.

9.
O te nagy Jehova kegyelem forrása,
Kegyelmes Eloim nagy Istennek fia,
Seregek Istene Sidoknak kirallya,
Alfa és Omega és jók bizodalma!

[Rr2v] 10.
Látod mi erdemünk, mint küvön hangya-nyom,
Sok bününk peniglen, mint levél az fákon,
Mint örvény tengeren, és fövény az parton,
Es mennyi madár jár levegöben szárnyon.

11.
De mind ezeknélis nagyob te kegyelmed,
Annak vége ninchen, s’ azért bizunk benned,
Mi hasznod féreggel neked törvényközned
Hatalmot mutatnod, és ránk fegyverkezned.

12.
Száraz polyva ellen, az kit szél el hordoz,
Mutatod erödet, ha ránk haragot hosz;
Nem illik az harag Uram irgalmadhoz,
Nagyob düchöséget bennek kegyelem hoz.

13.
Uram nem mi értünk sem mi erdemünkért,
Hanem kegyelmez-meg magad irgalmáért,
Ne legyen heában hogy fiad ontot vért
Köröszt fán mi ertünk, az mi valtságunkért.

[Rr3r]

PERORATIO.

VEghöz vittem immár nagy hirü munkámat,
Mellyet irigy üdö, sem tüz el nem bonthat,
Sem az ég haragia, sem vas el nem ronthat,
Sem az nagy ellenség irigység nem árthat.

Es mikor az ŕ nap el jün, melly testemen
Chak uralkodhatik, foggyon-el éltemen,
Hatalma magamnak ugyan nagyob részem
Hordoztatik széllel az magas egeken.

S-honnan Scitiabul ki jüt Magyar vitéz,
Merre vitézséget látta világ nagy rész
Azokrul helyekrül minden szem reám néz
Hirrel, böchülettel, valamig világ lesz.

De hiremet nem chak keresem pennammal,
Hanem rettenetes bai-vivo szablyammal;
Mig élek, hartzolok az Ottoman hoddal,
Vigan burittatom hazám hamviaval.

FINIS.