[Nn
4v]ARIANNA
1.
2.
En éijel, én nappal keserven ohajtok,
Miként fülemile vérs-tajtékot hányok;
De nagy nyavalyámbul gyogyulni nem tudok,
Söt sebben, söt kinban uyulton uyulok;
3.
Nagy sebet mert chinált Cupido szüvemben,
Kinek orvossága ninch Dictamus füben,
Mint Egek forognak örök környületben:
Ugy bum, ugy bánatom forog örökségben;
4.
En Márst éneklek haragos fegyverrel,
Kinzo szerelmemet hogy feleitsem evel,
Más felöl kis Isten meg-kerül fegyverrel,
Hartzol, vagdalkozik lángozo szüvemmel;
5.
Két nagy hartzban meg-gyözöt immár engemet,
Es midön sokáig hurczolna engemet,
Illyen nehéz okkal nékem kegyelmezet,
Hogy irjam Teseus nagy hitetlenségét.
[Oo
1r] 6. 7.
Mennyiszer könyvemmel ezt az sebes Drávát
Arasztottam, s’neveltem haragos árját,
Mostis könyveimtül forgó örvényt forgat,
Es maga magában neveli haragiát,
8.
Es ezt mind érette, és mind chak heában,
Heában fárattam magas Parnassusban,
S-ot érte fejemet ágoztam Laurusban;
De szelet fogtam, pénzt gyüitöttem álmomban.
9.
Ah háládatlan! és nem hajt meg én kinom,
Kiben éijel nappal untalan kinlódom,
Nem hajt-meg szép versem, s’ utánnad járásom,
Egö-tüzem, ár-vizem, sok sohajtásom.
10.
Hallyad-meg most Téseus hitetlenségét,
Es annak magadra vegyes értelmét,
Hallyad Ariannának siralmas versét,
S-nagyobnak véllyed háládatlan éltedet.
11.
Tebrus vize mentiben szép Ariánna,
Nyugszik vala kegyessen fel-vont Sátorba,
Mert Cupido örömöt mutat álmába,
Azt tudgya kogy Teseus fekszik ágyába.
[Oo
1v] 12. 13.
Ölelni kivánván Teseus életét,
Gyöngén tapogatva viszi ágyba kezét;
De semmit nem talál chak az üres helyét,
Meg-hidegült ágyát, és hitetlen jelét.
14.
Akkor mintha menykü szörnyü szelletivel
Esztelenitette volna keménységgel,
Sokáig nem szollal, mert szava elmével
Maga jüvendöjére röpült vala el;
15.
Mindazáltal azonnal elméje meg-tér,
Mihent az szüvérül el oszlék fojto vér,
Ö mesztelenenis sátorbul futni mér,
Körül körül keresi és ismét be-tér;
16.
Üti fejér mellyét szaggattya szép haját,
Teseus Teseus nagy erövel kiált,
Ki fut Tebrus partra, hon maga folyását
Tengerben adóul önti hamarságát.
17.
Ot széles tengeren szemét meg forgattya,
Az partot üressen emberektül láttya
Es semminek másnak szavát nem halhattya,
Chak szép Alcionnak mint társát sirattya;
[Oo
2r] 18. 19.
De ő az sötétben hajót meszi láttya,
Dagat vitorláit hogy könyü szél hajtya,
Teseus Teseus ismétlen kiálty
20.
Int, és visza-hija gyönge kezeivel,
De az hajót viszi szél nagy sebességgel,
Arianna késéri végig szemeivel,
Mig hajó szeme-elöt tengeren tünt-el.
21.
Akkor osztán szaggattya aranyos haját,
Körömseli körmével kegyes ortzáiát,
Nem meszi meg-szemlélt egy magas küsziklát,
Rá-hág és tengernek igy kezdi panaszát:
22.
Jaj szerenchétlen én, jai én boldogtalan!
Mint chalám magamat Cupido hatalmán,
Kit Hesperus adot, Lucifer or modgyán
El lopta, el-ragatta tülem hamarján;
23.
De nem ragat-el senki Teseus téged,
Chak az te mondhatatlan hitetlenséged,
Hon esküt szerelmed? Hon van igaz hited?
Talán vitorláddal szélnek eresztetted;
[Oo
2v] 24. 25.
De ha hajód lelkemet veled hordozza,
Miért halandoját magával nem huzza,
Nem oly nehéz, el-hidd, ez az Arianna,
Hog
26.
El-mentél kegyetlen, el-mentél mint gyors szél,
Es engem bús örökös gyázban kevertél,
Söt örök halálban engem el-temettél,
Hit-ronto, engem-vesztö keményeb értznél;
27.
Bizol országodban hogy mensz triumfussal,
Aval az kegyetlen holt Minotaurussal;
De ha ki fog kérdeni gyözted mi moddal,
Tagadsze? Ariánna okosságával.
28.
Michodas látattya lesz vitézségednek,
Hogy aztot el-hidgyék idegen emberek,
Nem tulajdonittya senki ezt kezednek,
Hanem Ariánna esztelen szüvének;
29.
Ki fogia mondani hogy labirintusbul,
Az magad eszével ki-jüttél halálbul,
Sok száz mind okossab mind vitézzeb abbul
Ki nem tudot jünni chalárdos fogságbul.
[Oo
3r] 30. 31.
Miért nékem nem hadsz cérnát és tanáchot,
Ki után láthassam egyszer ez világot,
Ah miért nem chaptad nyakamban az kardot,
Chináltad volna meg elöb az koporsót:
32.
De töb triumfustis számlálnál házodban,
Ha az Ariánnat el-vinnéd hajódban,
Osztán ott hirdetnéd széllel országodban,
Egy leánzót meg-chalál hamisságodban;
33.
De nézd meg kitül futsz és ki elöt szaladsz,
Nézd-meg hitetlenséged miát mit chinálsz?
Ki néked életet, annak te halált adsz,
En Labirintusbul te nagy fogságban hadsz:
34.
Eregy eregy hitetlen szelek szárnyával,
Istennek haragia nagyob hamarsággal
El-siet utánnad, és el-jün károddal
Mert nevekre esküttél nagy hazusággal:
35.
De talán azt tudod Istenek meg-holtak,
Mellyek Enceladust küvel buritották,
Prometeust kányákkal el-szaggattatták,
Az kik Salmon Királyt föld-alá rontották.
[Oo
3v] 36. 37.
Sem siet, sem késik haragia Istennek,
Mert örvényes habbá teheti könyvemet,
Szélvészé fordittya sohaitó kedvemet,
En bánatimmal el-buritnak tégedet.
[záródísz]
[Oo
4r] 1. 2.
Mint szarvas gém vagyok,
Mely fiát el veszté,
Üvöltök, kiáltok,
Mert búm meg-emészte,
Violámért fagyok,
Az ki engem veszte;
De ahon szép violám dio-fa-alat,
Nyugszik az én halálom zöld arnyék alat.
3.
4.
Mit bánkodol mostan az szép kikeletben,
Nézd mint nönek virágok az szép üdöben,
Eolus meg-lagyitotta haragiát,
Boreas szereti szép Oritját.
Szent Gergely meg-hozta nagy orru gólyát
[Oo
5.
6.
Igézö sem lássa bárányochkákat,
Az métély meg foitsa minden juhaidat,
Talály menta helyet mérges cicutákat,
Haly tengelic helyet keserves baglyokat;
7.
Mert szerenchétlennek ily kivánságok jók,
Az melynek az szép Violák nem szagossak,
Feketének tetzenek az Liliumok,
Magamnakis magam jobbat nem kivánok.
8.
Eregy távozzál-el Titire én tülem,
Mert te verseidet mostan én gyülölöm,
Azt tudodé talán nem vettem eszemben,
Hogy harmatos hajnallal vagy szerelemben.
[Pp
1r] 9. 10.
11.
12.
[Pp
1v] 13. 14.
Nem vagyok Amfion, nem Pán, nem Orfeus,
Mert szerenchétleneb azoknál Titirus,
Pán meg-lágyitotta Diánát, Amfius
Az hideg halakat, vadakat Orfeus.
15.
Meg-gyözhetném el-hidgyed Licaon sipiát,
Ha az volnék, te kedves szüved hajlékát;
16.
17.
De mennyire ismég
Rozmarin az chalánt,
Mennyire gyözi-meg
Viola Tulipánt,
Es mennyi külömbség
Valtya esztet s’ hajnalt:
[Pp
18.
Berleba mert nékem
Sokszor koszorukat
Küldöt szerettében,
De én nem kedueltem,
Ö noha átkozot:
El szaggattam koszoruiát, s’ azt mondottam,
Nem kel nékem Berleba, chak szép Violám.
19.
De te én elöttem,
Mint Daphne második,
El-futsz s’ nem szolsz velem,
Kin szüvem aggodik
Aspissal szegöttem
S-az siketeb alig;
Mert ennyi szép versel chillagokat égbül
El-hoznám Euridicet Pluto kezébül.
20.
[Pp
2v] 21. 22.
23.
24.
1.
2.
Vajha az ugy volna s’ velem nem jatzanál,
Chufot én belölem nem chinálnál (Echo) annál,
Hát ha annál nékem kegyelmet találnál,
Vigasztalnálak egy szép notával, (Echo) aval:
3.
Volt egy kis méhechkém,
Gyönyörüségechkém,
Kin meg-nyugot volt szüvem,
[Pp
4.
Sokszor szép két lábát,
Melynél nap nem láthat
Szöbbet, valamerre jár;
Hercules oszlopa,
Az hol non plus ultra,
Hidgyed, lenni gondoltam;
Kivántam dülne rám
Szép márvány Palotám,
Miként rá dült Sámsonra.
5.
De mit mondok néked?
Ha nem lesz ellened,
Méh meg unta az rosát,
Jai! szállot rút nádra,
Undok béka nyálra,
Soha nem lesz enyim már:
Siry hát teis velem
Nymfa keservessen,
Ma holtnak kel lennem (Echo) nem.
6.
Engem szomoritó hamis választokkal, (E.) okkal,
Nem okkal, s’ nem jokkal hanem nagy boszukkal,
[Pp
7.
Miért vagy szép Echo oly igen boszontó? (E.) ontó.
Te vagy az vér-ontó én kőnyvem hullató, (E.) tó.
Te bizony sirásom, te penig forditó,
Keserves panaszos versem hamisitó, (E.) o.
8.
O, Ciparissusnak húga te szöb Echo, (E.) Béko
Békot, lántzot viselek nyakamon mint tacskó
Nem tagadom bizony de te légy mególdo,
Es követségemet méhechkémnek adó. (E.) adom.
Ha kérdi éleké, mondgyad hogy én égek,
Ha kérdi kichoda, mondgyad hogy van oda,
Az te rosa virágod,
Kirül te harmatot,
Gyönge illatokat,
Gyönyörködve szedtél,
Benne gyönyörköttél,
Mostan el-árultad,
Mert talán nem tudtad,
Az nád töredéken
Noha nevedéken,
Hogy meg-unod mindgyárt,
Mert rá neznyis árt,
Nézd hináros szemét,
Choportos üstökét
Széltül hajtot nyakát
Nem állo derekát,
[Pp