Tóth
Csilla
A Wathay-énekeskönyv
Zalaegerszeg – Szombathely – Budapest, 1999. április
E hálózati kritikai kiadás a
következő részekből áll:
a) a Wathay-énekeskönyv fakszimile-kiadása és betűhű átirata:
– színes fakszimile a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában K 62.
jelzet alatt őrzött kéziratról,
– betűhű átirat (Nagy Lajos RMKT XVII/1-ben közölt szövegét csupán kontrollszövegként
használva fel)
b) a kézirat hibáit javító
kritikai szöveg eredeti és mai helyesírású átiratban (Nagy Lajos RMKT
XVII/1-ben közölt szövegét csupán kontrollszövegként használva fel; a Magyar
Helikonnál megjelent modern helyesírású kiadást nem használjuk annak igen sok
sajtóhibája miatt).
A hálózati
kiadás olvasója választhat, hogy Wathay keze írását, az énekeskönyvről készült
fotókat akarja-e tanulmányozni, vagy csak a betűhű átiratot, – illetve, hogy a
kritikai főszövegre kíváncsi-e, avagy a mai helyesírású átiratra.
Felmerül persze
a kérdés, hogy miért épp Wathay? Új kiadásával szemben számos ellenérvet
megfogalmazhatunk. A textológiai ellenérvek a következők: a szöveg már
megjelent az RMKT XVII. századi sorozatában, mely kritikai igénnyel készül; s
hasonmás kiadásban (fakszimilében) is közzétették 1976-ban a Magyar Helikon-nál.
Hálózati
(internetes) kiadása azonban nincs. Persze sok más szerzőnek sincs. Az RMKT-ban
megjelent kritikai kiadás – a kötet népszerű kiadásával ellentétben – gondosan
készült. Miért legyen ott a papírformában már többször is kiadott Wathay az
elsők között, akik hálózati kritikai kiadásban jelennek meg? S miért nem eddig
kiadatlan szerzőkkel foglalkozunk, vagy olyanokkal, akiknek régi kritikai
kiadása már jócskán elavult? Miért egy harmadosztályú régi magyar költőt
választottunk, akinek munkássága több nyomtatott kiadásban is hozzáférhetővé
vált?
Nos, az első
internetes fakszimile[1]
a Balassa-kódexről készült,[2]
holott a kódexnek 50 év alatt két fakszimiléje is megjelent papírkiadásban
(Varjas Béla, 1944; Vadai István 1994). Amíg nem válik a hálózati kritikai
kiadás bevett gyakorlattá, addig talán éppen olyan műveket kell ily módon
közzétenni, amelyeket össze is lehet hasonlítani a papírkiadásokkal, hogy
jobban kitűnjenek a hálózati és a papírkiadás különbségei. A hálózati kiadás
jóval kisebb erőfeszítéssel hordozható, mint a papírkönyv, viszont csak ott
használható, ahol rendelkezésünkre áll hálózatba kapcsolt számítógép. A
hálózati fakszimile jobb minőségű képeket ad, hiszen a felbontás nagyobb és
részletgazdagabb lehet, és persze nem fordulnak elő a papír-fakszimiléknél
gyakori nyomdahibák (pl. elcsúszás a többszínnyomással). Balassi, Rimay vagy
más olyan szerzők esetében, akiknek szinte minden verse csak számos kései
másolatban, nem pedig szerzői kéziratban maradt ránk, a hálózati kiadás
lehetővé teszi az összes forrás fakszimile és betűhű közlését.
Öt-tíz év múlva
a hálózati kritikai kiadás már bevett gyakorlat lesz. Ám egyelőre talán még
csak akkor láthatjuk be egy ilyen kiadás előnyeit, ha összehasonlíthatjuk
ugyanannak a szövegnek a hagyományos változatával.
Wathay Ferenc
énekeskönyve sajátos emléke a régi magyar irodalomnak. A 17. századi kéziratos,
gazdagon díszített énekeskönyv a szerző sajátkezű tisztázatában maradt ránk.
Wathay a Balassi-követők második nemzedékéhez tartozik. Igazán azonban nem követi
Balassi heterorímes szerkezeteit (a Balassi-strófa lényegét mintha nem egészen
értené), szerelmi költészetet pedig egyáltalán nem művel.
Vajon miért
éppen az hiányzik Wathayból, ami mesterének legnagyobb újítása volt? Valóban
Balassi volt-e a mestere, vagy esetleg csak hagyományuk közös, netán Wathay
csak egy utánzó utánzója volna?
Wathay számozott
versgyűjteményt hozott létre. Magyarországon ilyet csak Balassitól és Rimaytól
ismerünk. Szerzőnk vajon Balassi hatására állította-e össze saját kezével
verseinek gyűjteményét? Balassi kötete megkomponált verseskötet. Vajon az-e
Wathayé is?
Ezekre a
kérdésekre válaszol dolgozatom.
Wathay Ferenc
énekeskönyve[3] a szerző
kéziratában maradt ránk. A 2.r
és v lapon egyaránt
szerepel a Wathay Ferenc mp (manu
propria), azaz sajátkezűleg
bejegyzés. A könyv címlapján a következő címirat szerepel:
Enekes Keőnw, melyet en Wathay Ferentz az Fekete Tenger mellett, az Fekete Toronyban Constantinapolion keöuwll ualo Niomorult Rabsagomban szerezuen, Galatha Varasban czinaltattam, Es punctrull punctra egy uonietasig, minden uyonnan magamtull szerzett Enekekuell, magam tulaydon kezeyvel irtam. Anno 1604.[4]
A kolofónokból,
azaz a szereztetés körülményeit megadó záróstrófákból kiderül, hogy 1603 és
1606 között, a szerző török fogságának idején keletkeztek a versek. A könyv
szöveg- és képanyaga 1604 és 1606 között állt össze. Wathay néhány ének végére
odaírta a kötetbe való beírásuk időpontját is, ebből nagyjából megállapítható a
másolás menete.[5] Ha valóban
másolásról van szó, és nem az első, eredeti kéziratot tartjuk kezünkben.
Az énekeskönyv,
valóban autográf kézirat kell, hogy legyen. Wathaynak az Országos Levéltárban
található levelével nem vetettem össze az énekeskönyv kézírását, de Nagy Lajos,
aki a levelet is közli, nem szól arról, hogy netán nem ugyanazon kéz írása
lenne a két kézirat.[6]
Az énekeskönyv – jóllehet a kötet végén található önéletrajz jóval sietősebb
írású – végig egy kéz munkája, leszámítva persze a későbbi tulajdonosok
bejegyzéseit. A kötetben számos javítás található, ugyanattól a kéztől, aki a
szöveget leírta. A barna és a fekete színű tinta különbsége sokszor
egyértelművé teszi, hogy ezek hol egykorúak, s hol későbbiek. A 18r
lap margójára beírt sorok vagy a Csalárd
ezerhatszáz… kezdetű vers és a fülemüle-ének 75. lapon olvasható apróbetűs
változata[7]
olyan javítások, melyek jellegzetesen szerzői csiszolgatások: másoló nem
szokott így javítani. Tehát sem a szakirodalom állásfoglalása, sem a kéziraton
végzett javítgatások nem ingatják meg a kézirat szerzői eredetének hitelét.
A kérdés csupán
az, hogy ez-e az első kézirat, avagy csak egy korábbi gyűjtemény szerzői
tisztázata. Ebbe a könyvbe Wathay 1604 és 1606 között írta be verseit. Az
énekek viszont 1603 és 1606 között keletkeztek. Korábbi kéziratról vagy
kéziratokról Wathay nem beszél. Wathay valószínűleg nem papíron szerezte
énekeit, hogy a piszkozatokat később tisztázza le. Az énekeket fejben tartotta,
és csak akkor írta le őket, ha elkészült velük. A kolofón szerint a VIII.
éneket (Vérben beborult szívem…)
Konstantinápolyba vitetésekor szerezte. Fogságának első szakaszában, mikor
ide-oda hurcolták, többször volt vasba verve – nem valószínű, hogy ilyen
körülmények között tintához és papiroshoz jutott volna, hogy verseket írhasson.
Az Akadémiai Könyvtár K 62-es kézirata tehát minden bizonnyal az első és –
mivel későbbi másolatról nem tudunk – úgy tűnik, az egyetlen szerzői kézirat.
Az énekeskönyv
feltehetően Wathaynak a török fogságból való kiszabadulásakor – ha valóban
kiszabadult – kerülhetett Magyarország nyugati részébe.[8]
A 17-18. században Wathay rokonságának tulajdonában volt.[9]
1835-ben Ponori Thewrewk József a Guary-család vági (Sopron megye) levéltárában
fedezi fel, és veszi kölcsön hosszabb időre. Guary Károly 1842-ben
visszaszerezte,[10] és 1871-ben
a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának ajándékozta.[11]
A énekeskönyv
negyedrét alakú, mérete 195x143 mm.[12]
A szakirodalom állításával ellentétben nem 133,[13]
hanem 134 levélből áll, ugyanis a levelek rektójának jobb felső sarkában
található – 19. vagy 20. századi – ceruzás számozás a 125 levél után egyet
kihagy. Ez a fakszimilében is látható. Az énekeskönyvet 1996-ban Szénási
Katalin restaurálta. Ekkor valószínűleg kicserélték a 19. századi félbőr kötést
is, a jelenlegi kötés okkersárga színe és a régebbi barna gerinc különbsége
erre utal.[14]
A leveleket a
bekötés után számozták be. A szakirodalom beszámol arról, hogy a 38r–41v
lapok hibás kötés folytán kerültek jelenlegi helyükre, eredeti helyük a 49. és
az 50. levél között volt.[15]
Ez a hiba nem csak a megkavarodott versszövegek miatt feltűnő (a X. ének egy
része a VIII. ének után következik, mintha annak folytatása lenne), hanem a
mostani (bekötés utáni) levélszámozás szerinti 37v és 42r
lapokon látható Boszporusz-képet is kettévágja. Az 1996-os restauráláskor ezt a
hibát nem korrigálták, a 19. században rossz helyre kötött levelek ma is a
rossz helyen találhatók.
Az alábbi
táblázat a mai és az eredeti sorrendet ábrázolja:
Csapodi Csaba, 1973 |
Nagy Lajos, 1976 |
||
Mai |
Eredeti |
Mai |
Eredeti |
37r-37v |
37r-37v |
37a-37b |
37a-37b |
38r-38v |
42r-42v |
38a-38b |
42a-42b |
39r-39v |
43r-43v |
39a-39b |
43a-43b |
40r-40v |
44r-44v |
40a-40b |
44a-44b |
41r-41v |
45r-45v |
41a-41b |
45a-45b |
42r-42v |
46r-46v |
42a-42b |
46a-46b |
43r-43v |
47r-47v |
43a-43b |
47a-47b |
44r-44v |
48r-48v |
44a-44b |
48a-48b |
45r-45v |
49r-49v |
45a-45b |
49a-49b |
46r-46v |
38r-38v |
46a-46b |
38a-38b |
47r-47v |
39r-39v |
47a-47b |
39a-39b |
48r-48v |
40r-40v |
48a-48b |
40a-40b |
49r-49v |
41r-41v |
49a-49b |
41a-41b |
50r-50v |
50r-50v |
50a-50b |
50a-50b |
A hasonmás kiadásban,
illetve az énekeskönyv könyvészeti leírásában azonban más furcsaságokkal is
találkozhatunk, mint egy ívnek rossz helyre kötése. A 90v-91r
és 101v-102r szennylapok; ahogy Csapodi Csaba írja:
„borítópapír mintázott oldala”-i.[16]
Ezt a meglepő furcsaságot azonban nem nevezi kötési hibának. A 90r lapon
a 23. ének vége olvasható, a 91v lapon egy virág színes,
egészoldalas képe látható. A 101r lapon a XXVI. ének vége és egy fél
oldal méretű rajz található egy baromfiudvarról, a 102v pedig egy
pirosra festett lap. Az énekeskönyv kézbevételekor megállapíthattam, hogy a
fakszimile ezen a ponton híven tükrözi a valóságot abból a szempontból, hogy a
könyv e pontjain valóban borítópapír található, hátlapján Wathay kéziratával és
rajzaival. A két borítópapír mintázata azonban különbözik. A fakszimile viszont
a 101v-102r lapokon is a 90v-91r
képét közli.[17] Mivel
mindkét borító ívfüzet közepére esik, a borítópapírok használatából nem lehet
azt a következtetést levonni, hogy a borítópapírokat valódi funkciójuk szerint
használva fel Wathay ott egykor eredetileg befejezte volna kötetét.
A fakszimilében
a könyv képeinek egy része kék ceruzával meg van számozva. Kék ceruzával csak a
képeket számozták be, a levelek számozása barnásfekete tintának látszik. A
levelek számozása a fakszimilében a képes oldalakon kéknek, az írott oldalakon
barnás színűnek látszik, ez a fakszimile nyomdahibája. Az eredetiben ugyanis
mind a képek, mind a levelek ceruzával vannak számozva.
A levelek és a
képek számozása nem párhuzamos egymással. Az alábbi táblázat felsorolja és
ismerteti a számozott képeket.
lapok |
kép száma |
a kép témája |
9r |
3 |
Székesfehérvár
eleste, Wathay fogságba esése |
23v–24r |
7[18] |
Nándorfehérvár
látképe[19] |
27v |
5 |
A Temes folyó, mellette
vár, az előtérben a megbilincselt Wathyat kísérik |
30v |
8 |
Temesvár látképe |
31v |
9 |
Wathay temesvári
megkínzása |
lapok |
kép száma |
a kép témája |
33v |
6 |
A Maros folyó
mentén a megkötözött Wathayt egy várba viszik |
35v |
10 |
Kocsin viszik a
tenger mellé a rabokat |
37v és
42r |
11 és 12 |
A Boszporusz |
42v |
2[20] |
„A” iniciálé |
44r |
13 |
Rabnők kosárban
teveháton |
52v |
14 |
Gályarabok a
tengeren |
83v |
15 |
Wathay sír
börtönében |
106v |
16 |
Halott őz testét a
sziklák alatt dögmadarak támadják |
Vajon
hiányoznak-e az énekeskönyvből az 1-es és 4-es számmal jelölt képek, vagy ilyen
számok nem is voltak? Ki és miért számozta be ezeket a képeket? A képeken olvasható
számok sorrendje miért nem követi a lapok emelkedő számsorrendjét? A válaszokat
az énekeskönyv kiadástörténete adja meg.
A képek számozása
minden bizonnyal a tervezett, de végül meg nem jelentetett 1836-os kiadás
előkészítése során került a lapokra. Nagy Lajos a kritikai kiadás jegyzeteiben
részletesen beszámol erről a meg nem valósult kiadásról. Ponori Thewrewk József
és Jankovich Miklós Wathay Ferencz
munkáji ’s rajzolati 1593-1605 címen tervezett
kiadását 16 kőnyomatos képpel kívánták díszíteni. Ezek a képek el is készültek
Förster Lajos bécsi kőmetszőnél.[21]
A két irodalomtudós vetélkedése miatt azonban a kiadvány végül mégsem jelent
meg.
Vajon mivel
magyarázhatjuk a levelek és a képek számozásának sorrendbeli különbségeit? Az
énekeskönyv képeit még a bekötés előtt, vagy már a bekötés után számozták meg?
A Boszporusz látképének kettős számozása (a 37v 11-es, a 42r 12-es
sorszámot visel) azt bizonyítja, hogy a képeket már a jelenlegi bekötés után
számozták be, ugyanis a kétoldalas képeket mindenütt csak egy sorszámmal látták
el, a hibás kötéssel kettéválasztott képnek viszont megszámozták mindkét felét.
Az 1836-os
kiadáshoz megszámozott rajzok sorrendje – időrendbe állítva a képeket – Wathay
életének eseményeit követi. Az 1836-os díszkiadás számára kiválasztott 16
képből az 1. számot valószínűleg Wathay címere kaphatta (2r). A 2. számú kép
egy iniciálé, méghozzá az ábécé első betűje. Ezután kezdődnek a Wathay életének
eseményeit bemutató képek. A 3. kép Székesfehérvár elestét és Wathay fogságba
esését ábrázolja. A 4. kép nem tudjuk, melyik lehetett. Az 5.-en a Temes folyó
mellett egy vár látható, az előtérben pedig a megbilincselt Wathayt kísérik. A
6. képen a Maros folyó mentén a megkötözött Wathayt egy várba viszik. A 7. kép
Nándorfehérvár látképe, a 8. Temesváré. A 9. képen Wathay temesvári megkínzása
látható. A 10.-en kocsin a tenger mellé viszik a magyar rabokat. A 11. és a 12.
kép (mely valójában egy nagy kép) Konstantinápolyt, Európa és Ázsia határát
ábrázolja. Az ezután következő képek (13, 14, 15) konstantinápolyi jeleneteket
ábrázolnak: rabnőket teveháton, gályarabokat a tengeren, a börtönében síró
Wathayt. A 16. kép szimbolikus befejezése az egész kötetnek és a 19. századi
irodalomtudósok által kiválasztott képgyűjteménynek is: a halott őz Wathay
Ferenc és a török sarcolta magyar haza jelképe is lehet. Az őz mögött látszó
vár vagy város talán Konstantinápolyra hasonlít leginkább.
Nagy Lajos
1959-es, RMKT-beli kiadásáig az énekeskönyv kép- és szöveganyaga csak
elszórtan, egy-egy vers illetve kép erejéig jelent meg különböző helyeken. A
kritikai kiadás fekete-fehérben közli a nagyobb, fél- és egészoldalas rajzokat.
Az 1976-os népszerűsítő kiadás színes hasonmásban közölte a teljes
énekeskönyvet. A mai helyesírású átirat szöveggondozója azonban rengeteg hibát
csempészett a kritikai kiadáshoz képest a szövegbe, igen sokszor úgy, hogy
azzal a verselést is elrontotta. Nem csupán arról van szó, hogy Wathaynál az Európa szót mindig Evrópának kell olvasni ahhoz, hogy kijöjjön a kívánt szótagszám, a pajzs helyesen pais, a miért pedig
gyakran mjért, – s a modern átiratban
akkor már így is lett volna helyes szedni ezeket. Az 1976-os kiadás ezeknél
bonyolultabb és számosabb hibákat ejt. Listájuk a következő:
a vers, a strófa, a sor sorszáma |
a hiba típusa |
a hibás szó |
|
|
|
e helyett[22] |
ez szerepel |
1. 15. 3. |
-1 szótag |
végezed |
végezd |
3. 2. 3. |
-1 szótag |
kezedhöz |
kezdhöz |
3. 27. 4. |
-1 szótag |
hatvan eszeren |
hatvanezren |
3. 33. 4. |
-1 szótag |
szállana |
szálla |
3. 41. 4. |
-1 szótag |
akkor ott történék |
akkor történék |
3. 49. 2. |
+1 szótag |
Joannes |
Ioannes |
3. 55. 2. |
+1 szótag |
forgoldik |
forgolódik |
3. 108. 3. |
-1 szótag |
helbenn is jól |
helben jól |
4. 18. 3. |
-1 szótag |
És lölki |
S lölki |
4. 18. 3. |
-1 szótag |
reád |
rád |
4. 20. 1. |
+1 szótag[23] |
mindnyájan |
mindannyian |
a vers, a strófa, a sor sorszáma |
a hiba típusa |
a hibás szó |
|
|
|
e helyett |
ez szerepel |
5. 3. 3. |
félreolvasás |
nálad |
nálam |
5. 12. 1. |
-1 szótag |
most sőt értem |
most értem |
6. 13. 2. |
-1 szótag |
hogy csak rabságval |
hogy rabságval |
7. 2. 3. |
+1 szótag |
sokságát |
sokaságát |
7. 4. 2. |
+1 szótag |
zúgoldást |
zúgolódást |
10. 17. 3. |
-1 szótag |
Júdeában |
Júdában |
10. 19. 3. |
+1 szótag |
Jeruzsálmet |
Jeruzsálemet |
10. 25. 1. |
-1 szótag |
Még akkor megtörék |
Meg akkor törék |
10. 47. 2. |
-1 szótag |
frigy ládáival |
frigyládával |
10. 49. 3. |
-1 szótag |
És ez napot |
S ez napot |
10. 96. 2. |
-1 szótag |
kiváltképpen |
kiváltképp |
10. 101. 2. |
-1 szótag |
szíveit |
szívit |
10. 116. 2. |
-1 szótag |
környül véttettetök |
környülvétettök |
13. 21. 4. |
+1 szótag[24] |
szóknak |
azoknak |
13. 23. 2. |
+1 szótag[25] |
anyjokval |
asszonyokval |
13. 34. 4. |
+1 szótag |
kevély istenségedet |
kevély szent istenségedet |
13. 41. 3. |
-1 szótag |
országabeliek |
országbeliek |
13. 47. 4. |
+1 szótag |
bálvány imádást |
bálványimádását |
13. 100. 2. |
-1 szótag |
tartasz |
tarts |
13. 125. 4. |
-1 szótag |
pogányokra |
pogányra |
13. 139. 4. |
+1 szótag[26] |
házokban |
hazájokban |
13. 148. 1. |
+1 szótag[27] |
országa mert nem |
országa azért nem |
15. 6. 1. |
-1 szótag |
hallál és rúlam |
hallál s rúlam |
16. 2. 2. |
-1 szótag |
És csudálom |
S csudálom |
18. 3. 1. |
-1 szótag |
némellitek |
némelyik |
18. 13. 1. |
-1 szótag |
előbbeninél |
előbbinél |
18. 22. 1. |
+1 szótag |
mind az által |
mindazonáltal |
20. 10. 1. |
-1 szótag |
szívét is és |
szívét és |
21. 11. 1. |
-1 szótag |
is és nem |
is nem |
24. 36. 1. |
-1 szótag |
azhol az török |
azhol török |
24. 52. 2. |
-1 szótag |
És kövesd |
S kövesd |
24. 63. 5. |
+1 szótag?[28] |
Ezerhatszáz 4ben |
Ezerhatszáznégyben |
25. 1. 2. |
-1 szótag |
mindeneknek |
mindeknek |
25. 20. 1. |
-1 szótag |
kedvességedben |
kedvességben |
26. 8. 2. |
+1 szótag |
alván |
aluván |
a vers, a strófa, a sor sorszáma |
a hiba típusa |
a hibás szó |
|
|
|
e helyett |
ez szerepel |
27. 1. 2. |
-1 szótag |
pórázra mért juta |
pórázra juta |
27. 1. 3. |
-1 szótag |
inkább én szegény |
inkább szegény |
27. 3. 3. |
-1 szótag |
És azért |
S azért |
27. 6. 3 |
félreolvasás |
éltemben |
éltemet |
28. 8. 1. |
-1 szótag |
elfeledetted is |
elfeledett is |
28. 10. 2. |
-1 szótag |
seregével |
seregvel |
Belia György szöveggondozásában
35-ször fordul elő az eredetinél eggyel kevesebb szótag, 15-ször pedig az
eredetinél eggyel több szótag. A -1 szótagos hibák legnagyobb része
félreolvasásból származik, a modern átíró nem azt olvassa, ami a kritikai
kiadásban írva van, pl. seregvel-t
olvas seregével helyett. Ez egyben a
túlarchaizálásra is példa, akárcsak a szótagszámtöbbletet eredményező, Joannes helyett közölt Ioannes, vagy az alván helyett szereplő aluván.
Hatszor ír „s”-t
„és” helyett – e „javításoknál” talán stilisztikai megfontolások vezethették az
átírót. A Még akkor megtörék helyett
közölt Meg akkor törék esetében is
stílusnemesítő céljai lehettek a szöveggondozónak, holott itt csupán arról van
szó, hogy a Megh akor meg törek
szintagma kezdő szavát rosszul értelmezte. Hiszen a mondat egésze helyesen így
hangzik mai helyesírással átírva: Még
akkor megtörék birodalmunk szarva,/ Hogy pártolás szálla renddel az urakba.
Tehát a két „meg” közül az egyik határozószó, a másik igekötő. Nem zárhatjuk ki
persze azt sem, hogy retorikai fokozásról legyen szó: meg akkor! megtörék. A szöveg így is értelmes, és semmiképpen nem
butítható egyszerű, emendálandó szóismétléssé. Az efféle kihúzásoknak persze szótagszámláló
versekben verselési következményei vannak, s azon, hogy a szöveggondozó ezzel
nem számolt, csak csodálkozni lehet.
A legtöbb hiba
téves olvasatból származik: az átíró a hosszabb szavaknak nem minden szótagját
olvasta el. Ezek a szótagszámhibák értelemzavaróak is. Például amikor bálványimádását-nak olvasta
szöveggondozónk a bálványimádást
szót: Az bálványimádást es elkerülé
helyett az 1976-os kiadás Az
bálványimádását es elkerülé szöveget közöl, holott akkor már csak így lenne
értelmes: Az bálvány imádását es
elkerülé. Van, hogy jelen idejűvé változik (környülvétettök) a múlt idejű igelak (környülvétettetök), múlt idejűvé (szálla) a feltételes mód (szállana),
vagy éppenséggel egyes számú lesz (frigyládával,
pogányval, szívit) a többes számú alak (frigyládáival,
pogányokval, szíveit).
Banalizáció
(lectio facilior) során jöttek létre a következő átírási hibák: forgolódik lett forgoldik helyett, sokaságát
szerepel sokságát helyett, zúgolódást van zúgoldást helyett, vagy például Jeruzsálemet
szerepel Jeruzsálmet helyett. Nehezen
magyarázható a következő hibák keletkezése: tartasz
(betűhíven: tartaz) helyett szereplő tarts, a házokban (betűhíven: Hazokban)
helyett kiadott hazájokban, vagy a kezedhöz (betűhíven: keszedhöz) helyett közölt kezdhöz.
Talán
szövegjavítási kísérlet eredménye a kritikai kiadás szoknak szavának azoknak alakban
való közlése, hiszen a kéziratból világos, hogy mai helyesírásra szóknak alakban kell átírnunk a kérdéses
részt, ami azt mutatja, hogy nem sajtóhibáról van szó. Az „a” és az „s” betű
felcserélése gyakori sajtóhiba, hiszen a billentyűzeteken e két betű egymás
mellett található. Elvileg tehát nem lehetne kizárni, hogy Belia György
mellégépelte a szoknak szót, és azoknak-ot írt, ami aztán, mivel a hiba
értelmes, a korrektúrák után is benne maradt a kiadványban. Ám a hiba
keletkezésének ezt a lehetséges magyarázatát ki kell zárnunk amiatt, hogy a
szöveget De nem akara szoknak engednie
formában nem lehet mai helyesírásúként elfogadni. A helyes alak: szóknak lenne. Hogyan keletkezett akkor
ez a hiba, s hiba-e egyáltalán, hiszen a nem
akara azoknak engednie fordulat jóval értelmesebb, mint a nem akara szóknak engednie kifejezés. A
kézirat megfelelő helyét gyakorlatlan szem valóban képes nagy „A” betűnek
olvasni. Elképzelhető tehát, hogy a szöveggondozó nem jött rá a szoknak betűsor szóknak olvasatára, vagy túlságosan is nehézkesnek találta azt,
ezért megnézte a fakszimilét, és „a”-ra „javította” az „sz”-t. Mindkét
olvasattal értelmes a szöveg. A javításhoz természetesen nem a lectio
difficiliort, hanem a verstant hívjuk segítségül.
A lectio difficiliort, azaz a nehezebb olvasatot legtöbbször akkor
alkalmazzuk, ha a szövegszármazási fa, a sztemma két ágán két eltérő változatot
találunk, illetve akkor, ha két rokon forrásban két eltérő alakot olvasunk.
Ilyenek például József Attila Gyermekké
tettél című versének felejtettem–elejtettem
alakjai. A Nagyon fáj című kötetben Reám néztél s én mindent felejtettem./
Meghallgattál és elakadt szavam szövegű változat szerepel, a vers nyomdai
gépirata és a korábbi kiadások viszont Reám
néztél s én mindent elejtettem. / Meghallgattál és elakadt szavam szövegű
sorokat tartalmaznak. A felejtettem a
banálisabb, az egyszerűbb, az elejtettem pedig
a nehezebb olvasat. Mivel a másolók (szedők, korrektorok) nem költők, gyakran
előfordul, hogy saját köznyelvi normájuk irányába torzítják a szöveget.
Egyszerű helyett bonyolult megoldásokat általában csak a szerző szokott
választani. Ezért ilyen esetekben a lectio difficiliort, azaz a kevésbé köznapi
változatot szoktuk szerzőinek fogadni el. József Attilá adott versében ez az elejtettem.[29]
Wathay verse
esetében azért nem alkalmazható a lectio difficilior, mert nem két
szövegváltozatról, hanem ugyanannak a szövegnek két eltérő olvasatáról van szó.
Nem azért választjuk a szóknak
olvasatot az azoknak ellenében, mert
az bonyolultabb, hanem azért, mert csak így jön ki a szótagszám, és nem
utolsósorban azért, mert az van oda írva.
Szenci Molnár
Albert óta sokan elmondták már, hogy régi
magyar verseinkben számtalan az sok vala, vala, vala.[30]
A régi költészetünk szerkesztetlenségét, alulkomponáltságát kiemelő 19. századi
és 20. század eleji irodalomtörténet-írásunknak szinte ellenhatásaként
születtek azok a tanulmányok, melyek bonyolult szerkezeteket vagy legalábbis
valamiféle kompozíciós minimumot fedeztek fel régi verseinkben.
Varjas Béla
szimmetrikus és aszimmetrikus modelleket keres Balassi Bálint verseiben, s
hárompillérű verskompozíciónak nevezi el az általa felfedezett szerkezetet,[31]
Komlovszki Tibor pedig az aranymetszés szabályai szerint felépített verseket
talál ugyancsak Balassinál.[32]
Ezek a struktúra-keresések nagyjából egy időre tehetők a 3x33-as
Balassi-kötetkompozíciót kidolgozó, strukturalista Horváth Iván indulásával. A
3x33-as kompozíció elmélete a ’70-es évek óta megdőlt,[33]
és átalakult;[34] a hárompillérű
és aranymetszésű kompozíciók meglétét azonban senki nem cáfolta, jóllehet, nem
is erősítette meg. Miért? Talán mert az egyik túl triviális, a másik pedig túl
körmönfont. Eleje, közepe, vége mindennek van. Ha a közép nem a
szimmetriatengelyre vagy a mértani középpontba esik, akkor addig lehet
szorozni-osztani, ide-oda helyezni versszakokat[35]
vagy elveszett strófákat feltételezni, míg valamilyen számsor szerint
értelmezhető nem lesz a vers. Arról például, hogy hol tetőződik a vers,[36]
vagy hol van a gondolati lényege,[37]
– meg persze arról, hogy ilyen pontok biztosan vannak-e – nemcsak Komlovszkit
és Varjast kellene megkérdezni, hanem esetleg néhány hermeneuta vagy
dekonstruktor olvasót is.
A régi magyar
vers tárgyilagos leírását igyekezett megadni a régi magyar vers repertóriuma, a
Répertoire de la poésie hongroise
ancienne.[38] Ez a
leltár egyelőre csak a 16. század végéig írott verseket dolgozza fel. Wathay
Ferenc versei tehát nem szerepelnek az adattárban. A repertórium a versek
minden lényeges adatát rögzíti. Nemcsak szerzőjük nevét, a vers keletkezési
idejét és helyét, a vers fennmaradt kéziratos és nyomtatott másolatait vagy az
idegennyelvű mintáit tudhatjuk meg belőle, hanem a verstani leírását is. Az
adatok összevetéséből pedig átfogó képet kaphatunk a régi magyar költészetről.
A régi magyar
versről eddig négy szabályt állapított meg a kutatás. Ezek: a Horváth Iván – féle izo-szabály és felejtés-szabály, a Szigeti Csaba – féle „ab”-nyitás
és „c”-elem szabálya, s végül a Vadai
István – féle +1 szabály.
Vegyük sorra
ezeket, hogy lássuk, milyen képbe kell behelyeznünk Wathay költészetét.
Illetve, hogy eldönthessük, mennyire igazodik vagy nem igazodik ő a régi magyar
vers arculatához.
1. Izo-szabály: ez a régi magyar verselés
egyféleségének szabálya. A szabály megállapítja, hogy a régi magyar metrikai és
rímstruktúra alapeleme az azonos elemek ismétlődése; a régi magyar vers
izorímes (aaaa stb.) és izometrikus (pl.: 12 12 12 12 stb.).[39]
2., a
felejtés-szabály: strófahatárhoz érve elfelejtődik az előző strófa ríme; a következő
strófa akár ugyanazokat a rímszavakat is használhatja, a két versszak rímeinek
összecsengése mégsem számít strófa feletti rímelésnek.
Wathaynál
például a III. ének 6., 9., 12., 21., 30., 33., 34., 38., 40., 55., 57., 59.,
61., 63., 64., 73., 74., 75., 76., 79., 82., 83., 84., 85., 86., 87., 88., 89.,
91., 92., 97., 102., 106., 113., 115., 120., 121. és 130. versszakának
vala-vala rímei egymással semmiféle strófaszint feletti összefüggésben nem
állnak.
3., az
„ab”-nyitás és a „c”-elem szabálya: „aa”-rímkezdet izo-, „ab”-rímnyitás pedig
hetero-szerkezetet eredményez, azaz ha „aa”-nyitással kezdődik egy vers, abban
a további elemek is „a”-elemek lesznek, „b” megjelenése nem valószínű, „c”-elem
pedig nincs.[40]
4., a +1
szabály:
a fenti szabályok működése metrikailag nyílt szerkezeteket eredményez. Metrikai
zártságra való törekvés eredménye a régi magyar versben a +1 szabály: „n”-edik
szintű metrikai elem zárásához az „n-1”-ben az „n-2”-ből eggyel többet kell
venni, pl.: vers zárásához az utolsó strófában eggyel több sort kell használni.[41]
+1-es zárlatot
Wathaynál a következő versekben találunk:
I. ének: 24.: a12 (6,6), a12(6,6), a13(6,7), a13(6,7) A vers
alapképlete: 12(6,6), 12(6,6), 13(6,7). A + 1-es elem verszárást eredményez:
az utolsó versszakban eggyel több sort használ fel a szerző. Ebben a versben
egyébként maguk a strófák is zártak, hiszen az utolsó sorban eggyel több
szótagot találunk.
II. ének 9.:
a8(4,4), a8(4,4), a8(4,4), a8(4,4), a8(4,4) Az utolsó strófa 4+1 soros; habár a
+1 sor külön van írva, a sor mégis az utolsó strófával rímel együtt. A vers
zárt, a strófák azonban nyílt szerkezetűek.
III. ének 143.: a11, a11, a11, a11, a11. Az utolsó strófa 5
sorból áll, akárcsak az előző versnél. A verszárást erősíti az is, hogy a
versfőkből a cím tevődik ki, a kolofón viszont nem tartozik az akrosztichonhoz.
A strófák maguk nyílt szerkezetűek.
VII. ének 23.: 13(6,7) 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) Az utolsó
strófa +1 soros, de metrikailag szabálytalan, a 13-as szótagszám feltehetően
nem a strófazárás kedvéért jött létre, hanem verstani hiba folytán.
IX. ének 17.: a6,a6,a7 x6,x6,a7 x6,a6,a7 b6,b6,a7. A rímelés
ugyan erőtlen, de a metrikai szerkezet világosan mutatja a Balassi-versszakot.
A strófák metrikailag nyílt, a verssorok és a versegész zárt szerkezetűek. A
sorokat az utolsó ütem +1 szótaga zárja, a verset az utolsó strófa +1 sora.
XI. ének 15.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 a6,a6,a7 b6,b6,a7. Lásd a IX.
éneknél leírtakat. Elképzelhető, hogy valamiféle zárlatszerepe van az utolsó
sor belső rímeinek, ugyanis a IX. éneknél is hasonlóképpen végződik „bba”
képlettel a vers utolsó versszaka.
XII. ének 25.: 12 12 12 12 12. A sorok és a strófák is
nyílt szerkezetűek, metrikai szinten a verset csak az utolsó versszak +1 sora
zárja le.
XIII. ének 62., 143., 161.: A 13. ének három részből
áll. Mindhárom rész végét a záróversszak +1 sora jelzi: 11 11 11 11 11. A vers
utolsó versszaka ugyan 11 11 12 11 11 képletű, ám a 12 szótagos sor eggyel több
szótaga valószínűleg metrikai hiba és nem metrikai szándék eredménye.
XIV. ének 13.: A vers zárásához az utolsó strófában +1 sort
találunk: a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7, e6,e6,b7. A rímképlet szabályos
Balassi-képlet.
XV. ének 20.: +1 sort tartalmaz a záróstrófa: 14 13 13 13. A vers
alapképlete: 14, 13, 13. A strófák metrikailag zárt szerkezetűek.
XX. ének 12.: Az utolsó strófa ötsoros: 11 11 11 11 11. A vers
zárt, egyéb metrikai egységei nyílt szerkezetűek.
XXII. ének 9.: A vers alapképlete: 14, 13, 12, 12. A
strófák metrikailag zártak. Az utolsó versszak képlete: 14 12 12 12 12, a vers
zárásához a szerző tehát +1 sort használt fel. A záróstrófa második sorának
szótagszámhiánya feltehetően metrikai hiba eredménye.
XXIII. ének 24.: A versegész kivételével a metrikai elemek
nyílt szerkezetűek. Az utolsó strófa ötsoros, a verset ezután egy, az utolsó
strófára rímelő sor zárja, e zárósor 13 szótagú. A 24. strófa képlete tehát:
13, 13, 13, 13, 13 +13. Valójában itt sem +2-ről van szó, hanem arról, hogy
Wathay – minden bizonnyal utólag – mégegy további sort toldott a vershez,
melyben megintcsak a versírásról emlékezik meg. Az utólagos toldást mutatja a
sor előtti szokatlanul nagy sorköz is.
XXIV. ének 63.: A vers zárásáról az utolsó strófa+1 sora
gondoskodik: 12 12 12 12 13. Az utolsó sor +1 szótagja vagy a strófazárást van
hivatva jelezni, vagy csupán szótagszámhiba. A kéziratban az utolsó sor jobbra
tördelődik, s ez mintha azt jelezné, hogy a versdatáló utolsó sor később
született meg, mint maga a vers.
Néhány vers
zárlata azonban mintha nem +1-es szabály, hanem hanem -1 vagy +2 szerint
működne.
X. ének 125-126.: A vers alapképlete: a12, a12, a12, a12. A
125. versszak +1 soros: 12 12 12 12 14, a 126. pedig +2 soros: 12 12 12 12 12
12. A kolofón kezdőbetűje megintcsak nem része az akrosztichonnak.
Elképzelhető, hogy Wathay utólag írta ezeket a kolofónokat, melyeket szintén a
+1 szabály szerint hozott létre, s ennél a versnél figyelmetlenségből a +1
sorral többet tartalmazó eredeti záróstrófához (125.) képest írt eggyel több
sort a végleges utolsó versszakba. Ennek az elméletnek első látásra
ellentmondani látszik a 125. versszak utolsó sorának +2 szótagja, ez azonban –
véleményünk szerint – verstani hiba folytán jött létre.
XXI. ének 26-27.: Nagy Lajos 27 versszakosként közli a verset.
Wathay nem számozta be a strófákat, ez egyáltalán nem is volt szokás; a
versszakokat a tudós kiadványok szokták beszámozni. A kéziratban a versszakok
kezdetét kijjebbkezdés jelöli. A kézirat a megfelelő helyen nem jelöl új
versszakot. A vers szövege barna tintával, a két utolsó sor és az azt követő
latin datálás fekete tintával van írva. A vers tehát nem 27 hanem 26 strófás,
az utolsó strófa ötsoros, ez azonban nem jelent új +2-es szabályt.
XXV. ének 26-27.: Az előzőhöz igen hasonló eset. Nagy Lajos 27
versszakosként közli a verset, az eredetiben persze nem találunk
strófaszámozást. Az 1959-es és az 1976-os kiadásban a 26. versszak négy, a 27.
pedig 2 sorból áll. A vers alapképlete: 10 11 10 11. A kérdéses hat sor képlete
10 12 10 11 és 11 11. A kéziratban a vers két utolsó sora nem tűnik új
bekezdésnek, azaz nem új strófa. Igaz, hogy az utolsó előtti sor kezdőbetűje
kissé nagyobb, mint a sorbelseji betűk, ám a strófakezdő betűknél mégis kisebb;
s jóllehet, a betű kacskaringója kissé kinyúlik balra, mégsincs a betű annyira
balra rajzolva, mint a többi versszakkezdő. A 26. strófa négy sora és a vers
utolsó két sora között egy hajszálnyival nagyobb a szóköz, mint másutt. Az
árnyékszéken történő versszerzésről mesélő két sor azonban megintcsak utólagos
kolofónnak tűnik, jóllehet a megelőző négy sor is kolofónszöveg. E hat sor
rímei azonosak, s véleményünk szerint ezt kivételesen nem a felejtés-szabállyal
kell magyarázni. De talán nem is a +1-gyel, amit nem is kell így rögvest +2-vé
bővíteni. E két sor valószínűleg utólagos keletkezésű, s effajta utólagos
sorokra Wathaynál már mutattunk példákat.
A fentiekben
többször is szótagszámhibára hivatkoztunk. A régi magyar költőknél gyakran
találhatunk hibás képletű versszakokat. Persze nem Balassinál vagy Rimaynál,
hanem az alkalmi verselőknél. Ha végiglapozzuk az RMKT XVII. századi
sorozatának megjelent köteteit, azt tapasztalhatjuk, hogy a rímelési hibák elég
gyakoriak, például „aaaa” helyett sokszor mondjuk „aaxa” képletet kapunk. A
szótagszámhibák azonban jóval ritkábbak, mint a rímhibák, s nagyrészükről
kimutatható, hogy másolási hiba eredményeként jöttek létre.[42]
Ha a régi magyar
vers számítógépes repertóriuma valaha folytatódni fog egészen a jelenkorig,
akkor Wathay verseinek metrikai leírására is szükség lesz. Az alábbi
táblázatban Wathay énekeskönyvének verstani leírását foglaltam össze, s
felsoroltam a versszerző rím- és szótagszámhibáit is.
Wathay
Ferenc Énekeskönyvének metrikai
leírása |
||||
Sorszám |
Vers-szak |
A strófák rímképlete: |
A strófák metrikai képlete: |
A képlettől eltérő versszakok: |
1. |
24 |
aaa Az utolsó strófa négysoros:
|
12(6,6), 12(6,6), 13(6,7) |
1.: 12(6,6), 12(6,6), 12(6,6) 2.: 12 (6,6), 12(6,6), 14(6,8) 3.: 12(6,6), 12(6,6), 12(6,6) 4.: 12(6,6), 12(6,6), 12(6,6) 9.: 13(6,7), 12(6,6), 13(6,7) 11.: 12(6,6), 12(6,6), 12(6,6) +1: 24: a12 (6,6), a12(6,6),
a13(6,7), a13(6,7) |
[2.] |
9 +1 sor |
aaaa az utolsó strófa rímel a
tőle külön írt +1 sorral |
8(4,4) 8(4,4) 8(4,4) 8(4,4) (az első strófa 3. sora
töredékes ugyan, de vsz. szabályos volt) |
4.: 8(4,4) 8(4,4) 9(4,5)
8(4,4) A
utolsó strófa 4+1 soros; bár a +1 sor külön van írva, a sor az utolsó
strófával rímel együtt. 9.: a8(4,4), a8(4,4), a8(4,4),
a8(4,4), a8(4,4) |
[3.] |
143 |
aaaa kivéve 39. strófa aaxa: (ezenben-legyen-üssön-ökleljen)[43] 107. strófa: aaax |
11(5,6) 11(5,6) 11(5,6)
11(5,6) |
1.: 12(6,6) 11 11(5,6) 11 16.: 10(5,5) 11 11 11 17.: 10(5,5) 11 11 11 18.: 11 12(6,6) 11 11 21.: 11 11 11 12(6,6) 30.: 11 11 12(6,6) 11 37.: 11 11 11 12(6,6) 47.: 12(5,7) 11 11 12(6,6) 50.: 12(6,6) 11 11 11 60.: 12(6,6) 12(5,7) 11 11 61.: 11 11 11 12(8,4) 66.: 12(5,7) 11 11 11 70.: 12(5,7) 11 11 11 74.: 11 11 12(5,7) 11 75.: 11 11 12(5,7) 11 78.: 11 11 11 12(6,6) 83.: 11 11 12(6,6) 11 92.: 11 11 12(6,6) 11 93.: 11 11 11 12(6,6) 104.: 11 11 11 12(5,7) 105.: 11 11 11 12(8,4) 106.: 11 12(6,6) 11 11 107.: a11, a11, a11, x11 108.: 11 11 11 12(6,6) 111.: 11 11 11 12(5,7) 115.: 11 11 11 12(6,6) 118.: 11 12(6,6) 11 11 120.: 11 11 11 12(6,6) 121.: 11 12(5,7) 11 11 123.: 12(6,6) 11 11 11 126.: 11 12(5,7) 11 11 131.: 12(6,6) 11 11 11 134.: 11 12(6,6) 11 11 135.: 12(5,7) 11 11 11 138.: 11 11 12(6,6) 11 143.: a11, a11, a11, a11, a11 Az
utolsó strófa 5 sorból áll, ez már +1. A versfőkből a cím tevődik ki, a
kolofón nem tartozik az akrosztichonhoz. |
4. |
24 |
aaaa |
12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)
12(6,6) |
8.: 12 (6,6) 13(7,6)
12(6,6) 12(6,6) 24.: 12 (6,6) 13(6,7)
12(6,6) 13(7,6) |
Sorszám |
Vers-szak |
A strófák rímképlete: |
A strófák metrikai képlete: |
A képlettől eltérő versszakok: |
5. |
22 |
aaa |
13(6,7) 13(6,7) 19(6,6,7) |
1.: a13, a13, a6, a6, a7 2.: a13, a13, b6, b6, a7 5.: a13, a13, b6, b6, a7 9.: a13, a13, a20
(6,7,7) 12.: a13, a13, a20(6,7,7) 15.: a13, a13, b6, b6, a7 16.: a13, a13, b6, b6, a7 17.: a13, a13, b6, b6, a7 18.: a13, a13, b6, b6, a7 19.: a13, a13, x6, a6, a7 a
felbukkanó belső rímeket nem tekintjük hibás képletű soroknak |
6. |
16 |
aaaa |
8(4,4) 8(4,4) 8(4,4) 8(4,4) |
3.: 8, 9(5,4), 8, 8 11.: 9(5,4), 8, 8, 8 A
sorok sem mindig felező nyolcasok: 1.: 8(3,5), 8(3,5), 8, 8 2.: 8(3,5), 8(2,6), 8, 8 5.: 8, 8(3,5), 8(3,5), 8 6.: 8, 8, 8(3,5), 8 12.: 8, 8(3,5), 8, 8 15.: 8(3,5), 8, 8(3,5), 8 |
7. |
23 |
aaa |
12(6,6) 12(6,6) 11(5,6) |
6.: 13(6,7) 12(6,6) 11(5,6) 9.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 12.: 11(5,6) 12(6,6) 12(6,6) 13.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 14.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 15.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 17.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 18.: 13(6,7) 12(6,6) 11(6,5) 19.: 12(6,6) 12(6,5) 13(6,7) 20.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 22.: 13(6,7) 12(6,6) 12(6,6) 23.: 13(6,7) 12(6,6) 12(6,6)
12(6,6) Az
utolsó strófa +1 soros, de metrikailag szabálytalan. |
[8.] |
13 |
aaaaa |
11 17 5 17 7[44] itt hat egyező metrikai
képletű strófát találtunk, ezenkívül van még két egyforma képletű sor: 11 16 5 17 7 |
2.: 11 17 5 18
6 3.: 11 18 5 17 7 4.: 11 17 5 18
7 5.: 11 17 5 17 8 8.: 11 18 5 16
7 12.: 11 17 6 17 7 13.: 11 17 5 15
7 |
9. |
17 |
aab ccb ddb [45] |
6,6,7 6,6,7 6,6,7 |
1.: x6,a6,a7 x6,x6,a7 b6,b6,a7 2.: a6,a6,b7 b6,b6,b7
x6,b6,b7 3.: a6,a6,b7 x6,a6,b7
x6,x6,b7 4.: a6,a6,a7 x6,a6,a7 x6,a6,a7 5.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 x6,a6,a7 6.: a6,a6,a7 x6,a6,a7 a6,a6,a7 7.: a6,a6,a7 b6,b6,a7 a6,a6,a7 9.: a6,a6,b7 a6,a6,b8
a6,a6,b7 10.: a6,a6,a7 b6,b6,a7 c6,c6,a7 11.: a6,a6,a7 a6,a7,a7 a6,a6,a7 12.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 x6,x6,a7 13.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 c6,c7,b7 15.: a6,a5,b7 c6,c7,b7
d6,d6,b7 16.: a6,a6,a7 x6,x6,a7 x7,x6,a7 17.: a6,a6,a7 x6,x6,a7 x6,a6,a7 b6,b6,a7 |
Sorszám |
Vers-szak |
A strófák rímképlete: |
A strófák metrikai képlete: |
A képlettől eltérő versszakok: |
[10.] |
126 |
aaaa |
12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)
12(6,6) |
17.: 12 12 12 13 32.: 12 12 13 12 36.: 12 12 13 12 43.: 12 12 13 12 44.: 12 12 11 12 45.: 12 12 12 14 48.: 12 12 12 13 49.: 13 12 12 12 51.: 12 12 13 13 92.: 13 12 14
12 102.: 13 12 12 12 104.: 13 12 13
12 105.: 11 12 12 12 125.: 12 12 12 12 14
(+1 soros!) +2
soros[46]
strófa: 126.: 12 12 12 12 12 12 |
11. |
15 |
aab ccb ddb |
6,6,7 6,6,7 6,6,7 |
1.: a6,a6,b7 b7,b6,b7
c6,c6,b7 2.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 b6,b6,b7 3.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 a6,a6,b7 4.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 a6,a6,a7 5.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 b6,b6,a7 6.: a6,a6,a7 b6,b6,a7 c6,c6,a7 7.: a6,a6,b7 x6,x6,b7
c6,c6,b8 8.: a6,a6,b7 x6,c6,b7
x6,c6,b7 11.: a6,a7,b7 b6,b6,b7
c6,c6,b7 15.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 a6,a6,a7 b6,b6,a7 |
12. |
25 |
aaaa |
12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)
12(6,6) |
2.: 12 13 12 12 15.: 12 12 13 12 +1
sor: 25.: 12 12 12 12 12 |
[13.] |
161 |
aaaa |
11 11 11 11 |
5.: 11 11 11 12 14.: 11 11 12 11 16.: 11 11 11 12 21.: 11 12 11 11 86.: 12 12 11 11 98.: 11 11 11 10 115.: 11 11 11 12 117.: 11 12 11 11 160.: 11 12 11 11 +1-es
strófák: 62.: 11 11 11 11 11 143.:11 11 11 11 11 161.: 11 11 12 11 11 (+1 sor!) |
14. |
13 |
aab ccb ddb |
6,6,7 6,6,7 6,6,7 |
2.: a6,a6,b7 b6,b6,b7
a6,a6,b7 3.: a6,a6,b7 c6,c6,b7
x6,x6,b7 5.: a6,a6,b7 x6,x6,b7
c6,c6,b7 7.: a6,a6,b7 c6,c6,b8
d6,d6,b7 8.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 b6,b6,a7 9.: a6,a6,b7 a6,a6,b7
c6,c6,b7 +1
sor: 13.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7,
e6,e6,b7 |
15. |
20 |
aaa |
14(7,7) 13(6,7) 13(6,7) |
15.: 13 13 13 +1
sort tartalmaz a záróstrófa: 20.: 14 13 13 13 |
16. |
12 |
aab ccb ddb |
6,6,7 6,6,7 6,6,7 |
1.: a6,a6,a7 b6,b6,a7 b6,b6,a7 4.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 b6,b6,b7 5.: a6,a6,b7 b6,b6,b7
c6,c6,b7 7.: a6,a6,b7 c6,c6,b7
b6,b6,b7 9.: a6,a6,b7 a6,a6,b7
c6,c6,b7 |
17. |
19 |
aaa |
10(6,4) 10(6,4) 10(6,4) |
2.: 10 10 11 3.: 10 10 11 9.: 10 10 11 15.: 10 11 11 18.: 10 9 10 19.: 11 10 11 |
18. |
29 |
aa |
16(5,5,6) 16(5,5,6) |
10.: 16 15 15.: 16 15 26.: 17 16 |
Sor |
Vers-szak |
A strófák rímképlete: |
A strófák metrikai képlete: |
A képlettől eltérő versszakok: |
19. |
16 |
aaaa |
12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)
12(6,6) |
2.: 12 13 12 12 |
20. |
12 |
aaaa |
11(6,5) 11(6,5) 11(6,5)
11(6,5) |
Az
utolsó strófa ötsoros: 11 11 11 11 11 |
21. |
26 |
aaa |
14(7,7) 13(6,7) 13(6,7) |
6.: 15 13 13 8.: 14 14 13 11.: 14 14 13 14: 14 14 13 23.: 13 13 13 13 13[47] |
22. |
9 |
aaaa |
14 13 12 12 |
3.: 14 12 14 12 6.: 14 13 12 13 7.: 14 13 12 13 8.: 14 13 13 12 +1
sor: 9.: 14 12 12 12 12 |
23. |
24 |
aaaa |
13 13 13 13 |
2.: 13 13 13 14 Az
utolsó strófa ötsoros, a verset ezután egy, az utolsó strófára rímelő sor
zárja, e zárósor 13 szótagú. |
24. |
63 |
aaaa |
12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)
12(6,6) |
11.: 12 12 13 12 13.: 12 12 12 14 16.: 12 12 12 13 29: 12 13 12 12 32.: 12 13 12 12 46.: 13 12 13
12 62.: 13 12 12 13 +1
sor: 63.: 12 12 12 12 13 |
25. |
26 |
aaaa |
10 11 10 11 |
2.: 10 11 11 11 5.: 11 11 10 11 12.: 10 11 11 11 18.: 10 12 10 11 21.: 10 11 10 12 26.: 10 12 10 11 11 11[48] |
26. |
16 |
aaaa |
10 11 10 11 |
13.: 10 11 10 12 15.: 10 11 11 12 |
27. |
10 |
aab ccb ddb |
6,6,7 6,6,7 6,6,7 |
1.: a6a6b7, a6a6b7,
c6c6b7 8.: a6a6a7, b6b6a7,
c6c6a7 9.: a6a6b7, b6b6b7,
a6a6b7 |
[28.] |
11 |
aab ccb ddb |
6,6,7 6,6,7 6,6,7 |
11.: a6a6b7, c6c6b7, b6b6b7 |
Wathay
szótagszám- és rímhibáinak százalékos megoszlása a következő:
Strófafajta |
Strófák száma összesen |
ebből hibás
rímképletű vagy szótagszámú |
hibaszázalék |
felező tizenkettes |
254 |
28 |
11% |
12(6,6), 12(6,6), 13(6,7) |
24 |
6 |
25% |
felező nyolcas |
25 |
3 |
12% |
a11(5,6), a11(5,6),
a11(5,6), a11(5,6) |
143 |
35 |
24% |
a11(6,5), a11(6,5), a11(6,5),
a11(6,5) |
12 |
0 |
0% |
a11, a11, a11, a11, |
161 |
10 |
6% |
a13(6,7), a13 (6,7),
a19(6,6,7) |
22 |
2 |
9% |
Balassi-strófa |
78 |
40 |
51% |
a14(7,7), a13(6,7),
a13(6,7) |
46 |
6 |
13% |
a10(4,6), a10(4,6),
a10(4,6) |
19 |
6 |
32% |
a16(5,5,6), a16(5,5,6), |
29 |
3 |
10% |
a14(7,7), 13(7,6), 12(7,5),
12(7,5) |
9 |
5 |
56% |
a13(7,6), a13(7,6),
a13(7,6), a13(7,6) |
24 |
1 |
4% |
a10(5,5), a11(5,6),
a10(5,5), a11(5,6) |
42 |
8 |
19% |
a12(6,6), a12(6,6),
a11(5,6) |
23 |
12 |
52% |
a11(7,5), a17(6,5,6), a5,
a17(6,5,6), a7 |
13 |
7 |
54% |
Összesen |
924 |
172 |
19% |
A táblázat alapján Wathaynak
tehát szinte minden ötödik strófája szótagszám- vagy rímhibás. Rímhibát azonban
szinte csak Balassi-strófában vét. A 40, hibás Balassi-strófából szótagszámhiba
8-ban van, a többinek „csak” a rímképlete rossz, viszont szinte mindegyik
szótagszámhibás Balassi-sorának rímképlete is hibás.
Összegzésünk tehát így
finomítható:
Strófafajta |
Strófák száma összesen |
ebből
hibás szótagszámú |
hibaszázalék |
felező tizenkettes |
254 |
28 |
11% |
12(6,6), 12(6,6), 13(6,7) |
24 |
6 |
25% |
felező nyolcas |
25 |
3 |
12% |
a11(5,6), a11(5,6),
a11(5,6), a11(5,6) |
143 |
34 |
24% |
a11(6,5), a11(6,5),
a11(6,5), a11(6,5) |
12 |
0 |
0% |
a11, a11, a11, a11, |
161 |
10 |
6% |
a13(6,7), a13 (6,7),
a19(6,6,7) |
22 |
2 |
9% |
Balassi-strófa |
78 |
8 |
10% |
a14(7,7), a13(6,7),
a13(6,7) |
46 |
6 |
13% |
a10(4,6), a10(4,6),
a10(4,6) |
19 |
6 |
32% |
a16(5,5,6), a16(5,5,6), |
29 |
3 |
10% |
a14(7,7), 13(7,6), 12(7,5),
12(7,5) |
9 |
5 |
56% |
a13(7,6), a13(7,6),
a13(7,6), a13(7,6) |
24 |
1 |
4% |
a10(5,5), a11(5,6),
a10(5,5), a11(5,6) |
42 |
8 |
19% |
a12(6,6), a12(6,6),
a11(5,6) |
23 |
12 |
52% |
a11(7,5), a17(6,5,6), a5,
a17(6,5,6), a7 |
13 |
7 |
54% |
Összesen |
924 |
139 |
15% |
Wathay verseinek
15%-a tehát szótagszámhibás. Ez azt jelenti, hogy szinte minden hetedik strófa
szótagszámhibás!
Ami a rímhibákat
illeti, meglepő módon jóval kevesebb hibát találunk.
Strófafajta |
Strófák száma összesen |
ebből
hibás rímképletű |
hibaszázalék |
a11(5,6), a11(5,6),
a11(5,6), a11(5,6) |
143 |
1 |
1% |
Balassi-strófa |
78 |
38 |
49% |
egyéb |
703 |
0 |
0% |
Összesen |
924 |
39 |
4% |
Az összes versre
eső 4% jelen esetben statisztikai csalás. Nem szabad azt gondolnunk, hogy
Wathaynak minden 24. versszaka rímhibás. Wathay, hacsak nem Balassi-strófát ír,
mindig jól rímel.[49]
Mármint a maga mércéjével jól: mindig tartja az „aaa(aa)” izorímes képletet.
Viszont minden
második Balassi-strófája hibás rímképletű. Az „aab ccb ddb” rímképletű, ún.
Balassi-strófa három rímsorból[50]
áll. A három sor ugyanazzal a rímmel fejeződik be. Csupán a sorvégi rímeket
tekintve, és azokat „aaa”-ként jelölve Wathay egyetlenegy rímhibát sem követ
el! Költőnknek a belső rímekkel van csak gondja. Eleinte – úgy tűnik – mintha
csak annyit értene a Balassi-strófából, hogy belső rímeket is lehet benne
használni. A kilencedik ének versszakainak 82%-a hibás rímképletű. Az 1604-es
és az 1606-os esztendő termése között jókora különbség van. Utolsó két
Balassi-strófás versét Wathay akkor írja, mikor már újra Magyarországra jött.
Talán ekkor értette csak meg a lényeget?
A kötet vége
felé Wathay egyre jobb Balassi-versszakokat ír.
A vers sorszáma |
Kelte |
Összes
versszaka |
Hibás rímképletű |
Jó |
Hibaszázalék |
9. |
1604. okt. 9. előtt |
17 |
14 |
3 |
82% |
11. |
1604. ápr. 18. után |
15 |
10 |
5 |
67% |
14. |
1604. második felében[51] |
13 |
5 |
8 |
38% |
16. |
ua.[52] |
12 |
5 |
7 |
42% |
27. |
1606. jan. 3. |
10 |
3 |
7 |
30% |
28. |
1606. márc. 3. |
11 |
1 |
10 |
9% |
Összesen: |
|
78 |
38 |
40 |
49% |
Szinte érthetetlen,
hogyan tudja a kezdeti 82%-os hibamennyiséget 9%-ra letornászni, s így végül az
átlagos hibaszázalékot majdnem felére csökkenteni. Talán visszahozatalakor
találkozott valakivel, aki elmagyarázta a belső rímek rendszerét, vagy egy
verseskötethez jutott?
Ezek a
megdöbbentő adatok (a szokatlanul sok szótagszámhiba; a Balassi-versszak
lényegének, a belső rímeknek meg nem értése) azt mutatják, hogy Wathay alkalmi
verselő volt. A fogság kényszerítette katonáskodás helyett szellemi foglalatosságra.
Amikor Balassi dicséri a végeket, az csak irónia.[53]
Zrínyi valóban nagyobb babérokra tört szablyája élével, mint pennájával. Wathay
is többre vitte az irodalomban, mint a történelemben. Az viszont, hogy az ún.
Balassi-követők közvetlenül Balassi halála után fellépő nemzedékének egyik
nagyja ilyen gyatra verselő legyen, nem a Balassi-hagyomány széténeklésének, a
Balassi-strófa virtuozitásból fakadó dekompozíciójának és destrukciójának
példája, ahogy Szigeti Csaba tárgyalja híres, 1989-es tanulmányában. „A destrukciónak
egy óriási strófikus hagyománnyal szemben kellett lejátszódnia” – írja Szigeti.[54]
Wathay metrikája viszont azt mutatja, hogy a dekompozíció oka nem csupán
túlzásba vitt virtuózkodás vagy közönséges banalizáció lehet, hanem elég hozzá
egy adag egyszerű butaság.
Az imént
láthattuk, hogy Wathay verselése milyen távol áll Balassiétól. Használ ugyan
Balassi-strófákat, ám igencsak úgy tűnik, mintha eleinte nem értette volna meg
a strófa lényegét, nem látta volna át a belső rímek struktúráját. Vajon mi a
helyzet a műfajokkal? Használja-e Wathay a Balassi által kedvelt műfajokat?
Alábbi
táblázatunk a 28 ének műfaji leírását adja.
Sorszám |
verstípus |
műfaj |
1. |
istenes ének |
istenes ének |
[2.] |
vitézi ének |
vitézi ének |
[3.] |
históriás ének |
históriás ének |
4. |
istenes ének |
istenes ének |
5. |
istenes ének |
istenes ének |
6. |
istenes ének |
istenes ének |
7. |
ad animam suam |
panaszvers |
[8.] |
ad animam suam |
panaszvers |
9. |
Magyarország dícsérete Ázsia leírása kapcsán |
panaszvers |
[10.] |
históriás ének |
históriás ének |
11. |
adhortatív (bíztató) elmélkedés a rabokhoz |
panaszvers |
12. |
bíztató elmélkedés bibliai példázatokkal |
elmélkedés |
[13.] |
bibliai história |
bibliai história |
14. |
az esztendő szidalmazása (vituperatio) |
panaszvers |
15. |
ad animam suam (saját lelkéhez) |
panaszvers |
16. |
a fülemüléhez szól |
panaszvers |
17. |
a vénséghez szól |
dicséret |
18. |
az özvegyekhez szól |
tanítás |
19. |
vitézi ének |
vitézi ének |
20. |
istenes ének |
istenes ének |
21. |
ad animam suam (saját lelkéhez) |
panaszvers |
Sorszám |
verstípus |
műfaj |
22. |
istenes ének |
istenes ének |
23. |
a hívő emberekhez Krisztus eljöveteléről |
prófécia |
24. |
a magyar nemzethez |
intés |
25. |
tavaszének a kikelethez |
tavaszének |
26. |
allegória |
allegória |
27. |
ad animam suam (saját lelkéhez) |
panaszvers |
[28.] |
ad animam suam (saját lelkéhez) |
panaszvers |
A versekben
mindig, ha csak a kolofónban is, megjelenik a rabságban sínylődő szerző. Az
allegorikus XXVI. énekhez tartozik a 100r lapon látható rajz. A vers
és a kép tehát valójában embléma. Ez a műfaj igen kedvelt volt a 16-17.
században. Az embléma olyan kép, amelynek minden részlete valamit jelképez, s
ezen jelképek összessége adja meg a kép jelentését. A versszöveg többnyire
leírja, de nem fejti meg, és nem aktualizálja a kép értelmét.
A versek
indítása szerint Wathay több énekének apropója is egy-egy általa látott
helyzet. Ilyen például a tizenhatodik ének fülemüléje vagy a tizenegyedikben
megpillantott gályarabok látványa, s huszonhatodik ének csapdába esett dámvada
is. Wathay mintha csak a bibliai textust értelmező prédikátoroktól tanult volna
versszerzést: énekei mindig verses értekezések, ahol retorikai eszközökkel (pl.
párhuzamok, ellentétek, stb.) leírja a látványt és – a kiindulópontul vett
látványnak vagy témának megfelelően – általános vagy konkrét értelmű
következtetéseket (conclusiones) és tanulságokat von le belőle. A versek
gyakran végződnek az Istenhez intézett fohásszal (peroratio).
A huszonhatodik
ének dedikációja Wathaynénak szól, s „kéri, fejtse meg okosságában”. A
megfejtés egyszerű, hiszen szinte mindent megkaptunk hozzá.
A csapda = a török fogság
a dámvad = Wathay
a gyönyörű mezők =
Magyarország
a szikla = a Héttorony
börtöne
a kődarabok, melyeket Wathay
hajigál, hogy elűzze a dámvad halálára váró vadakat = talán aranyak, melyekkel
könnyíteni lehetne Wathay fogságát
a dámvad halálát váró holló
és róka megfejtése már kissé nehezebb; ha nem konkrét személyekről van szó, akkor
talán a törököt és az osztrákot jelentik, akik Magyarország pusztulására
várnak.
Wathay minden
versére az elmélkedő, istenes hangvétel a jellemző. Egyetlenegyet sem találunk
nála Balassi legfontosabb műfajból. Balassi műfaji újítása az udvari szerelmi
költészet meghonosítása volt. Az ő hatására kezdenek el Magyarországon is
trubadúrként udvarolni. Ez a fajta költészet Balassi megkomponált
gyűjteményének közepén gazdag petrarkista köntösbe öltözik, a Julia-ciklus
bókjai egyre kimódoltabbak és körmönfontabbak, ám a Celia-ciklus versei már
kevésbé keresettek, egyszerűbbek, letisztultabbak lesznek.
Az RMKT 17.
századi sorozatának 3. kötete az udvarló és lakodalmi versek gyűjteménye. Ezek
az énekek, jóllehet vannak köztük udvarló énekek, mégsem udvari énekek. Ahhoz
ugyanis a következő állításoknak kellene, hogy ezek a versek megfeleljenek:
1. A versben férfi beszél nőhöz. A hölgy rangban a költő felett áll, a hölgy hűbérúr, a költő hűbéres, ezért a középkori trubadúrok például „Uram”-nak szólítják hölgyüket. A hölgy csak férjes asszony lehet, a költő általában nőtlen.
2. A (hűbéres) költő (szerelmi) szolgálattal tartozik hölgyének. Ilyen például a versszerzés.
3. A hölgy ezért fizetséggel tartozik lovagjának, de a fizetség módját és mértékét nem a lovag, hanem a hölgy határozza meg.
4. Mivel a hűbéri rendszer csúcsán az Isten áll, mint legfőbb hűbérúr, ezért az istenes vers szerelmes versként is értelmezhető, és viszont.
5. Mivel a platóni szerelemtan szerint a szerelem valami magasabbrendű felé való törekvés, a hűbéri szerelem platonista szerelemként is felfogható.[55]
Balassi hatására
igen elterjedt Magyarországon a szerelmi versszerzés. De nem egészen az a fajta
trubadúr-típusú szerelem, mint amelyet ő művel.
„Wathay
ugyanazzal a populáris énekkultúrával rendelkezik, amellyel Balassi is,
csakhogy Balassi ezen felül az udvari szerelem kifinomult műveltségével is bír,
ami Wathayból viszont teljességgel hiányzik.”[56]
Szerelemről szólván Wathay megemlíti verseiben feleségét. Maga az a tény, hogy
a versekben megemlített „társ” a szerző felesége, kizárja, hogy e versekben
udvari-hűbéri szerelmi költészetről legyen szó. Wathay ha néha feleségét
említi: vagy kesereg a távollét miatt, vagy abban bízik, hogy hű neje minden
követ megmozgat a kiszabadításáért.
Wathay „imádság
és békességtűrés” céljából szerezte verseit, nem meglepő hát, hogy énekeinek
legnagyobb része istenes vers. Hazafias énekeit is áthatja a jellegzetesen
protestáns „prédikátori tónus”.[57]
XXIV. énekében, melyben „az magyar nemzetségnek nyomorult múlt és jelenvaló
állapatját traktálja” az egyik legfőbb rossznak a cifraságot, az olasz módit
tartja. Balassinál bizony hiába keresnénk efféle gondolatokat.
Hogy Wathay
mennyire nem trubadúrköltő, jól látszik azokban a verseiben is, melyek sem nem
istenes, sem nem vitézi énekeknek. A kikeletről szóló versét Sitkey Györgynének
ajánlotta, – aki viszont unokatestvére volt. A versből semmire nem
következtethetünk, ami Sitkey Györgynét legalább Balassi Krisztinájához
hasonlóvá tehetné. Az istenáldotta szép
kikelet rajzát ráadásul néhol igencsak meglepő képek tarkítják:
Egy figefára ismeg tekéntek,
s más madarat ott szitkozódni hallék.
Kakukk az neve, pök, hol okádék,
hogy megbolondult, tűlem aléttaték.
A stilisztikai
zökkenőt nem javítja az sem, hogy a „pök” és az „okádék” szavak nem igék, tehát
nem köpött vagy hányt a kakukk; szerzőnk csupán a madár nevének szinonímáit
adta meg. A dedikációt is érdemes teljes terjedelmében idéznünk.
Egy szegén lélek eztet éneklé,
Sitkey Györgynének ajándékon küldé,
nagy fohászkodva az Istent kéré:
mihaszna élte, soká ne gyötörné.
Tenger mellett egy árnyékszéken szerzé,
hogy madarakat az ablakrúl nézé.
Az első sor
„szegén” szava ugyan jelzi, hogy a szerző nem Sitkeyné halálát kéri, hanem saját
sorsával elégedetlen, viszont a szereztetés körülményeinek hiperrealista
rögzítése még manierista ellentétezésnek is túlzás
(madár-szabadság↔árnyékszék-rabság).[58]
Jellemző és
sokatmondó különbség, hogy Balassinál Julia az „ellenség” (Ó, én édes hazám…), Wathaynál a török (pl. XXVII. 9.). Balassinál a
mindennapok, a vitézi élet terminológiája kerül allegorikus értelembe,
Wathaynál azonban még a jellegzetesen szerelmi szimbólumok is a török fogság
témájának rendelődnek alá. Wathay 16. énekéről, az Áldott filemile… kezdetűről Ács Pál már bizonyította, hogy nem áll
Balassi hatása alatt. „Nézetünk szerint Wathay Ferenc egyetlen énekét sem írta
közvetlenül egyik vagy másik Balassi-vers hatására, így a fülemüle-éneket sem.”[59]
Ács Pál igen részletesen bemutatta az ún. madárüzenet
típusú női panaszdalok
fülemüle-motívumának eredetét, s elemzésében rámutatott arra, hogy „Balassinál
a fiktív ellentét a költő szerelmi rabsága és a szabad madár dalos víg kedve
közt feszül. Wathay a konkrét rabság-szabadság kontroverziát egészen más
jellegű fikcióval tetézi.”[60]
A versszerző megörül a szomszédos ciprusfára ülő fülemülének, aki Magyarország
üzenetét hozza el neki. (1-4. vszk.) Ezután ő üzen haza, összehasonlítja a
fülemüle szabadságát saját rabságával. (5-9. vszk.) Mint Ács Pál kimutatta, ez
eddig szokványos ellentétvers. Azonban „Wathay Ferenc költeményének
különlegességét az adja, hogy a költő az utolsó három versszakban rádöbben
tévedésére […], hiszen a fülemülék mindenütt a világon egyformán énekelnek, s ő
nyilván egy „ittvaló” madárhoz írta énekét. […] Wathay a poétai fantázia
lehetetlenné válásáról beszél. Annak felismeréséről van itt szó, hogy a költő
sorsa immár nem foglalható immanens allegóriákba, sanyarú állapotában Wathay
képtelen az invenciónak megfelelő allegóriát találni. Összeroppanás és őrület
fenyegeti."[61]
A legkisebb
metrikai elemektől, a szótagoktól a versegészen át végül eljutottunk a
legnagyobbhoz: az önálló gyűjteményhez.
Vajon van-e
Wathay versgyűjteményének kompozíciója? Kompozícó kapcsán vizsgálhatnánk persze
először megint a kisebb elemeket; a soroknak, strófáknak, verseknek is van
kompozíciójuk. Ezekről a kompozíciókról azonban már esett szó a korábbiakban,
még ha nem hívtuk is fel a figyelmet arra, hogy éppen szerkezetről beszélünk. A
versek metrikai leírásakor metrikai szerkezeteket, sor-strófa-, szakasz- és
versszerkezeteket írtunk le. Bemutattuk, mennyire jellemző Wathayra az
izometrikus szerkesztés, amelybe némi színt csupán a +1-es zárlatok és a
szintén +1 szerkezetű Balassi-strófa alkalmazása, és néhány egyedi képlet, mint
az általa szintén nehezen kezelt 11 17 5 17 7 szótagszámú versszak visznek.
Műfajai kapcsán
elmondtuk, hogy a versek szerkezete általában az adott szentírási textushoz
írott prédikációk szerkezetét követi: gyors felütés után elemző és retorikus
kifejtés következik, majd végül a vers Istenhez intézett könyörgéssel való
berekesztése. Jellegzetes a versek indítása: a prédikációban itt a propozíció,
azaz a téma idézetszerű megjelölése található. Wathaynál a prédikátori hang
eredményezi a meglepően mesteri felütéseket, pl. Ázsiának földe, eluntalak nézni… (IX. ének), Áldott magyar nemzet kevés maradékja… (XXIV. ének), Lássuk nyomorultak, mit mond Jézus, Sirák
(XII.) stb.
Mind a
verselésről, mind a műfajokról megállapítottuk, hogy Wathay egyikben sem viszi
tovább Balassi újításait. Wathay verselése korántsem virtuóz, jobbára
izoverseket ír, leggyakoribb műfaja az istenes ének és az Istenhez fohászkodó panaszvers,
hangja a gyülekezeti énekek hangja. Rabságán, saját sanyarú sorsán kesergő
egyéni könyörgéseit is gyakran adja elő többes számban, „mi” nevében, (pl. IV.
ének), s igen sokszor intézi szavait többes második személyhez: mint például a
hívő emberekhez (XXIII.) az özvegyekhez és az árvákhoz (XVIII.) vagy a magyar
vitézekhez és asszonyokhoz (XXIII. ének).
Balassitól,
Rimaytól nem maradt ránk sajátkezű verseskötet. A Balassa-kódex, mely
mindkettejük versgyűjteményét megőrizte, számozottan hagyta ránk a verseket. A
gyülekezeti énekeskönyvek és a szintén több szerző műveiből szemelgető
kéziratos énekgyűjtemények számozatlanul hozzák az énekeket. Ezek a versgyűjtemények
sokszor fel sem jegyzik a szerző nevét, s azt csak az akrosztichon, néha pedig
a kolofón őrzi meg. A számozott versgyűjtemény ellenben mindig határozott
szerzőfigurát tételez fel. A versek összerendezése, egybeszedése, beszámozása
szerzői szándékosságot, kötött, nem változtatható sorrendet sejtet.
Wathay minden
bizonnyal Balassi példájára készít szerzői verseskötetet. Azért hihető, hogy
tőle tanulja ezt, mert
– ismert Balassi-verseket
(hármat nótajelzésül is választ)
– a magyar irodalomban
Balassié az első számozott szerzői versgyűjtemény, s ha Wathay ismerte
Balassit, csak arra gondolhatunk, hogy a számozott gyűjtemény ötletét is tőle
veszi.
Wathay katona
volt, nem pedig irodalmár. Bizonyára kevés verset ismert, s még kevesebb
verseskötetet. Valószínűleg a Balassi-féle szerzői verseskötet volt az egyetlen
szerzői verseskötet, amelyet ismert. Wathaynak bizonyára eszébe sem jutott,
hogy ne számozza be a verseket.
Ha hivatkozna
olyan Balassi-énekre, melyet csak és kizárólag Balassi megkomponált
gyűjteményéből ismerünk, joggal feltételezhetnénk, hogy Wathay ismerte Balassi
megkomponált versgyűjteményét. Nos, Wathay négy nótajelzése Balassi-vers: Ó, én kegyelmes Istenem (VI. ének), Ez széles világon (IX. és XIV.) és Most adá virágom (XIX).
Az Ó, én kegyelmes Istenem… kezdetű
Balassi-éneket 22 forrásból ismerjük. Az Ez
széles világon… kezdetű az 1. török bejt magyar verse, csak a
Balassa-kódexben maradt ránk. A Most adá
virágom… kezedetű a megkomponált gyűjtemény 24. éneke, a Fanchali
Jób-kódexből és a Balassa-kódexből ismerjük.[62]
Wathay három hivatkozásából tehát kettő is olyan, melyet – mai ismereteink
szerint – csak Balassi megkomponált gyűjteményben találhatott meg.[63]
Igencsak valószínű tehát, hogy ismerte Balassi megkomponált gyűjteményét.
Vajon miféle
kompozíciót találhatunk Wathay 28 versből álló énekeskönyvében?
Sorszám |
versforma |
műfaj |
1. |
a12(6,6), a12(6,6), a13(6,7) |
istenes ének |
[2.] |
a8(4,4) a8(4,4) a8(4,4) a8(4,4) |
vitézi ének |
[3.] |
a11(5,6) a11(5,6) a11(5,6) a11(5,6) |
históriás ének |
4. |
a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) |
istenes ének |
5. |
a13(6,7) a13(6,7) a19(6,6,7) |
istenes ének |
6. |
a8(4,4) a8(4,4) a8(4,4) a8(4,4) |
istenes ének |
7. |
a12(6,6) a12(6,6) a11(5,6) |
panaszvers |
[8.] |
a11 a17 a5 a17 a7 |
panaszvers |
9. |
a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7 |
panaszvers |
[10.] |
a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) |
históriás ének |
11. |
a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7 |
panaszvers |
12. |
a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) |
elmélkedés |
[13.] |
a11 a11 a11 a11 |
bibliai história |
14. |
a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7 |
panaszvers |
15. |
a14(7,7) a13(6,7) a13(6,7) |
panaszvers |
Sorszám |
versforma |
műfaj |
16. |
a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7 |
panaszvers |
17. |
a10(6,4) a10(6,4) a10(6,4) |
dicséret |
18. |
a16(5,5,6) a16(5,5,6) |
tanítás |
19. |
a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) |
vitézi ének |
20. |
a11(6,5) a11(6,5) a11(6,5) a11(6,5) |
istenes ének |
21. |
a14(7,7) a13(6,7) a13(6,7) |
panaszvers |
22. |
a14 a13 a12 a12 |
istenes ének |
23. |
a13 a13 a13 a13 |
prófécia |
24. |
a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) |
intés |
25. |
a10 a11 a10 a11 |
tavaszének |
26. |
a10 a11 a10 a11 |
allegória |
27. |
a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7 |
panaszvers |
[28.] |
a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7 |
panaszvers |
Sem a
strófaképletek, sem a műfajok nem ismétlődnek úgy, hogy abban valamilyen rendszert
lehetne találni. Wathay és Balassi számozott versgyűjteményében csupán egyetlen
közös vonást találhatunk, ez: az
életrajzi elvű gyűjtemény. Balassinál fiktív szerelmi életrajz bontakozik
ki előttünk a versek olvastakor, Wathaynál pedig egy rabság története. Wathay
nem véletlenül írja meg prózában is életrajzát. Nála minden az emlékezést, a
valóság minél pontosabb rekonstrukcióját szolgálja. Ezért kerülnek oda a versek
végére még az olyan profán adatok is, mint az árnyékszéken való szereztetés
ténye. Balassi fiktív hőse idővel már csak a feledést keresi. Julia elől
menekül Istenhez, a vitézekhez és más nők karjai közé. Wathay – ahogy múlik az
idő, mindenre emlékezni és emlékeztetni akar.
A rabság félig-meddig már úgyis egyfajta halál. Csak az emlékezés tarthatja életben a rabot, aki csupán egyetlen jövőt tud választani. Ez a jövő: a múlt. Saját múltja. Ezt kell minél pontosabban felélesztenie, mert amíg emlékezik, addig van jövője is. Akárcsak Borges elbeszélésében, ahol a drámaíró a halála előtti pillanatban megírja művét. Az elbeszélés hősét, Jaromir Hladikot, a drámaírót halára ítélték. „Tudta, hogy az idő huszonkilencedikének hajnala felé rohan; hangos szóval így érvelt: ma huszonkettedike van, s míg ez az éjszaka (és még hat másik) tart, sérthetetlen, halhatatlan vagyok.” Végül eljön az a nap, s a fasiszták kivégzőosztaga előtt áll. Rászegeződnek a fegyverek. Ám „Isten az ő kedvéért titokban csodát tett. A német golyó megöli majd a kiszabott időben, de az ő agyában a parancs kiadása és végrehajtása között egy év telik el. […] Más dokumentum nem áll rendelkezésére, csak a saját emlékezőtehetsége. […] Nem az utókor számára dolgozott, nem is Isten számára, akinek irodalmi ízlését kevéssé ismerte. Aprólékosan, mozdulatlanul, titokban, a maga láthatatlan és hatalmas labirintusát építette az időben.”[64]
Wathay
Balassi-követő, abban az értelemben, hogy ismeri Balassit, tőle tanulja a
Balassi-strófát és az életrajzi elvű számozott versgyűjteményt. Balassi érdemei
azonban rejtve maradtak előtte. A Balassi-versszak képletét csak lassan érti
meg, istenes versei nem az egyénnek az Istenséghez intézett szavai. Wathay
éppenhogy közösségének tagjaként, közösségével együtt akar üdvözülni. Ács Pál
„Wathay költészetének valódi értékét a sablonos allegóriák és szimbólumok
énközpontú alkalmazásában, a rabsors változatos költői megjelenítésében” látja.[65]
Ne értsük félre! Ács Pál nem a 19. századi irodalomtudósok szokásos és téves
egyéniség-sablonját eleveníti fel. Wathay, a katona, a naiv Balassi-olvasó a
fiktív életrajzi kompozícióból azt a tanulságot hüvelyezi ki, hogy a
versgyűjtemény életrajzi elvű kell, hogy legyen, s mindent megtesz azért, hogy
minél részletesebben és pontosabban rögzíthesse életének és rabságának
eseményeit. Wathay a maga naiv módján – a sablonköltészet korában – mindig csak
sajátmagáról beszél. A bibliai bölcsességeket és a költői toposzokat mind-mind
a saját helyzetére alkalmazza. A közösségi énekek hangját használja, így próbál
magának közösséget teremteni, s úgy őriz minden apró részletet, mintha az még
fontos lenne valakinek.
Költészete
egyrészt jól mutatja azt, miért nem lehetett arisztokratikus regiszterben
továbbvinni a Balassi teremtette költészetet, hogy mennyire terméketlen talajra
hullott, amit Balassi itthagyott. De másrészt nem feledhetjük el azt sem, hogy
Wathaynak nem volt választása. Költőként és emberként is csak egyetlen esélye
volt a túlélésre: megőrizni – sajátmagát.
Ács Pál, Wathay Ferenc: Áldott filemile. Allegória és invenció, ItK, 1979,
173- 186.
Angyal Endre, Vathay Ferenc énekeskönyve, Itk, 1955, 51-61.
Balassa-kódex, betűhű átírás Varjas Béla,
Akadémiai Kiadó, Bp., 1944.
Balassa-kódex I-II., betűhű átírás Vadai
István, közzéteszi Kőszeghy
Péter, Balassi Kiadó, Bp., 1994.
Balassa-kódex, szerkesztette Horváth
Iván, betűhű átírás Vadai István, digitalizálás Kovács István és Szedmák Sándor. Centre des Hautes
Études de la Renaissance, Bp., 1996. https://www.idg.hu/expo/oktogon/balassa
Jorge Luis Borges, A titokban végbement csoda, = Uő., Körkörös romok, Bp., 1972, 75-83. (Boglár Lajos fordítása.)
Csapodi Csaba, A „magyar codexek” elenevezésű gyűjtemény (K 31- K 114), Bp., 1973.
Horváth Iván, Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben, Akadémiai Kiadó,
Bp., 1982.
Horváth Iván, Történeti rétegek a XVI. századi magyar metrumkincsben, = ItK 1989,
193-205. p.
Horváth Iván, Szöveg, = 2000, 1994,
november, 42-53.
Horváth Iván, Az eszményítő Balassi-kiadások ellen, = Művelődési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keserű Bálint
tiszteletére, szerkesztette Balázs
Mihály, Font Zsuzsa, Keserű Gizella, Ötvös Péter, Szeged, 1997, 191- 203.
Komlovszki Tibor, A Balassi-vers karaktere, Balassi Kiadó, Bp., 1992.
Régi Magyar Költők Tára XVII. század 1. kötet, A tizenötéves háború,
Bocskay és Báthory Gábor korának költészete, Sajtó alá rendezte: Bisztray Gyula, Klaniczay
Tibor, Nagy Lajos és Stoll Béla, Akadémiai Kiadó, Bp., 1959.
Répertoire de la poésie hongroise ancienne, ver 3.1. © 1979-1994. Főszerkesztő: Horváth Iván, szerkesztő: H. Hubert Gabriella, munkatársak: Font Zsuzsa, Herner János, Szőnyi
Etelka, Vadai István,
szövegrögzítés: Ruttner Tamás,
programozás: Gál György. Micro
CDS/ISIS - © Copyright Unesco 1991. in ABCD Interaktív Magazin, 1994, I.
évfolyam 2. szám.
Szigeti Csaba, A
Balassi-vers strófikájának lerombolása a XVII. században, = ItK 1989,
256-266.
Szigeti Csaba, A c-elem
és az ab-nyitás, = Uő. A hímfarkas
bőre, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1993, 37-69.
Stoll Béla, Szövegkritikai
problémák a magyar irodalomban, Tankönyvkiadó, Bp., 1987.
Tóth Tünde, „Egy vers neménec megjobbitot modgyai”. Szenci Molnár Albert a versről,
= Itk, 1993, 501-509.
Vadai István, +1 (Metrikai határjelölések a régi magyar
versben) = ItK 1991, 351-370.
Varjas
Béla, A magyar reneszánsz irodalom társadalmi
gyökerei, Akadémiai Kiadó, Bp., 1982.
Veres András – Tóth Tünde, Alkotói portrék a magyar irodalomból, Gépeskönyv, Budapest, 1998.
https://magyar-irodalom.elte.hu/SuliNet
Wathay Ferenc Énekes
Könyve I-II.,
sajtó alá rendezete, az utószót és a jegyzeteket írta Nagy Lajos, a
szöveget Belia György gondozta,
hasonmás kiadásban közreadta a Magyar Helikon, [H. n.] 1976.
ItK = Irodalomtörténeti Közlemények
RMKT = Régi Magyar Költők
Tára
Bp. = Budapest
[1] Tudtommal nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon az első.
[2] https://www.idg.hu/epo/oktogon/balassa (Az átírás Vadai István munkája.)
[3] A kézirat K 62-es jelzet alatt található a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában.
[4] A szöveget itt mérsékelten betűhű átiratban idézem, azaz nem tükröztetem a szöveg tipográfiai sajátságait (verzális–kurrens–kapitälchen ill. sorvégek) továbbá egyszerűsítettem a különleges karaktereket (nazális aposztrof, gót z, kétpontos y, langes ill. scharfes s, stb.).
[5] 1604. október: I-XIII. ének; 1604. november: XIV-XXII. ének; 1605. január: XXIII-XIV; 1605 tavasza: XXV-XXVI. ének (ill. a XIV. és a XVI. ének változatai); a XXVII. és a XXVIII. ének keletkezésének időpontja (1606. január 3. és 1606. március 3.) valószínűleg azonos a kötetbe való beírás időpontjával. RMKT XVII./1. 556-557. A 4.r – 5.v lapokon található előszó kelte: 1605. böjtelő hava. Wathay önéletrajza a versek után következik, (107.r – 131.v-ig) ezt 1605 februárjában írta, s életének 1603. október 31-ig terjedő időszakát meséli el benne. RMKT XVII./1. 553.
[6] RMKT XVII./1. 554.
[7] Maga a fülemüle-ének a következő lapon található, XVI-os sorszámmal.
[8] RMKT XVII./1. 554-555.
[9] Erről tanúskodnak az énekeskönyv egyes bejegyzései. Pl. „Kisfaludi Pál lopta el” (7v). 1706-ban Polány Sándornál van (1r). RMKT XVII./1. 562.
[10] Csapodi Csaba, 1973, 46.
[11] RMKT XVII./1. 563.
[12] Csapodi Csaba, 1973, 44.
[13] Csapodi Csaba, 1973, 44. és RMKT XVII./1. 555.
[14] A fentieket a kézirat kézbevételekor állapítottam meg.
[15] Csapodi Csaba, 1973, 45. ill. Nagy Lajos, 1976, 5.
[16] Csapodi Csaba, 1973, 45-46.
[17] A fakszimilében máskor is előfordul, hogy többször is közlik ugyanazt a képet. A kötetben öt üresen hagyott lap található. Ezek persze a túloldalról átütő tinta, egyes penész-és koszfoltok, néhol szakadások miatt jól megkülönböztethetően eltérnek egymástól. A fakszimile minden esetben az 1v képét közli, néhol még el is forgatva azt. (Lásd: 3v, 10v, 24v, 30r.)
[18] A sorszám a fakszimilében a 23v lapon található.
[19] A fakszimilében mintha fel lenne cserélve a két szemközti lap, jóllehet a 24-es szám a lap tetején ki van írva Az RMKT megfelelően közli a képet, de ott is jól látható a 24-es sorszám, mely a kép tökéletes rajza esetén versóra, mégpedig a 23. lap hátoldalára (!) kellett, hogy kerüljön. A cseréről, esetleges rossz bekötésről és levélszámozásról itt azonban Nagy Lajos nem beszél. A Boszporusz látképét pedig két képként (!) közli. Az 1996-os restauráláskor a kép eredeti sorrendjét helyreállították, kiradírozták a 19. századi bekötés után beírt számokat, s újraszámozták a két levelet.
[20] A fakszimilében a szám papírhibának, vagy a túloldalról átütő tintának tűnik. Az eredetiben azonban jól olvasható a ceruzás kettes.
[21] RMKT XVII./1. 562-563.
[22] Itt természetesen én is mai helyesírású, ám – ellentétben az 1976-os kiadással – ejtés-tükröztető alakokat hozok. (Az 1976-os kiadás hibájául nem róttam fel az ejtéstükröztetés hiányát, ezeket tehát, ha táblázatomban előfordulnak, sem jelölöm vastagítással hibaként.)
[23] Félreolvasás.
[24] Az írógépen az „a” és az „s” egymás mellett van. A hiba elütésből származik.
[25] Félreolvasás.
[26] Félreolvasás.
[27] Félreolvasás.
[28] Itt a sorban összesen 12 magánhangzó van leírva. A modern átiratban 13. Persze +1-ről is szó lehet, akkor a modern átirat nem hibázott. (A +1 valószínűbb, mert erre van példa, a számjeggyel írt szám szótagjának nulla értéke viszont hapax legomenon lenne.)
[29] Stoll Béla, 1987, 17-18.
[30]
Lásd erről bővebben: Horváth Iván,
1982, 192-200.
[31] Varjas Béla, 1982, 290. (Mint itt is írja, elméletét 1970-ben dolgozta ki.)
[32] Komlovszki Tibor, 1992, 41-65 (A témáról szóló tanulmány 1973-as. Vö.: Varjas Béla, 1982, 293.)
[33] Horváth Iván, 1994.
[34] Horváth Iván, 1997.
[35] Varjas Béla, 1982, 295.
[36] Lásd pl. Komlovszki Tibor, 1992, 50.
[37] Lásd pl. Varjas Béla, 1982, 292.
[38]
Répertoire…
[39] Horváth Iván, 1989, 193-195.
[40] Szigeti Csaba, 1993.
[41] Vadai István, 1991.
[42] Láttuk, hogy a népszerű Wathay-kiadás másolási hibái is milyen sok szótagszámhibát eredményeztek.
[43] A korabeli rímszokás alapján „aaaa”-ként értelmezhető.
[44] A Répertoire… hasonló képletet sem ismer. A vers alapképlete 6,5 6,5,6, 5 6,5,6 7. Ez a bonyolult képlet igen meglepő Wathaynál.
[45] Wathay a Balassi-strófából valószínűleg csak annyit értett meg, hogy belső rímek is vannak benne. Azért vettük mégis a Balassi-strófa rímképletét és nem a kétszer is majdnem előforduló, a 16. és a +1-es strófából kihüvelyezhető aaa, xxa, xxa rímképletet alapképletnek, mert Wathay talán egy Balassi-verset idéz nótajelzésül.
[46] A „+2”-höz lásd a táblázat előtt elmondottakat.
[47] A „+2”-höz lásd a táblázat előtt elmondottakat.
[48] A „+2”-höz lásd a táblázat előtt elmondottakat.
[49] A harmadik ének 107. versszakának vesze-hite-szinte-senki aaax képlete hapax Wathaynál. A nem-Balassi-strófák hibaszázaléka 0,1%, ami elméletileg nulla.
[50] A kifejezést Tóth Tünde, 1993 nyomán használom.
[51] RMKT XVII./1. 570.
[52] Uo.
[53] Lásd, Horváth Iván, 1997, 201.
[54] Szigeti Csaba, 1989, 263.
[55] Eme öt pont forrása: Veres András – Tóth Tünde, 1998.
[56] Ács Pál, 1979, 175.
[57] Angyal Endre, 1955, 61.
[58] A keletkezési hely nem értelmezi át a Sitkeynének küldött ajándékot. Az „ajándékon küldött ének” ugyanis mai magyar nyelven annyit tesz, mint „ajándékul, ajándékba küldött vers”.
[59] Ács Pál, 1979, 176.
[60] Ács Pál, 1979, 185.
[61] Ács Pál, 1979, 185.
[62] Répertoire…
[63] Horváth Iván, 1997 szerint a török bejtek is a megkomponált versgyűjtemény részei.
[64]
Jorge Luis Borges, A titokban végbement csoda, 1972, 82-83.
(Boglár lajos fordítása.)
[65] Ács Pál, 1979, 185.