Tóth Csilla

A Wathay-énekeskönyv

Zalaegerszeg – Szombathely – Budapest, 1999. április

 

 

Előszó

 

 

 

E hálózati kritikai kiadás a következő részekből áll:
a) a Wathay-énekeskönyv fakszimile-kiadása és betűhű átirata:

– színes fakszimile a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában K 62. jelzet alatt őrzött kéziratról,

– betűhű átirat (Nagy Lajos RMKT XVII/1-ben közölt szövegét csupán kontrollszövegként használva fel)

b) a kézirat hibáit javító kritikai szöveg eredeti és mai helyesírású átiratban (Nagy Lajos RMKT XVII/1-ben közölt szövegét csupán kontrollszövegként használva fel; a Magyar Helikonnál megjelent modern helyesírású kiadást nem használjuk annak igen sok sajtóhibája miatt).

A hálózati kiadás olvasója választhat, hogy Wathay keze írását, az énekeskönyvről készült fotókat akarja-e tanulmányozni, vagy csak a betűhű átiratot, – illetve, hogy a kritikai főszövegre kíváncsi-e, avagy a mai helyesírású átiratra.

Felmerül persze a kérdés, hogy miért épp Wathay? Új kiadásával szemben számos ellenérvet megfogalmazhatunk. A textológiai ellenérvek a következők: a szöveg már megjelent az RMKT XVII. századi sorozatában, mely kritikai igénnyel készül; s hasonmás kiadásban (fakszimilében) is közzétették 1976-ban a Magyar Helikon-nál.

Hálózati (internetes) kiadása azonban nincs. Persze sok más szerzőnek sincs. Az RMKT-ban megjelent kritikai kiadás – a kötet népszerű kiadásával ellentétben – gondosan készült. Miért legyen ott a papírformában már többször is kiadott Wathay az elsők között, akik hálózati kritikai kiadásban jelennek meg? S miért nem eddig kiadatlan szerzőkkel foglalkozunk, vagy olyanokkal, akiknek régi kritikai kiadása már jócskán elavult? Miért egy harmadosztályú régi magyar költőt választottunk, akinek munkássága több nyomtatott kiadásban is hozzáférhetővé vált?

Nos, az első internetes fakszimile[1] a Balassa-kódexről készült,[2] holott a kódexnek 50 év alatt két fakszimiléje is megjelent papírkiadásban (Varjas Béla, 1944; Vadai István 1994). Amíg nem válik a hálózati kritikai kiadás bevett gyakorlattá, addig talán éppen olyan műveket kell ily módon közzétenni, amelyeket össze is lehet hasonlítani a papírkiadásokkal, hogy jobban kitűnjenek a hálózati és a papírkiadás különbségei. A hálózati kiadás jóval kisebb erőfeszítéssel hordozható, mint a papírkönyv, viszont csak ott használható, ahol rendelkezésünkre áll hálózatba kapcsolt számítógép. A hálózati fakszimile jobb minőségű képeket ad, hiszen a felbontás nagyobb és részletgazdagabb lehet, és persze nem fordulnak elő a papír-fakszimiléknél gyakori nyomdahibák (pl. elcsúszás a többszínnyomással). Balassi, Rimay vagy más olyan szerzők esetében, akiknek szinte minden verse csak számos kései másolatban, nem pedig szerzői kéziratban maradt ránk, a hálózati kiadás lehetővé teszi az összes forrás fakszimile és betűhű közlését.

Öt-tíz év múlva a hálózati kritikai kiadás már bevett gyakorlat lesz. Ám egyelőre talán még csak akkor láthatjuk be egy ilyen kiadás előnyeit, ha összehasonlíthatjuk ugyanannak a szövegnek a hagyományos változatával.

 

Wathay Ferenc énekeskönyve sajátos emléke a régi magyar irodalomnak. A 17. századi kéziratos, gazdagon díszített énekeskönyv a szerző sajátkezű tisztázatában maradt ránk. Wathay a Balassi-követők második nemzedékéhez tartozik. Igazán azonban nem követi Balassi heterorímes szerkezeteit (a Balassi-strófa lényegét mintha nem egészen értené), szerelmi költészetet pedig egyáltalán nem művel.

Vajon miért éppen az hiányzik Wathayból, ami mesterének legnagyobb újítása volt? Valóban Balassi volt-e a mestere, vagy esetleg csak hagyományuk közös, netán Wathay csak egy utánzó utánzója volna?

Wathay számozott versgyűjteményt hozott létre. Magyarországon ilyet csak Balassitól és Rimaytól ismerünk. Szerzőnk vajon Balassi hatására állította-e össze saját kezével verseinek gyűjteményét? Balassi kötete megkomponált verseskötet. Vajon az-e Wathayé is?

Ezekre a kérdésekre válaszol dolgozatom.

 


I . rész: Az énekeskönyv
(A szöveghagyomány kérdései)

 

 

1. fejezet: Az énekeskönyv leírása és története

 

 

 

Wathay Ferenc énekeskönyve[3] a szerző kéziratában maradt ránk. A 2.r és v lapon egyaránt szerepel a Wathay Ferenc mp (manu propria), azaz sajátkezűleg bejegyzés. A könyv címlapján a következő címirat szerepel:

Enekes Keőnw, melyet en Wathay Ferentz az Fekete Tenger mellett, az Fekete Toronyban Constantinapolion keöuwll ualo Niomorult Rabsagomban szerezuen, Galatha Varasban czinaltattam, Es punctrull punctra egy uonietasig, minden uyonnan magamtull szerzett Enekekuell, magam tulaydon kezeyvel irtam. Anno 1604.[4]

A kolofónokból, azaz a szereztetés körülményeit megadó záróstrófákból kiderül, hogy 1603 és 1606 között, a szerző török fogságának idején keletkeztek a versek. A könyv szöveg- és képanyaga 1604 és 1606 között állt össze. Wathay néhány ének végére odaírta a kötetbe való beírásuk időpontját is, ebből nagyjából megállapítható a másolás menete.[5] Ha valóban másolásról van szó, és nem az első, eredeti kéziratot tartjuk kezünkben.

Az énekeskönyv, valóban autográf kézirat kell, hogy legyen. Wathaynak az Országos Levéltárban található levelével nem vetettem össze az énekeskönyv kézírását, de Nagy Lajos, aki a levelet is közli, nem szól arról, hogy netán nem ugyanazon kéz írása lenne a két kézirat.[6] Az énekeskönyv – jóllehet a kötet végén található önéletrajz jóval sietősebb írású – végig egy kéz munkája, leszámítva persze a későbbi tulajdonosok bejegyzéseit. A kötetben számos javítás található, ugyanattól a kéztől, aki a szöveget leírta. A barna és a fekete színű tinta különbsége sokszor egyértelművé teszi, hogy ezek hol egykorúak, s hol későbbiek. A 18r lap margójára beírt sorok vagy a Csalárd ezerhatszáz… kezdetű vers és a fülemüle-ének 75. lapon olvasható apróbetűs változata[7] olyan javítások, melyek jellegzetesen szerzői csiszolgatások: másoló nem szokott így javítani. Tehát sem a szakirodalom állásfoglalása, sem a kéziraton végzett javítgatások nem ingatják meg a kézirat szerzői eredetének hitelét.

A kérdés csupán az, hogy ez-e az első kézirat, avagy csak egy korábbi gyűjtemény szerzői tisztázata. Ebbe a könyvbe Wathay 1604 és 1606 között írta be verseit. Az énekek viszont 1603 és 1606 között keletkeztek. Korábbi kéziratról vagy kéziratokról Wathay nem beszél. Wathay valószínűleg nem papíron szerezte énekeit, hogy a piszkozatokat később tisztázza le. Az énekeket fejben tartotta, és csak akkor írta le őket, ha elkészült velük. A kolofón szerint a VIII. éneket (Vérben beborult szívem…) Konstantinápolyba vitetésekor szerezte. Fogságának első szakaszában, mikor ide-oda hurcolták, többször volt vasba verve – nem valószínű, hogy ilyen körülmények között tintához és papiroshoz jutott volna, hogy verseket írhasson. Az Akadémiai Könyvtár K 62-es kézirata tehát minden bizonnyal az első és – mivel későbbi másolatról nem tudunk – úgy tűnik, az egyetlen szerzői kézirat.

Az énekeskönyv feltehetően Wathaynak a török fogságból való kiszabadulásakor – ha valóban kiszabadult – kerülhetett Magyarország nyugati részébe.[8] A 17-18. században Wathay rokonságának tulajdonában volt.[9] 1835-ben Ponori Thewrewk József a Guary-család vági (Sopron megye) levéltárában fedezi fel, és veszi kölcsön hosszabb időre. Guary Károly 1842-ben visszaszerezte,[10] és 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának ajándékozta.[11]

A énekeskönyv negyedrét alakú, mérete 195x143 mm.[12] A szakirodalom állításával ellentétben nem 133,[13] hanem 134 levélből áll, ugyanis a levelek rektójának jobb felső sarkában található – 19. vagy 20. századi – ceruzás számozás a 125 levél után egyet kihagy. Ez a fakszimilében is látható. Az énekeskönyvet 1996-ban Szénási Katalin restaurálta. Ekkor valószínűleg kicserélték a 19. századi félbőr kötést is, a jelenlegi kötés okkersárga színe és a régebbi barna gerinc különbsége erre utal.[14]

A leveleket a bekötés után számozták be. A szakirodalom beszámol arról, hogy a 38r–41v lapok hibás kötés folytán kerültek jelenlegi helyükre, eredeti helyük a 49. és az 50. levél között volt.[15] Ez a hiba nem csak a megkavarodott versszövegek miatt feltűnő (a X. ének egy része a VIII. ének után következik, mintha annak folytatása lenne), hanem a mostani (bekötés utáni) levélszámozás szerinti 37v és 42r lapokon látható Boszporusz-képet is kettévágja. Az 1996-os restauráláskor ezt a hibát nem korrigálták, a 19. században rossz helyre kötött levelek ma is a rossz helyen találhatók.

Az alábbi táblázat a mai és az eredeti sorrendet ábrázolja:

Csapodi Csaba, 1973

Nagy Lajos, 1976

Mai

Eredeti

Mai

Eredeti

37r-37v

37r-37v

37a-37b

37a-37b

38r-38v

42r-42v

38a-38b

42a-42b

39r-39v

43r-43v

39a-39b

43a-43b

40r-40v

44r-44v

40a-40b

44a-44b

41r-41v

45r-45v

41a-41b

45a-45b

42r-42v

46r-46v

42a-42b

46a-46b

43r-43v

47r-47v

43a-43b

47a-47b

44r-44v

48r-48v

44a-44b

48a-48b

45r-45v

49r-49v

45a-45b

49a-49b

46r-46v

38r-38v

46a-46b

38a-38b

47r-47v

39r-39v

47a-47b

39a-39b

48r-48v

40r-40v

48a-48b

40a-40b

49r-49v

41r-41v

49a-49b

41a-41b

50r-50v

50r-50v

50a-50b

50a-50b

 

A hasonmás kiadásban, illetve az énekeskönyv könyvészeti leírásában azonban más furcsaságokkal is találkozhatunk, mint egy ívnek rossz helyre kötése. A 90v-91r és 101v-102r szennylapok; ahogy Csapodi Csaba írja: „borítópapír mintázott oldala”-i.[16] Ezt a meglepő furcsaságot azonban nem nevezi kötési hibának. A 90r lapon a 23. ének vége olvasható, a 91v lapon egy virág színes, egészoldalas képe látható. A 101r lapon a XXVI. ének vége és egy fél oldal méretű rajz található egy baromfiudvarról, a 102v pedig egy pirosra festett lap. Az énekeskönyv kézbevételekor megállapíthattam, hogy a fakszimile ezen a ponton híven tükrözi a valóságot abból a szempontból, hogy a könyv e pontjain valóban borítópapír található, hátlapján Wathay kéziratával és rajzaival. A két borítópapír mintázata azonban különbözik. A fakszimile viszont a 101v-102r lapokon is a 90v-91r képét közli.[17] Mivel mindkét borító ívfüzet közepére esik, a borítópapírok használatából nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a borítópapírokat valódi funkciójuk szerint használva fel Wathay ott egykor eredetileg befejezte volna kötetét.

A fakszimilében a könyv képeinek egy része kék ceruzával meg van számozva. Kék ceruzával csak a képeket számozták be, a levelek számozása barnásfekete tintának látszik. A levelek számozása a fakszimilében a képes oldalakon kéknek, az írott oldalakon barnás színűnek látszik, ez a fakszimile nyomdahibája. Az eredetiben ugyanis mind a képek, mind a levelek ceruzával vannak számozva.

A levelek és a képek számozása nem párhuzamos egymással. Az alábbi táblázat felsorolja és ismerteti a számozott képeket.

lapok

kép száma

a kép témája

9r

3

Székesfehérvár eleste, Wathay fogságba esése

23v–24r

7[18]

Nándorfehérvár látképe[19]

27v

5

A Temes folyó, mellette vár, az előtérben a megbilincselt Wathyat kísérik

30v

8

Temesvár látképe

31v

9

Wathay temesvári megkínzása


 

lapok

kép száma

a kép témája

33v

6

A Maros folyó mentén a megkötözött Wathayt egy várba viszik

35v

10

Kocsin viszik a tenger mellé a rabokat

37v és 42r

11 és 12

A Boszporusz

42v

2[20]

„A” iniciálé

44r

13

Rabnők kosárban teveháton

52v

14

Gályarabok a tengeren

83v

15

Wathay sír börtönében

106v

16

Halott őz testét a sziklák alatt dögmadarak támadják

 

Vajon hiányoznak-e az énekeskönyvből az 1-es és 4-es számmal jelölt képek, vagy ilyen számok nem is voltak? Ki és miért számozta be ezeket a képeket? A képeken olvasható számok sorrendje miért nem követi a lapok emelkedő számsorrendjét? A válaszokat az énekeskönyv kiadástörténete adja meg.

 

 

 

2. fejezet: A szöveg kiadástörténete

 

A képek számozása minden bizonnyal a tervezett, de végül meg nem jelentetett 1836-os kiadás előkészítése során került a lapokra. Nagy Lajos a kritikai kiadás jegyzeteiben részletesen beszámol erről a meg nem valósult kiadásról. Ponori Thewrewk József és Jankovich Miklós Wathay Ferencz munkáji ’s rajzolati 1593-1605 címen tervezett kiadását 16 kőnyomatos képpel kívánták díszíteni. Ezek a képek el is készültek Förster Lajos bécsi kőmetszőnél.[21] A két irodalomtudós vetélkedése miatt azonban a kiadvány végül mégsem jelent meg.

Vajon mivel magyarázhatjuk a levelek és a képek számozásának sorrendbeli különbségeit? Az énekeskönyv képeit még a bekötés előtt, vagy már a bekötés után számozták meg? A Boszporusz látképének kettős számozása (a 37v 11-es, a 42r 12-es sorszámot visel) azt bizonyítja, hogy a képeket már a jelenlegi bekötés után számozták be, ugyanis a kétoldalas képeket mindenütt csak egy sorszámmal látták el, a hibás kötéssel kettéválasztott képnek viszont megszámozták mindkét felét.

Az 1836-os kiadáshoz megszámozott rajzok sorrendje – időrendbe állítva a képeket – Wathay életének eseményeit követi. Az 1836-os díszkiadás számára kiválasztott 16 képből az 1. számot valószínűleg Wathay címere kaphatta (2r). A 2. számú kép egy iniciálé, méghozzá az ábécé első betűje. Ezután kezdődnek a Wathay életének eseményeit bemutató képek. A 3. kép Székesfehérvár elestét és Wathay fogságba esését ábrázolja. A 4. kép nem tudjuk, melyik lehetett. Az 5.-en a Temes folyó mellett egy vár látható, az előtérben pedig a megbilincselt Wathayt kísérik. A 6. képen a Maros folyó mentén a megkötözött Wathayt egy várba viszik. A 7. kép Nándorfehérvár látképe, a 8. Temesváré. A 9. képen Wathay temesvári megkínzása látható. A 10.-en kocsin a tenger mellé viszik a magyar rabokat. A 11. és a 12. kép (mely valójában egy nagy kép) Konstantinápolyt, Európa és Ázsia határát ábrázolja. Az ezután következő képek (13, 14, 15) konstantinápolyi jeleneteket ábrázolnak: rabnőket teveháton, gályarabokat a tengeren, a börtönében síró Wathayt. A 16. kép szimbolikus befejezése az egész kötetnek és a 19. századi irodalomtudósok által kiválasztott képgyűjteménynek is: a halott őz Wathay Ferenc és a török sarcolta magyar haza jelképe is lehet. Az őz mögött látszó vár vagy város talán Konstantinápolyra hasonlít leginkább.

Nagy Lajos 1959-es, RMKT-beli kiadásáig az énekeskönyv kép- és szöveganyaga csak elszórtan, egy-egy vers illetve kép erejéig jelent meg különböző helyeken. A kritikai kiadás fekete-fehérben közli a nagyobb, fél- és egészoldalas rajzokat. Az 1976-os népszerűsítő kiadás színes hasonmásban közölte a teljes énekeskönyvet. A mai helyesírású átirat szöveggondozója azonban rengeteg hibát csempészett a kritikai kiadáshoz képest a szövegbe, igen sokszor úgy, hogy azzal a verselést is elrontotta. Nem csupán arról van szó, hogy Wathaynál az Európa szót mindig Evrópának kell olvasni ahhoz, hogy kijöjjön a kívánt szótagszám, a pajzs helyesen pais, a miért pedig gyakran mjért, – s a modern átiratban akkor már így is lett volna helyes szedni ezeket. Az 1976-os kiadás ezeknél bonyolultabb és számosabb hibákat ejt. Listájuk a következő:

 

a vers, a strófa, a sor sorszáma

a hiba típusa

a hibás szó

 

 

e helyett[22]

ez szerepel

1. 15. 3.

-1 szótag

végezed

végezd

3. 2. 3.

-1 szótag

kezedhöz

kezdhöz

3. 27. 4.

-1 szótag

hatvan eszeren

hatvanezren

3. 33. 4.

-1 szótag

szállana

szálla

3. 41. 4.

-1 szótag

akkor ott történék

akkor történék

3. 49. 2.

+1 szótag

Joannes

Ioannes

3. 55. 2.

+1 szótag

forgoldik

forgolódik

3. 108. 3.

-1 szótag

helbenn is jól

helben jól

4. 18. 3.

-1 szótag

És lölki

S lölki

4. 18. 3.

-1 szótag

reád

rád

4. 20. 1.

+1 szótag[23]

mindnyájan

mindannyian

a vers, a strófa, a sor sorszáma

a hiba típusa

a hibás szó

 

 

e helyett

ez szerepel

5. 3. 3.

félreolvasás

nálad

nálam

5. 12. 1.

-1 szótag

most sőt értem

most értem

6. 13. 2.

-1 szótag

hogy csak rabságval

hogy rabságval

7. 2. 3.

+1 szótag

sokságát

sokaságát

7. 4. 2.

+1 szótag

zúgoldást

zúgolódást

10. 17. 3.

-1 szótag

Júdeában

Júdában

10. 19. 3.

+1 szótag

Jeruzsálmet

Jeruzsálemet

10. 25. 1.

-1 szótag

Még akkor megtörék

Meg akkor törék

10. 47. 2.

-1 szótag

frigy ládáival

frigyládával

10. 49. 3.

-1 szótag

És ez napot

S ez napot

10. 96. 2.

-1 szótag

kiváltképpen

kiváltképp

10. 101. 2.

-1 szótag

szíveit

szívit

10. 116. 2.

-1 szótag

környül véttettetök

környülvétettök

13. 21. 4.

+1 szótag[24]

szóknak

azoknak

13. 23. 2.

+1 szótag[25]

anyjokval

asszonyokval

13. 34. 4.

+1 szótag

kevély istenségedet

kevély szent istenségedet

13. 41. 3.

-1 szótag

országabeliek

országbeliek

13. 47. 4.

+1 szótag

bálvány imádást

bálványimádását

13. 100. 2.

-1 szótag

tartasz

tarts

13. 125. 4.

-1 szótag

pogányokra

pogányra

13. 139. 4.

+1 szótag[26]

házokban

hazájokban

13. 148. 1.

+1 szótag[27]

országa mert nem

országa azért nem

15. 6. 1.

-1 szótag

hallál és rúlam

hallál s rúlam

16. 2. 2.

-1 szótag

És csudálom

S csudálom

18. 3. 1.

-1 szótag

némellitek

némelyik

18. 13. 1.

-1 szótag

előbbeninél

előbbinél

18. 22. 1.

+1 szótag

mind az által

mindazonáltal

20. 10. 1.

-1 szótag

szívét is és

szívét és

21. 11. 1.

-1 szótag

is és nem

is nem

24. 36. 1.

-1 szótag

azhol az török

azhol török

24. 52. 2.

-1 szótag

És kövesd

S kövesd

24. 63. 5.

+1 szótag?[28]

Ezerhatszáz 4ben

Ezerhatszáznégyben

25. 1. 2.

-1 szótag

mindeneknek

mindeknek

25. 20. 1.

-1 szótag

kedvességedben

kedvességben

26. 8. 2.

+1 szótag

alván

aluván

a vers, a strófa, a sor sorszáma

a hiba típusa

a hibás szó

 

 

e helyett

ez szerepel

27. 1. 2.

-1 szótag

pórázra mért juta

pórázra juta

27. 1. 3.

-1 szótag

inkább én szegény

inkább szegény

27. 3. 3.

-1 szótag

És azért

S azért

27. 6. 3

félreolvasás

éltemben

éltemet

28. 8. 1.

-1 szótag

elfeledetted is

elfeledett is

28. 10. 2.

-1 szótag

seregével

seregvel

 

Belia György szöveggondozásában 35-ször fordul elő az eredetinél eggyel kevesebb szótag, 15-ször pedig az eredetinél eggyel több szótag. A -1 szótagos hibák legnagyobb része félreolvasásból származik, a modern átíró nem azt olvassa, ami a kritikai kiadásban írva van, pl. seregvel-t olvas seregével helyett. Ez egyben a túlarchaizálásra is példa, akárcsak a szótagszámtöbbletet eredményező, Joannes helyett közölt Ioannes, vagy az alván helyett szereplő aluván.

Hatszor ír „s”-t „és” helyett – e „javításoknál” talán stilisztikai megfontolások vezethették az átírót. A Még akkor megtörék helyett közölt Meg akkor törék esetében is stílusnemesítő céljai lehettek a szöveggondozónak, holott itt csupán arról van szó, hogy a Megh akor meg törek szintagma kezdő szavát rosszul értelmezte. Hiszen a mondat egésze helyesen így hangzik mai helyesírással átírva: Még akkor megtörék birodalmunk szarva,/ Hogy pártolás szálla renddel az urakba. Tehát a két „meg” közül az egyik határozószó, a másik igekötő. Nem zárhatjuk ki persze azt sem, hogy retorikai fokozásról legyen szó: meg akkor! megtörék. A szöveg így is értelmes, és semmiképpen nem butítható egyszerű, emendálandó szóismétléssé. Az efféle kihúzásoknak persze szótagszámláló versekben verselési következményei vannak, s azon, hogy a szöveggondozó ezzel nem számolt, csak csodálkozni lehet.

A legtöbb hiba téves olvasatból származik: az átíró a hosszabb szavaknak nem minden szótagját olvasta el. Ezek a szótagszámhibák értelemzavaróak is. Például amikor bálványimádását-nak olvasta szöveggondozónk a bálványimádást szót: Az bálványimádást es elkerülé helyett az 1976-os kiadás Az bálványimádását es elkerülé szöveget közöl, holott akkor már csak így lenne értelmes: Az bálvány imádását es elkerülé. Van, hogy jelen idejűvé változik (környülvétettök) a múlt idejű igelak (környülvétettetök), múlt idejűvé (szálla) a feltételes mód (szállana), vagy éppenséggel egyes számú lesz (frigyládával, pogányval, szívit) a többes számú alak (frigyládáival, pogányokval, szíveit).

Banalizáció (lectio facilior) során jöttek létre a következő átírási hibák: forgolódik lett forgoldik helyett, sokaságát szerepel sokságát helyett, zúgolódást van zúgoldást helyett, vagy például Jeruzsálemet szerepel Jeruzsálmet helyett. Nehezen magyarázható a következő hibák keletkezése: tartasz (betűhíven: tartaz) helyett szereplő tarts, a házokban (betűhíven: Hazokban) helyett kiadott hazájokban, vagy a kezedhöz (betűhíven: keszedhöz) helyett közölt kezdhöz.

Talán szövegjavítási kísérlet eredménye a kritikai kiadás szoknak szavának azoknak alakban való közlése, hiszen a kéziratból világos, hogy mai helyesírásra szóknak alakban kell átírnunk a kérdéses részt, ami azt mutatja, hogy nem sajtóhibáról van szó. Az „a” és az „s” betű felcserélése gyakori sajtóhiba, hiszen a billentyűzeteken e két betű egymás mellett található. Elvileg tehát nem lehetne kizárni, hogy Belia György mellégépelte a szoknak szót, és azoknak-ot írt, ami aztán, mivel a hiba értelmes, a korrektúrák után is benne maradt a kiadványban. Ám a hiba keletkezésének ezt a lehetséges magyarázatát ki kell zárnunk amiatt, hogy a szöveget De nem akara szoknak engednie formában nem lehet mai helyesírásúként elfogadni. A helyes alak: szóknak lenne. Hogyan keletkezett akkor ez a hiba, s hiba-e egyáltalán, hiszen a nem akara azoknak engednie fordulat jóval értelmesebb, mint a nem akara szóknak engednie kifejezés. A kézirat megfelelő helyét gyakorlatlan szem valóban képes nagy „A” betűnek olvasni. Elképzelhető tehát, hogy a szöveggondozó nem jött rá a szoknak betűsor szóknak olvasatára, vagy túlságosan is nehézkesnek találta azt, ezért megnézte a fakszimilét, és „a”-ra „javította” az „sz”-t. Mindkét olvasattal értelmes a szöveg. A javításhoz természetesen nem a lectio difficiliort, hanem a verstant hívjuk segítségül.

A lectio difficiliort, azaz a nehezebb olvasatot legtöbbször akkor alkalmazzuk, ha a szövegszármazási fa, a sztemma két ágán két eltérő változatot találunk, illetve akkor, ha két rokon forrásban két eltérő alakot olvasunk. Ilyenek például József Attila Gyermekké tettél című versének felejtettem–elejtettem alakjai. A Nagyon fáj című kötetben Reám néztél s én mindent felejtettem./ Meghallgattál és elakadt szavam szövegű változat szerepel, a vers nyomdai gépirata és a korábbi kiadások viszont Reám néztél s én mindent elejtettem. / Meghallgattál és elakadt szavam szövegű sorokat tartalmaznak. A felejtettem a banálisabb, az egyszerűbb, az elejtettem pedig a nehezebb olvasat. Mivel a másolók (szedők, korrektorok) nem költők, gyakran előfordul, hogy saját köznyelvi normájuk irányába torzítják a szöveget. Egyszerű helyett bonyolult megoldásokat általában csak a szerző szokott választani. Ezért ilyen esetekben a lectio difficiliort, azaz a kevésbé köznapi változatot szoktuk szerzőinek fogadni el. József Attilá adott versében ez az elejtettem.[29]

Wathay verse esetében azért nem alkalmazható a lectio difficilior, mert nem két szövegváltozatról, hanem ugyanannak a szövegnek két eltérő olvasatáról van szó. Nem azért választjuk a szóknak olvasatot az azoknak ellenében, mert az bonyolultabb, hanem azért, mert csak így jön ki a szótagszám, és nem utolsósorban azért, mert az van oda írva.

 

 

 

II. rész: A versgyűjtemény
(A Balassi-hagyomány kérdése)

 

 

1. fejezet: Verselés

 

 

 

Szenci Molnár Albert óta sokan elmondták már, hogy régi magyar verseinkben számtalan az sok vala, vala, vala.[30] A régi költészetünk szerkesztetlenségét, alulkomponáltságát kiemelő 19. századi és 20. század eleji irodalomtörténet-írásunknak szinte ellenhatásaként születtek azok a tanulmányok, melyek bonyolult szerkezeteket vagy legalábbis valamiféle kompozíciós minimumot fedeztek fel régi verseinkben.

Varjas Béla szimmetrikus és aszimmetrikus modelleket keres Balassi Bálint verseiben, s hárompillérű verskompozíciónak nevezi el az általa felfedezett szerkezetet,[31] Komlovszki Tibor pedig az aranymetszés szabályai szerint felépített verseket talál ugyancsak Balassinál.[32] Ezek a struktúra-keresések nagyjából egy időre tehetők a 3x33-as Balassi-kötetkompozíciót kidolgozó, strukturalista Horváth Iván indulásával. A 3x33-as kompozíció elmélete a ’70-es évek óta megdőlt,[33] és átalakult;[34] a hárompillérű és aranymetszésű kompozíciók meglétét azonban senki nem cáfolta, jóllehet, nem is erősítette meg. Miért? Talán mert az egyik túl triviális, a másik pedig túl körmönfont. Eleje, közepe, vége mindennek van. Ha a közép nem a szimmetriatengelyre vagy a mértani középpontba esik, akkor addig lehet szorozni-osztani, ide-oda helyezni versszakokat[35] vagy elveszett strófákat feltételezni, míg valamilyen számsor szerint értelmezhető nem lesz a vers. Arról például, hogy hol tetőződik a vers,[36] vagy hol van a gondolati lényege,[37] – meg persze arról, hogy ilyen pontok biztosan vannak-e – nemcsak Komlovszkit és Varjast kellene megkérdezni, hanem esetleg néhány hermeneuta vagy dekonstruktor olvasót is.

A régi magyar vers tárgyilagos leírását igyekezett megadni a régi magyar vers repertóriuma, a Répertoire de la poésie hongroise ancienne.[38] Ez a leltár egyelőre csak a 16. század végéig írott verseket dolgozza fel. Wathay Ferenc versei tehát nem szerepelnek az adattárban. A repertórium a versek minden lényeges adatát rögzíti. Nemcsak szerzőjük nevét, a vers keletkezési idejét és helyét, a vers fennmaradt kéziratos és nyomtatott másolatait vagy az idegennyelvű mintáit tudhatjuk meg belőle, hanem a verstani leírását is. Az adatok összevetéséből pedig átfogó képet kaphatunk a régi magyar költészetről.

A régi magyar versről eddig négy szabályt állapított meg a kutatás. Ezek: a Horváth Iván – féle izo-szabály és felejtés-szabály, a Szigeti Csaba – féle „ab”-nyitás és „c”-elem szabálya, s végül a Vadai István – féle +1 szabály.

Vegyük sorra ezeket, hogy lássuk, milyen képbe kell behelyeznünk Wathay költészetét. Illetve, hogy eldönthessük, mennyire igazodik vagy nem igazodik ő a régi magyar vers arculatához.

1. Izo-szabály: ez a régi magyar verselés egyféleségének szabálya. A szabály megállapítja, hogy a régi magyar metrikai és rímstruktúra alapeleme az azonos elemek ismétlődése; a régi magyar vers izorímes (aaaa stb.) és izometrikus (pl.: 12 12 12 12 stb.).[39]

2., a felejtés-szabály: strófahatárhoz érve elfelejtődik az előző strófa ríme; a következő strófa akár ugyanazokat a rímszavakat is használhatja, a két versszak rímeinek összecsengése mégsem számít strófa feletti rímelésnek.

Wathaynál például a III. ének 6., 9., 12., 21., 30., 33., 34., 38., 40., 55., 57., 59., 61., 63., 64., 73., 74., 75., 76., 79., 82., 83., 84., 85., 86., 87., 88., 89., 91., 92., 97., 102., 106., 113., 115., 120., 121. és 130. versszakának vala-vala rímei egymással semmiféle strófaszint feletti összefüggésben nem állnak.

3., az „ab”-nyitás és a „c”-elem szabálya: „aa”-rímkezdet izo-, „ab”-rímnyitás pedig hetero-szerkezetet eredményez, azaz ha „aa”-nyitással kezdődik egy vers, abban a további elemek is „a”-elemek lesznek, „b” megjelenése nem valószínű, „c”-elem pedig nincs.[40]

4., a +1 szabály: a fenti szabályok működése metrikailag nyílt szerkezeteket eredményez. Metrikai zártságra való törekvés eredménye a régi magyar versben a +1 szabály: „n”-edik szintű metrikai elem zárásához az „n-1”-ben az „n-2”-ből eggyel többet kell venni, pl.: vers zárásához az utolsó strófában eggyel több sort kell használni.[41]

+1-es zárlatot Wathaynál a következő versekben találunk:

I. ének: 24.: a12 (6,6), a12(6,6), a13(6,7), a13(6,7) A vers alapképlete: 12(6,6), 12(6,6), 13(6,7). A + 1-es elem verszárást eredményez: az utolsó versszakban eggyel több sort használ fel a szerző. Ebben a versben egyébként maguk a strófák is zártak, hiszen az utolsó sorban eggyel több szótagot találunk.

II. ének 9.: a8(4,4), a8(4,4), a8(4,4), a8(4,4), a8(4,4) Az utolsó strófa 4+1 soros; habár a +1 sor külön van írva, a sor mégis az utolsó strófával rímel együtt. A vers zárt, a strófák azonban nyílt szerkezetűek.

III. ének 143.: a11, a11, a11, a11, a11. Az utolsó strófa 5 sorból áll, akárcsak az előző versnél. A verszárást erősíti az is, hogy a versfőkből a cím tevődik ki, a kolofón viszont nem tartozik az akrosztichonhoz. A strófák maguk nyílt szerkezetűek.

VII. ének 23.: 13(6,7) 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) Az utolsó strófa +1 soros, de metrikailag szabálytalan, a 13-as szótagszám feltehetően nem a strófazárás kedvéért jött létre, hanem verstani hiba folytán.

IX. ének 17.: a6,a6,a7 x6,x6,a7 x6,a6,a7 b6,b6,a7. A rímelés ugyan erőtlen, de a metrikai szerkezet világosan mutatja a Balassi-versszakot. A strófák metrikailag nyílt, a verssorok és a versegész zárt szerkezetűek. A sorokat az utolsó ütem +1 szótaga zárja, a verset az utolsó strófa +1 sora.

XI. ének 15.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 a6,a6,a7 b6,b6,a7. Lásd a IX. éneknél leírtakat. Elképzelhető, hogy valamiféle zárlatszerepe van az utolsó sor belső rímeinek, ugyanis a IX. éneknél is hasonlóképpen végződik „bba” képlettel a vers utolsó versszaka.

XII. ének 25.: 12 12 12 12 12. A sorok és a strófák is nyílt szerkezetűek, metrikai szinten a verset csak az utolsó versszak +1 sora zárja le.

XIII. ének 62., 143., 161.: A 13. ének három részből áll. Mindhárom rész végét a záróversszak +1 sora jelzi: 11 11 11 11 11. A vers utolsó versszaka ugyan 11 11 12 11 11 képletű, ám a 12 szótagos sor eggyel több szótaga valószínűleg metrikai hiba és nem metrikai szándék eredménye.

XIV. ének 13.: A vers zárásához az utolsó strófában +1 sort találunk: a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7, e6,e6,b7. A rímképlet szabályos Balassi-képlet.

XV. ének 20.: +1 sort tartalmaz a záróstrófa: 14 13 13 13. A vers alapképlete: 14, 13, 13. A strófák metrikailag zárt szerkezetűek.

XX. ének 12.: Az utolsó strófa ötsoros: 11 11 11 11 11. A vers zárt, egyéb metrikai egységei nyílt szerkezetűek.

XXII. ének 9.: A vers alapképlete: 14, 13, 12, 12. A strófák metrikailag zártak. Az utolsó versszak képlete: 14 12 12 12 12, a vers zárásához a szerző tehát +1 sort használt fel. A záróstrófa második sorának szótagszámhiánya feltehetően metrikai hiba eredménye.

XXIII. ének 24.: A versegész kivételével a metrikai elemek nyílt szerkezetűek. Az utolsó strófa ötsoros, a verset ezután egy, az utolsó strófára rímelő sor zárja, e zárósor 13 szótagú. A 24. strófa képlete tehát: 13, 13, 13, 13, 13 +13. Valójában itt sem +2-ről van szó, hanem arról, hogy Wathay – minden bizonnyal utólag – mégegy további sort toldott a vershez, melyben megintcsak a versírásról emlékezik meg. Az utólagos toldást mutatja a sor előtti szokatlanul nagy sorköz is.

XXIV. ének 63.: A vers zárásáról az utolsó strófa+1 sora gondoskodik: 12 12 12 12 13. Az utolsó sor +1 szótagja vagy a strófazárást van hivatva jelezni, vagy csupán szótagszámhiba. A kéziratban az utolsó sor jobbra tördelődik, s ez mintha azt jelezné, hogy a versdatáló utolsó sor később született meg, mint maga a vers.

 

Néhány vers zárlata azonban mintha nem +1-es szabály, hanem hanem -1 vagy +2 szerint működne.

X. ének 125-126.: A vers alapképlete: a12, a12, a12, a12. A 125. versszak +1 soros: 12 12 12 12 14, a 126. pedig +2 soros: 12 12 12 12 12 12. A kolofón kezdőbetűje megintcsak nem része az akrosztichonnak. Elképzelhető, hogy Wathay utólag írta ezeket a kolofónokat, melyeket szintén a +1 szabály szerint hozott létre, s ennél a versnél figyelmetlenségből a +1 sorral többet tartalmazó eredeti záróstrófához (125.) képest írt eggyel több sort a végleges utolsó versszakba. Ennek az elméletnek első látásra ellentmondani látszik a 125. versszak utolsó sorának +2 szótagja, ez azonban – véleményünk szerint – verstani hiba folytán jött létre.

XXI. ének 26-27.: Nagy Lajos 27 versszakosként közli a verset. Wathay nem számozta be a strófákat, ez egyáltalán nem is volt szokás; a versszakokat a tudós kiadványok szokták beszámozni. A kéziratban a versszakok kezdetét kijjebbkezdés jelöli. A kézirat a megfelelő helyen nem jelöl új versszakot. A vers szövege barna tintával, a két utolsó sor és az azt követő latin datálás fekete tintával van írva. A vers tehát nem 27 hanem 26 strófás, az utolsó strófa ötsoros, ez azonban nem jelent új +2-es szabályt.

XXV. ének 26-27.: Az előzőhöz igen hasonló eset. Nagy Lajos 27 versszakosként közli a verset, az eredetiben persze nem találunk strófaszámozást. Az 1959-es és az 1976-os kiadásban a 26. versszak négy, a 27. pedig 2 sorból áll. A vers alapképlete: 10 11 10 11. A kérdéses hat sor képlete 10 12 10 11 és 11 11. A kéziratban a vers két utolsó sora nem tűnik új bekezdésnek, azaz nem új strófa. Igaz, hogy az utolsó előtti sor kezdőbetűje kissé nagyobb, mint a sorbelseji betűk, ám a strófakezdő betűknél mégis kisebb; s jóllehet, a betű kacskaringója kissé kinyúlik balra, mégsincs a betű annyira balra rajzolva, mint a többi versszakkezdő. A 26. strófa négy sora és a vers utolsó két sora között egy hajszálnyival nagyobb a szóköz, mint másutt. Az árnyékszéken történő versszerzésről mesélő két sor azonban megintcsak utólagos kolofónnak tűnik, jóllehet a megelőző négy sor is kolofónszöveg. E hat sor rímei azonosak, s véleményünk szerint ezt kivételesen nem a felejtés-szabállyal kell magyarázni. De talán nem is a +1-gyel, amit nem is kell így rögvest +2-vé bővíteni. E két sor valószínűleg utólagos keletkezésű, s effajta utólagos sorokra Wathaynál már mutattunk példákat.

 

A fentiekben többször is szótagszámhibára hivatkoztunk. A régi magyar költőknél gyakran találhatunk hibás képletű versszakokat. Persze nem Balassinál vagy Rimaynál, hanem az alkalmi verselőknél. Ha végiglapozzuk az RMKT XVII. századi sorozatának megjelent köteteit, azt tapasztalhatjuk, hogy a rímelési hibák elég gyakoriak, például „aaaa” helyett sokszor mondjuk „aaxa” képletet kapunk. A szótagszámhibák azonban jóval ritkábbak, mint a rímhibák, s nagyrészükről kimutatható, hogy másolási hiba eredményeként jöttek létre.[42]

Ha a régi magyar vers számítógépes repertóriuma valaha folytatódni fog egészen a jelenkorig, akkor Wathay verseinek metrikai leírására is szükség lesz. Az alábbi táblázatban Wathay énekeskönyvének verstani leírását foglaltam össze, s felsoroltam a versszerző rím- és szótagszámhibáit is.

 

Wathay Ferenc Énekeskönyvének metrikai leírása

Sorszám

Vers-szak
szám

A strófák rímképlete:

A strófák metrikai képlete:

A képlettől eltérő versszakok:

1.

24

aaa

 

Az utolsó strófa négysoros:
aaaa

12(6,6), 12(6,6), 13(6,7)

1.: 12(6,6), 12(6,6), 12(6,6)

2.: 12 (6,6), 12(6,6), 14(6,8)

3.: 12(6,6), 12(6,6), 12(6,6)

4.: 12(6,6), 12(6,6), 12(6,6)

9.: 13(6,7), 12(6,6), 13(6,7)

11.: 12(6,6), 12(6,6), 12(6,6)

+1:

24: a12 (6,6), a12(6,6), a13(6,7), a13(6,7)

[2.]

9

+1 sor

aaaa

 

az utolsó strófa rímel a tőle külön írt +1 sorral

8(4,4) 8(4,4) 8(4,4) 8(4,4)

(az első strófa 3. sora töredékes ugyan, de vsz. szabályos volt)

4.: 8(4,4) 8(4,4) 9(4,5) 8(4,4)

A utolsó strófa 4+1 soros; bár a +1 sor külön van írva, a sor az utolsó strófával rímel együtt.

9.: a8(4,4), a8(4,4), a8(4,4), a8(4,4), a8(4,4)

[3.]

143

aaaa

 

kivéve

 

39. strófa

aaxa:

(ezenben-legyen-üssön-ökleljen)[43]

 

107. strófa:

aaax

11(5,6) 11(5,6) 11(5,6) 11(5,6)

1.: 12(6,6) 11 11(5,6) 11

16.: 10(5,5) 11 11 11

17.: 10(5,5) 11 11 11

18.: 11 12(6,6) 11 11

21.: 11 11 11 12(6,6)

30.: 11 11 12(6,6) 11

37.: 11 11 11 12(6,6)

47.: 12(5,7) 11 11 12(6,6)

50.: 12(6,6) 11 11 11

60.: 12(6,6) 12(5,7) 11 11

61.: 11 11 11 12(8,4)

66.: 12(5,7) 11 11 11

70.: 12(5,7) 11 11 11

74.: 11 11 12(5,7) 11

75.: 11 11 12(5,7) 11

78.: 11 11 11 12(6,6)

83.: 11 11 12(6,6) 11

92.: 11 11 12(6,6) 11

93.: 11 11 11 12(6,6)

104.: 11 11 11 12(5,7)

105.: 11 11 11 12(8,4)

106.: 11 12(6,6) 11 11

107.: a11, a11, a11, x11

108.: 11 11 11 12(6,6)

111.: 11 11 11 12(5,7)

115.: 11 11 11 12(6,6)

118.: 11 12(6,6) 11 11

120.: 11 11 11 12(6,6)

121.: 11 12(5,7) 11 11

123.: 12(6,6) 11 11 11

126.: 11 12(5,7) 11 11

131.: 12(6,6) 11 11 11

134.: 11 12(6,6) 11 11

135.: 12(5,7) 11 11 11

138.: 11 11 12(6,6) 11

143.: a11, a11, a11, a11, a11

Az utolsó strófa 5 sorból áll, ez már +1. A versfőkből a cím tevődik ki, a kolofón nem tartozik az akrosztichonhoz.

4.

24

aaaa

12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

8.: 12 (6,6) 13(7,6) 12(6,6) 12(6,6)

24.: 12 (6,6) 13(6,7) 12(6,6) 13(7,6)


 

Sorszám

Vers-szak
szám

A strófák rímképlete:

A strófák metrikai képlete:

A képlettől eltérő versszakok:

5.

22

aaa

13(6,7) 13(6,7) 19(6,6,7)

1.: a13, a13, a6, a6, a7

2.: a13, a13, b6, b6, a7

5.: a13, a13, b6, b6, a7

9.: a13, a13, a20 (6,7,7)

12.: a13, a13, a20(6,7,7)

15.: a13, a13, b6, b6, a7

16.: a13, a13, b6, b6, a7

17.: a13, a13, b6, b6, a7

18.: a13, a13, b6, b6, a7

19.: a13, a13, x6, a6, a7

a felbukkanó belső rímeket nem tekintjük hibás képletű soroknak

6.

16

aaaa

8(4,4) 8(4,4) 8(4,4) 8(4,4)

3.: 8, 9(5,4), 8, 8

11.: 9(5,4), 8, 8, 8

A sorok sem mindig felező nyolcasok:

1.: 8(3,5), 8(3,5), 8, 8

2.: 8(3,5), 8(2,6), 8, 8

5.: 8, 8(3,5), 8(3,5), 8

6.: 8, 8, 8(3,5), 8

12.: 8, 8(3,5), 8, 8

15.: 8(3,5), 8, 8(3,5), 8

7.

23

aaa

12(6,6) 12(6,6) 11(5,6)

6.: 13(6,7) 12(6,6) 11(5,6)

9.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

12.: 11(5,6) 12(6,6) 12(6,6)

13.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

14.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

15.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

17.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

18.: 13(6,7) 12(6,6) 11(6,5)

19.: 12(6,6) 12(6,5) 13(6,7)

20.: 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

22.: 13(6,7) 12(6,6) 12(6,6)

23.: 13(6,7) 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

Az utolsó strófa +1 soros, de metrikailag szabálytalan.

[8.]

13

aaaaa

11 17 5 17 7[44]

itt hat egyező metrikai képletű strófát találtunk, ezenkívül van még két egyforma képletű sor:

11 16 5 17 7

2.: 11 17 5 18 6

3.: 11 18 5 17 7

4.: 11 17 5 18 7

5.: 11 17 5 17 8

8.: 11 18 5 16 7

12.: 11 17 6 17 7

13.: 11 17 5 15 7

9.

17

aab ccb ddb [45]

 

6,6,7 6,6,7 6,6,7

1.: x6,a6,a7 x6,x6,a7 b6,b6,a7

2.: a6,a6,b7 b6,b6,b7 x6,b6,b7

3.: a6,a6,b7 x6,a6,b7 x6,x6,b7

4.: a6,a6,a7 x6,a6,a7 x6,a6,a7

5.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 x6,a6,a7

6.: a6,a6,a7 x6,a6,a7 a6,a6,a7

7.: a6,a6,a7 b6,b6,a7 a6,a6,a7

9.: a6,a6,b7 a6,a6,b8 a6,a6,b7

10.: a6,a6,a7 b6,b6,a7 c6,c6,a7

11.: a6,a6,a7 a6,a7,a7 a6,a6,a7

12.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 x6,x6,a7

13.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 c6,c7,b7

15.: a6,a5,b7 c6,c7,b7 d6,d6,b7

16.: a6,a6,a7 x6,x6,a7 x7,x6,a7

17.: a6,a6,a7 x6,x6,a7 x6,a6,a7 b6,b6,a7


 

Sorszám

Vers-szak
szám

A strófák rímképlete:

A strófák metrikai képlete:

A képlettől eltérő versszakok:

[10.]

126

aaaa

12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

17.: 12 12 12 13

32.: 12 12 13 12

36.: 12 12 13 12

43.: 12 12 13 12

44.: 12 12 11 12

45.: 12 12 12 14

48.: 12 12 12 13

49.: 13 12 12 12

51.: 12 12 13 13

92.: 13 12 14 12

102.: 13 12 12 12

104.: 13 12 13 12

105.: 11 12 12 12

125.: 12 12 12 12 14 (+1 soros!)

+2 soros[46] strófa:

126.: 12 12 12 12 12 12

11.

15

aab ccb ddb

6,6,7 6,6,7 6,6,7

1.: a6,a6,b7 b7,b6,b7 c6,c6,b7

2.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 b6,b6,b7

3.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 a6,a6,b7

4.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 a6,a6,a7

5.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 b6,b6,a7

6.: a6,a6,a7 b6,b6,a7 c6,c6,a7

7.: a6,a6,b7 x6,x6,b7 c6,c6,b8

8.: a6,a6,b7 x6,c6,b7 x6,c6,b7

11.: a6,a7,b7 b6,b6,b7 c6,c6,b7

15.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 a6,a6,a7 b6,b6,a7

12.

25

aaaa

12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

2.: 12 13 12 12

15.: 12 12 13 12

+1 sor:

25.: 12 12 12 12 12

[13.]

161

aaaa

11 11 11 11

5.: 11 11 11 12

14.: 11 11 12 11

16.: 11 11 11 12

21.: 11 12 11 11

86.: 12 12 11 11

98.: 11 11 11 10

115.: 11 11 11 12

117.: 11 12 11 11

160.: 11 12 11 11

 

+1-es strófák:

62.: 11 11 11 11 11

143.:11 11 11 11 11

161.: 11 11 12 11 11 (+1 sor!)

14.

13

aab ccb ddb

6,6,7 6,6,7 6,6,7

2.: a6,a6,b7 b6,b6,b7 a6,a6,b7

3.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 x6,x6,b7

5.: a6,a6,b7 x6,x6,b7 c6,c6,b7

7.: a6,a6,b7 c6,c6,b8 d6,d6,b7

8.: a6,a6,a7 a6,a6,a7 b6,b6,a7

9.: a6,a6,b7 a6,a6,b7 c6,c6,b7

+1 sor:

13.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7, e6,e6,b7

15.

20

aaa

14(7,7) 13(6,7) 13(6,7)

15.: 13 13 13

+1 sort tartalmaz a záróstrófa:

20.: 14 13 13 13

16.

12

aab ccb ddb

6,6,7 6,6,7 6,6,7

1.: a6,a6,a7 b6,b6,a7 b6,b6,a7

4.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 b6,b6,b7

5.: a6,a6,b7 b6,b6,b7 c6,c6,b7

7.: a6,a6,b7 c6,c6,b7 b6,b6,b7

9.: a6,a6,b7 a6,a6,b7 c6,c6,b7

17.

19

aaa

10(6,4) 10(6,4) 10(6,4)

2.: 10 10 11

3.: 10 10 11

9.: 10 10 11

15.: 10 11 11

18.: 10 9 10

19.: 11 10 11

18.

29

aa

16(5,5,6) 16(5,5,6)

10.: 16 15

15.: 16 15

26.: 17 16

Sor
szám

Vers-szak
szám

A strófák rímképlete:

A strófák metrikai képlete:

A képlettől eltérő versszakok:

19.

16

aaaa

12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

2.: 12 13 12 12

20.

12

aaaa

11(6,5) 11(6,5) 11(6,5) 11(6,5)

Az utolsó strófa ötsoros: 11 11 11 11 11

21.

26

aaa

14(7,7) 13(6,7) 13(6,7)

6.: 15 13 13

8.: 14 14 13

11.: 14 14 13

14: 14 14 13

23.: 13 13 13 13 13[47]

22.

9

aaaa

14 13 12 12

3.: 14 12 14 12

6.: 14 13 12 13

7.: 14 13 12 13

8.: 14 13 13 12

+1 sor:

9.: 14 12 12 12 12

23.

24

aaaa

13 13 13 13

2.: 13 13 13 14

Az utolsó strófa ötsoros, a verset ezután egy, az utolsó strófára rímelő sor zárja, e zárósor 13 szótagú.

24.

63

aaaa

12(6,6) 12(6,6) 12(6,6) 12(6,6)

11.: 12 12 13 12

13.: 12 12 12 14

16.: 12 12 12 13

29: 12 13 12 12

32.: 12 13 12 12

46.: 13 12 13 12

62.: 13 12 12 13

+1 sor:

63.: 12 12 12 12 13

25.

26

aaaa

10 11 10 11

2.: 10 11 11 11

5.: 11 11 10 11

12.: 10 11 11 11

18.: 10 12 10 11

21.: 10 11 10 12

26.: 10 12 10 11 11 11[48]

26.

16

aaaa

10 11 10 11

13.: 10 11 10 12

15.: 10 11 11 12

27.

10

aab ccb ddb

6,6,7 6,6,7 6,6,7

1.: a6a6b7, a6a6b7, c6c6b7

8.: a6a6a7, b6b6a7, c6c6a7

9.: a6a6b7, b6b6b7, a6a6b7

[28.]

11

aab ccb ddb

6,6,7 6,6,7 6,6,7

11.: a6a6b7, c6c6b7, b6b6b7

 

Wathay szótagszám- és rímhibáinak százalékos megoszlása a következő:

 

Strófafajta

Strófák száma összesen

ebből hibás rímképletű vagy szótagszámú

hibaszázalék

felező tizenkettes

254

28

11%

12(6,6), 12(6,6), 13(6,7)

24

6

25%

felező nyolcas

25

3

12%

a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6)

143

35

24%

a11(6,5), a11(6,5), a11(6,5), a11(6,5)

12

0

0%

a11, a11, a11, a11,

161

10

6%

a13(6,7), a13 (6,7), a19(6,6,7)

22

2

9%

Balassi-strófa

78

40

51%

a14(7,7), a13(6,7), a13(6,7)

46

6

13%

a10(4,6), a10(4,6), a10(4,6)

19

6

32%

a16(5,5,6), a16(5,5,6),

29

3

10%

a14(7,7), 13(7,6), 12(7,5), 12(7,5)

9

5

56%

a13(7,6), a13(7,6), a13(7,6), a13(7,6)

24

1

4%

a10(5,5), a11(5,6), a10(5,5), a11(5,6)

42

8

19%

a12(6,6), a12(6,6), a11(5,6)

23

12

52%

a11(7,5), a17(6,5,6), a5, a17(6,5,6), a7

13

7

54%

Összesen

924

172

19%

 

 

A táblázat alapján Wathaynak tehát szinte minden ötödik strófája szótagszám- vagy rímhibás. Rímhibát azonban szinte csak Balassi-strófában vét. A 40, hibás Balassi-strófából szótagszámhiba 8-ban van, a többinek „csak” a rímképlete rossz, viszont szinte mindegyik szótagszámhibás Balassi-sorának rímképlete is hibás.

Összegzésünk tehát így finomítható:

 

 

Strófafajta

Strófák száma összesen

ebből hibás szótagszámú

hibaszázalék

felező tizenkettes

254

28

11%

12(6,6), 12(6,6), 13(6,7)

24

6

25%

felező nyolcas

25

3

12%

a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6)

143

34

24%

a11(6,5), a11(6,5), a11(6,5), a11(6,5)

12

0

0%

a11, a11, a11, a11,

161

10

6%

a13(6,7), a13 (6,7), a19(6,6,7)

22

2

9%

Balassi-strófa

78

8

10%

a14(7,7), a13(6,7), a13(6,7)

46

6

13%

a10(4,6), a10(4,6), a10(4,6)

19

6

32%

a16(5,5,6), a16(5,5,6),

29

3

10%

a14(7,7), 13(7,6), 12(7,5), 12(7,5)

9

5

56%

a13(7,6), a13(7,6), a13(7,6), a13(7,6)

24

1

4%

a10(5,5), a11(5,6), a10(5,5), a11(5,6)

42

8

19%

a12(6,6), a12(6,6), a11(5,6)

23

12

52%

a11(7,5), a17(6,5,6), a5, a17(6,5,6), a7

13

7

54%

Összesen

924

139

15%

 

Wathay verseinek 15%-a tehát szótagszámhibás. Ez azt jelenti, hogy szinte minden hetedik strófa szótagszámhibás!

Ami a rímhibákat illeti, meglepő módon jóval kevesebb hibát találunk.

Strófafajta

Strófák száma összesen

ebből hibás rímképletű

hibaszázalék

a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6), a11(5,6)

143

1

1%

Balassi-strófa

78

38

49%

egyéb

703

0

0%

Összesen

924

39

4%

 

Az összes versre eső 4% jelen esetben statisztikai csalás. Nem szabad azt gondolnunk, hogy Wathaynak minden 24. versszaka rímhibás. Wathay, hacsak nem Balassi-strófát ír, mindig jól rímel.[49] Mármint a maga mércéjével jól: mindig tartja az „aaa(aa)” izorímes képletet.

Viszont minden második Balassi-strófája hibás rímképletű. Az „aab ccb ddb” rímképletű, ún. Balassi-strófa három rímsorból[50] áll. A három sor ugyanazzal a rímmel fejeződik be. Csupán a sorvégi rímeket tekintve, és azokat „aaa”-ként jelölve Wathay egyetlenegy rímhibát sem követ el! Költőnknek a belső rímekkel van csak gondja. Eleinte – úgy tűnik – mintha csak annyit értene a Balassi-strófából, hogy belső rímeket is lehet benne használni. A kilencedik ének versszakainak 82%-a hibás rímképletű. Az 1604-es és az 1606-os esztendő termése között jókora különbség van. Utolsó két Balassi-strófás versét Wathay akkor írja, mikor már újra Magyarországra jött. Talán ekkor értette csak meg a lényeget?

A kötet vége felé Wathay egyre jobb Balassi-versszakokat ír.

A vers sorszáma

Kelte

Összes versszaka

Hibás rímképletű

Hiba­százalék

9.

1604. okt. 9. előtt

17

14

3

82%

11.

1604. ápr. 18. után

15

10

5

67%

14.

1604. második felében[51]

13

5

8

38%

16.

ua.[52]

12

5

7

42%

27.

1606. jan. 3.

10

3

7

30%

28.

1606. márc. 3.

11

1

10

9%

Összesen:

 

78

38

40

49%

 

Szinte érthetetlen, hogyan tudja a kezdeti 82%-os hibamennyiséget 9%-ra letornászni, s így végül az átlagos hibaszázalékot majdnem felére csökkenteni. Talán visszahozatalakor találkozott valakivel, aki elmagyarázta a belső rímek rendszerét, vagy egy verseskötethez jutott?

Ezek a megdöbbentő adatok (a szokatlanul sok szótagszámhiba; a Balassi-versszak lényegének, a belső rímeknek meg nem értése) azt mutatják, hogy Wathay alkalmi verselő volt. A fogság kényszerítette katonáskodás helyett szellemi foglalatosságra. Amikor Balassi dicséri a végeket, az csak irónia.[53] Zrínyi valóban nagyobb babérokra tört szablyája élével, mint pennájával. Wathay is többre vitte az irodalomban, mint a történelemben. Az viszont, hogy az ún. Balassi-követők közvetlenül Balassi halála után fellépő nemzedékének egyik nagyja ilyen gyatra verselő legyen, nem a Balassi-hagyomány széténeklésének, a Balassi-strófa virtuozitásból fakadó dekompozíciójának és destrukciójának példája, ahogy Szigeti Csaba tárgyalja híres, 1989-es tanulmányában. „A destrukciónak egy óriási strófikus hagyománnyal szemben kellett lejátszódnia” – írja Szigeti.[54] Wathay metrikája viszont azt mutatja, hogy a dekompozíció oka nem csupán túlzásba vitt virtuózkodás vagy közönséges banalizáció lehet, hanem elég hozzá egy adag egyszerű butaság.

 

 

 

2. fejezet: Műfajok

 

Az imént láthattuk, hogy Wathay verselése milyen távol áll Balassiétól. Használ ugyan Balassi-strófákat, ám igencsak úgy tűnik, mintha eleinte nem értette volna meg a strófa lényegét, nem látta volna át a belső rímek struktúráját. Vajon mi a helyzet a műfajokkal? Használja-e Wathay a Balassi által kedvelt műfajokat?

Alábbi táblázatunk a 28 ének műfaji leírását adja.

 

Sorszám

verstípus

műfaj

1.

istenes ének

istenes ének

[2.]

vitézi ének

vitézi ének

[3.]

históriás ének

históriás ének

4.

istenes ének

istenes ének

5.

istenes ének

istenes ének

6.

istenes ének

istenes ének

7.

ad animam suam
(saját lelkéhez)

panaszvers

[8.]

ad animam suam
(saját lelkéhez)

panaszvers

9.

Magyarország dícsérete Ázsia leírása kapcsán

panaszvers

[10.]

históriás ének

históriás ének

11.

adhortatív (bíztató) elmélkedés a rabokhoz

panaszvers

12.

bíztató elmélkedés bibliai példázatokkal

elmélkedés

[13.]

bibliai história

bibliai história

14.

az esztendő szidalmazása (vituperatio)

panaszvers

15.

ad animam suam (saját lelkéhez)

panaszvers

16.

a fülemüléhez szól

panaszvers

17.

a vénséghez szól

dicséret

18.

az özvegyekhez szól

tanítás

19.

vitézi ének

vitézi ének

20.

istenes ének

istenes ének

21.

ad animam suam (saját lelkéhez)

panaszvers

Sorszám

verstípus

műfaj

22.

istenes ének

istenes ének

23.

a hívő emberekhez Krisztus eljöveteléről

prófécia

24.

a magyar nemzethez

intés

25.

tavaszének a kikelethez

tavaszének

26.

allegória

allegória

27.

ad animam suam (saját lelkéhez)

panaszvers

[28.]

ad animam suam (saját lelkéhez)

panaszvers

 

A versekben mindig, ha csak a kolofónban is, megjelenik a rabságban sínylődő szerző. Az allegorikus XXVI. énekhez tartozik a 100r lapon látható rajz. A vers és a kép tehát valójában embléma. Ez a műfaj igen kedvelt volt a 16-17. században. Az embléma olyan kép, amelynek minden részlete valamit jelképez, s ezen jelképek összessége adja meg a kép jelentését. A versszöveg többnyire leírja, de nem fejti meg, és nem aktualizálja a kép értelmét.

A versek indítása szerint Wathay több énekének apropója is egy-egy általa látott helyzet. Ilyen például a tizenhatodik ének fülemüléje vagy a tizenegyedikben megpillantott gályarabok látványa, s huszonhatodik ének csapdába esett dámvada is. Wathay mintha csak a bibliai textust értelmező prédikátoroktól tanult volna versszerzést: énekei mindig verses értekezések, ahol retorikai eszközökkel (pl. párhuzamok, ellentétek, stb.) leírja a látványt és – a kiindulópontul vett látványnak vagy témának megfelelően – általános vagy konkrét értelmű következtetéseket (conclusiones) és tanulságokat von le belőle. A versek gyakran végződnek az Istenhez intézett fohásszal (peroratio).

A huszonhatodik ének dedikációja Wathaynénak szól, s „kéri, fejtse meg okosságában”. A megfejtés egyszerű, hiszen szinte mindent megkaptunk hozzá.

A csapda = a török fogság

a dámvad = Wathay

a gyönyörű mezők = Magyarország

a szikla = a Héttorony börtöne

a kődarabok, melyeket Wathay hajigál, hogy elűzze a dámvad halálára váró vadakat = talán aranyak, melyekkel könnyíteni lehetne Wathay fogságát

a dámvad halálát váró holló és róka megfejtése már kissé nehezebb; ha nem konkrét személyekről van szó, akkor talán a törököt és az osztrákot jelentik, akik Magyarország pusztulására várnak.

 

Wathay minden versére az elmélkedő, istenes hangvétel a jellemző. Egyetlenegyet sem találunk nála Balassi legfontosabb műfajból. Balassi műfaji újítása az udvari szerelmi költészet meghonosítása volt. Az ő hatására kezdenek el Magyarországon is trubadúrként udvarolni. Ez a fajta költészet Balassi megkomponált gyűjteményének közepén gazdag petrarkista köntösbe öltözik, a Julia-ciklus bókjai egyre kimódoltabbak és körmönfontabbak, ám a Celia-ciklus versei már kevésbé keresettek, egyszerűbbek, letisztultabbak lesznek.

Az RMKT 17. századi sorozatának 3. kötete az udvarló és lakodalmi versek gyűjteménye. Ezek az énekek, jóllehet vannak köztük udvarló énekek, mégsem udvari énekek. Ahhoz ugyanis a következő állításoknak kellene, hogy ezek a versek megfeleljenek:

1. A versben férfi beszél nőhöz. A hölgy rangban a költő felett áll, a hölgy hűbérúr, a költő hűbéres, ezért a középkori trubadúrok például „Uram”-nak szólítják hölgyüket. A hölgy csak férjes asszony lehet, a költő általában nőtlen.

2. A (hűbéres) költő (szerelmi) szolgálattal tartozik hölgyének. Ilyen például a versszerzés.

3. A hölgy ezért fizetséggel tartozik lovagjának, de a fizetség módját és mértékét nem a lovag, hanem a hölgy határozza meg.

4. Mivel a hűbéri rendszer csúcsán az Isten áll, mint legfőbb hűbérúr, ezért az istenes vers szerelmes versként is értelmezhető, és viszont.

5. Mivel a platóni szerelemtan szerint a szerelem valami magasabbrendű felé való törekvés, a hűbéri szerelem platonista szerelemként is felfogható.[55]

 

Balassi hatására igen elterjedt Magyarországon a szerelmi versszerzés. De nem egészen az a fajta trubadúr-típusú szerelem, mint amelyet ő művel.

„Wathay ugyanazzal a populáris énekkultúrával rendelkezik, amellyel Balassi is, csakhogy Balassi ezen felül az udvari szerelem kifinomult műveltségével is bír, ami Wathayból viszont teljességgel hiányzik.”[56] Szerelemről szólván Wathay megemlíti verseiben feleségét. Maga az a tény, hogy a versekben megemlített „társ” a szerző felesége, kizárja, hogy e versekben udvari-hűbéri szerelmi költészetről legyen szó. Wathay ha néha feleségét említi: vagy kesereg a távollét miatt, vagy abban bízik, hogy hű neje minden követ megmozgat a kiszabadításáért.

Wathay „imádság és békességtűrés” céljából szerezte verseit, nem meglepő hát, hogy énekeinek legnagyobb része istenes vers. Hazafias énekeit is áthatja a jellegzetesen protestáns „prédikátori tónus”.[57] XXIV. énekében, melyben „az magyar nemzetségnek nyomorult múlt és jelenvaló állapatját traktálja” az egyik legfőbb rossznak a cifraságot, az olasz módit tartja. Balassinál bizony hiába keresnénk efféle gondolatokat.

Hogy Wathay mennyire nem trubadúrköltő, jól látszik azokban a verseiben is, melyek sem nem istenes, sem nem vitézi énekeknek. A kikeletről szóló versét Sitkey Györgynének ajánlotta, – aki viszont unokatestvére volt. A versből semmire nem következtethetünk, ami Sitkey Györgynét legalább Balassi Krisztinájához hasonlóvá tehetné. Az istenáldotta szép kikelet rajzát ráadásul néhol igencsak meglepő képek tarkítják:

 

Egy figefára ismeg tekéntek,

s más madarat ott szitkozódni hallék.

Kakukk az neve, pök, hol okádék,

hogy megbolondult, tűlem aléttaték.

 

A stilisztikai zökkenőt nem javítja az sem, hogy a „pök” és az „okádék” szavak nem igék, tehát nem köpött vagy hányt a kakukk; szerzőnk csupán a madár nevének szinonímáit adta meg. A dedikációt is érdemes teljes terjedelmében idéznünk.

 

Egy szegén lélek eztet éneklé,

Sitkey Györgynének ajándékon küldé,

nagy fohászkodva az Istent kéré:

mihaszna élte, soká ne gyötörné.

Tenger mellett egy árnyékszéken szerzé,

hogy madarakat az ablakrúl nézé.

 

Az első sor „szegén” szava ugyan jelzi, hogy a szerző nem Sitkeyné halálát kéri, hanem saját sorsával elégedetlen, viszont a szereztetés körülményeinek hiperrealista rögzítése még manierista ellentétezésnek is túlzás (madár-szabadság↔árnyékszék-rabság).[58]

Jellemző és sokatmondó különbség, hogy Balassinál Julia az „ellenség” (Ó, én édes hazám…), Wathaynál a török (pl. XXVII. 9.). Balassinál a mindennapok, a vitézi élet terminológiája kerül allegorikus értelembe, Wathaynál azonban még a jellegzetesen szerelmi szimbólumok is a török fogság témájának rendelődnek alá. Wathay 16. énekéről, az Áldott filemile… kezdetűről Ács Pál már bizonyította, hogy nem áll Balassi hatása alatt. „Nézetünk szerint Wathay Ferenc egyetlen énekét sem írta közvetlenül egyik vagy másik Balassi-vers hatására, így a fülemüle-éneket sem.”[59] Ács Pál igen részletesen bemutatta az ún. madárüzenet típusú női panaszdalok fülemüle-motívumának eredetét, s elemzésében rámutatott arra, hogy „Balassinál a fiktív ellentét a költő szerelmi rabsága és a szabad madár dalos víg kedve közt feszül. Wathay a konkrét rabság-szabadság kontroverziát egészen más jellegű fikcióval tetézi.”[60] A versszerző megörül a szomszédos ciprusfára ülő fülemülének, aki Magyarország üzenetét hozza el neki. (1-4. vszk.) Ezután ő üzen haza, összehasonlítja a fülemüle szabadságát saját rabságával. (5-9. vszk.) Mint Ács Pál kimutatta, ez eddig szokványos ellentétvers. Azonban „Wathay Ferenc költeményének különlegességét az adja, hogy a költő az utolsó három versszakban rádöbben tévedésére […], hiszen a fülemülék mindenütt a világon egyformán énekelnek, s ő nyilván egy „ittvaló” madárhoz írta énekét. […] Wathay a poétai fantázia lehetetlenné válásáról beszél. Annak felismeréséről van itt szó, hogy a költő sorsa immár nem foglalható immanens allegóriákba, sanyarú állapotában Wathay képtelen az invenciónak megfelelő allegóriát találni. Összeroppanás és őrület fenyegeti."[61]

 

 

 

3. fejezet: Kompozíció

 

A legkisebb metrikai elemektől, a szótagoktól a versegészen át végül eljutottunk a legnagyobbhoz: az önálló gyűjteményhez.

Vajon van-e Wathay versgyűjteményének kompozíciója? Kompozícó kapcsán vizsgálhatnánk persze először megint a kisebb elemeket; a soroknak, strófáknak, verseknek is van kompozíciójuk. Ezekről a kompozíciókról azonban már esett szó a korábbiakban, még ha nem hívtuk is fel a figyelmet arra, hogy éppen szerkezetről beszélünk. A versek metrikai leírásakor metrikai szerkezeteket, sor-strófa-, szakasz- és versszerkezeteket írtunk le. Bemutattuk, mennyire jellemző Wathayra az izometrikus szerkesztés, amelybe némi színt csupán a +1-es zárlatok és a szintén +1 szerkezetű Balassi-strófa alkalmazása, és néhány egyedi képlet, mint az általa szintén nehezen kezelt 11 17 5 17 7 szótagszámú versszak visznek.

Műfajai kapcsán elmondtuk, hogy a versek szerkezete általában az adott szentírási textushoz írott prédikációk szerkezetét követi: gyors felütés után elemző és retorikus kifejtés következik, majd végül a vers Istenhez intézett könyörgéssel való berekesztése. Jellegzetes a versek indítása: a prédikációban itt a propozíció, azaz a téma idézetszerű megjelölése található. Wathaynál a prédikátori hang eredményezi a meglepően mesteri felütéseket, pl. Ázsiának földe, eluntalak nézni… (IX. ének), Áldott magyar nemzet kevés maradékja… (XXIV. ének), Lássuk nyomorultak, mit mond Jézus, Sirák (XII.) stb.

Mind a verselésről, mind a műfajokról megállapítottuk, hogy Wathay egyikben sem viszi tovább Balassi újításait. Wathay verselése korántsem virtuóz, jobbára izoverseket ír, leggyakoribb műfaja az istenes ének és az Istenhez fohászkodó panaszvers, hangja a gyülekezeti énekek hangja. Rabságán, saját sanyarú sorsán kesergő egyéni könyörgéseit is gyakran adja elő többes számban, „mi” nevében, (pl. IV. ének), s igen sokszor intézi szavait többes második személyhez: mint például a hívő emberekhez (XXIII.) az özvegyekhez és az árvákhoz (XVIII.) vagy a magyar vitézekhez és asszonyokhoz (XXIII. ének).

Balassitól, Rimaytól nem maradt ránk sajátkezű verseskötet. A Balassa-kódex, mely mindkettejük versgyűjteményét megőrizte, számozottan hagyta ránk a verseket. A gyülekezeti énekeskönyvek és a szintén több szerző műveiből szemelgető kéziratos énekgyűjtemények számozatlanul hozzák az énekeket. Ezek a versgyűjtemények sokszor fel sem jegyzik a szerző nevét, s azt csak az akrosztichon, néha pedig a kolofón őrzi meg. A számozott versgyűjtemény ellenben mindig határozott szerzőfigurát tételez fel. A versek összerendezése, egybeszedése, beszámozása szerzői szándékosságot, kötött, nem változtatható sorrendet sejtet.

Wathay minden bizonnyal Balassi példájára készít szerzői verseskötetet. Azért hihető, hogy tőle tanulja ezt, mert

      ismert Balassi-verseket (hármat nótajelzésül is választ)

      a magyar irodalomban Balassié az első számozott szerzői versgyűjtemény, s ha Wathay ismerte Balassit, csak arra gondolhatunk, hogy a számozott gyűjtemény ötletét is tőle veszi.

Wathay katona volt, nem pedig irodalmár. Bizonyára kevés verset ismert, s még kevesebb verseskötetet. Valószínűleg a Balassi-féle szerzői verseskötet volt az egyetlen szerzői verseskötet, amelyet ismert. Wathaynak bizonyára eszébe sem jutott, hogy ne számozza be a verseket.

Ha hivatkozna olyan Balassi-énekre, melyet csak és kizárólag Balassi megkomponált gyűjteményéből ismerünk, joggal feltételezhetnénk, hogy Wathay ismerte Balassi megkomponált versgyűjteményét. Nos, Wathay négy nótajelzése Balassi-vers: Ó, én kegyelmes Istenem (VI. ének), Ez széles világon (IX. és XIV.) és Most adá virágom (XIX).

Az Ó, én kegyelmes Istenem… kezdetű Balassi-éneket 22 forrásból ismerjük. Az Ez széles világon… kezdetű az 1. török bejt magyar verse, csak a Balassa-kódexben maradt ránk. A Most adá virágom… kezedetű a megkomponált gyűjtemény 24. éneke, a Fanchali Jób-kódexből és a Balassa-kódexből ismerjük.[62] Wathay három hivatkozásából tehát kettő is olyan, melyet – mai ismereteink szerint – csak Balassi megkomponált gyűjteményben találhatott meg.[63] Igencsak valószínű tehát, hogy ismerte Balassi megkomponált gyűjteményét.

Vajon miféle kompozíciót találhatunk Wathay 28 versből álló énekeskönyvében?

 

Sorszám

versforma

műfaj

1.

a12(6,6), a12(6,6), a13(6,7)

istenes ének

[2.]

a8(4,4) a8(4,4) a8(4,4) a8(4,4)

 

vitézi ének

[3.]

a11(5,6) a11(5,6) a11(5,6) a11(5,6)

históriás ének

4.

a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6)

istenes ének

5.

a13(6,7) a13(6,7) a19(6,6,7)

istenes ének

6.

a8(4,4) a8(4,4) a8(4,4) a8(4,4)

istenes ének

7.

a12(6,6) a12(6,6) a11(5,6)

panaszvers

[8.]

a11 a17 a5 a17 a7

panaszvers

9.

a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7

panaszvers

[10.]

a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6)

históriás ének

11.

a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7

panaszvers

12.

a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6)

elmélkedés

[13.]

a11 a11 a11 a11

bibliai história

14.

a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7

panaszvers

15.

a14(7,7) a13(6,7) a13(6,7)

panaszvers

Sorszám

versforma

műfaj

16.

a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7

panaszvers

17.

a10(6,4) a10(6,4) a10(6,4)

dicséret

18.

a16(5,5,6) a16(5,5,6)

tanítás

19.

a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6)

vitézi ének

20.

a11(6,5) a11(6,5) a11(6,5) a11(6,5)

istenes ének

21.

a14(7,7) a13(6,7) a13(6,7)

panaszvers

22.

a14 a13 a12 a12

istenes ének

23.

a13 a13 a13 a13

prófécia

24.

a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6) a12(6,6)

intés

25.

a10 a11 a10 a11

tavaszének

26.

a10 a11 a10 a11

allegória

27.

a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7

panaszvers

[28.]

a6,a6,b7 c6,c6,b7 d6,d6,b7

panaszvers

 

Sem a strófaképletek, sem a műfajok nem ismétlődnek úgy, hogy abban valamilyen rendszert lehetne találni. Wathay és Balassi számozott versgyűjteményében csupán egyetlen közös vonást találhatunk, ez: az életrajzi elvű gyűjtemény. Balassinál fiktív szerelmi életrajz bontakozik ki előttünk a versek olvastakor, Wathaynál pedig egy rabság története. Wathay nem véletlenül írja meg prózában is életrajzát. Nála minden az emlékezést, a valóság minél pontosabb rekonstrukcióját szolgálja. Ezért kerülnek oda a versek végére még az olyan profán adatok is, mint az árnyékszéken való szereztetés ténye. Balassi fiktív hőse idővel már csak a feledést keresi. Julia elől menekül Istenhez, a vitézekhez és más nők karjai közé. Wathay – ahogy múlik az idő, mindenre emlékezni és emlékeztetni akar.

A rabság félig-meddig már úgyis egyfajta halál. Csak az emlékezés tarthatja életben a rabot, aki csupán egyetlen jövőt tud választani. Ez a jövő: a múlt. Saját múltja. Ezt kell minél pontosabban felélesztenie, mert amíg emlékezik, addig van jövője is. Akárcsak Borges elbeszélésében, ahol a drámaíró a halála előtti pillanatban megírja művét. Az elbeszélés hősét, Jaromir Hladikot, a drámaírót halára ítélték. „Tudta, hogy az idő huszonkilencedikének hajnala felé rohan; hangos szóval így érvelt: ma huszonkettedike van, s míg ez az éjszaka (és még hat másik) tart, sérthetetlen, halhatatlan vagyok.” Végül eljön az a nap, s a fasiszták kivégzőosztaga előtt áll. Rászegeződnek a fegyverek. Ám „Isten az ő kedvéért titokban csodát tett. A német golyó megöli majd a kiszabott időben, de az ő agyában a parancs kiadása és végrehajtása között egy év telik el. […] Más dokumentum nem áll rendelkezésére, csak a saját emlékezőtehetsége. […] Nem az utókor számára dolgozott, nem is Isten számára, akinek irodalmi ízlését kevéssé ismerte. Aprólékosan, mozdulatlanul, titokban, a maga láthatatlan és hatalmas labirintusát építette az időben.”[64]

 

Wathay Balassi-követő, abban az értelemben, hogy ismeri Balassit, tőle tanulja a Balassi-strófát és az életrajzi elvű számozott versgyűjteményt. Balassi érdemei azonban rejtve maradtak előtte. A Balassi-versszak képletét csak lassan érti meg, istenes versei nem az egyénnek az Istenséghez intézett szavai. Wathay éppenhogy közösségének tagjaként, közösségével együtt akar üdvözülni. Ács Pál „Wathay költészetének valódi értékét a sablonos allegóriák és szimbólumok énközpontú alkalmazásában, a rabsors változatos költői megjelenítésében” látja.[65] Ne értsük félre! Ács Pál nem a 19. századi irodalomtudósok szokásos és téves egyéniség-sablonját eleveníti fel. Wathay, a katona, a naiv Balassi-olvasó a fiktív életrajzi kompozícióból azt a tanulságot hüvelyezi ki, hogy a versgyűjtemény életrajzi elvű kell, hogy legyen, s mindent megtesz azért, hogy minél részletesebben és pontosabban rögzíthesse életének és rabságának eseményeit. Wathay a maga naiv módján – a sablonköltészet korában – mindig csak sajátmagáról beszél. A bibliai bölcsességeket és a költői toposzokat mind-mind a saját helyzetére alkalmazza. A közösségi énekek hangját használja, így próbál magának közösséget teremteni, s úgy őriz minden apró részletet, mintha az még fontos lenne valakinek.

Költészete egyrészt jól mutatja azt, miért nem lehetett arisztokratikus regiszterben továbbvinni a Balassi teremtette költészetet, hogy mennyire terméketlen talajra hullott, amit Balassi itthagyott. De másrészt nem feledhetjük el azt sem, hogy Wathaynak nem volt választása. Költőként és emberként is csak egyetlen esélye volt a túlélésre: megőrizni – sajátmagát.


Irodalomjegyzék

 

 

 

Ács Pál, Wathay Ferenc: Áldott filemile. Allegória és invenció, ItK, 1979, 173- 186.

 

Angyal Endre, Vathay Ferenc énekeskönyve, Itk, 1955, 51-61.

 

Balassa-kódex, betűhű átírás Varjas Béla, Akadémiai Kiadó, Bp., 1944.

 

Balassa-kódex I-II., betűhű átírás Vadai István, közzéteszi Kőszeghy Péter, Balassi Kiadó, Bp., 1994.

 

Balassa-kódex, szerkesztette Horváth Iván, betűhű átírás Vadai István, digitalizálás Kovács István és Szedmák Sándor. Centre des Hautes Études de la Renaissance, Bp., 1996. http://www.idg.hu/expo/oktogon/balassa

 

Jorge Luis Borges, A titokban végbement csoda, = Uő., Körkörös romok, Bp., 1972, 75-83. (Boglár Lajos fordítása.)

 

Csapodi Csaba, A „magyar codexek” elenevezésű gyűjtemény (K 31- K 114), Bp., 1973.

 

Horváth Iván, Balassi költészete történeti poétikai megközelítésben, Akadémiai Kiadó, Bp., 1982.

 

Horváth Iván, Történeti rétegek a XVI. századi magyar metrumkincsben, = ItK 1989, 193-205. p.

 

Horváth Iván, Szöveg, = 2000, 1994, november, 42-53.

 

Horváth Iván, Az eszményítő Balassi-kiadások ellen, = Művelődési törekvések a korai újkorban. Tanulmányok Keserű Bálint tiszteletére, szerkesztette Balázs Mihály, Font Zsuzsa, Keserű Gizella, Ötvös Péter, Szeged, 1997, 191- 203.

 

Komlovszki Tibor, A Balassi-vers karaktere, Balassi Kiadó, Bp., 1992.

 

Régi Magyar Költők Tára XVII. század 1. kötet, A tizenötéves háború, Bocskay és Báthory Gábor korának költészete, Sajtó alá rendezte: Bisztray Gyula, Klaniczay Tibor, Nagy Lajos és Stoll Béla, Akadémiai Kiadó, Bp., 1959.

 

Répertoire de la poésie hongroise ancienne, ver 3.1. © 1979-1994. Főszerkesztő: Horváth Iván, szerkesztő: H. Hubert Gabriella, munkatársak: Font Zsuzsa, Herner János, Szőnyi Etelka, Vadai István, szövegrögzítés: Ruttner Tamás, programozás: Gál György. Micro CDS/ISIS - © Copyright Unesco 1991. in ABCD Interaktív Magazin, 1994, I. évfolyam 2. szám.

 

Szigeti Csaba, A Balassi-vers strófikájának lerombolása a XVII. században, = ItK 1989, 256-266.

 

Szigeti Csaba, A c-elem és az ab-nyitás, = Uő. A hímfarkas bőre, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1993, 37-69.

 

Stoll Béla, Szövegkritikai problémák a magyar irodalomban, Tankönyvkiadó, Bp., 1987.

 

Tóth Tünde, „Egy vers neménec megjobbitot modgyai”. Szenci Molnár Albert a versről, = Itk, 1993, 501-509.

 

Vadai István, +1 (Metrikai határjelölések a régi magyar versben) = ItK 1991, 351-370.

 

Varjas Béla, A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei, Akadémiai Kiadó, Bp., 1982.

 

Veres András – Tóth Tünde, Alkotói portrék a magyar irodalomból, Gépeskönyv, Budapest, 1998. http://magyar-irodalom.elte.hu/SuliNet

 

Wathay Ferenc Énekes Könyve I-II., sajtó alá rendezete, az utószót és a jegyzeteket írta Nagy  Lajos, a szöveget Belia György gondozta, hasonmás kiadásban közreadta a Magyar Helikon, [H. n.] 1976.

 

 

A dolgozatban használt rövidítések jegyzéke

 

ItK = Irodalomtörténeti Közlemények

RMKT = Régi Magyar Költők Tára

Bp. = Budapest



[1] Tudtommal nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon az első.

[2] http://www.idg.hu/epo/oktogon/balassa (Az átírás Vadai István munkája.)

[3] A kézirat K 62-es jelzet alatt található a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában.

[4] A szöveget itt mérsékelten betűhű átiratban idézem, azaz nem tükröztetem a szöveg tipográfiai sajátságait (verzális–kurrens–kapitälchen ill. sorvégek) továbbá egyszerűsítettem a különleges karaktereket (nazális aposztrof, gót z, kétpontos y, langes ill. scharfes s, stb.).

[5] 1604. október: I-XIII. ének; 1604. november: XIV-XXII. ének; 1605. január: XXIII-XIV; 1605 tavasza: XXV-XXVI. ének (ill. a XIV. és a XVI. ének változatai); a XXVII. és a XXVIII. ének keletkezésének időpontja (1606. január 3. és 1606. március 3.) valószínűleg azonos a kötetbe való beírás időpontjával. RMKT XVII./1. 556-557. A 4.r – 5.v lapokon található előszó kelte: 1605. böjtelő hava. Wathay önéletrajza a versek után következik, (107.r – 131.v-ig) ezt 1605 februárjában írta, s életének 1603. október 31-ig terjedő időszakát meséli el benne. RMKT XVII./1. 553.

[6] RMKT XVII./1. 554.

[7] Maga a fülemüle-ének a következő lapon található, XVI-os sorszámmal.

[8] RMKT XVII./1. 554-555.

[9] Erről tanúskodnak az énekeskönyv egyes bejegyzései. Pl. „Kisfaludi Pál lopta el” (7v). 1706-ban Polány Sándornál van (1r). RMKT XVII./1. 562.

[10] Csapodi Csaba, 1973, 46.

[11] RMKT XVII./1. 563.

[12] Csapodi Csaba, 1973, 44.

[13] Csapodi Csaba, 1973, 44. és RMKT XVII./1. 555.

[14] A fentieket a kézirat kézbevételekor állapítottam meg.

[15] Csapodi Csaba, 1973, 45. ill. Nagy Lajos, 1976, 5.

[16] Csapodi Csaba, 1973, 45-46.

[17] A fakszimilében máskor is előfordul, hogy többször is közlik ugyanazt a képet. A kötetben öt üresen hagyott lap található. Ezek persze a túloldalról átütő tinta, egyes penész-és koszfoltok, néhol szakadások miatt jól megkülönböztethetően eltérnek egymástól. A fakszimile minden esetben az 1v képét közli, néhol még el is forgatva azt. (Lásd: 3v, 10v, 24v, 30r.)

[18] A sorszám a fakszimilében a 23v lapon található.

[19] A fakszimilében mintha fel lenne cserélve a két szemközti lap, jóllehet a 24-es szám a lap tetején ki van írva Az RMKT megfelelően közli a képet, de ott is jól látható a 24-es sorszám, mely a kép tökéletes rajza esetén versóra, mégpedig a 23. lap hátoldalára (!) kellett, hogy kerüljön. A cseréről, esetleges rossz bekötésről és levélszámozásról itt azonban Nagy Lajos nem beszél. A Boszporusz látképét pedig két képként (!) közli. Az 1996-os restauráláskor a kép eredeti sorrendjét helyreállították, kiradírozták a 19. századi bekötés után beírt számokat, s újraszámozták a két levelet.

[20] A fakszimilében a szám papírhibának, vagy a túloldalról átütő tintának tűnik. Az eredetiben azonban jól olvasható a ceruzás kettes.

[21] RMKT XVII./1. 562-563.

[22] Itt természetesen én is mai helyesírású, ám – ellentétben az 1976-os kiadással – ejtés-tükröztető alakokat hozok. (Az 1976-os kiadás hibájául nem róttam fel az ejtéstükröztetés hiányát, ezeket tehát, ha táblázatomban előfordulnak, sem jelölöm vastagítással hibaként.)

[23] Félreolvasás.

[24] Az írógépen az „a” és az „s” egymás mellett van. A hiba elütésből származik.

[25] Félreolvasás.

[26] Félreolvasás.

[27] Félreolvasás.

[28] Itt a sorban összesen 12 magánhangzó van leírva. A modern átiratban 13. Persze +1-ről is szó lehet, akkor a modern átirat nem hibázott. (A +1 valószínűbb, mert erre van példa, a számjeggyel írt szám szótagjának nulla értéke viszont hapax legomenon lenne.)

[29] Stoll Béla, 1987, 17-18.

[30] Lásd erről bővebben: Horváth Iván, 1982, 192-200.

[31] Varjas Béla, 1982, 290. (Mint itt is írja, elméletét 1970-ben dolgozta ki.)

[32] Komlovszki Tibor, 1992, 41-65 (A témáról szóló tanulmány 1973-as. Vö.: Varjas Béla, 1982, 293.)

[33] Horváth Iván, 1994.

[34] Horváth Iván, 1997.

[35] Varjas Béla, 1982, 295.

[36] Lásd pl. Komlovszki Tibor, 1992, 50.

[37] Lásd pl. Varjas Béla, 1982, 292.

[38] Répertoire…

[39] Horváth Iván, 1989, 193-195.

[40] Szigeti Csaba, 1993.

[41] Vadai István, 1991.

[42] Láttuk, hogy a népszerű Wathay-kiadás másolási hibái is milyen sok szótagszámhibát eredményeztek.

[43] A korabeli rímszokás alapján „aaaa”-ként értelmezhető.

[44] A Répertoire… hasonló képletet sem ismer. A vers alapképlete 6,5  6,5,6,  5  6,5,6  7. Ez a bonyolult képlet igen meglepő Wathaynál.

[45] Wathay a Balassi-strófából valószínűleg csak annyit értett meg, hogy belső rímek is vannak benne. Azért vettük mégis a Balassi-strófa rímképletét és nem a kétszer is majdnem előforduló, a 16. és a +1-es strófából kihüvelyezhető aaa, xxa, xxa rímképletet alapképletnek, mert Wathay talán egy Balassi-verset idéz nótajelzésül.

[46] A „+2”-höz lásd a táblázat előtt elmondottakat.

[47] A „+2”-höz lásd a táblázat előtt elmondottakat.

[48] A „+2”-höz lásd a táblázat előtt elmondottakat.

[49] A harmadik ének 107. versszakának vesze-hite-szinte-senki aaax képlete hapax Wathaynál. A nem-Balassi-strófák hibaszázaléka 0,1%, ami elméletileg nulla.

[50] A kifejezést Tóth Tünde, 1993 nyomán használom.

[51] RMKT XVII./1. 570.

[52] Uo.

[53] Lásd, Horváth Iván, 1997, 201.

[54] Szigeti Csaba, 1989, 263.

[55] Eme öt pont forrása: Veres András – Tóth Tünde, 1998.

[56] Ács Pál, 1979, 175.

[57] Angyal Endre, 1955, 61.

[58] A keletkezési hely nem értelmezi át a Sitkeynének küldött ajándékot. Az „ajándékon küldött ének” ugyanis mai magyar nyelven annyit tesz, mint „ajándékul, ajándékba küldött vers”.

[59] Ács Pál, 1979, 176.

[60] Ács Pál, 1979, 185.

[61] Ács Pál, 1979, 185.

[62] Répertoire…

[63] Horváth  Iván, 1997 szerint a török bejtek is a megkomponált versgyűjtemény részei.

[64] Jorge Luis Borges, A titokban végbement csoda, 1972, 82-83. (Boglár lajos fordítása.)

[65] Ács Pál, 1979, 185.