hübrisz (gör.: elbizakodottság, gőg) : a
görög elképzelés szerint a hübrisz az ember mértéktelen és bűnös önteltsége,
mely elvakultságában (até) túlteszi magát az istenség által megszabott
korlátokon, s ezért a Nemeszisz lesújt rá. A elképzelés (különösen az i. e. V.
sz.-ig) a görög mondákban (pl. Tantalosz), a tragédiában és a
világértelmezésben döntő szerepet játszott (a szerencse hirtelen változása és a
türannoszok bukása). Az ókorban még a szerencsében való túlzott bizakodás is hübrisznek
számított (Niobé- és Oidipusz-mítosz).