hübrisz (gör.: elbizakodottság, gőg) : a görög elképzelés szerint a hübrisz az ember mértéktelen és bűnös önteltsége, mely elvakultságában (até) túlteszi magát az istenség által megszabott korlátokon, s ezért a Nemeszisz lesújt rá. A elképzelés (különösen az i. e. V. sz.-ig) a görög mondákban (pl. Tantalosz), a tragédiában és a világértelmezésben döntő szerepet játszott (a szerencse hirtelen változása és a türannoszok bukása). Az ókorban még a szerencsében való túlzott bizakodás is hübrisznek számított (Niobé- és Oidipusz-mítosz).