[Pallás nem nyugaték...]

Az Tartarok béjövése, és az Nagyságos Balassa Ferentz dicsőséges halála iratik meg¹

Ad notam: Hallám egy iffiúnak minap &c.²

1 Pallás nem nyugaték³, ő követét inté,
2 Irist széllábain Tauricába⁴ küldé,
3 Pontus tenger szélét mind békerülteté.

4 Nagy hadat támaszta Neper, Neszter között⁵ ,
5 Tatár nemzet készül⁶, török is az között,
6 Sok nyillal, puzdrával, karddal fegyverkezett⁷.

7 Jő⁸ szertelenséggel, olyan reménységgel,
8 Hogy Magyarországot dúlja szörny?séggel,
9 F?zvén⁹ prédájából magát nyereséggel.

10 Megzöndüle az föld¹⁰, ki-ki oltalmáért,
11 Fegyvert készít, s vívni akar¹¹ hazájáért,
12 Ferentz is meghalni¹², mint Hektor Trójáért.

13 Az óra eljöve, ügye¹³ harcra kele,
14 Harca közt sok pogány érkezék ellene,
15 Csak egyedül szakadt, nincsen segedelme.

16 Sok pogányt sért keze, nem szánja¹⁴ halálát,
17 Végre egy nyíl hatá keresztcsontja táját,
18 Bélivel foglalván öszve ő ágyékát¹⁵.

19 ¹⁶Több sebivel¹⁷ öszve lőn ez is halálos,
20 Örök életire dicsőséggel¹⁸ hasznos¹⁹,
21 Mert lőn földön, poklon, testen diadalmas.

22 Ír krónikám másutt ez hadnak módjáról²⁰,
23 Abban emlékezem bővebb haláláról,
24 És sokakkal együtt érdemlett dolgáról.

25 Dicsért erkölcsével²¹ él emlékezeti,
26 Terjed is hírében böcsült nevezeti,
27 Holt meg istenének, s Mennyben²² felvezeti.