(1520-as évek)[1]
1. Félelmes szüőnek[2]
engem alejtátok,[3]
régi jó barátim nekem
kik valátok
gyakorta szép szóval
hozzám járolátok,
engem megcsalátok!
2. Reméntelen dolog, ki
hazugnak hiszen,
mert szép beszédével
csak szót tőled veszen,
avagy túl másfelől
ellenséged leszen,
rajtad szégyent teszen.
3. Azok nem gondolnak ez
íly beszédekkel,
ki magokat kelletik
hízelkedésekkel,
nyájason beszélnek ő
fejedelmekkel,
elvesznek nyelvekkel.
4. Nagy urak kik
vagytok, szólok, ne bánjátok,
fejér, szép, ezüstös,
ékes tü szablyátok,
vele pogán népet –
kérlek – ne vágjátok,
és tü ne bántsátok.
5. Csintalan dolgokat tü
ne szerezzetek,
fodor hajatokot meg se
fésöljétek;
diákok elmentek,
leányokot néztek; –
szegénséggel nősztök.
6. Ügyedet ne viseljed
egyházi papokkal,
mert ha beveteté magat
nyájasságra,
nem kell neki pénzed,
vigad leányodval,
megcsalnak szavokkal.
7. Serényen futamnak
táncban az leányok,
nyilván ott meglátjuk az
ő jámborsagit,
szertelen ha leend az ő
jámborságok,
ott elholl pártájok.
8. Csepkék,[4]
házatoktól messze ne lépjetek,
időnek javában tikakot
ültössetek:
szemérem kapálni,
bölcsőt rengessetek,
avval elélhettek.
9. Sámsonnak alejtá az
pór önnön magát,[5]
látod nagy haragját, nem
tiszteli urát;
fogjad meg szakállát,
vedd el csak jószágát,
megalázza magát.
10. Azkort az papoknak
vala tisztességek,
mikoron egészlen áll
vala szerzetek,
távol vala tőlök
gallérus köntösök,
veres beretrájok.
11. Pénztől elfutamtak,
szűrben beöltöztek,
szépen ha beszélnek,
keveset nem vesznek,
foréntokot kérnek;
ládában győtnek,[6]
vele nem épejtnek.
12. Az régi jó kerályok
míglen országlának,
igazak valának az szegén
országnak;
az szent koronának híven
szolgálának,
avval áldozának.
13. Tennie kellene ezt
az nagy uraknak
nagy sok lika vagyon
erdőn az ravasznak,[7]
nincsen birodalma rajta
agaroknak,
halál az nyulaknak.
14. Igen kevés hajok,
számtalan jószágok,
erős regulájok, kevés
zsolozsmájok,
bársonyos szolgájok,
fekete kápájok
az apáturaknak.
[1] Apáti Ferenc dunántúli középnemes, az ún. "köznemesi párt" híve: a főurakat és a főpapokat a török harc elhanyagolása illetőleg fényűzésük miatt állítja pellengérre, s megvetően szól a Dózsa-féle parasztfelkelésről is. A vers forrása: Peer-kódex, 337-342, szövegét a kritikai kiadás nyomán közöljük: Gerézdi Rabán, A magyar világi líra kezdetei, Akadémiai Kiadó, Bp., 1962, 215-222.
[2] szívűnek
[3] gondoltatok
[4] menyecskék, fiatal nők
[5] Az 1514-es Dózsa-féle parasztháborúról van szó.
[6] gyűjtenek
[7] rókának