(1525)[1]
1. Ez vég pusztaságról
megemlékeznétek,
..……………………..... el ne
vesznétek,
az régi jó nevet
megelevenítnétek,
az keresztyénségnek jó
vérti lennétek.
2. Szegén Mátyás király
vala békességben,
mert országa vala...
egyességben,
vitézek valának nála
tisztességben,
az urak valának nagy
egyenességben.
3: Tü Úristen ellen ne
háborganátok,
régi dekrétomot csak
megtartanátok,
az dézsmát igazán
kiszolgáltatnátok,
koroskint Istennek vele
áldoznátok.
4. Isten, Szűz Mária
háborútól védjen,
Hatvanban gyűléstek hogy
jó végre legyen,[2]
jó Lajos királyonk[3]
diadalmat vegyen,
minden tanácstokban ő jó
véget tegyen.
5. Pesti Beke Ferenc
szíve kéttségében,
ki az vendég népnek
bízik erejében,
török császárt töri hízelkedésében,
minden ennek ő elvetett
beszédében.
6. Geszti László diák
szerzé ez éneket,
Magyarország vala nagy
fő szükségében,
az végek valának mind
elveszendőben,
ezerötszázhuszonöt
esztendőben.
[1] A vers politikai propaganda-ének. Szerzője a Szalkai László érsek által vezetett udvari párt szócsöve, s valószínűleg az érsek szolgálatában áll. A töredékesen fennmaradt verset a kritikai kiadás nyomán közöljük: Gerézdi Rabán, A magyar világi líra kezdetei, Akadémiai Kiadó, Bp., 1962, 95-96.
[2] A vers a hatvani országgyűlésre íródott.
[3] II. Lajos. Uralkodott: 1516. március 13. – 1526. augusztus 29.