(1530-as éveknél nem később)[1]
|
Distichon fratris
Stephani Warsani super fundatione monasterii Sanctae Crucis in Pilisio[2] Deseri quondam
lustrantes invia patres, Hinc humiles scopulis
casas fixere sub altis, Et latebras sparsim
statuunt in rupe cavata. Vir sacer hanc
heremita Eusebius atque sacerdos Sub titulo tandem
Sanctae Crucis extruit aulam. Mox ad eum fratres
specubus fluxere relictis, Caeperuntque simul
claustralem ducere vitam. Hinc heremitarum Pauli
succrevit in orbe Religio, morum
probitate nitens et amictu, Maximus exiguo fluvius
sic fonte redundat. Vesprimius formam
vivendi praesul habendam Tradidit Eusebio,
donec ab Urbe petat, Hinc Augustini
instanter concessa roganti Pontifice a summo
regula sancti patris. |
Egykor az úttalan
erdőt járva-kutatva atyáink Sziklafalak mentén
néhány kicsi házat emeltek, Szétszórt barlangok
mélyét is jól kikutatták. Így a kegyes remeténk
s papi férfi, Özséb, alapítja Végre a rend házát, s
a keresztnek szent neve címe. Lassan a testvérek
barlangjukat elhagyogatják, S kezdenek együtt
szigorú szent zárdai életet élni. Innen terjedt szét a
világon Pál remetének Rendje: amelyben az
erkölcs és ruha folttalan egyként, Így lesz majdan a kis
forrásból nagy folyam árja. (stb.) Fordította Csonka Ferenc |
[1] A latin vers nem egészen felel meg a disztichonokról alkotott fogalmainknak, ugyanis nem minden hexametert követ egy pentameter-sor. Az epigramma Gyöngyösi Gergely Pálos remete testvérek életrajzai című, 1530 körül keletkezett művében található. A magyar fordítást a Szöveggyűjteményből (235), a latin eredetit pedig a kritikai kiadásból közöljük: Gregorius Gyöngyösi, Vitae fratrum eremitarum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitae, Ed. Franciscus L. Hervay, Akadémiai Kiadó, Bp., 1988. Caput 9, p. 43
[2] A pilisszentkereszti főmonostor alapítása 1250-ben történt, IV. Béla uralkodásának idején. A pálos rend az egyetlen magyar alapítású középkori szerzetesrend, mely a pápai engedélyt 1329-ben nyerte el. Ekkor választották patrónusukul a thébai Remete Szent Pált.