Dicsőítő vers Temesvári Pelbárt emlékezetére az obszerváns ferencesek krónikájában

1504[1]

 

Et Pelbartus Plebis ars: Artus nomine Miles,

Docuit plebem, vicit et hostem, obtinet nomen,

Bissenis Virgini laudes cecinit: Stellarium monstrat,

Tempora Sanctorum quot lector lege Pomeriorum,

Revelans in quattuor nobis dat scire Magistrum,

Quaeque tua gesta te tollunt caetera Pater,

Quae nostra narrare desit fecundia facta,

Tu nostrae decus gentis, tu gloria nobis,

Iam credita cernis, et coelum te patria tenet,

Et Deum cum Patre Seraphico nobis ora.

Pelbárt:[2] plebs-nek az ars-a; nevében: jó lovag, Artus.

Nép tanítója, legyőzte az ellent, jussa a hírnév.

Kétszer hat Stelláriumában a Szűzről az ének,

Szentek napjairól olvass a Pomériumában,

S négy részben föltárva mutatja be nékünk a Mestert.

Sok más tetted, Atyánk, mik Téged az égig emelnek,

Ékesszólásunk, ami van, sem elég elmondani mindet:

Népünk dísze Te vagy, s Te dicsőségünkre minékünk!

Látod már, amiben hittél, s élsz égi honodban.

Istennél könyörögj értünk a Szeráfi Atyával!

 

Fordította Déri Balázs

 



[1] A magyar fordítást a Szöveggyűjteményből (231), a latin eredetit pedig a kritikai kiadásból közöljük: Blasii de Zalka et continuatorum eius cronica fratrum minorum de observantia provinciae Boznae et Hungariae, Ed. Fr. Toldy, Analecta monumentorum Hungariae historica, Pest, 1860, 253.

[2] Temesvári Pelbárt híres prédikátor és elméletíró (1440-1504).