Krisztus hét szava a keresztfán

(1526-nál nem később)[1]

 

Áldott Krisztus keresztfán hét igét megmonda,

Bínes népnek példáját kiáltani hagyja.

Krisztus testamentumba, ez földön marada

Írást róla mint íra Bódog doktor, Béda.[2]

 

Az hét szónak jószágát Krisztus nékönk adjad,

Hét halálos nagy bínnek terhét megbocsássad!

És mint róla származik számtalan ágazatja,

Szent vérednek hullását tőlönk se távoztasd.

 

Krisztus, könyörölj rajtunk: megfojt az kevélség,

Telhetetlen átkozott izgat nagy fösvénség;

Világvesztő torkosság, bujaság, irégység,

Harag minden jót megbánt, jaj, hogy süllyed restség?

 

Uronk egyik tolvajjal elegyedék szóban,

Mondván néki: „Velem léssz ma paradicsomban!”

Mondjad nékem, ha leszek halálnak markában:

„Velem léssz ma örökké fénes mennyországban !”

 

Mondá Krisztus keresztfán őtet mevetőknek[3]

„Megbocsássad, szent Atyám, mit ellenem töttek!”

Áldott Krisztus keresztfán „Szomjúhozom!” – mondá –

Kévánságom limbosban és az szent atyákval.

 

„Asszonyállat, ím neked – mondá szent anyjának –

Fiad legyen Szent Jánus; légy anyja Jánusnak!”

 

Krisztus, szent halálodért ne hagyj gonosz társnak,

Hagyj csak szent anyádnak, kérlek, ne hagyj másnak.

És én szent angyelimmal adtam, mit ígértem:

Tied legyen énvélem az, mit teremtettem.

 

Valaki ez igéket híven megtartandja:

Térdepelvén, szeretvén, mindennap megmondja,

Harminc napnak előtte halálát megtudja,

Uronk Jézus szent Anyját, higgye, hogy meglátja!

 



[1] A vers forrása: Peer-kódex 194-199, kritikai kiadása: RMKT I2 210-211, közlésünk forrása: Szöveggyűjtemény 507-508.

[2] Beda Venerabilis (Wearmouth, 672 – Yarrow, 735). Szent szerzetes, történetíró. Főműve az angliai egyház története.

[3] csúfolóknak, nevetőknek