(1526-nál nem később)[1]
Áldott Krisztus keresztfán hét igét megmonda,
Bínes népnek példáját kiáltani hagyja.
Krisztus testamentumba, ez földön marada
Írást róla mint íra Bódog doktor, Béda.[2]
Az hét szónak jószágát Krisztus nékönk adjad,
Hét halálos nagy bínnek terhét megbocsássad!
És mint róla származik számtalan ágazatja,
Szent vérednek hullását tőlönk se távoztasd.
Krisztus, könyörölj rajtunk: megfojt az kevélség,
Telhetetlen átkozott izgat nagy fösvénség;
Világvesztő torkosság, bujaság, irégység,
Harag minden jót megbánt, jaj, hogy süllyed restség?
Uronk egyik tolvajjal elegyedék szóban,
Mondván néki: „Velem léssz ma paradicsomban!”
Mondjad nékem, ha leszek halálnak markában:
„Velem léssz ma örökké fénes mennyországban !”
Mondá Krisztus keresztfán őtet mevetőknek[3]
„Megbocsássad, szent Atyám, mit ellenem töttek!”
Áldott Krisztus keresztfán „Szomjúhozom!” – mondá –
Kévánságom limbosban és az szent atyákval.
„Asszonyállat, ím neked – mondá szent anyjának –
Fiad legyen Szent Jánus; légy anyja Jánusnak!”
Krisztus, szent halálodért ne hagyj gonosz társnak,
Hagyj csak szent anyádnak, kérlek, ne hagyj másnak.
És én szent angyelimmal adtam, mit ígértem:
Tied legyen énvélem az, mit teremtettem.
Valaki ez igéket híven megtartandja:
Térdepelvén, szeretvén, mindennap megmondja,
Harminc napnak előtte halálát megtudja,
Uronk Jézus szent Anyját, higgye, hogy meglátja!