Telegdi Miklós második karácsonyi éneke

(1506-1560 között) [1]

 

Nagy örömnap ez nekünk,

Mert Krisztus születék,

Ki ez napon származék

Egy szűznek méhétől.

Csodálatos az gyermek

És nagy gyönyörűséges

Ű emberségében;

De meggondolhatatlan,

És kijelenthetetlen

Ű istenségében.

 

Isten fia támada

Tiszta nemes szűztől,

Mint rózsa liliomtól;

Természet elámol.

Kit a szűz leány szüle,

Világ előtt ez vala

Mindennek teremtője,

Ki ű tiszta emlején

Tisztaságos tejével

Nevelé fel az Krisztust.

 

Mint üveg meg nem szegik

Napfény által hatván,

Úgy szegetlen marada

Az szűz szülésében.

Bódog az gyermek-szülő,

Kinek tiszta szent méhe,

Mert az Istent szillé;

És bódogok az emlők

Kik ő gyenge korában

Az Krisztust feltartották.

 

Angyal az pásztoroknak,

Ő csordájok mellett,

Éjjel, hogy vigyáznának,

Az mennyei királt

Hirdeti nagy örömmel,

Hogy újonnan született

És jászolban fekszik,

Angyaloknak szent Urát,

Ki mindeneket elhalad

Képpel, nagy szépséggel.

 

Az leány itt az anya,

És az fiú atya,

Ki hallott ilyen dolgot?

Isten emberré lén,

Szolga és fejedelem,

Ki mindenhez közelget,

S nem esmerik űtet,

Jelen vagyon és távul,

Az csoda is kettőzik,

De nem veszik űtet.

 

Éjfélikor születék

Igazságnak napja,

Jászolban helyhezteték

Földnek, mennynek ura.

Póláztaték az gyermek,

Ki az eget teremté

És megékesété

Nappal, holddal, csillaggal,

Fényességgel, szépséggel,

Minden ékességgel.

 

Krisztus minket teremtél

Te szent kezeiddel,

És mi értünk születél

Az Szűz Máriátúl.

Kérünk azon tégedet,

Bocsásd meg bűneinket,

És ne vess pokolra

Halálunknak utána.

Adgyad nekünk Úristen

Szénedet láthatnunk.

 



[1] A vers kritikai kiadása: RMKT I2 420-422, közlésünk forrása: Szöveggyűjtemény 505-506.