Königsbergi Töredék és Szalagjai

(14. század közepe) [1]

 

Úgy szólánok: világnak kezdetüitül fugva rohjtonk ez nem lött vala,

hugy szűz leán fiot szülhessen, szűzségnek tükere tisztán maradhassun,

és nekünk hírünk benne ne lejessen.

Tudjuk, látjuk őt szűz leánnak, ki ülében tart csudálatus fiot:

füriszte, musja, eteti, imleti, úgy, hugy anya szilüttét.

De ki legyen neki atyja, ozut nem tudhotjuk.

Ez oz Isten, mint őt esmerjük, kit szeplő nem illethet,

mert ha Isten ő nüm volna, benne bínüt lelhetnéjnk. Ámen.

 



[1] A Königsbergi Töredéket a 19. század hatvanas éveiben fedezték fel, Szalagjait csaknem harminc évvel később. A Töredék egy latin pergamen kézirat kötéstáblája és címlapja közül került elő. A Szalagokat a kódex kötéstáblájából áztatták ki. A Szalagok egy pergamenlapnak a kódex bekötéséhez szétszaggatott darabjai. Szövegüket csak töredéskesen sikerült kibetűzni, ezért csak az összefüggő, könnyebben olvasható olvasható Töredék átírását közöljük újratördelve, mai helyesírás szerinti átírásban. A Töredék versformájáról a kutatók sokféle álláspontot kialakítottak. (L. ehhez: RMKT I2 64-75.) Az átírást az alábbi kiadás betűhű szövege alapján készítettük: Simon Györgyi, Szemelvények a magyar nyelvemlékekből, Tankönyvkiadó, Budapest, 1991, 13-14. l.