I. Vesperás
Antifóna
Laetare, Pannonia, mater et nutricia, cole cum laetitia tuae prolis gaudia; gaudens Alba Regalis de Emerici gloria Deo vota dulcia solve laude varia; Iesu bone, praemia da de caeli curia populo praesentia colenti solemnia. |
Pannónia vigadozzál, szoptatós dajkája,
anyja, mert ily ifjút földre
hoztál, aki az virtus aranyfa. Örvendezz
Székes-Fejérvár, glóriás fiad kitüntet, rád dicsőség, ritka
fény vár áldd érette
Istenünket. Édes Jézus! ím tenéked
hódolunk, légy enyhe gyámol, istápolván az te néped az mennyország
pitvarából. |
Responzórium
Ascendentem miserae vallis ab exilio sursum ducit iubilans angelorum concio. Contradicens daemonum confutatur legio, caelum scandit libere liber omni vicio, sic Emmricus iungitur sanctorum consortio. |
Ez siralom-völgybe
hullva, hol az jámborok
zokognak, fölvértezi őt ujjongva serege vidám
angyaloknak. Démonok csapatja Tőle meghajol, akár a
nádszál, makulátlan, tiszta
szível, bűntelen az égbe
átszáll. Imre is a
szentjeinkkel osztakozik égi jóban. |
Verzus
Clara die caelitus haec miranda visio Caesareae praesuli monstretor Eusebio. |
Napvilágnál látta ezt
meg, színről-színre és
valóban Özséb, Caesarea papja, titkos és nagy
vízióban. |
Antifóna a Magnificathoz
Ave, flos nobilium, saerae stirpis
virgula, speculum sublimium, sanctitatis regula. Salve spes humilium, sidus sine macula, lucerna fidelium, rubens mundi rosula, valle candens lilium, pigmentorum cellula, solamen fiebilium. prece nobis sedula fer, Emerice,
praemium, repelle pericula. |
Idvez légy, te jók
virága, régi törzsök
sarjadéka, tündöklő tükör, te,
drága szentség regulája,
példa. Jó reménység rossz
időbe, csillag annak, aki
szenved, föld pirosló
rózsatője, lámpáskája az
híveknek. Kincses-kamrácskánknak
éke, fényes liliom az
völgybe, könnyezőknek könnyű
béke, kérlelünk mi könyörögve, az gonosznak légy te
féke, Imre, űzd el
mindörökre. |
Matutinum
Invitatórium
Confessoris Emerici laeta natalitia per orbem mirifice celebret Ecclesia. |
|
Az 1. Nokturnus antifónái
1. Legem Dei iugiter beatus Emmricus nocte, die meditans Deo fit amicus. 2. Disciplinam Domini puer apprehendit et mente caelestibus devotus intendit. 3. Corpus negat
subdere nocturno sopori, laudes vigil solvere curat Creatori. |
Isten törvényét a
boldog Imre látva-látja, éjjel és nappal
tűnődvén lőn Isten barátja. Az Úrnak kemény
szabályát érti apró kortul, lelke jámbor ájitattal égiekre fordul. Nem hajol hitványka
teste éji nyugalomra, Istent dicsérő imáit fönt vigyázva mondja. |
Responzóriumok verzusokkal az olvasmányok után
Rl Ex
regali prosapia dux Emmricus oritur, de radice pius pia surculus progreditur et in patris proles
via recta calle graditur. V. Sidus sole gignitur et odor ex Libano, dum de rege nascitur dux Emmricus Stephano. R2 Rubum
flamma comprehendit, comprehensum non
incendit divino miraculo; sic Emmricum non
offendit ardor carnis, sed
defendit Deus a piaculo. V. Sicut hiems laurum
non urit, nec rogus aurum. R3 In
Egypto vanitatis novus Ioseph
castitatis conservando lilium in se duplex tam
aetatis quam carnalis
voluptatis edomat incendium. V. Virgo vivit
illibatus virginis in gremio, igne non est aestuatus ignis manens medio. |
Mint csodáknak
csipkebokra[2] gyúlva lobbanó
lángokra égten-ég, de el nem ég: Imre sem hajt semmi
okra, teste nem tüzel
lobogva, ója bűntől őt az ég. A hívság Egyiptomába új József,[3]
aki él magába, liliomszál, tiszta,
szűz, fékezi folyvást a kába ifjúságot, és hiába ostromolja testi tűz. |
A II. Nokturnus antifóniái
1. Vanitatem respuens haeret veritati falli docens homines datos vanitati. 2. Quia pie, sobrie, iuste conservatur, voluntatis Domini scuto coronatur. 3. O quam admirabile, quod passibus tutis pertransivit iuvenis viam iuventutis. |
Az igazságot akarván megveti mi hitvány, hívságos, botor
halandót jóra így tanítván. Ó, mily csudálatos
Szent, hogy vigyázva járdal, ifjúságával dacolva ifjúságon által. |
Responzóriumok verzusokkal az olvasmányok után
R4 In
quadam basilica sanctus dat se pronum orans fusis lacrimis ante Dei thronum, mente tractat Domino quod vel quale bonum offerat, cum caelitus hunc audivit sonum: Res grata virginitas, hanc da mihi donum. V. Spreta coepit
protinus spe posteritatis, custodire titulum suae castitatis. R5 Puer
igne caelici succensus amoris mundi spernit gloriam pro spe melioris. Diadema despicit labilis honoris, coniugalem copulam contempnit uxoris, mente Deo militat, dux vocatur fortis. V. Osculorum numero monachorum merita patri puer disserit et probatur ita. R6 Summi
Regis Filius nostri regis natum de se specialiter ostendens amatum, ne fallat malicia spiritum beatum, de macula transtulit sed non maculatum, regno mutans stabili mobilem ducatum. V. Ne vel levem
sentiat in vita reatum, vitae dedit iuvenis finem properatum. |
A templomba hajdanában vívódó tusát áll, könyvekben imádkozik
lent Isten trónusánál. Töpreng, Istennek mit
adjon, lelke-teste égett, így felelt az égi
szózat könnyűsége végett: „Szűziség a legnagyobb
kincs, add a szűziséget.” Nyomba hát az Istené
lesz jámbor, hív adója és utódiról lemondva szűziségét ója. Mint gyermek gyúl égi
tűztől, homlokára fény ül, nem csábítja ez világ
itt, az éggel kibékül. Földi kincset nem vesz
ő fel elmulandó ékül, Él a házasságba,
szűzen, a hitvese nélkül. Istenért vitézkedik
csak, hős vezér, vitézül. Istenünk a mi
királyunk gyermekét szerette, egyszülöttje a
magasban kedvelé felette. Hogy ne győzzön a
csalárdság fondorul felette: szeplő nélkül,
makulátlan vonta az egekbe. Földi hercegsége
múlván égit kap helyette, s hogy ne mocskosítsa
lelkét rosszak sanda tette, ifjú életét
szakasztván Isten égbe vette. |
A III. Nokturnus antifónái
1. Vitae vitat maculam loquens veritatem, carnis vicit faculam per virginitatem. 2. In virtute Domini Emmricus laetatur, quia virgo virgini Christo sociatur. 3. Hic innocens
manibus et in corde mundus caeli iunctus civibus gaudet laetabundus. |
Elkerüli azt, mi
szeplő, az igazt betűzi, fékezvén testét a
gyeplő, mindörökkén szűzi. Imre kedvét játszva
űzi, fönt Istent dicséri, szűzi volt ő s most a
szűzi Krisztus társa néki. |
Responzóriumok verzusokkal az olvasmányok után
R7 Virum
ligat pro peccatis papalis sententia, quod lorica corpus
cingat, hac cum poenitentia: loca sanda lustret
pergens per terrarum spatia, poenitenti vel sic
parcat divina clementia. V. Hoc pro signo datur
reo sui ferri fractio, quod concessa sit a
Deo peccati remissio. R8 Currit
aeger spiritalis causa medicaminis, ora rigat utriusque gemens umbrae luminis, fert in membris pondus
ferri, mente massam criminis, passim quaerit, nil
invenit sperati solaminis. V. Per Emmrici
confessoris sanctissimi merita tam poenarum quam
culparum huius laxantur debita. |
Egy bűnöst[4]
így sújt a pápa, nagy-kemény parancsot
ád, hogy testére
büntetésül fűzze szíjjak
bőr-bogát, szenthelyet kutatva
járjon, tüskön át és bokron
át, míg az átkozott
bűnösnek fönt az Úr meg nem
bocsát. S az legyen a
hírlelő-jel, hogy a lánca szétszakad. Isten akkor megbocsát
majd, s lelke újólag szabad. Lelki írokat keres
hát, sebhegesztő kincseket, két orcáján könny
patakzik, hogy már néki
intsenek, hord bunkósbéklyót a
testén, lelkén
bűn-bilincseket, várja a vigasztalóit, ám semerre sincsenek. Imre hitvalló kegyével a bűnöst kitünteti, és elengedtetnek erre bűnhődése s bűnei. |
Laudes-antifónák
1.In hac die laetitiae mater plaudat
ecclesia, sanctus Emmricus hodie viam mutavit patria. 2. Hic salutis semita, via iuniorum, via morum inclita turbae seniorum. 3. Joseph fugit
dominam crimen detestatus, iste suam feminam causa coelibatus. 4. Quasi David deicit funda Philistaeum, dum de carne perficit Emmricus trophaeum. 5. Res est mira
penitus, quod per vim virtutis superatur funditus ardor iuventutis. |
Az egyház ma örvend, áldja ez örömnapot: Imre égbe fölment, ottan új hazát kapott. Mint ifjú gyerek-bölcs idvesség útján haladt, fényességes erkölcs mesgyéjén járt, mint
agg. József bűn sarától elfut, ott hagyván a
nőt: ő a hív arától, mert szüzesség híjja
őt. Dávid a parittya által öl filiszteust, ő csellel szorítja verve-ütve itt a húst. Az csudás csak ebben, hogy ki ója virtusát, győz a győzhetetlen lángodon is: Ifjúság! |
Benedictus-antifóna
Dulcis Dei Spiritus, cuius magistratu dux Emmricus praeditus vitae coelibatu conservatus penitus extat a reatu; nos ure medullitus eius pro praecatu caelique divinitus dites incolatu. |
Istennek Szent Lelke, aki megsegítéd égbe fölterelve Isten tiszta hitét s a rosszal perelve óttad tiszta szívét: hallgassál reája, kérlelünk mi esdve s égi, szép hazánkba minket is vezess be. |
II. Vesperás
Magnificat-antifóna
O norma iustitiae, limes aequitatis, decor innocentiae, luna puritatis, gemma pudicitiae, flos virginitatis, castrum castimoniae, campus caritatis, Regem cernens gloriae regno claritatis, in loco miseriae nobis collocatis affer donum gratiae gratis et ingratis. |
Ó igazságnak szabálya, mely a bűnt föloldja, ártatlanság, büszke
pálya, tisztaságnak holdja. A szemérem
drágagyöngye, ékes, szűzi rózsa, kit nem ér a föld
göröngye, jóság égi jósa, nézz le, aki egyre
látod Istent üdvözülten, ránk, kiken a bűn meg
átok, s nyögve küszködünk
lenn, hozz malasztot és
világot, részesíts az üdvben. Fordította Kosztolányi Dezső |
[1] A zsolozsma a szerzetesi breviáriumokban (imádságoskönyvekben) szereplő kórusban mondott ima, melynek részeit a nap különböző szakainak óráiban imádkozzák el egyházi szolgálatuk (officium) részeként. Nyolc része (órája, latinul: horae) az antik római óráknak felel meg: az éjszakai matutinum három nokturnussal, a hajnali laudes, reggel 6-kor a prima, 9-kor a tertia, 12-kor a sexta, délután 3-kor a nona, majd az esti vesperae (vecsernye), végül a completorium. A hórákhoz a következő szövegtípusok tartoznak: zsoltárok és az őket keretező antifónák, olvasmányok és az őket követő hosszabb, válaszos ének, a reszponzórium verzussal. A verses officium egészét historiának is nevezik, mert az ünnep szentjének élettörténetét tatalmazza.
Szent Imre verses zsolozsmáját a Szöveggyűjteményből közöljük: 279-285.
[2] Vö.: Móz. III. 32.
[3] József ellenállt Putrifárné csábításának. (Móz. I. 39.)
[4] Szent Imre legendája szerint egy Konrád nevű németről van szó.