Szent Bernát doktornak imádsága
II. Az Üdvözítő kezeihez
(1513-nál nem később)[1]
Idvözlégy ez világnak jó Megváltója
Nehezülteknek kívánsága,
Ki körösztfára emeltetél,
Két kezedön függesztetél!...
Tü szent kezek, idvözlegyetök,
Új rózsával megtöltetők,
Kiket elterjesztvén ágra, keményön húztak,
Vas szegekvel meggyagdostak,
Kikből gyöngyelő véröd hullott,
Aszú földet harmatozott!
Látom, hogy foly mindönünnen
Te szép véröd nagy bévségvel,
Piros, oly mint urast nyílt rózsa
Mi lelkönknek váltságára!
Bárson színű vérős kezed
Szerelmemben megölelőm.
Szoméhozott aszú számval
Iszom szent vérödet kívánságval.
Körösztfádat ha szoréjtom,
Sírva mondom vigasságom
Keménségös nagy kénodért,
Te szent véröd hullásáért
Adok hálát könnyhullatva,
Szent kezedet megapolva.
Szent vérödben keserödvén
Reménségöm beléd vetőm.
Te szent kezed oltalmazzon,
Halálomkoron
Es te jogod engöm
Hozzád fogadjon.
[1] A vers forrása: Czech-kódex 46-49, kritikai kiadása: RMKT I2 161-162, közlésünk forrása: Szöveggyűjtemény, 508.