Himnusz Szent László királyról

Regis regum civis ave

(1192 körül)[1]

 

Regis regum civis, ave,

regum gemma, Ladislae,

           regni consors gloriae.

Regem regum es aggressus,

sis defensor indefessus

           et athleta patriae.

 

Salve, salus Hungarorum,

rex, coheres angelorum,

           vas caelestis gloriae,

ab aeterno vas electum,

vas insigne, vas eflectum

           vendicans iustitiae.

 

Hungarorum gens, congaude,

nova novi regis laude

           pulsans tintinnabula,

felix, ave, Varadinum,

cuius augens fama signum

           resonet per saecula.

 

Tibi, Christe, concors hymnum

canit orbis, qui per lignum

           ad te trahis omnia,

scala factus ascensorum

et corona confessorum

           tibi laus et gloria.

Amen.

Áve, égi király híve,

királyoknak gyöngye, éke,

           László, mennynek sorsosa!

Ég királyát hűn követted,

országunkat védelmezted,

           légy hazánknak bajnoka.

 

Menedéke magyaroknak,

Örök-társa angyaloknak,

           Égi kegynek eszköze:

Üdvözlégy, ó, kiváltságos,

híres-neves, igazságos

           jó ítélet hírnöke.

 

Vigadozzál, magyar nemzet,

harsonáljad, énekeljed,

           új királynak új dalod.

Boldog Várad, szálljon híred,

Növekedjék dicsőséged,

           Visszhangozzák századok.

 

Krisztus, földről himnusz szárnyal

hozzád, aki keresztfáddal

           magadhoz vonsz népeket.

Szentek útja te vagy égbe,

hitvallóknak dicsősége,

           Néked áldás, tisztelet.

Amen.

Fordította Csanád Béla

 

 



[1] A vers igen korai. A magyar és a latin szöveget egyaránt a Szöveggyűjteményből vettük át (267-268).