Tárgyi és szómagyarázó jegyzetek

Kun Béla: újságíró, politikus, a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) alapító elnöke; a tanácsköztársaság vezető személyisége, külügyi és hadügyi népbiztos (1886–1939). Kolozsvárott, Nagyváradon és Budapesten újságíróskodott,[1] majd a kolozsvári Munkásbiztosító Pénztár tisztviselője lett. 1916-ban orosz hadifogságba esett. 1917 őszén tagja lett a bolsevik pártnak, és személyesen is megismerkedett Leninnel. Részt vett az orosz polgárháborúban, 1918-ban előbb az orosz kommunista párt magyar csoportjának, később a kommunista hadifoglyok nemzetközi föderációjának elnöke. A magyarországi „őszirózsás forradalom” hírére 1918 novemberében hazatért és az ő vezetésével alakult meg november 24-én a KMP. 1919 februárjában letartóztatták. A hírhedt Vix-jegyzék átadása után (amely újabb színmagyar területek átengedését követelte a győztes antanthatalmak,[2] illetve ezek szövetségesei számára), a polgári kormány lemondott, hogy egy tisztán szociáldemokrata kormány alakuljon, amely nagyobb tömegtámogatással rendelkezve sikeresebben küzdhet meg a válsággal. A szociáldemokrata vezetők azonban Kun Béla börtönébe sietve megállapodtak vele a két munkáspárt egyesülésében és másnap, március 21-én a tanácsköztársaság (más szóval kommün) kikiáltásában. Bár hivatalosan csak külügyi, illetve áprilistól külügyi és hadügyi népbiztos volt, valójában Kun Béla lett a tanácskormány legfőbb irányítója. A tanácshatalom megdöntése után Ausztriába, majd a Szovjetunióba emigrált. Vezető tisztségeket töltött be a Kommunista Internacionáléban. 1937 nyarán koholt vádak alapján letartóztatták, s a börtönben halt meg. 1956-ban rehabilitálták, a sztalini önkényt leleplező nevezetes Ő. kongresszus idején.

szovjetház: biztonsági okokból és a könnyebb érintkezés érdekében a népbiztosok többsége a Duna-parti, „Szovjet-ház”-nak nevezett Hungária Szállóban lakott.

népbiztos: a tanácskormányban a miniszternek megfelelő tisztséget betöltő személy.

zserbó: finom desszertfajta (Gerbeaud [ejtsd: zserbó] Emil budapesti cukrász neve nyomán).

aeroplán: repülőgép.

---

[1] Kosztolányi Dezsőné így emlékszik vissza a férjéről írt életrajzi regényében Kosztolányi és Kun Béla korábbi ismeretségére:

„...Felbukkan Kun Béla neve. Az uram egyre jobban álmélkodik. Kun Bélával valamikor egy szobában dolgozott a Budapesti Napló-nál, a szomszédos íróasztalnál. Nem gondolta volna, hogy valamikor komolyan is kell venni.

– Te, én felmegyek Kun Bélához – mondja nekem egy napon. – Gyere velem. Kíváncsi vagyok, mi ez itt.

A Visegrádi utcai lakás előszobájában elszánt tekintetű tengerészfiúk ülnek. Kun Béla felesége és cicomásan öltözött kislánya fogad bennünket. Az uram kedves bókokat

mond a gyermeknek, dicséri a proletár főnökkisasszony szép ruháját. Azután bemegyünk a másik szobába. Egyedül maradunk Kun Bélával.

- Mondd, mi ez itt, öregem? – kérdezi súgva, pajtási cinkossággal, kíváncsian megfeszített karral, csodálkozó tenyérrel Kun Bélától, és várja, hogy a régi »vagány« újságírótárs fél szemével hunyorogva, csibészesen röhögve bevallja, hogy az egész csak móka, s kár izgulni.

Kun Béla azonban állig begombolkozik, propagandaízú szavakkal vázolja a helyzet komolyságát, s az eljövendő kíméletlen harcot.

- És mi lesz velem? Mi lesz az írókkal? – faggatja Dide [Kosztolányi beceneve] a népvezért.

- Reád semmi szükség a proletárállamban – feleli Kun Béla. – Versek nem kellenek. Majd tanulsz valami mesterséget. Ha okoskodsz, ki fogunk végezni.

Lenn az utcán, némán, ámulva összenézünk mi ketten.”

[2]Az 1904-es brit-francia egyezményről (entente cordiale: francia 'szívélyes egyetértés') elnevezett hatalmi csoportosulás, melyet eredetileg Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország hozott létre, s melyhez később más államok is csatlakoztak. Az első világháborúból az antant hatalmak kerültek ki győztesen és a velük szemben álló ún. központi hatalmak (Németország és szövetségesei, köztük az Osztrák-Magyar Monarchia) vesztesen.