I. FEJEZET
Kun Béla elrepül
Kun Béla repülőgépen menekült az országból.
Délután – úgy öt
óra felé – a Hungária Szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a
Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan
szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt,
borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott
kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket,
grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más
egyéb kincseket.
Karjairól vastag
aranyláncok lógtak.
Egyik ilyen
aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült s
eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős
közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban,
a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly József – meg is
találta.
Legalább a
Krisztinában ezt beszélték.