2. A búcsúztató versek versformái

Az izo-szabály érvényesülésének mértéke (előfordulási arányok) ennél a csoportnál egyezik meg leginkább a versanyag egészéről tett megállapításokkal: A hetvenhat izometrikus strófát öt kvázi-izometrikus és tizenhat heterometrikus követi. A hetvenegy a12-es vezető helye után a gyakoriságban második helyen két, heterometrikus sorfaj (12 12 4 6 10 és 8 8 8 5) áll, rímelése azonban ezeknek is egyforma. A rímelésben az egyféleség aránya még nagyobb: a két heterorímelésű strófával szemben öt kvázi-monorímelésű és kilencven monorímelésű áll.

Jellemzőnek mondhatjuk tehát az a12-es strófaformát, bár ez szinte mindegyik műfaji csoportról elmondható. „Gyakori” még a három, egyforma hosszúságú és egy rövidebb sorból álló (8 8 8 5) monorímes, és a két, egyforma hosszúságú sort követő három, növekvő szótagszámú, rövidebb sorból álló (12 12 4 6 10), szintén monorímes versforma. Az előbbi típusból találtunk egy strófaváltót (a12-re vált), az utóbbi típus egyik versének végén pedig egy a8a8a8a5-ös clausula (zárórész) zárja. A búcsúztató versek mindegyike strofikus szerkesztésű.