MÁSODIK FEJEZET
Dolgozatom
második fele ugyanezt a korpuszt vizsgálja, másféle megközelítésben. A
kiindulás alapja egyrészt a több mint kétszáz összegyűjtött, halállal
kapcsolatos vers, amely a XVII. századi versgyűjtemény egyik tematikus
csoportját alkotja, másrészt a szakirodalomnak a halottas versekről szóló
megjegyzései. Azért írok „megjegyzéseket”, mert összefoglaló elemzés tudtommal
még nem készült erről a témáról. A szakirodalom, vagy inkább a rokon
területeket (halotti beszédeket, betyárfolklórt, protestáns népéneket vagy más
tudományok a népi kultúrát, temetési szokásokat stb.) vizsgáló irodalom által
használt fogalmak eléggé vegyesek és kevéssé következetesek. A tematikus
érdeklődéstől vezettetve vizsgált vagy a másféle kutatás közben
felbukkanó verseket – a halotti énektől megkülönböztetve – többnyire búcsúztató versnek nevezik.[1]
A
halotti költészet azonban ennél több műfajban talál kifejezési formát, de
kétségtelenül jóval kevesebb valódi műfaja van, mint amennyit a korabeli
elnevezésekből kiolvasni vélünk.
Halálirodalom,[2] halotti
költészet
A
halálirodalom azoknak az irodalmi műveknek, műfajoknak az
összefoglaló neve, amelyeknek központi témája a halál motívuma. Ide tartoznak a
személyes gyászt, aktuális siralmat kifejező alkotások (alkalmi irodalom)
és a témával általánosságban foglalkozó művek is. A halotti költészet a
halotti irodalom lírai műfajait foglalja magában. Ahogyan az alkalmiság és
az általánosság – leginkább a közös téma okán – nem válik szét élesen ezekben a
műfajokban, úgy a főbb műfajcsoportokat elválasztó tulajdonságok
sem rajzolódnak ki erősen.[3]
A közös vagy hasonló alap, a feltételezhető egymásból alakulás[4]
illetve visszahatás mind-mind a határok elmosódását eredményezi.
A
halotti költészet főbb műfajai a következők: a temetések
alkalmával a halott szájába adott búcsúztatók,
a hátramaradottak érzéseit kifejező siratók,
a különféle gyászdalok vagy gyászversek és az elhalálozottak
emlékére írott sírversek. A XVII.
század magyar nyelvű halotti költészete is ezeket a műfajokat
vonultatja fel, vizsgálódásaim alapján pedig még két verscsoportot különítettem
el.[5]
[1] Magyar nyelvű halotti beszédek a
XVII. századból. MTA Irodalomtudományi Intézete, 1988
A
későbbiekben leírandó definíció alapján csoportosított versek
megnevezésére szinonímaként használják még a halotti búcsúztató vagy temetési
vers, halottas ének kifejezéseket
(pl. Küllős Imola, Alszeghy Zsolt, az RMKT jegyzetírói stb.). A fogalmi
zavar elkerülésének érdekében erre a verscsoportra az egyébként általam is
helyesnek tartott búcsúztató vers
elnevezést fogom használni
[2] Az itt következő műfaji
bevezetőt, mintegy ellenőrzésképpen, a Világirodalmi Lexikon szócikkei alapján készítettem el.
Először tehát a szövegek vizsgálatából kiindulva, azok jellemzőinek összevetéséből
alakítottam ki a csoportokat, a csoportok neveit pedig az eredeti és az
elszórtan talált műfaji elnevezésekből választottam. Látni fogjuk,
hogy tapasztalataim a Világirodalmi
Lexikon leírásaival többé-kevésbé összecsengőnek mutatkoztak, a kontroll,
elmondhatjuk, sikerült.
[3] „Nehéz megvonni a határvonalakat a
sírversek és az olyan emlékversek között, amelyek esztendőkkel, esetleg
évszázadokkal korábban elhalálozott nagyságok példáját állítják az utókor elé,
gyakran igen rokon eszközökkel.” In Világirodalmi
Lexikon/13. 184-187.p.
[4] „Feltevések szerint a hosszabb
disztichonos formából [t.i. a sírfelirat formájából – Sz. D.] alakult ki a lét
értelméről, az elmúlásról, az általános emberi dolgokról elmélkedő elégia is.” Uo. 185.p.
[5] A műfajok részletesebb
definíciói a megfelelő helyeken találhatók majd.