E hosszú elemzés
számos elemében benne van a regény értelmezése. Itt néhány dologra külön is
felhívnám a figyelmet.
Az ismertetett
ötvenhét motívum 4249 előfordulása és bemutatott jelentésbeli ismétlő
(tehát szerkezetalkotó) szerepe akkor is nyilvánvaló, ha akad akár a motívumok,
akár egy-egy jelentésük vagy előfordulásuk között egy-egy olyan, melynek motivikus
voltán vitatkozni lehet.
A kezdetben
munkahipotézisként kialakított motívumcsoportok is igazolni látszanak magukat.
Néhány motívum természetesen több csoportba is besorolható (például a
tűz-motívumot az érzékek közé is sorolhattam volna, a nap és a hold
kerülhetett volna a hely-motívumok csoportjába, az érték-motívumok alcsoportja
a kommunikációval is rokonságot tart és í. t.). Ezek azonban inkább
erősítik, mint gyengítik a motívumok alkotta szövetet.
Bár egy motívum vagy
motívumcsoport jelentőségét nem pusztán a mennyisége jellemzi, mégis
érdemes még egy picit eljátszani a számokkal.
Ha azt vizsgáljuk,
hogy a regény melyik részére melyik motívumcsoport jellemző a legjobban,
az abszolut számokat tekintve mindvégig az érzékszervek csoportja az első és
a hely-idő-kommunikáció a második. Az érzelmekből az első három
részben kicsit több van, mint a vallási motívumokból, a negyedik részben ez
megfordul. Az élővilág-motívum (mely eleve a legkisebb csoport) az utolsó
a sorban.
Vizsgáljuk meg most a
részek közti arányt relatív számokkal: tehát hogy az egyes részek hosszához
arányában melyik részben szerepel egy-egy motívumcsoport legsűrűbben.
Az összes motívumra a sorrend (a részek sorrendjében) 2-3-1-4 (dőlt számmal jelzem, ha feltűnően nagy az
anomália akár pozitív, akár negatív irányban). A vallási motívumoknál: 2-3-4-1; az érzékek csoportjánál: 4-2-1-3; a hely-idő-kommunikációnál: 1-4-2-3;
a környzetnél: 4-1-3-2; végül az
érzelmeknél: 1-3-2-4. Látható: egyszer sem kaptuk ugyanazt
a számsort, vagyis mindegyik motívumcsoportnál fontos, hogy melyik részben
kerül elő- vagy háttérbe.
A táblázatok alapján
ugyanezt végig lehet nézni az összes motívumra, itt csak egy-két eklatáns
példát emelek ki.
A mű egészében a
mennyiségi sorrend: szem, óra, nevetés, fény, játék, érzelem, színek.
Az első részben:
szem, érzelem, óra, fény és nevetés, tűz, nációk.
A másodikban: szem,
nevetés, játék, állat, fény és színek, óra és „egyéb” vallás.
A harmadikban: szem,
játék, óra, színek, fény, Isten és nevetés, érzelem.
A negyedikben: óra,
„egyéb” vallás, fény, szem, pénz és állat, játék és érzelem.
Már ennyiből is
látható: a legjobban a negyedik rész tér el a többitől, utána az
első. A regény cselekményéből, tematikájából is a negyedik rész lóg
ki leginkább, az elsőből pedig később tűnik el a hajózás,
Störr fiatalkorának és házasodásának, mézesheteinek összefüggő leírása.
Vagyis a motívumok vizsgálata ebben is hasonló eredményt hoz, mint amit a
cselekmény alapján elvártunk.
A harmadik rész
első felének álomszerűségét alátámasztja az, hogy igen nagy a
motívumsűrűsége. A harmadik rész motívumvilága egyezik meg a könyv
egészének motívumvilágával legerősebben. Ami azt jelenti, hogy a harmadik
rész nem hoz új motívumot, csupán ismétli mindazt, ami előtte történt.
Akár az álom.
A számok, sorrendek
mellett egy merőben másfajta értelmezés vázlata is e fejezetbe kívánkozik.
A motívumanalízis ugyanis kissé hasonlít egyfajta pszichológiai megközelítésre:
a motívumelemző ugyanúgy, mint a pszichológus, a felszíni jelenségekkel
foglalkozik, tehát avval, ami megjelenik (a szavakkal), s azt keresi, ami
mögöttük van, amit jelentenek. L. Vigotszkij[1] hívja fel a figyelmet arra, hogy a
tudattalan és a tudatos között dinamikus kapcsolat van, s a tudattalan egyik
legpregnánsabb megnyilvánulása a műalkotás. Anélkül, hogy olyanba kívánnék
avatkozni, amihez nem értek, szeretném felvetni azt, hogy a regényt lehet
erősebben pszichológiai alapon értelmezni. Erre már az eddigiekben is
szolgáltattam példát, hiszen a harmadik részbeli álom álom-volta mellett felhozott
érvek is erősen támaszkodnak Freud Álomfejtésére[2]. Mivel műértelmezésem kardinális
pontja az, hogy a harmadik rész első negyedét Störr álmának (esetleg
morfiumos víziójának) látom, dolgozatom eleve nem lehet mentes attól, hogy a
pszichológia néhány alapkérdését érintse.
Füst egyrészt nem
szerette a freudi pszichológiát; másrészt ismerte. Könyvtára egy részének
halála után készült értékbecslésében[3] szerepelnek Freud művei: A mindennapi élet pszichopatológiájának
1923-as kiadása (587-es számon), A
halálösztön és az életösztön 1923-ból (862.), valamint Groddecktől Das Buch von Es 1926-ból (707.),
Feder-Meng: Das Psychoanalitische
Volksbuchja 1926-ból (809.), hogy csak a legfontosabbakat említsem. A
modern pszichológia ismerete önmagában ugyan nem bizonyít a művek
pszichológiai értelmezhetősége mellett, hiszen a Freud előtti három
évezred irodalma is szép számmal termett olyan műveket, melyek igen magas
pszichológiai tudásról (emberismeretről) tanúskodnak, a fenti könyvek
mégiscsak amellett bizonyítanak, hogy Füstöt erősen foglalkoztatta ez a
tudomány.
A feleségem történetének néhány motívuma és részlete tehát értelmezhető
erősebben freudi alapon is. Ilyenek: a fog-motívum, mely – mint láttuk – a
(férfi-)erő elmúlását is jelenti[4]. A taxisgyilkosság eleve bosszúállást jelent;
freudi értelmezésben a pisztoly félreütése jelentheti azt, hogy az álmodó a
vetélytárs férfit üti ki a nyeregből. Ráadásul Störr az ütés után ezt gondolja:
„– Mégse
vagyok hát olyan öreg – gondoltam magamban. És ennyi volt az egész.”
Hasonlóan fallikus
jelentést tulajdoníthatunk a 2.19.-2.20. fejezetben
szereplő piszkavasnak, melyet Störr akkor kap fel, mikor álmából
felzörgetik, s rögtön a vetélytársra gondol (hiszen előző nap úgy
volt, hogy elutazik), valamint e piszkavas harmadik részbeli megfelelőjének, a „neptunuszi szigonynak”,
melyet a taxis elhajít, s melyet a taxis megölése után Störr megkeres.
A harmadik ferudilag
értelmezhető motívum a tengerpart. Különösen a negyedik rész első
fejezetében, ahol a vágyát a kapitány ki is mondja:
„…felszámolom
az itteni ügyeimet is, és megyek vissza északi honomba… alighanem valami
áldott, francia földre – ez volt a gondolatom. A magaslatról látni lehetett a
tengert.” [5]
E hely alapján a
tengerpart-motívum összes előfordulása értelmezhető így. Legtöbbször
a mű elején, Foradade szigetén szerepel a motívum, az összes szereplő
a tengerpartra költözik. Ez az amúgy is elég laza erkölcsű társaság, ahol
Störr Lizzyt is megtalálja, tehát az állandó elvágyódás világában él.
A második rész 22.
fejezetében („Igaz, álombéli furcsa világ is volt odakinn”) szintén számos
álomszerűséget találunk: a kinti világ, a színek, az autók, melyek
„hápogni kezdtek, mint a kacsák”, de leginkább a „bordó színű kis
kabinet”, ahová Störr betér (a spanyol témájú képpel a falon), ahol „mintha” spanyolul
dalolna. Tudjuk: Störr sose tanult meg spanyolul, ahogy meg is jegyzi a jelenet
végén. Freud Álomfejtésében idézi
Vaschidét: „…gyakran észlelték, hogy az ember folyékonyabban és tisztábban
beszél idegen nyelven álmában, mint ébren”[6]. Csakhogy a legtöbb jelenet, amelyben a
spanyol nyelv vagy téma szerepel, hasonlóan álomszerű: a Foradade-szigeti
társaság (és a történetét elmesélő Don Juan), vagy a negyedik rész
Dodofé-jelenete, ahol előkerül a spanyol Lizzy. Spanyolország az „igazi”
Lizzy vágyálma volt – ő ott is halt meg. Érdekes összefüggés különösen a
2.22. és 4.6. jelenetek közt, hogy fontos szerepet játszanak bennük a színek ugyanúgy,
ahogy a harmadik rész első negyedében. Nem túlzás ezek alapján azt a
tanulságot levonni, hogy a spanyol nyelv és a színek együttes megjelenése
mögött mindig érdemes álmot, álomszerű állapotot keresni.
Talán lehetne tovább
keresni freudi értelmezéseket a motívumokhoz, bár néhány esetben a könyv anyaga
ezt egyértelműen kizárja. Pl. a lépcső-lépcsőház-motívum
szexuális értelmezése nemigen állja meg a helyét. Vigyázni kell tehát, ne
essünk abba a hibába, hogy – szinte Krúdy Álmoskönyvéhez
hasonlóan – mintegy freudi szimbólumszótárral szaladgáljunk a motívumok között.
Az általam felvetett freudi értelmezések, mint látható, nem terelik igazán más
irányba a műértelmezést, inkább alátámasztják, amit a motívumelemzés
alapján sejtettünk.
[1] Idézi Szőke 1974. 91.old.
[2] Freud 1985.
[3] Füst Milánék Hankóczy utcai villájában
található egy 1984 után készült könyv-értékbecslés, melyben az író könyveinek
csupán egy része szerepel. A számokat innen vettem.
[4] Ld. Tolsztoj 1960. II. 19-20. fejezet.
Vronszkij mosolygása és bosszankodása, illetve fogfájása a mű végén (VIII.
5.).
[5] Ld. Freud Róma álma (Freud 1985.
142.old.)
[6] Freud 1985. 21.old. Störr számára az
álombéli spanyoltudás vágyteljesítés: épp Lizzy egyik idegenszerű
vonásának (hogy Störr-rel szemben ő tud spanyolul) a leküzdése.